Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-09 / 130. (2055.) szám

Mai ntmvnlc ü© ©S«8a8 évf. 130. (2055) szám * Vasárnap 1929 junius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztői DZURÁNY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II.,„ Panská ulioa 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská u! 12/111. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha üvegházi érvek (id. j.) A oseűiszlovákiai politikai élet 1eg- bizarraibíb jelensége kétségtelenül Benes külügyminiszter, aki negyedévenként egy­szer haaaMtogiat szokásos külügynöki útjai­ról és Ilyenkor be-íbenéz a parlameait csön- de>sebb zugaiba, aihol egy szükébbkörü bi­zottság előtt elmondja szokásos és jól beta­nult közhelyeit arról, milyen nagyszerűen elintézett odakümt mindent. Mint neon parla­menti ember, idioszimkrázisit érez a parla­ment iránt és sohasem áflfl, ki a szenátus vagy a kápviselőház plénuma elé. ügy lét­ezik, az a néhány ellenzéki kritika is sok az idegeinek, amelyet a zártkörű bizottsági Cdésen kap. Pedig ő az egyetlen miniszter, akinek a legkevesebb politikai barátja, de annak dacára a legkevesebb ellenzéke van, mert a kormánytöbbség — egy-két gerinces embert kivéve, amilyen K ram ár vagy Ma- toosek — kénytelen-kelletlen tűri, tehát hi­vataliból nem kritizálhatja külpolitikáját, a kőt cseh szocialista efflenaéki párt'pedig az 6 pártja, tehát hnvatailíból tömjénért kül- és belpolitikáját. 6 azonban e bizarr, de kedve­ző helyzete dacára. is horror parlamenti-ben szenved. Fél a snemtól-azíemfbe való szellemi tomÉtóL Hát nem csoda, 'A diplomáciai aaargonnak azok a hamis •aővárágai, melyekeit a szenátus külügyi bi- sottságáfcen két nap egymásután kitermelt, vajéban csak ilyen zártkörű, légmentes, me­leg ftvegháaba valók, a kritika szabad leve­gőjén. előbb hervadnak el, mint ahogy meg­születnek, mert ásításainak legnagyobb ré­sze cinikus zeooglóróoködés. Ki hiszi el a belgrádi koctenenci áról beszámoló Benes külügyminiszternek, hogy a ktsantamt neon Magyarország ellen irányul, mikor a Ma­gyarország elleni fronton kívül a fcisantant- nak nincs egyetlenegy összetartó kapcsa és közös érdeke? KI hiszi el neki, hogy a kis- antamt annyira körüludvarolja Magyarorszá­got, csak hogy döntőbírósági szerződést köt­hessen Bethlennel, amikor ugyanez a kis- antant az első adott alkalommal — az op- tánepönbeu — viiágraezélöan hamis raibulisz- tikával háromszor egymásután dezavuálta a döntőbíráskodás gondolatát Európa színe előtt? Ki hiszi el, hogy a Benes által agyon­hallgatott optánöpör kérdésében a kisantant egy véleményen van, amikor úgy Románia, mint Jugoszlávia rég cserbenhagyta Cseh­szlovákiát és a magyarokkal közvetlenül tár­gyal? Ki hiszi el, hogy Csehszlovákia kül- helyzete sohasem volt szilárdabb és rózsá- sabb, mint épp most, amikor Mussolini diplo­máciája Közép- és Délkeleteurópában uj konstellációt készít elő 'és amikor a Fal out­eset oly nagy presztizskárt okozott a kül­föld előtt? Ki hiszi el, hogy a kisantant laza ■politikai szálai mellett a három állam közt valaha szorosabb gazdasági kapcsok létesül­hessenek, amikor termény- és árucseréjük a gazdasági kisantant propagálása dacára föltűnően csökken és maga Benes is sajnálat­tal állapítja meg, hogy „a három állam mindegyikének más a gazdasági, szociális és földrajzi struktúrája", tehát az érdeke? Ki hiszi el nevetés nélkül, hogy a kisebbségi szerződések kevesebbet nyújtanak, mint amennyit a kisebbségeknek a gyakorlatban adtak, ha csupán a magyar tanítók épzés hi­ányára, a felsó iskolázásban a magyar fakul­tások meg nem adására, az állampolgárság megvonásában és meg nem adásában valló sérelmekre, a bírósági kerületek beosztásá­val való statisztikai manipulációkra, a ma­gyar iskolatanáccsal és iskolaautonómiával való játékra, Riuiszimszkó autonómiájára, a roL egyh. alkotmányának