Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-14 / 157. (2082.) szám

1929 jwWng 14, th&t***. mamBXBmmmmmmmarnatmmmm zó egyezmény a vasúti forgalom akadálytalan lebonyolításáról gondoskodik, semmiképp sem lehet az a célja, hogy bűn­cselekmény elkövetőit kivonja a terület sze­rinti illetékes hatóságok bíráskodása alól. Az egyezmény 29. cikkének második bekezdé­se kimondja, hogy „a közös határpályaudvaro­kon alkalmazott vasúti tisztviselők tartoznak annak az államnak büntetőtörvényeihez alkal­mazkodni, amelynek területén szolgálatot tel­jesítenek.41 Ez a cikk a közös határpályaudva- ron szolgálatot teljesítő vasúti alkalmazotta­kat kifejezetten alárendeli azon állam iurisdik- ’ciójának, a-melyne kterületén működnek:. Pecha volt az, aki azzal, hogy kémkedett, tehát bűn­cselekményt követett el, megsértette az egyez­mény határozatait. Vitán fölül áll az, hogy va­lamennyi állam szuverén joga, hogy minden 'bűncselekmény ellen védekezzék, ideértve ter­mészetesen a kémkedést is. Nem hallgathatom ei, hogy Pecha Vincének személyével kapcso­latban a közős határpályaudvarokra vonatkozó egyezmény h.itározmányaira már csak azért sem lehet hivatkozni, mert a Pecha részére a csehszlovák vasúti hatóságok által kiállított és a magyar rendőri kirendeltség által láttamo- zott személyazonossági igazolvány érvénye tnár 1929 május 27-én lejárt. — Mindezek után hangsúlyoznom kell, hogy semmiféle alapja sincs annak a Nagyméltó- ságod jegyzékében foglalt panasznak, amely szerint a magyar hatóságok a határpályantí- varokra vonatkozó egyezményt megsértet­ték volna. A magyar hatóságok akkor, amikor Pechát le­tartóztatták, csupán kötelességüket teljesítet­ték. Azt hiszem, a fontiek után tárgytalannak keü tekinte­nem azokat a következtetéseket és kívánsá­gokat, amelyeket Nagy méltóságod jegyzé­kében kifejteni szives volt. — Á magyar kormánynak Is az a nézete, hogy a legnagyobb mértékben kívánatos volna ■megakadályozni a hasonló esetek megismétlő­dését, ez azonban nem fordul meg egyoldalúan a magyar kormány elhatározásán, mert a ma­gyar kormány nem tudna kezességet vállalni ázért, hogy az állama területén a jövőben tét­lenért kémet a hatóságok ne adják át az igaz- ságszolgáltatásnák. ü Eanas-saltá véleménye Prága, Julim 13. A hidasnémeti affér ügyé­ben a eséh sajtó a» utóbbi napokéban a vára­kozás álláspontjára helyezkedett. Mindenki várja Walko, magyar külügyminiszternek a csehszlovák jegyzékre adandó 'válaszát. — A cseh lapok kézül ma csak a nemzeti szocia­lista Cee>ké Slovo és a Kordára prágai érsek­be* közelálló Gödi foglalkozik vezércikkben az affér ügyével. Kofpeamkáiy dr., Bem® MOQgyniinteter Mzi- ujságirója a Csikó Slovo-bon többek között ezeket írja: „Rövido^eeí várható a magyar vá­lasz a letartiórtatoti Pecha vasúti pénztáros ügyében átnyújtott csehszlovák jegyzékre. A cseh jegyzéket csütörtökön még kiegészítet­ték g lehetséges, hogy a magyar választ már ma átnyújtják- A jegyzékben foglalt követelé­sek ismeretesek. A csehszlovák kormány szá­mára a követelések alapvető jellegűek, mert Csehszlovákia nem engedheti meg a szerződés megszegését. A szerződések alapját képezik a mai nemzetközi