Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-26 / 144. (2069.) szám

Mai szántunk 12 eMal Vm éVÍ'144 Í206^SZám **<Sr<*a 1929 ÍUn'US ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: pOiitikcíi Tl(XpÍl(ipjCí felelős szerkesztő: DZURÁNYl LÁSZLÓ FOR6ÁCH 6tZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/1H. —Te­lefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha RMteT Kovák kőtele irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ ésszeS leszerelned a £l®St&ic Amerika sietteti a tengerészeti szakértők összeillését — HaeOonaEő mégis 1929-ben látogatja meg Hoovert - Ősszel konferencia! A szlovenszkói kulturhistória meg fogja örökíteni, hogy Novak Oltókár, a szlovák színház igazgatója, nem találva más kiutat az anyagú bajok és intrikák fojtogató hínárjából, kötelet kötött Lipíószentmillióson a nyakába és véget vetett a komédiának. Sirkantjáin atz- őta talán már ki is bújtak az első fűszálak, de tragédiája még mindig itt kisért ennek a ■boldogtalan tfiüvészéietnek most megvilágo­sodó kinos-keserves stációival és lélekbe markoló de profundis-ával. Novák Ottokárnak, bár a Morvántulról jött, tiz esztendő múltán is üres maradt a tarisz­nyája. Mert Novák Ottokár azok közé a keve­sek közé tartozott, akik missziót találtak ma­guknak Szlovenszkón és puritán becsületes­séggel kezdtek ópitő munkába. Útja görön­gyös, sorsa küzdelmes volt és végeredmény­ben talán kilátástalan is, mert hiszen a kul­túra, amit magasra akart növelni, nem sar­jadt szlovenszkói talajból, hanem távoli gyö­keret plántált át; csak itt-ott szólaltatta meg a szlovák múzsát és csak csekély hányada volt repertoárjának az a néhány darab, amit színészei szlovákul játszottak. Művészi mun­kájának tehát nem lehetett meg a természe­tes vonzása, a szlovákok nem érezték a ma­gukénak, a hatalom urai viszont a favorizált primadonna-direktorokkal szemben nem nyújtottak ehhez a folyvást mankóra szoruló vállalkozáshoz kellő támogatást. Közben — törvényszerűen — megjelent a láthatáron a vetélytárs, aki már nem kordén, hanem auto­mobilon jár, aki fölfelé többet Ígért, mert több szubvenciót akart markolni és hogy a tragikus finálé még teljesebb legyen, Liptó- szentimiklóson sátort vert egy cirkusz, amely­nek pénztárába három nap alatt százezer ko­rona zuhogott he, amig a színházi pénztárba alig négyezer csörgedezett: Novák Ottokár látva vállalkozása fekete péntekjét, látva, hogy a meghódítani akart nagyérdemű kö­zönség — cserbenhagyva a cseh Terpszihorét — a cirkusz ponyvája aló özönlik, a megváltó szubvenció pedig mór más kegyenc felé ka­csint — megrendezte a grand-guignoli vég- jelenetet Novák Ottokárnak már nincs problémája, 6 már átlépte a szlovenszkói kultúrpolitika módszereinek és intrikáinak Rubik ónját és az alvilág békés idillijében szervezheti uj tár­sulatát, amelynek orkeszterébe primhegedű- sül Biros Pált, a szlovákok nagyreményű he­gedűművészét szerződtetheti, aki nagy magá- rahagyatottságában már nem tudta bevárni a nagy remények teljesedését és szintén a ha­lálba menekült. Kórusát pedig ideáiról szol­gáltathatja a Mr répásaikra hasztalan váró, kallódó szlovák Mp'aőmüvészek és — a ki­adók és fórumok bifjján — hallgatásra, a gon­dolat terjedésének térhiányára kárhoztatott szlovák Írók és poéták kara. Novák Ottokár kötele és Biros Pál revol- vergolyéja kegyetlen mementó lehet mind­azok számára, akiknek Sztovenszkó kulturá­lis holnapja szívügyet jelent. De mementó lehet mindazok számára is, akik Szlovenezkó •kultúrpolitikáját lelkiismereti felelősséggel akarják intézni. Lehetetlen, hogy ne mozdul­jon meg a lelkiismeretük a sok mulasztás lát­tán és láttán a rengeteg kártevésnek, amit — a hi.vatottság és az érdemek alágyürésével — a politika gyilkos versenyfutása okozott. Mert az igazi civilizáció ott kezdődik, ahol a kultúrának és a napi politikának útja külön halad és sohasem keresztezi egymást. A szü'kebb szlovenszkói magyar kulturhis- tériában