Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-25 / 143. (2068.) szám

1329 jmning 25, kedd. T>R&GAT.MAGkAR.HlRIiAI? 5 Kao Danvar és Madame Hodoyer halálos szerelmi regénye Az annamita §6pap Lyonban banktisztviselő tesz — Hodoyer asszonyt titokban eiszereii1 tőrjétől — Kao Danvar eltűnik — A nő holttestéi meztelenül kiveti a Solyó — Ázsiai emberáldozat Lyonban Lyon, június 24. Napokon át izgalomban élt a város intelli­genciája. Mindenki jól ismerte Hodoyer ügy­véd szép barna feleségét, aki a lyoni társasá­goknak ünnepelt szépsége volt. Az asszony nyomtalanul eltűnt. írást nem hagyott hátra s a férj kétségbeesetten kerestette mindenfelé. Senki sem sejtette, hová tűnhetett Hodoyer asszony. Csak a szobaleány tudott valami ho­mályos felvilágositást adni: Madame lerohan az uccára, az msió elrobog vele — Becsöngetett az ajtón egy ismeretlen férfi és azt mondta, hogy a madame azonnal menjen vele, mert az ügyvéd urat baleset érte és látni akarja madame-ot. Úrnőm úgy, ahogy volt, lerohant az uccára. Lenn egy autó állott. Beült az autóba az ismeretlennel és el­hajtottak. Azóta nem láttam a madame-ot. En nem tudom azt sem, ki volt a férfi... A múlt héten csütörtökön délelőtt féltizen­egykor sietett el a lakásból Hodoyer asszony. A férj pontosan ebédidőben megérkezett. A szobaleány összecsapta a kezét: — Hát nincs semmi baja, uram? Madame egy órával ezelőtt rohant él a kórházba, mert valaki jelentette neki, hogy az urat baleset érte... Az ügyvéd már elekor rosszat sejtett és iz­galma csak fokozódott, amikor telt az idő és a felesége még mindig nem tért haza. Kétség­beesésében a rendőrségre sietett és jelentette az esetet. A rendőrség megindította a nyomo­zást. A szobalány nem tudott pontos személy- leírást adni az ismeretlen férfiről, aki magá­val vitte az asszonyt. A rendőrség feladata az volt, hogy kinyo­mozza a titokzatos férfi személyét és megta­lálja az autót. De napokon át hiábavaló volt minden fáradozása. Lyon izgatottan leste, mi­kor került meg az asszony. Az emberek arról beszéltek, hogy az ismeretlen férfi tulajdon­képpen Hodoyer asszony szeretője Volt, hi­szen a hu szó n! iá r o m éves szép, barnaha ju nő nem szerette a nála tizenhat évvel idősebb férjét, akihez csak az anyagi előnyök miatt ment férjhez. Hodoyer ügyvéd ugyanis egyi­ke Lyon leggazdagabb embereinek. Kápráza­tos fényűzéssel rendezte be kis palotáját, amely hatalmas kert közepén áll. Nem múlt el hét, hogy estélyt ne rendeztt volna az ügy­véd szép felesége szórakozatására. Ezeknek az estélyeknek mindig az volt a fénypontja, amikor Hodoyer asszony hatalmas hárfája mellé ült és régi érzelmes chansonokat éne­kelt. Sok hódolója volt az asszonynak, de férje egyáltalában nem volt féltékeny. A bo- londulásig szerette a feleségét és tökéletesen megbízott benne. Vsa fi bizalom és titkos kedves Amikor a nyomozás során a rendőrfőnök megemlítette Hodoyer ügyvéd előtt, hogy ta­lán bizalmas viszonyban volt az asszony vala­kivel, akiről a szerencsétlen férj nem tud, ő összecsapta a kezét, majd a rendőrfőnök asz­talára sújtott öklével s kivörösödve tiltako­zott: — Inkább ne nyomozzanak, de nem tűröm, hogy feleségemet gyanúsítsák. Csak engem szeretett... Oh, hogy szeretett! Nem tűrök semmi aljas gyanút! A rendőrség azonban ekkor már tudta, ki volt az asszony kedvese. Ezt a férfit kutatta, de már nem találta Lyonban; A nevét egye­lőre elhallgatták a férj elől... Azt hitte tehát a rendőrség, hogy az asszony megszökött kedvesével és nem is nagyon fá­radozott, hogy a szökevények nyomára akad­jon. Bízott-abban, hogy az asszony majd csak jelentkezik levélben, bár nagyon különös, hogy neim vitt magával csomagot, hiszen a la­kásból nem hiányzott semmi. Tessék-lássék nyomozás folyt mégis arra az esetre, hátha az asszony még Lyonban rejtőzik. Meztelen női holttest Két nappal ezelőtt azonban megdöbbentő fordulatot vett az eltűnés vagy „szökési" eset. A város alatt a Rhóne-folyó partravetett egy meztelen női hullát. Egy