Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-20 / 139. (2064.) szám
t 6 1929 junius 20, e#ötörtak. MUMBTI—1WHBB—IWWeBWBWB— A kisebbségek helyzete Benei expozéjában é$—a valóságban Kaptuk a következő levelet: Tisztelt Szerkesztőség! A Prágai Magyar Hírlap 1929 junius 6-i!ki számában olvasom, hogy Benes külügyminiszter expozéjában a következőket mondotta: „Kisebbségeink idehaza többet érnek el, mint amennyit a külföld befolyására bármikor és ibárhol elérhetnek/4 Ugyanott az 1929 junius 8-iki számban megjelent beszámold szerint Stefanek iskolaügyi miniszter a légionárius ünnepen kijelentette, hogy: „Mi Etem ismerjük a nemzeti sovinizmust44 Hogy mennyire felel meg ezen két kijelentés a valóságnak, erre fölsorakoztatok néhány adatot. már mégis megkapták fegyvertartási engedélyüket. Ugyancsak Terbegec és Gyürki községekben is van néhány közismert orvvadász, akiket már a csendőrök is tettenértek, mégis kaptak fegyvertartási. engedélyt Végül, hogy az én sovinizmusomat jellemezzem, közismert dolog itt, hogy a bolseviki harcok alatt Pokorny Tivadar 34. olasz légió ezredbeli hadnagy s több társa életét saját életünk kockáztatásával a lemészárlástól megmentettük. Kérem ezen soraimnak — melyek valódiságáért teljes felelősséget vállalóik — közlését b. lapjukban azzal, hogy szigorú vizsgálatot kérek a fegyvertartási engedélyek ügyében a nagy nyilvánosság előtt. Végre kérek tanácsol, hogy ezen hajmeresztő dolgokat — ha kellő elégtételt nem kapok —, közölhetem-e az angol lapokban? Soraim teljes közlését kérve, maradok magyar üdvözlettel: Nagycsalomia, 1929 junius 14. Kégly Elemér, földbirtokos. * A megdöbbentő levél nem szorul kommentárra. Benes külügyminiszter ur figyelmébe ajánljuk! Amikor Komárom népe három hétig pincetakó volt 1919. év őszén háromszor egymásután elfognak és elhurcolnak Besztercebányára, ahol egy hétig tetves cigánnyal vagyok együtt becsukva, majd Komáromban és Pozsonyban magam mosom föl cellámat, végre 55 napi logBág után elejtik a vádakat. Azalatt itthon a pTopagacsna emberei vagy háromszor ház- ikntatásokat rendeznek, készpénzünket, értékeinket, ruháimat, távcsőt, lovaglókorbácsot stb. összepakolják és eltűnnek vele. Kártérítést sohasem kapok azon a címen, mert az illetők szökésben vannak és elő nem állíthatók. Pár év múlva a volt községi jegyző könnyes szemmel kért tőlem bocsánatot, mert az 5 följelentései indították meg a fönti dolgokat, ő [kénytelen volt ezt megtenni, mert pozíciót kellett magának csinálnia. Ami persze sikerült is neki. Azon idő óta mai napig hasonló receptre megy a dolog. Mindenki az én bőröméi csinál magának pozíciót. A följelentések száma ellenem állítólag két métermázsa, de miután kézenfekvő hülyeségek, soha még csak vizsgálatot sem indítottak. Ellenben megsemmisítették illetőségemet és negyedévenkint kiutasítottak, melynek foganatosítását csak az gátolta meg, hogy a ma- igyar állampolgárságból már régen el lettem bocsátva. A csehszlovák állampolgárságért Ü920 óta legalább háromszor folyamodtam, de irataim mindig elvesznek és semmi válasz. Útlevelet nem kaphatok, holott gazdaságom fele Magyarországra esik át és 75 éves öreg tanyám Győrben lakik. Legutóbb újból beadtam május elején bélyeges kérvényemet, pünkösdre föltétlenül ígérte Maliari'k járási főnök ur, — persze máig sem jött meg. De még ez hagyján, ellenben 1925 december