Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-18 / 160. (2085.) szám
4 <PR3^%MACtoSt-HTKtiAR 1929juHu8 18, csttffirtgfc. CZINKE PÜSPÖK BÚCSÚJA RIMASZOMBATI GYÜLEKEZETÉTŐL Rimaszombat, julius 17. Pálóczi Czinke István püspök, a rimaszombati ref. egyház első lelkésze püspöki székéből és lelkészi állásából való távozása alkalmából a következő búcsúszót intézte nyomtatott körlevélben rimaszombati gyülekezetéhez: Búcsúzom tőletek, kedves Testvéreim! Nem tőlem függő okok lehetetlenné tették, hogy Isten szent házában, a világ legszebb emelvényéről, a szószékről búcsúzhassam el tőletek, az élő szó melegével és közvetlenségével. Folyamodom hát a hideg papiroshoz. Mert szó nélkül még sem hagyhatlak el benneteket lélek most is kész volna bennem a további munkálkodásra, de a test már erőtlen. Isten az ő szolgáinak sem adott változhatatlau erősséget S én nem szeretnék rosszabb szolgája lenni az én Uramnak, mint eddig voltam. Ennyivel tartozom nektek is, hivatalomnak is, hogy a helyemet pihentebb erőnek engedjem át, még mielőtt terhetekre válnék s a szent Húsz évvel ügynek, melyet szolgálok, ártanék. A szivem szakad meg, azt hiszem, hogy el kell hagyni benneteket. Hogy mégis elmegyek, van annak egy fájdalmasabb oka is. Megmondjam? Hiszen ha nem mondom is, tudjátok. Nem bírom tovább a busulást a babiloni vizek mellett. Miudennap felsóhajtok a zsoltáriróval: Vegye meg a Képes Hét ma megjelent, gazdag tartalmú iegujabb számát — Minden újságárusnál kapható Ha én rólad, Sión, elfelejtkezem, Felejtsen el engem az én jobb kezem! A Tisza mellett születtem, a Tisza mellé vágyom. Oda, ahol az ég végtelen síksággal s a testvórlelkek egymással ölelkeznek össze. Megyek haza ... meghalni. Gyermekeim ölébe s nemzetem fájó szivére hajtani le megfáradt fejemet, meggyötört szivemet. És a ti meggyötört szivetek? A Krisztussal szólok: „Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké." (János 14). Ámen. ezelőtt repülte áí a Csatornát A gondviselés másfelé vezeti utamat Ez az ut már nem tarthat sokáig, hiszen az én nap- j jaim már megvannak számlálva. Szemem is, í lelkem is már az örökkévalóságot keresi inkább, ahol többé nem fáj semmi. „Én vagy te. Egyszer meg kell kezdeni S az elválás mindig csak bús lehet" Mankón bicegett a géphez, vörös zászlóval akart vészjelet adni és mentőövet kötött a derekára, mert nem tudott aszni — Izgalmas negyvenhárom perc a Csatorna tölött — Mesés sebességű nagy madár a látóhatáron — Blériot az évfordulóm Calaisból ismét Doverbe repül — Mondta a mi Tompánk „Utolsó verseiben", könnyeket hullató hitvesének. Nem tudom, dóm, hogy 33 év óta nem volt egy napja sem szén itt lelkek szakadnak el egymástól, tervek, munkák maradnak félbe, reménységek válnak semmivé, láthatatlan sebek égnek tovább gyógyitatlanul: lehetetlen, hogy attól bennünk valami fájó érzés ne támadjon. Lehetetlen, kivált' ha elgondolom, hogy 33 év óta pásztorkodom közöttetek s most más jön a helyemre. S azt a sok, szivemből fakadt tanítást, azt a sok drága igét, amelyet a Szentlélek adott számba, upr elfujja távozásom után a szél a szivetekből, mint ahogy száraz időben a port tovafujja. Ez is fáj. De fáj az is, hogy lélek szerint nem ösmerletek engemet Akiket majd helyemre állit a gondviselés, lehetnek százszor többet érő emberek nálamnál, de jobban szeretni nem fognak tudni, mint én szerettelek benneteket. Ha ezt a szeretetet nem tudtam is úgy kimutatni mint más, azt csak én tudom, hogy 33 év óa nem volt egy napja sem életemnek, amelyen miattatok ne emésztődtem volna, sorsotokért, boldogulástokért, szebb jövendőtökért égő szívvel és imádsággal Isten zsámolyához ne borultam volna. Ezzel a benneteket féltő szeretettel és aggódással kérlek most, testvéreim, hogy ti is szeressétek egymást „Az istenfélelmet egyesítsétek a testvéri szeretettel, a testvéri szeretet pedig emberszeretettel." (II. Pét. 