Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-12 / 155. (2080.) szám
4 1089 foHm 18, pánt*. Az evangélikus benső egységét kereszténység dokumentálta a kopenhágaiegyetemes konvent Kopenhága, julius 4. (Alkalmi munkatársunktól.) Junius hónap utolsó és julius első hete nagyjelentőségűvé lett az egész földkerekség evangélikus kereszténységének az életében. Nyolcvanmillió evangélikus hivő imádságos tekintete fordult ezekben a napokban a gyönyörű dán főváros, Kopenhága felé, ahol junius 26-án a világ minden részéről összesereglett és mintegy harminc nemzethez tartozó 800 résztvevő jelenlétében — a vendéglátó dán hittestvérek ezreinek nagy érdeklődése között — nyilt meg az evangélikus világegyháznak a nagy összeomlás óta másodszor egybehívott egyetemes konventje. Az egyetemes konvent tagjai közül körülbelül száznegyvenre tehető a szavazati joggal bíró delegátusok: „egyházatyák" száma, amelynek sorában az érsekek, püspökök és egyéb prelátusok mellett a leghíresebb evangélikus egyetemek teológiai professzorai, azután egyszerű papok és néhány laikus delegátus foglalnak helyet. Az egyetemes konventet megnyitó isten- tisztelet a hatalmas „Mi Asszonyunk" székes- egyházban volt Az istentiszteletet Ostenfeld dr. dán prímás végezte a dómpapság és a nagyszerű dóm-vegyeskar segédletével. A főoltárról Thorvaldsen Krisztusa ellenállhatatlan erővel ragadja meg a lelkeket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!..A hívek seregében, a szószék közelében természetesen ott van a dán király, akit. talán közvetlensége miatt szeret annyira egész nemzete: az evangélikus Dánia. A delegátusok a dóm szentélyében foglalnak helyet. Szlovenszkóból delegátusok: Fajnor Dusán modori püspök és a szloven- szkói magyar evangélikussá" hivatalos képviselője, ifj. Jánossy Lajos lelkész (Komárom), Jánoska György dr. Liptószentmiklósi püspök és Schmidt K. Jenő dr. pozsonyi főesperes nem érkeztek meg. A négyszázéves katechizmus, a speyeri és a wartburgi bizonyságtevés jubileuma adja meg az egyetemes konventnek az alapjellegét. Még az első napon, már a dómtemplomból kijövet is, — itt is, ott is — magyar szó üti meg a fülünket a harminc nemzet hangzavarából. A magyarországi egyház delegátusai: Kapi Béla püspök (Győr), báró Radvánszky Albert egyet, felügyelő (Budapest) és Pröhle Károly dr., a magy. kir. Erzsébet Tudományegyetem hittudományi karának prodékán- professzora (Sopron'' • kivülök még Budapestről érkeztek: dr. Gaudy Lászlóné, Gaudy László dr. székesfővárosi hitokt. igazgató-lelkész, vitéz Kendeh-Kirchnoff Gusztáv dr. lelkész, Kuthy Dezső lelkész, Scholcz Oszkár dr., azután Scholcz Ödön főesperes (Ágfalva), Duszik Lajos lelkész (Miskolc) és Németh Gyula lelkész (Szekszárd). Az erdélyi magvar evangélikusok delegátusa: Frint Lajos püspök (Arad), vele jött még Prugly László egyházmegyei felügyelő. A délutáni megnyitó ünnepélyen a keleteurópai, általában a másvallásuak közt elszórtan élő (diasporabeli) evangélikusság nevében Radvánszky Albert báró üdvözölte az egyetemes konventet. Az ünnepély középpontját Söderblom Náthán dr. upsalai érsek, svéd hercegprímás hatalmas előadása képezte: „Luther keresztény személyiségének jelentősége Északeurópa számára." Még az első nap délutánján megtörtént az egyetemes konvent formális megalakulása a delegátusok igazolásával és az elnökség megválasztásával, azután nyomban kezdetét vette a túlságosan is gazdag kon ven