Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-21 / 140. (2065.) szám

Mai szfi***unk 13 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150^ negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Ke. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZÜRANZI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága lí., Panská ul 12/SII. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A szovjet Trockij segítségénél akar Angliával kibékülni Uj érdekes kombinációk - A moszkvai külügyi népbiztosság embere Trockijnál - Trocki! magántitkára NacOonaldnái — izédén nem lesz lefegyverzési konferencia — Világpolitikai Te-Deum (síp) Prága, junius 20. A diplomaták befejezték a külpolitikai ezezónt Streeeanann páriái útja az érdemle­ges tárgyalások végét jelenti s a júliusra Svájcba, Angliába vagy Baden-Badenbe ter­vezett óriási konferencia, amely méreteiben és jelentőségéiben csaknem eléri majd a békeszerződések szomorú emlékű tárgyalá­sait, csupán amolyan évzáró közgyűlés és Te Deum lesz, sok ünneppel és sok nyilatko­zattal, inig a tulajdonképpeni munkát az ál­lamférfiak maguk között régen elintézték. Az értesítőket ki szabad osztani s a diplomá­ciai klassziíikálásokból megáll apithatjuk, hogy a világpolitika elmúlt éve jó év volt. Szép temiber tői junius végéig tart egy-egy világpolitikai ezezón. A tavaly júniusban be­fejeződött szezónban a háború utáni fiatal világ nem mutatott örvendetes előhaladásk 1928 júniusában, az akkori évzáró értesítők idejében, a nemzetközi sajtó a locarnói poli­tika csődjéről bőszéit, a katasztrófális angol- amerikai elhbidegülésről, a Dawet javaslat tűrhetetlen tértiéiről, melyek az alig felcse­peredett német birodalmat a kétségbeesés szélére taszították, a lefegyverzési törekvé­sek fanyar csődjéről, a német-francia 'bajok­ról, kormánykrrizri sekről és egyéb beteges tünetekről. Az egyetlen reménysugár a Kel- logg-paktum megkötése volt, mely finisre mégis befutott és nem engedte, hogy az el­múlt szezón a teljes kudarc jegyében záród­jék. A Kellogg-páldum tavaly augusztusban természetesen dekoratív jelenségnek számí­tott s a világ cinikus közönsége inkább mu­latott rajta, mint épült és nemesedett, mert senki nem hitte, hogy az öreg amerikánus miniszter naiv elképzeléséből komoly politi­kai tényező válhat. 1928 szeptemberében, az uj szezón kezde­tén, az államférfiak baljós jelekkel terhelve láttak munkájukhoz. A lapok tele voltak az elmúlt év csődjeinek kommentárjaival s az angol-amerikai ellentét viharos kipattanás­sal fenyegetett. De a nemzetközi életben vá­ratlanul és szinte indokolatlanul uj lendület támadt s ősszel két számottevő fordulat kö­vetkezett be, melyek alkalmasak voltak az eddigi külpolitikai kép teljes megváltoztatá­sára. Németországiban megszilárdult a Mül- ler-kormány é6 a birodalom októberben megtehette híres ajánlatát a jóvátétel! kér­dés végleges rendezésére. A beavatottak tud­ták, hogy a súlyos gazdasági probléma elin­tézésétől nemcsak Európa, hanem az egész világ sorsa függ- A Dawes-tervezet leépítésé­hez vezető ut természetesen göröngyös volt és a berlini kormány októberi demarsa óta számos olyan pillanatot éltünk ált a vén Európában, amikor a katasztrófa közvetle­nebbnek látszott, minit az elmúlt kedvezőt­len évek bármely szakában. Az államférfiak jóakarata azonban kivezette Európát a ba­jokból. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az el­múlt külpolitikai szerén a jóvátétel jegyében folyt le és legnagyobb eredménye az ádáz diplomáciai harcokkal kivivőit párisi meg­egyezés volt, mely nemcsak Locarnót szilár­dította meg, hanem megerősített alapokra fektette az európai nagyhatalmak sorsát is. A napokban számos örvendetes eseménynek vagyunk tanúi, melyek automatikusan az elmúlt év nehéz jó váltételi munkájának ered­ményéből következnek. Jólesik visszatekin­teni most, a vizsgák idején, amikor Párté­ban, Berlinben és Londonban a háború vég­leges likvidálásáról beszélnek és St rege- ina nnt a Quai d'Orsay napóleoni atmoszférá­hoz szokott termeiben ünnepük, amikor Skóciában MacDonald és Dawes annyi siker­telen kezdeményezés, ellenségeskedés és London, junius 20. Jólinformált körök szerint a kabineti