Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-16 / 136. (2061.) szám
1329 jtrnins 19. msárna|». Luxns-Express-fiajóláratoIí Adria — Egyptono Május 1-töi-augusztus 31-ig mérsékelt árak Adria - Görögország - Konstantinápoly Kombinált jegyek szállodai tartózkodással Athénben és Konstantinápolyban. Olaszország — Bombay „Marittima Italiana“-val összeköttetésben Rendkívüli utazás a „Presidente Wilsora." - nal Triesztből Bombayba, o<tóberbca körutak az egész Keletre mérsékelt áron. Ltoyd Trieslino, Prsg II., Uiuó osztály; Váeiavské SZ. ÁntMztiiyi Sp*Ie»* 3. yVSÍfO-Bt óafcseattbs: ÉN KEDVES NÉPEM NAGY MEGBOCSÁTÁS A bölcsesség náluk van. Ax az egyszerű bölcsesség, amely a bölcsességek Zenithje és Nadlrja, amely a legegyszerűbb, mert komplikáció nélkül á természetből fakadt A fainban találom ezt a bölcsességet; az ősi lélek hozza-e magával, vagy a környezet: ki tudná? Velük együtt nő, cseperedik, terebélyesedik, nem könyvből tanulták, sose voltak álmodozók. Nagyon raclooáiísok, nagyon célszerűek. Hanem mért én beszéljek? Beszéljen Rffel Pista, van neki enmagáért valója. A nőkről volt szó. Meghát a házasságról Hát eadgy Pista: — Tudja, szerettem ám, azt nem mondán yi, hogy nem. Kit aratásnál vót má a marokszedőm a bandába, igen együtt éreztünk, meg is egyeztünk, ő is szeginy, én is szeginy, máj csak meg- flrünk, mondok. Hát nem a Jóisten verrett meg ekkor bennönköt? Közbelipett Farkas Dani, de ngy közbelipett, hogy Eszter rám se nizett többett. No, mondok, Eszter, csokoládlval tart tigedet a Dani: De Eszter nem szót má akkor. Fenn vót a bóbitája nagyon. Én sajnátam, mer má klszen vót a tervezetem, fődet birlek, tilen át meg majd csinálom a gyalu pádon azokat a kis munkákat Sehogyse rőt jó, bogy Eszter Így kiesett a világomba. —Eszter fennen járt, olyan libapáva vót, tudja, tarka vót s rövidre nyírta a haját Hanem én azir sajnátam, akkor is sajnátam, mikor má igakán semmi sajoánlyald nem vót rajta. Akkor má megesett a baj s Farkas Dani esufa elhagyta az Esztért In meg jmás lány irtán nem nizek, ax Észtéi nekem jó vót vóna. Dekát kilibbent ekfci- ccit — Hát akkor törtint aztán. Pocitába voltunk, a kis házimulatságot mondjuk pocttának. Szip veesárnap este vót, még szolnok is beszélt az asz- talná, mi pedig rettentőmód, de elhiszi, rettentőmód beassziknráztunk. Mikor má a falon is muzsikátok az angyalok, lekeltem a szikrü 6 mentem Esztér házáho. Ijfil feli vót Zörgetek az ajtón. Kijön az Esztér apja. —■ Mi a? — azt mondja ő. — Verje fel csak Esztért! — azt mondom én. Hát jön az Esztér. Háta mögött a szabába felbőg a gyerek. A Danié. — Jajjaj, Pistyikém, hát eljötté? — igy Esztér. — El, — mondok, — de hagy fijjek le, mert forog a pallós. No, hát ülök egy ideig ott és nizem Esztért Ahogy nizem-mlregetem, Esztér egyszer csak rini kezd. — Ne rijj, má -ingyen van rínod! — mondok, he ő csak tovább rítt. — Jejjaj, Pistyikém! — mondta. 