Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-29 / 147. (2072.) szám

flbwuribet jnntas 89. ^RKGM^A^AO^AR-HIRIiM? 7 Az üiíkmáiifziíi hivatalok aen kötelezhetők az államnyelv egymásfeözti használatára — A legfelső közigazgatási íróság elvi döntése Éger és Piisen nyelvi vitájában Prága, jnmiiu» 28. A legfelső közigazga­tási bíróság a kisebbségi nyelvhasználat kérdésében ismét nagyiemtosaágu döntést hozott. Az elvi döntésre az égen községi elöljáróság egyik íölebbezése adott alkal­mat. A* éger! községi elöljáróság ugyanis németnyelvű átiratot küldött Pilsenbe, a pilaeni elöljáróság azonban & német be­adványt elintézetlenül visszaküldte, mivel ngy vélte, hogy csak államnyelven köteles hivatalnokoskodni. Az égeri községi elöl­járóság panaszára valamennyi illetékes fórum azt az álláspontot foglalta el, hogy az égeri elöljáróság a pilseni községi elöl­járósággal cseh nyelven köteles érintkez­ni. A legfelső közigazgatási bíróság ezt a végzést most megsemmisítette 9 megsem­misítő határozatát azzal indokolja, hogy a nyelvrendelet hetvennyolcadik szakaszá­nak második bekezdése, amennyiben úgy rendelkezik, hogy a kisebbségi nyelven hivatalnokoskodó községek más községek­kel államnyelven kötelesek érintkezni, ér­vénytelen, mivel a nyelvtörvény ezt a rendelkezést nem tartalmazza. Az állam­nyelv csupán az állami hivatalokra kötele­ző o ne-m egyúttal az önkormányzati hiva­talokra is. A legfelső közigazgatási bíró­ság eme döntése korrigáló hatással lesz mindazon régebbi határozatokra, melye­ket a községek kisebbségi nyelvhasználata ügyében hoztak. A Národ értesülése sze­rint a legfelső közigazgatási bíróság dönt­vényben fogja szabályozni az illetőségi bizonyítványoknak államnyelven való ki­állítása és a községi testületekben való nyelvhasználati jog eddig vitás kérdéseit. UflF“T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! -53sS8 Magyar, olasz, lengyel és román vízu­mok illetve ntlevolek meghoassahbitása végett méltóztassauak útleveleiket a P M fl pozsonyi kiadóhivatalához. Brati- alava, Grösslíng-u. 36. 1. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: W*Praha II., Panská íice 12. III.. eszközli Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! Használjon tehát Pocsatko Terpentin szappant Mindenütt kapható!! aammagRsaraEgggfiBnE; Beszéli Bem tábornokkal, kikapott Petőfitől és húsz év múlva szerződtette Petőit Zoltánt — A legöregebb magyar lapszerkesztő emlékei — egészségét és -vérét áldozta. Ezért tiszteli a* egész magyar nemzet Bem apót és zarándo­kol el sírjához. Bem apó koporsója szimbó­luma az ezeréves lengyel és magyar sorsnak. Mindkét nemzet Európa keletén áll őrt. Bem tábornok hamvait ezután ágyú talpon vitték a Rákóczi-utón a pályaudvarra. Koporsója után két altiszt básonyipámán vitte Bem apó kardját ée negyvennyolcas honvéd sapkáját Szolnok, június vége. Yezéry Ödön, a Szolnokon megjelenő Jász- Nagykun-Szobi ok megyei Lapok szerkesztője most töltötte be nylocvannyolcadik életévét. A legöregebb magyar lapszerkesztő, aki ma is egyedül szerkeszti lapját, testileg és szel­lemileg friss, eleven öreg ur, jótollu, jóhumo- ru iró, szívesen vállalkozott arra, hogy a Ver­seghy irodalmi körben előadást tartson em­lékeiről. Az előadás tegnap volt a városháza nagytermében és megjelent azon a város egész hivatali és társadalmi előkelősége. Az előadás címe „Találkozásom Petőfivel, Bemmel és Petőfi Zoltánnal** volt. Petőfi Sándorral Nagybányán találkozott