Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-09 / 130. (2055.) szám
Mai ntmvnlc ü© ©S«8a8 évf. 130. (2055) szám * Vasárnap 1929 junius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztői DZURÁNY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II.,„ Panská ulioa 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská u! 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha üvegházi érvek (id. j.) A oseűiszlovákiai politikai élet 1eg- bizarraibíb jelensége kétségtelenül Benes külügyminiszter, aki negyedévenként egyszer haaaMtogiat szokásos külügynöki útjairól és Ilyenkor be-íbenéz a parlameait csön- de>sebb zugaiba, aihol egy szükébbkörü bizottság előtt elmondja szokásos és jól betanult közhelyeit arról, milyen nagyszerűen elintézett odakümt mindent. Mint neon parlamenti ember, idioszimkrázisit érez a parlament iránt és sohasem áflfl, ki a szenátus vagy a kápviselőház plénuma elé. ügy létezik, az a néhány ellenzéki kritika is sok az idegeinek, amelyet a zártkörű bizottsági Cdésen kap. Pedig ő az egyetlen miniszter, akinek a legkevesebb politikai barátja, de annak dacára a legkevesebb ellenzéke van, mert a kormánytöbbség — egy-két gerinces embert kivéve, amilyen K ram ár vagy Ma- toosek — kénytelen-kelletlen tűri, tehát hivataliból nem kritizálhatja külpolitikáját, a kőt cseh szocialista efflenaéki párt'pedig az 6 pártja, tehát hnvatailíból tömjénért kül- és belpolitikáját. 6 azonban e bizarr, de kedvező helyzete dacára. is horror parlamenti-ben szenved. Fél a snemtól-azíemfbe való szellemi tomÉtóL Hát nem csoda, 'A diplomáciai aaargonnak azok a hamis •aővárágai, melyekeit a szenátus külügyi bi- sottságáfcen két nap egymásután kitermelt, vajéban csak ilyen zártkörű, légmentes, meleg ftvegháaba valók, a kritika szabad levegőjén. előbb hervadnak el, mint ahogy megszületnek, mert ásításainak legnagyobb része cinikus zeooglóróoködés. Ki hiszi el a belgrádi koctenenci áról beszámoló Benes külügyminiszternek, hogy a ktsantamt neon Magyarország ellen irányul, mikor a Magyarország elleni fronton kívül a fcisantant- nak nincs egyetlenegy összetartó kapcsa és közös érdeke? KI hiszi el neki, hogy a kis- antamt annyira körüludvarolja Magyarországot, csak hogy döntőbírósági szerződést köthessen Bethlennel, amikor ugyanez a kis- antant az első adott alkalommal — az op- tánepönbeu — viiágraezélöan hamis raibulisz- tikával háromszor egymásután dezavuálta a döntőbíráskodás gondolatát Európa színe előtt? Ki hiszi el, hogy a Benes által agyonhallgatott optánöpör kérdésében a kisantant egy véleményen van, amikor úgy Románia, mint Jugoszlávia rég cserbenhagyta Csehszlovákiát és a magyarokkal közvetlenül tárgyal? Ki hiszi el, hogy Csehszlovákia kül- helyzete sohasem volt szilárdabb és rózsá- sabb, mint épp most, amikor Mussolini diplomáciája Közép- és Délkeleteurópában uj konstellációt készít elő 'és amikor a Fal outeset oly nagy presztizskárt okozott a külföld előtt? Ki hiszi el, hogy a kisantant laza ■politikai szálai mellett a három állam közt valaha szorosabb gazdasági kapcsok létesülhessenek, amikor termény- és árucseréjük a gazdasági kisantant propagálása dacára föltűnően csökken és maga Benes is sajnálattal állapítja meg, hogy „a három állam mindegyikének más a gazdasági, szociális és földrajzi struktúrája", tehát az érdeke? Ki hiszi el nevetés nélkül, hogy a kisebbségi szerződések kevesebbet nyújtanak, mint amennyit a kisebbségeknek a gyakorlatban adtak, ha csupán a magyar tanítók épzés hiányára, a felsó iskolázásban a magyar fakultások meg nem adására, az állampolgárság megvonásában és meg nem adásában valló sérelmekre, a bírósági kerületek beosztásával való statisztikai manipulációkra, a magyar iskolatanáccsal és iskolaautonómiával való játékra, Riuiszimszkó autonómiájára, a roL egyh. alkotmányának