Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-23 / 142. (2067.) szám

1929 jnafaKi 23, vasárnap. 9 Beszélgetés a „Sárga Madár“ magyar potyautasával A pilóták első dühükben majdnem a tengerbe dobták, de azután megszerették Schreiber Artúrt — Az apám Homonnáról való •.. A s^ráicí óragyártás sikerei Nr. 100. Valódi svájci fém Anker-Remontoir óra iegponto- Zff X 9 0 I sabban szabályozva ................................................I Nr . 101. Valódi svájci fém Anker-Rem.-Roskopf óra lég- —— v *7> C5 ELfh I pontosabban szabályozva, la szerkezet, rádium JU jU j világító számjegyekkel és mutatókkal .... Szállítás utánvét mellett. Nr. 104. Valódi Anker ébresztő óra szolid szerkezet, pon- IkT- X tlAa tosan szabályozva nikkelezett óraházzal, 16 cm magas Nr. 105. Valódi Anker ébresztő óra rádium világító szám- £. jegyekkel és mutatókkal.......................................JU J Kérje nagy főár]egyzékünket naptárral és 1000-en felüli élethü illusztrációval díjtalanul és bérmentve. Uhren-Welthaus H. SUTTNER, Brttnn, Dominikanerplatz Nr. 42. Saját óragyár Svájcban. Szekunda-biztositó Néha kedves dolgokat is hali az ember. Mint én ma. Egész nap jókedvem van t/Ue. Ideírom, hogy más is derüljön rajta. Évvége van, pár nap múlva kiosztják a bi­zonyítványokat, biztosan senkinek sem ártha­tok már vele, ha kikottyardom, hogy mit ta­lált ki ezídén a hetedik osztály. Sohasem ta­lálnák ki. A hetedik osztály részvénytársasági alapon szekxundázás elleni biztosítást alapított, egyrészt a részvénytöke gyarapítására, más­részt, de különösem a beszekundázók vigasz­talására, amelynél az én szememben nincs is humánusabb cselekedet. A drukkoló diák al­gebra-, vagy történelemóra előtt befizet húsz fillért, részint saját kezdeményezéséből, ré­szint az ügynökök unszolására s ha van egy kis szerencséje és „beszed“ az illető tantárgy­ból, egy korona vigaszdijai kap. Az ügynökök rendesen jótanulókból kerülnek ki, kedves kis pofák, felállnak óra előtt a padban és az érdekelt osztálytársak felé irányított pillantás­sal ismételgetik a csábitó felhívást: — Még lehet, aki nem készült, még befi­zethet, a tanár tarnak ma rossz kedve van, még lehet, még egy perc . . . Az ügynöki felhívást a tanár tar belépése szünteti meg és az ő belátása dönti el, hogy Fehér Laci, vagy Fekete Gabi számára kiutal­ható-e a biztosítási prémium. Az aztán termé­szetes dolog, hogy ez a nagyszerű üzleti vállal­kozás nem csupán szekunda- enyhítő célokat szolgál, hanem az alaptőke emelésére is, — ami a pénztáros kezeibe van bizalommal leté­ve. Ezért vem az, hogy olyan órán, amire be­biztosították magukat a diákok, nagyobb a sú­gón felkészültség, mint máskor. Az ügynökök kézzel-lábbál súgnak ilyenkor. A biztosító tár­saság érdeke, hogy Laci megússza a feleletet szekunda nélkül és a korona benn maradjon a kasszában. A kasszát egy diák kezeU. 6 a pénztáros. Évvége van, most már megmondhatom, hogy egy nap a rovamcsólásnál kiderült valami. Az alaptőke hiányzott. Voltak fiuk, akik azt mondták, hogy a pénztáros az alaptőkét egy cwkrászrába fektette. A haszonélvezet volt be­lőle az övé. Mármint a haszon és az élvezet, amit egy jó kis ckrászda szerezhet. Hát bűn ez? Istenem, mikor az ember úgy szereti az aiimászfagykiltot . . . De az ötlet megmaradt. Azt néhány módosí­tással még fel lehetne használni. Ameriká­ban már hármas ikrek ellen és a nyári ven­déglősök rossz idő ellen is biztosítanak ma­napság. Miért ne lehetne az, hogy a diák pél­dául