jóvá nem hagyására Forradalmi zavargássá fajult a tembergi diákok antiszemita mozgalma Háromórás harc Lemberg utcáin diákok és rendőrök között — Hamis tényekkel lázitoiták fel az ifjúságot — Varsó, junius 8. A lembergi általános diáksztrájk tegnap újabb véres esemé­nyekre vezetett. A nacionalista diákszer­vezetek ugyanis tegnapra újabb tüntetést szerveztek meg, hogy a letartóztatott diák- vezérek’ szabadlábrahelyezése mellett tün­tessenek. A tüntetés rendiben ment végbe. Amikor a beszédek elhangzottak, mintegy 2000 diák egy tömegbe verődött és felvo­nult az ucoán, majd egy szabad téren gyűlt össze, ahol a szónokok rögtönzött beszé­dekben hevesen támadták a kormányt. Egy-két szónoklat hangzott el, amikor a rendőri kirendeltség megérkezett a gyű­lés Minihelyére, hogy a rendőrhatóságilag nem engedélyezett tüntetést karhatalom igénybevételével feloszlassa. Amikor a rendőrök megjelentek, a túlfűtött szenve­délyű diákok egy csoportja kődobálással fogadta őket. Több rendőr vérző fővel ros- kadt össze. Erire a rendőrök harcba bo­csátkoztak a diákokkal ée ei a küzdelem két éránál hosszabb ideig tartott. Az ö»»- szeütközés folyamán két diák súlyosabban, tizenöt pedig könnyebben megsebesült. A város más részében még ez előtt az ütközet előtt összecsapásba került a sor a nacionalista lengyel diákok és az ukrán meg zsidó egyetemi hallgatók között. Eb­be® az összecsapásban is számos sebesülés történt. Az esti órákban a jobboldali diákok új­ból összeverődtek. A külvárosok antisze­mita érzésű mobja a tüntető diákokhoz csatlakozott és az igy összeverődött tömeg hozzákezdett a zsidó üzletek kifosztásá­hoz. A rendőrség újból beavatkozott, azon­ban a tüntetők tömege ebben az összecsa­pásban erősebbnek bizonyult, úgy hogy a rendőrség parancsnokának formális fegy­verszünetet kellett kötnie a tüntetek ve­zetőivel és azok bizonyos feltételek betar­tása mellett a rendőröknek szabad elvonu­lást biztosító itat. A kisebb összetűzések azonban egész éjfél beálltáig eltartottak. A lemborgi főiskolák rektorai ma pre­klamációk bán fordultak az egyetemi hall­gatókhoz, amelyekben felszólították őket, hogy vegyenek részt az előadásokon, kü­lönben a közoktatásügyi minisztérium be­zárja az egyetemeket és ebben az esetben a diákok elveszítik félévüket. A sztrájk előzményedre vonatkozólag Skladkowski belügyminiszter nyilatkozata ad felvilágositást. A belügyminiszter teg­nap repülőgépen érkezett Lembergbe, hogy személyesen vezesse a, diáktünteté­sek ügyében a vizsgálatot. A belügyminisz­ter maga i« résztvett a tanúkihallgatáso­kon. A tanúvallomásokból elfogulatlanul megállapítható — mondotta a belügymi­niszter —, hogy a jobboldali sajtónak h él­celődése, amikor a zsidóság ellen azért emelt vádat, hogy zsidó isk olásgy érinek ek szándékosan megzavarták és meggyaláz­ták az nrnapi körmenetet, minden alapot nélkülöz. Már pedig ezt az állítólagos pro­vokációt használták fel azután bizonyos sötét szándékú körök a tüntetések kipro- vekálására. A zavargásokra vonatkozólag a belügyminiszter megállapította, hogy ezek másnap estére vették kezdetüket, hogy a kérdéses izgató cikkek egyes túlzó irá.n i orgánumokban napvilágot láttak. A vizs­gálat bebizonyította, hogy a tüntetőket előre megszervezték a két cionista újság épületének s a zsidó akadémikusok ottho­nának szétromboldsára. A tüntetések miatt a rendőrség 28 egyént tartóztatott le és ezek ellen a legszigorúbb eljárást folytat­ják. A miniszter végül bejelentette azt is, hogy a további rendzavarásokkal szemben a hatóságok kíméletlenül és a legerősebb eszközökkel lépnek fel. felesküdött az uj angol kormány A munkáskormányt az angol társadalom általános bizalommal fogadja — MacDonald a lehető legjobb listát állította össze — London, junius 8. Tegnap este a miniszter­elnök magántitkára közölte a nyilvánosság­gal az uj kormány listáját, amely