Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-17 / 159. (2084.) szám
6 ^^gm-7VSa<Aar-HTkiíAI> luttrw 17, wrthL A három Laureni Touzé gyilkossága Névtelen hulla a marseitlei kikötőben — Egy őrült, egy intrihus, egy gyilkos és egy kreol nő — Rochu rendőriönök bonyodalmas nyomozása -- Hajsza a tengeren - Rádióval iogták el a gyilkost egy óceánjáró hajón Marseille, julios 16. Ismét egy rejtélyes gyilkosság foglalkoztatja a ma reeiUei rendőrséget. Kedden történt, hegy a JuHette-kikötőben, ahonnan a nagy oceánhajók indulnak utónkra, az egyik hajózási vállalat raktárhelyiségéből ijedt sikoltozás hallatszott. ’A hivatalnokok a rémült női kiabálás irányába szaladtak, hogy segítsenek. Azt látták, hogy kinyílik az egyik ajtó és a homályos folyosóra ki támolyog a vállalat egyik női alkalmazottja. aBenn hatott vanU — Benn halott van — mondta elhaló hangon a hivatalnoknő s a következő pillanatban ájultam esett ax egyik tisztviselő karjaiba. A tisztviselők benyitottak a szobába, ahol régi hajózási naplók és akták porosodnak. 'Ebből a helyiségből nyílik egy másik szoba, melyben szintén a hajóstársaság könyvei és avult Írásai vannak felhalmozva. A sarokban spárgákkal átkötött aktatom e- gen fefcüdt egy mozdulatlan test. Körülötte alvadt vértócsa feketedett. A tisztviselők azonnal értesítették a kikötőiben tartózkodó rendőröket. Csakhamar tekintélyes számú rendőrcsapat és három detektív érkezett a hajózási vállalat helyiségébe s megkezdte a vizsgálatot. De ki ? Megállapították, hogy a férfi holttestén hat mély seb tátong. A sebeket valószínűleg éles, hegyes tőrrel ejtették a saerenosétle- nen. A halott zsebeit átkutatták, de semmiféle igazoló írást vagy levelet nem találtak nála s így nem is tudták megállapítaná, hogy ki lehet az áldozat Nagyon elegáns fehérnemű és ruha volt a meggyilkolt emberen. Kabátjában egy párisi szabónak 'bejegyzését találták. Nyilvánvalónak látszott, hogy a gyilkos, mielőtt magára hagyta volna a halottat, átkutatta zsebeit s minden írást magával vitt. Hidegvérrel és aránylag nyugodtan dolgozhatott a gyilkos a hajósválalat csendes raktárhelyiségében, ahová néha napokig sem lép be senki és ugylátszik a raktárt valaki elfelejtette 'bezárni. A gyilkos tehát gondoskodott arról, hogy az áldozatról, ha majd megtalálják, senki se tudja, hogy kicsoda. De ugylátszik menekülés közben a nagy sietségben elvesztett valamit. A véres névjegy Az alvadt vértócsában szinte alig észrevehetően egy négyszögletes cédula lapult meg. Az egyik detektív felemelte a cédulát és rögtön látta, hogy egy fontos bizonyítékot talált Véres névjegyet tartott a kezében, melyről azonban pontosan le lehetett olvasni a nevet: Laurent Touzé. Az első órában a rendőrség gyorsan két irányban intézkedett. Megküldte a halott fényképét a párisi rendőrségnek azzal, hogy ott mutassák meg a fényképet a szabónak, aki a halott ruháját készítette, hátha megismeri az áldozatot. A másik irányú intézkedés abból indult ki, hogy tisztázzák, ki ez a Laurent Touzé. A gyilkos, vagy az áldozat? Valószínűnek látszott a rendőrség előtt, hogy a meggyilkolt embernek jegye volt valamelyik hajóra és elutazása előtt valaki becsalta a raktárhelyiségbe, ahol meggyilkolta cs kirabolta. Ezzel a feltevéssel csak az ellenkezett, hogy a választékosán öltözött áldozat nem úti ruhát viselt, hanem sötét uocai ruhát Laurent Touzé I Lázasan átvizsgálta a rendőrség az utóbbi három nap utasainak a névsorát, úgy az elutazókét, mint az érkezőkét. A hajóstársaság naplójában és a kikötőparanosnokság feljegyzései béri csakhamar megtalálták Laurent Touzé g ja evét. , ’* V ' v v v A bejegyzés szerint Touze-nak jegye volt a Saint Lázáré nevű gőzösre, amely hétfő délután hat órakor hagyta el a Julietfe-kikötőt és Hátsó-India felé vette útját. A hajón van-e vájjon Laurent Touzé, akinek foglalkozása a hajióstársaság naplója szerint kereskedő? Ha a Saint-Lazare fedélzetén utazik, akkor kétség sem lehet aziránt, hogy