Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-25 / 143. (2068.) szám
4 1929 ftmlm », kM. Ausztráliában a meghamisított őstörténelem ét Az ausztráliai benszülöttek érthetetlenül műveletlenek maradtak, mig rokonuk, az európai ember a műveltség csúcsán jár — Az őslakók nem tudtak úszni és nem volt csónakjuk — Száraz lábbal jutottak el Tasmániába — Az ausztráliai kontinens története Az ausztráliai benszülöttek, akik gyér csoportokban laknak a kontinens sivatagbelsejében, ma is beszélnek még a legendás boldogabb időkről „Valamikor sok édes víz volt a földön és termékeny volt a vidék. Az ég, amely ma kegyetlen, mert nincs rajta egyetlen felhő sem, akkor még barátságos volt. Sok-sok gummifa terjeszkedett sorjában, ezek a fák tartották az eget. A Lake- Eyre mellett (ina itt gyilkos sivatag van sóstavakkal), akkor még óriási nagy kert volt, melyet a fák sátora védett a naptól és a levegő enyhe volt és hűvös. Itt laktak a csodálatos kadimakarák, a rettenetes nagy szörnyek. Ezek gyakorta lejöttek az égből a földre legelni s egyszer aztán, mikor lenn hüsöltek a dús gyepen, a bosszúállók eltörték a nagy gummifákat, amelyek az égbe vezettek, úgyhogy a kadimakarák itt rekedtek a földön. De a levélsátor is kilyukadt, ahogy a három óriás gummifa ledőlt, a lyuk mindig nagyobb lett cs nemsokára az egész ég egy nagy lyukká változott, ez a lyuk a „puri vilpanina“. A kadimakarák pedig it maradtak a földön, a kertben és amikor meghaltak, ott maradtak a csontjaik a mai napig"... Ez az egyetlen hagyományuk a benszülötteknek n kontinens történetére nézve. A kadimakarák maradványait ma is tisztelik, ha áradás, vagy szárazság fenyeget, elzarándokolnak a kadimakarák állítólagos kertjéhez és ott egy régi kadimaka- n csontot helyeznek keresztbe a patakon. Valószínű, hogy a kadimakarák óriási érszényes állatok voltak, amelyeknek vézna epigonjai a mai ausztráliai erszényesek. A kutatók azt hitték, hogy a benszülöttek emlékezése" a régi tropikus hazára való visszaemlékezést jelenti, de nem igy van: az említett paradicsomi állapotok tényleg megvoltak Ausztráliában is, néhány ezer esztendővel ezelőtt. Ekkor a föld az úgynevezett pluviális, esős, nedves és hűvös korszakát élte. mely i sivatagvidékeken mindenütt a termékenység boldog időszakát jelentette. Ez volt az a boldog idő, midőn a Szaharát, r Kalaihari sivatagot, az észak-amerikai és az ázsiai sivatagokat buja növényzet lepte el, állatok éltek rajtuk, sőt részben emberek is. így volt ez Ausztráliában is, ahol krokodilok éltek azokon a területeken, melyeken 15 centiméter ma az évi átlagos csapadék, mig a párolgás 2 és fél méteres vízmagasságot párologtatna el, ha volna. Régi tekintélyes folyómedrek és tóin edenoék tanúsítják, hogy a ma eivatagjellegü földön valaha erős vizkeringés volt és a Lake- Eyre ebben az időben egy és egynegyed millió négyzetkilométer vízfelületről gyűjtötte magába a vizet. A diluviáMs kor végével szárazabb időjárás következett és az el gőzölgő tó felszíne a tenger színe alá süllyedt. A só az iszappal sósagyaggá vált és ebben a rétegben található az ős állatvilágnak — úgy a kadimakaráknak is — a csontváza. Ebben az ősi esős időszakban települt meg Ausztrália földje, de a háromezer évvel ezelőtt élt cslakókról semmit sem tudunk, nem maradt fenn más, mint a barlangok falára és a sziklákba vésett durva rajzók, melyek egy sokkal gazdagabb állatvilágról tesznek bizonyságot. Óriási erszényesek éltek a mai állatvilág típusai mellett, akkor is itt élt már a kenguru, a hangyász, igen