Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-20 / 162. (2087.) szám

4 Mattit •TN^AGteSt-HrRLAR 1929 juttas 80, asombaj Elmélkedés egy statisztikai táblázat fölött Irta: SZIKLAY FERENC Egy ungvári kormánylap a napokban statisz­tikát közölt a ruszinszkói középiskolák nemze­tiségi viszonyairól. Áttekinthető táblázatba fog­lalva a következőkép fest a helyzet: I A Un ülők nemzetisége * A középiskola ---------------------------- “ST ■agy#;- esehízl. ruszin egyéb cseh Unfrir tagozat 101 103 2 35 241 reilginw. rósz In Ugorat 43 16 375 » 442 ruszin Beregszász tagozat 40 10 111 17 178 roálrimsu magyar Ugorét 394 — — — 394 Az egyes Összesen 378 129 488 60 1255 nemzeti- ------------------ ------------------------------------------------------­oj o-ban 46o|ol10*2o|o 38-8°|o 5o|o| — Beszélő számok ezek s bevilágítanak a kor­mány iskolapolitikájába. Erről azt szokták mon­dogatni, hogy az egyenlő elbánás elvi alapján épük Azt szokták hirdetni, hogy a magyar ki­sebbség többet kap a kormánytól, mint ameny- nyire az kötelezve van. Sőt avval szoktak di­csekedni, hogy itt a magyarságnak kedvezőbb a helyzete az iskoláztatás terén, mint Magyar- országon. Nem kellene cáfolnunk ezeket a vaskog — tévedéseket, — hogy parlamentáris szóval fe­jezzem ki magam, — cáfolnak a számok. Ha csak a hivatalos statisztika adatait vész- szűk számba, akkor is az összes ruszinszkói kö­zépiskolás diákok 46 százaléka magyar, evvel szemben az összes középiskoláknak 25 száza­léka áll a magyar kisebbség rendelkezésére. Ez az egyenlő elbánás elve a gyakorlatban. t De: mit rejt magában az az „egyéb" rovat? Lehet benne egy-két román, egy-két német, ta­lán megakadt egy-két lengyel A többi mi lehet? Való«zinüleg magyar anyanyelvű zsidó, akiket a hivatalos hatalom zsidó nemzetiségűnek rub- rikázott el- így nem kell igen nagy túlzás ah­hoz, ha azt írjuk, hogy a ruszinszkói középisko­lásoknak több mint fele magyar anyanyelvű s ennek mégis csak negyedrésznyi iskoláztatási lehetősége van. De kísérjük tovább figyelemmel a számok beszédjét. Az idegen tannyelven tanuló magyar diákok száma 184. — A beregszászi reálgim­názium ruszin tagozatát 111 ruszin és 10 cseh­szlovák gyermek kedvéért tartják fenn. Ha 40 magyar és 17 „egyéb" diák nem volna benne, úgy igazán nem lenne létjogosultsága, hiszen még igv is, nyolc osztálya lévén, az átlag osz­tályonként 22 diák! — Quod uni justum, alteri aequm, — ha 111 diák kedvéért fenntartanak egy ruszin tagozatot, nem lenne méltányos az, hogy az Ungváron cseh, vagy ruszin iskolába kényszeritett 144 magyar diák részére állítsa­nak föl egy magyar tagozatot? Mert ha ez meg­nyílnék, nemcsak ennyi lenne ám a tanulók száma. Valószínű, hogy a beregszászi magyar tagozatban sok az ungvári és Ungvár-vidéki magyar tanuló. Valószinti, hogy a gyermekek érdekeit jól felfogó szülők, — ha van módjuk hozzá, — még messzebbre is elküldik a fiaikat, hogy anyanyelvükön taníttathassák őket. A szegényebb sorsú szülők pedig, akiknek nem te­lik arra, hogy gyermekeiket a tanköteles koron túl idegenben iskoláztassák, lemondanak arról, s hány tehetséges magyar gyerek kallódik így el a magyar kisebbségi élet Bzámára. 