Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-04 / 125. (2050.) szám
1*29 4, fcedi. a* vérbeboruljtan a földön feküdt. Azt hiszi hogy Hildák fosztotta ki a kisdiákot, akinél 12 korona készpénz és egy óra volt. A fiiu óráját Rybár vette magához. A rab 1 ó támadás után hazamentek és útközben Csóesen meghűltaík. Rybár Jenő nem emlékszik, hogy hány gyilkosságban veit részt Az elnök Rybár Jenő vádlottat szólítja elé, aki elmondotta, hogy a Kocserha-féle gyilkosság gondolata Rytbár Páltól ered. Hogy ki imént be a házba Kocserháékaí meggyilkolni, nem tudja, mert ő a® ajtó előtt állt őrt. Csiszár Gyula is velük veit. A háziból egyszerre segélykiáltásokat hallott, majd társai kijöttek és magúikkal hozták az elrabolt ágyneműt. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy az eperjesi, a borkutí és a sí őszi gyilkosságoknál nem voR ott, de a többi gyilkosságnál igen. Később azonban megjegyzi, hogy úgy emlékszik, mintha a stészá gyilkosságnál is jelen lett volna. rAs elnök elébe tartja a csendőrök és a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amelyben beismerte, hogy ő ütött a fejszével elsőnek Ko- cserhánéra, Erre Rybár Jenő art mondja, hogy csak azért ,vallott így, mert Mit a csendőröktől. Az elnök a szembesítések után megállapítja, hogy Rybár Jenő tényleg nem volt bent a Mohában és kint állt őrt. Ezután Hudák József ki hallgatása kéről sorra, aki azonban mindent tagad és konokul kitart amellett, hogy semmiről sem tud semmit. A szembesítés során Fiike Sándor szemébe mondja Hildáknak, hogy ő Ölte meg Koeser- hánét és ő verte szét baltával a fejéi Hudák azonban változatlanul tagad. Valamint tagadja art is, hogy a zsaruéi rablásban részt vetít volna. Elnök ezután a tárgyalást berekeszti. Ma délután helyszíni szemle lesz Stóezon, Zsaruén és Somod! községben, ahová kiviszik az összes vádlottakat. CONCOVRS DÉLÉGANCE Ma: MÁRAISÁNDOR Budapest, június 2. AuMelcgeoeiavoraeny a Margitszigeti pályán Űrnap délelőttjén. Ott volt minden szép autó. amely ebiben a városban fut. Mind a száz. Homályosan sejtem, hogy a dlvatriporter- mek ilyenkor sriopompás képről kell imi. A kép valóban srinpompés volt, elegána lányok, szép kocáik, társaság, amely ismert egymást és jólém egymást együtt Mindenki keresztnevén szólítja a másikat Valamit azért mégis el akarok mondató, ha szabad. 'Az ember éli a maga életében, ami ibi- zooyisten nem srtnpompás, lohol a kenyér után s nem gondol tovább. El tudok képzelni mulatságosabb exástemciút is, mint 1929-ben megélni Budapesten, de ha így van, hát igy van, az ember nem nyafog, hanem megy a dolga után. Most ne hagyják azt, hogy párhuzamot akarok vonni napjaink nyomora és az autóé legencia luxusversenye között Ellenkezőleg, art szeretném bevallani, hogy az ilyen luxusMkalmakkor látja és veszi észre az ember legrikitóibban, milyen végtelenül szegények lettünk és vagyunk. A száz benevezett kocsi között valóban volt fiusz kifogástalan, elsőrangú, remekbeké- srtüt luxuskocsi. Ezt a busz kocsit mindenki ismeri Pesten. Art a sárga Lanciát, art a vörös Buiok-cabriolét s ahogy mind tudjuk, ha elmegyünk a Belváros utcáján egy bank, egy vendéglő, egy kaszinó előtt Feri bent vám, künn áll a kocsija. Erre különben nem gondol az ember. Az ügyesen, ötletesen megrendezett autószépség- versenyen ijesztően szembeszökő volt valamennyiünk tájékozatlansága, akik vagy ezerén ott künn voltunk. Megdöbbenve szögeztem le, hogy nem járók kaszinóba, nem jamerek senkit, de a legtöbb kocsit úgy üdvözöltem, hogy láttam mér valahol. Mind a húszat láttam már valahol. S a hölgyeket, akik vezették, láttam már e kocsikban s talán sejtem a nevüket is. Olyan családias az egész, S az autó még mindig luxus. Akinek van egy jóképű, normális széria-kocsija, az öntudatosan felvonni vele, bámulj világ. S ez a mi egészen kis világunk csakugyan bámul. 