ti programnak a tárgyalása. Az esrvetemes konvent vezető személyiségei: Morehead professzor (Newyork), Ihmels püspök (Dresda), Söderblom érsek-primás (Upsala) és Ostenfeld prímás, a dán házigazda. A konvent tárgyalásai folyamán, amelynek során az egyház legfontosabb kérdései kerültek a különböző előadások és jelentések alapján napvilágra, szinte fenséges módon nyilvánult meg az evangélikus kereszténységnek benső egysége és örök gazdagsága. A dogma és a gyakorlati keresztény élet ezernyi kérdése elválaszthatatlan egységben tárult fel úgy a nyilvános tárgyalásokon, mint a titkos gyűléseken, (az utóbbiakon csak a delegátusok vehettek részt). Junius 28-án még külön érdekes eesménye volt az egyetemes konventnek: Pröhle Károly dr. prodékán — a magyar királyi Erzsébet- Tudományegyetem hittudományi karának a promóciója "alapján — ünnepélyesen a szent teológia tiszteletbeli doktoraivá avatta az evangélikus kereszténység négy nagy személyiségét: Söderblom érseket, Ihmels püspököt, Morehead professzort és Penttorff professzort (Lipcse). Kopenhága városa, a dán nemzet, a különféle egyházi szervezetek és egyes magánosok mindent elkövettek, hogy kibeszélhetetleu vendégszeretetükkel ebben a vonatkozásban is feledhetetlenné tegyék a résztvevőknek ezt a II. egyetemes konventet. Ugyanez mondható a svéd hiftestvérekről i:;, akik julius elsején — áruikor az egyetemes konvent Lund-| Mi, svédiSWin liléméit, «= «B0|* mmt. re keltek a dánokkal hittestvéreik megvendégelésében. Ebben is annyira érezhettük, hogy „egytest tagjai" vagyunk, amikor az evangélikus Svédország szeretető vette körül az egyetemes konventet. Junius 30-án, Szentháromság után az 5. vasárnapon Kopenhága 97 evangélikus temploma közül (mindegyik zsúfolásig megtelt 1) mintegy negyvenben külföldi főpapok prédikáltak. * Julius 4-én, a delegátusok utolsó titkos tanácskozásán elfogadta az egyetemes konvent a végrehajtóbizottság előterjesztéseit és megállapította ünnepélyes deklarációjában a jövendőt illető munkáját és szervezeti kiépítését. Délben azután megtörtént az egyetemes konventet befejező hálaadó istentisztelet a dómtemplomban. A délután részben szükebbkörü tanácskozásokkal, részben pedig a konvent nagy részének a dán Riviéra egyik kedves helyére való kirándulásával telt el. Végre eljött a bucsuzás ideje... A viszontlátásra, — ha az Ur is úgy .akarja, — négy év múlva az északamerikai Csikágóban! Megindult lélekkel vettünk búcsút egymástól; egyek vagyunk a hitben, egyek a reményben, egyek akarunk maradni a szeretetben. Ezeknek a soroknak az Írója, akit az a kitüntetés ért, hogy mint rang" és korra nézve egyaránt legnatalabb delegátusa az egyetemes konventnek: a maroknyi és annyi felől szorongatott szlovenszkói magyar evangéü- kusság képviselője lehetett, megindult lélekkel állt meg a bucsuzás órájában, amikor ősz egyházfejedelmek és ifjú és öreg amerikai, skandináv és német delegátusok a lelkűk tekintetével, testvéri kézszoritásukkal azt az üzenetet bízták rá: „Testvér! mi imádkozunk, mi dolgozni fogunk értetek..., ne féljetek, veletek vagyunk, egyek vagyunk, egyek maradunk az Ur Jézusban!" Az evangélikus egyház kopenhágai, II. egyetemes konventjének a jelentőségét az elkövetkező évek fogják megbizonyitani: — szerte a világon, — minálunk is! őrálló. FEL A MASZKKAL! Irta: MÁRAI SÁNDOR Egyszerűen és a sablonos utón, mintha arról lenne szó, hogy tízezer nyeregre pályázatot hirdet a