Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-28 / 146. (2071.) szám
^ Kas számunk Ift eíclal ^MMBMKKwaaaHawaaB>aawMr^.M«MaaiMaw«aBMaaMaaaMWMMaKMK»a»aaMawwMaaaKBawawawMMWMwaWMBMaBBMaMWWKKMaa»aKa«MKBaBa«BaKaaMCTaM^aKHaKMKawiMwaaaa»aaBaMa*»»M»aa>KwK|MMIMKt*K*KKMK,*KMKKa*fcvi^ in— ....................— hwwt Tirn—imim iniflt.-wiannnrr»niiiiriifi anxiawi !wiiTff«rrrn—i wgiwm—iniariii.w—inra iiiiata't’i^wiKYWwmyggitiP* El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egye* szám ára 1 *20 K$ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fő.szétfeszítő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőság: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha (d. j.) A képviselőház kulturális bizottságának tegnapi üléséin Stefánek iskolaügyi miniszter fölolvasott egy hatvan nyomtatott oldalnyi akadémikus értekezést Csehszlovákia tanügyének uniformizálásáról, a bizottság tagjai, — már akik jelenvoltak — hidegvérrel meghallgatták a minisztert s még nagyobb hidegvérrel elhatározták, hogy alusznak rá egyet és aztán megvitatják az álomba ringató szép elmélkedéséket. A miniszter expozét mondott, a parlament bizottsága alszik rá egyet és ez az álom épp egész nyáron át fog tartani, mert a bizottság legközelebbi ülését őszre halasztották. Ez a prágai parlament mostani munkabuzgalmának képe — kicsiben. Pedig a tanügyben eredetileg dilettáns miniszter sok olyat vetett föl, aminek a megvitatásáig nem lenne szabad háromhónapos nyári álmot aludni. Stefánek az expozéban sokat elmélkedett s annál kevesebbet ígért. Elmélkedéseivel — meijek során rengeteg sok pedagógiai közhelyet idézett — azt akarta bebizonyítani, hogy már nem dilettáns, a programjával pedig sokat agypkezett markolni, hegy elleplezze azt, hogy a valóságban milyen keveset fog. Mert ez a program úgyszólván elejétől végig ilyen természetű Ígéreteket tartalmaz: ezt és ezt az üdvös reformot akarnám meghozni, ezt és ezt a nagy hiányt szeretném pótolni, Szlovenszkó- nák és Ruszinszkónak ezt és amazt adnám — ha meglenne hozzá ennyi és ennyi százezer és millió födözet. Milyen gyönyörű program volna, ha a fedezet megvolna és ha ez a sok volna nem volna. Ami kevés pozitívum ebben a volnákkai devalvál* programban van, az már régen ismeretes és törvényjavaslatok formájában a nemzetgyűlési bizottságok hosz- szu aktafiókjaiban hever, a többi egyelőre Ígéret, csalóka szemfényvesztés és fedezet kérdés í. Stefánek expozéjának beszámoló része tulajdonképpen nem egyéb, mint a Hodzsa- Stefánek féle tanügyi rezsim apológiája. Ez az apológia nem volna hü önmagához, ha a szlovenszkói és ruszinszkói iskolahiányok miatt ne a magyar rezsimet tenné felelőssé és ne mutatna rá arra, hogy e két országrész 700 polgári iskolával van hátrányban a történelmi országokba1. Megfeledkezik azonban e vád hangoztatásakor, hogy ez az aránytalanság nem a magyar, hanem az osztrák rezsim érdeme és hibája. Az osztrák-magyar monarchiában kiuzso rázott Magyarország rovására Ausztria gazdagon berendezkedhetett a tanügy terén is s becézhette Cseh-Morvaországot, Magyarország azonban mostoha körülményei között erejéhez mérten teljesítette isko- laügyi kötelezettségeit s nem volt mostohább e téren azon területekkel szemben, melyek ma Csehszlovákiához tartoznak, mint azon területek iránt, melyek a mai Magyarország részei, sőt aránylag a magyar vidékeken volt kevesebb iskola. Stefánek eldicsekszik, hogy •Szlovenszkón 151 uj iskola létesült. Szép, nagyon szép, de ugyanakkor a legyőzött, a románoktól megsarcolt kis Magyarországon — mihelyt az ország megszabadult az osztrák gyámkodástól — Klebelsberg kultuszminiszter egyedül ötezer népiskolát állíttatott föl! A győztes Csehszlovákiában ezalatt már játszva föl kellett volna épülnie a hiányzó ötszáz szlovenszkói és ruszinszkói polgári iskolának, különösen akkor, amikor a kultuszminiszterek szlovákok. Stefánek, mint szlovák, f>leget is foglalkozik Szlovenszkő igényeivel expozéjában, de hiányzik s az igények meg- ■ llapitásán túl már csak a voInáig jut el és Szlovenszkő csak morzsákkal szerepel tárcájának tételeiben. A* expozé tulajdonképp mér azt a prograPozsony, junius 27. