Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-23 / 142. (2067.) szám
fcMhaL Jp Ka? ssőmimlK 30 «»f«fal évf.142,(2067)szám * Vasárnap 1929junius23 C^J^ran* .auarffrwi■> i»»>ign«.v mamii i a*wflb^MkxuvihMBMt i it i«irm»WTW»Mrwrri n-imrrr u —--ti-it~i ‘u .^«í.-^L ■ arii'iM<»airfc»i«nri > n'- i i MfárárvíTniiry'i^nu-rir'TnrmElőfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes száza ára 1*20 K£ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok rőnmfesztet polüikai napilapja FaüSs aetáeatS! DZURÁNW LÁSZLÓ GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská uí 12/III. — Telefon: 34154. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Elvesztett hon, elvesztett kenyér Irta: DZURáNTI LÁSZLÓ Megegyezés nélkül befejezték a bécsi optánstárgyalásokat fi magyar delegáció álláspontja szerint az optánsperben a népszövetséghez te§§ fordulni lapították, hogy eddig nem sikerült irtegéppen a megegyezéés elérése érdekében A köztársaság fennállásának és Beoes Eduárd külügyminiszterségének tizenegyedik esztendejében kiutasították Kövy Árpádot, a losonci református papot és elbocsátották állásából Scherer Lajost, a losonci reálgimnázium tanárát A kiutasítást a losonci rendőr- főbiztos azzal indokolja meg végzésében, hogy a lelkész — állampolgárság hijján *—< nem szerzett magyar útleveled, viszont a szerződéses viszonyban álló Scherer alkalmaztatását állítólag azért nem hosszabbította meg a kultuszkormány, mert szakjában már elegendő kinevezett tanerő áll rendelkezésre. Első pillanatra nyilvánvaló, hogy mindkét taedaköiás csupán kendózése a eabinet noir-ok sötét kcMrintusábem fészkelő, igazi okoknak, amelyek két tisztes magyar sorsot újból a hontalanság és a kmyértelenség kálváriájára hurcoltak. Ami a formai igazságot illeti, megállajpi- tást nyert, hogy a losonci pap kínos pontossággal figyelt állampolgársági és uilevél- cdússsoájának minden j&ikhsériő dátumára » kérvényeit mindenkor aa előirt formában ée időben benyújtotta, Sefoerer Lajos esetében, pe- dig bebizonyosodott, hogy tanári szakjában változatlan a helyzet s távolról sem áll kinevezett tanerő a szükséges számban rendelkezésre. A bürokrácfei álcájának féfLreMritáse után nem maradihat fenn aziránt kétség, hogy a losonci papban és a losonci tanárban a magyarságukat akarják büntetni. A magyarságukat, amely nemhogy az állammal szemben tartozó hűséggel és lojalitással, de még csak a politikai hatalom mai birtokosaival sem jutott soha összeütközésbe. Mert a hontalanság útjára sodort losonci pap és az állam bizonytalan kenyerére utalt losonci tanár az aj törvény és rend ösmeretében és megtartásában sokszorosan próbára tett kisebbségi magyar tökéletes fegyelmezettségével tért ki mindennek, ami politika. Ha résztvettek a közéletben, úgy ez a részvétel tisztán és kizárólag kulturális térre és emberbaráti tevékenységre korlátozódott. A pap nem is lett volna pap s pillanatra sem méltó magasztos hivatásához, ha tevékenysége kimerül az egyházi szertartásokban, az amyakönyv formaságaiban és távolmarad a társadalom szociális építő munkájától és a műveltség emelésére rendelt kulturális posztoktól. Amennyiben a losonci pap, gyáva félsszel az állampolgárság feje fölött lógó Damokles kardja iránt, tényleg belesüppedt volna ebbe a passzivitásba, ezzel — bármennyire pontosan is betartotta légyen az állampolgársági bürokrácia terminusait — a magasabb államrezen szempontjából csupán arról tett volna tanúságot, hogy aligha válhatok belőle hasznos polgára az államnak. A professzor esete még krasszánsabb. Szolid jótét-lélek, hijján minden érdeklődésnek, amely a napi politika vonalával érintkezhetnék: egész szive, minden gondolata az iskolájáé és a gondjaira bízott ifjúságé. Pedagógus szinte a szó romantikus értelmében, aki hivatását nem képes a tantermekre és tanórákra korlátozni, hanem missziója kiviszi Isten szabad ege alá, sátort ver apró és serdülő