közepétől 1926 május közepéig, tehát közel féléven át, még határátlépési igazolványt sem kaptam és saját gazdaságomba ki nem (eresztettek. Hiába futkostam Koczor Gyula képviselő úrral a vezérpénzügyigazgatóság- nál több alkalommal, csak a kővári hidra kaptam átkelési engedélyt, amely akkor vagy hét éven át teljesen be volt dőlve s igy persze úgy sem lehetett használni. Nem engedtek éveken át semmit a határ által átvágott kis 400 holdas gazdaságomból se be, se ki s miután ennek folytán kellett vennem ott is igavonó marhát s van ott juh- listállóm és borpincém, kimondották, hogy az két önálló egészet képez; s mikor állataimat eladni akartam, azt mondották, hogy ez nem elég, mert az épületeket is földig le kell rombolnom. Eveken nem .engedték át sovány homokiföldjeimre egy szekér trágyát sem; máig sem engedik meg, hogy szőlőmből egy kis kosár cseresznyét, vagy szőlőt hazahozzak a saját szükségletemre. Ha a csendőrség utasítást kapott, hogy a határ mellett az idegeneket ellenőrizzék, akkor késő éjjel fölzörgettek s követelték, iga- aoljam, hogy minő címen tartózkodom itt. Ha nyáron vendégeink jöttek útlevéllel, bárha -csak idős hölgy, vagy fiatal lányka volt is, megérkezett a rendelet, hogy 48 óra alatt köteles távozni. Mindezek csak a legfőbb sérelmeim mellett most jön Maliarik kékkői járási főnök ur (legújabb határozata, mely szerint a még decemberben beadott fegyvertartási engedély iránti kérésemnek nem tesz eleget, mert ilyent csak „erkölcsileg és politikailag megbízható egyének kaphatnak44. „A kérvényező azonban nem nyújt teljes biztosítékot, hogy a fegyverhasználattal, vissza nem él.44 Hogy a dolgot megértsük, tudni kell azt, hogy a három éve működő és negyven tagot számláló ipolynyéki vadásztársaság igazgatója vagyok. Ugyanitt történt Tornyos nyug. bátorfalusi jegyző úrral, tagtársunkkal, hogy több orvva- dászt tetten ért, fegyverüket elvette s őket följelentette, amire a csendőrök az ő fegyverét kobozták el s egy évig meg sem kapta, mert a vadorzók őt jelentették föl irredenta üzelmek és kertjében elásott ágyúik miatt. E vadorzókat jogerősen el is ítélték, ma Visszaemlékezés Komárom tizesztendö előtti szenvedéseire — A vörös hadsereg Magyar-Komáromból három héten át lőtte a régi várost — Elkeseredett karcok a Vág dana hidlője előtt — Akik nem harcoltak s mégis életüket vesztették Komárom, junius 19. (Saját tudósítónktól.) Az 1919. május elsei véres árnyak még beárnyékolták a szerencsétlen sorsra jutott város lakosságának a kedélyét. Az éjjeli vörös támadást, mely a hidakon keresztül Komárom város szivéig el tudott hatolni véres, uocai harcok után, visszaverték a csehszlovák megszálló csapatok. Azok a polgári lakosok, — szám szerint mintegy húszán, — akik a támadóknak menedéket nyújtottak, életüket vesztették a várban, ahol tömegsírban nyűgös znak. A csehszlovák hidóreég ellen már korábban történt egy kézigránátos támadás, mely szigorú retorziót vont maga után: a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság szomszédos hajógyárának töb bszáz munkását hónapokon keresztül internálva tartották és azok ott sínylődtek Theresienstadtban. A szociáldemokrata párt vezető embereit is sorra letartóztatták és ugyanott internálták, miután a komáromi várban sok viszontagságon mentek át. Egy hónapig tartó mély csend borult a kis városkára, amikor junius 1-én délután 5 