Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-23 / 142. (2067.) szám

fcMhaL Jp Ka? ssőmimlK 30 «»f«fal évf.142,(2067)szám * Vasárnap 1929junius23 C^J^ran* .auarffrwi■> i»»>ign«.v mamii i a*wflb^MkxuvihMBMt i it i«irm»WTW»Mrwrri n-imrrr u —--ti-it~i ‘u .^«í.-^L ■ arii'iM<»airfc»i«nri > n'- i i MfárárvíTniiry'i^nu-rir'Tnrm­Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes száza ára 1*20 K£ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok rőnmfesztet polüikai napilapja FaüSs aetáeatS! DZURÁNW LÁSZLÓ GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská uí 12/III. — Te­lefon: 34154. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Elvesztett hon, elvesztett kenyér Irta: DZURáNTI LÁSZLÓ Megegyezés nélkül befejezték a bécsi optánstárgyalásokat fi magyar delegáció álláspontja szerint az optánsperben a népszövet­séghez te§§ fordulni lapították, hogy eddig nem sikerült irteg­éppen a megegyezéés elérése érdekében A köztársaság fennállásának és Beoes Eduárd külügyminiszterségének tizenegyedik esztendejében kiutasították Kövy Árpádot, a losonci református papot és elbocsátották ál­lásából Scherer Lajost, a losonci reálgimná­zium tanárát A kiutasítást a losonci rendőr- főbiztos azzal indokolja meg végzésében, hogy a lelkész — állampolgárság hijján *—< nem szerzett magyar útleveled, viszont a szerződé­ses viszonyban álló Scherer alkalmaztatását állítólag azért nem hosszabbította meg a kul­tuszkormány, mert szakjában már elegendő kinevezett tanerő áll rendelkezésre. Első pillanatra nyilvánvaló, hogy mindkét taedaköiás csupán kendózése a eabinet noir-ok sötét kcMrintusábem fészkelő, igazi okoknak, amelyek két tisztes magyar sorsot újból a hon­talanság és a kmyértelenség kálváriájára hurcoltak. Ami a formai igazságot illeti, megállajpi- tást nyert, hogy a losonci pap kínos pontos­sággal figyelt állampolgársági és uilevél- cdússsoájának minden j&ikhsériő dátumára » kérvényeit mindenkor aa előirt formában ée időben benyújtotta, Sefoerer Lajos esetében, pe- dig bebizonyosodott, hogy tanári szakjában változatlan a helyzet s távolról sem áll kine­vezett tanerő a szükséges számban rendel­kezésre. A bürokrácfei álcájának féfLreMritáse után nem maradihat fenn aziránt kétség, hogy a lo­sonci papban és a losonci tanárban a magyar­ságukat akarják büntetni. A magyarságukat, amely nemhogy az állammal szemben tartozó hűséggel és lojalitással, de még csak a poli­tikai hatalom mai birtokosaival sem jutott so­ha összeütközésbe. Mert a hontalanság útjá­ra sodort losonci pap és az állam bizonytalan kenyerére utalt losonci tanár az aj törvény és rend ösmeretében és megtartásában sok­szorosan próbára tett kisebbségi magyar tö­kéletes fegyelmezettségével tért ki minden­nek, ami politika. Ha résztvettek a közéletben, úgy ez a részvétel tisztán és kizárólag kultu­rális térre és emberbaráti tevékenységre korlátozódott. A pap nem is lett volna pap s pillanatra sem méltó magasztos hivatásához, ha tevékenysége kimerül az egyházi szertar­tásokban, az amyakönyv formaságaiban és tá­volmarad a társadalom szociális építő mun­kájától és a műveltség emelésére rendelt kul­turális posztoktól. Amennyiben a losonci pap, gyáva félsszel az állampolgárság feje fölött lógó Damokles kardja iránt, tényleg belesüp­pedt volna ebbe a passzivitásba, ezzel — bár­mennyire pontosan is betartotta légyen az ál­lampolgársági bürokrácia terminusait — a magasabb államrezen szempontjából csupán arról tett volna tanúságot, hogy aligha válha­tok belőle hasznos polgára az államnak. A professzor esete még krasszánsabb. Szo­lid jótét-lélek, hijján minden érdeklődésnek, amely a napi politika vonalával érintkezhet­nék: egész szive, minden gondolata az isko­lájáé és a gondjaira bízott ifjúságé. Pedagó­gus szinte a szó romantikus értelmében, aki hivatását nem képes a tantermekre és tanórákra korlátozni, hanem missziója kiviszi Isten szabad ege alá, sátort ver apró és ser­dülő emberpalántáival