Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-12 / 155. (2080.) szám

4 1089 foHm 18, pánt*. Az evangélikus benső egységét kereszténység dokumentálta a kopenhágaiegyetemes konvent Kopenhága, julius 4. (Alkalmi munkatársunktól.) Junius hónap utolsó és julius első hete nagyjelentőségűvé lett az egész földkerekség evangélikus keresz­ténységének az életében. Nyolcvanmillió evangélikus hivő imádságos tekintete fordult ezekben a napokban a gyönyörű dán főváros, Kopenhága felé, ahol junius 26-án a világ min­den részéről összesereglett és mintegy har­minc nemzethez tartozó 800 résztvevő jelen­létében — a vendéglátó dán hittestvérek ez­reinek nagy érdeklődése között — nyilt meg az evangélikus világegyháznak a nagy össze­omlás óta másodszor egybehívott egyetemes konventje. Az egyetemes konvent tagjai közül körül­belül száznegyvenre tehető a szavazati jog­gal bíró delegátusok: „egyházatyák" száma, amelynek sorában az érsekek, püspökök és egyéb prelátusok mellett a leghíresebb evan­gélikus egyetemek teológiai professzorai, azután egyszerű papok és néhány laikus de­legátus foglalnak helyet. Az egyetemes konventet megnyitó isten- tisztelet a hatalmas „Mi Asszonyunk" székes- egyházban volt Az istentiszteletet Ostenfeld dr. dán prímás végezte a dómpapság és a nagyszerű dóm-vegyeskar segédletével. A fő­oltárról Thorvaldsen Krisztusa ellenállhatat­lan erővel ragadja meg a lelkeket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!..A hívek seregé­ben, a szószék közelében természetesen ott van a dán király, akit. talán közvetlensége miatt szeret annyira egész nemzete: az evan­gélikus Dánia. A delegátusok a dóm szentélyében foglal­nak helyet. Szlovenszkóból delegátusok: Fajnor Dusán modori püspök és a szloven- szkói magyar evangélikussá" hivatalos kép­viselője, ifj. Jánossy Lajos lelkész (Komá­rom), Jánoska György dr. Liptószentmiklósi püspök és Schmidt K. Jenő dr. pozsonyi fő­esperes nem érkeztek meg. A négyszázéves katechizmus, a speyeri és a wartburgi bizonyságtevés jubileuma adja meg az egyetemes konventnek az alapjelle­gét. Még az első napon, már a dómtemplomból kijövet is, — itt is, ott is — magyar szó üti meg a fülünket a harminc nemzet hangzava­rából. A magyarországi egyház delegátusai: Kapi Béla püspök (Győr), báró Radvánszky Albert egyet, felügyelő (Budapest) és Pröhle Károly dr., a magy. kir. Erzsébet Tudomány­egyetem hittudományi karának prodékán- professzora (Sopron'' • kivülök még Budapest­ről érkeztek: dr. Gaudy Lászlóné, Gaudy László dr. székesfővárosi hitokt. igazgató-lel­kész, vitéz Kendeh-Kirchnoff Gusztáv dr. lel­kész, Kuthy Dezső lelkész, Scholcz Oszkár dr., azután Scholcz Ödön főesperes (Ágfalva), Duszik Lajos lelkész (Miskolc) és Németh Gyula lelkész (Szekszárd). Az erdélyi ma­gvar evangélikusok delegátusa: Frint Lajos püspök (Arad), vele jött még Prugly László egyházmegyei felügyelő. A délutáni megnyitó ünnepélyen a kelet­európai, általában a másvallásuak közt el­szórtan élő (diasporabeli) evangélikusság ne­vében Radvánszky Albert báró üdvözölte az egyetemes konventet. Az ünnepély középpont­ját Söderblom Náthán dr. upsalai érsek, svéd hercegprímás hatalmas előadása képezte: „Luther keresztény személyiségének jelentő­sége Északeurópa számára." Még az első nap délutánján megtörtént az egyetemes konvent formális megalakulása a delegátusok igazolásával és az elnökség meg­választásával, azután nyomban kezdetét vet­te a túlságosan is gazdag kon ven ti