184 magyar ifjú vész el csak egy esztendő­ben a magyarság számára. Borzasztó csak rá­gondolni is erre! Akár a kényszer helyzet, akár a szülők „okossága" az oka ennek, akik nagy bölcsen azt hiszik, hogy jobban gondoskodnak gyermekeik jövőjéről, ba az „államnyelvet job­ban megtanulják", — a gyermekek sorsán s a magyarság veszteségén ez mit sem változtat. Ezek 99 százalékban elvesztek magukra és a magyarságra nézve. Magukra nézve is, mert igaz, hogy a 8—10 év alatt, amig átbukdácsolnak a középiskolán, megtanulják az államnyelvet, de ennek a nyelv­tudásnak nem lesz pozitív, tárgyi tudástartal­ma. A főiskolákon, akár a osehen, akár a né­meten, egyetemi tanárok elfogulatlan Ítélete szerint sokkal jobban érvényesülnek azok a magyar fiuk, akik a szaktárgyakat anyanyel- vflkön tanulták a középiskolában, mert, tudás- alapjuk biztos s az államnyelvet is megtanul ták annyira, hogy a főiskolai tantárgyak termi- nőd ógiáját megértsék. Csák egy példát hozok föl, melynek hitelességéért szavatolok. A prá­gai cseh egyetem jogi fakultásán egy turnus­ban 20 magyar fiú jelentkezett első alapvizs­gára. ozidén. 8 volt a kassai magyar reálgimná­ziumot végzett, 12 cseh középiskolát végzett, voltak közöttük csehek, szlovákok p. A* alap­vizsgát kitüntetéssel tette le 7 fiú, egyhangúlag a nyolcadik magyar, egytől egyig mind magyar középiskolát végzett, 12 bukott el, csehek, szlo­vákok és cseh középiskolát végzett magyarok. Úgy szeretném ezt a beszédes példát minden magyar szülő fülébe trombitálni, mikor azon töri a fejét, hogy milyen középiskolába Írassa gyermekét. Ha nem szent előtte a magyar nem­zeti gondolat, ba elfásult benne a magyar múlt igaza s ha nem szívügye a magyar jövő, még akkor is, egyedül gyermekének érdeke követeli, hogy a középiskola fokán anyanyelvén biztosit­Hugo von Hoffnia nnsithalial a ködtő mód él­je múlt el, — a költőnek az a modelje, aki az élet fölött áll, a művészet pódiumán, papos, hideg szájjal, a mindennap fölött figyelő sze mekkel s a jelen örök és zagyva zúgásától gő­gösen elforduló, süket fülekkel. Az a költő, aki a nyelvet, a textus anyagát, minden atom­jában ismeri s néha jobban izgatja az önma­gában halott anyag, melybe csak a lélek ér­deklőd! lekellete sugall életet, mint az, amit mondani lehet vele. Költő volt,, aki tudta, hogy a művészet formai probléma, elsősor­ban az és utolsó sorban az s ami közbül esik, az változékony és múlandó, mint az anyag és az érzések yiziói. Művészete és lénye válasz­tékos volt és ünnepélyes. Szemét az örök dol­gok felé szegezte s akik nem voltak pártján, azt vitatták, hogy az abszolúttól képtelen meglátni a véges és apró dolgokban a végte­lent és abszolútot. Két költőgeneráció között állott előkelőén és rendületlen választék osság­gal: a lelépő romantikus s a fellépő ex­presszionista líra között a maga tudatos, kései klasszicizmusával, mindig ünnepre öltözötten, mintegy redingotban és cilinderrel a kezé­ben, tökéletesen vasalt formáiban meg­meredve. Ahogy élt, ahogy irt, ahogy meghalt Űr volt és költő, tehát nemes ember, a szénák társadalmi, emberi és művészi értel­mében. Ebben az értelemben talán egyedül is állt kortársai között, elsősorban a némert iro­dalomban, ahol ez az osztrák költő,getleman, a literár is jogutódlásiban Nestnoy és Gröllparz/er egyenes trónörököse, Betűméi és Lilién erőn kortársa, — senkinek utóda s most már meg- állapithatjuk, senkinek őse — szinte helerög- ző’dive és merevedve abba a költői távlatba, Prága, julius 18. Az utóbbi években a nők nemcsak a becsületes kenyérkereseti pályákon csinálnak veszedelmes