Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-17 / 159. (2084.) szám
1939 julius 17, szerda. *KWGaiMAfiteR‘HimíSc» 7 A morvaországi Bohusíavitz vasútállomáson a Prága-trencsénteplicigyorsvonat összeütközött eltenvonatjával Hibás váUóálíÜás okozta a szerencsétlenséget — Negyven utas idegrázhódást és könnyebb horzsolást sérüléseket szenvedett, két utas komolyabban megsérült — A vonatok kétórás késéssel lotytatták útjukat Brünn, julius 16. Tegnap délután a Prága- trencsénteplici vonalon a morvaországi Bohu- davitz község vasútállomásán gyorsvonat- karambol történt, amelyről a koraesti órákban riasztó hirek járták be Prága uccáit. Az első híradások szerint a Prágából reggel nyolc órakor induló gyorsvonat Gaya morvaországi városka közelében összeütközött ellenvonatával s a karambolnak számos halottja és súlyos sebesültje van. A vészhirek túlzottaknak bizonyultak, de magát a tényt, hogy a két gyorsvonat egymásba- ütközött és a szerencsétlenségnek sebesültjei vannak, nemsokára hivatalos helyről is megerősítették. Minthogy a Prága—Brünn—Vla- rapass—Trencsénteplic vasútvonal erősen frekventált, a katasztrófa hire nagy riadalmat keltett, amely csak később csillapodott le némiképpen, amikor az újabb jelentések beszámoltak a szerencsétlenség lefolyásáról és részleteiről. Kitűnt, hogy az összeütközés korántsem volt olyan méretű, amilyenek először hitték. Nincsenek halottjai s jelentékeny számú sebesültje közül csak kettőnek az állapota mondható komolynak. Reggel nyolc órakor futott ki a prágai pályaudvarról az 56-os számú gyorsvonat, melynek útiránya Brünnön és Vlarapasson át vezet Trencsénteplic felé. Délután egynegyed kettőkor Brünnben volt a gyors és menetrendszerű pontossággal folytatta útját. Negyven kilométernyire Brünntől, Nessovitz állomás mellett a mozdonyvezető az utolsó pillanatban vette csak észre, hogy a síneken egy parasztszekér halad át. A szerencsétlenséget már nem tudta megakadályozni. A szekér kocsisával és lovaival együtt a mozdony kerekei alá került s a vonat halálra gázolta a kocsist és a két lovat. A gá- zolási baleset miatt a gyors megállásra kényszerült és ezáltal nagyobb időveszteséget szenvedett. A jelentős késés felforgatta a gyors menetrendjét. Rendes körülmények között a prágai gyors 14.38 órakor találkozik Gaya városka pályaudvarán ellenvonatjával, az 55-ös számú gyorssal, amely esti kilenc órakor érkezik Prágába. A prágai ^vors késése miatt a keresztezés helye és ideje eltolódott és pedig a Gaya és Brünn közötti Bohusíavitz állomásra, délután három óra nyolc percre. A gyorsvonat-keresztezés szokatlan feladat elé állította a kis állomás vasutasait, akik fejüket vesztve, hibásan állították be a váltót. Először a pöstyéni gyorsvonatot engedték be az állomásra és a gyors a második sínpáron várta az ellenvonat érkezését. A prágai gyors az előirásos sebességgel akart áthaladni az állomáson, melynek főnöksége ugyanarra a vágányra eresztette, melyen a pöstyéni gyors vesztegelt. A nyílt egyenes pályán mindkét vonat mozdony- vezetője idejében felismerte az állomásfőnökség tévedése következtében fenyegető katasztrófát. Megőrizték lélekjelenlétüket ésa helyzet gyors felismerésével elejét vették egy végzetes katasztrófának. Az állomáson várakozó pöstyéni gyors ellengőzt adott és lassan visszafelé indult, mig a prágai gyors mozdonyvezetője fékezett. Az összeütközést ugyan már nem tudták elkerülni, de hevességét csökkentették. A prágai gyors belefutott ellenvonatába, a két mozdony összeroncsolódott, a pöstyéni vonat szolgálati kocsija és az utána következő személykocsi kiugrott a sinek közül. Ez a két vaggon könnyebben megrongálódott, mig a szerelvény többi kocsijainak semmi baja sem történt. Az utasok közül többen előre látták az összeütközést, ami olyan rémületet keltett, hogy a prágai gyors egyik utasa az utolsó pillanatban kiugrott a kocsiból. Ez az utas