Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-18 / 160. (2085.) szám
2 _______________________________ ________________mgj^sjywjigrgfc ké ben. Egy a szocialistákkal a leszerelésnek és a nemzetközi döntőbirásko- dási rendszernek követelésében. Ha ez a követelés még nem vált valósággá, úgy ez nem a francia külügyminiszter bűne, aki a Iocamói szerződéseket megteremtette. Saját személyében mindent megtett, hogy a világnak a béke maximumát biztosítsa. Franciaország részéről tehát nem várhatók nehézségek. Genfben, a népszövetség 1928. évi szeptemberi tanácskozásán határozatilag három pontot állítottak föl, még pedig a reparációe kérdést, a rajnai terület kiürítését és végül a katonai jellegétől megfosztott rajnai övben megegyeztető bizottság szervezését. A múlt napokban az angol alsóházban a Saar-kérdésről is vita folyt. Az angol külügyminiszter válasza volt az egyedül helyes, melyhez ő is csatlakozik: várni mindaddig, mig a kormányok nemzetközi konferenciája befejeződik. (Nevetés jobbról.) A francia külügyminiszternek mégis csak kell egy kis mozgási szabadságot engedélyezni a konferencia előtt. Nem mondhatja meg előre, mit fog ott tenni, vagy mit fog megengedni. Biztosíthatja azonban a kamarát, hogy a konferenciára azzal a szilárd elhatározással megy, hogy minél többet végezhessen a béke érdekében. — Ami a rajnai térülőt kiürítését illeti, ezt az ügyet a versaillesi szerződés keretében minA francia sajté kommentárja Pária, julius 17. Egyes Lapok annak a ténynek alapján, hogy a kamara tegnapi ülésén Dubois napirendi indítványát 65 főnyi többséggel elvetették, arra következtetnek, hogy a kamara most már nehézség nélkül elfogadja az adóssági egyezmény ratifikálására vonatkozó javaslatot és ennek a hétnek végével ez a kérdés elintéződik. Briandmak nyilatkozata a kormányoknak küszöbön álló konferenciájáról, élénken foglalkoztatja a sajtót. Az Ere H&uvelle találóan jellemzi ezt a beszédet, amikor kijelenti, hogy Briand szavai inkább sejtetik a dolgok alakulását és igy minden hallgatója azt magyarázhatta a külügyminiszter szavaiba, amit akart Briand szellemesen varázsló és allegorikus beszédet mondott, amelynek értelme, hogy a Rajnát ugyan nem tarthatja meg, azonban nem fogja odaadni egy tál lencséért. Argumentálásának módja a következő: Mindent nem tudok nektek elárulni, de bizalommal kell lennetek hozzám, a locar- nói emberhez. Valamiképpen jövő tervébe, az európai szövetségbe te betekintést engednek nyújtani. t , A Volonté, amely igen kritikus hangokat szokott megütni a külügyminiszterrel szemben, kijelenti, hogy Briand nyilatkozata a baloldali pártokat megnyugtatta. Csupán Daladen oldalról tanulmányozta. Ez azonban nem könnyű dolog. Úgy érzi magát, mint az olyan ember, akinek egy zsák szénből lisztet kell őrölnie. A versaillesi szerződés meghatározza, hogy Németországnak bizonyos összeget fizetnie kell, hogy Franciaországot szétrombolt területeinek újjáépítéséhez és adósságainak megfizetéséhez hozzásegítse. A német fizetségek mobilizálásához Franciaország és Németország között* megértő viszonyra van szükség. Hangsúlyozza, hogy a francia kormány minden alkalmat üdvözölt, ami közel hozta a rajnai terület kiürítését, a kormányok nemzetközi konferenciáján is ragaszkodni kell azonban a békeszerződés szövegéhez. Tehát