Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-26 / 144. (2069.) szám
Mai szántunk 12 eMal Vm éVÍ'144 Í206^SZám **<Sr<*a 1929 ÍUn'US ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: pOiitikcíi Tl(XpÍl(ipjCí felelős szerkesztő: DZURÁNYl LÁSZLÓ FOR6ÁCH 6tZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/1H. —Telefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha RMteT Kovák kőtele irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ ésszeS leszerelned a £l®St&ic Amerika sietteti a tengerészeti szakértők összeillését — HaeOonaEő mégis 1929-ben látogatja meg Hoovert - Ősszel konferencia! A szlovenszkói kulturhistória meg fogja örökíteni, hogy Novak Oltókár, a szlovák színház igazgatója, nem találva más kiutat az anyagú bajok és intrikák fojtogató hínárjából, kötelet kötött Lipíószentmillióson a nyakába és véget vetett a komédiának. Sirkantjáin atz- őta talán már ki is bújtak az első fűszálak, de tragédiája még mindig itt kisért ennek a ■boldogtalan tfiüvészéietnek most megvilágosodó kinos-keserves stációival és lélekbe markoló de profundis-ával. Novák Ottokárnak, bár a Morvántulról jött, tiz esztendő múltán is üres maradt a tarisznyája. Mert Novák Ottokár azok közé a kevesek közé tartozott, akik missziót találtak maguknak Szlovenszkón és puritán becsületességgel kezdtek ópitő munkába. Útja göröngyös, sorsa küzdelmes volt és végeredményben talán kilátástalan is, mert hiszen a kultúra, amit magasra akart növelni, nem sarjadt szlovenszkói talajból, hanem távoli gyökeret plántált át; csak itt-ott szólaltatta meg a szlovák múzsát és csak csekély hányada volt repertoárjának az a néhány darab, amit színészei szlovákul játszottak. Művészi munkájának tehát nem lehetett meg a természetes vonzása, a szlovákok nem érezték a magukénak, a hatalom urai viszont a favorizált primadonna-direktorokkal szemben nem nyújtottak ehhez a folyvást mankóra szoruló vállalkozáshoz kellő támogatást. Közben — törvényszerűen — megjelent a láthatáron a vetélytárs, aki már nem kordén, hanem automobilon jár, aki fölfelé többet Ígért, mert több szubvenciót akart markolni és hogy a tragikus finálé még teljesebb legyen, Liptó- szentimiklóson sátort vert egy cirkusz, amelynek pénztárába három nap alatt százezer korona zuhogott he, amig a színházi pénztárba alig négyezer csörgedezett: Novák Ottokár látva vállalkozása fekete péntekjét, látva, hogy a meghódítani akart nagyérdemű közönség — cserbenhagyva a cseh Terpszihorét — a cirkusz ponyvája aló özönlik, a megváltó szubvenció pedig mór más kegyenc felé kacsint — megrendezte a grand-guignoli vég- jelenetet Novák Ottokárnak már nincs problémája, 6 már átlépte a szlovenszkói kultúrpolitika módszereinek és intrikáinak Rubik ónját és az alvilág békés idillijében szervezheti uj társulatát, amelynek orkeszterébe primhegedű- sül Biros Pált, a szlovákok nagyreményű hegedűművészét szerződtetheti, aki nagy magá- rahagyatottságában már nem tudta bevárni a nagy remények teljesedését és szintén a halálba menekült. Kórusát pedig ideáiról szolgáltathatja a Mr répásaikra hasztalan váró, kallódó szlovák Mp'aőmüvészek és — a kiadók és fórumok bifjján — hallgatásra, a gondolat terjedésének térhiányára kárhoztatott szlovák Írók és poéták kara. Novák Ottokár kötele és Biros Pál revol- vergolyéja kegyetlen mementó lehet mindazok számára, akiknek Sztovenszkó kulturális holnapja szívügyet jelent. De mementó lehet mindazok számára is, akik Szlovenezkó •kultúrpolitikáját lelkiismereti felelősséggel akarják intézni. Lehetetlen, hogy ne mozduljon meg a lelkiismeretük a sok mulasztás láttán és láttán a rengeteg kártevésnek, amit — a hi.vatottság és az érdemek alágyürésével — a politika gyilkos versenyfutása okozott. Mert az igazi civilizáció ott kezdődik, ahol a kultúrának és a napi politikának útja külön halad és sohasem keresztezi egymást. A szü'kebb szlovenszkói magyar kulturhis- tériában nekünk is vannak sötét lapjaim k, Washington, junius 25. Angol források hírül adták, hogy MiacDonald amerikai utazását, amelyet a premier ez év őszére tervezett, közbejött belpolitikai akadályok miatt a jövő évre halasztotta. Jólértesült amerikai körök most megdöntik ezt a jelentést és hírül adják, hogy a fontos konferencia mégis az ősszel fog lefolyni. A találkozás elhalasztását az okozta volna, hogy Hoover és MacDonald megbeszélése, amelynek tárgya a flottalefegyverzés, a kölcsönös tájékozódás és néhány előzetes konferencia megtartása előtt nem lehetett aktuális. Sem MacDonald, sem Hoover nem rendelkezik kellő teljhatalommal és személyes tárgyalásaik eredményét senki sem ismerte volna "el kötelezőnek. /Most azonban, ha julius közepén letárgyalják a jóvátétel ügyét és az európai problémák elintézése hamarabb megtörténik, mint eredetileg várták, semmi sem áll útjában az amerikai útnak és az európai megegyezés nyomán teremtett kedvező atmoszférában az amerikai szenátus és az angol parlament bizonyára megadják a felelős ál- lamférfiaiknak a szükséges teljhatalmat a konferencia lebonyolítására. MacDonald tehát minden valószinüség szerint már ősszel Newyorkba utazik. Amerikai részről az angolszász hatalmak konferenciáját máris előkészítették. Az előkészítő tengeri szakértőkonferencia akár holnap összeülhetne. A tengerészeti departement kisérlel céljából két „mértékrendszert" dolgozott ki, amelynek alapján a különböző hadiflották erejét össze lehet hasonlítani. Az első mérték- rendszer a hajókat pusztán tonnaszámuk, sebességük és fegyverzetük alapján hasonlítja össze, a másik tekintetbe veszi a hajók életkorát és a flottabázisok számát is. A Fehér Házban elterjedt vélemény szerint, ha semmi nem jön közbe, az előkészítő munkák után összeülhet a tengeri lefegyverzési konferencia plénuma s MacDonald bizonyára ezt az időt fogja fölhasználni, hogy Hoovert meglátogassa. London és Paris harca a második Lócáméért í Hol lesz a nagy diplomáciai konferencia? — Hivatalos jelentések — Ellentmondások Páris, junius 25. A ma reggeli lapok fél- hivatalos jelentései szerint a francia kormány elérkezettnek látta aa időt, hogy megragadja az iniciativát a kormányok nemzetközi jóvátételi konferenciájának összehívására és előkészítse a nagy tanácskozást. A mai minisztertanácson Briand bemutatta annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a Quai d'Orsay a jóvátételi tervezetben érdekelt hatalmak kormányaihoz intéz. A jegyzék Stresemann, Briand és Poincaré megbeszéléseire épül és röviden vázolja a küszöbönálló konferencia célját és jelentőségét, végül pedig megemlíti a francia kormánynak azt a kívánságát, hogy a diplomaták minél előbb üljenek össze. A konferencia helyének tekintetében a Matin szerint Franciaország kitart eddigi álláspontja mellett. A legtermészetesebb volna, ha a diplomaták Párisban gyűlnének össze, mert Franciaország leginkább részes a jóvátételben és leginkább érdekelt a rajnai kiürítésben. Mindazonáltal jobbnak látszik, ha a Locarnóhoz hasonló jelentőségű konferencia politikamentes atmoszférában ülne össze, azaz újra semleges helyen. A franciák nem fogadják el MacDonald kívánságait és nem egyeznek bele a konferencia londoni megtartásába. MacDonald lépéseket tesz London, junius 25. Az angol kormány ügyvivői állítólag közölték Berlinnel és Parissal. hogy MacDonald különb Helyez a küszöbönálló diplomáciai konferencia Londonban való megtartására. A német külügyminisztériumhoz közelálló körök megerősítik ezt a jelentést. Az angol kormány azzal érvel, hogy rövid ideje van hatalmon és nagyobb belső megrázkódtatás nélkül nem hagyhatja el az országot hosz- szabb időre. Ha tehát a hatalmak súlyt helyeznek arra, hogy a nagy jóvátételi és likvidációs konferencia minél előbb összeüljön, amit Franciaország is kívánatosnak tart, el kell iogadniok az angol indítványt A német kormány