sok kígyó, emu, de azonkívül a krokodil is itt élt abban az időben. Az emberrel együtt a Sunda-szigetekröl bevándorolhatott egy kutyafajta is, mely később el- vadult. Ez a ,.dingó“-nak nevezett állat azonban nem jutott már el Tasmániába. mint ahogy a többi húsevő emlős, az erszényes farkas és a „tasmániai ördög" még eljutott odáig. A kontinensen az erszényes farkas és a tasmániai ördög is kipusztult, valószínűleg a dingó irtotta őket. A benszülöttek legrégibb törzsei is valószínűleg száraz lábbal jutottak el a déli szigetekre, mert még ma is ismerelten előttük a csónakkészilés és az úszás művészete, úgyhogy a tengeri utat soka- t ?m tették volna meg. Ez fontos támpont a kontinens földjének sülye- dése, vagy a tenger szintje emelkedésének meghatározásánál. Hogy milyen könnyen eltűnik egy-egy ilyen mrazföldi összekető vonal és milyen könnyen el- ’ ijed a tenger, arra nézve elég az a példa, hogy ■ méterrel süllyesztve a tengerszinét, Taemánia ia a kontinenshez tartoznék, még ha 60 méteres migerszinsiillyedés állna be, akkor uj Guinea i& szárazföld lenne. Az ausztráliai kontinens a legérdekesebb geológiai muzeum egészében, de a benszülött lakosság, melynek eredete még ismeretlen, annál érdek- ' lenebb a maga ostoba visszamaradottságában. Olyanok ezek a törzsek, mintha a teremtés megfeledkezett, volna róluk! Valamennyien a negroid ősfajhóz tartoznak, amely Délafrikában még ma i> él, azonkívül a pacifikus terü’eleu az előpolinó- ziai lakosság törzsét és Sundanóziában az előma- láji lakosságot alkotja. Ennek az ősfajnak a nyomai a tőrténelemelőtti időkben az egész földön l-imutathatók és Európa őslakosságával is szoros <h /'"•függésben vannak. Ez az összefüggői; azonban nincs még eléggé kiderítve. Teljesen érthetetlen az az értelmi tunyaság, melyet Ausztrália Jakói tanúsítanak a fejlődés terén. Fejlődésük, felfogásuk és lelkialkatuk szerint a legrégibb kőkorszakba tartoznak, ezt a fejlődési fokot Európa népei körülbelül 10.000 esztendővel ezelőtt meghaladták. Ma mintegy 60.000 őslakó él még Ausztráliában a civilizáció után a legcsekélyebb vágyat sem érezve, a legvadabb, legsivárabb vidéken, különösen a kontinens északi részén, halászattal és vadászattal foglalkozva. Ezek a „fokszilis" őskorbeli leletek módjára éló emberek egy darab meghamisított őstörténelem. A hamisítás bennük az, hogy amerikai pipa van a szájukban és kő- korszakbeli baltájukat ma eldobott üvegcserépből, vagy telefonszigetelő cserépből köszörülik. Egyáltalán nem ^esznek róla tudomást, hogy kések és acélbalták is vannak ma már a világon Nincs még Ötven éve. hogy megszüntette a fehér lakosság a benszülöttek hagyományos embervadászatait, de ez a szokás még ma is természetes lenne közöttük. A gondolkozásmódjuk legalább nem változott. Hangtalanul és részvét nélkül száll sírjába ez a pár ezer ittfelejtett kőkorszakbeli ember: még csak nem is érdekesek, mint az indiánok voltak Amerikában. Itt, a páratlanul szívós angol ausztráliai fehérek mindent, ami történelmi szempontból érdekes, elszedtek a benszülöttektől. Részletesen feldolgozva láthatók a múzeumokban és igy igazán nem fontos, hogy még élnek ... SCHREIBER, BALEK Irta: MÁRAi SÁNDOR Schreibert, a potyautast, visszaküldték az első hajóval Amerikába. Álma nem ment teljesedésbe, Schreiber nem a fog a Casino de Paris színpadán szalmakalapbau Clievalier- utánzatokat énekelni. Mehet vissza az irodá ba, vagy üzletbe, ahonnan elszökött, zárás után fejére tette a kalapját s átugrott egy kissé Európába. Most