ő a gyilkos és Saigon-ba menekül, mert a jegye odáig szól. Ha viszont a hajó utasai között nincs Laurent Touzé nevű ember, akkor nyilván az áldozatot hívják igy. De a rendőrség számított arra az eshetőségre is, hogyha Laurent Touzé a meggyilkolt ember, akkor is utazhat valaki Laurent Touzé néven a hajón: a gyilkos, aki elvette Lamrent Tou- zétől hajójegyét, útlevelét s egyéb okmányait és a Saint-Lazare-on Laurent Touzé- nak adja ki magát. Mint minden óceánjárő hajón, a Saint- Lazare-on is van rádió s a marseiUei rendőrség azonnal rádiósürgönyt küldött a Saint- Lazare parancsnokának. A szikratávlrat igy 6zólt: ,„Azonnal értesítést kérek, utazik-e a hajón egy Laurent Touzé nevű férfi. Rendőrparancsnokság, Marseille.“ Laurent Touzé II Mialatt Rochu rendőrfőnök, ugyanaz, aki miss Branson titokzatos halála ügyében vezette a nyomozást, izgatottan várta, hogy megérkezzen a válasz a Saint-Lazare kapitányától, egy földult arcú férfi állított be a rendőrségre és követelte, hogy tartóztassák le. Egy rendőrtiszt elé vezették, aki faggatni kezdte, hogy miért ragaszkodik a letartóztatáshoz. Az ismeretlen erre határozottan kijelen-1 tette: — Én vagyok Laurent Touzé! Én vagyok a gyilkos».. A férfit nyomban a rendőrfőnök elé vezették, aki megkezdte kihallgatását. Első dolga volt, hogy igazoló írást kért a jelentkező gyilkostól, de annál semmiféle írás sem volt. Makacsul ismételgette, hogy ő Laurent Touzé, de azt nem volt hajlandó megmondani, ki az áldozat és miért ölte meg. — A többit majd megtudják! — kiabált a zavarosan viselkedő férfi. — Előbb csukjanak be. Kérését teljesítették is, de alig zárult be a rendőrségi cella ajtaja mögötte, megérkezett a Saint-Lazare kapitányának a választávirata, amely röviden igy szólt: „Laurent Touzé a hajón van. További utasítást kérek. A Saint-Lazaré parancsnoka." Laurent Touzé III Érthető csodálkozással fogadták ezt a meglepő táviratot. Most már három emberről kellett megállapítani, hogy melyik közülök az igazi Laurent Touzé? A három Laurent Touzé közül: Laurent Touzé I. halott, Laurent Touzé II. a börtönben ül, Laurent Touzé III. pedig Hát- sóindia felé hajózik... A rendőrség attól félt eleinte, hogy nem akad Laurent Touzé nyomár ra és most már három is van belőle. Rochu rendőrfőnök utasítására azonnal föladták az újabb szikratáviratot a Saint-Lazare kapitányának: „Azonnal tartóztassa le Laurent Touzét. Kössön ki Ajaccióban és adja át a rendőrségnek Touzét. Rendőrparancsnokság, Marseille." Könnyen ki lehetett Bzámitani, hogy három óra múlva a Saint-Lazare kiköt Korzika szigetén. Ajaccio rendőrfőnökének is küldtek táviratot, amelyben utasították, hogy Laurent Touzét letartóztatása után az első hajóval indítsák vissza rendőri kísérettel Marseillebe. Közben ismét kihallgatta Rochu rendőrfő- i nők az önként jelentkezett Laurent Touzét, de most sem jutót vele semmire. Amikor faggatta, hogy miért gyilkolt s kit ölt meg, Laurent Touzé II. csak ennyit felelt: — Utáltam azt az embert... Megsértett... Megöltem... A többi kérdésre nem felölt és konokul hallgatott, majd azt kérte, hogy ne tárgyalják az ügyét, hanem rögtön nyakazzák le, mert jól tudja, hogy tettéért halálbüntetést órdemel. Amikor visszavitték cellájába, valósággal dü- höngeni kezdett. Követelte, hogy azonnal vigyék a vesztőhelyre. Viselkedése már nemcsak rejtélyes, hanem rendkívül gyanús is volt. A rendőrség főorvosát utasították, hogy vizsgálja meg Laurent Touzé elmeállapotát. Laurent Touzé II és Laurent Touzé III összekerül További két nap alatt pedig az történt, hogy Laurent Touzé ni-at Ajaccióban partra tették s onnan az első hajóval Marseillebe kisérték. Az ajacciói rendőrség táviratban jelentette, hogy Laurent Touzé erélyesen tiltakozott le-1 tartóztatása ellen és úgy viselkedik, mint aki nem érti, hogy miért kellett megszakítania sai- goni útját s visszatérni Marseillebe. Az önként jelentkezett Laurent Touzéről pedig közben kiderült, hogy veszedelmes