Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-19 / 161. (2086.) szám
ü ...... i Ha s liánunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre! évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes uám ára 1*20 K£ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fősxeráesxtő: politikai napilapja Felelős szerkesztő; DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Bukott illúziók és u| álomképek KOMOLY HÁBORÚS VESZEDELEM A TÁVOLI KELETEN Szovjeioroszorsság minden kapcsolatot megszakított Kínával Moszkvában számítanak a keleti háború eshetőségével - Nankingbaa nagy zavart okozott Moszkva elhatározd lépése — Az Amur mellett már megkezdődtek a hadműveletek? Az idén nincs nyári szünet a Milrpolititkában. Az angol parlaim-emüben tevékeny törvényalkotási mainka folyik és Thomas mom- kaűgyi miniszter most bocsátotta a bizottság elé a mamkanélküliség enyhítésére vonatkozó törvén ^javaslatát, amely 25 millió font- eterling rendkívüli hiteit igénybevételével akarja a momkanélkiüliek pillanatnyi ínségét enyihiitená. A francia kamara is még két hétig ülésezik, mielőtt a jól megérdemelt nyári pihenőre térne és ezalatt a két hét alatt olyan fontos kérdést kell elintéznie, mint a reparációs kérdésnek és a szövetségesek közti adósságokra vonatkozó egyezménynek ratóifiikációjáit A román parlament nyolc hónap óta lázas törvényalkotási tevékenységet fejt ki és a kamara most tárgyalja Mániái uj köz igazgatási reformtervezetét. Amikor azután a francia és az angol parlament jnMusi tanácskozásai befejeződnek, augusztus elején megkezdődik a kormányok nemzetközi konferenciája, hogy Streeemann, MacDomald és Briand megállapodásra jussanak a párisi szakértői konferencia eredményében, a Young-fervezetlbeu és a rajnai kiürítés kérdésében, amit ha sikerül végrehajtani ok, véglegesen likvidálták a háború örökségét. A kormányok konferenciája trtán nyomban megkezdődik a népszövetség teljes ülése, amely az idén pikáns érdekeeségü lesz, amennyiben Briand palam et publioe, hivatalos fórum előtt veti fel az U. S. E., az Európai Egyesült Államok eszméjét. Ez a hét nemcsak a francia politikának, hanem az egész európai politikának is nagy eseménye volt, mert a reparáoiós kérdéssel és a szövetségközti adósságok rendezésének problémaijával a francia kamarában szőnyegre kerültek mindazok a problémák, amelyek az általános európai fejlődés szemszögéből a lehető legfontosabbak. Nagyon tanulságos volt azokat a beszédeket és felszólalásokat végigolvasni, amelyek a kamarai vita folyamán elhangzottak. Poincaré beszéde rekord volt a parlamentarizmus történetében, két és fél napon át igyekezett megnyerni a francia törvényhozókat a ratifikációnak és ez a munkálja anmál érdekesebb volt, mert olyan illúziókat kellett szétrombolnia, amelyeket ő maga hintett el a francia nép lelkében. Poincaré és hívei éveken át hirdették, hogy a háború minden terhét Németországnak kell viselnie, ő fogja megfizetni az újjáépítés költségeit és a külföldi adósságokat is. Az élet azután kegyetlenül rácáfolt erre az illúzióra, mert bebizonyította, hogy Németország nem birja elviselni ezeket a szörnyű terheket, másrészt Amerika egyáltalán nem hajlandó Franciaországgal széniben kivételt tenni és rajta is beköveteli az adósságokat. Sok diplomáciái mesterkedés előzte meg a szövetségközti adósságok egyezményének ratifikálását, sokféleképpen igyekezett Franciaország kibújni kötelezettségei alól, azonban sehogyan sem sikerült a dolog, Washington mégis csak erősebbnek bizonyult Páris- nál. Az Egyesült Államok jottányit sem engednek követelésükből és a francia parlamentnek akarva-nemakarva ratifikálnia kell azt a pénzügyi egyezményt, amely szerint Franciaország hatvanöt év alatt megfizeti háborús adósságait az Uniónak. Amikor