emberpalántáival és erdő zúgásában, csobogó patak partján, játékos, de komoly munkával, gondolatébresztő, oktató szóval formálja belőlük a jövő jobb és több emberét. Ideális, rajongó hitti pionírja a cserkészet világmozgalmának a szlovenszkói magyar éjiben. Aot még a léginegátalkodottabb és Bécs, juniirs 2S. A magyar-román ep- tánstárgyalásokról a mai napon a következő hivatalos közleményt adták ki: A május 30-fk® óta Bécsiben folytatott magyar-román optánstárgyaláisokat ma lezárták. A két delegáció arra törekedett, hogy a® egész anyagot feldolgozza. MegáiHewyork, junius 22. A mexikói kormány és a Vatikán megbízottai hónapok óta tárgyalnak Mexiko-Cityben, hogy az Egyház es a mexikói kormány között támadt súlyos konfliktust likvidálják. Hosszadalmas és többször izgalmas tárgyalások után Portez Gril mexikói köztársasági elnök és Ruiz érsek kompromisszumot kötött, amely véget vet az amerikai kultúrharcnak. Buiz érseken kívül Diaz püspök is aláírta a kompromisszumot, mig Portez Gil mellett a mexikói kormány részéről C'alles szerepel az aláírók között. A pápa hozzájárult a megegyezéshez, amelyet a végérvényes szabályozás bázisának tekint. A kompromisszum értelmében Mexikó valamennyi templomában vasárnap újra megkezdik az istentiszleggonoszabb rosszhiszeműség sem mondhatja, hogy az állam szempontjából bármi legcsekélyebb 'kivetnivaló lehetett volna ebben a mozgalomban, amely teljes eszmei harmóniában haladt a csehszlovákiai testvérszervezetekkel, lojalitásával a maximumot adta s a hivatalos körök is inkább támogatásukra, mint ellenőrzésükre érdemesítették. És mégis ennek az ideális tevékenységnek, amelyért másutt csillogó ordót tűztek volna mellére, — köszörűiéti Scherer Lajos, hogy pedagógiai szakjában egy szén napon kidugták előtte a „megtelft“-táiblát s künnfei ejtették iskolája kapuján. Mi történhetett itt? Semmi más, mint ami Szlovenszkón a tisztes szándékú és egyenes járású magyarokkal történni szokott. A közélet példaadó munkásai, akik cselekvő részesei voltak annak, ami itt tíz esztendő alatt épült s akik makulátlanul állhatnak az ál- lamhüségnek számonkérő széke elé, egy szép napon belekerülnek az örvénybe és elsötétülő szemmel, látják, hogy veszendőben számukra a honi föld, a kenyér, az élet. Megzavart értelemmel, fölborult lélekkel nézik, keresik, honnan, jött ez a sziklás mélységbe taszító örvény, amikor ők csendes vizen, a kisebbségi élet törvényesen megszabott és biztosnak hitt partjai között eveztek, soha félre nem nézve, de mindig csak előre, pályájuk természetes és nyílt célja felé Talán valami modem ciklopez dobta elébük ezt a fergeteges vészt, valami omnipotens teremtő és pusztító hatalom? Nem. Hanem sokszor, a legtöbbször csupán egy kicsi, egészen kicsi katailom2 amolyan gyamiatazélre kitolt egyezést elérni, miért is a két delegáció jelentést tesz kormányának. A román delegáció, tekintettel arra, hogy a tárgyalások' jelenlegi állása alapján valamely gyakorlati megoldás nem látszik kizártnak, ajánlatosnak tartja a tárgyalások folytatását, amivel szemben a magyar delegáció teleteket. Rui* érsek a mexikocityi kated- ráiisban vasárnap nagymisét mond, amelyen a kormány tagjai is résztvesznek. A megegyezés - értelmében a kormány nem szól többé bele a papok kinevezésébe és elismeri a pápa kiküldötteit. Az egyház a templomokon kívül nem gyakorolhatja a vallásoktatást s aki valláserkölcsi alapon akarja nevelni gyermekeit, kénytelen őket a templomba, vagy a hozzátartozó épületekbe magánórákra küldeni. Az egyházi keriilete-n kívül álló egyházi népiskolákban csupán laikus tanítók taníthatnak. A katolikus egyház megkapja azt a jogot, hogy a mexikói kongresszuson javaslatot tegyen a most érvényben lévő egyházi törvények megváltoztatására. Ezt a jogot eddig minpretoriánus, egy sanda, íeketelelkü Ide gnóm, aki a nevezetes francia királyt megszégyenítő önérzettel pöffeszkedi: „lTEtait c'est moi!