'Nincs értelme párhuzamot vonni, kis és vergődő népség vagyunk, nem olyan nagy baj, ha ennek a városnak egyelőre nem telik luxuskocsira. De valami groteszk van abban mégis, ahogy egy nizzai autószópségver- eenyre külföldi autógyárak külön felkészülnek, külön kocsikat gyártanak s André de Founquiére, a Köztársaság ceremoniiamestere a jury elnöke s a francia nemzeti autóipar költségekbe veri magát, hogy egy uj és különösen finom modellt ebből az alkalomból bemutathasson — s hogy nálunk a húsz szép kocsi tulajdonosa odaszól a soffőmek: Jóska, mossa meg reggelire a kocsit, megyünk a szépségversenyre. Az ember mindennap észreveszi, hogy ennek a városnak nem telik lakásra, öltözködésre, szórakozásra, illetve minderre valami furcsa eljárással telik csak, görbe utón, itt lespórolva, ott hozzá tokivá, amott, mert már úgyis mindegy és ellen számlára s mert hátha történik mégis valami. Ezt megszoktuk, igy kalkulálunk. De hogy luxuskocsira ennyire nem telik, mint ahogy nem telik, Csehszlovákia cg yetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét *x'h > s'Uío.nraa! jcloailc r»o» maisa MOtortókön ezen hitetlenül elcsodálkozik az ember, ha. szemtől szembe látja art a húszat, akinek telik. Engem kiskoromban mindig megvertek, ha nem jártam autószépségversenyre a ezért elfogultság nélkül mondhatom, nagyon mulatságos és kellemes látvány volt a eoneours delegance. Csak utána valami kellemetlen érzése marad a nézőnek. Szép, csak kevés. Minha a város zsebiibe látott volna az ember. Itt élünk egymás mellett s reméljük, hogy a másiknak legalább titokban jól megy. •ügylátszik, a másiknak sem megy jók Ke- délytaten érzés. Az idő szép volt, a hölgyek elegánsak voltak, hallottam a tribünöm, hogy Miska elutazott Barcelonába s egy autókereskedő elmesélte, hogy adott el a múltkor egy kocsit? Ért a kocsit úgy adta el, hogy cseréibe átvette a vevő régi kocsiját, négyezer pengő értékben s adott neki egy uj kocsit, tizenkétezer pengő értékben, tizennyoldbavi hitelre, amit a vevő csak négy hónap múlva kezd el törleszteni, de a kereskedő adott a vevőnek rögtön készpénzben négyezer pengőt és az uj kocsit. Art mondta, hogy mindennapos az ilyen üzlet. Vannak., akik art állítják, hogy ezt a várost Gomé módszerével kellene meggyógyítani, Poimearé is ért cselekedte & franciákkal. Állandóan mesélni kell neki, hogy nincsen semmi baj, lesz ez nemsokára jobban is, már most is jobb egy kicsit, csak bizalom. Az amtószépségvereemy kitűnő eszköz ehhez a Coué-gyógyitáshoz. Lesz ez még jobban is, nézd csak, már busz embernek van ebben a városban szép kocsija. Volt egy külföldi jelzésű Rolis is az autók között: úgy gurult föl, mint egy nagyon drága vendég énekes, Jeritaa vagy Volpi, éppen csak megmutatta magát A tribünön mindenki elhallgatott, lenyűgözve nézték. Általában a nyitható fedelű caforiolet-k vezettek vonalban. Ilyen gondjaim varrnak. i „ Borzalmas elgondolni, hogy megöltem anyámat, de kötelességem voll“ A párisi Richard Corbett könyörütetbót agyonlőtte gyógyíthatatlan rákbeteg anyját s maga is még akart halni, de éleiben maradt Vári*, junins 