őrült, de még mindig nem tudták, hogy az őrült gyilkos milyen összefüggésben van a Marseille felé közeledő Laurent TouzóvaL, aki makacsul tagad. A kreol nő ebédje Alig két órával azelőtt, hogy az ajacciói hajónak meg kellett érkeznie Marseillebe, jelentkezett egy fiatalember a rendőrségen. Elmondotta, hogy a lapokból értesült a gyilkosságról. Azt a meglepő nyilatkozatot tette, hogy a Juliette-kikötő egyik éttermében hétfőn délután a Saint-Lazare indulása előtt megismerkedett egy férfivel, aki Laurent Touzé néven mutatkozot be neki. A fiatalember egy barátját kisérte ki a kikötőbe s ez a barát Bombayba utazott, szintén a Saint-Lazareon. Közös asztalnál ebédeltek négyen: ő, a barátja, egy férfi és egy föltűnően szép, fiatal kreol nő. Barátja meghallotta, hogy a férfi és a kreol szépség a Saint-Lazareon utazik s a nő szépsége annyira megkapta, hogy társalogni kezdett a férfival és a kreol nővel. A társalgásnak az lett a vége, hogy mindany- nyian bemutatkoztak egymásnak. A férfi, aki ötvenéves lehet, Laurent Touzénak mondta magát. A férfi és a nő aztán hirtelen elköszönt tőlük azzal, hogy a csomagjai után kell néz- niök, mert tévedésből a csomagokat berakták a hajóstársaság egyik raktárhelyiségébe. Intézkedniük kell, hogy a csomagokat a hajóra szállítsák. — Azóta nem láttam sem a férfit, sem a szép kreol nőt, — mondta a fiatalember. — Amikor a Saimt-Lazare kifutott a Juliette-ből, a barátom integetett nekem és ón már akkor csodálkoztam, hogy barátom nincs a szép kreol nő mellett, hiszen azért ismerkedett meg Touzé-val és vele, hogy a hajón udvarolhasson a nőnek. A rendőrfőnök mingyárt a hajómenetrendet nézte meg. A Saint-Lazare ekkor már a Vörös-tengeren haladt. Nyomban feladta az újabb szikratávi ratot a Saint-Lazare parancsnokának : „Sürgős jelentést kérek, ki az a feltűnően szép kreol nő, aki a letartótzatott Laurent lóuzé-nak az úti társa. Rendőrpa rancsnok- sag, Marseille." A fiatalembert, aki a meglepő vallomást tette, bevitték a hullaházba s megmutatták neki az áldozat holttestét. A tanú kijelentette, hogy a halott nem azonos azzal a férfival, akit ismer. Elébe vezették ezután az őrült Laurent Touzé Il-f. — Ez az ember nem Laurent Touzé, — mondta határozottan a fiatalember. A következő pillanatban az őrült rávetette magát és fojtogatni kezdte. A fiatalembert alig tudták megmenteni az őrült kezei közül. Végre megérkezett az ajaceoi hajó. Amikor a rendőrségre vezették a letartóztatott embert, készenlétben tartották a tanút is, aki most végre szembekerült az igazi Laurent Touzé- val, akit a kreol nő társaságában látott. Ez az eredményes szembesítés megtörte Touzét s bevallotta, hogy ő a gyilkos. — Odile miatt tettem, — mondta az igazi Touzé — s egy zavaros történetet mondott el arról, hogy Odile az unokahuga, akit ő egy fontos örökségi ügyben akart Saigonba kisérni. Úgy volt, hogy velük utazik Odile vőlegénye is, Francois Do'iveau lyoni kereskedő. — Én az utolsó órában megtudtam, hogy Doliveau megkaparitotta Olive fontos okmányait s az a gyanúm támadt, hogy Doliveau akarja megszerezni Olive vagyonát. A raktárhelyiségben visszaköveteltem Doliveau- tól az okmányokat, de ő erre nekem támadt... Én védekeztem... Leszúrtam... És az okmányokat magamhoz vettem... Odile eltűnt Amíg Touzé kihallgatása folyt, megért®- zett a Saint-Lazareról a válasz, amely ezt a különös hárt hozta: . „Olive Marquet kisasszony, Laurent Tarajé utitársa nyomtalanul eltűnt a hajóról. Rejtélyes eltűnése ügyében a vizsgálatot megindítottam. Az eredményről azonnal jelentőért küldök. A Sain-Lazare parancsnoka." A maresillei rendőrség újabb távirata igy szólt: yHst megtalálja Olive Marquet kisasszonyt, azonnal tartóztassa le és várja be az újabb rendelkezést. Rendőrparancsnokság. Marseille." Az igazi Laurent Touzé vallomását nagyon valószínűtlennek találja a rendőrség. Nyomban letartóztatták. Az őrültről csakhamar kiderült, hogy a lapok jelentéseinek a hatása alatt valóban