Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-20 / 139. (2064.) szám
1929 junins 20, csütörtök. Nificit Andor képviselő az orvosi javaslatokról és a közegészségügyi politikáról Parlamenti beszédjét megakadályozta a gyorsított eljárás — Hogy érteimezi az „autonómista** miniszter az autonómiát a gyakorlatban? Prága, junius 19. Az orvosi javaslatoknak a parlamenti tárgyalása napjaiban felkerestük Nitsch Andort, a szepesi németek képvisélőjét s kérdést intéztünk hozzá arra vonatkozólag, hogy mi volt annak az oka, hogy az emlitett javaslatok vitájában nem vett részt. Nitsch képviselő a következőket mondotta. — Napok óta tartózkodom Prágában csak azért, hogy a közegészségügyi minisztériumnak a két orvosi javaslatára vonatkozó kritikámat a parlamentben elmondhassam. A prágai parlamentarizmusra jellemző körülmény azonban megakadályozott ebben: a ház elnöksége a javaslat-ok vitáját gyorsított eljár ássál lezárta s igy számos szónok — köztük én is — nem mondhatta el beszédét. Ama további kérdésünkre, hogy mi a véleménye az orvosi javaslatokról általában s mit tart Tiso miniszter közégeészségügyi politikájáról, Nitsch képviselő a következőket mondotta: — Tervezett parlamenti beszédemben nem volt szándékom nagyitó üveg alatt vizsgálni az orvosi javaslatok egyes paragrafusait, miután e®t számos — nálam szerencsésebb — képviselő, aki szóhoz jutott — pro és kontra eléggé megvilágította, ellenben foglalkozni kiván- tam annak az álláspontnak a helyességével, illetve helytelenségével, hogy egyáltalán szükség van-e oly törvényekre, amilyenek az éppen most tárgyalt javaslatok. Miért kell a szabadságol- újból gúzsba kötni, máért nem hagyja a kormány azt, hogy az orvosok gyönyörű, emberbaráti hivatásuk gyakorlásában szabadon kiélhessék magukat ?! Nálunk azonban semmi sem maradihat szabadon, a szent bürokrácia mindenre ránehezedik, mindent a saját hatalmába kaparint meg s az ebihez szükséges hatalmat a törvények paragrafusaiban találja meg. Az orvosok sem maradhatnak már szabadon, kénytelenek tűrni azt, hogy kényszerszervezetebbe, kényszeralakulatokba szorittassanak, hogy aztán a kormányhatalom mindig a kezében tarthassa őket. A kisebbségi orvosok helyzete — Hogy milyen szerep jut ezekben a kényszerszervezetekben a magyar és német kisebbséghez tartozó orvosoknak, arra nézve egy pillanatig sem voltunk kétségben. A tervbevett orvosi kamaráknak nemzetiségi tagozódásuk nem lesz, miért is a nemzetiségi kisebbséghez tartozó orvosok csak úgy vétetnek fel oda, mint azt a német mondja: mitgefangen, mitgehangen. A magyar és német orvosok eddig a köz- tisztségek betöltésénél tapasztalt mellőzteté- siik miatt legalább az orvosi kamaránál emelhettek panaszt, az uj törvény azonban még ezt a negatív jogukat is elveszi. Sehol sem uralkodik oly elfajult protekcionizmus, mint éppen a közéletnek eme terén: hiába folyamodik egy magyar vagy német orvos akárcsak egy kerületi, vagy járásorvosi helyért, sohasem kaphatja meg, ha azt egy az államalkotó nemzethez tartozó orvos is kéri, ngy ez utóbbié az elsőbbség még a szinoémet vagy szinmagyar járásban is. A magyar és néniét orvosi csak oly községbe nevezik ki, — akkor is ideiglenesen —ahová már senki sem akar menni. Számtalan példát sorolhatnék fel arra, hegy öreg, jól bevált, tapasztalt magyar és német kör- és járásorvosok hogyan voltak kénytelenek helyüket a jélent- kez.i szlovák orvosnak átengedni. Az orvosi kar proletarizálódása felé — M i, amikor a lakosságnak nyolcvan százaléknál nagyabb része a betegbiztosítók és más népjóléti intézmények orvosaira van utalva, tna, ilyen időben akarják rendezni az orvosi gyakoilaíot. A szabályozás gyönyörűen „sikerűit". Az orvosi kor proletarizálódása mérföldéi lépésekben halad, előre, a rendelők beteg- / ’ 'm/V; pénztári, tagokkal vannak tele s a *, n^°“ által fizetett munkabér a mindenere*.