9. Három héttel ezelőtt történt, hogy a Coste- belie-negyedben egy előkelő villából két revolverlövés hallatszott. Ebben a villában lakott egy idős hölgy, Corbett asszony, fiával, Richard Corbettel. A szomszédok berohantak Corbették lakásába. Az Agyiban holtan találták az masmyt és megtette a szőnyegen véresen és eszméletlenül feküdt a fia, A Hyéres-kórházba szállították. Heteken át élet és halál között lebegett, míg most végül egészsége annyira javult, hogy kihallgatták. A vizsgálóbírónak, aki megjelent a kórházban, rögtön bevallotta, hogy ő gyilkolta meg édesanyját, azután a revolvert maga ellen fordította, Á golyó a szív táján hatolt be testébe. Miért? — Sajnos, életben maradtam, — mondta a fiatalember a vizsgálóbírónak — borzalmas elgondolni, hogy megöltem anyámat, de kötelességem volit. ' A vizsgálóbíró faggatására, hogy miért ölte meg anyját, elmondta, hogy édesanyja rákbetegségben szenvedett és folyton unszolta őt, szabodiMa meg ötvöseiket etlen szenvedéseitől. * Ezért azután elhatározta, hogy megöli anyját, de ő is megválik az élettől. Richard Cor- bettet letartóztatták, de egyelőre teljes felépüléséig a kórházban hagyták, ahol egy csendőr vigyáz rá. Corbett, akinek apja angol, anyja azonban francia volt, várja felépülését, hogy bírái elé álljon és részletesen elmondja, miért ölte meg édesanyját. A napokban megkérte ápoló orvosát, Binet-Sanglét, hogy rsaKrrr'’<nn*?r,yr,xKrwinammmeBmmatmmmBuaxmmammmm> mamammammam adasson postára egy levelet, amelyet a Maiin főszerkesztőjének irt. Az orvos teljesítette is a kérést, a levél megérkezett a szerkesztőségbe és a Máéin legújabb számában közii tsz izgalmas önvallomást, , amelyben a gyilkos fin felsorakoztatja azokat a* érveket, amelyekkel véres tettét motiválja. A levél ^Főszerkesztő ur! Május 8-lkán hajnalban egy óra 20 perckor megöltem drága jó anyámat A revolvergolyó balhalántékán hatolt be, mialatt anyám mély álomban aludt. A halál pillanatok Alatt következett be. Halélhörgése még most is a fülemben mg én haliam fogom haldokló anyám nyöszörgését mindaddig, canig élek. , Novemberben gyógyíthatatlannak és halálra i télinek mondották az orvosok, sebészek és ■rádiumszakértőik. De ekkor csillogott még valami kis reménysugár. Anyámat rádiummal kezelték. Novembertől februárig még bíztunk abban, hátha valami csoda történik. Februárban azonban anyáim állapota ismét súlyosbodott. Ettől az időtől kezdve fájdalmai egyre növekedtek. Hiábavaló volt a morfium és közeledett a hosszú agónia, ifin pedig, hogy ettől az agóniától megmentsem őt, véget vetettem szenvedéseinek. Tinta éi könny ylfonméMs körülmények között egy sár mellett könny patakiak, de én azt szeretném, ha anyám sírjára tintacseppek hitlfymánaik. Art szeretném, ha ez az eset az embereket Első szlovák ékszer-, arany- és eziistgyár Tulajdonosok l FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás —- Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint crmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapna! Javításokat azonnal eszkozlünk Bethlen miniszterelnök Parisban Pária, junius 3. Bethlen István gróf bb4- ni&zterelnök ma reggel Párásba érkezett. Bethlen két napig marad a francia fővárosban, amely idő alatt meg fogja látogatná Briamd külügyminisztert, úgyszintén tanácskozni feg De Monzie és Jouvenel szenátorokkal és a francia pénzügyi körök több tagjával. Meg fogja tekinteni a párisi magyar szociális intézményeket is és fogadja a párisi magyar diákok tisztelgését