órakor ágyulövés dörrent és utána több gránátlövés is érte a várost. Az emberek álmélkodva néztek egymásra, nem tudták mire vélni a dolgot A vörös támadások Az első lövés a vármegyeháza ódon épületének udvarán csattant el és az egyik épület falába fúródott a gránátlövedék, de a méteres vastagságú falat nem tudta átütni. Utána szaporán következtek a lövések a Komárom alatt a Dunán cirkáló monitorról. A csehszlovák ágyuk is kis vártatva megszólaltak és viszonozták a tüzelést nagyobb kaliberű lövedékekkel anélkül, hogy eredményt értek volna el. Ez volt az ostrom bevezetése. A monitor még gyakran megjelent és kellemetlenkedett apró nyolc centiméteres gránátaival és srapnelleivel, amelyek végdgsüvöltöttek az uccák felett és a polgári épületek tetőzetét rongálták meg, a lakosság testi épségében azonban szerencsére nem tettek kárt. Az izgalmas nap elmúlt, de estére máris jelentkezett a folytatása Magyar-Komáromból, a monostori várerődből ismét ugatni kezdtek az ütegek és a lövedékek a város felett visítottak keresztül a vár és az erődök felé. A csehszlovák helyőrség ágyúi is visszabömböltek: szóval Komáromba beköszöntött a háború. Menekül a zsupán! hivatal A Komáromba bevándorolt cseh és szlovák lakosság körében nagy pánik tört ki, a legtöbben pakoltak és menekültek Pozsony felé. Csakhamar a zsupáni hivatal is mozgósított és egyelőre Nagy- megyer községbe költözött élén Jamnicky Ottokár zsupánnal, aki ezekben a napokban a polgári lakosággal szemben emberségesen és előzékenyen viselkedett Az államrendőrségen egy vágón rakomány összeszedett vadászfegyvert őriztek, amelyeket hirte- lenében szintén elszállítottak, ez a kocsirakomány azután annyira eltévedt, hogy soha többé nem látták a tulajdonosok puskáikat és a fegyverperek egész lavinája indult meg a kincstár ellen, amelynek később meg kellett a teljes kártérítést fizetnie. Az ágyuk borzalmas muzsikája napról-napra ismétlődött és a lakosságnak védelemről kellett gondoskodnia. Le a pincékbe) Egyetlen biztos fedezékül a jól épített pince kínálkozott, a lakosság tehát átkvárLélyozta magát éjszakára a pincékbe, ahová ágyat és ágyneműt cipelt. Komárom népe három hétig a pincékben aludta az igazak álmait, amíg az ostrom tartott. A lakóházakban hellyel-kőzzel kárt tettek a lövedékek, bár meg lehetett állapítani, hogy a tüzérek irgalmatlanul rosszul lőttek Magyar-Komárom- ban. A nagyobb károk a középületeket érték. így igen nagy kárt szenvedett a dómszerii, hatalmas Szent András templom, melyet ötvennél is több találat ért. A hatalmas épiilolkolosflzus faláról lepergett a lövedék, de a teltV-t igen sokat szenvedett. Kgy srapnell-lővés a szentély felett levő felső ablakon hatolt be és szétrombolta a feltámadást ábrázoló gyönyörű művészi aWakfestményt és lövedékéből szerte fecskendezte a golyókat az egész templomban. Találatok érték a többi templomokat is, a főgimnáziumot, a kultúrpalotát és azokban több-kevesebb kárt okoztak. Az ostrom rendesen az esti órákban kezdődött és eltartott éjfélig és azon túl is. A lakosság a pince-szál Léid egészen megszokta és onnan hallgatta a süvöltő srapnellek vijjongá6át és a gránátok beütéseit követő robbanásokat. A gyakorlott és harcteret járt férfiak a kilövés dörrenése és a beütéskor elhangzott robbanás időközéből már pontosan meg is állapították a találat helyét. Legtöbb kelelmetlenséget az