hadsereg, úgy hirdeti meg a maga árlejtését a Nemzetközi Vöröskereszt-bizottság „olyan reagens előállítására, amely alkalmas a legveszedelmesebb harci gáz, az yperit jelenlétének kimutatására". A pálya- dij összege tízezer svájci frank. Polgár, lakos, civil, ember, aki és amerre vagy és lélegzeí: figyelj fel! Még most se hiszed, hogy valami komoly készül itt, ebben a csöndben, konferenciák és börzemanöverek között? Még most is azt hiszed, hogy olyan aránylag romantikus hadiünnepóly lesz az uj világháború, mint volt az utolsó, amikor „fűbe harapott" ugyan tízmillió s egypár ember, de odahaza, a kedélyes hinterlandban, a városokban és a börzéken lehet majd kreuzfidé- lisen „kitartani", láncolni és uszítani, keresni és szavalni s csak egészen lassan menni tönkre hadikölcsönön? Sejted, hogy valaini készül itt, ami olyan árnyékot vet az életre, mint a végzet, s enyhe toleranciád csemcsegését baljóslatú ízzel keveri el az yperit, amelynek gránátpalackajait már töltik részedre valahol? Ha alkudozol még a lelkiiismereteddel és tárgyalsz, ha beleegyezel és eltűrsz, mindenfelé amerre élsz ezen a földön, jelszavakat és politikákat, melyek, akármilyen csatakiáltással, legyen az „önvédelem" vagy „előrelátás", a háborút készítik, olvasd el a Nemzetközi Vöröskereszt-bizottság árlejtését, amely egyszerű pályázati feltétel köntösében mintha az Utolsó ítélet szövegének első mondata volna. Megtudod belőle, hogy az uj háborúban nem lesz „hinterland". Egész Európa, városaival és falvaival egyetlen front lesz, milliós városok egyetlen lövészárok, békés és távoli falvak a halál pöcegödrei. Az yperit. a sárga halál pöcegödrei. Az yperit, a sárga gáz, a mustárgáz halált lehel egész országrészekre. Nem lehet harcias érdeklődéssel olvasni ötszáz kilométerrel a front mögött a Hőiért, zászlókat tűzni a térképen elfoglalt vagy visszavert helyrajzi pontok helyére, Conradot játszani a biztos kávéházban. A perzselő gáz, amelyből egy korty elég, hogy összerágja a tüdődet, minden pillanatban elönthet metropolisokat. Nincs többé „hősiesség", nincs „virtus". Csak a balál van, alattomos lehelleté- vel, amely álmodban fojt meg, mint a dögvész. ,yA polgári lakosságnak a gázliáboru ellen való védelme" —ez a Vöröskereszt Bizottság pályázatának célja. Valószínű, hogy a vegyészek fel fogják találni az yperdt-gáz reagensét. Ezt a reagensei majd mind beszerezzük s nem fog hiányozni egyetlen müveit család asztaláról. Bridge-parti közben, nyugtalan időkben, ahogy ma a thermométert nézzük, vetünk egy-egy pillantást a reagens-készülékre, hogy mi készül odakint? Valami készül, különben nem hirdetne pályázatot a Vöröskereszt. Valami készül, amit álmodni se tudunk, amihez foghatót Dante a pokolban s Szent János az apokalypszis jelenései között se álmodott. A gázháboru készül. Polgár, lakos, civil, gondolj erre, ha politikát csinálsz, ha állást foglalsz, mérlegelsz és megnyilatkozol. Minden politika, amely mást szolgál, mint a békét, olyan tömeggyilkosság ügyét szolgálja, amelyhez foghatót az emberiség még nem álmodott. Ennek a háborúnak nem lesznek „lógósai", „alkalmatlanjai" és „felmentettjei". Egységes front lesz, a halál frontja. Piáltsd politikusaidnak: le a maszkkalI — amig ők nem kiáltják: fel a gázmaszkot I A iiíkoh világában A láthatatlan irás olvasása a lezárt borítékon keresztül — Elképzelt képek a fényérzékeny lemezeken — Schrench- Noizing gyanús tulvilági fényképei A