társadalomnak és aki azokat megszegi, az támadást intéz ezen társadalom léte ellen. Csehszlovákia lépése nemcsak a csehszlovák érdekeknek védelmére szánt lé­pés volt, hanem valamennyi civilizált állam érdekében is (?) történt. A kormánynak ép­pen ezért föllépésében következetesnek kell lennie. Ha Magyarország válaszában teljesíti a csehszlovák követeléseket, amivel nem cse­lekedne egyebet, mint ami minden civilizált nemzetnél természete®, és ezzel az esetet lik­vidálják, vasutasaink ismét minden félelem nélkül szolgálatba léphetnek, ha azonban a magyar válasz elutasító less, úgy a csehszlovák kormánynak más utón kell elérnie Magyarország részéről azt, ami termés réttel, azaz a szerződések telje­sítéséit. Ilyen ut többféle lehet. Elsősorrban is nemzet­közi döntőbírósághoz lehet fordulni, ami a csehszlovák külpolitika békekoneepciéjához legközelebb áll. Magyarországon az írásbeli jegyzék átnyujtásakor éles támadásba menték át Csehszlovákia ellem. A hivatalig sajtóiroda polemizálni kezdett a csehszlovák1 jegyzékkel, úgy hogy a magyar külügyminisztérium szük­ségesnek találta a magyar sajtóirodát dozavu- áini. Azóta mérsékeltebbem itraak már a ma­gyar lapok. Természetes, hogy ezen ügy el­döntésénél Magyarországra nézve a legfonto­sabb faktor a külföldi visszhang. Egyes külföldi lapok Magyarország segítsé­gére siettek és a magyarok, saját lapjaikban idézve eze­ket a cikkeket, újabb merészséget, nyertek. Közben azonban, mint egy bomba hatott Bu­dapesten, Henderson angol külügyminiszter beszéde. A magyarok, akik azt hitték, hogy a munkáskormánynak föllépésével közelebb jutnak a békeszerződések revíziójához, csa­lódtak. Ilyen a helyzet a magyar válasz előtt". Kordács lapja kétségbevonja a volt ezeréves határokat A Kordára prágai érsekhez közelálló cseh néppárti Cedi vezércikkének érdekesebb ré­szei a következők: „Peabát állítólag kémke­désért tartóztatták le. A magyar hatóságok előzőleg nem értesítették a mi vasúti vezető­ségünket, habár ez kötelező lett volna. A kémkedésért való letartóztatás nehéz ügy. — Kémkednek mindem államban és a kémek különösem a hatás-menti viszonyokat vizsgál­ják teHU, » Így Bent fa reália, csodálatos, ha egy emehasfo- rák ember Magyarországgal eaembea kém­kedést követett volna eh Egy ilyen kém egészen más, unná Falcul, aki közönséges áruló éa gazember volt. Pecha esetében azonban egyelőre csak a magyar ha­tóságok állítása áll rendelkezésünkre. Nem lehet tehát azon csodálkozni, ha a csehszlo­vák vasúti híva tál Óik inkorrekitnek tartották az eljárást és ezen a vonalon Magyarország felé beszüntették a forgalmat. Az ügy jelenleg diplomáciai tárgyalások alatt áll. A magyar sajtó olyan durva támadásokat intézett, hogy maga a magyar kormány kénytelen volt ki­jelenteni, hogy ezt a kritikát nem lehet a kormány vagy a hivatalos tényezők álláspont­jának tekinteni. A magyarokkal nehéz jó szomszédi viszonyban élni, addig fogják szomszédaikat nyugtalanítani és a békeszere­tő Európát provokálni, amíg örökre elront­ják saját ügyüket. Aki állandóan „Nem, nem, soha“ jelszóval él. az Európa és a világ bé­kéjét veszélyezteti és tevékenyegét egyszer már meg kell akadályozni/* Az ezeréves határok nem egyebek, mint frázisok (!?). TOzoréves határok Európában alig vannak «■> •» volt Magyarország határa­inak naég csak egy kilométere sem ezer­éves. A lap végül megelégedéssel állapítja meg, hogy a csehszlovák közvélemény ez alkalom­mal már nem háborodott fel olyannyira, mint a nemrégen történt gépfegyverszállitásnál és „ez a legjobb is, mert ebben rejlik a nép ereje és öntudata/* í-------------• —.......