az év végén, érettségi után befizet tiz- husz-száz koronát, — tán még kétszáz is meg­éri — hogy ne érje semmi baj, ha — mint mondani szokás — kilép az életbe. Állástalan- ság ne érje, csúnya szerelem le ne törje, pénz­telenség meg ne alázza. Jó üzlet lenne. Én azt hiszem, minél előbb meg kéne szervezni. Ugy-e, kedves eset ez evvel a szekundu- biztosiióval ? Most már megválthatom, azért pletykálkodtam, mert szeretek a diákokról be­szélni. Jó érezni, hogy valami közöm van hoz­zájuk, hogy közéjük tartozom még ma is és közülük mentettem át kevés derűm és tréfás kedvem. Hogy stiUzerü legyek: biztosíthatom őket a szerefetemről . . . Sz. Nagy Mid. i mm% imit nmnui jwi» Az országos hivatal határozata az érsekujvári zsidó hitközség két tagjának kizárása ügyében Érsekújvár, jnniius 22. (Saját tudósi tónk­tól.) Még a múlt év őszén nagy feltűnést kel­tett az a kínos botrámy, amely miatt az ór- sekujvári zsidó hitközség Gorevits Nándor és GráJb Károly kereskedőket kizárta kebe­léből. A hitközség később Gráb Károlyra vo­natkozólag hatálytalanította határozatát, mig Gorevits a politikai hatóságnál panasszal élt a súlyos szankcióval szemben. Az érsekujvári járási hivatal annak idején élénk feltűnést keltett azzal a határozatával, amellyel m ogisemmisitetto a hitközség kizárási ha­tározatát s elutasította, a hitközség kifogá­sát, amelyet a járási hivatal illetékessége ellen benyújtott. Guth Jenő dr., a zsidó hitközség elnöke, Ér­sekújvár város tiszti ■főügyésze, felebbezést jelentett be a Járási határozat ellen. A fe- lébbezés ügyében tegnap érkezett lé az or­szágos hivatal határozata, amely megsemmisítette a járási hivatal döntését n a vitát a «zlovenszkéi zsidó hitközségek szövetségéhez, mint egyházi bírósághoz utasította. Az országos hivatal határozatát a következő­képpen indokolta: „Helytelenül hivatkozott a járási hivatal Párig, junius 22. Ugyanebben a lukszushotelben, ahol 1927 ok­tóberében Miss Ruth Eldert és George Halde- mant, a rosszul sikerült óceánrepülés hőseit ünnepelte Páris, most a „Sárga Madáru győztes legénységét kényeztetik. A hotel M. Lotti, a „Sárga Madár“ finanszírozójának és egyik bő­sének apjáé, az ő vendége hát most a levegő három hőse, akiknél népszerűbb ember nem él e pillanatban a francia köztársaság területén. — Az ünnepléseknek se vége, se hossza. Kora reggel kezdődik a küldöttségjárás és a szál­loda szalónja még éjszaka is hemzseg a tiszte­lőktől, barátoktól, rokonoktól. Fogadtatások, bankettek egész napon át. A bátor pilóták most bőven kárpótolhatják magukat embertár­saik látásában a huszonkilencórás teljes egye­düllétért az óceán fölött... A hotel portása esküdözik, hogy féltizenket- tőkor biztosan hazajönnek ebédeM, de egy óra is rég elmúlt már, amikor egy sereg látogatás után kazakerültek, Lotti, Assollant, Lefóvre mennek elől és mögöttük ballag cigarettával a szájában, a potyautas, a kalandos kedvű, vak­merő fiatalember, Schreiber Artúr. Artúr Schreiber, a hívatlan vendég, nemcsak az óceánjáró pilóták minden dicsőségében osz­tozik, de a bevételeikben is. Sőt minden való­színűség szerint többet keresett volna, mint akár Assolant, akár Lefévre, ha ML Lotti még ott fent az Oiseau-Jaune-on alá nem irat vele egy kötelezvényt, melyben minden várható jövedelmének ötven százalé­káról lemond a pilóták javára. Arthur Schreiber aláírta a kötelezvényt, lehet azért, mert komolyan vette Lotti ur fenyege­tését, hogy ellenkező esetben kidobja a gépből. de valószínűen azért, mert nem is gondolt arra, hogy még keresni is lehessen ezen az utazáson. Pénzzel nem sokat törődő, kalandszomjas fiú ő, bátor és könnyelmű, aki úgy látszik, e percben még nem törődik az anyagi dolgokkal Magyar diskurzus a potyautassal Csinos, barnára sült arcú, nyurga, elegáns fin Schreiber. Sötétkék, csinos ruhában, cigarettá­val a szájában ballag Lotti, Assollant és Le- févre mögött-. Franciául szólítom meg. Fejét rázza, hogy nem érti. — Akkor beszéljünk magyarul —■ mondom neki Jej, hogy megörül a magyar szónak. Vagy öt percen át boldogan rázza a kezem és boldo­gan ismételgeti: — igen, igen, én magyar vagyok. Kicsit amerikaias akcentussal, de folyékonyan beszél magyarul. — Szüleim már huszonöt év előtt vándoroltak ki és én már ott születtem Newyork-Ro­chesterben. Az apám Homonnáról való és Móric Ruben Schreibernek hívják. Hatan va­az 1867-17. sz. törvénycikkre, mert itt nem arról van szó, hogy valaki hitközségi tagnak jelentlkeaik s azt elutasítani neon lehet, ha­nem arról van sző, hogy egy hitközségi tag vétett a hitközség fegyelme ellen s ilyen ese­tekben felebíbezés esetién a salovenszflcói zsi­dó hitiközségek szövetségének kormányható- ságilag jóváhagyott szervezeti szabályrende­letének 6. pontja szerint az, egyházi bíróság, jelen esetben a 'szövetség elöljárósága, ille­tékes. “ qanmmmmmmmmmmmamammmiímtmfamnmmmmimmmmmmmammmmm. gyünk gyerekek, öt fin és egy leány. Mindnyá­jan beszélünk magyarul, mert az apám nem akarta, hogy elfelejtsük az anyanyelvűnket és nemcsak ő beszélt velünk magyarul, de még magyar tanítót is tartott mellettünk. — Mi az édesapja foglalkozása? — Szücsmester. Én is nála dolgoztaim a mű­helyben, de titokban inkább színész szerettem volna lenni. Sokat járok színházba és rengete­get olvasok. Ha az apám nem engedett színész­nek, azt nem bánta, ha mükedvelősködtem és most j egy newyorki műkedvelő színháznak vagyok a direktora. Erre az állásra nagyon büszke. — Hát azt megengedte az apja, hogy elbúj­jon az őceánrpeülő gépben? — Nem, ezt nem is sejtették otthon. Csak most a megérkezésünk után táviratoztam haza. Mos^ már nyugodtak. De azért biztosan ki fo­gok kapni. Ebben a pillanatban két erélyes arcú ur lé­pett hozzánk. — Schreiber — szóltak rá angolul az ifjú óceánjáróra — az utazásról egyetlen szót se beszéljen, nincs joga hozzá. — De ez az ur egy honfitársam — erőskö­dik Schreiber. — Mindegy. — Kik ezek az urak — kérdem Schreiber- től. — A Hearst-lapok emberei. Nekik adta el Lotti ur az utazás leírását. Nem beszélhetek hát erről, mert nem akarok szószegő lenni. Külön­ben is Lotti ur olyan jó hozzám, hogy nem aka­rok hálátlan lenni. Bizony, ha akartak volna, kidobhattak volna a gépből. — Ehelyett azonban végtelenül kedvesek voltak velem már az utón is. Azóta pedig min­denüvé magukkal visznek és Lotti ur apja, en­nek a hotelnek a tulajdonosa, úgy bánik velem, mint a fiával, még a gondolataimat is kitalálja és soha egyetlen szó szemrehányást sem tesz nekem senki. Pedig most már tudom, ha nem jöttem volna velük, biztosan elérték volna Pá­risi » Híres akartam lenni a — Miért bujt el a repülőgépben? — Kiváncsi voltam erre az érdekes útra és aztán híres ember akartam lenni. — Nem félt, hogy kidobják a gépből, ha ész­reveszik? — Egy kicsit drukkoltam, amikor előbujtam, de szerencsére egy sót sem tudtam franciául, ők pedig angolul és igy mire megértettük egymást, már elpárolgott az első dühük, később már nem is haragudtak rám. — Hát arra nem gondolt, hogy esetleg