Vezéry Ödön. Második elemibe járt akkor, Petőfi pedig javában udvarolt Szendrei Júliá­nak. Költőről, ahol az ideál lakott, gyakran be­jött pihenni Nagybányára a már ismert költö. A pihenésből azonban többnyire mulatozás, éjszakázás lett és ezeknek fáradalmait a dá- ridőkban szintén résztvevő ifjú gróf Teleki Sándorék házában aludták ki, az egyik eme­leti szobában, többnyire fényes nappal. Ve­zéry is járt a Teleki-házba, az igen fiatal Te­leki grófhoz, aki osztálytársa volt és együtt játszadoztak a parkban. Egy alkalommal a kiváncsi gyermekek bemerészkedtek az egyik raktárba, ahol legnagyobb meglepetésükre különböző német hadi felszereléseket talál­tak. A „Peleskei nótárius** kellékei voltak ezek, amiket a nagybányai műkedvelők kaptak a müvészpártoló grófi családtól. Vezéry és a kis gróf felöltöztek a német vasasok ruháiba és éktelen zajjal rohamozták a kastélyt, a folyo­sót és amikor ellentállást nem találtak, az emeletet is. Mikor legnagyobb volt a lárma, az egyik szobából egy nagyhaju, kócos fiatalember jött ki ál­mosan és elzavarta őket. Egy ideig csendben maradtak az ifjú harco­sok, később azonban azt mondta az ifjú gróf: — Aki álmos, aludjon éjszaka, bennünket pedig hagyjon harcolni! Ezzel megkezdődött az uj ostrom az emelet ellen és tartott addig, mig a kócos fiatalember vonalzóval a kezé­ben ki nem ngrott a szobából és a hozzá kö­zelebb álló Vezéry gallérját meg nem ra­gadta és néhányat rá nem hnzott. Akkor a harci kiáltásokat hangos sirás vál­totta fel és a két német vasas sírva ment pa­naszra az öreg Teleki grófnőhöz a furcsa ven­dég ellen. —- Legyetek csendben gyerekek, — mon­dotta halkan a grófnő — hagyjátok aludni a vendégeket, Petőfi Sándor ő, a nagy költő. Hadd aludjék, hadd pihenjen nálunk ... Bem tábornokkal 1848 decemberében talál­kozott Vezéry Ödön ugyancsak Nagybányán. Bem aznap érkezett meg csapataival oda és miután szétverte a környéken garázdálkodó román föLkelőket és császári csapatokat, a Főtéren lévő Csausz Bogdán-féle vendégfogadóban pihent meg. Addig akart csak pihenni, amíg csapatai el­készülnek a szemlére. Amikor előjött szobá­jából egyszerű ruhájában, hosszú köpenyben, bevont huszárcsákóban — nem olyan elegán­san, díszesen, mint ábrázolják —, a legelső, akit megszólított, két gyermek: Vezéry Ödön és Csausz Jankó volt, akik kis huszárruhá­jukban szivdobogva lesték a folyosón és ami­kor meglátták, katonásan szalutáltak neki. „Ah, k« huszár, kiéi ne Húsáron!** <— mon­dotta és lovaglóostoráva 1 szintén tisztelgett. Azután kicsit bicegve ment a szemlére. Legelőször a Galíciából hazaszökött Wür­tenberg-huszárok megmaradt szakaszához ment. „Tapfer Soldat! Bravó Húsár!“ — mon­dotta többször, mosolyogva, vállát veregetve mindegyik harcosnak. És a két hnszárrnhás gyermek ment minde­nütt utána, ha elmaradtak, már kereste őket Azután színész lett Vezéry Ödön. 1808 kora tavaszán Debrecenben volt Szabó József tár­sulatának rendezője. A társulat — anyagi okok miatt — föfeszlott és tizenhatan útnak indultak Szarvas felé. Útközben Mezőtúron a „Zsindelyes** korcsmában is tartottak néhány előadást. Első nap az „Egy nő vétke** cimü dráma ment, a második napon „A férCi becsü­lete, vagy A koppaazieit kacsák szivének bosszúja** dmü francia bohózat. Amikor a harmadik napon az „Egy nő, akinek elvei vannak** előadására került a sor, nagy csapás érte a kisded társulatéi. Talp! és Rejtei nevű tagjaikról kiderült, hogy szökött urifiuk, aki­ket köröztettek szüleik