1 — Köllött ez neked? — mondok én, — mir vótá illyen ésszel? Esztér csak rij, rij, egyszer csak az nyögi: — Én elsikkasztom magamat! — Kár vóna, — mondok. — Minek az ilet? — Nem most kellett vóna az Ilet, hamarább "kellett vóna az ilet! Van itt spagát, szívesen belelöklek a Vágba, ha annyira elszántad az Hetedet, mikor elvettik a lánylejedet! — Isten is megvér, ha elhagyói! — nyögi Eez- tér, ahogy az ajtóná állt. Kegyetlen mirges vótam. Méghogy engem vér! Vereti ám tigedet! Át akar ölelni,, hogy megcsókol. Ereggy, — Imodnok, — isz búcsúzni jöttem, nem számonkirni. Vige má úgyis! De ahogy ott szorongat, a kegyetlen miregbe egyszercsak irzem, hogy szorijom ám a nyakát. Az ujjam szorítja, nemis én. Csak kilebben a nyelve. Hökk! — mondja és zihálódik. Hát majdnem megfojtottam vóna, ha fel nem sir a gyerek. A Danié. Dfe az is ippen akkor bőgte el magát, megeszméltem, elengedtem, ax anyja rohan be a gyerekhe, megihult a gyerek, ihes vót, azért bőgött, átkarolja az anyja, se világho nem szót, se hozzám, csak ott becizl. Már akkor a pallás nem forgott úgy velem, de még kapackodtam a szikbe. Mentem vóna is, de nem engedtik mig a lábaim. Húztak a fődhö. Hát, bogy mongyak valamit: — Azt látom, hogy jó anya vagy! — mondok. Hogy felvillant szeme, ürömibe. — A gyerek se kutya! — mondta. De azir fiit, mikor rámnizett. — Mutasd csak azt a fattyat! Tolta hozzám kitkizzel. Aludt már a fattya, merhogy eloltotta Ihát az anyja. Hát olyan vót. tudja, mint a többi majom. Vörös és ráncos. Nem Igen vót még emberi pofája. — Szip leginy! — mondom, — akár az apja a Dani! Csak a tartáspíz is ilyen szip legyik. No, erre aztán úgy elritta magát hogy a kölyök is felébredett rá, oszt az is ordított magán- kivü, mint mondják. Együtt ordítottak. — Szip család vattok! — mondom. Hát erre az Esztér nagy mirgesen feláll, aszos«ya; — MIgfe rád hasonlít a gyerek! Mer rád gon dúlok még most te! Hát erre nem tudtam mit mondani. Hogy e* a fattya az In kipemet viseli máris! Dchát az anyjának jobban kell tudni, annya mandja. — Ne, te, — mondok, — ne talán In vagyok rz apja is. Hát, képelmezxe sneg csak, Esztér vigignéz rajtam, aztán odabökj: — Bizony, lehetti vónal Égiszen tisztán láttam mindent. Égisz kljózanultam. Ezir mondtam aztán ax Esztérnek, hogy jó van. Bősi Pista elhallgatott a mondókájábán. Máig hallgatott. Nagy csendesen szólt később: — Hát aztán Így elvállaltam az Esztért te. meg a kis majmot Is. Tudja, arra vagyok kiváncsi, hogy majd a másik gyerek kire fog hasonlítani! Ha a mostani rámhasonltit... Egyideig maga elé meredt, aztán megrázta a fejét. — Minek te gyötrődjek? Rsztér ©gyet libbent a világba kifelé. Hát most visszalibbent megint hozzám befelé. Libegnek ezek mindig. És csak a jó Isten, aki iket teremtette, mór hatná meg bízó nyosra, hogy ugyan art a szentlileknek nekik ez a nagy lebegis? Sxombathy Viktor. SEBESI ERNŐ VERSEIBŐL: madárijesztő Egy betyár szél szoknyáját felemelte. A szoknyáját, mely cilra cafat eondra És egyre esaik meredten néz egy pontra Tán lelke is egy vén boszorkány lelke. Egy komoly varja nézi mc^döbbenten És nem érti: szegényke mért pipázik. Tanácsot kérne s röpül az őrházig, De úgy vágja meg egy subanc, bogy menten Elájul fejebubján szörnyű kontya. Sajnálja nyilván, hogy könnyét nem ontja, De csak úgy fabrikálták bét szem nélkül, A* esőn ikárminbluna szinte kékül S dalt súg a szél, de dalba mégse kezd ő. Csak áll. Mert ilyen. Torz