mindent megtesz, hogy a Young-tervet tető alá hozza, de a német fizetségek mobilizálására vonatkozólag teljes mozgási szabadságot kiván. / — A béke éppen úgy függ bizonyos katonai operációk megszűnésétől, mint az adósságok végleges szabályozásától. A béke azonban nem születhetek meg egyetlen nemzetközi konferencián. ’ Szükséges a hatalmak közötti általános megegyezés. Iniciativáját kritizálták, de ez nem akadályozza meg abban, hogy sikra ne szálljon Európa föderációjának érdekében. Briand beszédét, nagy lelkesedéssel fogadták. <e dier radikális pártvezér lapja, a Republique fejezi ki nyíltan elégedetlenségét Briand beszéde fölött. A külügyminiszter újból csupán szónoki művészetére bízta magát, hogy senvmif se mondjon. A határozott biztatásnak semmiféle nyoma nem volt beszédében. Ahelyett, hogy nyíltan és tisztán beszélt volna a rajnai terület kiürítéséről, európai szellemben szónokolt a Republique azonban engesztelőleg hozzáfűzi, hogy Briandnak számolnia kellett Poin- caré többségével, mert már arra a hasonlatra, hogy a versaillesi szerződés olyan, mint a zsák szén, amelyből Briandnak kell lisztet őrölnie, Tardieau és Poincaré szinte sóbálvánnyá meredtek helyükön. Ha Briand hasonlatát folytatni akamók, fejezi be cikkét a lap, azt mondhatnék, hogy Briand tegnap sok szalmát csépelt, de kevés gabonaszemet talált A Quoüdien szerint Briand nem mondhatta meg, hogy holnap ki fogjuk üríteni a rajnai területet, sőt nem is volt szabad, megmondania, hogy mikor ürítik ki. Éppen úgy, mint röviddel ezelőtt Hengerson, megmutatta, miiképpen kell ebben a kérdésben tartózkodó álláspontot elfoglalni. Ezért nem kaphatott León Blum precíz feleletet kérdésére. A jobboldali Figaro helyesli Briand magatartását, cselekvési szabadságát a kormányokhárom már riti fikái ta adóssági megegyezését. Mind a tizenhárom összes energiáit c® összes szellemi erőit mozgósította, hogy garancia-klauzulát sikerüljön nyerni Amerika részéről. Mind a tizenháromnak a kísérlete meghiúsult. Mikép várható tehát, hogy Franciaország kedvezőbb eredményhez jut? Azután Amerikának háborús érdemeit mél- caMa Briand, akinek beszéde olyan mély hatást tett, hogy Franklin Bouillon az elnapolás érdekében tett indítványát visszavonta. León Blum és Briand párbaja A harmadik elnapolási indítványt León Blum szocialista vezér tette, aki a ratifikálás előtt alapos külpolitikai vitát,követelt. Kifejtette, hogy a szocialisták elfogadják a Young- tervet, mert Franciaországnak megfelelő ösz- szeget biztosit az újjáépítés költségeinek fedezésére. Már pedig az újjáépítés Németországinak egyetlen hadi kötelezettsége. Régebben az újjáépítésre 25 milliárd aranymárkát követeltek, ma megelégszenek hat milliárddal is. Ez a száraz mérleg elégséges annak a kimutatására, hogy milyen nagy hibákat követtek el a versaillesi békeszerződés megkötése óta. A háború befejezését követő szerződéseken kívül a szövetségesek csupán a Dawes- tervet fogadták el, mert olyan gesztusból származott, amely nem a háború légkörét sugározta. Vájjon remélheti-e ma a világ, hogy a Young- terr életbelépése után a francia kormány Európa megbékítésének és a komoly leszerelésnek utján fog haladni? Franciaország biztonságát nem a megszállás, hanem a locarnoi szerződések garantálják. Ma még nem követeljük, hogy a kiürítés dátumát közölje a kormány, csupán azt kívánja tudni, hogy a kiürítés a Young-terv elfogadása után tényleg bekövetkezik-e. A kiürítés nélkül nincs igazi béke, nincs a háború véglegesen likvidálva ég a Young-terv sincs elfogadva.