konkurrenciát a férfiaknak, hanem a bűnözés te­rén is, mint azt a büntetőbíróságok statisztikái igazolják. A bűnözések egy szakmáját a nők azon­ban teljesen mellőzték s ez a házasságszédelgés. Ezt az érzékeny hiányt pótolta ki egy prágavi­déki fiatal s csinosnak mondott asszonyka, akiről a prágai kerületi bíróság büntetőtanácsa tegnap Ítélkezett. Az első házasságszédelgő nő ese­te a következő: Zsakovee Vencel sumavai nőtlen, jómódú gaz­dálkodó mezőgazdaságba szeretett volna benősül- ni. Mintegy százezer korona készpénzen kívül két dolgos kézzel s alapos mezőgazdasági szakismere­Érelmeszesedés­nél csak a CSIZI-VIZ, Csizfurdő tekkel rendelkezett. Minthogy a saját vidékén nem akadt megfelelő menyasszonyra és minthogy egyes amerikai szakértők véleménye szerint az árut kereső személy a vevési szándékát a legszé­lesebb körben közhírré tenni köteles, <Zsakovec Vencel is az apróhirdetés jólbevált módszeréhez fordulk A félmázsa ajánlatból az nyerte meg a tetszését, amelynek beküldője Csermák Mária volt, aki levélben rendes, ügyes háziasszonynak mutatko­zott be 8 a családi viszonyaival is eldicsekedett: noha 82 óvea, tárj* még am sa neki az élethez szükséges, alapvető, tárgyi tudást.* Nem kell attól félni, hogy az a tabu, az „ál­lamnyelv" nem ragad rá a gyemekre. Ez csak a szlovák, vagy cseh tanárok tanítási módsze­rétől függ. De még így is, ha a legkevesebb didaktikai képzettséggel rendelkezők vezetnék ennek a legtöbb tanórát lefoglaló tantárgynak tanítását, á force de forger on devient forge- ron", aki sokat kalapácsol, a végén kovács lesz, mint a találó francia közmondás mondja. Álljanak össze hát a ruszinszkói magyar szü­lők és erre a statisztikai igazságra hivatkozva., kérjék, követeljék újra és szakadatlanul Ungvá­ron a magyar párhuzamos osztályok megnyitá­sát. Ne hallgassanak a „jó tanácsadókra", nem gyermekük jövőjét, de gyermekük vesztét ké­szítik elő ezek a szülők, akik „előrelátásból ‘ idegen tannyelvre kényszerítik őket a középis­kolában. profán um vulgus és prof amis mumdus fölött, formákba fagyott szenvedélyével, stílusba ön­tött metafizikájával, redingotba préselt klaszr szicizmtLsájval egészen egyedüli állt és múlik ed ebben a korban, mikor a költő szívesen vállalja és ambicionálja a valóság napi igéi­nek hirdetését [Élete és művészete abban a hideg, (kemény verekedésben telt el, amely nem tűri, hogy a vias kodás nyomai meglátsszanak a művön. Készen és tökéletesen került elő müve műhe­lyéből, ő volt az elefántcsonttorony utolsó nagy vámra. Művészete hidegen ragyog re­mek formáiban, tiszteletre és elismerésre késztet; tábora nem volt soha, rokonlelkü hí­vei sokan. Az irodalomtörténet fel fogja je­gyezni róla, hogy tisztakezü munkás volt, él­tén tori that alan, aki nem mocskolta be a reábizott matériát s a kevesek egyike volt, aki a művészet végső értelmét a tökéletes formában látta, aki a forma titkában a léte­zés titkát, a forma megalkotásában az abszo­lút alkotás titkát sejtette. Halálában tragikum van, szenvedély, mél­tóság és forma ebben is. öngyilkos fia kpoor- s ójához indulva, gyászruhában, megtört szív­vel és cilinderrel a kezében, igy érte az utol­só nagy megrázkódtatás, a halál előtt is élete nagy kosztümjében és modorában, mintegy változatlan pózban lép át az elefántcsont- torony ünnepi csendjéből az örökkévalóság hallgatásába. A kölltő megy el