program­nak a tárgyalása. Az esrvetemes konvent ve­zető személyiségei: Morehead professzor (Newyork), Ihmels püspök (Dresda), Söder­blom érsek-primás (Upsala) és Ostenfeld prí­más, a dán házigazda. A konvent tárgyalásai folyamán, amelynek során az egyház legfontosabb kérdései kerül­tek a különböző előadások és jelentések alap­ján napvilágra, szinte fenséges módon nyil­vánult meg az evangélikus kereszténységnek benső egysége és örök gazdagsága. A dogma és a gyakorlati keresztény élet ezernyi kér­dése elválaszthatatlan egységben tárult fel úgy a nyilvános tárgyalásokon, mint a titkos gyűléseken, (az utóbbiakon csak a delegátu­sok vehettek részt). Junius 28-án még külön érdekes eesménye volt az egyetemes konventnek: Pröhle Károly dr. prodékán — a magyar királyi Erzsébet- Tudományegyetem hittudományi karának a promóciója "alapján — ünnepélyesen a szent teológia tiszteletbeli doktoraivá avatta az evangélikus kereszténység négy nagy szemé­lyiségét: Söderblom érseket, Ihmels püspö­köt, Morehead professzort és Penttorff pro­fesszort (Lipcse). Kopenhága városa, a dán nemzet, a külön­féle egyházi szervezetek és egyes magánosok mindent elkövettek, hogy kibeszélhetetleu vendégszeretetükkel ebben a vonatkozásban is feledhetetlenné tegyék a résztvevőknek ezt a II. egyetemes konventet. Ugyanez mond­ható a svéd hiftestvérekről i:;, akik julius el­sején — áruikor az egyetemes konvent Lund-| Mi, svédiSWin liléméit, «= «B0|* mmt. re keltek a dánokkal hittestvéreik megven­dégelésében. Ebben is annyira érezhettük, hogy „egytest tagjai" vagyunk, amikor az evangélikus Svédország szeretető vette körül az egyetemes konventet. Junius 30-án, Szentháromság után az 5. va­sárnapon Kopenhága 97 evangélikus templo­ma közül (mindegyik zsúfolásig megtelt 1) mintegy negyvenben külföldi főpapok prédi­káltak. * Julius 4-én, a delegátusok utolsó titkos ta­nácskozásán elfogadta az egyetemes konvent a végrehajtóbizottság előterjesztéseit és meg­állapította ünnepélyes deklarációjában a jö­vendőt illető munkáját és szervezeti kiépíté­sét. Délben azután megtörtént az egyetemes konventet befejező hálaadó istentisztelet a dómtemplomban. A délután részben szükebb­körü tanácskozásokkal, részben pedig a kon­vent nagy részének a dán Riviéra egyik ked­ves helyére való kirándulásával telt el. Végre eljött a bucsuzás ideje... A viszont­látásra, — ha az Ur is úgy .akarja, — négy év múlva az északamerikai Csikágóban! Megindult lélekkel vettünk búcsút egymás­tól; egyek vagyunk a hitben, egyek a remény­ben, egyek akarunk maradni a szeretetben. Ezeknek a soroknak az Írója, akit az a ki­tüntetés ért, hogy mint rang" és korra nézve egyaránt legnatalabb delegátusa az egyete­mes konventnek: a maroknyi és annyi felől szorongatott szlovenszkói magyar evangéü- kusság képviselője lehetett, megindult lélek­kel állt meg a bucsuzás órájában, amikor ősz egyházfejedelmek és ifjú és öreg amerikai, skandináv és német delegátusok a lelkűk te­kintetével, testvéri kézszoritásukkal azt az üzenetet bízták rá: „Testvér! mi imádkozunk, mi dolgozni fogunk értetek..., ne féljetek, veletek vagyunk, egyek vagyunk, egyek ma­radunk az Ur Jézusban!" Az evangélikus egyház kopenhágai, II. egyetemes konventjének a jelentőségét az el­következő évek fogják megbizonyitani: — szerte a világon, — minálunk is! őrálló. FEL A MASZKKAL! Irta: MÁRAI SÁNDOR Egyszerűen és a sablonos utón, mintha ar­ról lenne szó, hogy tízezer nyeregre pályáza­tot hirdet a