Hcrzog Adolf brünni utazó, súlyosabb természetű sérüléseket szenvedett és ő a karambol egyetlen áldozata, akinek állapota némi aggodalomra ad okot. Kívüle a két vonat utasai közül még negyvenen szenvedtek könnyebb sérüléseket, idegrázkódást, idegsokkot. A sebesültek javarészt az összeütközés következtében lehulló bőröndöktől sérültek meg. Az aránylag szerencsés kimenetelű karambol az utasok körében nem keltett nagy pánikot, hiszen már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy az összeütközésnek súlyosabb következményei nincsenek. A sebesültek rövid idő leforgása alatt első segélyben részesültek és közülük csupán Herzog Adolfot és Spisek Ludmillát, egy Wallachiach-Klouboukba való ügyvéd leiesését kellett a brünni kórházba száll!- : tani. A szerencsétlenségről a vasutigazgatőság az alábbi hivatalos jelentést adta ki: Tegnap 15 órakor Bohusíavitz állomáson a késésben levő 56. számú gyorsvonat hibás váltóállítás következtében belefutott a második vágányon álló 58. számú gyorsvonatba. Az összeütközés három kocsi kisiklott. Kiugrott a sinek közül az 56. számú gyorsvonat szolgálati kocsija, egy harmadosztályú és egy kombinált első- másodosztályu kocsi. Az eddigi jelentések szerint az utasok és a vasúti személyzet közül senki sem szenvedett komoly sérüléseket. Csupán egy utazó, aki ijedtségében kiugrott a vonatból, kapott zuzódási sérüléseket. A többi utas sérülése olyan könnyű természetű (idegrázkódás és horzsolási sebek), hogy az utazást tovább folytathatták. A szerencsétlenség színhelyére Wessely állomás főnöksége se- gélyvnatot küldött, Brünnből pedig egy vasúti orvos és egy technikai szakértő ment autón Bohuslavitzba. Nemsokára odaérkezett a vasutigazgatőság által kiküldött vizsgáló- bizottság. A mentési munkálatok a lehető legsimábban folytak le. Egy órán belül valamennyi rászoruló utas orvosi segélyben részesült. A bohuslavitzi állomáson kicserélték a megrongált mozdonyokat és a gyorsvonatok kétórás késéssel folytatták útjukat. Négy szlovenszhói sebesült A gyorsvonat-karambol sebesültjei túlnyomórészt prágai, prágakörnyéki és morvaországi lakosok, de van közöttük négy szloven- szkói utas is. Klepsch Hermann (Trencsén) a kezén, St. Bauchár (Trencsénteplic) fején és mellén, Bauchár Ottokár (Trencsénteplic) fején és Meissler Zsigmond (Zsolna) fején szenvedett zuzódási sérüléseket, de egyikük állapota sem igényelt kórházi ápolást. műm? Stresemann résztvesz a reparációs tárgyalásokon és a kiürítési konferencián Berlin, juüufí 16. Stresemann dr. külügyminiszter elhatározta, hogy baden- badeni üdülését julius végéig meghosszabbítja. A miniszter ugyanis lehetőleg teljesen kipihenten akar augusztus elején a konferenciára elutazni. A konferencia és a népszövetség őszi ülésszaka között nem lesz jelentősebb szünet és Stresemann súlyt helyez arra, hogy a népszövetség teljes ülésén jelen lehessen. Hermann Mül- ler kancellár egészségi állapotában is állandó és tartós a javulás, úgy hogy augusztus elején ő is visszatérhet Berlinbe és átveheti a reparáeiós meg kiürítési konferenciára kiküldött német delegáció vezetését. A ruszinszkói kormánypárti lapok életen támadják az ukrán mozgalmat — Ismét kiutasították Bacsinszky ukrán tanárt — Ungvár, julius 16. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói nyelvi ellentétek mesterséges szitása terén évekkel ezelőtt, nagy szerephez jutottak az Ukrajnából emigrált, illetve bevándorlottak, akik itt jó állásokhoz, nagy befolyáshoz és dacára idegen állampolgár létükre, nagy politikai szerephez jutottak. Ezek az ukránok a menedékjogon kívül sokkal több előnyt élveztek, mint amennyit a kormánykoalíció egyes pártjai jó- szemmel nézhettek és nézhetnek. Ennek tulajdonítható, hogy — bár a kormány az ukránokat és az ukrán irányzat őslakos híveit politikai sakktáblájáról még mindig nem távolította el — a kormánysajtó, de különösen a cseh agrárpárti