^ A kiürítés nélkül a német fizetségek mobilizálása sem lehetséges. Hát méltó-e Franciaországhoz, — veti fel a kérdést León Blum — hogy a kiürítésre kényszeritteti magát? Briand másodszor emelkedett föl szólásra, hogy lényeges külpolitikai kijelentéseket tegyen. — León Blum — kezdette a külügyminiszter beszédét — a problémát átvitte az egyedül hp- ífelyes területre, tudniillik a külpolitika területére. A kormányok nemzetközi konferenciája előtti pillanatban azonban Franciaországnak nincs teljes cselekvési szabadsága külpolitikai téren. A szövetségkőzi adósságok ratifikálását azonban nem lehet elválasztani a külpolitika függő kérdéseitől. A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS 1ÁH0S (61) — Szó sincs róla. Sem Angliába, sem Japánba, hanem Amerikába. — Amerikába? És Carvonit-gépen? Az tehetetlen. Carvon jól tudta, hogy a carvonit titkát Anglia sohasem árulhatja el legnagyobb ve- télytársának, Amerikának. — Én nem jószántamból hagyom el Angliát — viszonozta Selley, — de Anglia sem adta jószántából nekem az Ön egyik gépét Én szököm Angliából. Miért? Nagyon egyszerű. Angliának el akartam adni a találmányomat. Anglia nem hitt nekem. Bizonyítékot kívánt, hogy találmányom valóban használható. Sajnos drasztikus bizonyitékkal szolgáltam: az orruk előtt, fényes nappal betörtem a légügyi hivatal irattárába s találomra elvittem két írást, hogy nyomban rá visszaküldjem Byrd főparancsnoknak. A tréfa komisz volt, mozgósítási parancsot ée a carvonit patentját vettem el, félreértettek: kémkedésért üldöznek. Hogy a külföld előtt most befeketítsenek és kiadatásomat követelhessék, még gyilkosság gyanújába is belekevertek. így most kénytelen vagyok Amerikába menekülni. Carvon megállt. — Uram, én nem fogadhatom el az ön segítségét. Ittmaradok. Amerikába nem megyek. Titkomnak, Anglia legfőbb katonai titkának elrablásában nem vállalhatok, nem akarok vállalni szerepet1. Selley lehangoltan válaszolt: — Uram, ön elitéi eugetn, azonban téved. Mondom, az ön honfitársai üldöztek el en- gotti> Angliából. Akaratom ellenére menekülők. Ha ön tudna nekem salvus conductust adni, szívesebben térnék vissza Önnel Angliába, mintsem Amerikába. — És Ön nem angol? — Nem vagyok angol — felelt Selley — de ha magyar nem lennék, úgy angol szeretnék lenni. És van Angliában valakim, akit a világon mindenkinél többre tartok és akiért minden igaztalan üldözést ezer örömmel megbocsátanék. S az a valaki épp legnagyobb ellenségemnek a leánya. — És ki önnek a legnagyobb ellensége? — Byrd, a légi haderő első lordja. Carvon nem kérdezett többek Némáin támolygott a géphez. Gyuri csodálkozott, hogy a megmentett angol fikarcnyit sem örül a m egm en ékül ésén ek. —(Engedje meg, hogy táviratozzak Londonnak, — szólt Carvon kimerültén. — Salrvus conduetusért. — Szívesein veszem, ha megkísérli — felelt Selley. — Hegy hívják önt, uram? — Selley vagyok. — Gróf Selley — vetette közbe Gyuri. Carvon alezredes letilt a rádióhoz. Elővette a katonai titkoe távirati kulcsot ős negyven méteres hullámhosszal ezt kopogtatta a jégsivatagba : „Byrd tábornoknak, London. Megmentem, gróf Selley számára salvus conductust kérek, ellenkező esetben gróf Selley Amerikába röpül 8 magam a jégen maradok meghalni. Carvon". Carvor alezredes hátrahanyiatlott a kimerültségtől. Selley kidobott két benzintankot és kénvei mes fekvőhelyet rögtönzött neki a gép belsejében. Carvon eszméletlen álomba merült. Menjünk, gróf ur, tovább Amerika rdé! — indítványozta Gyuri. — Most már úgyse tud magáról. Solloy beloegyezően bólintott. A start simáin sikerült. Selley állandóan figyelte a rádiót. Egyszerre a kis szerkezet megmozdult. London üzen A titkos kulcs segítségével kibetüzte: „Carvon ezredesnek, sarkvidék, ön kérésére Anglia kormánya gróf Selleyoek salvus conductust, ö Felsége a király amnesztiát ad, az államkincstár tiz millió fontért átveszi találmányát Anglia tárt karokkal várja a tudomány két legnagyobb hősét Wales hercege." Olyat rándított a kormánykészüléken, hogy Gyuri azt hitte, a gazdája megbolnodult és annál sziláik-tartotta az északi iráuyt — Vissza 1 Vissza! — kiáltozott és hadonászott ujjongva Selley. Gyuri azonban nem tágított Selley erre leírta gyorsan egy papirosra: „Gyuri fiam, menlevelünk van. Vissza Londonba. Egy millió font a tiéd. Mihez kezdesz?" Gyuri most már átengedte a kormányt és ennyit irt a papirszeletre: „Köszönöm, gróf ur. Elveszem Szabó Marit A nénje nem tudott megvárat" Az éjféli nap rőt fényében úgy repültek, mintha a gép úszó szárnya nem holt fém, hanem az ő tulajdon ólő szárnyuk lett volna. Carvon egyre aludt. Selley aggodalommal nézte. Biztosan tüdőgyulladása van. Kibirja-e vájjon a szive a szörnyű lázat, amíg Átadhatják az orvosok kezébe. A rád'ón üzenetet küldött Londonnak, hogy Carvon magas lázzal küzd s ezért orvosi készenlétet kér. Azt észrevette, hogy mennél magasabbra emelkedtek, a beteg lélekzete annál köny- 'cvp.öbé, nyugodt ab hó, egyenletesebbé válik. Vlandóan több ezer méter magasban haladtak. Már Anglia fölölt jártak. Sütött a nap. Selley is, Gyuri is levetette az éterit-öl- tönyl. Nem szabad, hogy a bo nem avatottak a kikötésnél ineglássik a titkot. (Vége következik.) nemzetközi konferenciájára fenn akarja tartani és csodálatos, hogy magatartását úgy a szocialisták, mint a nacionalisták megnyugodva fogadták. Briand Poincaréhoz hasonlóan rezig- náciőval ítélte meg a jövőt, de Poincaré re- zignációja frissebb keletű és fájdalmasabb. Briand megszokta a rezignációkat és közben az európai szövetség veszélyes terémirnán kimé rákat vadász. A Vidőire ezeket Írja: A looarnói öreg róka megérezte a csapdát és élt azzal a jogával, hogy ne locsogja ki a kamara tribünjéről mindazt, amit volt elvtársaival, Müllerrel és MacDonalddal akar megvalósítani. (Briand tudniillik régebben szintén szocialista politikus volt. — Szerk.) Angol-francia tárgyalások Páris, julius 17. Tyrell angol követ várakozás ellenére tegnap átadta kormányának válaszát Briand jegyzékére a kormányok nemzetközi konferenciájára vonatkozólag. Az Echo de Paris szerint az angol kormány újabban lemondott ilyenfajta válaszjegyzék áí- nyujtásáról. Jobbnak tartja, ha felhagy a jegyzékváltás steril módszerével, hogy ezzel szemben annál buzgóbban folytassa a szóbeli tárgyalásokat. Az angol kormány el van határozva arra, hogy már pár napon belül kierőszakolja a döntést