vele, modelje a költőnek, a fölesküdött és szigorú pap, örök titkok kovácsa és őrzője. Nagyobbak, részegi- tobbek voltak, vannak. Tisztábbak, előkelőb­bek s becsületesebbek kevesen és ma alig. a közelmúltban örökölt 180 hold földet Kralupy közelében, azonban azzal a feltétellel, hogy öcs- osének 80.CO0 koronát köteles készpénzben kifi­zetni. Az öccs éppen mo6t lett nagykorú s a hagyaték ki­fizetése éppen mo6t aktuális. Az öccse is nősülni akar, s neki csak 30.000 korona készpénze van, ezért elhatározta azt, hogy a kezét nyújtaná annak a férfiúnak, aki neki szimpatikus volna s aki az Öccsének a hiányzó 50.000 koronát kifizetné. Ennek ellenében hajlandó volna a birtoka felét a jövendőbeli férj nevére Íratni. Csermák Ma­riska — az ajánlat szerint — csak arra az esetre tartja fenn indítványát, ha a vőlegényjelőltet sze­mélyesen látta s ha az megnyeri a tetszését Ha tehát a hirdető ur érdeklődik iránta, legyen szi­ves Prágába fáradni, ahol a kö’osönö* megismer­kedés után s kölcsönös rokon sze nv és megtetszés esetén... atb..... Zsakovee barátunknak ez as őszinteség szerfö­lött megtetszett; azonnal válaszolt az ajánlatra s prágai látogatását április elsejére ígérte. A muzeum mellett jöttek össze, ahol a levélben megállapított ismertető je­lek alapján ismertek egymásra. Zsakóveo termé­szetesen az ünneplő ruhájába öltözött s egyébként is a legjobb tehetsége szerint igyekezett megnyer­ni Mariska tetszését. Törekvését teljes siker koro­názta, mert alig egyórai egyiittlét utón Csermák Mariska pi­rulva bevallotta, hogy Zsakovee ur — kedve szerinti férfiú. Mint komoly, gyakorlati emberekhez ülik, rövi- dezen megállapodtak abban, hogy Zsakovee a kész­pénzét a prágai Zivnobankhoz utaltatja át a három nap múlva ismét eljön s akkor a 80.000 koronát a kralupi közjegyzőhöz viszik, ott letétbe helyezik s a körjegyzőnél elintézik egyúttal a házassági szerződés alakiságait is. Előzőleg megtekintik a menyasszony birtokát A boldogságtól áradozó szivti Zsakovee nyom­ban hazautazott, pénzét átutalta, majd április 4-én két barátjával — a házassági tanok­kal — autóba ült, mely hetven kilométeres se­bességgel repítette a Prágában reá várakozó boldogság felé. Az útra magával vitte a hti kutyáját is. Prágában már türelmetlenül várta őt a szerelme, aki ugyan­csak nagyon 6zépen öltözködött fel erre az alka­lomra s a hóna alatt hatalmas aktatáskát szoron­gatott. Azonnal az autóba ült a vőlegény mellé, a hü ebet megsimogatta, a tanukkal barátságos be­szélgetést kezdett, szóval a megtestesült vidám­ság volt. A két tanú egymásra nézett s különösen megállapította azt, hogy ennek a Vencel bará­tunknak kutya szerencséje van: a menyasszony gyönyörű, mag-, az élet. Mariska azonnal felnyitotta az aktatáskáját, amely­ből egy csomó 100 koronás köteg bandikált ki s rögtön melegen érdeklődött, hogy a Vencel is el­hozta -e az 50 ezrest. Ez a pénz azonban még a bankban volt, ezért a soffőr oda hajtott. A 2iv- nobank azonnal kifizetett s az 50 ropogós ezres is a menyasszony aktatáská­jába vándorolt. A nap hátralevő részét Prágában töltötte a társa­ság s este ismét autóba ültek, hogy a menyasszony birtokára utazzanak. Az ut egy erdőn vezetett keresztül. Itt Mariska valamit a Vencel fülébe súgott, mire ez ai automobilt megállította, s Mariska leszállt, azonban az aktatáskát is magával akarta vinni. A bizalmatlanság eme jele