kérezkedhet vissza, ha ugyan visszafogadják. Hiába ugrált Le Bour- gelbán, hiába lengette az amerikai zászlót, s hiába ordította sok: ügy buzgalom mai, de kissé fogyatékos franciasággal, hogy „Vive Francé", — Páris, a nagy kényur, nem fogadta szivébe, Páris utálta Schreibert, lenézte, megvetette, gyorsan útilaput kötöttek a talpára, hogy ne zavarja a nemzeti ünnepet, amit a három francia pilóta sikeres óceánrepülése alkalmából rendeztek. Mindentől, függetlenül kétségbevonhatatlan tény marad, hogy Schreiber is átrepülte az óceánt. Nevét, az unszimpatikus potyaifráter nevét, fel kell jegyezni abba a történelmi névsorba, amelynek élén a modern legendák olyan dicsőséges nevei fényiének, mint Nun- gesser és Coli, Byrd, Chamberlin, Lindbergh. Schreiber átrepülte az óceánt, ezen már nem segít semmi. Szemtelenségből repülte át, po- tyázásá vágyból repülte át, pénzt akart igy keresni, de átrepülte. Ezt már nem mossa le róla senki. Az ötlet nem uj. Hány ilyen potyafrátere van a történelemnek, nagy históriai eseményeknek, — Schretiberek, akik éppen csak ott voltak, elbújtak, odaálltak, mikor a dolog történt s a nagy esemény aztán elindult, háborúk, forradalmak, nagy szellemi művészeti és tudományos mozgalmak s röpítették magukkal az örök Schreibert, a potyafrátert, a világhír pumpolóját, aki egy kissé kompromittálja s egy kissé megzsarolja az eseményt, de mégis ott van. Huszonhat órán át Schreiber, a zsaroló, éppen úgy kockára tette a bőrét, éppen úgy úszott ég és viz között, ködön át, a gloire s a világhír felé, éppen úgy, ha nemtelen szándékból s öntudatlanul is, szolgálta az emberi haladás ügyét, mint a három pilóta, kiket most Páris ünnepel. Kétségtelen, hogy Schreiber kissé kéretlenül szolgálta az emberi haladás ügyét. Magánszorgalomból szolgálta. De a meztelen tény annyi, hogy Schreiber huszonhat óra alatt átrepült Amerikából Európába. Ezért a hőstettért eddig még mindenki babért és készpénzt kapott a hálás emberiségtől. Schreiber az első, aki nem kapott semmit. Nagy balek lehet Schreiber. Nem volt szerencséje. A tömegsiker mindig pillanatokon múlik. Talán egy rossz mozdulata volt, rossz szavai, leplezetlenül mohó gesztusa. Ügyetlen zsaroló lehet, a világsiker nem vett róla tudomást, ejtették. A siker örökké kiszámíthatatlan. Talán az orra nem tetszett Parisnak. A pilóták megbocsátották neki, hogy velük- repült, megnehezitette s taláu veszélyeztette is az útjukat, de nem dobták a tengerbe, magukkal hozták, engedték potyázni a glorie- ból. Páris vállat vont és visszaküldte Schreibert a fantasztikus és vállalkozó szellemű Amerikába. Schreiber esete halhatatlan példája a siker kiszámithatatlanságának. A balek akkor is balek marad, ha nemtelenül vásárra viszi a bőrét. Nem elég átrepülni az óceánt Nem elég kéretlenül vállalni a halál kockázatát. Rokohszenvésnék is kell lenni hozzá. Ez az, amit Schreiber nem kalkulátt be az ut veszélyeibe. Azt hitte, hogy snáj- dig dolog lesz, amit csinál. Kiderül, hogy snassz dolgot csinált. Miért? Árnyalatokon múlott az egész, mint minden, ami az emberek hangulatára ópit. Por támadt Tutenkámen mérhetetlen kincsei miatt Carnarvon lord és az egyiptomi kormány között Tutenkámen szelleme még a sirháboritó lord örököseinek sem hagy nyugtot Lomion. juniue 24. Tutenkámen szelleme, akinek ezeréves álmát néhány évvel ezelőtt megzavarták az emberek, még mindig „kisért", hogy bosszút álljon sirja háborítom. Régi legenda, hogy a egyiptomi fáraók sírjának háborgatőit a fáraók szelleme a halálba űzi és a Tutenkámen-sir