—-----1................ ui\W~ fé suíich Lme jgí NEW-YORK-ba ’ífSHfiBk, Trieszt, Nápoly és Marseillcsbol a Satumia és Vuicania ői'iásmotorha jókkal. Él I Jm Loxus-Komfort-Gyorsaság iyg| Rendszeres gőzhajőjáratok Délam®­Korutazások az Adrián é* a Földközitengeren. GOSÜLIGH L!NE, Praha II, Václavtté n. 67 Kordács lapjának vezércikkírója a volt ezeréves határok történelmi tényének naiv ta­gadásával — úgy látszik — hasonló „törté- netirói** babérokra vágyik, mint évekkel ez­előtt Losonc rendőrfőnöke, aki Kossuth La­jost hivatalos iktatószám alatt a „Habsbur­gok védőjé“~nek nevezte ki. Ez a „történelmi álláspont** is jellemző példája annak, hogy csehszlovák körökben sokszor mily fölülete- sen és tudatlanul foglalnak állást magyar kérdésekben. A kassai vasutigazsatösds az inddens likvidálását sürgeti? A Poledni Lást a következőkéit jelenti: „Meghizhaitő helyről arról értesülünk, hogy &f áHaxnvasu tak kassai igazgatós ágának elnöksége átiratot intézett a kormányhoz, amelyben rámutat azokra a jelentős károk­ra, amelyeket a hidasnémeti állomáson ke­resztül vezető forgalom beszüntetés© elő­idézett. A* átiratban apellál a kormányra, hogy igyekezzen a hidasnémeti konfliktust minél előbb elintézni. A forgalmat Hidasnémetinél a hassal vasot- igazgatóság saját hatáskörében szüntette be Élt azzal indokolta meg, hogy a vasúti Alkal­mazottak védelme érdekében teszi s ezt az indokolást a közvélemény megértéssel fogad­ta. A mostani átirat, bármennyire is érthető az igazgatóság szempontjából, mégis nyomasz­tólag hat. A sors iróniája, hogy az a vasut- igazgatóság, amelynek élén nemzeti szocia­lista áü, az eset likvidálása érdekében a kor­mányhoz apellál. Más kérdés az, vájjon egy alantas hivatalnoknak jogában áll-e egy ál­lamközi konfliktusról nézetéi kifejezni. Csak konstatáljuk a legújabb Wamázst. Ma már senkisem Periha szabadonbocsátásáról, hanem mindenki a forgalom beszüntetéséről beszél. A Magyarországgal való konfliktusban nem kell ömnagunkat meghazudtolni. Vksszavoawr- lcuikP KomnaeBSsta fnterpeifédS A kommunista párt képviselői a hidasné­meti esettel kapcsolatban interpellációt nyúj­tottak be a külügyminiszterhez, amelyben idézik a krakői „Czas“ julius 10-én megje­lent cikkét, amit mi is ismertetttünik s ezzed kapcsolatban kérdést intéznek a külügymi­niszterhez, vájjon hajlandó-e a cikkben fog­laltaikra nézve álláspontját kifejteni és azono­sítja-e magát Kramár tendenciózus szovjeteL lenes véleményeivel. — Egy égés* uceát elpusztított Késmárkon a tűzvész. Az Ewtengaase egyik házában teg­nap tűz támadt s a lángok szélsebesen át- harapóztak a szomszédos házakra. A tűzoltó­ságot al a ríni r ózták, de bármilyen sietve vo­nultak is ki a helyszínére, azt már nem tud­ták