péntekig nemcsak a munkanélküliség leküzdéséről szóló aján­latokkal fog foglalkozni, hanem számos kül­politikai kérdéssel is. Időközben pontos je­lentések érkeznek Londonba Síresemann t és Briand párisi megbeszéléseiről és a nagy- diplomáciai konferencia összeülésének dá­tumáról. MacDonald indítványára az alsó­ház a szünet előtt az orosz kérdést is föl- göngyöliti. Az utóbbi napokban ezen a té­ren szenzációs fordulat következett be. Az orosz külügyi népbiztosság, a Times szerint, elküldte egyik megbízottját Konstantiné- p olyba, hogy Trockijjal beszélje meg rész­letesen az angol-orosz problémái. Az orosz külügyi népbiztosságot e lépés mogiéielóre bizonyára az indította, hogy Trockij az orosz forradalom előtt sokáig Angliában élt és kitűnő összeköttetésekkel rendelke­zik angol munkáspárti körökben. Trockij állítólag örömmel bocsátotta személyét a moszkvai kormány rendelkezésére és meg­ígérte, hogy mindent elkövet az angol­katasztrófaosára után indulat nélkül inaugu- rálhatja a lefegyverzés komoly politikáját, amikor a kisebbségi kérdés várvavárt meg­oldásához is hozzákezdtek a nagyhatalmak, — jélesik visszatekinteni a jóvá téteti tárgya­lások hosszadalmas és gyakran unalmas idő­szakára, melyek tagadhatatlanul a junius- juüusi évzáró eredmények alapját jelen­tették. Németország jóvátételt kezdeményezése, mely októbertől júniusig a Young-egyezség megkötéséig és a világháború likvidálásáig vezetett, az első az elmúlt év politikai ten­denciái között. A második, mely különösen bennünket érint közelről, a decemberi luga- nói ökölosapás és Stre&emann kisebbségi fo­gadalma volt. Mig a népszövetség elmúlt évi ülésszakait unalmas és jelentéktelen problé­mák töltötték ki s legfeljebb az optánspör tengeri kígyóvá dagadt ügye jelentett némi érdekességet a stereotip tanácsüléseken, ad­dig a decemberi ökölcsapás után négy-öt hó­napig a népszövetség alig foglalkozott más­sal, minit a kisebbségek valóban fontos pro­blémájával. A júniusi tanácsülés nem 6okat lendiitett az ügyön, de a kezdeményezés és különösen MacDonald legutóbbi cikke után megvan az a remény, hogy a probléma nem kerül le a napirendről. Az elmúlt diplomá­ciai évad a kisebbségek szempontjából is je­lentős esztendőnek számíthat. Á szezón két nagy tendenciáján: a jóváté­telen és a kisebbségi kérdésen kívül kétség­telenül a legjelentősebb eseménynek az a nagy változás számolhat, amely egyrészt Ame­rikában, másrészt Angliában következett be. Coolidge merev rendszerét az utolsó éves stagnációja után az iniciativákban gazdag Hoover-rendszer váltotta föl és Angliában Baldwin ugyancsak megfeneklett kormányzásé ra a friss és idealista MacDonald uralma kö­orosz diplomáciai viszony mielőbbi rende­zésének előmozdítására. Magántitkárát máris Londonba küldte állítólag azzal a céllal, hogy megszerezze a beutazási enge­délyt. A fiatalember tulajdonképpeni kül­detése azonban az, ho~ *A-iékozádjék a kormánynál és megállapítsa, vájjon Mac­Donald szívesen venné-e, ha Trockij, mint a szovjet külön és nem hivatalos követe Londonba érkezne. Anglia és Szovjetorosz- ország a diplomáciai viszonyt csak Trockij előzetes intervenció >. után venné föl újra. Az angol kabinéit pénteken foglalkozni fog Trockij beutazási engedélyével. Ugyan­akkor a moszkvai nagyköveti állás betölté­séről is tárgyalni fognak. Két koA h jelölt van, az egyik Lord Oliwer, aki MacDonald előző kormányában India minisztere volt, a másik Kennworthy munkáspárti képvi­selő, aki az elmv.lt években több kiterjedt utazást végzett Oroszországban és ott ki­tűnő politikai és gazdasági összeköttetések­kel rendelkezik. London, junius 20. A Daily Express parla­vetkezett. Ez a két tény az elmúlt szezón eredményei közé tartozik, amit éppen a leg­újabb események igazolnak, amikor Dawes és MacDonald jóformán egyetlen kardcsapás­sal leteritette a két világhatalom között ás­kálódó gonosz szellemet és a tengeri lefegy­verzés bejelentésével eliminálták a világból a sokszor már komplikációval fenyegető el­lentétet. London és Washington között egye­nesen testvéri a viszony ma, holott a közel­múltban háborús fenyegetésekről hallottunk, a francia-angol flottakompromisszul, a tizen­öt amerikai cirkáló