Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-14 / 157. (2082.) szám
met frifas 14, vasárnap. rpi«Gai-A^*Gfe>ai.|«ípaa® Szüllő: A velünk szemben követett kormánypolitika mesteri bizonyítéka annak, hogy hogyan nem szabad a kisebbségekkel bánni fl keresztényszocialista pártnak betegszabadságáról visszatért országos elnöke nyilatkozik a P. K K.-nak a legutóbbi politikai eseményekről — „He sértsék a magyarság leikét I" A sugárzó nyár csak könnyű;-világcég selyem- és eíamin ru- .. hókban élvezhető. Ezt az élvezést nem rontja cl ma már* ennek a finom anyagnak tisztítási gond- ..ja sem, mert Radiontői* égy-keííőre, fáradság nélkül lesz tiszta. Amellett könnyű, és változat- . lan marad s% megtartja *az eredeti szfnémyaiatpt RÁDIÓN Prága, julius 13. Szüllő G^éza dr. Dteanaetgyülési .képviselő négy hétig a Drezda ímelletti Weidmer dr.- féle szanatór inaiban volt, ahonnan tegnap tért vissza gyógyultan Szlovonszkóra. Prágán átmenő vonaljában, munka társaink ez alkalommal felkereste a kereeztényszocialista párt országos elnökét, aki kérésiünkre lekötelező szívességgel adta a következő nyilatkozatot az elmúlt betek eseményeiről: Hála Isten, meggyógyultam! Nem mondtam el senkinek, hogy beteg vagyok, de most mindenkivel közölni tudom, hogy egészséges vagyok. A tartománygyülési választások alatt 52 népgyülésen beszéltem, azután pedig kisebbségi memorandumokon dolgoztam s itthon a pártvezetésben is sok dolgom akadt: az én idegeim sincsenek vasból — bár sokan azt gondolják, hogy abból vannak —, igy igazán a legfőbb ideje volt annak, hogy gyógykezeltessem magamat. Kúrám pedig szigora volt. Ha az ember beteg és szanatóriumiban van, nagyon sok -ideje akad arra, hogy meditáljon és felvegye a tanulásnak a fonalát, amire sajnos a gyakorlati politikában a gyakorlati politikusok alig tudnak maguknak időt szakítani. Hisz ennek legjobb példája a mai csehszlovák kormányzat. Módomban volt olvasni a német sajtót és a világ nagy politikai revüit is, s ezeknek a horizontja mellett minden nap elolvastam a csehszlovák politikai nagyságoknak a nyilatkozatait is. Konstatálhatom azt, hogy a cseh politikai vezetők horizontja nagyságban egyenes arányiban van a nagy államok politikai nagyságainak a horizontjához, vagyis beigazolódik az a régi közmondás, hogy „iim engeren Kreis verengert sich dér Sinn“. Benes és a kisebbségi kérdés “A csehszlovák politikának a külföld előtt legmarkánsabb képviselője Benes miniszter ur, akinek beszéde a külügyi bizottságban a kisebbségi kérdésről mindenfelé feltűnést keltett és különböző kommentárokat tűztek hozzá. Benes miniszter ur egy nagyon helyes megállapitásra jött rá: arra, hogy különbség teendő kisebbség és kisebbség között. Stre- semamn és Daimdurand javaslatával foglalkozott és megállapította, hogy a nemzetközi kisebbségi védelem nem fogja csábítani -a fejlett és erős kisebbségeket, mert ezeknek igényeiket belpolitikai talajon keli érvényesíteniük. Kijelentette még azt is, hogy a kisebbségeknek nemzetközi utón nem garantálható a jogok maximuma és az úgynevezett egyenlőség .