felfedezését követő tragikus események látszólag meg is erősítették ezt a babonát. Egymás után hallak cl váratlanul, tragikus módon mindazok, akiknek valami részük, vagy közük volt a sir feltöréséhez. Azonban a legendának és a babonának mégsem lehet hitelt adni, ezért sokkal valószínűbb, hogy Carnarvon lord és a többiek mérges szúnyogok csípésének vagy pedig az egész expedíciótól független véletlen eseményeknek estek áldozatul. Carnarvon lord meghalt, azonban — ahogy a babonahivők vélik — Tutenkámen szellemének hosszúja még örököseit is kisérti. Óriási pőr keletkezett ugyanié az egyiptomi kormány és Carnarvon lord örökösei között a mérhetetlen kincs miatt, amely a fáraó sírjából napvilágra került. Mint emlékezeet6, az egyiptomi kormány egy nap, amidőn az ásatások már javában folytak, betiltotta azokat, illető'eg a további munkát csak azzal a feltétellel engedélyezte, ha a sir értékeit az egyiptomi kormány kapja meg. így is történt, de a lord örökösei nemrégiben igényi lám asz tol lak a, kincsekre, és igy került pörre a dolog. mert. az egyiptomi kormány nem hajlandó a kincseket kiadni. A döntés a kairói angol főbiztos kezében nyugszik, akinek a jövő hét folyamán kell döntést hoznia a szenzációs pörben. A lord örökösei az egyiptomi kormány és a lord közölt annak idején létrejött szerződés azon passzusára hivatkoznak, amely szerint a kincsek tulajdonjoga az egyiptomi kormányé, de amennyiben két példányt találnak valamelyik értékből, az egyik példányt Carnarvon lord kapja. A lord halála után azonban a kormány nem telt eleget a szerződésben vállalt kötelességének azzal az indokolással, hogy miután a lord. meghalt, a kormánynak vele szemben fennállott kötelezettsége ie megszűnt. Később újabb érvet talált s azt hozta fel, hogy a kincsek megcsonkithatatlan egészet alkotnak s értékükből sokat veszítenének, ha a példányok egy részét el kellene szállítani Angliába. 1 Anglia tudományos és jogászi köreiben ezért nagy érdeklődéssel tekintenek Lloyd főbiztos döntése elé. • „Miss Európa“ arckrém törvényesen vcdve 1 A jelenkor egyik legtökéletesebb arc- májfoltot és más ápolószere arctisztátlanságot biztosan eltüntet. Kolerákat a S. R. részére: „KAI AH11 droaérla, Torna Ba. Naponta postai szétküldés! 1 tégely árckrém 10'— Kő Hozzávaló szappan 5'— Kő, arclemosó 5’— Kő. Külön- külön is kaphatók, de előnyös egyben használni. Az olasz fasizmus hét uj tízparancsolata Milánó, junius 21. Mussolini lassan átformálja az egész olasz népet. Uj erkölcsöket hirdet, amelyek azonban a régi erkölcsi törvényekhez való visszatérést jelentik. Az igazi erkölcsökhöz való visszatérést, amelytől az emberiség az utolsó évtizedekben eltávolodott és amelyekhez vissza, kell lérnie, hogy helyét biztosítsa a fejlődésben. Az olasz családokat az utóbbi hetekben nyomtatványok és újfajta hittérítők keresik föl. A nyomtatványok épenugy, mint ezek az uj apostolok is, ugyanazt hirdetik: a család szentségét. Tízparancsolatuk a következő: 1. Szered mindennél jobban a férjedet. És szeresd embertársaidat, amennyire csak tudod. De ne felejtsd el. hogy otthonod az uradé és nem embertársadé. 2. Tekintsd férjedet érdemes vendégnek és barátnak. De nem barátnőnek, akinek minden osip-csup bajt és bosszúságot elpanaszolhatsz. 3. Uradat hazatértekor derűs arccal és rendben tartott lakással fogadd. De ne húzd föl az orrodat, ha mindezt nem veszi észre rögtön. 4. Háztartásod számára ne kérd el utolsó fillérjét is. Inkább igyekezz derűssé tenni az életét, adj neki szabadságot és biztosítsd a nyugalmat gyermekeid számára. 