hadsereg, úgy hirdeti meg a ma­ga árlejtését a Nemzetközi Vöröskereszt-bi­zottság „olyan reagens előállítására, amely alkalmas a legveszedelmesebb harci gáz, az yperit jelenlétének kimutatására". A pálya- dij összege tízezer svájci frank. Polgár, lakos, civil, ember, aki és amerre vagy és lélegzeí: figyelj fel! Még most se hi­szed, hogy valami komoly készül itt, ebben a csöndben, konferenciák és börzemanöverek között? Még most is azt hiszed, hogy olyan aránylag romantikus hadiünnepóly lesz az uj világháború, mint volt az utolsó, amikor „fű­be harapott" ugyan tízmillió s egypár ember, de odahaza, a kedélyes hinterlandban, a vá­rosokban és a börzéken lehet majd kreuzfidé- lisen „kitartani", láncolni és uszítani, keresni és szavalni s csak egészen lassan menni tönk­re hadikölcsönön? Sejted, hogy valaini készül itt, ami olyan árnyékot vet az életre, mint a végzet, s enyhe toleranciád csemcsegését bal­jóslatú ízzel keveri el az yperit, amelynek gránátpalackajait már töltik részedre valahol? Ha alkudozol még a lelkiiismereteddel és tár­gyalsz, ha beleegyezel és eltűrsz, mindenfelé amerre élsz ezen a földön, jelszavakat és po­litikákat, melyek, akármilyen csatakiáltással, legyen az „önvédelem" vagy „előrelátás", a háborút készítik, olvasd el a Nemzetközi Vö­röskereszt-bizottság árlejtését, amely egysze­rű pályázati feltétel köntösében mintha az Utolsó ítélet szövegének első mondata volna. Megtudod belőle, hogy az uj háborúban nem lesz „hinterland". Egész Európa, váro­saival és falvaival egyetlen front lesz, mil­liós városok egyetlen lövészárok, békés és tá­voli falvak a halál pöcegödrei. Az yperit. a sárga halál pöcegödrei. Az yperit, a sárga gáz, a mustárgáz halált lehel egész országrészek­re. Nem lehet harcias érdeklődéssel olvasni ötszáz kilométerrel a front mögött a Hőiért, zászlókat tűzni a térképen elfoglalt vagy visszavert helyrajzi pontok helyére, Conradot játszani a biztos kávéházban. A perzselő gáz, amelyből egy korty elég, hogy összerágja a tüdődet, minden pillanatban elönthet metro­polisokat. Nincs többé „hősiesség", nincs „vir­tus". Csak a balál van, alattomos lehelleté- vel, amely álmodban fojt meg, mint a dögvész. ,yA polgári lakosságnak a gázliáboru ellen való védelme" —ez a Vöröskereszt Bizottság pályázatának célja. Valószínű, hogy a vegyé­szek fel fogják találni az yperdt-gáz reagen­sét. Ezt a reagensei majd mind beszerezzük s nem fog hiányozni egyetlen müveit család asztaláról. Bridge-parti közben, nyugtalan időkben, ahogy ma a thermométert nézzük, vetünk egy-egy pillantást a reagens-készü­lékre, hogy mi készül odakint? Valami ké­szül, különben nem hirdetne pályázatot a Vö­röskereszt. Valami készül, amit álmodni se tudunk, amihez foghatót Dante a pokolban s Szent János az apokalypszis jelenései között se álmodott. A gázháboru készül. Polgár, lakos, civil, gondolj erre, ha poli­tikát csinálsz, ha állást foglalsz, mérlegelsz és megnyilatkozol. Minden politika, amely mást szolgál, mint a békét, olyan tömeggyil­kosság ügyét szolgálja, amelyhez foghatót az emberiség még nem álmodott. Ennek a há­borúnak nem lesznek „lógósai", „alkalmat­lanjai" és „felmentettjei". Egységes front lesz, a halál frontja. Piáltsd politikusaidnak: le a maszkkalI — amig ők nem kiáltják: fel a gázmaszkot I A iiíkoh világában A láthatatlan irás olvasása a lezárt borítékon keresztül — Elképzelt képek a fényérzékeny lemezeken — Schrench- Noizing gyanús tulvilági fényképei A párisi „Revue