“ s röghöz ragadt lelke gonosz kásértetlátásával, amely a szellemi fáklya hordozóját ifi közönséges gyujtogatónak mutatja és szüik agyának csak rontásra épített tekervényeivel tiszta, egyenes embereket vesz célba, hogy „a haza védelmében" érdemeket szerezhessen s ártatlanul letiport családok hátán emelkedjék feljebb a karrierlétrán. Ezek. a névtelen és soha meg nem fogható közéleti gnómok, titkos jelentéseikkel a bürokrácia labirintusában megbúvó férgek, görénnyel konkurráló boszorkánymesterek azok a modern ciiklop- szok, akik „az állam biztonsága érdekében" minden ebédre és vacsorára egy magyar családot kívánnak elfogyasztani Ma, a köztársaság fennállásának tizenegyedik s Benes Eduárd külügymin isztenségének ugyancsak tizenegyedik esztendejében. És a becsületes magyar életek ellen mért felelőtlen és alattomos támadások nyomáu, amely azonban belevész a cabinet-noirok sötétjébe — a messzi Szlovenszkón kákézbesitik a ki- utasitási végzéseket és a kenyórfosztó leiratokat még ma, a köztársaság fennállása tizenegyedik esztendejében is. Keserű kommentárképpen közöljük ezt az írásunkat a külügyminiszter ur tegnapi nyilatkozatához, amely különbséget tesz a kisebbségi kérdés nemzetívözi és belpolitikai oldala között. Mi ezennel prezentáljuk a két losonci esettel a harmadikat is: a gyakorlatit. A külügyminiszter ur finoman diszting- válta a kisebbségi kérdés jog- és kötelességjavasolja, hogy forduljanak közösen és egyetértésben a népszövetség titkárságához. Az indítvány felett a két kormánynak tartják fenn a döntés jogát. A magyar delegáció délután két órakor hazautazott Budapestre. den polgár élvezte, de a papok e tekintetben nem számítottak polgároknak. A kompromisszum megkötésével egyidejűleg a belügyminisztérium rendeletet adott ki, amelynek értelmében mindazokat az asszonyokat, akiket az egyházi törvények ellen elkövetett vétségekért elítéltek, szabadon bocsátják. Egyedül Mater Maria Concep- eion, akit az Obregon elleni merénylet értelmi szerzőségével vádoltak és huszévi börtönre Ítéltek, marad a legyházban. A kompromisszum megkötésének hire egész Mexikóban leírhatatlan örömet keltett és bizonyára véget vet a perifériákon még mindig tomboló guerillaháborunakminimumát s arról tett eszmei magasságban szárnyaló nyilatkozatot, hogy ezt a minimumot nemzetközi viszonylatban is respektálják, viszont azonban a minimumot meghaladó koncessziókról egyelőre csak belpolitikai téren eshetik diskusszió. A kisebbségi kérdésben fölködlő diplomáciai vitákkal és nyilatkozatokkal szemben, amelyek szinte hieroglifákat jelentenek a gyakorlati élet emberei és a kisebbségi sors szenvedői számára, .a tények erejével azt kell egyszerűen megállapítanunk, hogy még a minimum minimumánál sem tartunk, mert nincsen stabilitásunk, nem vagyunk birtokon belül csekély javainkban, még tizenegy esztendő múltán sem, mert bármely pillanatban kétségessé válhatik és veszendőbe kerülhet a kisebbségi magyar számára még a hon és a kenyér is, bárha a kötelességtel jesités maximumé is nyújtja. Föltételezzük, hogy nem mind fedi a külügyminiszter ur intencióit, ami a kisebbségi kérdésben a tőle távoleső Szlovenszkón történik, de viszont neki is koncedálnia kell, hogy semmiképpen sem lehet egészséges és megnyugtató az a kisebbségi politika és rendszer, amelyben ilyen eszközök érvényesülhetnek és amely szerepet juttat az ultrasovinizmus földalatti erőinek is. És ha rávilágítunk a gyakorlati kisebbségi politikának a losonciakhoz hasonló megdöbbentő eseteire, amelyek szöges ellentétben állanak a jog, az igazságosság, az emberiesség és a jó közigazgatás alapelveivel, szomorúan kell megállapítanunk, hogy baj van a demokrácia körül is. Wétficiéri a Köss!!!®! / Telles a megegyezés a Vatikán és a mexikói kormány között — A katolikus egyház visszanyerte régi Jogait — Ruiz érsek ünnepélyes nagymiséje, melyen a kormány is résztvesz — Vége a polgárháborúnak