a washingtoni kormány mereven követeli a pénzügyi egyezmény végrehajtását, akkor ennek oka nem a kapzsiság, hanem sokkal inkább az amerikai politika hatalmi erőpróbája. Száz esztendővel ezelőtt állította fel Monroe a maga doktrínáját: Amerika az Moszkva, julius 18. Julius l&ián nyújtotta át a külügyi népbiztoséig a nankingi kormány moszkvai ügyvivőije helyettesének három napi terminusra szóló ultimátumát, mely a charbáni incidens likvidálását követelte és azt a kívánságát fejezte iki, hogy a nankingi kormány járuljon, hozzá egy konferencia megtartásához, amelyen a keletkinai vasútra vonatkozó összes vitás problémák tárgyalásra és elintézésre kerülnének. Julius 17-én érkezett meg a kínai kormány ideiglenes válasza. Az a tény, hogy Namking nem adott végleges feleletet, a moszkvai hivatalos köröket arról győzte meg, hogy a kínai kormány haladékot akar nyerni, hogy Moszkvát teljes fait aocompli elé állítsa. A szovjetkormány igen kbmoly feladatok előtt áll, mert elérkezettnek látja azt az időpontot, amikor minden körülmények között véget kell vetni a kínai hatóságok további előnyomulásának és ennek a célnak az érdekében esetleg áldozatokat is kell hozni. Hogy milyennemüek lesznek ezek az áldozatok, ma még ismeretlen. Egyelőre kettős re- presszáliára gondolnak, de kétséges, hogy ezek alkalmazásának meglesz-e a megfelelő hatásuk. Az egyik a szovjetoTos* területen működő, a szovjetre nagy nyereséget jelentő kínai kereskedelem megszüntetése volna azáltal, hogy a többnyire illegális keamerikaiaké 6 ma már a Fehér Házban és & •washingtoni külügyi hivatalban kezd érvényesülni az a második, újabb elmélet, hogy Európa is az amerikaiaké. Briand <7' *>1 omáciai vereséget szenvedvén az Uniótól, most beledobta a világba az Európai Egyesült Államok gondolatát. Ez az eszme Coudenhove-Calergi Páneurópa-moz- galmának kialakulása óta kedvvel kisértge- tett a magántudósok és magánpolitikusok köreiben. A gondolat már néhányszor állott történelmi megvalósulás előtt. Amikor Traia- nus átlépte az Is tért, amikor Attila a cata- launumi mezőig vitte előre hadéit, amikor Nagy Károly császárra koronáztatta magát és a dhristiana republica eszméje uralkodott, amikor I. Ferenc létrehozta a cambray-i ligát, majd amikor Napóleon átvitte veteránjait a Donon és a Dnyeszteren, mindnyájan az Európai Egyesült Államokat akarták megcsinálni a maguk uralma, hatalma és talán igája alatt is. Briand, a nagy politikus, akinek része volt abban, hogy Franciaország meg tudta a maga számára szerezni a győzelem előnyeit, nyilván nem gondolt másra, mint arra, hogy Franciaország erejét és hatalmát erősítse meg azokban az Európai Egyesült Államokban, amelyeknek gazdasági erejét szemközt állítaná azután Amerikával reskedelmet folytató kínai üzletembereket kiutasitják Szovjeforoszország területéről. A másik a Mandzsúriába vezető szibériai vasúti összeköttetés megszüntetése volna, ami azonban hátrányosan érintené a szovjetgazdálkodást is, amelynek jelentékeny valutáris jövedelmei maradnának el a forgalom szünetelése esetén. Kínát csak egyetlen dolog érintené súlyosan, ha az orosz csapatok a keletkinai vasút hálózatán belül területeket szállanának meg, vagy esetleg Oharbin megszállására kerülne a ser. Ez már a nyílt ellenségeskedést jelentené és az ilyen elhatározó lépés a szovjet részéről igen messzire ható nemzetközi következményekkel járna, amelyeket most még át sem lehet látni. Az ilyen rendkívül súlyos elhatározásnak visszahatását most még sem belső politikai, sem külső politikai szempontból nem lehet kellőképpen felbecsülni. Még van lehetőség a megegyezésre? Jól értesült, a szovjettől független orosz körökben azonban még ma is úgy látják a helyzetet, hogy Nanking az oroszoknak legalább azt a kívánságát