halász találta meg, aki mindjárt rendőrökért szaladt. Nem volt nehéz azonnal agnoszkálná a csupasz női hul­lát. Hodoyer asszony holtteste volt. Bár a vízben már oszlásnak indult a test és a halak is kikezdték, még mindig megőrizte szép for­máit. Maga a rendőrfőnök rohant a Bökne partjára, hogy a rendőrorvossal együtt meg­vizsgálja a holttestet. Ariiig élt Hodoyer asszony, mind a ketten hódolói voltak s nemrég még látták is őt a színházban, mélyen dekoltált estélyi ruhában, csillogó ékszereivel. Könnyen felismerték a parton heverő holttestbe^ a szép Hodoyer asszonyt. Teljesen meztelen volt s csak a bal lábára csavarodott rá a zöld hínár. Amikor az orvos közelebb hajolt hozzá, megdöbbenve látta, hogy a szép nyakon egy vékony selyem­zsinór van, amely hurokszerüen körülszoritja. Ami meztelenségét illeti, a rendőrfőnöknek is, a rendőrorvosnak is az volt a véleménye, hogy nem a Rhőne mosta le Hodoyer asz- szonyról a ruhát, nem is a halak rágták le róla, hanem már teljesen levetkőztetve ke­rült á folyóba. A hullaházban hozzáfogtak a holttest fel- boncolásához. Az orvosok megállapították, hogy nem a vizbefullás okozta az asszony ha­lálát, hanem a rejtélyes selyemzsinór. A vé­kony selyemzsinór eltörte az asszony nyakcsi­golyáját. Tehát valaki megzsinegelte a szeren­csétlen Hodoyer asszonyt, a zsinegelés előtt vagy után meztelenre vetkőztette és a hullát a Rhöne-ba dobta. De ki lehetett a gyilkos? Miért tette? Hová tűnt ? A rejtélyes sárga annamita eltűnik Mialatt Hodoyer asszony holtteste a bonco­lóasztalon hevert, Lyon legügyesebb detekti- vei fantasztikus fölfedezésre bukkantak. Ezek a detektívek már korábban tudták, hogy ki volt az asszony szeretője. Egy lyoni bankban volt alkalmazásban, de az asszony eltűnése óta neki is nyoma veszett. Korábban persze azért nem feküdtek neki erélyesen a nyomo­zásnak a detektívek, mert féligmeddig ma­gánügynek tekintették, hogy két szerelmes eltűnik a városból. Amióta azonban a mezte­len hullát a partra vetette a viz, gyorsan cse­lekedni kellett. Hodoyer ék estélyein egy sárgaarcu, kínai szemvágásu, alacsony, izmos férfi hallgatta legnagyobb élvezettel Hodoyer asszony ének­lését és hárfázását. Ezt a férfit Kao Dánvar­nak hívják. A francia uralom alatt lévő Hátsó­in diából vándorolt be Franciaországba. An­nám tartományban lakott még néhány évvel ezelőtt s előbb Párisban, majd Lyonban kül­sőleg teljesen európaivá vedlett. Elsajátította a szellemes társalgás apró fogásait, ő maga is kitűnő zenész volt s Hodoyer asszony min­den vendége között erre az exótikus, különös emberre volt a legbüszkébb. A társaságok­ban suttogták is, hogy Hodoyer asszony vi­szonyt folytat az indokinaival s a szobaleány az eltűnés után a rendőrség szigorú faggatá­sára be is vallotta, hogy tud úrnője viszonyá­ról. Amikor az ügyvéd tavasszal két hétre Londonba utazott üzleti ügyben, Hodoyer asszony hol Kao Danvarnál töltötte az éjsza­káit, vagy pedig az indokinai aludt a Ho- doyer-palotában. Megtalálják a barnaruhája szakállast Kao Danvar tehát eltűnt, de a detektívek jól tudták, hogy rajta kívül még vagy negy­ven annami bevándorló él Lyonban. Azt gya­nították, hogy Kao Danvar valamelyik faj- testvérénél rejtőzik. Valószínűnek tartották a detektívek, hogy ilyen körülmények között a szerencsétlen szép, fiatal asszony kéjgyil­kosság áldozata lett. Sorra járták tehát az indokínaiak lakását, ami nagy munkának látszott, noha a sárgabőrüek közel laknak egymáshoz s valóságos külön negyedük van Lyonban. Magukkal vitték a szobaleányt is abban a reményben, hátha valamelyik sáirga- arcuban fölismeri a titokzatos férfit, aki a baleset álhirével meglepte és elhívta az asz- szonyt. A detektívek útja gyors eredménnyel járt. A harmadik házban megtalálták a barnaru- hás, szakállas férfit. Először tagadott, de az­tán bevallotta,- hogy ő járt Hodoyer aszony- nál. Most derült ki az is, hogy a szobaleány rosszul hallotta az izgatott párbeszédet. A szakállas férfi ezzel lépett