1:7). Akkor hitetek nem lesz gyümölcsléién. „Sőt számotokra egész bizonyosan megnyílik a mi Urunknak és Megváltónknak, a Jézus Krisztusnak örökországába vivő ut." (II. Pét 1:11). Ez a gyülekezet kell, hogy ezen a megszentelt földön az idők végéig megmaradjon. Meg is marad, ha figyeltek arra a nagy igazságra, amelyet egy szintén búcsúzó lelkipásztor kötött volt hivei lelkére. Azt mondta, amit én se szűntem meg hirdetni néktek soha: „Egy egyházat sem lehet pusztán a vagyonból fenntartani. A tőkék hiábavalók, ha nem áll mögöttük egy élő gyülekezet. Vannak egyházaink nagy vagyonnak gazdag alapokkal, de nincs bennök élet, mert nincs szeretet." Azért el ne hagyjátok egymást, testvéreim. Tartsatok össze, mint egy ostromolt vár megfogyatkozott őrsége, mert az életetekről van szó. Talán elhullanak legjobbjaink a hosszú harc alatt, de aki megmarad: igyekezzék pótolni a kidőltek helyét is. Ezzel a benneteket féltő szeretettel kérem Istent is, hogy ne hagyjon el benneteket, ne hagyja el anyaszentegyházát, ne hagyja el az ő szent hajlékát és azokat, kik még oda imádkozni, erejükben, hitükben, emberszeretetök- ben megújulni járnak. Vigyázzon, jó Atyánk, szent szemed Ez imádság hajlékára, Xo jöjjön soha ítéleted írnek elpusztítására: rlogy sok idő múlva Elődbe borulva \z unokák itt, őzivök ha kitárjál; ők is megtalálják. Mit leikök áhit. Áldjatok meg ti is engem, testvéreim és ennyivel könnyitsétek meg a szivetekről való leszakadásomat. De hát miért megyek el? Egyetlen szóval megmondhatom: Elfáradtam. Azok közé a munkások közé tartozom, akiket a Szőlőnek Ura már a hajnali órákban elküldött az ő szőlőjébe munkálkodni s akik átszenvedték az egész napnak terhét és hévségét. ötven évi lelkípásztori szolgálat áll immár a hátam mögött. Egy egész élet tele szép álmokkal és csalódásokkal, küzdelmekkel és az isteni kegyelem meghálálbatatlan bizonyságaivaL A Pária, julius 17. Az angol és francia hivatalos világ, amint egy távirat jelenti, Louis Blériot ünneplésére készül. Nemcsak az öreg Blériotnak szól majd ez az ünneplés, hanem az emberi erőfeszítések diadalának és az emberi haladásnak is. Az ünnepségnek az adja az aktualitást, hogy julius 25-én lesz húsz esztendeje, hogy Blériot elsőnek repülte át a La Manche-csatornát. Húsz óv! Ez alatt az idő alatt lezajlott a repülés hőskorának egy nagy fejezete és ki emlékszik, milyen örömujjongásban tört ki a világ, amikor a francia repülő leszállt a csatorna túlsó partján, Anglia földjén? Ma már oda- vissza utasokkal megrakott repülőgépek röpködnek Anglia és Franciaország között s az utas, aki kényelmesen hátradőlve kinéz a repülőgép ablakán a Csatorna fölött, elfelejt Blériotra és a húsz év előtti világraszőló bravúrra gondolni. S ma már az óceán fölött röpköd az ember úgy, mint húsz év előtt a Csatorna fölött Blériot és követői. Vájjon újabb húsz év mul<va hogyan fognak az emberek visszagondolni Lindbergh óceá nrepülésóre és az Angeleno 246 órás teljesítményére? 1909-ben rekord volt Blériot 43 perces útja. Az angol légügyi múzeumban a jövő csütörtökön kiállítják Blériot történelmi nevezetességű egyefedeles gépét, melyet az ünnep alkalmából Franciaország adott kölcsön Angliának. Európa majdnem minden országának repülői ott lesznek az ünnepen, amelynek leg- meghatóbb programpontja lesz: Louis Blériot repülése a La Manche csatorna fölött. A jubileumi repülésen azonban nem Blériot fogja vezetni a gépet, hanem egy fiatal pilóta, aki rendes légi szolgálatot teljesít London és Páris között. uCa y est...