teljesiti, amely a konferencia egybehivására vonatkozik. Feltételezik, hogy különösen japán politikai Nyilvánvaló, hogy Briand legkevésbé gondol arra, hogy az európai államok politikai egységet képezzenek. A francia államférfi előtt az a gondolat lebeg, hogy az európai államokat, kicsinyeket és nagyokat, gazdasági egységbe kell fogni az amerikai Unió túltengő gazdasági hatalmával szemben. Briand koncepciójából hiányzik Anglia és Oroszország, hiányzik tehát Európa légi pari asultabb állama és kereskedelmi központja, továbbá nyersanyagkészletének legnagyobb rezervoárja. Kérdés, hogy a többi Európa összefogása elegendő lenne-e Amerika hatalmi súlyának kiegyensúlyozására? Valóban ideális volna, ha le lehetne rombolni a vámhatárokat, meg lehetne szüntetni a gazdasági válaszfalakat és ha egész Európa egyetlen nagy termelő közösségbe szervezkednék. Ideális volna ez, ha megvolnának a politikai és gazdasági előfeltételei és ha s különböző országok egyforma politikai , és gazdasági lehetőséggel ülnének le a tárgyaló asztalhoz. Amikor azonban még mindig győztesek vannak és legyőzőitek, amikor gazdaságilag megbénított országok is vannak, amikor nemzeftestek nem egységesek és a kisebbségi kérdésben Madridiban nem tudtak olyan megállapodást hozni, amely biztosítaná a kisebbségi jogokat, hogyan lehet gondolni arra, hogy olyan gazdasági prokörök fognak befolyást gyakorolni ebben az irányban Kínára, mert Japánnak érdekében áll, hogy a Mandzsúriában ma még csak lappangó tűz lángra ne lobbanjon. Sok helyről olyan értesítés érkezik Moszkvába, hogy a nankingi kormány nem akarja az orosz vasút igazgatást elűzni, csupán egy kissé szokatlan módon s túlságosan drasztikus eszközökkel hozta kifejezésre kívánságait, így elsősorban azt kívánja, hogy a vezető igazgatói állásba orosz helyébe kínai tisztviselő kerüljön, mert idáig csupán a kormányzó bizottság elnöki székét töltötte be kínai, ez a pozíció azonban csak ellenőrző jellegű volt. Azt is kívánják, hogy á postai és távírdái igazgatásban, amelyet most a kínaiak teljesed birtokukba vettek, paritásosán vegyenek részt a ^rinaiak és áz oroszok, ha a posta és távírda orosz kézben van is. Nanking azt is követeli, hogy a keletkinai vasút 10.000 főnyi orosz alkalmazottja lépjen ki a szovjetszakszervezetekből, mert igy a propaganda gyanújába keveredtek. így hát a kínaiak, bár befejezett tények elé állították Moszkvát, mégis hajlamosak a tárgyalásra. Irányadó moszkvai körök nyilatkozatai nem engednek kétséget aziránt, hogy Moszkva Nankingot a charbini eseményekért teljes mértékben felelőssé teszi. Egy bizonyos szoblémákat, amelyektől népek sorsa, léte és megélhetése függ, meg lehessen oldani minden fél javára és előnyére. Az U. S. E.-ban megint csak megindulna a nagyoknak és a kicsinyeknek a harca. De valamií mégis csak jelent ez a terv, amit Briand a kamarai vitában egy szellemes hasonlattal ki is emelt. Neki egy zsák széniből lisztet kell őrölnie. A zsák szén: Versailles. Nyilvánvaló, hogy Briand érzi mindazokat a hibákat, amik történtek és ezeket szeretné kiküszöbölni a maga egyesült államával. Európai szellemben beszélt, az európai szolidaritás szellemében Briand és mégis úgy kell leülnie a tárgyaló asztalhoz, hogy Versailles betűit és szellemét megőrizze. Ezért volt beszéde tele ragyogó allegóriákkal, elkápráztató szellemességekkel, de ezért vágta szemébe Léon Blum, hogy gyönyörű szóképeiben tulajdonképpen semmit nem mondott és csalt üres szalmát csépelt. Még a rajnai kiürítés kérdésében sem mert vállalni magára egy határozott gesztust, ami nélkül a francia és német ki- engesztelődés elképzelhetetlen, hogyan, bigy- jen tehát az emberiség az ő megváltó eszméjében, amelynek megvalósításához nem egy ilyen rajnai kérdés likvidálására volna szükség?