párisi „Revue Metapsyohique" a tudományos okkultizmus egyik legtekintélyesebb folyóirata, rendkívül érdekes kísérletekről számol most be. Ezeket a kísérleteket dr. Fu- kurai tóki ói egyetemi tanár végezte. A professzornak egyébként le kellett mondania egyetemi katedrájáról, mert kollégái nem nézték jó szemmel okkultista kísérleteit. A láthatatlan irás Fukurai professzor médiuma egy igen előkelő japán hölgy, Mrs. Nagao volt. A profesz- szor a médiummal folytatott kísérletek során azt akarta megtudni, hogy valóban van-e távolbalátó médium, azaz más szóval olyan egyén, aki meglátja azokat a tárgyakat is, amelyeket normális ember a természet törvényei alapján nem láthat meg. Igen egyszerű probléma például: el tudja-e olvasni a médium azt az írást, ami több borítékba van bezárva. (Schermann, aki legutóbb Budapesten járt, több olyan Írást grafologizált, amely borítékba volt zárva. Csak a kezét érintette a borítékhoz. Fukurai professzor különböző cédulákra speciális vegyi tintával kínai szavakat irt. Az ilyen vegyi tintával Írott iiást. rendes körülmények között nem lehet elolvasni. A papir- egy gyertya láncaié M tartani és az irás csak akkor válik olvashatóvá, hogyha a papir átmelegszik. Rejtélyes egyezés De volt Fukurai professzornak egy másik módszere is. Különböző képeket és kínai írásokat lefényképeztetett, a lemezt azonban nem dolgozta ki. A lemezeket éppen úgy, mint a kémiai tintával teleirt papírlapokat, több vastag borítékba zárta. Szabad szemmel láthatatlan ábrákat és képeket kellet meglátnia, amelyek ezenkívül még borítékba is vannak zárva. Fukurai professzor rendkívül óvatosan járt el a kísérletek során. Ha maga is jelen lett volna, a szeánszon, könnyen meggyanúsíthatták volna azzal, hogy valamilyen módon elárulta a médiumnak a borítékok tartalmát Esetleg gondolatolvasás utján tudta volna meg a szövegeket, ami mindenesetre egyszerűbb és ma már a természettudomány által elfogadott jelenség. Ezért Fukurai nem ment el a médiumhoz, hanem kollégáját, Kikuli professzort küldte ©1 Mrs. Nagaohoz a borítékokkal. Az egész kísérlet néhány percig tartott csupán. Már a negyedik percben fölirta a médium egy iv papírra azokat a kínai mondatokat, amelyeket a borítékok rejtették. Az teWüet tartó M jbasMy Kárpitos javitómüholy. SfflBüJSKŐi, • vidék részére is jutányos árakon vállaljuk, Praha VI!. VKavaká Bubeosky P ivó var). Mindenféle régi bútort veszünk és eladunk. ra helyezte. A teleirt papírlapot azután a médium ugyancsak Kikuhi professzor utján eljuttatta Fukuraihoz. Ezután egy tudományos bizottság vizsgálta meg a dolgot. Megállapították, hogy -a lepecsételt borítékokat senki sem próbálta fölnyitni. A professzor feltörte a borítékokat, kivette belőlük a láthatatlan Írással ellátott papírlapokat és a gyertya lángja fölé tartotta őket. Ekkor láthatóvá váltak az írások, amelyek teljesen megegyeztek azzal a szöveggel, amit Nagao asszony irt le. Éppen igy megfelelt a fényképlemezek tartalma is a médium leírásának. Gondolatok a fényképlemezen Még egy kísérletet végzett Fukurai profesz- szor. Ennél a kíséretnél egy 'Wattanarbe nevű japán férfi volt a médiuma. A probléma az volt: tudja-e a médium akaratátvitel utján befolyásolni a fényképlemezt. Hat szakszerűen becsomagolt fényképlemezt tettek az asztalra. Ekkor a professzor egy táblát hozott be a terembe. Három geometriai alak volt a táblára rajzolva. A médiumot felszólították, hogy az első