Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-17 / 159. (2084.) szám
ita fcftoi ti, szerda. 'T^<3ö'MjtoÍ^HTrai^ 5 Összeomlott Bukarest legújabb, építés alatt álló színháza és a romok maguk alá temették a munkásokat Eddig négy halottat ástak ki a romok alól — Tizenegy súlyosan sebesültet szállítottak a kórházba — Egyelőre nem lehel megállapítani a halálos áldozatok számát Bukarest, juHos 16. Borzalmas szerencsétlenség történt ma délelőtt a román fővárosban. Valósággal megismétlődött a tavalyi prágai poricsi katasztrófa. Bukarest legifjabb színháza, a Regina Maria-szinház, amelynek építési munkálatai éppen most álltak befejezés előtt, eddig még meg nem állapítható körülmény következtében összeomlott és az épületben dolgozó munkások egy részét maga alá temette. Délelőtt tiz órakor, amikor a legnagyobb forgalom volt az uccákon, hatalmas robbanás ráxkódtatta meg a levegőt. Az emberek riadtan szaladtak ssét, mert az első pillanatokban a napok óta tartó idegesség hatása alatt mindenki a forradalom kitörésére gondolt és még a rendőrség emberei is azt hitték, hogy újabb puccs kitörését jelzi a robbanás. A Calea Victori környéke pillanatok alatt fejvesztetten menekülő emberekkel lett tele. A férfiak és asszonyok jajveszékelve kiáltoztak segítségért. A romokhoz azonnal nagy készültséggel vpnultak ki a tűzoltók és a mentők, s pár perccel később rendőrszakaszok és utászkatonaság érkezett, hogy a mentési munkálatoknál közreműködjön. Délig a romok alól négy halottat ástak ki. A holttestek a fölismerhetetlenségig összeroncsolódtak. A mentők tizenegy súlyosan sebesült munkást részesítettek első segélyben, akiket az egyik közeli kórházban helyeztek el. A súlyosan sebesült munkások közt vannak olyanok, akik súlyos belső sérüléseket is szenvedtek és életbenmaradásukhoz az orvosok nem sok reményt tűznek. A szerencsétlenségnek több, mint harminc könnyebb sebesültje van. Ezideig még nem lehetett megállapítani, hogy hány munkás hiányzik és igy hozzávetőlegesen sem tudják, hogy hányán vesztették életüket a romok alatt. öngyilkos Ka magával rántotta a halálba Hugó von Hofmannsthalt, a halát költőjét A költő fia temetésén agyszélhüdést kapott és meghalt — A csöndes rodauni villa tragédiája — Rác*, jatras 16. Bécs irodalmi i és miivészi köreiben nagy riadalmat okozott tegnap este egy váratlan és borzalmas hír: Rugó von Hofmannsthal, a legnagyobb osztrák költő, az utolsó generáció legkiválóbb tagja agysaélMldésben meghalt. Rövidesen bírt adtunk már arról a tragikus eseményről, amely katasBtróíasaertiem következett be Hofcnannsthal csöndes családi villájában, a Bécs melletti Rodaumban. A költő fia, a boszonbatévee Fr&nz von Hoímamns- tbal a rodauni villában halántékon lőtte magéit és meghalt. A bécsi lapok jelentése szerint Franx von Hafnmnnsithal azért követte el az öngyilkosságot, mert művészi tehetség és hajlam híján kereskedelmi pályára ment, azonban olyan költséges passziói voltak és olyan fényűző életet éli, hegy nem tudott magának megfelelő állást teremteni, olyan állást, amelynek jövedelme biztosította volna a fényűző életmód folytatását. Sokáig egy bankban működött, de itt is az osztrák gazdasági viszonyok nyomasztó voltával kellett naponként megküzdenie ős mert a fényűzésről nem tadott lemondani, öngyilkosságot követet* el. Ehhez a száraz jelentéshez, amely mögött egy nagyember kisfiának a tragikuma rejlik, a lapok csak annyit fűznek hozzá, hogy valósrinüleg erős lelki depresszióban követte el az öngyilkosságot. Hugó