és igazságosság, hanem a jogoknak csak bizonyos minimuma. Benes miniszter ur beszédében beleesett az őt jellemző hibába: lapos volt és unalmas. Ezt róla ma Géniben mindenki állítja, de mostani fejtegetéseiben neim volt eléggé elővigyázatos, amit róla eddig nem mindig lehetett állítani. Amikor Benes miniszter ur elismeri, hogy különbség teendő kisebbségek és kisebbségek között, akkor önmaga és a csehszlovák politika vezetői alatt vágja a fát, mert ezt a különbséget a mostani csehszlovák kormányzat nem teszi meg. Mindenesetre különbség teendő olyan kisebbségek között, mint például a kucóoláhok, akik sohasem emelkedtek arra a magaslatra, hogy még csak társadalmi életet is tudtak volna élni, és olyan kisebbségek között, amelyek már állami életet éltek. . Értsük meg egészen a helyzetet: vannak kisebbségek, amelyek sohasem voltak többség, amelyek sohasem emelkedtek fel a nemzeti öntudat teljességére, és vannak kisebbségek, amelyek tulajdonképpen nem is kisebbsé gek, de amelyek egyszerűen kisebbségekké tétettek nem etnikai, hanem pusztán mechanikai utón. Ilyen kisebbség például a magyar, amely Csehszlovákiában nem azért kisebbség, mert ő kisebbség volt, hanem egyszerűen azért, mert leszakították őt a trianoni béke által anyaállamáról és hozzácsatolták egy idegen államalakulathoz. így akár Francira szagból is lehet kisebbséget csinálni: ha például Franciaországot négyfelé vágnák és ennek egy részét hozzácsatolnák Spanyolországhoz, akkor ez a francia rész Spanyol- országban kisebbség lenne. A magyarság is Csehszlovákiában numerikusán ugyan kisebbség lett, de nem szűnt meg azért nemzeti öntudattal birő nemzet lenni! Az a politika, amit a csehszlovák republika mai kormányzata a magyarsággal szemben követ, nem egyéb, minit mesteri bizonyítéka annak, hogy hogyan nem szabad a kisebbségekkel bánni. Amit Chamberlain tanácsolhatott volna Benes miniszter ur szeretett azzal tündökölni, hogy 6 Chamberlainnek tanácsokat adott. Ezt én el is hiszem, csak az a kár, hogy Chamberlain nem adott •tanácsokat Benesnek, amit látok. Mert, hogy hogyan kell a kisebbségekkel bánni, azt Anglia példája matatta meg. Az angoloknak erőssége abban áll, hogy az angol elsősorban mindig számol a másiknak a szabad akaratával és nem törekszik soha a másik szabad akaratának a megtörésére. Uralmat két módon lehet föntartani: erőszakkal és tekintóllyek Erőszakkal azonban állandó eredményt nem ért el eddig soha senki, de a tekintély, az autoritásnak a megadása sikert tudott fölmutatni. Az erőszak nem tudja magát máskép föntartani, csak a hatalom kérlelhetetlen kezelésével; de ez csak mechanikai erő, s a mechanikai erő előbb- utóbb kimerül. Az erkölcsi kvalitás, a tekintélyt tartani tudás, az auktoritás föntartása, a példa nemessége azonban vonz. Anglia a gyarmataiban — pedig kihasználja őket éppúgy, mint ahogy ezt Csehszlovákiában teszik — nem sérti meg a lelkét annak, akit uralma alá akar hajtani, a csehszlovák kormánypolitika pedig minduntalan a lelkét sérti meg annak a nemzetiségnek, amelynek urává akar lenni. A testi sebek begyógyulnak, a lelki .sebek azonban nem! Egy délszláv mese jut itt az eszembe: Egy montenegrói paraszt és egy medve örök barátságot fogadtak egymásnak a mese szerint. Együtt éltek, együtt küzködtek sokáig. Egy éjjel, amikor a barlanglakásukban együtt pihentek, a csernogróc rászólt a medvére: — Fordulj meg! — Miért? — kérdi erre a medve. — Mert a lekelleted büdös! — feleli a paraszt. Reggel, amikor a paraszt fölébredt, a medve egy fejszét vesz elő, a paraszt kezébe nyomja és igy szól: —■ Üss rám! A paraszt vonakodott ezt megtenni, de a