Metapsyohique" a tudo­mányos okkultizmus egyik legtekintélyesebb folyóirata, rendkívül érdekes kísérletekről számol most be. Ezeket a kísérleteket dr. Fu- kurai tóki ói egyetemi tanár végezte. A pro­fesszornak egyébként le kellett mondania egyetemi katedrájáról, mert kollégái nem nézték jó szemmel okkultista kísérleteit. A láthatatlan irás Fukurai professzor médiuma egy igen elő­kelő japán hölgy, Mrs. Nagao volt. A profesz- szor a médiummal folytatott kísérletek so­rán azt akarta megtudni, hogy valóban van-e távolbalátó médium, azaz más szóval olyan egyén, aki meglátja azokat a tárgyakat is, amelyeket normális ember a természet törvé­nyei alapján nem láthat meg. Igen egyszerű probléma például: el tudja-e olvasni a mé­dium azt az írást, ami több borítékba van be­zárva. (Schermann, aki legutóbb Budapesten járt, több olyan Írást grafologizált, amely bo­rítékba volt zárva. Csak a kezét érintette a borítékhoz. Fukurai professzor különböző cédulákra speciális vegyi tintával kínai szavakat irt. Az ilyen vegyi tintával Írott iiást. rendes körül­mények között nem lehet elolvasni. A papir- egy gyertya láncaié M tar­tani és az irás csak akkor válik olvashatóvá, hogyha a papir átmelegszik. Rejtélyes egyezés De volt Fukurai professzornak egy másik módszere is. Különböző képeket és kínai írá­sokat lefényképeztetett, a lemezt azonban nem dolgozta ki. A lemezeket éppen úgy, mint a kémiai tintával teleirt papírlapokat, több vastag borítékba zárta. Szabad szemmel láthatatlan ábrákat és képeket kellet meglát­nia, amelyek ezenkívül még borítékba is van­nak zárva. Fukurai professzor rendkívül óvatosan járt el a kísérletek során. Ha maga is jelen lett volna, a szeánszon, könnyen meggyanúsíthat­ták volna azzal, hogy valamilyen módon el­árulta a médiumnak a borítékok tartalmát Esetleg gondolatolvasás utján tudta volna meg a szövegeket, ami mindenesetre egysze­rűbb és ma már a természettudomány által elfogadott jelenség. Ezért Fukurai nem ment el a médiumhoz, hanem kollégáját, Kikuli professzort küldte ©1 Mrs. Nagaohoz a borí­tékokkal. Az egész kísérlet néhány percig tartott csu­pán. Már a negyedik percben fölirta a mé­dium egy iv papírra azokat a kínai mondato­kat, amelyeket a borítékok rejtették. Az teWüet tartó M jbasMy Kárpitos javitómüholy. SfflBüJSKŐi, • vidék részére is jutányos árakon vállaljuk, Praha VI!. VKavaká Bubeosky P ivó var). Mindenféle régi bútort veszünk és eladunk. ra helyezte. A teleirt papírlapot azután a mé­dium ugyancsak Kikuhi professzor utján el­juttatta Fukuraihoz. Ezután egy tudományos bizottság vizsgálta meg a dolgot. Megállapítot­ták, hogy -a lepecsételt borítékokat senki sem próbálta fölnyitni. A professzor feltörte a bo­rítékokat, kivette belőlük a láthatatlan Írás­sal ellátott papírlapokat és a gyertya lángja fölé tartotta őket. Ekkor láthatóvá váltak az írások, amelyek teljesen megegyeztek azzal a szöveggel, amit Nagao asszony irt le. Éppen igy megfelelt a fényképlemezek tartalma is a médium leírásának. Gondolatok a fényképlemezen Még egy kísérletet végzett Fukurai profesz- szor. Ennél a kíséretnél egy 'Wattanarbe ne­vű japán férfi volt a médiuma. A probléma az volt: tudja-e a médium akaratátvitel utján befolyásolni a fényképlemezt. Hat szaksze­rűen becsomagolt fényképlemezt tettek az asztalra. Ekkor a professzor egy táblát hozott be a terembe. Három geometriai alak volt a táblára rajzolva. A médiumot felszólították, hogy az első ábrát vigye át a második