von Hofmaamsthal tegnap este hét óráig azzal foglalatoskodott, hogy a tömegesen érkező réaravétténdratokra és levelekre válaszolt. Mikor a rodauni templomiba merni, hagy fiát utolsó tájára kmérje, romzullét fogta él é$ elájult. Az orvosok hiába próbálkoztak meg mindenféleképpen azzal, hogy eszméletre hozzák. Sikertelen kísérletek után eret vágtak rajta, de ez sem segített Hoímaunsthal a halál pillanatáig nem nyerte vissza öntudatát. Közvetlenül a tragikus fordulat bekövetkezése előtt még táviratilag értesítette He idei bergben laké leányát fia öngyilkosságáról. A költő már hosszabb ideje küzdött ájuLási rohamokkal, amelyek valósainűleg érelmeszesedés következményei voltaik. Környezete mindenképpen azon fáradozott, hogy mindennemű felindulást távoltartson tőle. Fia öngyilkossága annyira megrendítette, hagy a feündidás következtében agyszélhü- dés érte, amely halálát okozta. A költő élete Hofmannsthal külső életének vonalai egyszerűek voltak, az élet mozaikja kiegyensúlyozott, 1874-ben született. Apja gazdag magánzó volt. Hofmannsthal előbb jogot tan/ult, majd később nyelvi tanulmányokat folytatott. Tulajdonképpen fordítva élte a művész életét: busz éves korában állt nemcsak hírneve, hanem tudása és képessége magaslatán. Nem volt még húsz éves, amikor a Becsben megjelenő „Pan“ és a „Rlátter für dle Kunst" című folyóiratok első verseit közölték. Ezek a versek oly tökéletesek, klasszikusak és mégis ujazenüek voltaik, hogy akkcribar. uj Goetíiét láttak benne. Leirhatatlan varázs, édes, nyugodt és amellett mégis valami belső izgatottságtól áthatott melódiák ömlöttek bőségesen ezekből a versekből, amelyek álmatagok voltak és az élet sötéten súlyos problémái fölé hajolva töpreng őek, éter ikusan zenei köny- nyedségüek, a régi olasz mesterek festményeire emlékeztetők és mégis szilárd struktu- rájuak, zárt egységnek, kompozícióban mintaszerűek. A versek a fiatal Hofmannsthalt máról-holnapra híres emberré tették s az irodalmi körök úgy figyeltek föl minden szavára, mint hosszabb idő. óta senkire. Hofmannsthal volt az első nagy ígéret ée az Ígéret beváltása a „jiungdeutsoh" iskola óta. A Jung- deutschok közül az egyetlen Liliencron alkotott maradandót, mig társait máról holnapra elfeledték. Hofmannsthal újszerűsége és megmagyarázhatatlan bája az uj zseni erejével hatott. Váratlan fordulattal a versek után drámák Írásába fogott. Ekkor irta a később „Kis drámák" cim alatt összefogott apróbb darabjait, amelyekben még mindig a líra tükröződik vissza: koraérettség ée a fiatalkor szépsége. „Tiziam haláláéval a renaissanoeba nyúl bele: megrajzolta a nagy mester emberfeletti életének ée munkabírásának pszichológiáját. A helyi és a történeti kolorit tökéletes, a megirás mesteri. „Dér Tor und dér Tod“ cimü drámájával a lét és nemlét hamleti problémáját vizsgálja, valahogy shakespearieeen, de amellett gondolatoktól nem annyira terhelten, mnt Shakespeare. A filozófiát lírába önti és drámai ritmussal ruházza föl a legmélyebb gondolatokat. „Kaiser und Hexe". jyKleines Welttheater", „Frau im Fenster", majd egy Casanova-történet követik egymást és az ezeregyéjszaka köréből merített drámai történettel zárja le ezt a fiatalkori ciklust. A lírából és a lirizált drámából a Strauss Richárddal való szövetkezés dobja ki Hofmannsthalt. Az „Elektra" olyan színpadi siker (egyébként Straussnak is a legátütőbb sikere), hogy Hofmannsthal ezentúl tulajdonképpen csak Strauss számára dolgozik. ír ugyan még nagyméretű színdarabokat (Jeder- man, Oedípus és a Szfinksz, Dér Sdhwierige), de főként Straussnak dolgozik és a következő operáts.