Zsakovecet igen kelle­metlenül érintette 6 ennek szavakkal is kifejezést adott Mariska hát a kocsiban hagyta a táskát; mig Vencel azt az autóban őrizte, azalatt a két ta­nú is leszállt. Néhány perc múlva a társaság foly­tatta az útját, Zsakovee jókedve azonban már odavolt. — Erősen sötétedett már. amikor a meny­asszony a soffőrnek megállást parancsolt azzal, hogy „otthon vagyunk". A kocsi egy faluvégén, szép porta előtt állott meg. Elsőnek Mariska szállott ki a táskával s a ház mögé került azzal, hogy a hátulsó ajtón megy be a kaput kinyitni, amelyen az autó is az udvarba mehet. Mariska sudár alakját elnyelte a sötétség, ami­kor két falubeli legény állott meg az autó mellett s csodálattal szemlélte a technika eme vívmányát. Zsakovee türelmetlenkedni kezdett s ezért meg­kérdezte a falubelieket, hogy ez a ház a Csermák kisasszony portája-e. A válasz lesújtó volt: u egész faluban nem ismernek Csermák Mari nevű ttőszemélyt. Zsakovee ekkor már tisztán látta, hogy csúnya szélhámosság áldozata lett. A ház mögé sietett, ahol Mariska eltűnt az 50 darab ezresével, a sűrű homályban azonban hűtlen menyasszonyá­nak csak halvány körvonalait látta a messze távolban. Rögtön látta, hogy ő már nem érheti utói, ezért rövid füttyel magához szólította hü ebjétv azt a tá­volban tünedező női alakra uszította s maga is utánaszaladt. Mariska már a közeli erdőben járt, a kutya azonban nyomában volt. szerencsésen utólérte s biztos fogakkal cimpaszkodott a szok­nyájába. így talált rá Zsakovee s a két tanú. Szépen vissza­mentek az automobilhoz, amelyen a közjegyző he­lyett most már a csendőrséghez hajtattak. Itt az­tán megállapították, hogy a kisasszony már asszony s valódi neve Wolf, született Macánek Mari. Az aktatákában az 50 ezresen kívül néhány cso­mag njságszelet volt, amelyek tetején volt csak egy-egy százkoronás. Az aktatáska egyéb érdekességeket is tartalmazott., igy félkilő paprikát — az üldöző szemei — s egy hatalmas kalapácsot az üldöző feje számára. Wolf Macánek Mari a bíróság előtt mindent töredelmesen beismert, de mert holmi kisebb lo­pások miatt már ölt, a bíróság héthavi snlyos és feltétlen börtönbün­tetéssel sújtotta a házasságszédelgés terén elsőnek működő nőt. 5000 recept — étel- és italleirások —, a befőzés művészete, a diütikus konyha, a terítés és asztaldiszités legújabb útmutatásai Csáky Sándor A XX. század szakácsmüvészete cimü, augusztus hónapban megjelenő hatal­mas munkájának csak egészen kis részét képezik. A 800 oldalas, 150 eredeti képpel díszí­tett lexikonalaku, gyönyörűen kiállított könyv ezenkívül mindazokat a szakácsmtivészeti tudnivalókat tartalmazza, amelyeket sem a gondos háziasszony, sem pedig a hivatásos szakember nem nélkülözhet. Hasonló könyv magyar nyelven még nem jelent meg. ép­pen azért siessen ön is az előjegyzéssel, mert a könyv megjelenése után jóval drá­gább lesz. CSAK AKKOR MONDHATJA EL MA­GÁRÓL, HOGY ÉRT A FŐZÉSHEZ, HA CSÁKY SÁNDOR KÖNYVÉT ELOLVASSA! Megrendelhető a szerz.őuél: Novy Smokovec (Ujtátrafüred), Palace-szanatórium. A KÖLTŐ Irta: Márai Sándor Köpenidti kapitány — szoknyában vagy a házasságszédelgő hölgy vidám és kalandos históriája Az apróhirdétésen szerzett menyasszony cselvetései — Egy jó parti — ércfedezet nélkül — Hajtóvadászat az erdőben a szélhámosnő után — Lehullanak a leplek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents