Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-21 / 140. (2065.) szám
4 1929 junfa* 81, péntek. A bírói pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítása A közigazgatási bíróság döntéseinek hiteles magyarázata A sziovenszkói sajtó téves kommentárjai — A régi nyugdíjasok nem kérhetik a beszámítást (t j.) Prága. juniue 20. A legfelsőbb közigazgatási bíróságnak ez év február és március havában hozott s a birői pótléknak a nyugdíjalapba vaió beszámítására vonatkozó két döntése kapcsán a sajtóban olyan téves hírek láttak napvilágot, amelyek szerint az összes bírói nyugdíjasok kérhetik az úgynevezett lex Dolansky- féle bírói pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását s ezzel a régi nyugdíjnak a felemelését. Sajnos, a közigazgatási biróság kérdéses döntései nem adnak alapot ily liberális törvénymagyarázatra, mint ez az alábbiakból kitűnik. K. J. dr., a troppaui országos biróság tanácsosa 1924. év végén nyugdíjaztatását kérte. A biróság elnöki osztálya a kérelemnek eleget tett s 1924. december 31-ével beszüntette a tényleges szolgálati illetményeket s 1925. január elsejétől nyugdíj- illetményeket folyósította. A nyugdíjazási határozat kikézbesítése 1925. január 2-án történt, ami a továbbiakban perdöntő körülmény. K. J. dr. a nyugdíjazás iránti kérelmében 1026. január havára az úgynevezett lex Dolansky-féle birói pótlék kiutalását, másrészt ennek a nyugdíjalapba való beszámítását kérte, a biróság elnöki osztálya azonban mindkét kérelmét elutasította, azzal, hogy a lex Dolansky oly időben lépett életbe, — 1925. január 1-én, — amikor a kérelmező már nyugállományban volt. A kérelmező az igazságügyi minisztériumhoz beadott felebbezésében arra hivatkozott, hogy — pozitív jogszabály hiányában — a nyugdíjazás jogerőre való emelkedését a volt bécsi L. K. B- nak 1895. évi 95. számú döntvénye szerint kell elbírálni, amely kimondta azt, hogy a közalkalmazott nyugdíjazása a nyugdijhatáro- ioi kikézbesítése napjától számított egy hónap múlva lesi jogerős, ezért őt az 1925. év január havára megilleti a lex Dolanaky-féle pótlék, amely ennek következtében a nyugdíjalapba is beszámítandó. Az igazságügyi minisztérium a felebbezésnek csak részben adott helyt, amennyiben a felebbe- zőnek a január havi birói pótlékra vonatkozó igényét megállapította, ellenben a pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását megtagadta. A fe- lebbezési határozat indokolása kimondotta azt, hogy az 1925. január hóra a felebbezőt megilleti a birói pótlék azért, mert a nyugdijhatározatot csak január 2-án vette kézhez; emellett mellékes az a körülmény, hogy a felebbező csak 1926. év elején érvényesítette ezt az igényt, miután ez akkor még nem évült el Ezzel szemben a 290/24. sz. törvény — lex Do- Lansky szerinti birói pótték, a nyugdíjalapba nem számitható be. mert eme törvény 11. §-a szerint a lex Dolansky 5. §-a — a bírói pótléknak a nyugdíjalapba való beszámításáról — csak a birói pragmatikáról szóló törvény életbelépésével egyidejűleg lép életbe, ilyen törvény pedig a mai napig sincs, s igy az 5. §. ma sem érvényes. K. .J. dr. az igazságügyi minisztériumnak ezt a határozatát a L. K. B.-hoz beadott panaszában törvényellenesnek tartotta s annak megsemmisítését kérte. A közigazgatási biróság 1929 február 12-én kell 2767/29. számú ítéletével a panasznak helyt adott s az igazságügyi minisztérium felebbe- zé-si határozatát a K. B.