jóvá nem hagyására Forradalmi zavargássá fajult a tembergi diákok antiszemita mozgalma Háromórás harc Lemberg utcáin diákok és rendőrök között — Hamis tényekkel lázitoiták fel az ifjúságot — Varsó, junius 8. A lembergi általános diáksztrájk tegnap újabb véres eseményekre vezetett. A nacionalista diákszervezetek ugyanis tegnapra újabb tüntetést szerveztek meg, hogy a letartóztatott diák- vezérek’ szabadlábrahelyezése mellett tüntessenek. A tüntetés rendiben ment végbe. Amikor a beszédek elhangzottak, mintegy 2000 diák egy tömegbe verődött és felvonult az ucoán, majd egy szabad téren gyűlt össze, ahol a szónokok rögtönzött beszédekben hevesen támadták a kormányt. Egy-két szónoklat hangzott el, amikor a rendőri kirendeltség megérkezett a gyűlés Minihelyére, hogy a rendőrhatóságilag nem engedélyezett tüntetést karhatalom igénybevételével feloszlassa. Amikor a rendőrök megjelentek, a túlfűtött szenvedélyű diákok egy csoportja kődobálással fogadta őket. Több rendőr vérző fővel ros- kadt össze. Erire a rendőrök harcba bocsátkoztak a diákokkal ée ei a küzdelem két éránál hosszabb ideig tartott. Az ö»»- szeütközés folyamán két diák súlyosabban, tizenöt pedig könnyebben megsebesült. A város más részében még ez előtt az ütközet előtt összecsapásba került a sor a nacionalista lengyel diákok és az ukrán meg zsidó egyetemi hallgatók között. Ebbe® az összecsapásban is számos sebesülés történt. Az esti órákban a jobboldali diákok újból összeverődtek. A külvárosok antiszemita érzésű mobja a tüntető diákokhoz csatlakozott és az igy összeverődött tömeg hozzákezdett a zsidó üzletek kifosztásához. A rendőrség újból beavatkozott, azonban a tüntetők tömege ebben az összecsapásban erősebbnek bizonyult, úgy hogy a rendőrség parancsnokának formális fegyverszünetet kellett kötnie a tüntetek vezetőivel és azok bizonyos feltételek betartása mellett a rendőröknek szabad elvonulást biztosító itat. A kisebb összetűzések azonban egész éjfél beálltáig eltartottak. A lemborgi főiskolák rektorai ma preklamációk bán fordultak az egyetemi hallgatókhoz, amelyekben felszólították őket, hogy vegyenek részt az előadásokon, különben a közoktatásügyi minisztérium bezárja az egyetemeket és ebben az esetben a diákok elveszítik félévüket. A sztrájk előzményedre vonatkozólag Skladkowski belügyminiszter nyilatkozata ad felvilágositást. A belügyminiszter tegnap repülőgépen érkezett Lembergbe, hogy személyesen vezesse a, diáktüntetések ügyében a vizsgálatot. A belügyminiszter maga i« résztvett a tanúkihallgatásokon. A tanúvallomásokból elfogulatlanul megállapítható — mondotta a belügyminiszter —, hogy a jobboldali sajtónak h élcelődése, amikor a zsidóság ellen azért emelt vádat, hogy zsidó isk olásgy érinek ek szándékosan megzavarták és meggyalázták az nrnapi körmenetet, minden alapot nélkülöz. Már pedig ezt az állítólagos provokációt használták fel azután bizonyos sötét szándékú körök a tüntetések kipro- vekálására. A zavargásokra vonatkozólag a belügyminiszter megállapította, hogy ezek másnap estére vették kezdetüket, hogy a kérdéses izgató cikkek egyes túlzó irá.n i orgánumokban napvilágot láttak. A vizsgálat bebizonyította, hogy a tüntetőket előre megszervezték a két cionista újság épületének s a zsidó akadémikusok otthonának szétromboldsára. A tüntetések miatt a rendőrség 28 egyént tartóztatott le és ezek ellen a legszigorúbb eljárást folytatják. A miniszter végül bejelentette azt is, hogy a további rendzavarásokkal szemben a hatóságok kíméletlenül és a legerősebb eszközökkel lépnek fel. felesküdött az uj angol kormány A munkáskormányt az angol társadalom általános bizalommal fogadja — MacDonald a lehető legjobb listát állította össze — London, junius 8. Tegnap este a miniszterelnök magántitkára közölte a nyilvánossággal az uj kormány