« Az ünnep alkalmából érdemes felidézni a húsz óv előtti nagy esemény emlékét az egész világot lázba hozta a rövid jelentés) amely igy szólt: Calais, julius 25. Doverből érkezett jelentés szerint Blériot repülőgépével ott leszállt. A hirt táviratok vitték szerte a világba, majd az újabb jelentés már arról szólt, hogy az utat 23 perc alatt tette meg Blériot, de az akkori repülőszakértők ebben kételkedtek sv igazuk is volt, mondván: Teljes lehetetlenség, hogy Blériot 23 perc alatt repült át a La Manche-csatorna fölött, mert ebben az esetben óránként 86 kilométeres sebességgel kellett volna haladnia és ilyen sebesség egyenlő a lehetetlenséggel ... A valóság az volt, hogy Blériot. 43 perc alatt főtte meg az utat Calais-ból Doverbe s amikor leszállt, ez volt az első szava: — Ca y est! Nem mert volna megesküdui rá, hogy Dózerbe érkezett, angolul viszont egy szót sem tudott és igy a Matin munkatársa segítette ki zavarából. Az újságíró ugyanis a parton várta Blériot megérkezését. Minthogy hajnalban történt a repülés, még egész Dover aludt s csak később gyűlt össze a hatalmas tömeg, amely lelkesen ünnepelte a La Manche-csatorna hősét. Az angol lapok óriási tudósításokat írtak a repülésről s a Times ezzel a címmel foglalkozott Blériot'bravúrjával: Anglia nem sziget többé! A húsz év előtti Laptudósitások igy mondják el Blériot repülősét: Mankón biceg a gépéhez Bíérioi Blériot már reggel három órakor felkeli. Ugyanekkor elhagyta a calaisi kikötőt az Es- copette nevű torpedók a jó, amely kísérni akarta Blériot gépét, már csak azért is, hogy ha a tengerbe zuhan, kimentse a vakmerő repülőt. A torpedóhajón utazott izgatottan Blériot felesége is. Blériot autóra szállt, ami szintén ritka dolog volt busz év előtt és amint’ a lapok Lrják, rendkívül gyors tempóban elrobogott a repülőgép csarnoka felé ... A csarnoknál Anzani, a motor konstruktora szintén már három órakor reggel revolverlövésekkel költötte fel összes munkásait. A munkások a lövésekre felrettenve, valameny- nyien a csarnokba szaladtak és rendbehozták a motor összes alkatrészeit. Éppen akkor készültek el, amikor Blériot megérkezett. Blériot nagyon nvugodtnak látszott és amint a Temps munkatársa irta, arca önbizalmat árult el, A repülő mankón bicegett a gépéhez, mert nem sokkal nevezetes vállalkozása előtt szerencsétlenül járt és megsel>esült a lábán. A sebe már nem fájt, de azért mankóra támaszkodott járás közben.* A La Manche-csatorna átrepülése azért volt sürgős, mert Blériot meg akarta előzni a csatorna átrepül ősében Lathamot, aki sikertelen startja után ismét a Csatorna átír épülését tervezte. Légzsák, mentőöv, vörös zászló A csarnokban Blériot megvizsgálta a gépét. A motort rendben találta és két percig működtette. Ezután felfújták az úszó légzsákokat, amelyek a repülőgépre voltak erősítve. A légzsákokra azért volt szükség, hogyha a gép a tengerbe zuhan, ne merüljön el azonnal. Blériot maga mentőövet kötött a derekára és igy szállt be a gépbe, A La Manche-csatorna átrepülője ugyanis nem tudott úszni. Pontosan 4 óra 15 perckor történt, hogy Blériot eldobta a mankóját és helyet foglalt a gépében. Vörös zászlót tartott a kezében, ntrii mi iiji —riifinnin 11« | Csizi léd brém fürdő 8 kérjen prospektust | Uürőöigazgatósáq, Csizfüröö, 5lou | majd maga mellé tette. A vörös zászló azért kellett neki, hogy veszély esetén jelt adjon a torpedőnaszádnak. Blériot először rövid próbarepülést végzett, majd leszállt a csarnok elé. Meg kellett várni, amig a nap vörös korongja megjelenik a látóhatárnál. A Daily Mail, amely a Csatorna átrepül ésére dijat tűzöl t ki, feltételnek szabta meg, hogy csak akkor szabad startolni, ha a nap már felkelt. A próbarepülés után ismét megtöltötték a benzintartályit, Blériot pedig egy matróztól érdeklődött, hogy milyen irányban féli szik Dover? Blériot sortüzre startol Végre a nap piros korongja megjelent. Matrózok sortüzet adtak s ezzel jelezték a torpedónaszád parancsnokának, hogy Blériot startol. Az Escopeitte ágyulövéssel felelt. 