^r f,on(j,já,nak a megszűnte'lésére De lehetelenné van téve az orvosnál oly szükséges továbbképzés megszerzése is, mert az orv s csak oly gyógyszert irhát elő, amilyet a pénztár engedélyez. Ha az orvosi gyakorlat folytatásában rövidesen jelentős változás nem fog beállani, úgy a törvényhozás rövidesen azon törheti a fejét, hogy milyen törvényeket kellene csinálni az orvosi kar nyomorának az enyhítésé; e. — A parlamentben tárgyalt javaslatok tendenciája napnál vi'agosabb: a bürokrácia újabb hatalmas előretörése s a nemzeti kisebbségekhez tartozó orvosok ellenes szellem meghonosítása. A Tiso-féle „autonómia" — Ruszinszkó esete ezt mindennél jobban igazolja: miután ott nincs még elég ruszin és csehszlovák nemzetiségű orvos, magyar, német és zsidó orvosok vannak többségben, ezért a törvény ott nem létesít orvosi kamarát, hanem az ottani orvosok a szlovenszkói kamarához csatol tatnak. — Jellemző az orvosoknak az az általános elkeseredése, amely az orvosi kamarákról szóló javaslatot fogadta, ez azonban a mai, lényegesen módosított formájában sem felel meg a követelményeknek, miután a közegészségügyi minisztérium a maga számára tartotta fenn azt a jogot, hogy éppen a legfontosabb s az orvosokat létükben érintő kérdéseket kormányrendelettel szabályozza és hogy ezek a rendeletek milyenek lesznek, azzal is régen tisztában vagyunk, mivel a közegészségügyi minisztérium rendeletéinek a súlyát volt már alkalmunk a saját testünkön kitapasztalni. — A jelen törvényjavaslatokhoz kiadandó végrehajtási rendeletek fogják csak meztelenül megmutatni azt, hogy mire irányul maga a törvény. A nemzeti kisebbséghez tartozó orvosok természetesen megint a rövideb bet fogják itt húzni. így fest nálunk az annyira agyondicsért és a világban kiprédikált nemzetiségi kisebbségi jogvédelem és jogegyenlőség. A közegészségügyi minisztérium — csak hogy a célját elérje — az orvosi kamarák autonómiáját annyira megnyirbálja, korlátozza, hogy azok teljesen egy miniszter égisze alá kerülnek, aki pedig maga is egy állítólagosán autó unni ista pártnak a tagja. • Oktalan hadjárat a magángyógyintézetek ellen — Mindkét orvosi javaslat csak azt igazolja, hogy a közegészségügyi minisztérium érdemeket és munkát akar magának szerezni, illetve biztosítani, hogy ezzel a minisztérium nélkülözhetetlenségét bizonyítsa és a további létét biztosítsa. Egy 13 millió lakost számláló államnak tizenhat minisztérium kétségtelenül sok » a közegészségügyi feladatokat az önálló minisztérium helyett a belügyminisztériumnak egy osztálya — miniszteri tanácsos vezetése mellett — játszva elvégezhetné. Ezt azonban számos oly ur nem akarja, aki ezáltal a hataknát elveszítené s ez a valódi oka a közegészségügyi minisztérium örökös mozgolódásának, fészkelódésének, amely minisztériumnak pedig éppen, mini a nyilvános közegészségügyek legfőbb védelmezőjének, a legnagyobb nyugalomra volna szüksége. — Mi mindent lehetett volna megcsinálni, végezni, teljesíteni, ha igazi munkaakarat volna. Persze a helyes végén kellene a munkát megfogni. A kórházaink ellen felmerült panaszok már krónikusak, a klinikák szomorú állapotáról a parlamentben már a kelleténél ás több kritika hangzott el s még nagyon sok oly más dolgot említhetnék, ami azonnali, mél yen járó orvoslásra vár. Mindez azonban mellékes és csak az a fő, hogy a hatalom továbbra is megmaradjon. — Hetenklnt olvashatunk a lapokiban egy uj kórház ünnepélyes megnyitásáról vagy alapkőletételéről; ezzel szemben a valóságban azt is látnunk kell s erről személyesen is meggyőződhetünk, hogy sokmilliós költséggel épített gyógyintézeteket a közegészségügyi minisztérium minden ok és alap nélkül bezár, tétlenségre kény szerit. A Deutsche Aerztliche Mitíeilungen eimti folyóiratban