-ról szóló törvény 7- §-a szerint törvényellenesnek jelentette ki. A közigazgatási biróság mérlegelése szerint a főkérdés az, hogy az 1924/290. számú törvény életbelépése napja után s az 1926/103. számú fizetésrendezési törvény életbelépése napja előtt nyugdíjazott bírónak ran-e igénye a birói pótléknak a nyugdíjalapra való beszámítására. A 290/24. számú törvény 11. §-a kimondja azt, hogy az 5. §, — amely a pótléknak a nyugdijalap- fca való beszámítását rendeli el, — csak a hivatásom bírák szolgálati viszonyait rendező törvénnyel egyidejűleg lép életbe. A felek között vitán felül áll az, hogy az 5. §4 a 103/1926. számú fizetésrendezési törvény nem helyezte hatályon kívül ezért a bíróságnak a feladata a jelen esetben annak megállapítására szó rilkozik. hogy az 5. §• egyáltalán életbelépett-e, miután az igazságügyi minisztérium ezt tagadja a/ért, hogy a birói pragmatikáról szóló törvény a mai napig sincs megalkotva. Az igazságügyi minisztériumnak az álláspontja szerint ugyanis a 103/926. számú fizetésrendezési törvény nem tekinthető a hivatásos bírák szolgálati pragmatikájának, mert ez csak a birák jogait szabályozza, kötelességeiket azonban nem. A közigazgatási biróság ezt a törvénymagyarázatot helytelennek tartotta azért, mert a 290/1924. számú törvény ideiglenes átmeneti jellegű, ami az 1. §. bevezető szavaiból is minden kétséget kizáró módon tűnik ki A 103/926. számú fizetésrendezési törvény második részében a birák fizetését egészem önállóan s alapjától kezdye rendezte, ezen kívül azonban a birák szolgálati viszonyának Igen sok más kérdését is szabályozta s ezzel lényegesen megváltoztatta a/. 1914/15. számú, a birák szolgálati pragmatikáját tartalmazó birodalmi törvényt. A fizetés rendezési törvény V. •VT]’, részében ugyancsak számos olyan intézkedés van, amely ennek a törvénynek a szolgálati pragmatika jellegét adja. 'A 290/924. sz. törvényt — az 5. §. kivételével — a 103/926. sz. törvény kifejezetten is hatályon kívül helyezte s ezzel a törvényhozó ama kétségtelen akaratának adott megnyilvánulást, hogy a fizetésrendezési — 103/926. sz. — törvény ama törvénynek tekintendő, amelyről a 290/24. sz. törvény 1. §-a kilátásba helyez s amelyről ugyanezen törvény 11. §-a is beszél. Eme megfontolások után a közigazgatási bíróság ama meggyőződésre jutott, hogy a 290/924. sz. törvény 5. §-a az 1926/103. 6z. fizetésrendezési törvénnyel egyidejűleg. tehát 1926. január 1-én, Newyork, junius közepe. Hét-évi tudományos munka, kutatás, tervezés és tanácskozás után az amerikai Russel Sage-alap egyik bizottsága, amely Newyork további fejlődésének észszerű és előrelátó irányítását tűzte ki célul, nemrég egy minden tekintetben szédületes tervet terjesztett a nagyközönség élé. Ez a terv, amellyel most Ameriká-szerte a szakemberek és laikusok egész serege foglalkozik, nem utópia, hanem inkább a jövő valószínűségének megrajzolása. Százötven mérnök, építész, városépítő stb. dolgozott rajta, a múlt minden tapasztalatát, a jövő minden lehetőségét figyelembe vették és a legkonzervatívabb számítások alapján rajzolták meg a képet: milyen lesz Newyork 35 év múlva. Tulajdonképpen nem a szoros értelemben vett Newyork városáról van szó. Helyzeténél fogva Newyork csak két irányban: északra és keletre (Long Island) terjeszkedhetik. Mert dél felé a tenger határolja, mig nyugatra a Hudson folyó másik partján fekvő városok (akár csak Buda Pesttel szemben) már New- Jersey államhoz tartoznak és igy kétes, hogy az alkotmány fölforgatása nélkül valaha is Newyorkhoz csatolhassák őket. A terv nem is a közigazgatás, hanem a valóság alapján tervezi a jövő Nagy Newyorkját, azt a városóriást, amely 35 év múlva 50 