megakadályozni, hogy a tűz az ucca nyolc házát magába ne nyelje. Veszedelemben for­gott a római katolikus paróchia is, amelynek tetőzetébe kétszer is belekaptak a lángok, de a tűzoltók fáradhatatlan munkával megvód- ték a paróchia épületét A lángokban álló uc­ca lakói kétségbeesve tehetetlenül szemlélték vagyonuk pusztulását. A lakosság nagy része a tűzoltók segítségére sietett A megfeszített erővel folyó oltási munkálatok közben két ember megsebesült A tűz nyolc házat ham­vasztott el melléképületeivel együtt. ifÜliiilHálililiS & Prágai Etafjfjpsr Szerte? eredeti nsgéeye te: mwm juhos (SS) A korcsmáro®, egy mészáros formájú em­ber, hajlongva fogadta. — Adjon kérem mindegyik vendégének hét-két pohár whiskyt — mondotta Lucy be­vezetőnek és egy bankjegyet hozott elő. A korcsmáros sietve tett eleget a rendelés­nek. Azt hitte valami hóbortos dámával van dolga, akinek abban telik az öröme, hogy ré­szeges csavargókat ital — Mondja, Mister, — tért Lucy a tárgyra — az éjjel itt az ön ajtaja előtt szerencsét­lenség történt, nemde? — Honnan tudja ezt a Miss? — kérdezte választ helyett a dromedár ember. ^—• Azt nékem hivataliéi tudnom kell — felelt Lucy halkan s a koTOsanáros a halk hangot bizalmas közlésnek vette. — Értem — szólt sokatmondó szemöldök hruzogalással — detektivnek tetszik leimi. Lucy rá bólintott. — Az szerencsétlenség volt — kezdte a korcsmáros hasonlóan suttogó hangon. — Már az is szerencsétlenség volt, hogy ez a piszok Thomson ide betette a lábát. Izgága egy disznó volt. összeverekedett itt nekem valakivel. Mindkettőjüket kilöktem az nceár- ra. Ott aztán a másikat megszűrte .az ajtóban. Árunak még volt annyi ereje hogy jól meglök­je. Úgy zuhant el, mint egy krumpliszsák. A másik . . . Hogyis hívják azt a másikat, em­berek? — fordult a vendégek felé, Ü akit az éjjel ez a dög Thomson megszűrt. *— Owen. A fiatal Owen! A Doysoo Road ró! — feleltek egyszerre hárman is. igen, a fiatal Hwen. De ön vénelemből tette magyarázta a korcsmáros.- .Jó, kérem, felelte Lucy nyugodtan. ■ Nekem ennyi teljesen elég. Csak épp jegy­zőkönyvet kell fölvennünk. Legyen nyugoett, a dolognak rutin sarc tol Tar tása. > W ( | I A vendéglős zavarba jött — Kérem én nem írok semmit alá. — Miért nem? .— Már az éjjel volt itt egy felügyelő ur és annak már aláírtam. — Annál könnyebb most is aláírnia. — Igen ám, de — —> — Micsoda de? Nékem is ugyanazt írja alá, amit annak az urnák. I — De hiszen épp itt van a hába. Mert az az nr először ezt vette jegyzőkönyvibe, amit most a Misanek mondtam, de aztán két óra múlva visszajött és akkor rámparancsolt, hogy mást írjak alá. Hát azt is aláírtam. És most már kérem nem tudom, mit írjak alá, melyik az igaz? i i-■'|ttí!Stj,!:|:’A | i Lucy nagyon megőrült ennek a felvilágosí­tásnak. Megértette, hogy a rendőrség itt is „felsőbb parancsra** dolgozott. Selleyre akar­ták háritani a gyanút. „Magasabb érdekből.