listáját, amely a következőképpen alakult: Miniszterelnök: MacDonald. Kincstári kancellár: Snowden. Nagypecsétőr és a munkanélküliség leküzdésének minisztere: Thomas. Belügyminiszter: Clynes. Külügyminiszter: Henderson. Kereskedelemügyi miniszter: Gr&ham. Közmunkaügyi miniszter: Lansbury. A titkos tanács elnöke és a munkáspárt felsőházi frakciójának vezetője: Lord Parmour. Lordkancellár: Sankey. Főállamügyé8z: Jowitt. Indiai miniszter: Wegdewood Benn. Hadügyminiszter: Tóm Shaw. Gyann&tügyi miniszter és a dominionok minsztere: Sidney Webb. Munkaügyi miniszter: Miss Bondfield. Légügyi miniszter: Lord Thomson. Mezőgazdasági miniszter: Buxton. Népjóléti miniszter: Grenwood. Közoktatásügyi miniszter: Sir Charles Tre- velyan. Tengerészeti miniszter: Alexander. Skótország minisztere: Adamson. A szükebb kabinetien kívül még a következő kinevezések történtek: Lancaster hercegség kancellárja azzal a különös megbízással, hogy a munkanélküliség leküzdésének problémájában összefüggő kereskedelempolitikai feladatokat megoldja: Sir Oswald Mosley. Nyugdijügyi miniszter: Roberts. Közlekedésügyi miniszter: Marrison. Postaügyi miniszter: Lees Smtih. Tárcanélküli miniszter a felsőházban: Lord Arnold. Skótország államtitkára: Tóm Johnston. Ez a lista érdekes keveréke az ifjúságnak és öregségnek, szakszervezetieknek és intellek- tueíleknek. A kormány kissé erősebb mértékben kihangsúlyozott munkáspárti kormány, mint aminő az 1924. évi MacDonakl-kormány volt. Az összes fontosabb pozíciókat a munkáspárt híveivel töltötték be, vagy legalább is olyan politikusokkal, akik a szocialista gazdasági és békepolitika alapján állanak. A kormány összeállításának feladatát könnyebbé tették azok a tapasztalatok, amelyeket MacDonald első kormányzásának idején szerzett. Az nj miniszterek szombaton délelőtt 11 órakor megjelentek Windsorban és a kis egyáltalában a Sootus Viator által is sérelmesnek elismert sok-eok körülményre utalunk? Ki hiszi el, hogy a kisantant a kisebbségi és a magyar kérdésein kívül — mert ebben a kettőben aztán egy követ fújnak! — más tekintetben olyannyira „egységesen Ítéli meg az európai viszonyok fejlődését", amikor például Romániának hasában a szovjet- veszély, a csehszlovák külügyminisztert pedig csak Kramáréknak sikerült nagy nehezen visszatartani alttól, hogy a szovjetet el ne ismerje? Lehet-e gúnynál egyebet látni abban, amikor Benes azt mondja, hogy úgy a többségre, mint a kisebbségre veszélyt jelent, ha olyan két. kategória fejlődik ki az állampolgárok köeatj amelyek közül az egyik csoport, — már mint a kisebbségek — a külföld elé futkáT ózhatnak panaszaikkal, a másik pedig, — már mint a szegény többség — ilyen jogokkal nem bir? Hát az ilyen és az ilyenekhez hasonló külügyminiszteri bödesmondások valóban nem bírják el a szenátus és a kópviselőház plénumáinak nyilvánosságát. De talán az idézett gyenge pontoknál is jobban elárulja Benes expozéjának gyengéit az a hév, amely- lyel Benes a kisantant Metternioh-szellemü kisebbségügyi memoranduma mellett szállt síkra. Ez már tulajdonképp MacDoualdnak szóló beszéd volt, MacDonald rnegriasztását célozta. Madrid el fogja árulni, vájjon elijedt-e MacDonald attól a szándékától^ hogy a kisebbségek igazát védelmébe vegye a hatalmi raibulisztika ellenében. Azonban MacDonald, — bármily érvei lesznek is — nemcsak \a zártkörű külügyi bizottságok, meg konferenciák üvegházaiban, hamem az angol alsó- és felsöház nyilvánossága előtt is ki fog állni az érveivel. Pedig neki jóval népesebb ellenzéke van a saját parlamentjében, mint a csehszlovák külügyminiszternek. Benes hamis üvegházi szóvirágai hervadtján látták meg a tények napvilágát és a cseh sajtó egy része helyesen Ítéli meg a helyzetet, amikor a belgrádi kisantant-kon- ferenciáról kereken kimondja: „Bel eh rád — to bylo fiaskó".