fény­képlemezre, a második ábrát az ötödik le­mezre, a harmadik ábrát pedig a hatodik fényképlemezre. A médium néhány percig mereven maga elé nézett, aztán transzállapot­ba esett. Rövid idő múlva, amikor felébredt, kijelentette, hogy a munkát elvégezte. Fuku­rai professzor a bizottság tagjaival együtt be­vitte a lemezeket a sötétkamrába és hozzáfo­gó! előhívásukhoz. A második számú lemezen megjelent az első geometriai figura, az ötödik számú lemezen pedig a második. A hatodik lemezen azonban egyáltalában nenv volt kép A médiumnak sikerült két képet gondolat ut­ján átvinni a lemezekre, ez azonban annyira kimerítette, hogy a harmadik kísérlet már nem sikerült. Ezekkel a kísérletekkel kapcsolalban meg lehet említeni Naun-Kotik német okkultistá- nak egy régebbi ismert kísérletét. A tudós a szeme elé tartott egy darab tiszta papirt és erősen gondolt egy sokszínű érdekes képre. Azután átadta a papirt a médiumnak és fel­szólította, hogy most írja le, milyen képet lát. És a médium az üres fehér papíron ,meglátta* azt a képet, amire a tudós gondolt Schrenck-Notzing tulvilági fényképe A világ összes okkultistáit egyébként igen súlyosan érintette a híres okkultista kutató­nak, Schrenck-Notzignak halála. Néhány hét­tel ezelőtt halt meg a hires okkultista és a világ minden táján élő hívei már most kez­denek kísérleteket folytatni Schrenck-Notziug „szellemével". A múlt héten Londonban folytattak érde­kes kísérletet. Az angol fővárosi spiritiszta- köreiben igen népszerű egy Moss nevű fény­képész. Moss az úgynevezett szellemfotográfu­sok közé tartozik. Ezek az emberek a halot­tak szellemeit tudják állítólag lefényképezni. Régebben Moss megelégedett azzal, hogy a közönséges angol polgárok nem túlságosan érdekes arcát örökítse meg fényképlemezein, illő dijazás ellenében. Később azonban maga­sabb ambíciói támadtak és úgy érezte, hogy különös földöntpli képességek lakoznak ben­ne. Ettől kezdve ha valakit lefényképezett, az illető alakja mellett még egy elmosódott má­sik alak is látható volt. Állítólag ez a lefény­képezett egyén valamelyik halott hozzátartozó­jának szelleme volt. Mosst ezek a fényképek hallatlanul népszerűvé tették a londoni spiri­tiszta körökben. Moss a múlt héten két szel­lemfényképfelvételt készített és mind a ket­tőn ki lehetett venni egy idősebb férfi kissé elmosódott alakját. Az összes hivek felismer­ték ebben az alakban Schrenok-Notzingot. Az elhunyt okkultista tudós barátságosan moso­lyog ezen a két képen. A legérdekesebb az, hogy Moss tulajdonképpen két műszert fény­képezett le. Ezeket a műszereket Schrenck- Notziug konstruálta laboratóriuma számára. A műszerek mögött látszik a férfialak, mely­ben a hívők egyhangúan Schrenok-Notzingot vélik felismerni. A másik Schrenck-Notzing-eset Washing­tonban történt. Ennek az esetnek a hőse egy Keeler nevű szellemfotográfus, aki rokona a hasonnevű világhírű csillagásznak. Keeler nagy társaság előtt bemutatott egy fényké­pet. A fénykép egy dúsgazdag washingtoni nagyiparost ábrázolt, aki mecénása az ottani spiritisztáknak. A jenky nagyiparos feje fölött egy homályos arc látszik — a szakértők sze­rint ©z is Schrenk-Notzing. A komoly tudomá­nyos körökben nem nagyon bíznak ezeknek a jelenségeknek hitelességében, mert az an­gol és amerikai szellemfotografusok már számos nyilvánvaló csalást követtek el. Vegye meg a Képes Hét ma megjelent, gazdag tartalmú legújabb —i Mindca újságárusnál kapható

Next

/
Thumbnails
Contents