Bethlen Páriából tovább utazik Madridba. ama buzdítaná, hogy tollúikat tintába mártsák, gondolkozzanak, töprengjenek és harcoljanak a tollal az én igazam érdekében. Mert az itt a ikéndós, hogy szabad-e könyörüleiböl megölni azokat a gyógyíthatatlanokat,, akik kérik ezt? Ejgyéni elhatározásból bizonyára nem, de az állam gondoskodásából igen. Miért öltem hát meg ón drága jó anyámat? Azért, mert az állam még mindig nem érezte át minden kötelességét. Két nagy reformot kell törvényes utón megvalósítani és két kérdést kell tisztázni. Az egyik az emberi élet sérthetetlenségének a princípiuma, a másik pedig a visszaélések lehetőségének a megakadályozása. Az állam kötelessége ?.. • Az állam szerint az emberi sérthetetlenség princípiuma nem abszolút. Az igazságszolgáltatás azon az állásponton van, hogy agyilkosofcat ki kell végezni. Mi akadálya tehát annak, hogy az emberi sérthetetlenség elvén rést üssön az állam akkor is, amikor egy gyógithatatlm, szenvedő és agonizáló betegről van szó. Az államnak kötelessége, hogy a gyógyíthatatlan beteget, ha kéri, hogy szabadítsák meg szenvedéseitől, megöljön és ezzel az agónia rettenetes kínlódásait megelőzze. Minden gyógyitbatalanuak joga lelhetne arra, hegy kérje erre a hatóságokat. A hatóság megfelelő ellenőrzés után azután dönthetne arról, hegy vásszautasitsa-e a kérést, vagy pedig felhatalmazhatna egy orvost a beteg könyörületes és megszabadító meggyilkolására, 40.000 agónia Hivatkozom arra a megállapításra, hogy körülbelül 45.000 öngyilkos közül 20.000 azért menekült a kaiéiba, mert nem tudta elviselni gyógyíthatatlan betegségének szenvedésen. i Már a múltban is volt eset, hogy ezek közül az öngyilkosok közül többen kérték a hatóságokat, hogy inkább pusztítsák el őket, de nem bírják elviselni a lassú és biztos haldoklást. Franciaországban évenként 40.000 beteg agonizál és ezek mmdmnywn rákbetegségben szenvednek. A betegség már annyira előrehaladott náluk, hogy teljesen gyógyíthatatlan. Gondoljon uram ennek a 40.000 gyógyíthatatlan rák- beteg embernek borzalmas agóniájára és szenvedésére. Gond jón a könnyekre, amelyek a hozzátartozók szeméből buggyannak ki, amikor látják ezt a biztos haldoklást. Micsoda szörnyűség! Rákban meghalni annyi, mint elevenen rothadásban pusztulni el . . * Kérdés Franciaországhoz Sajnos, a mi törvényeink nem engedik meg a gyógyíthatatlan betegnek, hogy válasszon a gyors halál és a lassú, borzalmakkal teli haldoklás, eleven elrothadás között. A mai törvények a múltban gyökereznek. Ezekkel a törvényekkel, ha nem változtatjuk és nem módosítjuk őket, nem lehet élni a modern korban. A mai törvény visszautasítja az enlbcri kön/yör illetet, de eltűri, sőt akarja, hogy a halálraítéltet a hóhér kivégezze. Az, amit én anyámmal elkövettem, az ón személyes válaszom a sokezer kétségebesett haldokló segélykérésére. Tudom, hogy nem volt jogom az állam helyett végrehajtanom azt, ami az államnak a kötelessége, de arra a 40.000 emberre gondoltam, aki gyógyíthatatlan rákban évenként haldoklik, kínlódik és élve elrohad Franciaországban. Egész Franciaországhoz kérdést intézek ebben a levélben-, vájjon igazam volt-e. Tudom és hiszem, hogy tiszta kézzel öltem meg édesanyámat és anyám hulláját mutálom fel az embereknek. Azt is hiszem, hogy anyám, könnye, sok szenvedése, borzalmas kiinja, agóniája, az én drága jó anyáin halála norn volt hiábavaló és haszontalan. Fogadja főszerkesztő ur kőszene temet és üdvözletemet. Biokard Corbett,** 6