és erdő zúgásában, csobogó patak partján, játékos, de komoly munkával, gondolatébresztő, oktató szóval formálja belőlük a jövő jobb és több embe­rét. Ideális, rajongó hitti pionírja a cserké­szet világmozgalmának a szlovenszkói magyar éjiben. Aot még a léginegátalkodottabb és Bécs, juniirs 2S. A magyar-román ep- tánstárgyalásokról a mai napon a követke­ző hivatalos közleményt adták ki: A május 30-fk® óta Bécsiben folytatott magyar-román optánstárgyaláisokat ma le­zárták. A két delegáció arra törekedett, hogy a® egész anyagot feldolgozza. Megái­Hewyork, junius 22. A mexikói kormány és a Vatikán megbízottai hónapok óta tár­gyalnak Mexiko-Cityben, hogy az Egyház es a mexikói kormány között támadt súlyos konfliktust likvidálják. Hosszadalmas és többször izgalmas tárgyalások után Portez Gril mexikói köztársasági elnök és Ruiz ér­sek kompromisszumot kötött, amely véget vet az amerikai kultúrharcnak. Buiz érse­ken kívül Diaz püspök is aláírta a kompro­misszumot, mig Portez Gil mellett a mexi­kói kormány részéről C'alles szerepel az aláírók között. A pápa hozzájárult a meg­egyezéshez, amelyet a végérvényes szabá­lyozás bázisának tekint. A kompromisszum értelmében Mexikó valamennyi templomá­ban vasárnap újra megkezdik az istentisz­leggonoszabb rosszhiszeműség sem mondhat­ja, hogy az állam szempontjából bármi leg­csekélyebb 'kivetnivaló lehetett volna ebben a mozgalomban, amely teljes eszmei harmó­niában haladt a csehszlovákiai testvérszerve­zetekkel, lojalitásával a maximumot adta s a hivatalos körök is inkább támogatásukra, mint ellenőrzésükre érdemesítették. És mégis ennek az ideális tevékenységnek, amelyért másutt csillogó ordót tűztek volna mellére, — köszörűiéti Scherer Lajos, hogy pe­dagógiai szakjában egy szén napon kidug­ták előtte a „megtelft“-táiblát s künnfei ejtették iskolája kapuján. Mi történhetett itt? Semmi más, mint ami Szlovenszkón a tisztes szándékú és egyenes járású magyarokkal történni szokott. A köz­élet példaadó munkásai, akik cselekvő része­sei voltak annak, ami itt tíz esztendő alatt épült s akik makulátlanul állhatnak az ál- lamhüségnek számonkérő széke elé, egy szép napon belekerülnek az örvénybe és elsötétü­lő szemmel, látják, hogy veszendőben számuk­ra a honi föld, a kenyér, az élet. Megzavart ér­telemmel, fölborult lélekkel nézik, keresik, honnan, jött ez a sziklás mélységbe taszító örvény, amikor ők csendes vizen, a kisebbségi élet törvényesen megszabott és biztosnak hitt partjai között eveztek, soha félre nem nézve, de mindig csak előre, pályájuk természetes és nyílt célja felé Talán valami modem ciklopez dobta elébük ezt a fergeteges vészt, valami omnipotens te­remtő és pusztító hatalom? Nem. Hanem sok­szor, a legtöbbször csupán egy kicsi, egészen kicsi katailom2 amolyan gyamiatazélre kitolt egyezést elérni, miért is a két delegáció jelentést tesz kormányának. A román de­legáció, tekintettel arra, hogy a tárgyalá­sok' jelenlegi állása alapján valamely gya­korlati megoldás nem látszik kizártnak, ajánlatosnak tartja a tárgyalások folytatá­sát, amivel szemben a magyar delegáció teleteket. Rui* érsek a mexikocityi kated- ráiisban vasárnap nagymisét mond, ame­lyen a kormány tagjai is résztvesznek. A megegyezés - értelmében a kormány nem szól többé bele a papok kinevezésébe és elismeri a pápa kiküldötteit. Az egyház a templomokon kívül nem gyakorolhatja a vallásoktatást s aki valláserkölcsi alapon akarja nevelni gyermekeit, kénytelen őket a templomba, vagy a hozzátartozó épüle­tekbe magánórákra küldeni. Az egyházi keriilete-n kívül álló egyházi népiskolákban csupán laikus tanítók taníthatnak. A katoli­kus egyház megkapja azt a jogot, hogy a mexikói kongresszuson javaslatot tegyen a most érvényben lévő egyházi törvények megváltoztatására. Ezt a jogot eddig min­pretoriánus, egy sanda, íeketelelkü Ide gnóm, aki a nevezetes francia királyt megszégyení­tő önérzettel pöffeszkedi: „lTEtait c'est moi!