medve csak noszogatja, hogy üssön, sujtsoD rá erősen.' A paraszt végre is megteszi. Az ütések alatt a medve tovább bátorítja, hogy még jobban. A paraszt ezt is megteszi. Amikor a medve már több sebből vérzett s patakokban ömlött testéből a vér, igy szólt: — Látod, ez nem fájt. De hogy a telkemet sértetted meg, azt nem bocsátom meg neked! — és csernogróc barátját fölfalta. Nem veszik észre a csehszlovák kormánykörök, hogy minket magyarokat a lelkűnkben akarnak mindig megalázni, a lelkűnkben akarnak bennünket mindig megsérteni, azokat a tulajdonságokat, amelyekre mi büszkék vagyunk: hogy mi áldozatkészek vagyunk, nemesen érzők vagyunk, rátartók vagyunk, szublimáltak vagyunk, ezeket a tulajdonságainkat mindig ütik s ráütnek mindig arra az országra, amely, ha nem is államunk, de vérségünknek az állama, amit nem tudunk elfelejteni soha! Kisebbségi „virágcsokor” Csak egy kis csokrát nyújtom annak, hogy az alatt a négy hét alatt, amíg én szanatóriumban feküdtem, milyen sérelmek, apró-kicsi tü- szurások érték a fajunkat: ‘Beregszászon leérettségiztek a diákok, de akik nem tudták igazolni állampolgárságukat okmányilag, azok nem kapták ki az érettségi bizonyítványt. Léván nyolc esztendő óta nem hagyták jóvá a társadalmi egyesületek alapszabályait. Érsekujvárott a nem állami gimnázium tanárait még ma sem vették át. Abaujszinnán betiltották a vetésdijazásokat. Söröss Béla református teológiai igazgatónak, aki egy amerikai református kongresszuson akart résztvenni, nem adtak útlevelet. Kövi Árpád református lelkészt kiutasi- to'tták. Scherer Lajos tanárt elmozdították állásából. A Falout-ügybe egyes körök bele akarták mindenáron keverni a magyar konzulátusit Pozsonyban és a prágai magyar követséget. Besztercebányán és Szliácson egy állam- ügyész inzultálta a magyarul beszélőket. Pozsonyban a propelleren egy törvényszéki foglár tettlegeskedett a magyarokkal. A hidasnémeti üggyel kapcsolatban sajté' harcot kezdtek Magyarország ellen és közvetve minden ellen, ami magyar. És ezek után Benes miniszter ur jónak látja a sajtója utján a csehszlovák kormányzat aktív támogatására hívogatni a magyarokat és kerékkötőnek, a magyar érdekekkel szemben levőnek minősítteti mindazt, aki nem akar a kormánnyal együtt haladni, hanem a kormánnyal szemben akar cselekedni. Masaink őszinte szavai Ennél sokkal őszintébb megnyilvánulás az, amelyet a köztársaság, elnöke mondott a munka és a fegyver kiállításának megnyitásán Táborban. A humanizmus érdekében szólalt fel a köztársasági elnök és kifejtette azt, hogy nem emberi dolog erőszakot elkövetni a másiknak a kárára, akár egyénről, akár nemzetről vau szó, és mint korroláriumot hozzár tette azt, hogy nem volna emberi dolog meg nem védeni azt, amit elértünk. Nos, mi magyarok elértük azt, hogy nemzeti öntudatunk teljes, elértük azt, hogy Szlowen- szkón szerveződtünk és e két erősségünket nem adjuk fel, meri hisz az nem volna emberi! Panaszaink a külföld elüti Minket sokkal jobban megértenek a hozzánk lelkileg is közelebb álló szlovákok és azoknak vezérei, amikor a Hlinka-párt orgánuma, a Slovák, világosan kijelenti azt, hogy; a szabadságért és az igazságosságért kell harcolni az állam határain belül, nem pedig .téves koncepciók szerint annak határain kivüL Ezt mi áldjuk is: soha nem teszünk egyebet, min t harcolunk nyíltan, becsületesen, minden