a nemzetközi konferencia programjára s szellemére vonatkozólag. Ennek ellenére ma éppen úgy, mint előbb, London kitart a konferencia helyének eddigi megállapitásában, mig a francia kormány mereven ragaszkodik a semleges helyhez. Poincaré belebetegedett hosszú expozéjába Páris, julius 17. Poincaré miniszterelnököt a kamarai ülésezések annyira kimerítették, hogy szerdán reggel eszméletét vesztette. Az orvosok ágyba kényszeritették, annyival is inkább, mert a miniszterelnöknek könnyebb láza van. Poincaré állapota egyelőre nem ad okot aggodalomra. A kamara mai ülésén tovább folytatja a rajnai terület kiürítéséről megkezdett vitáját. Páris, julius 17. A kamara mai ülésén elsősorban León Blum elnapolási indítványát vette szavazás alá, amelyet 350 szavazattal 238 ellenében visszautasított. Ezután tovább folytatták az adóssági egyezmény ratifikálásának általános vitáját. León Blum emelkedett szólásra, hogy Briand beszédére válaszoljon. Kijelentette, hogy az elismert varázs, amely Briand szavaiból kí- árad, már Lloyd George számára sem volt elegendő és ezért a francia kamarát sem elégítheti ki. Briand egyetlen kérdésre sem adott tiszta és világos választ. Ha a kormány kitart azon az állásponton, hogy a kormányok nemzetközi konferenciája előtt nem vállal magára kötelezettségei úgy ez gyengeségének a jele. León Blum ezután kitért Henderson nyilatkozatára és kijelentette, hogy az angol miniszter nem húzódott vissza annyira a válaszadás elől, mint Briand és csak azért nem mondott többet a Saar-kérdésről, mert Franciaországot kímélni akarta. Itt Briand közbeveti, vájjon nem lenne-e tapintatlanság a francia kormány részéről Angliával és a többi szövetségessel szemben, hogyha egy olyan kérdésben, amely nem csupán Franciaországot érdekli, kategórikus álláspontot foglalna el? Blum ezt felelte: ön ismeri a szövetségesek érzelmeit, azok nyilvánvalóak. Utolsó alkalommal jelentjük ki a kormánynak, hogy gyógyíthatatlan tendencia uralkodik. Ez a sovinizmus. Mi az őszinte patriotizmus nevében beszélünk, amely abban áll, hogy az országot az igazságosság és a világbéke utján vigyük előre. León Blum szavaira Briand újból felszólalt és a szocialista képviselők felé ezt mondja: — A kormány kifejtette mindazokat a fáradozásait, amelyeket évek óta végez a béke megszervezésére. Be kellett mutatnia mindazokat a nehézségeket is, amelyek a nehéz utón elébe kerültek. Az ilyen '• «’ legyőzésére nem elégséges az, ha egy beszédben nagylelkűséget mutatunk. Mi megtettük az előrevivő lépéseket. Briand tetszéssel fogadott szavai után a kamara szerda délelőtti ülését befejezték és a vitát délután négy órakor folytatják. — Ilya Tolsztoj esete a csikódéi egyetem elnökével. St. Louisból jelentik: Ilya Tolsztoj, Tolsztoj Leó gróf fia. jelenleg előadásköruton van Amerikában. Legutóbb meghívást kapott a csikógói egyetemről, hogy hindi keretében tartson előadást Oroszországról. Tolsztoj titkára azt válaszolta, hogy az előadás dija 50 dolalr. Az egyelem elnöke, John Dollnrd erre a kö'Tot’ o táviratot intézte Tolsztojhoz :,.Hogy jut Uvest: ' az eszébe? Majd mi ts megfizetjük azt az élvezete', hogy egy gróffal teázunk? Nem reflektálunk ezekután az őo előadására'. A kormány egyetlen alkalmat sem mulasztott el a béke megszilárdítása érdéA láthatatlan ellenség r