nekünk is vannak sötét lapjaim k, Washington, junius 25. Angol források hírül adták, hogy MiacDonald amerikai utazását, amelyet a premier ez év őszére tervezett, köz­bejött belpolitikai akadályok miatt a jövő évre halasztotta. Jólértesült amerikai körök most megdöntik ezt a jelentést és hírül adják, hogy a fontos konferencia mégis az ősszel fog lefolyni. A találkozás elhalasztását az okozta volna, hogy Hoover és MacDonald megbeszé­lése, amelynek tárgya a flottalefegyverzés, a kölcsönös tájékozódás és néhány előzetes kon­ferencia megtartása előtt nem lehetett aktuá­lis. Sem MacDonald, sem Hoover nem ren­delkezik kellő teljhatalommal és személyes tárgyalásaik eredményét senki sem ismerte volna "el kötelezőnek. /Most azonban, ha julius közepén letárgyal­ják a jóvátétel ügyét és az európai problé­mák elintézése hamarabb megtörténik, mint eredetileg várták, semmi sem áll útjá­ban az amerikai útnak és az európai meg­egyezés nyomán teremtett kedvező atmo­szférában az amerikai szenátus és az angol parlament bizonyára megadják a felelős ál- lamférfiaiknak a szükséges teljhatalmat a konferencia lebonyolítására. MacDonald tehát minden valószinüség szerint már ősszel Newyorkba utazik. Amerikai rész­ről az angolszász hatalmak konferenciáját máris előkészítették. Az előkészítő tengeri szakértőkonferencia akár holnap összeülhet­ne. A tengerészeti departement kisérlel cél­jából két „mértékrendszert" dolgozott ki, amelynek alapján a különböző hadiflották erejét össze lehet hasonlítani. Az első mérték- rendszer a hajókat pusztán tonnaszámuk, se­bességük és fegyverzetük alapján hasonlítja össze, a másik tekintetbe veszi a hajók élet­korát és a flottabázisok számát is. A Fehér Házban elterjedt vélemény szerint, ha semmi nem jön közbe, az előkészítő munkák után összeülhet a tengeri lefegyverzési konferencia plénuma s MacDonald bizonyára ezt az időt fogja fölhasználni, hogy Hoovert megláto­gassa. London és Paris harca a második Lócáméért í Hol lesz a nagy diplomáciai konferencia? — Hivatalos jelentések — Ellentmondások Páris, junius 25. A ma reggeli lapok fél- hivatalos jelentései szerint a francia kor­mány elérkezettnek látta aa időt, hogy meg­ragadja az iniciativát a kormányok nem­zetközi jóvátételi konferenciájának össze­hívására és előkészítse a nagy tanácskozást. A mai minisztertanácson Briand bemutatta annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a Quai d'Orsay a jóvátételi tervezetben ér­dekelt hatalmak kormányaihoz intéz. A jegyzék Stresemann, Briand és Poincaré megbeszéléseire épül és röviden vázolja a küszöbönálló konferencia célját és jelentő­ségét, végül pedig megemlíti a francia kor­mánynak azt a kívánságát, hogy a diploma­ták minél előbb üljenek össze. A konferen­cia helyének tekintetében a Matin szerint Franciaország kitart eddigi álláspontja mellett. A legtermészetesebb volna, ha a diplomaták Párisban gyűlnének össze, mert Franciaország leginkább részes a jóváté­telben és leginkább érdekelt a rajnai kiürí­tésben. Mindazonáltal jobbnak látszik, ha a Locarnóhoz hasonló jelentőségű konferencia politikamentes atmoszférában ülne össze, azaz újra semleges helyen. A franciák nem fogadják el MacDonald kívánságait és nem egyeznek bele a konferencia londoni meg­tartásába. MacDonald lépéseket tesz London, junius 25. Az angol kormány ügyvivői állítólag közölték Berlinnel és Pa­rissal. hogy MacDonald különb Helyez a küszöbönálló diplomáciai konferencia Londonban való megtartására. A német külügyminisztériumhoz közelálló körök megerősítik ezt a jelentést. Az angol kor­mány azzal érvel, hogy rövid ideje van ha­talmon és nagyobb belső megrázkódtatás nélkül nem hagyhatja el az országot hosz- szabb időre. Ha tehát a hatalmak súlyt he­lyeznek arra, hogy a nagy jóvátételi és lik­vidációs konferencia minél előbb összeül­jön, amit Franciaország is kívánatosnak tart, el kell iogadniok az angol indítványt A német kormány hajlandó