ábrát vigye át a második fényképlemezre, a második ábrát az ötödik lemezre, a harmadik ábrát pedig a hatodik fényképlemezre. A médium néhány percig mereven maga elé nézett, aztán transzállapotba esett. Rövid idő múlva, amikor felébredt, kijelentette, hogy a munkát elvégezte. Fukurai professzor a bizottság tagjaival együtt bevitte a lemezeket a sötétkamrába és hozzáfogó! előhívásukhoz. A második számú lemezen megjelent az első geometriai figura, az ötödik számú lemezen pedig a második. A hatodik lemezen azonban egyáltalában nenv volt kép A médiumnak sikerült két képet gondolat utján átvinni a lemezekre, ez azonban annyira kimerítette, hogy a harmadik kísérlet már nem sikerült. Ezekkel a kísérletekkel kapcsolalban meg lehet említeni Naun-Kotik német okkultistá- nak egy régebbi ismert kísérletét. A tudós a szeme elé tartott egy darab tiszta papirt és erősen gondolt egy sokszínű érdekes képre. Azután átadta a papirt a médiumnak és felszólította, hogy most írja le, milyen képet lát. És a médium az üres fehér papíron ,meglátta* azt a képet, amire a tudós gondolt Schrenck-Notzing tulvilági fényképe A világ összes okkultistáit egyébként igen súlyosan érintette a híres okkultista kutatónak, Schrenck-Notzignak halála. Néhány héttel ezelőtt halt meg a hires okkultista és a világ minden táján élő hívei már most kezdenek kísérleteket folytatni Schrenck-Notziug „szellemével". A múlt héten Londonban folytattak érdekes kísérletet. Az angol fővárosi spiritiszta- köreiben igen népszerű egy Moss nevű fényképész. Moss az úgynevezett szellemfotográfusok közé tartozik. Ezek az emberek a halottak szellemeit tudják állítólag lefényképezni. Régebben Moss megelégedett azzal, hogy a közönséges angol polgárok nem túlságosan érdekes arcát örökítse meg fényképlemezein, illő dijazás ellenében. Később azonban magasabb ambíciói támadtak és úgy érezte, hogy különös földöntpli képességek lakoznak benne. Ettől kezdve ha valakit lefényképezett, az illető alakja mellett még egy elmosódott másik alak is látható volt. Állítólag ez a lefényképezett egyén valamelyik halott hozzátartozójának szelleme volt. Mosst ezek a fényképek hallatlanul népszerűvé tették a londoni spiritiszta körökben. Moss a múlt héten két szellemfényképfelvételt készített és mind a kettőn ki lehetett venni egy idősebb férfi kissé elmosódott alakját. Az összes hivek felismerték ebben az alakban Schrenok-Notzingot. Az elhunyt okkultista tudós barátságosan mosolyog ezen a két képen. A legérdekesebb az, hogy Moss tulajdonképpen két műszert fényképezett le. Ezeket a műszereket Schrenck- Notziug konstruálta laboratóriuma számára. A műszerek mögött látszik a férfialak, melyben a hívők egyhangúan Schrenok-Notzingot vélik felismerni. A másik Schrenck-Notzing-eset Washingtonban történt. Ennek az esetnek a hőse egy Keeler nevű szellemfotográfus, aki rokona a hasonnevű világhírű csillagásznak. Keeler nagy társaság előtt bemutatott egy fényképet. A fénykép egy dúsgazdag washingtoni nagyiparost ábrázolt, aki mecénása az ottani spiritisztáknak. A jenky nagyiparos feje fölött egy homályos arc látszik — a szakértők szerint ©z is Schrenk-Notzing. A komoly tudományos körökben nem nagyon bíznak ezeknek a jelenségeknek hitelességében, mert az angol és amerikai szellemfotografusok már számos nyilvánvaló csalást követtek el. Vegye meg a Képes Hét ma megjelent, gazdag tartalmú legújabb —i Mindca újságárusnál kapható