övegeket teremti egymásután: Ari- adne auf Naxos, Rózsagavallér, Az ámynél- kül asszony, Az egyiptomi Heléna. A nyelvezet mindenütt a végletekig csiszolt, a mondatok, mintha megirás előtt mérlegre tette volna őket, olyannyira kiegyensúlyozottak, a belső ritmus konform a külső struktúrával, az irodalmi stilus árny- és fényelosztása Rembrandt-szerü. A prózát nem nagyon művelte, összesen báróim kis kötetkét irt, amely köziül csak az egyiknek van nagyobb irodalmi jelentősége. Van egy története: Eine Reitergesbhiohtc, amely a világirodalom legpéidásabb és legmesteribb elbeszélésének egyike. Több igen finom essayt irt, ahol egy kissé tudálékosan •és tanáriaskodva tolja fel az orráról a homlokára azt a pápaszemet, amelyen keresztül mint költő látta a világot; igyekezik objektívnek és száraznak, tanulságosnak é? kimerítőnek lenni és bár nem mond sok újat, még ez a komolykodás is jól áll neki, mert ehhez is ért és mert zengő nyelve szárnyain itt is olyan magaslatokba emelkedik, ahol még a szárazság is költészetté, az elmélet fantáziává válik. Egy harmonikus élet diszharmóniája Fiatalkori nagy sikerei dacára korán elvonult a zajos élettől. Bécs, a pompás és előkelő császárváros legcsendesebb része is túlságosan zajos volt neki: elvonult a Bécs melleti Rodatunba, ott is egy igen csendes villába. Itt élt, itt dolgozott, itt álmodozott. Nem sokat irt, nem tartozott a démonlkus alkotók közé: valami földhöz nem kötött légies finomság mintha falként állt volna közte és az élet között. Hofmannsthal mintha ezen a falon keresztül látta volna az életet, az embereket és a világot. A realitásokat nem apercipiálta robusztuson éhviAsztalosmühely és butorraktár Bláha Jan, Fraha«Ko§ire Pizenská 312. Telefon: 403-47. Magyarul beszél. vágyó emberek módjára, inkább kilrül- lengte őket, mint a méh a virágot. Van valami ebben az életben, amely rendkívül harmonikus és nyugodt volt, abból a nagy diszharmóniából, amely ott jelentkezik, ahol az ember a lét és nemlét halármes- gyéjén áll és szinte nem tudja magát elhar tározni arra, hogy egy lépéssel belevesse magát a lét hullámaiba. Olyan a költészete, mintha; hiába született volna erre a földre, ahol az okszerűség törvénye paarncsol kategorikusan: mintha nem tudta volna elfelejteni azt a hazát, amelyből jött, a végtelenséget, amely születése előtt telt el és amelynek végtelen színes akkordja egyre a fülében csengett. Nem tudott megbarátkozni az ittléttel, odaálra gondolt, az odaát szin- ponnpáját habzsolta, az éter zengését hallotta■ Hofmonnsthal költészete: nehéz elhatározással megragadott egy-egy földi mozzanatot, virágot, szellőt, embert, történést, problémát és nem e földről való színekben festi meg. Súlyos légkörű metafizika üvegburájában élt, onnan nézte a történéseket. Ebben költészete hasonlít Reiner Mária Rilke költészetéhez, de mig Rilke odáig ment, hogy minden szavával csak az Istent irta, addig Hofmannsthal az alkotás pillanatában megszereti a földet, megszereti az eget és a vizet, egy rövid alkotási órára szerelmesévé válik a földi dolgoknak. így történik, hogy költészete emberibb, földibb a Rilke költészeténél. A belsejében minduntalan feltörő diszharmóniát esetről-esebre le kellett küzdenie önmagában és a küzdelem rendszerint sikerrel járt: hús és vérbeli alakokat adott az irodalomtörténetnek, netn elvont sémákat, bár érzés- és gondolatvilága nagyonis elvont volt. Olyan ö, mint valóság, mert lét és valóság Hofmanns- hagyni a földet, amely csak mint az örök és láthatatlan isteni Egy-azonosság tülcör- képe érdekli öt, de nem mint lét és nem mint valóság, mert lét és valóság Hofmarms- thal számára az volt, amit a többiek nem tartanak annak, mert „van. fülük, de nem hallanak és van szemük, de nem látnak.