mérföldnyi rádiusszal fog elterülni Manhattan szigete körül és amelynek 20 millió lakosa lesz! Húszmillió ember egy városban! Szinte hihetetlen szám, de hogy megvalósulása milyen reális lehetőség, azt a múlt és a jelen tényei erősitik meg. A mai Nagy Newyorkban, melynek körzetét 25 mérföldre becsülik, több, mint 10 millió ember él. Pedig ennek a roppant tömegnek többsége 35 évnél kisebb idő alatt gyűlt össze Newyorkban és környékén. Harmincöt évvel ezelőtt Newyork lakossága csak 2.800.000 volt. Repülőgép, rádió, mozi ismeretlen fogalmak voltak. A földalattit még tervbe sem vették, a villamosvastítak is csak pár éve voltak forgalomban. Még létezett a ló- vasut és az automobil csodaszámba ment. Newyorkot Brooklynnal csak egyetlen híd kötötte össze, a folyók alatt még az első alagutat sem fúrták meg és az első felhőkarcoló csak pár éve épült föl. A mai óriás még csak embrió formájában volt meg. A fejlődés irama ma még szédületesebb, mint ezelőtt. Manhattan sziget csúcsaira nyugodtan ki lehetne akasztani a táblákat: „Átalakítás miatt zárva", mert ez a város megszakítás nélkül épül és újjáépül. A város mindeD részében házakat rombolnak és házakat építenek. Az uccákat fölszakitják: oda uj földalatti vonal jön. Egész házsorokat sajátítanak ki parkoknak, vagy mert széles sugárutat akarnak építeni. Már a 15—20 évvel ezelőtt épült felhőkarcolókat is lerombolják, hogy helyükbe újabb, modernebb, magasabb felhőkarcolókat építsenek. Eddig minden meggondolás, terveztetés szinte hiábavalónak bizonyult, mert a fejlődés mindig előtte járt a terveknek. Ezt akarja helyrehozni az uj, 35 évre terjedő terv. Ennek legfontosabb részét a forgalom lebonyolítása képezi, mert Newyork jövője elsősorban ettől függ. A forgalom már ma is olyan arányokat öltött, hogy a város fejlődését megfojtással fenyegeti. Á megoldást Newyork földrajzi fekvése is megiíebézitettc, mert hiszen a város szive: Manhattan vízzel körülzárt sziget. Eb nemcsak, hogy minden ut ide vezetett, de azonban a lex Dolansky 11. §-a szerint 1925. január 1-től számított visszamenő hatállyal lépett életbe, amiből viszont az következik, hogy az 1925. január 2-án nyugdíjazott panaszosnak igenis jogigénye van a lex Dolansky-féle pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítására s mert a minisztérium ezt nem ismerte el, úgy eljárása törvénytelen volt. * Egy másik hasonló esetben a közigazgatási biróság folyó évi március 28-án kelt, 32566/28. számú Ítéletével kimondotta azt, hogy a lex Dolansky-féle birói pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását azok a birák is igényelhetik, akik a 287/924. számú törvény szerint helyeztettek nyug- dijállományba. Eme törvény 1. §-ának első bekezdése ugyanis kimondja azt, hogy az 1924. decemberében nyugdi jazott. közalkalmazottak nyugdij- illetményei az 1925. január 1-én érvényes fizetés- törvények szerint állapitandók meg. Mint ismeretes, ez a törvény a létszámapasztási törvény kru- délitásait akarta enyhíteni. ♦ A mondottakból kitűnik az, hogy a lex Dolansky-féle pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását a kedvező eredmény reményével csak azok minden ut ezen keresztül is vezetett. Nem volt mód körülmenni a városon, keresztül kellett menni rajta. Ezért voltak az uccák, a hidak, a kompok (ferrys) stb. állandóan tömve a személy- és teherautók százezreivel, "Itz emberek millióival. Most aztán Manhattan szigete körül a hidak és körutak egész rendszerét tervezik, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy a külvárosok között a központ elkerülésével lehessen közlekedni. És hogy a közlekedést minél gyorsabban bonyolítsák le, expreaszautóutakat vettek tervbe, amelyeken 35 mérföldnél (56 kilométer) kisebb sebességgel nem szabad hajtani. Egy ilyen expresszut Newyork nyugati részén máris megnyílt, mig egy másik építéséhez nemrég kezdtek hozzá. A tervezet kimutatja, hogy amitől legjob- 'ban féltek, helyszűkéről szó sincs. Igaz, hogy maga Manhattan szigete zsúfolásig megtelt, hiszen ez a tényező teremtette meg elsősorban a felhőkarcolókat, de az uj utak és hidak uj, eddig nehezen hozzáférhető területeket Csfzi lód bróm fürdő kérjen prospektust Fürööigazgatősdg, Csizfürdö, 51ou ■UKaBHBTKiHUnraaOKSMaHEUaHNHOTBHHBMMEXMHnaHHQBHMHHHaMnHBa nyitnak meg az ipar és kereskedelem, valamint a lakónegyedek számára. Ezeket az uj területeket élesen elhatárolt zónákra akarják osztani és fekvésüknél fogva a legmegfelelőbb célokra fölhasználni. Közéjük uj parkok egész tömegét tervezik, amelyek gyűrű alakjában vennék körül a várost, úgyhogy szinte megszakítás nélkül fák és virágok között lehetne körülkerülni Newyorkot. A közlekedés uj és egyre fejlődő eszközeit is figyelembe veszi a terv. A rendelkezésre álló kb. 60 mérföld kiterjedésű partvidéken a jövő óriáshajóinak hatalmas dokkjait fogják megépíteni. 'Főbb, mint ötren légi kikötőt mappáztak ki, ahonnan a valószínűleg villamosbattériákkal hajtott autókkal és autóbuszokkal, valamint a minden irányban elágazó földalatti vonalakkal a város minden részét könnyen meg lehet közelíteni. A messzi vidékekről érkező vonatok ma is a föld alatt futnak be Newyorkba. Ezek, valamint a helyi vonatok százai szállították reggel és este a vidéken lakó munkások, hivatalnokok tömegeit. Ezeknek a „commutter"‘-eknek aztán még rendszerint a subwayt kellett használni, hogy munkahelyüket elérjék. Ezt a jövőben uj állomások, uj köralaiku vonalak építésével akarják elkerülni. Azonkívül főleg ipari szempontból decentralizálni akarják a várost és az egyes ipari zónák közé lakónegyedeket terveznek, úgy hogy a munkások munkahelyükhöz közel lakhassanak, gyermekeiket iskoláztathassák, bevásárolhassanak »bb. anélkül, hogy lakóhelyüktől valaha is messze kellene menniök. A háztömbök közé kerteket terveznek, mig a lakásokat főleg a konyhát, kisebbre építik. Szinte napról-napra uj és uj találmányok kerülnek a piacra, amelyek mind a háztartási munka megkönnyítéséi célozzák és ezek közül a legpraiktikusabbakat már ma is beépítik a házakba. Különben is arra számítanak, hogy 1965-ben az a háziasszony, aki maga főzi az ebédet, olyan ritkaság lesz, mint a nyugdíjas birák s ezek hátraniaradi családtagjai kérhetik, akik a nyugdijhatározatot legkésőbb 1924. december 2-án vették kézihez — mert ezek nyugdíjazása 1925. január 2-án emelkedett jogerőre. — továbbá azok a birák, akik az 1924. évi 287. számú törvény szerint nyugdijaztattak. A bírói pótléknak a nyugdíjalapba való beszór mitását ezek szerint egyáltalán nem igényelhetik azok a birák, akik 1924. december 2-a előtt vették kézhez a nyugdijazási határozatot. A sajtónak ezzel ellenkező í tá6a teljesen téves. A birői pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását folyó évi julius 7-éig Írásbeli kérvény utján kell érvényesíteni azért, mert az 1926. julius 7-én kihirdetett 103. száma törvény az éppen említett napon hatályon kívül helyezte a 290/924. sz. törvényt, s igy az ennek alapján támasztható jogigények az emlitett naptól számított három év mii Jva. tehát folyó évi julius 7-én évülnek él. Valószínű, sőt csaknem bizonyos, hogy az