Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-26 / 144. (2069.) szám
1929junius 26, szerda. T>RKGSlMA<AAFtFflRItAI> 3 CHBiBsaBByBnwaKB „A magyarság boldogulását türelemmel, kitartással, bizalommal és egymásiránti megbecsüléssel kell szolgálnunk11 Franciscy és Grosschmid szenátorok beszédei a keresztényszodaBsta párt eperlesi szervezetének közgyűlésén—A két testvérpárt tárgyalásainak kedvező eredményét rövidesen nyMvánostágra kozzák Eperjes, junius 25. (Saját tudósítónktól.) Az országos keresztény szocialista párt eperjesi helyi szervezete vasárnap délután tartotta meg évi tisztújító közgyűlését, amelynek jelentőségét emelte az a tény, hogy azon részt- vettek Franciscy Lajos dr. és Grosschmid Géza dr. szenátorok is. A Rákőczi-Kör dísztermét zsúfolásig megtöltötte a szlovák és magyar közönség, amelynek soraiban nemcsak Eperjes, de a vidék is szép számban volt képviselve. A szlovákok tömeges részvétele és az a tény, hogy örömmel hallgatták és helyeselték a magyar beszédeket is, ékesen szóló bízonyitéka volt annak, hogy a Sloven&ká Liga legutóbbi magyarellenes uszító plaká- tainak és röpcéduláinak semmilyen eredméGrosschmid szenátor beszéde elején — az egész ország felé fordulva — rámutatott arra, hogy az utódállamok megalakulásának tizenegyedik évében sem akarnak a kormányok ráeszmélni arra, hogy a kisantant államai létrejöttének létjogosultságát annak idején abban találták, életrehivásuknak az volt egyik leghangosabb érve, hogy a régi monarchia állítólag elavult és elnyomó rendszere helyébe a népszabadság teljességétől duzzadó, friss vérkeringésü, a demokrácia tiszta levegőjével éltetett uj államalakulatok kellenek, hogy Középeurópa népei a szabadságban való fejlődés utján boldogulásukat megtalálják. Ezt a wilsoni elvekben hirdetett kiindulást egy emelkedett, hatalmas és megértő gyakorlati gesztus is követhette volna és akkor esetleg bekövetkezett volna ezen állítólagos cél megvalósulása. A valóságban azonban nem a megértés szelleme, de a békeszerződések biztosítása volt az egyetlen és ma is még irányitó eszme, amely természetszerűen az errefelé sokat hirdetett demokrácia rovására ment. Hogy itt nincs igazi demokrácia, annak száz és egy, már sokszor kimutatott igazolása mellett egyik legfőbb bizonyítéka, hogy van: „kisebbségi kérdés". — A békeszerződések nyomán fakadt sebek egyik legégetőbbje. Elmérgesedett ez azért is, mert fontosabbnak vélt, materiáli- sabb vonatkozású és hatalmasabbakat érintő kérdés-komplexumok ezt a győztes nagyhatalmaknál és a népszövetségnél háttérbe szorították és erre való tekintettel az utódállamok kormányai azt a jogminimumot is, amelynek létezését külügyminiszterünk elméletileg és pillanatnyilag most elismeri, — felismerni, meglátni, megadni és realizálni még- Csak meg sem kísérelték. A kisebbségi kérdés a népszövetség előtt — Egyik szenátusi beszédemben — mondotta Grosschmid Géza, — rámutattam arra, nyűk sem volt a szlovák lakosság körében s nem tudták m egbontani az évszázad os szlovák- magyar testvériséget A lelkes lefolyású gyűlést Dobránszky János esperes, a helyi szervedet elnöke s a párt országos al elnöke, meleg szavakkal nyitotta meg. Üdvözölte a törvényhozókat s a gyűlés résztvevőit és röviden vázolta az eperjesi pártszervezet eredményes tevékenységét Majd Rovó Gyula helyi párttitkár és helyettes polgármester terjesztette elő évi jelentését. Az érdekes jelentés elfogadása után a tisztujitásra került a sor. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel ismét megválasztotta és teljes bizalmáról biztosította az eddigi tisztikart hogy Európa konszolidációjában a sorrend: a nemzetközi adósságok rendezése, a német- francia viszály likvidálása és azután a kisebbségek ügye. A német-lengyel feszültség folytán a német külügyminiszter erélyes fellépése azonban hamarább napirendre hozta annak felismerését, hogy a kisebbségi kérdés megoldása nélkül nincs nyugalom és konszolidáció a kontinensen és ezért érdeklődik a népszövetség ezidősze- rint a kisebbségek iránt. — Ennek az érdeklődésnek egyelőre nincs kézzelfogható eredménye. Ámde a kisebbségi sorsban élő, sok millió ember ügye, az ismert szólásmód szerint, olyan most már, mint a tavasszal kiserkedő fü, amelyet imitt-amott lehet talán még kiirtani, vagy kigyomlálni, d§ a földbe visszabunkózni többé nem lehet. — A Londonban tanácskozott bizottság egyik tagja, Chamberlain, adta márciusi beszédében első tanujelét ennek, amikor az „asszimilációt" mint „tévedést" intézte el és hogy most a madridi népszövetségi ülésen a nyilvános kontroll, tehát formai kérdésben és nem érdemben történt némi kis haladás, — de az őszi nagy vitára mégis érik és készül a kérdés és a szorgos felkészülések mellett, a világszerte máris felhangzó viták, kormány- nyilatkozatok, miniszteri expozék, politikai beszédek, újságcikkek ezrei bizonyítják, hogy a fűszálak milliói ellepik a világ térségeit és a farizeusok és írástudók magyarázgatá- sai e feltörekvő életet visszatartani és kiirtani többé már nem bírják. Ma már tehát nem lehet azt mondani, hogy a kisebbségi kérdéssel való foglalkozás irredenta fészkelődés, ma már elavult Briandnak is az a lekicsinylő mondása, miszerint ennek a feszegetése feltörekvő kisebbségi politikusok háborgató munkája, mert ime, ez a természet törvénye, amely a politikában is csakúgy érvényesül, mint az élet egyéb viszonylataiban. Gyors megoldásra persze nem sok esély van. Hosszu-hosszu tárgyalások, csiga- lépésben való haladás, előreláthatólag, még e kérdés megoldásának az útja. Lehet még sok visszaesés is. De e törekvésnek az irredentizmus vádjával való visszaszorítása csak a kérdés félreértése, vagy elgáncsolás, de lényegileg elkésett dolog. „Horáiis szükségszerűség'* — Mi a mi helyzetünk, mi a mi teendőnk a kisebbségi kérdés ilyen állása időpontjában? — Annakidején ugyan mirólunk, — nélkülünk döntöttek, de nekünk az adott helyzettel akkor is, ma is számolnunk kell. . — A kisebbségi kérdés felszínre vetődése tényleg nem lehet alapja semmiféle irredentizmusnak. Mi, akik népünk sorsáért bizonyos fokig szintén felelősek vagyunk, a legrosszabb szolgálatot akkor tennők fajunknak és nemzetünknek, ha ezt az érzelmet kihasználnék, szitanók s ezzel meggondolatlan lépésekre, helyre nem hozható szerencsétlenségbe vinnők nemzetünket. Ámde a kisebbségi ügy mai állása igazolja eddigi politikánkat, amelynek lényege az, hogy követeljük a magunk részére azt a demokratikus szabadságot, a kisebbségi jogoknak azt a teljességét, amelyet nemcsak a békeszerződések, nemcsak az államrezon, de még a politikai szükségszerűségeken is felülemelkedő magasabb morális szükségszerűség indokol. Ez a morális szükségszerűség az, amit legutóbbi beszédében Benes külügyminiszter ur is megérez, amikor a belpolitikai utón a szerződési minimumon túlmenő lehetőségek eléréséről beszél. Ne vegye rossz néven, ha most még nem nagyon hiszünk neki! — Régi taktikája, hogy amikor ilyen nagy horderejű, az egész világot átfogó kérdések kerülnek felszínre, — ő mindig a nagylelküek és megértők táborában van — elméletileg, gyakorlatilag pedig nem mozdul semmi, hacsak nem rosszabbodik. Legális harc a jogminimumért ' — Mi nem mentünk túl eddig sem az általa ma helyesnek elismert minimum igénylésénél. Az állampolgárság, a nyugdijkérdés rendezése tárgyában, a legtárgyilagosabb alapon, magam is törvényjavaslatokat nyújtottam be. Ezen kérdések rendezése nem velünk szemben tanúsítandó méltányosság, — ei az uj állam vállalt kötelessége. Mégis az előbbiben ma sincs megoldás, az utóbbiban pedig épp a legnyomoruságosab- baknak, a régi nyugdíjasoknak ügyében ismét csak elodázzák a törvényjavaslat letár- gyalását! — A választási geometria gondoskodott arról, hogy a nemzetgyűlésen és tartománygyü- lésen gyenge legyen a szavunk, kevés legyen az erőnk. Elképzelhető, hogy ha a szerződésileg vállalt kötelezettségek teljesítése tiz hosz- szu év alatt sem valósult meg, mily kilátástalan minden küzdelmünk egy soviniszta többségi akarattal szemben, ha nyelvi és kulturális vagy gazdasági jogainkért szállunk síkra! Számtalan beszédben és memorandumban felsorakoztatott gravamenjeink orvosolatlanul maradása erkölcsi alapja annak, hogy e kiáltó sérelmeinket az eredménytelen belföldi kísérletezések után, a nagyvilág előtt is feltárjuk és igy legális alapon, legalább a jogminimumot követeljük minden arra illetékes fórum előtt. Mert nem az a prius, hogy ltényre-kedvre megadjuk magunkat és várjuk, hogy e jogainkat alamizsnamorzsákként esetleg részletekben megkapjuk, hanem az, hogy hátsó gondolatok nélkül, ne látszatra, hanem tényleg részesei legyünk annak a sokat hirdetett demokráciának, amely ez állam polgárai részére a polgári és emberi szabadságokat teljesen egyformán biztosítja. Ez a politika jogos, — ez a politika reális, — ez a* politika becsületes! — Nekünk a kisebbségi politikában, a mi helyzetünkben, többre módunk és alkalmunk aligha is van, de legalább ennyi önérzetnek és öntudatnak a fenntartása csaknem történelmi hivatásunk, mert ha akár a félelem, akár a gond, a szegénység vagy a szűkFranciscy Lajos szlovák és magyar beszéde Ezután Franciscy Lajos dr. kanonok, szenátor emelkedett szólásra. Lelkes figyelemmel hallgatott szlovák beszédében vázolta az országos keresztényszocialista párt immár tizennégy év által igazolt programját. Foglalkozott a kormányzati politika hibáival, rámutatott a földreform végrehajtásának igazságtalanságaira s ismertette az erdőreform tervezetét. Felhívta a figyelmet arra a veszedelemre, amely abból származhat, ha a lefoglalt er- tdőbirtkokat nem a községeknek, hanem egyeseknek, vagy ad hoc alakult szövetkezeteknek fogják juttatni. Majd a szlovenszkói kisiparosok nehéz helyzetével foglalkozott párhuzamot vonva a történelmi országok és Szlo- venszkó ipari helyzete között. Foglalkozott a közigazgatási reformmal s az ennek nyomán előállott szlovenszkói helyzettel. Az országos politikára térve át utalt arra, hogy a cseh nemzeti szocialisták mindenáron ismét a kormányhatalom részesei akarnak lenni s ez is egyik oka annak, hegy i számolni kell a parlament időeWtti feloszlatásának; lehetőségével. Ma már a kormánykörökben is megerősödött az a felfogás, hogy a közigazgatási reform rosszul sikerült és sokan vannak, akik vissza akarják állítaná a nagymegyerendszert. Ezzel szemben az országos kereszbényszpcialista párt most is a régi kismegyék visszaállítását követeli (Lelkes helyeslés.) A mai közigazgatási rendszer mellett a képviselőtestületek tehetetlenek, az egyes községek költségvetései még ma sincsenek jóváhagyva s ez a késedelem rendkívül bénitólag hat a községek gazdasági helyzetére. A lelkesedéssel és általános helyesléssel fogadott beszéd után Franciscy szenátor magyar nyelven folytatta felszól adását Foglalkozott a lakáskérdéssel, amelyet a kormánytöbbség kielégítően nem képes rendezni. Foglalkozott továbbá az adózási rendszer hibáival s a szlovenszkói adózók tengernyi adósérelmével. Végül arra kérte a párthive- ket, hogy a most tapasztalt lelkesedéssel tartsanak ki továbbra is az országos keresztény- szocialista párt mellett, amely párt megalakulása óta, tehát már tizenegyedik éve programjához híven felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül Szlovenszkó minden őslakójának boldoguláséért küzd és küzdeni fog a jövőben is. A beszéd utón a közönség melegen ünnepelte Franciscy Lajos dr.