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma reggel 7 óra 15 perckor Hörnesz Károly dr. és társa Szégner- ucca 3. szám alatt lévő gummiárugyárában borzalmas robbanás történt, amely az egész gyári épületet romba döntötte. A benzollal és gummival telt katlan robbant fel. A gyárban fiatal nők dolgoztak, akik közül a robbanás következtében kilencen életüket vesztették, két munkásnő életveszélyesen megsebesült, tizen pedig súlyosan sebesültek. A gyár berendezése teljesen tönkrement, úgyhogy kénytelen üzemét szüneteltetni. A kár több százezer korona, amely biztosítás révén megtérül. Halottak, sebesültek a légbe- röpült gyár romjai alatt Hornesz Károly dr., a gyár igazgatója, öt perccel a szerencsétlenség előtt bent tartózkodott abban a helyiségben, ahol a robbanás történt. Ezután bement a gyár irodahelyiségébe. Alig időzött ott néhány percig, amikor hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt és a gyári helyiségek felől cserép- és üvegdarabok hullottak az iroda előtt lévő udvarra. Megborzadva látta, hogy a robbanás ereje a gyárépületet romokba döntötte. Azonnal a telefonhoz rohant, hogy segítségül hívja a tűzoltókat és a mentőket. A központ azonban nem kapcsolt, mert a robbanás megrongálta a vezetéket, úgyhogy a tűzoltók csak elkésve érkezhettek a robbanás színhelyére. A tűzoltóság Rajnoha főparancsnok, Sárossy tüzoltóparancsnokhelyettes és Maliarik tűzmester vezetése alatt azonnal hozzálátott az oltáshoz. Ekkor már az egész épület lángban állott és az a veszély fenyegetett, hogy a tűz áttér-' jed a szomszédos parkettgyárra is, ahol rengeteg tűzveszélyes anyag volt felhalmozva. A tűzoltók halálímegvető bátorsággal behatoltak az égő gyár belsejébe, ahol borzalmas látvány fogadta őket. A munkásnők, égő ruhában, eszeveszett jajveszékeléssel szaladgáltak ide-oda. többen közülök teljesen összeégett állapotban a földön feküdtek. A tűzoltók rövid néhány percnyi munka után gyalamdó jövő évi költségvetésben realizálni akar. Hál annak tudatában, hogy a jövő évi költségvetés egyanilliárd koronával lesz nagyobb a múlt évinél, ennek az uj miilliárd- nak a közoktatásügyi tárcára eső hányadát egyáltalában nem lehet meglátni az iskolaügyi miniszter szlovenszkói és ruszinszkói programjában, ahol mindenütt, csak a „volna" a refrén. Ez a szlovák miniszter nem tud a magyarokról. Csak egy helyütt emlékezik meg közvetve rólunk, ahol bejelenti, hogy a református egyház alkotmányát „különböző nehézségek miatt“ az állam még nem hagyhatta jóvá. Hogy mik ezek a „különböző nehézségek", ecet senki séma tudja, de bizonyos, hogy a netiz sebesült munkásnőt szállítottak ki az égő ház belsejéből, akiket a mentők azonnal az állami kórházba vittek. A sebesültek, akik borzalmas látványt nyújtottak, irtózatos égési sebeket szenvedtek. A sebesültek kimentése után a tűzoltók hozzáláttak a halottak kereséséhez. Néhány percnyi keresés után négy felismerhefetlenségig összeégett és összeroncsolt testet találtak a gyárhelyiségben. A tetemeket pokrócokba csavarva, ideiglenesen az udvaron helyezték el, majd beszállították az állami kórház bonctani intézetébe. Hamarosan a helyszínére érkezett Szid '.esek rendőrigazgató és Pongrácz rendőrfőtanácsos vezetésével egy rendőri bizottság, azonkívül megjelent Ruzicska vizsgálóbíró is. Csakhamar rendőrkordon zárta el a Szégner-uccát a kiváncsiak ezrei elől, akik a környékről a robbanás színhelyére tódultak. A robbanás óriási pusztítást vitt végbe a gyár belsejében, amelynek tetőzete a levegőbe repült. A robbanás ereje oly nagy volt, hogy mintegy félkilométernyi körzetben bezúzta az összes ablakokat, azonkívül a szomszédos parkettgyár falát is megrepesztette. Körülbelül kilenc óra után sikerült a tüzet lokalizálni, majd féltizenegy órakor teljesen eloltani. Oltás közben még két munkásnő megszene- sedett holttestére akadtak, úgyhogy összesen hat munkásnőt húztak ki holtan az égő romok alól. összesen tizenöt munkásnőt szállítottak be a kórházba, akik közül hárman borzalmas égési sebeikbe csakhamar belehaltak. Ezzel a halottak száma kilencre emelkedett. A borzalmas katasztrófa halálos áldozatai a következők: Bakstuber Johanna 23 éves pozsonyi, Gewiszler Krisztina 27 