Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-25 / 143. (2068.) szám

3

MM Junius 25, kedd.

HBMtfTOCT?3TOg-.i,ir.7.^iT£!lila3MMB

Benes újból a belpolitika poronijára invitálja a kisebbségeket

A jogmaximum nemzetközileg nem biztosítható, hanem csak a minimum, különböző erejű kisebbségek viszonyai pedig sohasem generalizálhatok

Prága, junius 24. Benes külügyminiszter a Náse Dóba cimü szocialista lapban nyilatkozott a 'kisebbségi szerződések geneziséről és a (kisebbségi problémáról. Benes fejtegetéseiben a következőket mondja:

A kisebbségi iszerzödéeeket és a béke- «eraődéeefcbe ezekkel egybehangzóan felvett kiaebhségtjogi kötelezettségeket a békekonferencia azon törekvése szülte, hogy korrigálják azt a relativitást és határozatlanságot, mely az európai viszonyok uj rendezésénél az önrendelkezési jog gyakorlati végrehajtásában előállottak volna és hogy a kisebbségek nemzetközi védelmével az uj vi- szonoykínak stabilitást adjanak. A nemzetközi kisebbségi védelem eszméjét már a háború utolsó fázisában felszínen tartották, úgy hogy ezt nemcsak Wilson amerikai elnök vette fel terveibe, hanem meggondolás tárgyát képezte a békeszerződések egyes delegációinak is.

A csehszlovák békedelegáció tudatában volt annak, hogy a kisebbségi kérdést a békekongresszuson meg kell oldani. A német kérdésről szóló memorandumban, amelyet a békékotnferencia részére kidolgoztunk, ezt irtuk: „A csehszlovák köztársaság nemcsak hajlandó akceptálni minden nemzetközi kötelességet, amelyet a békekonferencia a kisebbségek érdekében reá ró, hanem még tovább is akart menni" ... A csehszlovák delegáció tehát számított általánosságban azzal, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi kérdést a'békekonferencián meg kell oldani és sohasem helyezkedett ezen megoldással szembe, mert tudta, hogy ez hasznára lesz azon sajját nemzetiségéhez tartozó kisebbségeknek, melyek esetleg az uj állam határain kívül fognak rekedni, másrészt pedig meg volt győződve arról, hogy ez a kötelesség nem jelent áldozatokat az államra, mivel a nemzetközi kisebbségvédelem nem mehet odáig, mint amennyit maga a csehszlovák kormány beűső törvényekkel hajlandó megadni.

SíuverénitAs ellenében kisebbségvédelem

Amikor 1919 május 31-én a kisebbségi kérdést előkészítő bizottság beterjesztette elaiborátumált, úgyszólván valamennyi szövetséges állam állást foglalt ellene. Kramár, a csehszlovák delegátus kijelentette, hogy hajlandó volna a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeket vállalni, ha azok általános természetűek volnának, vagyis a népszövetség valamennyi államát egyenlő mértékben köteleznék. Mintán ez az eset nem állt fönn, kifogásolta, hogy a kisebbségi kötelességek egyoldalúan megszükitik az uj államok szuverén itását, mivel megengedik, hogy belső ügyeikbe egy harmadik állam beleavatkozzon s éppen ezért a csehszlovák delegáció a kisebbségvédelem eme formáját elutasította. Lengyelország és a többi állam kifogásaira válaszolt Wilison elnök, valamint Olémen- ceau miniszterelnök is és az utóbbi a Pade- rewskihez intézett levelében azzal érvelt, hogy „az európai közjogban minden idők óta szokás, hogy ha egy uj állam megalakul, vagy egy meglévő állam uj területet szerez, akkor ez az állam

megkapja a nagyhatalmaktól kollektív és

formális elismertetésót, amennyiben bizonyos nemzetközi egyezménnyel kötele®

magát bizonyos kormányzati elvek megtartására".