megszavazása, vagy az I am Alone emlékezetes incidense alkalmával akadtak újságok, melyek a fegyveres konflag- rációt sem tartották kizártnak. Az elmúlt év­ben a világpolitika az angol-amerikai vi­szony megoldásában is jelesen vizsgázott. A szeptemberi tapogatózások után októ­berben a kisiklott flottalefegyverzés zaja verte fel Európát. Novemberben Hoover meg­választása és Maniu romániai kormányala­kítása jelentették a nagy eseményeket. De­cemberben a luganói ökölcsapás és Bolívia meg Paraguay háborúja (ami egyszer végre sikeresen megoldott komoly feladatok elé állította a népszövetséget) izgatták a kedé­lyeket, mig januárban a jugoszláviai diktatú­ra kikiáltása és Amanullah afganisztáni ku­darca, melyben a világ Anglia és Szovjet- oroszország összecsapásának egyik fázisát látta. Február havát Mussolini és a pápa ki­békülése s a nagy hideg jellemezték, márciust a mexikói belháhoru és a holland-francia ha- diititok-affér. Áprilisban a kisebbségi kérdés és a hónapok óta ülésező párisi jóvátételi konferencia képezték a szóbeszéd tárgyát, májusban a párisi szerencsés befejezés és az angol választások. Júniusban a hatalmak le­szakították az elmúlt munka gyümölcseit és örömmel állapították meg, hogy a legvesze­nien ti tudósítója szerint a kormány egyelőre nem hozott döntést Trockij tartózkodási enge­délyéről. A lap azt hiszi, hogy a legközelebbi kabinetülés elveti Trockij kérését és nem engedi meg a volt népbiztos angliai beutazá­sát. Koover az eiftantarkodás ellen London, junius 20. A Times washingtoni jelentése szerint Hoover a jelen körülmé­nyek között nem találja kívánatosnak, hogy a tengeri lefegyverzés konferenciáját ösz- szebivják. Előbb részletesen meg akarja be­szélni a konferencia módozatait, mert r.em szeretné, ha az nj kísérletet a genfihez ha­sonló kudarc követné. Amerika nem szíve­sen látná, ha egy másik tengeri hatalmas­ság a közeljövőben lépéseket tenne a flotta- leszerelést megbeszélő konferencia összehí­vására, mert a talaj eídcs kellőképpen előké­szítve s a két év előtti kudarcnak nem sza­bad megismétlődnie. Augusztus eleje előtt semmiesetre sem kerül sor elvi megegye­zésre a lefog;,-vérzés kérdésében. A tegnapi és tegnapeíőtii optimizmus után angol ten­gerészeti körök növekvő pesszimizmussal ítélik meg a helyzetet s nem hiszik, hogy Dawes és MacDonald szép beszédeit hama­rosan tettek követik. delmesebb szírieket szerencsésen kikerülték. A visszatekintés csupa szép eredményt mu­tat. Nincs ok a kétségbeesésre. ,A jülius végén lezajló nagy diplomáciai ösz- szejöveteltől, amely szankcionálni fogja az ed­dig. munkát, nagy eredményeket várunk. A jövő szezón kedvező auspiciuinmal kezdőd­het. A feladatokat kitűzték és megfelelő te­kintélyű államférfiak jelentkeztek megoldá­sukra. Eddig két nagy diplomata mozgott elő­térben, Briand és Síresemann, most csatlako­zott hozzájuk MacDonald is, aki az iniciativa nélküli C ham bér Iáimnál ellentétben Genfben ugyanolyan súlyt fog jelenteni, mint két híres kollegája. A duób.ól triász lett, olyan triász, amelynek minden egyes tagja kellő önálló­ságot és kellő eredetiséget képvisel. Az óce­ánon tűi a fáradt Coolidge helyét a friss Hoover tölti be, ami szintén kedvező jelnek fogható föl. A távoli kelet csendes, a kínai problémákat sikerült megoldani s a szovjet presztízsét nagy kudarc érte. Oroszország különben sem az a fenyegető massza többé, ami az elmúlt években volt. A kommunista pártok sorra bőm 1 adóznak Európában, Moszkvában pedig komoly belpolitikai ellen­tétek támadtak, melyeknek egyik legjellem­zőbb kipattanása Trockij száműzetése volt. Erről az oldalról sem fenyegeti veszély a kontinenst, különösen mióta a szovjet tanu- jelét adta bizonyos kényszerű pacifizmusának és idő előtt életböléptette saját viszonylatá­ban a Kellogg-paktumot. Anglia bátran kibé­külhet Moszkvával, az ügynek nincsen külö­nösebb jelentősége, vagy veszedelme. Egyszóval a szezón befejezése után biza­lommal nézhetünk a jövő évi uj szezón elé. A háborút likvidálták és tisztán állnak a jö­vő felatadai: a teljes def egy vérzés és a ki­sebbségi kérdés megoldása. A Te Deum itt vau, várhatjuk a bensőséges unj Veni Sanctét.

Next

/
Thumbnails
Contents