teljesíteni Mac­Donald kivánsát és erről máris értesítette a Downing Streetet. Amint a francia kor­mány megfelelő válasza megérkezik. Mac­Donald elküldi meghívóit és a londoni kon­ferenciát összehívják. Nincs hir a spanyol óceánrepülőkről London, junius 25. A három spanyol óceánrepülő sorsáról egyelőre nem tudnak semmit Spanyolországban. Miután megcá­folták azt a hirt, hogy Francoók leszálltak az Azori-szigeteken, számos tengeri utón levő hajó jelentette, hogy látta a repülőgép fényét, vagy hallotta a motorok zúgását. A Buffalo Bridges nevű amerikai hajó azt je­lenti, hogy 23-án reggel hat órakor New- yorktól 1400 mérföldnyi távolságra és a Cap Kasétól 540 mérföldnyire délkeletre fényt látott a levegőben, amely nem szár- mazhatik mástól, mint a sapnyol repülő­géptől. Ha a hir igaz, föl lehet tételezni, hogy a repülők nem akartak kikötni az Azori-szigeteken és egyenesen továbbre­pültek Amerika felé. Ebben az esetben egyelőre nem kell föladni a reményt, ám­bár 23-ika óta újabb két nap telt el és a szerencsés kikötés lehetősége egyre való­színűtlenebbé válik. amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az eminenter kul túr kérdések elbírálásánál a politika alantas motívumai jutottak károsan döntő szóhoz. A magyar színi koncessziók odaítélésénél valóságos politikai megbízható­sági verseny fejlődött föl, amelyben gyakran nem a szolid érdemek és a természetes szub- ordinálódást magában foglaló komoly és ko­molyan garantált művészeti program győze­delmeskedett, hanem a nagyhangú ripacsok melldőngetéee, olcsó hiperlojalitása, amely csupán a profitszerzésnek volt hitvány eszkö­ze, de a munka, a produkció tüzpróbájában •éppen olyan haszontalannak bizonyult ez is, a minő semmitérő és visszaejtést eredménye­ző volt a művészeti program görögtüzes Ígé­rete. A szlovenszkói hivatalos szinügyi politika már nem egy kudarcot és csődesetet köny­velhet el. A szlovenszkói magyar kulturköz- vélemény minden kon.ee sszióosztáskor szo­rongva várja, hogy milyen újabb meglepetés­re kell ráébrednie. Hogy az intrikák kulisz- szamögötti háborúja és a tisztán kulturális jelentőségű döntésbe belesikkadó politikum minő újabb vereségét és nivósülyedését ké­szíti elő a magyar szinikulturának. Nem elég a sérelem, hogy a magyarság adófilléreiből mit sem juttatnak vissza a ma­gyar színpadi szó művészetének, holott a többségi nemzet minden kísérlete számára bőven jutnak milliók, e mostoha állapot mel­lett még a teljes kiszolgáltatottság a sorsunk, mert a színészetét saját erejéből fentartó ma­gyarságnak sajátos kulturügyébe mindeddig nem hagytak a szlovenszkói kultúrpolitika vezetői intézményes beleszólást és kényük- •kedvük szerint küldték a nyakunkra a szini- d Írek torokat és színészetünkre életveszélyes experimentumokkal szaggattak szét és erő­szakoltak össze szinkerületeket. Ma újból fordulat előtt állunk. Nem tud­juk, hogy a koncesszióosztás uj dátuma a régi rendszer káros életbentartását fogja-e jelenteni, vagy pedig rendszerváltozást is a kultúra tiszta értékeinek mindenek fölött való megbecsülésével és a politika tisztátalan •eszközeinek száműzésével. De vigyázzanak a lelkiismeret eddigi pró­báiban elmarasztalt faktorok, mert fog jönni idő, amikor letaszítják trónusáról a ma még üdvözítő sovinizmust és számonkérésire kerül az egyetemes emberi kultúra minden értéke, amely veszendőbe került, akár gyengeségből, akár az uj nemzeti célok téves értelmezésé­ből. Tragikus lesz az a tetemrehivás, amely a Novak Ottokárok és Biros Pál ok tetemei Ki­lőtt még nemzetek elnémított művésziéi két, zengését is vissza fogja követelni. Ne vessék nyakunkba a riaditeP Novák hurkát, mert meg kell gondolniok, hogy egy nemzet kultúráját leket válságba sodorni, de nem lehet megölni, mert halhatatlan az, mint maga a lélek, eJipaeztithaűKian, mint az. igaz­ság és eloltkatatian, mint az elhivatás fény- csóvája, amit nem fojthat hamuba emberi erő.

Next

/
Thumbnails
Contents