Egy másik argumentumban azt hangsúlyozták, hogy az antant nagyhatalmak voltak azok, amelyek katonai győzelmükkel kivívták Közép- és Keleteurépa viszonyainak uj rendezését s ezért a maguk részéről jogosan követelhetik, hogy az uj és kibővített államokban az uj rendezést bizonyos általános alapelvek szerint hajtsák végre. Ha ezt az érvelést teljes mérvben akceptálni nem is lehetett, annak bizonyos jogosságát mégsem lehetett tagadni s nem volt lehetséges a kötelességek vállalását mereven elutasítani. A csehszlovák köztársaság kénytelen volt ezt már azért is akceptálni, mert a szerződés másik részében a Ruszinszkóra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazta, melynek Csehszlovákiához! való csatolása bizonyos szerződéses kötelezettségek vállalásától volt függővé téve- A kisebbségi szerződéseket ezután az egyes államok alá is írták. Említést érdemel még az a körülmény, hogy Németország, amely az elszakított területein levő német kisebbségekre való tekintettel ellenjavaslatában a kisebbségek nemzetközi védelmének bevezetését követelik, kijelentette, hogy ugyanezen alapelvek szerint fog bánni a kisebbségeivel. Éppen úgy, mint a többi állam, Csehszlovákia sem tagadja meg a vállalt kötelezettségeket. Annak elveit, szószerint és tartalmilag felvette alkotmányába, végre is hajtja azokat és nem habozik kisebbségi belpolitikájában még ezen alapelveken is túl menni. De egészen természetes, hogy ©llentáll és ellent fog állni annak, hogy eddigi nemzetközi kötelezettségeit, amelyeket egyoldalúan csak egyes államokra róttak rá, kibővítsék, azaz, hogy a belpolitikai viszonyaiba külső beavatkozás lehetőségét még növeljék, míg ellenben a többi államok mentesek maradjanak minden kötelességtől, tehát a kisebbségi kérdésekben bármilyen külső beavatkozás lehetőségétől is, habár azoknál többnyire szintén vannak kisebbségek.

Stresemann és Dandurand ellen

Csehszlovákia kezdettől fogva arra törekedett hogy a kötelességek keretét, amelyeket a kisebbségi szerződés magába foglal, ne hágják át és hogy a kisebbségi kérdésekben való eljárásnál a nemzetközi kisebbségvédel-1 met politikai és propaganda célokra fel ne használhassák. Ezt célozta Csehszlovákia és Lengyelország 1921. évi kezdeményezése, amellyel biztosították azt, hogy a népszövetséghez nem tartozó államok petícióját előbb az érdekelt államnak nyújtsák át véleményezés végett és 1923-ban elérték azt is, hogy a propagandát és politikai célokat szolgáló petíciókat a kisebbségi eljárásból teljesen kizárják.

Stresemann német külügyminiszter és Dan- dur&nd kanadai miniszter javaslatai a mi véleményünk szerint túllépik az eddigi szerződési határozatok kereteit és ténylegesen a kötelezettségek gyarapítását jelentik. Ez áll elsősorban arra, amikor a javaslat- tevőik egy állandó kisebbségi bizottság létesítését indítványozzák, amely permanensen gondoskodna a kisebbségi szerződések betartásáról s azonkívül a kisebbségi bizottságok kiegészítő információikat nemcsak a kormányoktól, hanem a kisebbségiek jogosított képviselőitől is beszerezhetnének.

Ez ellen állást foglalt a kisantant és Lengyelország is.

Eljárásunkkal nem akarjuk megakadályozni a nemzetközi kisebbségvédelem érvényre- jutását. A népszövetség eddig követett eljárása és a több, mint nyolcéves fejlődési és ki- kristályosodási folyamat elég kezesség arra, hogy respektust keltsen a kisebbségi kötelezettségek kérdésében és az idők folyamán eredményeket is tudott elérni. A kisebbségi bizottság minden évben számos petíciót intézett el s a tanács is foglalkozott egyesekkel mindegyik ülésén.

Ha olyan államokkal szemben, melyekről azt állították, hogy kötelességeiket nem tartják be, nem hoztak határozatot, ennek az a magyarázata, hogy a népszövetségi tanács alapos vizsgálatának fényében a tanácshoz benyújtott információk egész más jelleget öltöttek, mint amilyen célzattal őket benyújtották, másrészt a népszövetség eljárásmódja s vele együtt a tanács metódusai olyanok, hogy kerülik a konfliktusok fölidézését és kiélezését. A tanács épp ellenkezőleg arra törekszik, hogy a konfliktusokat elsimítsa s megelégszik intésekkel és barátságos tanácsokkal ott, ahol a forrófejű panaszttévök éles kritikát, vagy éles akciót kívánnának.

A kisebbségi kérdés nem generalizálható

Természetesen a jövőre nézve nem akarom azt állítani, hogy a nemzetközi kisebbségi jogvédelem mindennemű szabályozása, vagy megváltoztatása annak merituma, vagy formája tekintetében ki volna zárva. Ehhez azonban sok, nagyon sok időre van szükség. Nem szabad két dolgot figyelmen kívül hagyni, először azt, hogy

a kisebbségek helyzete minden országban más és más, sőt ugyanabban az országban a különböző kisebbségeknek is lényegesen más pozíciójuk van s ez olyan tény, amely- lyel & reálpolitikusoknak számolni kell, másodszor, hogy a kisebbségek helyzete szorosan összefügg annak a kisebbségnek és az államnak kulturális fokával, politikai és gazdasági érettségével, sőt a politikai és alkotmányos rczsimjével is, amelyben cinek. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi probléma nem egyszerüsithető le, nem generalizálható és identifikálható úgy, ahogy ezt a különböző propagandisták szeretnék.