és a főszolgabíró visz- szavitette őket szüleikhez. A rendező Vezéry törte a fejét, hogy kivel helyettesítse őket, amikor egy 17—18 éves csinos fiatalember állított be hozzá. — Petőfi Zoltán vagyok, mondotta kipirult, izgatott arccal, — hallottam, hogy ketten eltávoztak a társu­lattól, szinész szeretnék lenni. — Nem jó lesz az, öcsém — mondotta Ve­zéry —, színésznek is tanulni kelL Tanuljon előbb. Lássa, az édesapja nagy költő volt, de mint színész nem tudott érvényesülni — Én is megpróbáltam verset írni — mon­dotta dacosan Petőfi Zoltán. — A költészet­ben nem közelitettem meg apámat, de jobb színész leszek nála. De azért nem lett akkor színész. Vezéry ér­tesítette Petrovics István kondoros! gazda­tisztet, aká magával vitte a kalandvágyó sas­fiókot. Két évvel később, 1868-ban újra debreceni szinész Vezéry Ödön. Blaha Lujza is ott van Krecsányi Saroltával, Odry Lehellel és egy sereg más nagysággal. Kiss Sándor volt hon­védtábornok intendánsa a színháznak, amely­nek Nagyvárad a nyári állomása. A színház bejárójánál ülnek a színészek, amikor három rongyos, sovány, beteges fiatalem­ber áll meg előttük, messziről leri róluk, hogy kollektáló, kolduló színészek. — Kolléga urék talán nem is ebédeltek még ma — kérdezi tréfásan a szomorú em­bereket, az egyik debreceni szinész. — El tetszett találni — válaszolta az egyik rongyos. — Sőt Nyír báltortól idáig nem ebé­deltünk. Vezérynek ismerős a hang, felnéz, felkiált: — Petőfi Zoltán! Hát mégis szinész hitt! — Sorsát senki sem kerülheti el — vála­szolta köhögve, pirosra gyűlt arooal Petőfi Zoltán. Lázrózsák nyíltak az arcán, beteg volt már nagyon. Vezéry gyűjtött a társaságnak, ruhát csi­náltatott Zoltánnak és le is szerződtette. Fel .is lépett a „Cigányában, Petit játszotta, de megbukott, mint ahogy apja Sopronban. Azután egy napon eltűnt Debrecenből Pe­tőfi Zoltán... Itt ért véget az ősz Vezéry mindvégig lebi- lincselően érdekes előadása. Budapest, junius 28. (Budapesti szerkesz­tőségünk telei önjei entóse.) Bem apó kopor­sóját ma délelőtt tiz órakor a kormányzó, a tábornoki bar és a kormány tagjainak kísé­retében katonai pompával szállították el a Nemzeti Múzeumban Málliitott ravatalról a Keleti pályaudvarra, ahonnan külöavouat vit­te Bem apó hamvait a lengyelországi Tarnow­ba. A Nemzeti Múzeum elütt felállított rava­talnál ma délelőtt megjelent a kormányzó, azonkívül a királyi hercegek, akik koszorúkat helyeztek a ravatalra. A ravatal előtt Osáky Károly honvédelmi miniszter tartott gyászbe­szédet, aki kiemelte, hogy Bem önzetlenül küzdött idegen ország szabadságáért, amelyért Bem apó hamvai szíovenszkói földön Losonc, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Bem tábornok, negyvennyolcas szabadság­hős hamvai, amelyeket a lengyelek Aleppó- ból Tarnowba szállítanak, ma délután öt érakor érkeztek meg Magyarország felöl a csehszlovák határra. A hamvakat szállité vonatot a csehszlovák nemzetvédelmi mi­niszter képviseletében egy tábornok több tiszttel fogadta a füleki állomáson. A tiszti küldöttség koszorút helyezett el Bem tábor­nok hamvain ezzel a felírással: „Chrabré- mu böjovniku. gén. Uemovi ministr ná. rodni obrany Ud.Tzal“. (Bem tábornoknak, a hős harcosnak Udrzal nemzetvédelmi mi­niszter). Füleken és Losoncon, amerre a vonat áthaladt, nagyszámú magyar közön­ség rótta le kegyeletét a magyar szabad­ságharc hős lelkű harcosa és Petőfi benső barátjának földi porhüvelye előtt. Polgári ruhában állt Falout kapitány