megengedett fegyverrel és minden jogún k teljességével élünk! Miután pedig a lásebbségi szerződések alapján nekünk jogunk van a külföld előtt is panaszainkkal orvoslatot keresni, ezzel a jogunkkal is élünk, élni fogunk továbbra is és ettől el- tántorítani magúnkat nem engedjük! Hidasnémeti A hidasnémeti eset a két állam ügye. Elbbe nem avatkozom bele, már csak azért sem, mert nem akarom, hogy újból elkobozzák a Prágai Magyar Hírlapot. Ez az eset azonban^ ismét megmutatja azt, hogy milyen- lelkivilággal állunk szemben mi ittlévő magyarok. Hiába: az államok és a nemzetek olyanok, mint az egyes emberek; az adós mindig haragszik a hitelezőre. A csehszlovák reputxM- ka vezetői is mindig haragusznak a magyarokra azért, mert az a terület, amely ma az övék, azelőtt a magyaroké volt. Kraraár kardia Még két pontra akarok rámutatni. Az egyik az, hogy Krarnár volt miniszterelnök ur, az állam egyik megalapítója, a kardjára üt; de ezzel úgy vagyunk, mint amit a régi monarchiában mondottam Ferenc József és Vilmos császárokról; Vilmos császár egyik kardcsörtető beszéde után Ferenc József azt kérdezte: Miért üt Vilmos mindig az én kardomra? Minek verdes Krarnár a jugoszlávok, a románok és a kisantant kardjára? A másik az a sok fulmináns beszéd és megnyilvánulás az egész cseh sajtóban, ahol a demokrácia nevében hördültek fel és a magyarokra ráfogták ismét, hogy arisztokrata, dölyfös faj. A legdörgedelmesebben szólalt fel a magyarok ellen Hrusovszky képviselő ur, aki a demokráciát — legalábbis én úgy látom — úgy értelmezi, hogy „demokratikus mindaz, ami nem nemes“. 1 ÍMÍ! kmáliy iegyzékváltássikaS Akarja az eptánskérdést megoldani Bukarest, július 13. Lap jelentések szerint a román kormány az optánsügyet diplomáciai utón akarja megoldani. A közvetlen tárgyalásokat ebben az esetben abbahagynák és jegyzékváltások utján igyekeznének a kérdés elintézéséhez közelebb julni. Mironescu külügyminiszter még ezen a héten jegyzéket intéz a magyar külügyminiszterhez az optánspörben leszögezett román álláspontról. Bukarestben remélik, hogy néhány jegyzékváltás után annyira közelebb jntnak a megoldáshoz, hogy a kérdést nem kell újból a népszö- szövetséghez vinni. 1 külföldön élií lengyelek konferenciám gyűltek össze Varsó, julius 13. A lengyel fővárosban holnap megnyitják azt a konferenciát, amelyen a lengyel államhatárokon kívül lakó lengyelek egyesületei sorra képviselve lesznek és megbeszélik a lengyel hazán kívül élő lengyelek ügyes-bajos dolgait. Körülbelül húsz országból érkeztek delegációk erre a konferenciára. Németországból huszonegy delegáció jött, amelyek részben Felsőszilózia, részben Keletporoszország, Westfália és a berlini kolónia lengyeléit képviselik. Az oroszországi lengyel kisebbség nem képviseltette magát, mert a szovjet csak a bolsevista érzelmű delegációknak volt hajlandó útlevelet adni, mig a lengyel kormány a kommunista lengyelek beutazását nem engedélyezte. A szocialista Robotnik szerint a többi országból is egyoldalúan vannak összeválogatva a delegációk, mert mig a Pilsudski pártján lévő lengyelek sorra eljöttek, a szocialista érzelmű lengyelekéi senki sem hívta Varsóba. 3 Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. S<o§ic0, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Ros minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust.