hajlandó teljesíteni MacDonald kivánsát és erről máris értesítette a Downing Streetet. Amint a francia kormány megfelelő válasza megérkezik. MacDonald elküldi meghívóit és a londoni konferenciát összehívják. Nincs hir a spanyol óceánrepülőkről London, junius 25. A három spanyol óceánrepülő sorsáról egyelőre nem tudnak semmit Spanyolországban. Miután megcáfolták azt a hirt, hogy Francoók leszálltak az Azori-szigeteken, számos tengeri utón levő hajó jelentette, hogy látta a repülőgép fényét, vagy hallotta a motorok zúgását. A Buffalo Bridges nevű amerikai hajó azt jelenti, hogy 23-án reggel hat órakor New- yorktól 1400 mérföldnyi távolságra és a Cap Kasétól 540 mérföldnyire délkeletre fényt látott a levegőben, amely nem szár- mazhatik mástól, mint a sapnyol repülőgéptől. Ha a hir igaz, föl lehet tételezni, hogy a repülők nem akartak kikötni az Azori-szigeteken és egyenesen továbbrepültek Amerika felé. Ebben az esetben egyelőre nem kell föladni a reményt, ámbár 23-ika óta újabb két nap telt el és a szerencsés kikötés lehetősége egyre valószínűtlenebbé válik. amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az eminenter kul túr kérdések elbírálásánál a politika alantas motívumai jutottak károsan döntő szóhoz. A magyar színi koncessziók odaítélésénél valóságos politikai megbízhatósági verseny fejlődött föl, amelyben gyakran nem a szolid érdemek és a természetes szub- ordinálódást magában foglaló komoly és komolyan garantált művészeti program győzedelmeskedett, hanem a nagyhangú ripacsok melldőngetéee, olcsó hiperlojalitása, amely csupán a profitszerzésnek volt hitvány eszköze, de a munka, a produkció tüzpróbájában •éppen olyan haszontalannak bizonyult ez is, a minő semmitérő és visszaejtést eredményező volt a művészeti program görögtüzes Ígérete. A szlovenszkói hivatalos szinügyi politika már nem egy kudarcot és csődesetet könyvelhet el. A szlovenszkói magyar kulturköz- vélemény minden kon.ee sszióosztáskor szorongva várja, hogy milyen újabb meglepetésre kell ráébrednie. Hogy az intrikák kulisz- szamögötti háborúja és a tisztán kulturális jelentőségű döntésbe belesikkadó politikum minő újabb vereségét és nivósülyedését készíti elő a magyar szinikulturának. Nem elég a sérelem, hogy a magyarság adófilléreiből mit sem juttatnak vissza a magyar színpadi szó művészetének, holott a többségi nemzet minden kísérlete számára bőven jutnak milliók, e mostoha állapot mellett még a teljes kiszolgáltatottság a sorsunk, mert a színészetét saját erejéből fentartó magyarságnak sajátos kulturügyébe mindeddig nem hagytak a szlovenszkói kultúrpolitika vezetői intézményes beleszólást és kényük- •kedvük szerint küldték a nyakunkra a szini- d Írek torokat és színészetünkre életveszélyes experimentumokkal szaggattak szét és erőszakoltak össze szinkerületeket. Ma újból fordulat előtt állunk. Nem tudjuk, hogy a koncesszióosztás uj dátuma a régi rendszer káros életbentartását fogja-e jelenteni, vagy pedig rendszerváltozást is a kultúra tiszta értékeinek mindenek fölött való megbecsülésével és a politika tisztátalan •eszközeinek száműzésével. De vigyázzanak a lelkiismeret eddigi próbáiban elmarasztalt faktorok, mert fog jönni idő, amikor letaszítják trónusáról a ma még üdvözítő sovinizmust és számonkérésire kerül az egyetemes emberi kultúra minden értéke, amely veszendőbe került, akár gyengeségből, akár az uj nemzeti célok téves értelmezéséből. Tragikus lesz az a tetemrehivás, amely a Novak Ottokárok és Biros Pál ok tetemei Kilőtt még nemzetek elnémított művésziéi két, zengését is vissza fogja követelni. Ne vessék nyakunkba a riaditeP Novák hurkát, mert meg kell gondolniok, hogy egy nemzet kultúráját leket válságba sodorni, de nem lehet megölni, mert halhatatlan az, mint maga a lélek, eJipaeztithaűKian, mint az. igazság és eloltkatatian, mint az elhivatás fény- csóvája, amit nem fojthat hamuba emberi erő.