ezt olvashatjuk: „A tüdővész megfertőzéslének a veszélye sehol sem kisebb, mint éppen a szak- gyógyIntézetekben, ahol a célszerű technikai felszerelés, a betegek kioktatása és ellenőrzése a megfertőzés veszélyét a minimumra szoríthatja le." A tisztelt közegészségügyi minisztérium azonban ezt nem képes és nem is akarja belátni s erőszakkal akarja letiporni a magángyógyintézeteket, miként azt Opatrny dr. orvos látra! szanatóriumának az esete bizonyítja. Ezt az esetet, amely Madárházán adódott elő, egy interpelláció keretén belül tettem szóvá, azonban a maii napig sem kaptam választ, noha félév előtt nyújtottam be azt. Erről a helyről is kérem a t. Ház elnökségét arra, hogy vegye védelmébe a képviselői jogokat és & képviselői tisztséget s viselje gondját annak, hogy a képviselőség ne legyen üres, tartalom nélküli méltóság és gondoskodjék arról, hogy a képviselőnek az aákótmánytörvénnyel bi^osdtott jogain csórm-khh-iub a hajbetegségek és kopaszodás tökéletes gyógyszere. K mii sgl Imii is haihuilast. B miii S|e IgíiJSS DROGÉRIA r líllsri KaPható minden drog-e- Í! |||pj h riában, gyógyszertárban KOSICE-KASSA s fej ®s parfümériában, valaFo-ucca 23. íBBÉSmI mint a föképviseletnél. Arak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20. ba ne essék azáltal, hogy a képviselők, mini a jelen esetben is, félévig se.m kapnak választ interpellációikra. — Az éppen emlitett esetben a közegészségügyi minisztériumnak, mint a súlyosan passzív állami fürdővállalatok kezelőjének, a kenyéririgysége és konkurenciája játszotta a legnagyobb szerepet. Peohmann urhölgy képviselőtársam által a parlament tegnapi ülésén elmondottakat teljes terjedelmében magam is aláírom. Azok az intézkedések, amelyeket a közegészségügyi minisztérium a magángyógyintézetekkel szemben alkalmaz, mint amilyenek a koncessziók megvonása, gyógyintézetek megnyitási engedélyezésének a megtagadása és más hasonló erőszakos, hajánál előráncigált intézkedés sohasem fogják kihúzni az állami fürdőket a ráfizetésből. Adják bérbe az állami fürdőket s rövid idő alatt csodákat fognak látni, hogy miként fognak azok a leggyorsabban íel- virágozni. Ma, junius harmadik harmadában, amikor a magánfürdők mind megteltek, az állami fürdőkben egy-két vendég lézeng. Pechmanné képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, ha fölpanaszolja azt, hogy az állami fürdőkben olyan drágaság uralkodik, hogy a közép- osztály nem is gondolhat azok igénybevételére. — Sőt hivatalos intézkedések történnek arra vonatkozólag, hogy a misera plebs az állami fürdőknek még a tájékára se kerülhessen. Ezt bizonyltja Kakaslomnic úrbéres- község esete, amely az állam tulajdonában levő Tátralomnic fürdőteleppel szomszédos telkét kisembereknek adta el villaépitések számára, hogy azok ott esetleg exisztenciát is találhassanak. A derék közegészségügyi minisztérium — minden törvényes alap nélkül — minden lehetőt s főleg lehetetlent elkövet arra nézve, hogy ezek a kispolgárok ne kaphassák meg az építkezési engedélyt. Ezzel szemben a kormány milliókat hajigái ki ugy- szólván az ablakon oly akciókra, amelyek teljesen céltalanok és semmi gyakorlati értékük sincs, -- amilyen például az úgynevezett Tát- raaljai akció, amely a csöndes szemlélőt nagyon élénken emlékezteti a hírhedt orosz Potemkin falvaira s amely akció egyedül és kizárólag arra jó, hogy a közegészségügyek legfőbb őrének legyen hova elvezetnie a külföldi vendégeit, ahol aztán arról szónokolhat nekik, hogy mit akar még tenni. Sokkal helyesebb és okosabb dolog volna, ha a közegészségügyi miniszter ur nagyobb gondot és figyelmet fordítana az idegen- forgalomra, a gyógyintézetekre, a turisztikára, télisportokra, ahelyett, hogy a pénzt haszontalan akciókra dobálja ki. Kit érdekel Szlovenszkó gazdasági pusztulása? Őszintén szólva, Szlovenszkón és Ruszin- szkóban mindenki nagyon csodálkozik azon, hogy a közegészségügyi miniszter ur, a legnagyobb szlovák párt exponensének semmi okosabb dolga nincs, mint hogy a közvéleményt mindig újabb és újabb rémhírekkel ijesztgeti. Hál nem elég nyugtalanságot szül a i.