lapok állandó támadásban részesítik az ukrán megmozdulásokat. így a legutóbbi ukrán tüntető felvonulással és kongresszussal kapcsolatban a kormánylapok nyíltan Írják, hogy üt ukrán irredenta mozgalomról van szó, melyek ellen állást kell foglalnia a kormányzatnak. Tekintettel arra, hogy a ruszinszkói kor- mánylapok rendszerint önálló vélemény nélküli hűséges szócsövei a kormánypártoknak, igen figyelemreméltóak azon soraik, amiket kommentárként fűznek a múlt vasárnapi ukrán demonstrációihoz. Az egyik lap a többek között például azt Írja, hogy „A törpe kisebbségben lévő ükránofil elemek ránk akarják oktrojálni az ukrán nyelvet . . . Til- tikoznak a csehesités ellen, követelik a cseh tisztviselők eltávolítását. Ugyanakkor a menetben két állami lobogón kívül csak ukrán zászlót láttánk. Vájjon mi történnék, ha Ungvá- ron, az utcán magyar lobogókkal — magyar irredenta dalokkal demonstrálnának?" Egy másik kormánytámogató lap a következőket Írja: „A vasárnapi ukrán tüntetések minden valószínűség szerint nem maradnak, mert nem is maradhatnak következmények nélkül. Nem tudjuk, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy idegen területről idemenekült és itt vendégjogot élvező egyének izgatásait tűrnünk kell. Ha már a tisztesség nevében ezektől a menekültektől nem is várhatjuk el, hogy tiszeteltbeo tartsá kállamun- kat, azt mindenesetre megkövetelhetjük hatóságainktól, hogy idegen állampolgároktól ne hagyja békétleniteni a közállapotokat. Akinek nem tetszik a csehszlovák republika, az elmehet ebből az országból. Nagyukránia álmogói után nem fogunk egy könnyet sem hullatni . . . Ami pedig a belföldi ukrán-barátok államellenes tüntetéseit és'irredenta izü énekeit illeti, a rendőrség, illetve az államügyészség feladata megállapítani, hogy mikor kell a köztársaság védelméről szóló törvény alapján közbelépni." E cikk kétségtelenül igazolja, hogy Ruszinszkóban ukrán irredenta mozgalmakról van szó. A kongresszusról szóló beszámolók egyikében a fent említett kormánylap megemlíti, hogy a gyűlés előadói tiltakoztak az ellen, hogy ők ukranofil, vagy ukránbarát ruszinok, vagy csak egyszerűen ruszinok, mert ők ukránok, egy nagy harmincmilliós nemzetnek fiai s ezzel a nemzettel igyekeznek minél szorosabb kulturális kapcsolatban is élni. A lap egy másik jellemző vonását is leszögezi az ukrán kongresszusnak, melyet a „Nem halt még meg Ukrajna" c. ukrán himnusz eléneklésével nyilvánítottak a résztvevők. Ezzel kapcsolatban a cikk megállapítja, hogy: „a gyűlés résztvevői nyilvánvalóan azt a törekvést árulták el, hogy Podkarkatska Rus- nak a csehszlovák köztársasághoz való tartozását csak átmenetinek tekintik addig, amíg ábrándképűk, Nagy-Ukrajna megvalósuld A cikk végül azt a kérdést teszi fel Volo- sin Ágoston cseh néppárti képviselőnek, aki szintén az urán nyelv híve, hogy: „Vájjon ha még mindig a kormánypárti klerikális párt tagja, vasárnapi magatartását hogy tudja összeegyeztetni kormánypártiságával ?" E szemelvényekből nyilvánvaló, hogy a prágai kormánypárti tényezők még mindig nem mernek nyiltan fellépni az ukránok ellen s jelenleg csak sajtójuk végzi el a szükséges előcsatározásokat Hogy azonban milyen veszedelmes a tűz, amellyel játszanak, igazolták a legutóbbi semények, melyek a vorocsói cserkésztáborban játszódtak le. Ebben a táborban a ruszin, magyar és ukrán cserkészek a tesvériesülés jegyében élték napjaikat, de csak a ruszinszkói cserkészszövetség megalakítását előkészítő gyűlés napjáig. A gyűlésen azonban ismét kitört a súlyos ellentét az ukrán és ruszin tábor között, melynek legtámadóbb hangadója egy Bacsinszky nevű ukrán tanár volt. A majdnem verekedéssé fajult összetűzésnek eredménye az lett, hogy a kisebbségben maradt ukránok kénytelenek voltak visszavonulni. Az eset fináléjaként — mint értesülünk — Bacsinszky tanárt kiutasították a köztársaság területéről. Érdekes és