4 óra 45 perckor a magasba emelkedett Blériot gépe és elrepült a teljes gőzzel haladó torpedónaszád fölött, amelynek parancsnoka rendkívül csodálkozott, hogy nem tudja követni Blériot gépét. Amint a paranosnok később elmondta, elszorult a szive, amikor azt látta, hogy a repülőgép már csak kis pont a messzeségben... Pedig a francia flottának az Escopatite volt a leggyorsabb torpodónaszádja. A megérkezés körülményeit legérdekesebben írja le az angol parti őrség parancsnoka, aki leírását jelentés formájában felsőbb hatóságának küld le meg. A jelentés igv szólt: „Öt órakor az egyik őrszem értesített, hogy a francia part felől egy törpédónldözo óriási sebességgel közeleg s valószínűleg léghajóst kisér, a levegőben azonban még mit sem lehet látni. Hirtelen sötét pont jelent meg a láthatáron. amely gyorsan növekedett és a Szent Margit rakpart felé tartott. Gyorsasága inese- szerü volt. Az ember fogadott volna, hogy nagy madár. Az öböl láttára megfordult s ép olyan bámulatos gyorsasággal, mint előbb, továbbrepült. A nagy távolság ellenére olyan zúgást lehetett hallani, mintha automobil közeledett volna. Sohasem láttam még ilyen sebességet ..." Megérkezése után Blériot éppúgy, mint mostanában az óceánrepülők, rengeteg nyilatkozatot adott a lapoknak és útjáról cikket irt a Matinben. Cipót eszik és zsebredugott kézzel repül — Amikor a tenger fölött repültem, — mondta egyik nyilatkozatában — és eltűnt szemem elől a torpedónaszád, csak a ködöt láttam magam előtt s a tengert magam alatt, Fogalmam sem volt, hogy helyes útirányban haladok-e? Utamat nagyjában a mögöttem elmaradó torpedónaszád irányában igazítottam. Végre feltűnt a távolságban az angol part. — Dealban is leszálIhattam volna, de fejembe vettem, hogy Dovernél érek partot. A kikötő hadihajói fölött átszálltam arra a helyre, ahol Fontaine barátom, a Matin munkatársa a parton állt és a francia trikolórral integetett. Átszálltam a sziklák fölött s a leszállás egyike volt a legnehezebbeknek. Dover Castle völgyében örvénylő szél fogadott. Két kört írtam le, hogy le tudjak száliani. De még igy is hevesebben értem földet, mint hittem. A monoplán kissé megsérült... Nyilatkozataiból szándékosan hagyta 'ki Blériot, hogy a leszállásnál ő maga is megsebesült. Útközben megevett egy cipót s nyugalma jeléül — hogy a nyugalmát önmaga előtt bizonyítsa — eleresztette a kormányt és zsebébe dugta a kezét. Valóságos diadalmenetben vitték Blériot-t Londonba s a francia köztársasági elnök táviratban gratulált neki. Rögtön megkapta a becsületrendet. A rekord pedig, amint az akkori lapok közölték nagy szenzációként, a következő volt: Elért magasság: 150—300 láb. A szél iránya délnyugati. A szél ereje 10—20 csomó. Idő: 43 perc. Távolság: 31 mérföld. Gyorsaság 40 mérföld óránként... Szerelem és repülés A londoni és párisi ünneplések lázában egy ember volt, aki nem tudta, örüljön-e vagy nem a sikernek: Blériot felesége. Bizalmas vallomást tett egy angol újságírónak: — Még élénken emlékszem arra az időre, amikor Lajosom asztalhoz sem ült anélkül, hogy ceruzát ne tartott volna a kezében. Én és gyermekeim megdöbbenve láttuk, hogy vázlatokat rajzol ebédköziben az abroszra és számol rajta. Közben elfelejtett az ételhez nyúlni. Néha felugrott és lelkendezve kiabált mindenféle technikai szakkifejezéseket. Mondhatom, hogy férjem nyolc évi házaséletünk folyamán egyébről sem beszélt, csak repülőgépekről. Leánykoromban szenvedélyesen zongoráztam, de mint asszony abba kellett hagynom ezt a kedvtelésemet. És gyűlölöm, igen, gyűlölöm az aeroplánt, melyre gyermekeimmel, mint veszélyre és borzalomra gondolunk. Nyolc éven át sohasem voltam egészen az övé. Csak a gépeivel törődött. Amikor a motorok először lebegtették meg a gépet a levegőben, gyermekeimmel ijedten futottunk el mellőle. A gyermekek sohasem akarták apjukat repülni látni... Ezek közül a gyermekek közül az egyik később mégis repüli és Ívtálra zúzta magát. A fiatal Blériot nem láthatja már. amint ősz apja immár inkább szimbolikusan, busz év után ísiitM átrepüli a La Manche-csaiornáU i