igazságügyi minisztérium minden lehetőt elkövet emez igény megtagadása érdekében s ezért a jogosultak a közigazgatási bírósághoz vezető hosszú utat kénytelenek megjárni, amely azonban feltétlenül eredményes lesz. mai társa, aki maga dagasztja a kenyeret. Az otthon étet-e még jobban megszűnik, mint eddig és az emberek még az eddiginél is több időt töltenek vendéglőkben, kubokban, színházakban, az nccán, a nagy nyilvánosság előtt. A legnagyobb átalakulás azonban a tulajdonképpeni Newyorkban, Manhattan szigetén várható. A külvárosok forgalmának más iráuyba való terelése, az ipartelepek decentralizálása a várost úgyszólván kitelepíti az elővárosokba és helyébe a vidékből hoz egy keveset a városba. Ez természetesen olcsóbb telekárakat vonna maga után és megszüntetné a felhőkarcolók építésének szükségességét. Különben már ma is belátták, hogy a hatalmas felhőkarcolókat nem lehet sűrűn egymás mellé építeni. Egy ilyen házóriásban 8000—12.000 ember dolgozik. Ha csak tiz ilyen felhőkarcoló kerül egymás mellé, ez egy aránylag kis területen 100.000 embert jelent, másszóval a forgalomnak olyan megnövekedését, amit a mai uoca- rendszer mellett lehetetten volna lebonyolítani. Éippen ezért a tervezet nem tartja valószínűnek, hogy 35 év múlva sokkal több házóriása legyen Newyorknak, mint ma. Viszont, ha különböző gazdasági faktorok mégis egyre több és nagyobb felhőkarcolók mellett döntenének, úgy háromemeletes uccákra lesz szükség. A mélyben a villamos vasutak fognak száguldani valószínűleg az eddiginél. nagyobb sebességgel. A középső emelet, az automobilok számára lesz fentartva, mig a legfelső emeletet a gyalogjárók fogják elfoglalni. Valószínűnek tartják, hogy az emeletes uccák burkolatát idővel üvegből fogja elkészíteni, hogy a nap fénye a legalsó emeletre is lehatoljon. Ez az uccarendszer aztán megengedi, hogy az eddiginél sokkal nagyobb házakat, építsenek, amelyek nagyságra, magasságra valósággal hegyekre fognak emlékeztetni. És a „hegyek" úgy lesznek berendezve, hogy a „barlanglakók" akár egész életüket bennük tölthetik el anélkül, hogy a házat valaha is kényszerülnének elhagyni. A 8—10 háztömbre terjedő házikolosszusok terraszait parkok fogják elfoglalni. Az első emeleteket a legkülönbözőbb üzletek sokasága fogja benépesíteni. Vendéglő, színház, hangversenyterein, uszoda lesz a házakban és a távolbalátó készülék, a villanyujság a külvilág híreit pontosan el fogja hozni. És igy megtörténhetik, hogy a kereskedő, akinek a hatodik emeleten van a boltja, a 70. emeleten lakik, a 40. emeletre küldi a gyermekeit az iskolába, este beül a 10. emeleti színházba vagy moziba, esetleg a legfelső emeleti hangversenyterembe, vasárnapjait a terraszok parkjaiban tölti el stb., egyszóval a születéstől kezdve a halálig sohasem érzi szükségét annaik, hogy „lakhelyét" valaha is elhagyja. Ez azonban már több, mint terv: utópia, amit csak arra jő, hogy a kolosszális lehetőségekről ízelítőt adjon. Egy azonban bizonyos. Hacsak valami előre nem látott változás, gazdasági kényszer nem vet vésret a fejlődé? mai tempójának, 35 év múlva Newyork olyan hatalmas város lesz, amelyről a XX. század hajnalán álmodni sem mertek, álmodni sem tudlak. R. S. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapin a Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön Milyen tesz Newyork harmincöt év múlva ? Húszmillió lakos — Háromemeletes üvegburholatu uccák — Háromszáz méteres tornyok — őíven légi kikötő — Express motorútok — Kertlakások — Füstiden ipar — Nyugodtabb, lassúbb, kényelmesebb élet —