“ & Az egész világsajtó gyászolja Hofmannsthal korai halálát, aki csak ötvenötéves volt. Zárkózott természetű volt, szinte zsugorinak tűnt* fel szellemi értelemben, de mégis újra és újra meglepetésekkel szolgált, uj nagyszerű müvekkel állt elő, amelyek ott termelődtek a rodauni magányban. A halál, amely most bekövetkezett, volt Hofmannsthal életének tulajdonképpeni eleme. „A szocialisták és katolikusok együttműködése még nem aktuális A cselt néppárt szócsövének válasza Bechyne nyilatkozatára •i- Prága, julius 16. A Lidové Noviny-nek Bechyne Rudolf szociáldemokrata képviselővel folytatott intervjuját tegnapi számunkban részletesen ismertettük. Bechyne nyilatkozata érthető föltünést keltett, mert ez a szociáldemokratáknak a cseh néppárthoz való meleg közeledését jelentette. Srámek pártjának szócsöve, a Lidové Liety, mai vezércikkében ugyancsak foglalkozik a katolikus pártoknak a szocialistákkal való együttműködése lehetőségével ée többek között azt Írja, hogy ez a téma ugyan érdekes, de neon aktuális. Ha a cseh néppárt a mai koalícióiban bizonyos kötelezettségeket vállalt, úgy azokat teljesíti is, hogy soha senki Mlojalitáesal ne vádolhassa őt. Bechyne megjegyzései nejn is vonatkoznak a politikai jelenre. Ami a jövő választások utáni helyzetet illeti, már maguk az agráriusok is bejelentették és egészen természetesnek találják, hogy a szocialisták, ha akarni fogják, ismét helyet foglalhatnak a kormányban. Srámek már egyszer kijelentette, hogy a politikában nincsen helye a „soha" szónak. A lap végül a következő álláspontot foglalja el: „Mi nem hívjuk a szocialistákat a kormányba, de nem is utasitjuk el őket. A pszichológiai pillanat azonban erre még nem érkezett el. Hiszen maga Bechyne ebben a kérdésben saját pártjában egyedül áll. Ha azt ajánlja nekünk, hogy vegyünk példát a belga ée német katolikusoktól, úgy engedje meg nekünk, hogy ugyanez* a tanácsot adhassuk a cseh szociáldemokratáknak is. A porosz képviselőházban éppen e napokban szavazták meg a szociáldemokraták a Vatikánnal kötött konkordátujmot és ugyancsak a porosz szociáldemokrata miniszterelnök volt az, aki a páipénak annak papi jubileuma alkalmával külön levélben fejezte ki legőszintébb szerencsekivánatait. Ha tehát azt a kérdést vetnők fel, hogy ki áll közelebb a német példához, úgy a tárgyilagos figyelő csakis olyan bizonyítványt állíthatna ki, amely nem ellenünk, hanem a szociáldemokraták ellen szólna. S ezzel megadjuk a választ arra a kérdésre is, hogy hol fekszik a jövő szituációjának a kulcsa." Sikerült az angol királyon végrehajtott operád# London, julius 16. A Times orvosi szakértője részletes cikkben számol be az angol királyon tegnap végrehajtott miitéti beavatkozásról. A királynak két hordáját kivették és ilyen módon a jobboldali mellkasban levő abszoesszust teljesen szabaddá tették. A király az operáció után jól érzi magát, láza nincs és érverése normális. A mellkason lévő nyílás most már szélességben megegyezik az abszcesszusé- val. Hosszabb időt vesz igénybe, mig a seb begyógyul és az abszeesszus ürege kitöltődik. Ezalatt az idő alatt a király állandóan gondos orvosi kezelés alatt fog áldani-