Azt hiszem továbbá, hogy ha az ilyen törekvések nem akarnak meddőek maradni, vagy nem akarják csupán a kisebbségek

és a többségek közötti viszonyt és kapcsolatokat megnehezíteni és komplikálni, akkor két dologra kell gondolni. Elsősorban arra, ami a népszövetségi tanácsban folyó jelenlegi harcból kitetszik, nevezetesen, hogy a kisebbségi jog szabályozásának fö- akadálya az, hogy ez a nemzetközi kisebb- ségi jog nem általános kötelezettség, ennélfogva a kibővítése annak általánosítása nélkül nem képzelhető el. Másodszor arra, hogy a kisebbségek nemzetközi védelme tekintettel a kisebbségek különböző jellemére, viszonyaik, számbeli erejük különbözőségére és kulturális és politikai érettségük eltéréseire, soha egy bizonyos általánosítható minimum kereteit nem lépheti túl és a nemzetközi kisebbségvédelem éppen azért r.(\n fogja csábítani a fejlett és erős kisebbségeket, amelyek igényeiket és életszükségleteiket mindinkább belpolitikai' talajon fogják érvényesíteni és kell is érvényesíteniük. Más szóval a kisebbségeknek saját államukkal szemben százszázalékig lojálisaknak kell lenniük. Másodszor: a kisebbségeknek nemzetközi utón nem garantálható a maximum és az úgynevezett egyenlőség és igazságosság, hanem csupán kulturális és politikai fejlődésükre való jogaiknak bizonyos minimuma. Harmadszor: minden egyebet egyedül csak belpolitikai harccal szerezhetnek meg a nemzetközi fórumokra való tekintet nélkül. Ellenkező esetben politikailag lehetetlen paradoxon helyzetbe jutnak, mert az államokra nézve a következmények elviselhetetlenné válnának. A politikai harcban elviselhetetlen és jogilag lehetetlen állapot következne be az által, ha a polgárok két kategóriára oszlanának. Az egyik csoport a többség, amelyPozöony, junius 24. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Pozsony város képviselőtestülete ma délután három órakor Kraus Ferenc helyettespolgármester elnöklésével tartotta meg nyári szünet előtti rendes közgyűlését a Prímás-palota tükörtermében. A városatyák úgyszólván teljes számban jelentek meg, akiknek érdelődése arra irányult, hogy

Hirt Henriket, a villamosmüvek igazgatóját, aki ellen vizsgálat van folyamatban, a vizsgálat folyama alatt kényszerszabadságra küldik-e vagy sem,

aminek tárgyában a közgyűlésnek ma kellett dönteni.

A napirend első pontjának tárgyalása közben derűs jelenet játszódott le.

Korén Lajos kommunista elnökségi tag élénk derültség mellett csodálkozással állapította meg, hogy klubját, amelynnek egyedül ő a tagja, mint kommunista disszidens, szabotálni akarják, mert még asztalt sem kap a teremben.

Most csak szívességiből ül egy másik párt asztalánál. öblös hangon jelentette ki, nogy elvárja a sérelem orvoslását, mire

nagy derültség közben az elnök intésére egy nagy asztalt hoztak be a közgyűlési terembe, amelynél azután helyet foglalt a disszidens Troekij-párti Korén Lajos. Érdekes, hogy a kommunisták a pozsonyi közgyűlési teremben három részre vannak tagolva. Fehér Mátyás, a legitim kommunista párt képviselője másodmagával ül egy asztalnál, Singer Jenő, a kommunista csoport képviselője harmadmagával foglal helyet egy külön asztalnál, Korén Lajos pedig a harmadik csoportot alkotja.

Az inciens elmúltával Dohnányi Lajos előadó az 1926. és 1927. évi záró számadásokat referálja. Majd több napirendi pont után a tanács a közgyűlés elé ázt az indítványt terjesztette, hogy Hirt Henrik igazgatót szabadságolják arra az időre, amíg a vizsgálat ellene folyik.

Ludvig alpolgármester véleménye szerint, Hirt úgyis ötheti rendes szabadságra megy, ellene szabadsága alatt le lehet folytatni a vizsgálatot és igy tárgytalanná válik, hogy Hirtet kényszerszabadságra küldjék.