azt képzelte magáról, hogy ő a gyilkos. Az ál Touzé különben már volt elmegyógyintézetben s úgy látszik, a gyilkosságról szóló laptudósitások olvasása közben tört ki rajta ismét az őrület. Tébolydába szállították. Marseilleben most izgatottan várják, hogy hová tűnt a Saint-Lazare fedélzetéről a szép kreol nő, talán az egyetlen, aki meg tudja oldani a Julietteben történt kegyetlen gyilkosság rejtélyét Megkezdődött az esküdtek tanácskozása a szepsi cigány- pörben Kassa, julius 16. (Kassai szerkesztőségünk telefonj elent&e.) A szepsii cigányok bünperében a mai napon az esküdtek visszavonultak, hogy a verdikt felől tanácskozzanak. Nehéz helyzetük van, mert 875 kérdésre kell választ adni. Valószínű, hogy az éjszakába is el fog húzódni az esküdtek tanácskozása. Holnap délelőtt azután a bíróság kihirdeti az esküdtek verdiktjét A verdikt után az ügyész fogja megtenni indítványát a büntetés kiszabására vonatkozólag, amire reflektálni fognak a védők. A bíróság az Ítéletet szombaton délelőtt tiz órakor fogja kihirdetni. A tescheni rendőrség távirati utasítására Kassán letartóztattak egy gyárost Kassa, julius 16. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap este egy elegáns autó állt meg a Schalkház-szálló előtt, amelyből Fanknohen drezdai gyáros szállt ki. A gyáros szobát vett a szállóban és soffőrje elhelyezéséről is gondoskodott. Alig ment fel szobájába, negyed óra múlva két detektív jelent meg nála és felszólították, hogy kövesse őket a rendőrségre. A rendőrségen közölték vele, hogy a tescheni rendőrség távirati utasításira letartóztatásba helyezik. Fanknchen nagy meglepetéssel vette tudomásul a letartóztatását és tiltakozott ellene. A letartóztatás csalás gyanúja miatt történt Közelebbit a távirati utasítás nem tartalmazott A kassai német konzulátus azonnal érintkezésbe lépett a rendőrséggel, mert a letartóztatott gyáros német állampolgár, azonban intervenciója eredménytelen maradt, s a letartóztatott gyárost átki- sérték az ügyészség fogházába. A német konzulátus még a délelőtt folyamán telefonon jelentette az esetet Drezdába és az ottani rendőrségtől kimerítő felvilágosítást kért. A soffőrt, aki csehszlovák állampolgár és minden fillér nélkül maradt, a hatóságok visszautaztatták lakóhelyére. Teschenbe. A drezdai gyáros már két hét óta járta autójával Szlovenszkót és legutóbb Rózsahegyről érkezett Kassára. — Nagyértékü régi kéziratok különös sorsa. Londonból jelentik: Érdekes módon akadt rá Dub- linban a Magna Charta egyik régóta keresett hivatalos másolatára Sir Róbert Cotton. Meglátogatta szabóját, aki éppen szabásmintának akart földarabolni egy nagy pergamentokmányt. melyet néhány nappal ezelőtt vásárolt meg néhány sillingért egy vidéki embertől. Azt mondotta neki ez a vidéki ember, hogv a padlásán találta a szabásmintának nagyon alkalmas pergamentet. Sir Róbert Cotton megnézte a pecsétes régi írást és azonnal megismerte benne a Magna Charta másolatát. Persze azonnal felvilágosította a szabót a történelmi nevezetességű okmány értékéről és gondoskodott arról, hogy az okmány a British Múzeumba kerüljön megőrzés végett. Kevéssel eze’őtt egy másik ilyen kéziratkincset is különös módon talált meg Wim- borneban egy lelkész. Egy fiúcska játékdobján gót betűkkel felirt régi okmányt talált, amelyről azután megállapította, hogy egy középkori angol egyházi rendelet darabja. A dob egészen ebből az okmányból készült, melynek sz" hágott darabjait összeállito’ták, azután a Tíritish Muzeum tudósai, Nelson egyik hires memorandumának eredeti szövegét is ilyen,különös módon találták meg nemrég. Égy omnibuszkalauzé volt az okmány, melyre véletlenüt akadt rá régi családi papirosok között. Mutogatta a kéziratot az omnibuszon az ismerőseinek és megvételre kínálta nekik tíz sillingért. Szerencsére egy hozzáértő is meglátta a kéziratot és azt ajánlotta a kalauznak, hogy vigyo el a Bri-» tish Múzeumba. Elvitte óa ott 2850 font sterlinget kapott érte.