*' — Nézze, Mister, másodszor ugyebár azt aratták a iá magával a kollégáim, hogy az uc- cán egy teljesen ismeretlen egyén követte a gyilkosságot Thomson ellen. — ügy van. — No, láthatja, hogy én tudok a kollégáim dolgáról s azért szükségs most az eredeti jegyzőkönyvet újból megerősítenie, mert a másodikra csak a nyomozás érdekében volt szükség. Ez a magyarázat teljesen megnyugtatta a korcsmárost és minden gyanú nélkül aláírta a nyilatkozatot. Lucy azután a Dayson-Roadon fölkereste az éjjeli verekedés sebesültjét: a fiatal Owent. Némán, sápadtan feküdt a fiatal matróz. Épp orvos volt nála. ■— Kissé a tüdeje is megsérült, — magya­rázta az orvos — nem szabad beszélnie. Lucy az imént fölvett jegyzőkönyvet a be- eg kezébe adta. Owen nehezen bár, de kibe- ttizte és amikor odaért, hogy: „Owen önvé­delemből ellökte magától** — rábólintott s a kezével intett, hogy íróeszközt akar. Lucy odanyujtotia töltőtollát. A beteg a korcsmáros aláírása alá odaírt két szót: — így vét És aláírta a nevét. Lucy pénzt hagyott a gyógykezeltetésére és elhajtott a Westminszteri királyi palotába a Walesi herceghez kihallgatásra. Az angol világbirodalom leendő királya, aki egyidejűleg a férfidivat királya is, azonkí­vül talpig férfi és érző, megértő ember, na­gyon megörült Lucy váratlan megjelenésén. — Annyira sajnáltam legutóbb, hogy ten­Köxismer* fény, hogy Schmidthauer ■Keserűi vize* Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása t miatti Ilyen egyedüli a maga nemében, Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárra!, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is föKrás-saaraftetfi és mrégfaawaiat minden palackhoz ntsMékelvQ. niszpartink csak olyan rövid volt. Mikor ka­pok revánsot? — kérdezte Lucyt, miközben megkínálta hellyel. Maga állva maradt. — Fenség rendkívüli körülmények kész­tettek arra, hogy ezt a rendkívüli kihallgatást kérjem. Azt hiszem a Fenség és a birodalom érdeke . . . — Mi az, Miss Lucy Byrd szintén politi­kára adta a fejét? Nagyon kedves — tréfál­kozott a trónörökös — Anglia veszélyben van Fenség. — Amerika miatt? — Nem Amerika miatt, fenség, hanem amiatt, hogy Amerika annak a fölénynek a birtokába juthat, melyet Anglia, félek, el­szalaszt. — Mire céloz, Miss? Lucy elsimította a homlokát csiklandó haj­fürtöt és nyugodtan beszélni kezdett — A carvonit-gépek nagy tokiói utjának startja alkalmával egy ismeretlen idegen fér­fi Fenséged jelenlétében ajánlatot tett atyám­nak, hogy Angliának eladja találmányát, a láthatatlanná tevő eterit-rukát. # — Á, az autóm elrablóját aki a légügyi hi­vatalban azt a nagy betörést és aktalopást kö­vette elő? A láthatatlan fakir? — Igen fenség. — Aki meggyilkolt két embert. Egy nagy­kereskedőt és ma éjjel egy matrózt. — Hát Felséged már ezt is tudja? — Igen most reggel jelentették. — Fenség ez az ember olyan találmány bir­tokában van, mely őt láthatatlanná teszi. — És ezt Miss Lucy elhiszi? Nem gondol­ja, hogy az csak lömegszuggesztió ? —— Fenség, én őt a saját szememmel latiam. Láttam és beszéltem vele. Ismerem öt. — Igazán, ez érdekes . . . — Az éterit-öltöny úgyszólván teljesen át­látszóvá teszi az embort. Aki ennek a birto­kában van, az a világ ura. Fenséged birodal­mának jövője egy hajszálon lilgg: állói függ, hogy Anglia, vagy Amerika szerzi-e meg en­nek az eterilnek a tilkát? A trónörökös meglepődött a leány szavaim i — De ex ax ember gyilkolt. ű 2 HHWKSareaa

Next

/
Thumbnails
Contents