időközönként felbukkanó monitor szerezte, amely mindig nappal portyázott és mindig a várost lőtte, a védtelen polgárok házait, nem a várerődöket. Egyik telitalálata egy órásboltot ért és mond..ni is felesleges, hogy ott az órák közt milyen rendet csinált. Kis híja volt, hogy Komárom egyik ismertnevü polgára is nem lett e lövésnek áldozata, aki elég vigyázatlan volt a tűznek kitett uocasoron haladni. A pince lakás mellett a nappalok majdnem normálisan teltek el. Szerencse, hogy emberéletben nem tett kárt az ostrom a három hét alatt és tragikus következménye asak később lett, amikor két gyermek egy fel nem robbant gránát lövedéket talált és az kezeik közt felrobbanva szétroncsolta szegényeket. Agyutüz a Vágón túl... A vörös hadsereg közben elindult és détó szárnya a Duna mentén nyomult előre Pozsony leié. Már junius első napjaiban távoli ágyudörgés hangfoszlányait hozta a keleti szél Komáromba, melyek később egyre erősödtek. A város lakossága mindentől elzárva, az utazás lehetőségétől is megfosztva, tanácstalanul állott és nem tudta, mi történik. Annyit azonban mégis tudott mindenki, hogy az udvardi járás területén tombolt a vörös támadás. Azt, hogy Érsekújvár előtt milyen heves harcok folytak, még csak nem is sejtette senki, azt sem, hogy ez a város több ízben is cserélt gazdát a harcokban. Az ágyudörgés erősebb és gyengébb hangjából az előnyomulás vagy a visszavonulás gondolatát érezte meg a komáromi lakosság. Hogy a vörös támadás lendülete egészen Szencig nyomult fel, Pozsony alá és Pozsonyt veszélyeztette, erről senkinek sem volt fogalma. Hogy Pozsony sorsa teljesen a véletlenre volt bízva, azt Srobár Lőrinc, akkori miniszter is beismeri emlékirataiban. „Komorn ist gerettet!“ A fegyverropogás napok múlva egészen Komárom alá érkezett és a Vágduna hídfőjét rendkívül megerősítették a várost védő és francia parancsnokság alatt álló csehszlovák csapatok. A gépfegyverkattogás lassanként oly közelről hallatszott, mintha a város belső területén szólt volna. Szénával letakart teherkocsik szállították Komáromba a sebesülteket és a harcokban elesetteket, akiket csendben temettek el. Junius 16-án a harcok a komáromi Vághid előtt folytak nagy elkeseredettséggel. A lakosság izgalmak közt várta a híreket: mi következik? Egyesek a legkomolyabban számoltak a vörös hadsereg bevonulásával. Ennek a napnak a délutáni óráiban egy lovastiszt rohant végig az uccákon és a Klapka-téren, a városháza előtt izgatottan kiáltott cseh nyelven valamit, amit persze senki sem értett ás utána németül ismételte meg: — Kötnöm is gerettetl Komárom meg van mentve. A vörös támadásokat visszaverték a csehszlovák csapatok. Böhm hadügyi népbiztos a cseresznyefán A vöröahadeereg vezérkara az előnyomulás alatt huzamosabb ideig Udvard községben székelt. Ez a hatalmas és szinmagyar község a harc Ide-oda hullámzása alatt sokon ment keresztül; mint azt később elmondjuk. A vörös hadvezetősóg a meleg júniusi napokon ott htisült a lombos fák alatt és ott volt Böhm Vilmos hadügyi népbiztos elvtárs is, aki korábban a szerényebb szerelő munkás hatáskörét töltötte be és mint ilyen kitünően értett a magasba kúszás mesterségéhez. Nem tudott ellenállom a kertekben (Hmtelő és pompás gyűlőmosceel megrakott cseresznyefák csábításának. Az élvezetet azzal fokozta, hogy felmászott a cseresznyefára és úgy delektálta magát a piro6lő