“ s röghöz ragadt lelke gonosz kásértetlátásával, amely a szellemi fáklya hordozóját ifi közön­séges gyujtogatónak mutatja és szüik agyának csak rontásra épített tekervényeivel tiszta, egyenes embereket vesz célba, hogy „a haza védelmében" érdemeket szerezhessen s ár­tatlanul letiport családok hátán emelkedjék feljebb a karrierlétrán. Ezek. a névtelen és soha meg nem fogható közéleti gnómok, tit­kos jelentéseikkel a bürokrácia labirintusá­ban megbúvó férgek, görénnyel konkurráló boszorkánymesterek azok a modern ciiklop- szok, akik „az állam biztonsága érdekében" minden ebédre és vacsorára egy magyar csa­ládot kívánnak elfogyasztani Ma, a köztársaság fennállásának tizenegye­dik s Benes Eduárd külügymin isztenségének ugyancsak tizenegyedik esztendejében. És a becsületes magyar életek ellen mért felelőt­len és alattomos támadások nyomáu, amely azonban belevész a cabinet-noirok sötétjébe — a messzi Szlovenszkón kákézbesitik a ki- utasitási végzéseket és a kenyórfosztó leirato­kat még ma, a köztársaság fennállása tizen­egyedik esztendejében is. Keserű kommentárképpen közöljük ezt az írásunkat a külügyminiszter ur tegnapi nyi­latkozatához, amely különbséget tesz a ki­sebbségi kérdés nemzetívözi és belpolitikai ol­dala között. Mi ezennel prezentáljuk a két losonci esettel a harmadikat is: a gyakorla­tit. A külügyminiszter ur finoman diszting- válta a kisebbségi kérdés jog- és kötelesség­javasolja, hogy forduljanak közösen és egyetértésben a népszövetség titkárságá­hoz. Az indítvány felett a két kormánynak tartják fenn a döntés jogát. A magyar de­legáció délután két órakor hazautazott Budapestre. den polgár élvezte, de a papok e tekintet­ben nem számítottak polgároknak. A kom­promisszum megkötésével egyidejűleg a belügyminisztérium rendeletet adott ki, amelynek értelmében mindazokat az asszo­nyokat, akiket az egyházi törvények ellen elkövetett vétségekért elítéltek, szabadon bocsátják. Egyedül Mater Maria Concep- eion, akit az Obregon elleni merénylet ér­telmi szerzőségével vádoltak és huszévi börtönre Ítéltek, marad a legyházban. A kompromisszum megkötésének hire egész Mexikóban leírhatatlan örömet kel­tett és bizonyára véget vet a perifériákon még mindig tomboló guerillaháborunak­minimumát s arról tett eszmei magasságban szárnyaló nyilatkozatot, hogy ezt a minimu­mot nemzetközi viszonylatban is respektálják, viszont azonban a minimumot meghaladó kon­cessziókról egyelőre csak belpolitikai téren eshetik diskusszió. A kisebbségi kérdésben fölködlő diplomá­ciai vitákkal és nyilatkozatokkal szemben, amelyek szinte hieroglifákat jelentenek a gyakorlati élet emberei és a kisebbségi sors szenvedői számára, .a tények erejével azt kell egyszerűen megállapítanunk, hogy még a mi­nimum minimumánál sem tartunk, mert nin­csen stabilitásunk, nem vagyunk birtokon be­lül csekély javainkban, még tizenegy eszten­dő múltán sem, mert bármely pillanatban két­ségessé válhatik és veszendőbe kerülhet a ki­sebbségi magyar számára még a hon és a ke­nyér is, bárha a kötelességtel jesités maximu­mé is nyújtja. Föltételezzük, hogy nem mind fedi a kül­ügyminiszter ur intencióit, ami a kisebbségi kérdésben a tőle távoleső Szlovenszkón törté­nik, de viszont neki is koncedálnia kell, hogy semmiképpen sem lehet egészséges és meg­nyugtató az a kisebbségi politika és rendszer, amelyben ilyen eszközök érvényesülhetnek és amely szerepet juttat az ultrasovinizmus földalatti erőinek is. És ha rávilágítunk a gya­korlati kisebbségi politikának a losonciakhoz hasonló megdöbbentő eseteire, amelyek szö­ges ellentétben állanak a jog, az igazságosság, az emberiesség és a jó közigazgatás alapelvei­vel, szomorúan kell megállapítanunk, hogy baj van a demokrácia körül is. Wétficiéri a Köss!!!®! / Telles a megegyezés a Vatikán és a mexikói kormány között — A katolikus egyház visszanyerte régi Jogait — Ruiz érsek ünnepélyes nagymiséje, melyen a kormány is résztvesz — Vége a polgárháborúnak

Next

/
Thumbnails
Contents