Buzek Václáv hivatalnokpárti Hirt ellen foglal állást, majd Förster Viktor dr. keresztényszocialista képviselőtestületi tag nagyobb beszéd keretében (Hirt védelmére kelt.

Már bosszú hónapok óta kisért a városiul

,.Hogyan vélekedik a Hag-kávérói? Ízletes? Orvosom t. i. ajánlotta nekem."

Mondhatom elsőrangú! Ez a legjobb koffeiumentes babkávé. El lesz tőle ragadtatva. Hosszabb ideje iszom és érzem üdítő hatását. Nyoma sincs már nálam az ideges szórakozottságnak és az álmatlanságnak.""

„Ha igy van, akkor engedelmeskedem az orvosnak."

,„^Okvetlenül, csakis ön jár vele jól. Tökéletes kávéélvezet és mégis megkíméli vele szivét és idegeit. Hag-kávé valóban áldás az embe ínségre

nek politikai pártjai nemzetközi védelem nélkül harcolnának és a másik a kisebbség, mely ha a harcot szükségesnek tartaná, még külső nyomást is gyakorolna. Ez olyan veszély, amelynek mindkét részről minden értelmes politikusnak tudatára kell ébrednie.

A nemzetközi kisebbségi védelem i Genfhen legyen az utolsó fegyver ott, ahol a kisebbséget az említett minimumától megrabolták.

A politikai pártok politikai koncessziókat — fejezi be Benes — egyedül és kizárólag belpolitikai harcok és belpolitikai együttműködés révén harcolhatnak ki. Ezért mindig azon voltam és vagyok ma is, hogy a néme- teink a kormánypártokkal és a kormánnyal együtt dolgozzanak. A kisebbségi probléma körüli vitát a sajtódiskussziók és a politikai agitációk csak komplikálták- és elhomályosították, ideje tehát, hogy egyszer végre világosságot teremtsünk ebben a kérdésben.

zán a Hirt-ügy és mint jogász nem tudja megérteni, hogyan lehet olyan határozatot hozni, hogy a vádlott meghallgatása nélkül valakit kényszerszabadságra küldjenek.

Benkő István állami főjegyző kijelenti, hogy a közgyűlésnek jogában van ebben a kérdésben határozni. Schulz Ignác szociáldemokrata, Korén Lajos kommunista, valamint még több városatya fölszólalása Után szavazásra tették föl a kérdést és

harminc szavazattal tizenhat ellenében a közgyűlés elhatározta Hirt Henrik kényszerszabadságolását.

Érdekes, hogy a keresztényszocialisták, a zsidók, valamint Ludvig alpolgármester pártja a javaslat ellen szavazott, míg a német szociáldemokraták és a kommunisták Fehér Mátyásszárnya tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés lapunk zártakor még tart.

A bécsi sajté nagyobb része Prágáiéi függ

Berlin, junius 24. A „Tag" foglalkozik Benes külügyminiszter nagyszabású sajtó- és hírszolgálati politikájával. A Rádió Centrale birszolgálati vállalat, amelyet a csehszlovák kormány jelentékeny eszközökkel támogat, már sok eredménnyel látja el a középeurópai és délkeleteurópai sajtót csehszlovák színezésű hírekkel. A cikk szerint a bécsi sajtót, amely részben erősen függő viszonyban van bizonyos prágai hivatalos helyekkel, szintén a legmesszebbmenő mértékben táplálja ez a tisztán csehszlovák hírszolgálati ügynökség, úgyhogy Bécsben már ma is csaknem több csehszlovák, mint német hang jut szóhoz. A Benes külpolitikájának érdekében álló hírek terjesztésére és a csehszlovák nemzetközi hírszolgálati politika további kiépítésére most külön hírszolgálati vállalatot szándékoznak alapítani e címmel: United Press of Europe.

A vállalat hir szerint már ez év őszén megkezdi működését. Ez ügynökség hireit elsősorban a liberális európai sajtónak szánják. Abból a célból, hogy ennek a magától értetődően tisztán csehszlovák hírszolgálatnak lehetőleg semleges képet adjanak, azt tervezik, hogy kétszázezer svájci frank alaptőkével részvénytársaságot alapítanak Bern v?mv Zürich székhellyel. Az uj ügynökség főtevékenysége elsősorban Hollandiára, Skandináviára, Franciaországra és Angliára terjed kiPozsony város közgyűlése elhatározta Hirt Henriknek, a viliamosmüvek igazgatójának kényszerszabadságnlását

Három részre vannak tagolva a kommunisták a közgyűlési teremben