jellemző, hogy Bacsinszkyt hasonló tartalmú beszédéért már egy Ízben kiutasították, de akkor befolyásos közbelépők a rendelet végrehajtását megakadályozták. A legutóbbi ukrán események kétségkívül erős nyomot hagytak maguk után és a ruszinukrán kérdésben az amúgy is felfokozott idegességet csak hatványozták. " —B——B—W— -----— Ko ncentrált agrár-pokrokár támadás Beilay kormány- tanácsos ellen Prága, julius 16. A szlovák politikai köröket élénken foglalkoztatja Beilay József kormánytanácsosnak azon beszéde, amelyet az amerikai katolikus szokolok tiszteletére rendezett vacsorán elmondott és amelyben azt hangoztatta, hogy arra kell törekedni, hogy az egész szlovenszkói közigazgatás katolikus kezekbe kerüljön. E kijelentése ellen nemcsak a szocialisták foglalnak állást, hanem a szlovák agráriusok is. Az agráriusok élesen támadják Bellayt és azt kérdezik tőle, vájjon elfelejtette-e. hogy az állami közigazgatás az összpolgárság fölött áll és hogy ilyen kijelentéssel a nem- katolikus polgárságot fölizgatja, ami csak káros hatással lehet a viszonyok konszolidációjára. Beilay e beszédével a nem-katolikus szlovák körök bizalmatlanságát idézte föl önmagával szemben és ma már szemcTe vetik azt is, hogy diákkorában Stolariknak hívták s csak később, közvetlenül az államfordulat előtt, amikor magyar állami szolgálatba lépett, megma- gyarositotta nevét, hogy mint megbízható magyar tisztviselő magyar knlturrefereiise lehessen Temesvár városának. A Lidové Noviny még azt is Írja, hogy Beilay még nemrégen a szlovenszkói országos iskolatanács elnökének volt kiszemelve. Most, amikor a szlovák néppárt segítségével fokozatosan eltávolítják a szlovenszkói állami hivatalokból a haladó gondolkozásu tisztviselőket, Beilay kormánytanácsos alkalmasnak látja a pillanatot, hogy ugyancsak a lu- dákok segítségével elérhesse ezt a magas funkciót. Nyilatkozatával tehát a szlovák néppárt szimpátiáját akarta megszerezni, habár papiroson a szlovák agráriusokhoz és a csehszlovák agrárpárthoz tartozik. — Hősök emléke Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi katolikus egyház- község már régebben foglalkozik a háború hőseinek állítandó emlék ügyével, mely most végre a megoldás stádiumába kerül. Az emlékműre, melyet a temetőben szabad téren állít fel. Berecz Gyula, a tehetséges komáromi szobrászművész készített terveket, amelyek a kivitelre alkalmasak. A hősök emlékművét még az idén fel akarja állítani az egyházközség és ebből a célból gyűjtést indít társadalmi utón és az egyesületek utján. Az emlékmű mintegy 50.000 koronába kerül. — Egy város egész elöljáróságát letartóztatták Lengyelországban. Varsóból jelentik: Sierpe keletlengyelországi város egész elöljáróságát letartóztatták. Ilyen esetre még nem volt példa az ujabb- kori világtörténelemben. A főpolgármestertől kezdve a hivatalszolgákig mindenkit rendőri fedezettel vezettek végig a város uccáin a fogházba. Kiderült ugyanis, hogy az egész városi hatóság, úgy amint volt, teljes létszámával, altiszteket és szolgákat is beleértve, elsikkasztotta a közpénzeket. Régi szokás volt Sierpeben, hogy a polgároknak nem adtak nyugtát a kifizetett adóért és igy az adótételeket többször is beszedték a védtelen polgároktól. A városi hivatalnokok pontosan megszervezték sikkasztó bandájukat, volt egy állandó kulcs, amely szerirt a hivatalnokok a közösen sikkasztott pénzből részesedtek. Ennek következtében a város pénze elfogyott, a hivatalnokok pénze pedig megszaporodott. így azután, amikor a város elektromosmüveket épített, a hivatalnokok magánpénzéből kellett kölcsönt felvenni. Természetes, hogy a hivatalnokok busás kamatot szedtek a községnek kölcsönadott elsikkasztott közpénzek után. Negyvenszázalékos kamatot követeltek. Kiderült most, hogy már négy éve folytak ezek a bűnös üzelmek. Az egyik tanácsnok, amikor a bűnügy kipattant, szégyeneben öngyilkosságot köwtett eL