a követke­zőképpen alakult: Miniszterelnök: MacDonald. Kincstári kancellár: Snowden. Nagypecsétőr és a munkanélküliség leküz­désének minisztere: Thomas. Belügyminiszter: Clynes. Külügyminiszter: Henderson. Kereskedelemügyi miniszter: Gr&ham. Közmunkaügyi miniszter: Lansbury. A titkos tanács elnöke és a munkáspárt felsőházi frakciójának vezetője: Lord Parmour. Lordkancellár: Sankey. Főállamügyé8z: Jowitt. Indiai miniszter: Wegdewood Benn. Hadügyminiszter: Tóm Shaw. Gyann&tügyi miniszter és a dominionok minsztere: Sidney Webb. Munkaügyi miniszter: Miss Bondfield. Légügyi miniszter: Lord Thomson. Mezőgazdasági miniszter: Buxton. Népjóléti miniszter: Grenwood. Közoktatásügyi miniszter: Sir Charles Tre- velyan. Tengerészeti miniszter: Alexander. Skótország minisztere: Adamson. A szükebb kabinetien kívül még a következő kinevezések történtek: Lancaster hercegség kancellárja azzal a különös megbízással, hogy a munkanélküliség leküzdésének problémá­jában összefüggő kereskedelempolitikai fel­adatokat megoldja: Sir Oswald Mosley. Nyugdijügyi miniszter: Roberts. Közlekedésügyi miniszter: Marrison. Postaügyi miniszter: Lees Smtih. Tárcanélküli miniszter a felsőházban: Lord Arnold. Skótország államtitkára: Tóm Johnston. Ez a lista érdekes keveréke az ifjúságnak és öregségnek, szakszervezetieknek és intellek- tueíleknek. A kormány kissé erősebb mértékben ki­hangsúlyozott munkáspárti kormány, mint aminő az 1924. évi MacDonakl-kormány volt. Az összes fontosabb pozíciókat a munkáspárt híveivel töltötték be, vagy legalább is olyan politikusokkal, akik a szocialista gazdasági és békepolitika alapján állanak. A kormány összeállításának feladatát könnyebbé tették azok a tapasztalatok, amelyeket MacDonald első kormányzásának idején szerzett. Az nj miniszterek szombaton délelőtt 11 órakor megjelentek Windsorban és a ki­s egyáltalában a Sootus Viator által is sérel­mesnek elismert sok-eok körülményre uta­lunk? Ki hiszi el, hogy a kisantant a kisebb­ségi és a magyar kérdésein kívül — mert ebben a kettőben aztán egy követ fújnak! — más tekintetben olyannyira „egységesen Ítéli meg az európai viszonyok fejlődését", ami­kor például Romániának hasában a szovjet- veszély, a csehszlovák külügyminisztert pe­dig csak Kramáréknak sikerült nagy nehezen visszatartani alttól, hogy a szovjetet el ne ismerje? Lehet-e gúnynál egyebet látni abban, amikor Benes azt mondja, hogy úgy a többségre, mint a kisebbségre veszélyt je­lent, ha olyan két. kategória fejlődik ki az állampolgárok köeatj amelyek közül az egyik csoport, — már mint a kisebbségek — a külföld elé futkáT ózhatnak panaszaikkal, a másik pedig, — már mint a szegény több­ség — ilyen jogokkal nem bir? Hát az ilyen és az ilyenekhez hasonló kül­ügyminiszteri bödesmondások valóban nem bírják el a szenátus és a kópviselőház plé­numáinak nyilvánosságát. De talán az idé­zett gyenge pontoknál is jobban elárulja Benes expozéjának gyengéit az a hév, amely- lyel Benes a kisantant Metternioh-szellemü kisebbségügyi memoranduma mellett szállt síkra. Ez már tulajdonképp MacDoualdnak szóló beszéd volt, MacDonald rnegriasztását célozta. Madrid el fogja árulni, vájjon el­ijedt-e MacDonald attól a szándékától^ hogy a kisebbségek igazát védelmébe vegye a ha­talmi raibulisztika ellenében. Azonban MacDonald, — bármily érvei lesznek is — nemcsak \a zártkörű külügyi bizottságok, meg konferenciák üvegházaiban, hamem az angol alsó- és felsöház nyilvános­sága előtt is ki fog állni az érveivel. Pedig neki jóval népesebb ellenzéke van a saját parlamentjében, mint a csehszlovák kül­ügyminiszternek. Benes hamis üvegházi szóvirágai hervad­tján látták meg a tények napvilágát és a cseh sajtó egy része helyesen Ítéli meg a helyzetet, amikor a belgrádi kisantant-kon- ferenciáról kereken kimondja: „Bel eh rád — to bylo fiaskó".

Next

/
Thumbnails
Contents