éves, Kovács Anna 31 éves tornóci, Vlachovszki Margit 28 éves pozsonyi, Kukán Farkas Júlia 27 éves, Vasik Mária 23 éves récsei, Szabó Róza 26 éves, Matos Matild 27 éves récsei, Pollák Anna 23 éves récsei munkásnők. A kilenc halott közül hat személyazonosságát minden kétséget kizáróan sikerült megállapítani, a három utolsó halott azonban oly felismerhetetlen ál-1 lapotban volt, hogy a személyazonosságot hézségeket nem az egyház támasztotta, mivel a református törvényhozó zsinat az utolsó betűig teljesítette a kormány kívánságait, ügy látszik, ilyen egyoldalú „különböző nehézségek" késztetik a minisztert arra, hogy egyetlenegy szóval se emlékezzék meg a magyarság iskolaszükségleteiről, a magyar tanítóképzők fölállításának égető szükségéről, a Scotus Viator által is sürgetett magyar szakiskolákról és magyar egyetemi tanszékekről és legislegfőképpen a szlovenszkói iskola- tanács keretében megadandó magyar iskola- autonómiáról. A magyarságot épp úgy megilleti Szlovenszkón a tanügyi autonómia, mint Cseh- és Morvaországban a németeket, de a szlovák miniszter, amikor oly nagy súlyt fektet a szlovenszkói iskolatanács Létesitésémot tükrözi, amit a miniszter az ősszel tárKilenc halott, két halálos és Hz súlyos sebesült Felrobbant is megsemmisüli a Httmesz-gyAr — 1 illír#! katasztrófái benzoigözök expSózSóJa okozta — Az anyagi kár tSbbszázezer korona Szlovenszkő legnagyobb explóziós-katasztróiáfa csak közvetve, a munkakönyvből lehetett megállapítani. Eleiek Karolin 23 éves csehországi munkásnőt és Adamesz Anna 30 éves pozsonyi munkásnőt életveszélyes állapotban szállították a kórházba. A két munkásnő állapota oly súlyos, hogy haláluk minden percben bekövetkezhet. Súlyosan sebesültek Oszitny Anna 23 éves récsei munkásnő, Nemecsek Róza 22 éves ivánkai munkásnő, Zrínyi Vilma 15 éves récsei munkásleány, Hans Mária 24 éves récsei munkásnő, Buzinszky 17 éves ligetfalusi munkásnő, Pollák Emília 22 éves récsei munkás- nő és Ripper József 59 éves munkafelügyelő, aki Hörnesz propellervállalatánál van alkalmazva, de a katasztrófa pillanatában a gyárhelyis égben tartózkodott. Ezeket a súlyos sebesülteket az állami kórházban helyezték el. Véletlen szikra lobbantotta lángra a benzolgözöket ? A szerencsétlenség színhelyére a vizsgálóbíró vezetésével kiszállt vizsgálóbizottság fogja megállapítani, hogy mi okozta a borzalmas következményekkel járó robbanást. A vizsgálóbizottság a vizsgálatot délután két órakor még nem fejezte be. Minden valószínűség szerint a gyár vezetőségét nem terheli felelősség a katasztrófáért, miután a szükséges elővi- gyázati és biztonsági intézkedéseket megtette. Nemrégen kint járt az iparfelügyelő a gyártelepen és az egész üzemet rendben találta. A gyár villanyfelszerelését minden héten ellenőrizték, hogy preventive megakadályozzák azt, hogy rövidzárlat következtében tűz keletkezzék. A szerencsétlenség valószínű oka a benzolgőzök meggyulladásában keresendő. A gyár helyiségében hat száritó kazán van, a száritókazánban levő szellőztetek csővel vannak összekötve. Ez a cső kivezet a gyár tetején keresztül a szabadba. A csőnek az volt a rendeltetése, hogy a benzolgázokat elvezesse. A szabadban a gyárépület tetején egy villanyosmotor volt felszerelve, amely szijjakkal mozgásba hozott egy kereket és ez a kerék szívta fel a benzolgözöket ki a szabadba. Feltehető, hogy ebbe a szellőzhető csőbe valahogyan szikra pattant, amely lángra lobbantotta a csövön re, ugyanakkor egyetlen szóval sem utal arra, hogy a történelmi országok iskolatanácsainak mintájára Szlovenszkón is meg kell alakítani az iskolatanács magyar osztályát. A magyarság az iskolaügy terén tiz év óta állandóan tért és jogokat vesztett s ezt elsősorban Stefánek referens kisebbségi iskolapolitikájának köszönheti. Ily előzmények után Stefánek minisztertől sem várhattunk mást, mint „különböző nehézségeket". Az iskolaautonómiával való terve azonban minden eddigi jogcsorbitást fölülmúlna s ebben a kérdésben a politika harci frontján szemben fogja magát találni az egész szlovenszkói és ruszinszkói magyarsággal. Ezen a ponton talán még a marxista frakciók magyarjainak is megszólal a — magyar lelkiösmeretiük.