-t, aki után Grosschmid Géza dr. szenátor emelkedett száláéra. Grosschmid Géza beszéde I C3 ei sőt Sx sSl ml y j&£ jor® 1. az ismert budapesti cipészmester iunius 26 és 27- én Prágában Hr. Barta & Co -nál, Národni tf. 17 eredeti budapesti árakon rendeléseket mérték i szerint vesz tel. ség még ezt is lebirná, — akkor a legközelebbi nemzedékünk tényleg az asszimiláció sírjában tűnnék el. Találóan mutatott rá ezután Grosschmid Géza, hogy a messzebblátó nagy nemzetek ha nem is sokat törődtek eddig a kisebbségek ügyével, nem szánták azokat rabszolgasorsra sem és igy fajunk és nemzetünk, a világon el- tszórt összmagyarság érzésbeli összetartása taz az ut, amely jobb sorsot fog biztosítani a magyarságnak is úgy az uj határokon belül, mint a megmaradt Magyarországban. A nemzetközi jogi konferencián már megértették, hogy nekünk is e megmaradt kis ország kedves marad mindig és ha az ottani viszonyokba nincs és nem is lehet semmi beleszólásunk, amikor oda nézünk „a túlsó partira", mégiscsak látjuk, hogy a megpróbáltatás okozta sok belső viszálykodás után az állami háztartás konszolidációja, a kulturális téren való nagy fellendülés és haladás, az egyéni gazdaságoknak lassú, de öntudatos munkával serkentett erősödése és ez alapokon az ország külpolitikai súlyának emelkedése ezt a kis országot is olyan erkölcsi erőtényezővé emeli, amely a mi sorsunk javulását is kell, hogy előmozdítsa, — mert amint Szent István korában a minden oldalról körülfogott magyarságot a nyugati kultúrához és eszmékhez v*>- ló csatlakozása megmentette a megsemmisüléstől és aztán részese és védője lett a kereszténységnek és nyugat kulturális fejlődésének, úgy a szenvedések után lenyugodott és megizmosodó magyarság a nyugati, valódi demokratikus polgári haladás utján megfog- I ja találni a müveit világ máris egyre fejlődő rokonszenvét, bizalmát és támogatását! A testvérpárok együttmüfeSdése — Az itt élő magyarság is — mondotta;^ Grosschmid szenátor beszéde végén — a de- mokratikus fejlődés utján igényli polgári jogainak teljességét és ez alapon remélheti ugyanezen rokonszenvnek és bizalomnak kisebbségi sorsa felé fordulását, de épp ezért el kell hallgatni nálunk is minden párt- és felekezeti viszálynak, a mar gyarság boldogulását türelemmel, kitartással, bizalommal és egymás U'ánti megbecsüléssel kell szolgálnunk. Ennek az útja pedig a kél pártnak hátsó gondolatok nélküli> baráti együttműködése, nem nagy kijelentésekben, de tettekben, a választási közös fronton, az együttes kulturális és gazdasági munkában. Ez iránti tárgyalásainkban mind ennek módja meg van állapítva és a pár [vezetőségek remélhető hozzájárulássá után legközelebb azt majd nyilvánosságra is hozhatjuk. — A tartományi képviselőtestületi választások óta a kisebbségi kérdés előrehaladása és pártjaink egymáshoz való viszonyának rendezése — szerintem — a mi szempontunkból, az itteni viszonyainkat illetőleg, a legjelentősebb két kérdés. Azokban, amikkel ezekről .Önöket most informálni igyekeztem, meg van az útja és módja annak, hogy kisebbségi jogaink megvalósuljanak, hogy a mindennapi életben való jobb érvényesülés felé, boldogulásunk felé biztosabb lépésekkel menjünk előre. Kövessenek bizalommal! A nagy érdeklődéssel és gyakran megismétlődő helyesléssel fogadott beszéd után a közönség lelkesep. ünnepelte Grosschmid Géza dr. szenátort. A pártgyülés Dobránszky János zárószavaival emelkedett hangulatban ért véget. Ügyes, fiatal eiárusüónii kerestetik egy szolid, elsőrangú cukrászüzletbe. Az illetőnek a cseh vagy szlovák nyelven kívül a német nyelvet kell bírnia. Akik magyarul is tudnak, előnyben részesülnek. Érdeklődök írjanak csehszlovák, vagy német nyelven és fényképüket küldjék a következő címre: Louda József cukrászüzlete, Raiiská Bystrica, Striebomá ul. Világhírű féle sifonok, vásznak, ágynemű damasztok, divatselymek és szövetek, asztalneműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fehérnemű, kész függönyök, selyem brokátok, bútorszövetek. — Előnyös árak! Paplanok és paplan-anyagok. Minták vidékre bérmentve. mMmnmammmamammmmmmammm Régi paplanok átdolgozása. — Minták vidékre bérmentve. VARY GYULA CBCI KOSICR-KASSA, | Tel. 620. 'arat.