Hodoyer asszony elé: — Tőle jövök. Baleset érte Kao Danvart. Ha még életben akarja látni, jöjjön ... S az asszony rohant szeretőjéhez, akiről azd hitte, hogy haldoklik. A szörnyeteg Lokapala temploma A szakállas indokinai csak annyit mondott, hogy Kao Danvar csakugyan betegen feküdt. Az asszonyt elvitte hozzá Kao Danvar autó­ján, letette a ház előtt s egyebet nem tud. Ezt az embert letartóztatták a detektívek és foly­tatták az indokínai negyedben a razziát. Még meglepőbb eredményre bukkantak a legközelebbi házban. Ez templomnak van be­rendezve és a lyoni annamiták itt tartották istentiszteleteiket. Az annamitáknak külön ázsiai istenük van, akit Lokapalá-nak nevez­nek. A szekta templomában hatalmas már­ványoltárt találtak és egy óriási Lokapala- szobrot, különböző „szentképeket" és szobro­kat, amelyek ijesztő és ocsmány szörnyetege­ket ábrázolnak. A templomban tartózkodó „hivek" csak ennyit válaszoltak a kérdezge- tésekre: — Mi nem csinálunk itt egyebet, csak imádkozunk és hallgatjuk főpapunk prédiká­cióját. — Hogy hívják a főpapotokat? — kérdez­ték a detektívek. — Ő Kao Danvar, de most nincs itt. Újabb nyolc embert tartóztattak le a detek­tívek és a rendőrök. Az egyik annamita be­vallotta, hogy istentiszteleteiken gyakran megjelent egy fehérarcu nő, aki szakított a keresztény vallással, ő is Lokapalá-t imádta. Emberáldozat Ezen. a napon huszonöt annamitát tartózta­tott le a lyoni rendőrség, de a „főpap", Ho­C 8 SÍ Sí 51 ÍR y se jk- 1L jr az ismert budapesti cipészmester lunius 26 és 27- éa Prágában Fr. Parta & Co -nal, Národni t?. 17 eredeti budapesti árakon rendeléseket mérték szerint vesz tel. doyer asszony szeretője, nem volt köztük. A templomban összeszedtek minden képet, min­den szobrot és írást. Egy lyoni orientalista professzor esküt tett, majd hozzáfogott az Írá­sok és szent könyvek tanulmányozásához. Egy félig elsárgult pergament megoldotta Hodo­yer asszony rejtélyes halálának titkát. Ez a pergament az annamiták istenéről szól. Ki­derül belőle, hogy Lokapala szörnyeteg dé­mon volt, aki emberáldozatot követelt. Mohó­ságát nyolc évenkint legalább egyszer csilla­pítani kell. A márványollárra meztelen és ke- zén-lábán megkötözött asszonyt, lehetőleg fe­hérbőrűt kell fektetni. A nő nyakára selyem­zsinórt hurkol a főpap, hosszasan imádkozik, a hivek hallgatják, majd az ima végén a fő­pap meghúzza a selyemzsinórt... Az áldozat nyakcsigolyáját eltöri... Ez történt tehát a szép lyoni asszonnyal is, akit szeretője, az annamita főpep sajálkezü- leg áldozott föl Lokapalának. A detektívek ezután átkutatták a meggyilkolt asszony fiók­jait s rengeteg annamita könyvet s apró ször­nyeteg-szobrot találtak a lakásban. Valószínű tehát, hogy a szerelmében megszédült Hodo­yer asszonyt indokínai szeretője megnyerte szektájának, csak azért, hogy az adott napon magához csalja és föláldozza a förtelmes ázsiai istenségnek . .. Franciaországban min­denütt kutatják most a megszökött Kao Dan­vart, a látszólag európai banktisztviselőt, az annamiták gyilkos főpapját... Súlyos határincídensek a iugoszláv-biiiár határon izgalom Szófiában — Szerbia halszáz bolgár parasztot internált Szófia, junius 24. A lapok jelentése sze­rint a bolgár—szerb határon a feszültség egyre növekszik. A délszláv hatóságok Dolna Lubata közelében koncentrációs tá­bort szerveztek, amelybe internálták a ha­tár mentén elfogott bolgárokat. A hatszáz fogollyal állítólag kegyetlenül bánnak s két hét alatt két bolgár parasztot és egy bolgár parasztasszonyt agyonlőttek. A ha­táron a jugoszláv katonák többször ok nél­kül lövöldözni kezdtek a békésen közeledő bolgár lakosságra s rettenetes vérfürdőket rendeztek közöttük. Több Ízben átlőttek bolgár területre s egy bolgár katonát meg­sebesítettek. Szófiában a határról érkezett hirek óriási izgalmat keltettek és a lapok azt követelik a kormánytól, hogy jelentse be Belgrádban erélyes tiltakozását. Bitien 'István a magyar Ummm frapcii^teiráti tireiwéseirii is pilisi