5. Gyermekeid legyenek mindig tiszták és takarosak. És te magad is légy tiszta és takaros mindig, hogy amikor urad iát, örömében mosolyogjon és hogy a távolból is gondoljon rád. 6. Ne felejtsd el, hogy jó- és balsorsban urad mellé szegődtél. És ha mindenki cserben hagyná is, neked akkor is erősen kell fognod a kezét. 7. Ha uradnak még él az anyja, ne felejtsd, hogy nem lehetsz vele szemben eléggé jó és eléggé alázatos, mert ő ringatta karjaiban férjedet. 8. Ne követelj az élettől olyasvalamit, amit még senkinek sem nyújtott. Ha hasznossá tudtad tenni magad, máris boldog lehetsz. 9. Ha bajok köszöntenek rátok, ne csüggedj és ne ess kétségbe: a jobb napok visszatérnek. Bízz az uradban: ő elég bátor tud majd lenni mindkettőtökért. 10. Ha eltávolodna tőled, te akkor is csak várj rá. Bizonyos, hogy vissza fog térni hozzád. A mozgalom, amely ezt az uj tízparancsolatot az olasz nőkhöz eljuttatja és amely ezen az alapon hirdeti az uj erkölcsöket, — igen magas körökből indul ki. A fasiszta-államnak jő és gondos anyákra és hűséges feleségekre van szüksége. De szüksége van arra is, hogy a férfi-generációt, helyesebben már a jövendő férfi-generációt is áthassák az uj erkölcsök, és a — fegyelem. Tízparancsolatot állítottak össze az ő számukra is, amelyet a „Milizia Fascista", a hivatalos fasisztaCsizi lód bróm fürdő | kérjen prospektust Füröölgazgatóság, Csizfürdö, Slou | közlöny adott ki az uj generáció kötelességeiről. Ez az uj tízparancsolat igy hangzik: 1. Ne felejtsd el, hogy & fasisztának, különösen pedig a fasiszta katonának nem szabad hinnie az örök békében. 2. Aki börtönbüntetést kap. mindig meg is érdemli azt. 3. A hazának szolgálunk akkor is, amikor egy bádogcsajka benzinre vigyázunk. 4. A bajtársad: Testvéred is legyen. Először is: mert veled egyíilt él. Másodszor: mert ö is éppen úgy gondolkodik, mint te. 5. A puskát és tölténytáskát nem azért kaptad, hogy semmittevésben nyüdd el, hanem hogy megőrizd a háború számára. 6. Ne mondd soha, hogy: „Ennyit fizet nekem a kormány", mert te vagy az. aki fizetsz és a kormányt te akartad és te öltötted fel érte az egyen ruhát. 7. A fegyelem a hadsereg napfénye. Nélküle nincs katonaság, csak zűrzavar és csatavesztés. 8. Mussolininek mindig igaza van. 9. Az önkéntes számára nincs enyhitő körülmény. amikor arról van szó. hogy engedelmeskednie kell. 10. Van valami, aminek mindennél drágábbnak kell lennie számodra: és ez a Duce élete! ... Ez a két uj tízparancsolat az uj Olaszország lelkét tükrözi vissza. Revolverharc egy prágai rendőr s egy gyanús orosz között Prága, június 24. Tegnap reggel hat óra. körüli Víneeky rendőr biztos Prága perifériáján, Kosáron túl, a mezőn egy alvó férfire bukkant. Felébresztette és igazolásra szólította fel. A férfi azonban válaszra sem méltatta a rendőrt, aki erre meg akarta motozni. Amidőn lehajolt hozzá, a férfi a rendőr fejére borította a felső kabátját. A rendőr nagyneJiezen kikászálódott, ekkor azonban már revolver csöve meredi feléje. A rendőr önvédelmében kardot ráütött s a férfi kezére és fejére sújtott vele. Az ismeretlen erre futásnak eredt ét; menekülése közben többször rálőtt a rendőrre, aki a tüzet viszonozta. Végül ie a férfi eltűnt a közeli érd öcskében, A rendőr kezében csupán felsökabátja és; néhány paipirja maradt, amelyekből csak annyit lelhetett megállapítani, hogy az idegen orosz vagy ukrán. A kabát /sebében egy ötszáz koronára szóló nyugta volt. amely összeget a férfi Ruszin«wkóx& küldi*