kese cseresznyével. Ilyen jóizüt sem evett ő hatalmassága még sohasem. A vezérkar is követte a példáját és ha ebben az órában egy rajtaütés következett volna be, humoros helyzet adódik. Érsekújvár alatt pedig a vámhdd előtt a hullák dombjai emelkedtek. A meggyilkolt plébános A vörös hadsereg 6ok kárt okozott, ahol elvonult. Első dolguk volt a megszállóknak a falvak kék-pénzét összeszedni, amely helyett az értéktelen és hamis fehér-pénzt adták cserébe. Rekvirál- tak derüre-borura. Sok gazdaember csak hetek múlva tudott elvitt lovainak nyomára akadni. Azonban komolyabb bűncselekményeket is követtek el ártatlan emberek ellen. Több embert meggyilkoltak. Ezek közül Trubinyi József dunamocsi plébános tragikus esete a legmegrenditőbb, aki semmit nem vétett a vörösök ellen, de a sereg mellett garázdálkodó politikai megbízottak halálra Ítélték és a plébánost Dunámoos községben fel is akasztották. Jamnicky Ottokár ezért a bűncselekményért, illetve annak meg nem akadályozásáért felelősségre vonta a község képviseíőtestütelét és nagy összegű bírságot vetett ki rájuk. A csehszlovák hadsereg részéről is történtek kivégzések. A kémkedést minden háborúban szigorúan büntetik. Ebben a hadjáratban a községek vezetői ellen fordultak egyes csapattisztek. így történt meg Köbölkút községben Berényi József községi főjegyzőnek, ennek a köztiszteletben álló embernek kivégzése. Udvardon pedig egy légionárius hadnagy három embert lövetett agyon. Köztük volt Vágner Béla községi főjegyző is, aki szintén ártatlanul halt me;; két gazdaemberrel együtt, amit a későbbi lefolytatott viKgálat igazolt. óriási hadikárokat szenvedett ez a járás a háromhetes harcok alatt, amikor a helyzet szinte óráról-órára változott. Junius 20-án Párisból megjött Clemenceau távirata, mely az előnyomulást megtiltotta a hatalmak nevében. A vörös hadere^el fegyverszünet jött létre és junius 21-én megszűntek az ellenségeskedések az egész fronton. A vörös csapatok visszavonultak és Komárom népe Í6 elővánszorgott a pincékből, ahol lakni volt kénytelen. Az ágyuk elhalgattak, az emberek elcsendesedtek és ismét hallottak valamit a nagyvilág eseményeiről, amiben akkor nem volt sok köszönet Komáromi. Egy előkelő török hölgy rálőtt vetélytársnöjére egy magyar zenetanár miatt Konstantinápoly, junius 19. A boszporusz- parti metropolisban az elmúlt napokban óriási szenzációt keltett egy véres dráma, amelynek középpontjában egy magyar zenetanár és egy fiatal török höl~~ az előkelő konstantinápolyi társaság egyik legismertebb tagja áll. Konstantinápolyban már régebbi idő óta működik egy Berger nevű magyar zenetanár. Berger néhány nappal ezelőtt beköltözött egy elvált arméniai hölgy házába, aki a volt szultán egykori jogtanácsosának a leánya. Két nappal ezelőtt az asszony ellen revolvermerényletet követett el euv Alieh Hantim nevű huszonöt éves feltűnően szép nő. A merénylet azonban nem sikerült és az arméniai nő csak könnyebben sérült meg. Alieh Hanumot a rendőrség őrizetbe vette és kihallgatta. A leány azzal védekezett, hogy fegyvere véletlenül sült el. A rendőrség kaució ellenében szabadlábra helyezte az előkelő leányt, akinek apja val.t mikor török követ volt Athénben. A követet tizenöt évvel ezelőtt saját fia ölte meg. Alieh Hanum egyébként buga a szépségéről híres Farlinissa Hanumnak, aki Eset Nellih híres török írónak a felesége.