istjassak eredményéről — A magvar feisőMz külügyi bizottságának ülése — Budapest, junius 24. A magyar felsőház kül­ügyi bizottsága szombaton délután Berzeviczy Albert elnöklésével ülést tartott. A bizottság ülésén a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Walko Lajos külügyminiszter jelent meg. , A Kellog-paktum becikkelyezéséről szóló ja­vaslat elfogadása után Berzeviczy Albert, a bi­zottság elnöke, szólalt fel. Szükségét érzi an­nak, — mondotta, — hogy a felsőház külügyi bizottsága is megnyilatkozzék annak a táma­dásnak ügyében, amelyet a legutóbbi napok­ban a kisantant államai a miniszterelnöknek a legutóbbi nagy nemzeti ünnepségen elmondott beszéde miatt indítottak Magyarország és a mi­niszterelnök személye . ellen. A kisantant Ma­gyarországot támadásai során úgy akarja oda­állítani a világ közvéleménye elé, mint béke­bontót. Szükségét érzi annak, hogy a felsőház külügyi bizottsága kifejezést adjon annak a fel­fogásnak, hogy az a beszéd, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök a nagy nemzeti ün­nepség alkalmával a Névtelen Hős emlékművé­nél tartott és amelyben a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságra vonatko­zó véleményét hangoztatta, minden egyes magyar ember leikéből fakadt és az egész magyar nemzet a miniszterelnök mögött állott akkor, amikor ezeket a kijelen­téseket megtette. A külügyi bizottság általános helyesléssel fo­gadta az elnök deklarációját. Ezután Walko Lajos külügyminiszter tájé­koztatta a bizottságot a kisebbségi jogvédelem Ügyének legutóbbi fejleményeiről. József királyi herceg volt az első felszólaló. Örömmel hívja fel a figyelmet — mondotta — arra, hogy a francia sajtónak azelőtt Magyar- országgal szemben, sajnos, sokszor gyűlölködő hangját újabban barátságosabb, megértőbb hang váltotta fel. Igen kívánatos volna, ha a francia közvélemény ez örvendetes hangulatváltozása a francia hivatalos körökre is kiterjedne. Bethlen István gróf miniszterelnök utalt arra. hogy a magyar kormányt mír hosszabb ideje az a törekvés vezette, hogy Magyarországnak Franciaországhoz való viszonyát, amely, sajnos, egy közbejött szerencsétlen incidens következ­tében egyideig bizony sok kívánnivalót hagyott fenn, fokozatosan újból megjavítsa. A magyar kormány mindent megtett, hogy barátságosab­bá tegye ezt a viszonyt és ennek az előkészítő munkának meg is volt hatása. Hiszen a francia sajtóban már párisi útja előtt is kedvezőbb hangulatváltozás jeleit lehetett tapasztalni, ami azt mutatta, hogy fokozatosan eliminálhatók azok a nehézségek, amelyek főleg idegen kezek munkájának ered­ményeként a megértés útját állták. E nehézségek elhárítására elsősorban informa­tív munkára volt szükség. Párisi utjának is az volt a célja, hogy személyesen vállalja az infor­matív munkának rá eső részét, főleg azokban a kérdésekben, amelyekben a francia hivatalos körök súlyt helyeznek arra, hogy tisztán lássa­nak. Azt hiszi, hogy bizonyos félreértések tisztázása sikerült is, ami bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország viszonya Franciaországhoz a jövőben még fokozatosabban javuljon. A megértésnek ezt a politikáját a jövőbeíi is követni akarja. Ez Magyarországnak Olaszor­szággal való meleg barátságával és a többi ha­talmakkal szemben követett politikájával ösz- szefér és egymást kiegészíti. Hadik János gróf örömmel és megnyugvással vette tudomásul a miniszterelnök bejelentését és a miniszterelnök sikeres kezdeményezéséért köszönetét mond. Hasonló értelemben szólalt föl Esztcrházy Pál gróf és Pap Géza báró is. Mwchison városát az uiibb uizélandi földrengés eltüntette a főid színéről London, junius 24. Wellington! jelentés szerint az ujzélandi földrengés ismét meg­ismétlődött és jelentékeny károkat oko­zott. Murchison városa, amelyben már az első földrengés is nagy rombolást vitt végbe, teljesen eltűnt a föld sziliéről. Tá- bakából jelentik, hogy a négyezer láb ma­gas Steveas begy szintén eltűnt.

Next

/
Thumbnails
Contents