sze­rencsétlenséget okozhat meggondolatlanságá­val? — Nem, én nem értek az aviatikához és nem tudtam, hogy a nem várt súlytöbblet végzetes­sé válhatik. Ha tudtam volna, hogy a pilóták életét veszé­lyeztetem, nem bújtam volna el a gépen. — Hogyan tudott észrevétlenül elbújni? — Erre nem szabad felelnem, mert ez benne van az elbeszélésben. — Mikor utazik vissza Amerikába? — Én már szerettem volna, ha holnap utaz­hatom. De M. Lotti nem enged. Azt mondta, várjak még egy hétig. Hát maradok. Bár őszin­tén szólva nekem már elég az ünneplésből. Ez nem nekem szól és én kényelmetlenül ér­zem magam, De mindenki kedves hozzám, min­denki jó, hát maradok. A Hearst-lapok emberei megint közbeavat­koznak. Schreiber kénytelen búcsúzni. — Még csak annyit akarok mondani, hogy én az összes újságíróknak megmondtam, hogy magyar vagyok. — Nagyou kérem, Írja meg ezt, mert én nagyon büszke vagyok erre. Üdvözlöm az otthoni magyarokat. Megírja? — Meg! A folyosón Lefévre-rel találkozom. Megkérdem a kitűnő pilótát, hogyan buj- htaott el a kis Schreiber észrevétlenül a gé­pen? — Úgy hogy csak néhány pillanattal az in­dulás előtt mászott be a gép hátsó részén levő kis kabinba. — Amikor már semmire sem gondoltunk, egy pár perccel később már elindultunk. — És amikor eJőbujt a rejtekhelyéről? — Akkor már a nyílt tenger felett repül­tünk. Már késő volt. Hát eltűrtük. Nelm dob- ha/ttuk ki a gyereket. M. Lotti közbeszólt: — Haragudni sem lehet örökké. Aztán meg gyerek ez még. Huszonkét éves. És jó gyerek. Miért haragudnánk hát rá. A. L. — Návay Lajosnak és márti r-társainak emlék­művet álitottak Kiskunfélegyházán. Budapestről jelentik: Csanád, Arad, Torontál vármegye tör­vényhatósági bizottsága hazafias és kegyetes cél­tól vezéreltetve emlékművet állít fel a kiskunfél- egyházai államvasuti pályaudvaron 1919 április 29-én a kommunista terrorkatonák által meggyil­kolt Návay Lajos v. b. t. t., Csanád vármegye volt alispánja, a képviselőház volt elnöke, továbbá unokatestvére, az ugyanakkor meggyilkolt Návay Iván földbirtokos és Kiss Béla szentesi városi fő­jegyző emlékeztére. Az emlékmű Csanád, Arad, Torontál vármegye törvényhatóságának nagyobb adományából és a magyar V- dalom filléreiből létesült. Az emlékmű Markup Béla szobrászművész sikerült alkotása. Az ünnepies leleplezés junius 26-án lesz a kiskunfélegyházi pályaudvaron. A fel­avató beszédet Tarnay Ivor alispán mondja. Az ünnepségen képviselteti magát a kormány, az or­szággyűlés felső- és alsóháza, Csanád vármegye törvényhatósága és tisztikara, 'akő, Szentes és Félegyháza város, valamint több szomszédos tör­vényhatóság is. — Országos tuberkulózis-kongresszus Kecske­méten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Kecskeméten ma délelőtt nyitották meg ünnepé­lyes keretek között az országcó tuberkulózis­kongresszusi. A kongresszuson 150 orvos vett részt. Fizessen elő a mt . , Képes Hét-rc Előfizetési ára Y\ évre 36.-- Kcs. LOSONCI MEZ0GAZDASA6I GÉPGYÁR RT. LDGENBC aut. FORD képviselet az ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR rt. Budapest vezérképviselete; szállít jutányos árban és kedvező fizetési feltételek mellett: ACÉLKERETES CSÉPLŐGÉPEKET kettössoru «véd őnbeálló golyőscsapágyakkal TELJES MALOMBERENDEZESEKET átalakításokat é* egyes gépeket FORDSON TRAKTOROKAT Legújabb typusu FORD személy- és teher­autókat valamint saját gyártmányú, egyszerű és mütrágyaszóróval kombinált. vetögépeket KÉR JEN AR AJÁNLATOT!

Next

/
Thumbnails
Contents