a prágai hadosztálybiróság elé A kémkedő tisztet csupán hivatalból kirendelt védó védi Prága, junius 28. A prágai hadosztálybáró- ság ma délelőtt kilenc órakor kezdte meg Fa­lóul Jaroszláv kapitány kémkedési ibünpöré- nek főtárgyalását. A tárgyalás elnöke Adám alezredes hadbíró, légionárius tiszt, szavazó- bíró Fairár hadbirószázados és mint laikus szavazóbirák: Sak törzskapitány és Maxi szá­zados. A vezérkart mint szakértők Marvan vezérkari ezredes és Havel vezérkari őrnagy képviselik. A hivatalból kirendelt védő Kett- ner dr. hadbíró törzsszázados. A vádiratot, amely harminc oldalnyi terje­delmű, Borisek katonai ügyész, légionárius tiszt készítette, aki a tárgyaláson a vádat kép­viseli. A vizsgálatot Benácsek dr. őrnagy folytatta le, aki a vádlott és a tanú kihallga­tásai után, múlt pénteken készült el munká­jával. Rurisek őrnagy szombaton kapta kéz­hez a vizsgálati anyagot és hétfőre el is ké­szült a vádirattal. Pontban kilenc órakor nyitotta meg Adám alezredes hadbíró a tárgyalást ugyanabban a teremben, ahol legutóbb Sidek főhadnagy csa­lási bűn pőrében Ítélkezett a hadbíróság. Az elnök parancsára elővezetik a vádlottat. Falout rozsdasmnü polgári ruháiban jelenik meg két gummibotot tartó kapitány között. Igen jó színben van, látható, hogy nem na­gyon gyötri & lelkiismeretfnrdalás. Ruga­nyos léptekkel halod a* elnöki emelvény elé, katonásan összeüti bokáját és meghaj­lik a bíróság előtt. Az elnök felolvassa a vádlott nacionáléját. A vádlott római katolikus vallásu, 1888-ban szü­letett, öt elemi iskolát, két polgári iskolát és négy reáliskolai osztályt végzett, tizenhatéves korában beállt katonai zenésznek. A csehszlo­vák hadseregben irodai szolgálatra beosztott százados volt, büntetlen előéletű és teljesen egészséges. Az elnök megkérdi a vádlottat, van-e kifo­gása a bíróság összetétele ellen? Falout hangosain válaszol: — Nincs kifogásom. Erre az elnök megesketi a két laikus bírót, majd Burisek őrnagy indítványozza, hogy a tárgyalást zártnak nyilvánítsák, mivel olyan súlyos bűntény, az állam biztonságának ve­szélyeztetése képezi a biinper anyagát. A bíróság erre visszavonul s egy percnyi ta­nácskozás után visszatérve az elnök kihirdeti, hogy a bíróság helyt ad a katonai ügyész in­dítványának és elrendeli a zárt tárgyalást. Háromnegyedtizkor a titkos tárgyalást tiz percre fölfüggesztették, amikor Falout a fo­lyosóra mehetett és nyugodtan elszitt egy ci­garettát. A szünet után egy óráig folytatták a tárgyalást, amikor' ebédszünetet rendeltek eh Faloutot ebédre visszavezették a katonai fog­házba. Kettőkor újból összeült a bíróság és a tárgyalás lapunk zártáig tart. Érdekes, hogy Falout ügyét csupán hivatal­ból kirendelt védő képviseli. Az Expres érte­sülése szerint Falout nagy erőfeszítéseket tett, hogy valamely ügyvédet nyerje meg vé­dőjéül, de egyetlenegy ügyvéd sem vállalko­zott védelmére. Borzalmas tűzvész egy román városkában Bukarest, junius 28. Az Északmoldvában levő Falticeni városkában kigyulladt egy bú­torgyár. A tűz ijesztő gyorsasággal terjedt és átcsapott a szomszédos házakra is, úgy hogy percek alatt az egész városnegyed lán­gokban állott Kigyulladt az utászkaszárnya is, amely a gyár szomszédságában volt. Az oltáshoz a környék valamennyi tűzoltóságát kihívták, de még nem sikerült végelvetni a példátlan hevességű tűznek. A belügyminisz­tériumba érkezett jelentés szerint, a kár eddig is meghaladja az ötvenmillió lejt.

Next

/
Thumbnails
Contents