-i'i’-őív köreiben a folyton nyomasztóbbá ,á ó '■ i'vági válság? Hát nem ennek kellene-e szentelni a legnagyobb figyelmet? ■Avagy a nagy gazdasági krízis nem érdemli meg Szlovenszkó szlovák képviselőinek és minisztereinek a figyelmét?! Avagy talán olyan jól megy a soruk, hogy ezt a krízist egyáltalán nem érzik? Avagy talán egyszerűen nem akarják észrevenni a helyzet súlyosságát? Hát nem kellene-e minden lehetőt elkövetniük a szlovák politikusoknak a válság megoldása, illetve enyhítése érdekében? Mi, akik nem élünk állandóan Prágában, hanem a nép között járunk, nap-nap mellett halljuk az elégedetlenkedők panaszait, látjuk Szlovenszkó gazdasági pusztulását, amely gyors segítség után kiált. És ha ez a segítség nem jön rövidesen, úgy a nép majd ■maga Ítél és számos politikai párt nagyon kellemetlen valóságra fog ébredni hosszú évek álmodozásai után. Akkor azonban már késő lesz a bánat. Ha és amikor Tiso dr. közegészségügyi miniszter urat én a parlamenti miniszteri székben látom, a*ki állandóan olimpusi nyugalommal ül ott s ugyanakkor Szlovenszkó* letört gazdasági helyzetére gondolok, mindig eszembe jut ugyanakkor Ve- resesaginnak, a híres festőnek ama képe, ■melynek cime, „A Sipkaszorosban minden csendes." — Ezekre kívántam fölhívni Tiso miniszter urnák s általában a kormánynak a figyelmét a parlamenti szószékről, amiben azonban megakadályozott engem a „gyorsított eljárás". Kongrua-ankétok rendezését sürgetik a magyar evangélikus lelkészek Léva, junius 19. (Saját tudósítónktól.) A gabonaárak óriási zuhanása mélyen érinti a lelkészi kart. „Veszélyben vannak a kongruák" cim alatt az Evangélikus Lap is foglalkozik a kérdéssel és kongrua-ankétok rendezését sürgeti. Ugyanis a lelkészek legnagyobb részének föld- és gabonajárandósága'" is van a .cvüiekezetektől. A kongrua-bevallási iveken a járási hivatalok 1923—25-ig terjedő évek gabonaárait fogják alapul venni. A gabona elértéktelenedése felborítja az egész eddigi ármegállapítást és a lap konstatálja, hogy tulmagasan vették fel a gabona árait, ami a kongnia megállapításának rovására esik latba. A lap felhívja a püspöki kart, hogy hívja fel az országos hivatal figyelmét arra, hogy ez a túlértékelés a lelkészek kárára történt. Eszközölje ki a püspöki kar az országos hivatalnál a járási hivatalok részére az újabb reudelet kiadását arra nézve, hogy ne járjanak el a paragrafusok holt betűi szerint, hanem vegyék tekintetbe a gabonaárak zuhanását. Ha a járási hivatalok nem kapnak újabb rendeletet, akkor az 1923 —1925-iki magas árakat fogják a fennálló rendelet szerint megállapítani és a kongruába beszámítani. A dolog nagyon sürgős, mert a kongrua-ivek már leérkeztek a járási hivatalokhoz. Mivel a gazdasági krizis változatlanul tart, tanácsosnak tartanák azt is, hogyha a püspökök biztosítanák az esetleges hátrányos kongrua-megállapitások revíziójának lehetőségét, hogy ne legyen kényben c lelkész éveken keresztül nyögni a ránézve igazságtalan értékelést. A tájékozást ebben a kérdésben leginkább úgy lehetne beszerezni, ba a püspökök elrendelnék, hogy a lelkészek esperességenként tartsanak kongrua-aukétot, ahol a panaszokat az uj gazdasági helyzettel kapcsolatban konkretizálnák. Általános lelkész! érdekekről van sző, mert a lelkészek gazdasági helyzete újabb válság elölt áll. Megbízásból eladok és parcellázok birtokot több helyen Érdeklődők forduljanak Vaskó Nitra eimre. 4 ______________________________ as aaoBaowsasaawowanswawawMwaaBBHMBMSMMMaBMsaaaMWsaaaaaaa»Egawaaaw