madárijesztői LAVINA Vad sziréna se jelzi dübörgését, Se vészharang, csak ájult döbbenés. Oly orrul jön. Rohantok többen és ügy rettegtek: szomszédék el ne késsék A bomlott futás őrült menetrendjét Az erdökórus is végsőt nyögött És vezeklő száz gyónás mögött Friss hullauombon úgy terül a csend szét. A felbőszült és őrjöngő vadállat Most megtorpan és magába is szállhat A sötét végzet megvert embere. De tiszta vigaszt nem küldhet az Ég se, Mert egy percig se biztos abba mégse: Aa Isten egy nap kétszer nem v«r-e?I HÓEMBER Szobrász se faraghatta volna jobban A talapzat bár jég és nem hasalt, Szemében két penészes és ascaít Rossz szilva ég és tompa árnya lobban. A tél taktusát u szél dndorássxa, Száz köröm ég. Szorgoskodnak kacsók. Estére marad a lecke s a csók. Friss tüdőkben sípol az öröm láza. Az áhítat is idefagy ta csendbe Egy szánkó suhan me!leítünk most csengve S légy férfi bár, nő, gyerek vagy csibe, Az élettel bár keményen csatázol. Mégis csak gyengülsz, lágyulsz és csak ásol S a végén felolvadsz a Semmibe! MŰSORON KÍVÜL írja i MÁRA! SÁNDOR — EGY POCOK — Vasáirnaip este figyelmeztettek reá, hogy az aggastyán, afki ott szemben ül és aprópénzt számol csökönyös örömmel, Voronoíf egyik legnagyobb diadala. Az' aggastyán már nyolcva nkétesztendős lenne, ha Voronoff találmánya közibe nem jön, de megcsinálták rajta a mirigyoperációt s akóta fiatal. A felvilágosításért hálás vagyok, mert még soha nem láttam 6zem(töi-szembo embert, aki igazán átesett volna ezen a majom- mirigy—dolgon. Az ember csak hal az ilyesmiről. S különbem is jó, hogy szóltak, mert ha neon szólnak, még azt hiszem, hogy az ur ott szembem egy aggastyán. Felületes megfigyelő számára csalódásig olyan, mint egy aggastyán. Most már tudom persze, hogy nem aggastyán, hanem egy pocok. Túlzás lenne azt mondani, hogy nem lehet bírni vele. Nem szaladgálja be a kávéházat, nem áll oda az asztalok mellé, visongások— kai és pajzán kacajokkal molesztálni a kávézó családokat, nem mászik az asztal alatt a nénik és bácsik lábai között, nem játszik fogócskát a gyermekeket kedvelő főpineórékkel, ahogy azt vasárnap vásott kölykök, kiket szüleik elvisznek a kávélházla, tenni szokták. A csendes gyerekek válfajához tartozik, akik sokat vannak felnőttek társaságában és idő előtt megkomolyodnak. Lehet, hogy árva. A szakállsóskája, hófehér pátriárka körszalkállacskája úgy lóg a nyakában, mint egy barterli, ezzel a fel Írással: „Voro- noff kedvence". Vagy: „Csak még egy fél- század ócskái", (Utánnyomás tilosMakacson, a magányos, koravén gyerekek tűnődő buzgalmával jáltszik, rakosgatja az aprópénzt s 'bankóra váltja be a főpincérnél. Cugos topánka van rajta, előlgombolós trombitán adrágocska, kémén ykalaipka. Fürgén néz maga elé a levegőbe, életvi dórán pedri kacsóival gyér baijuszkáját és valamit gügyög maga elé, miközben hamiskásan felém pillant. Biztosan, ezt gügyögi: „Dá, dá, csúnya bácsi". Nagyon büszke arra, hogy megfiatalították, mindenkinek elmeséld. Abból él, hogy fiatal, mint a szegény lányok. Most feláll, előlgomboló hóanijálban, e kitipeg oda, ahol a néniké várja. Mindenki elnézően, szeretettel néz utána. Még alig tud járni, vagy már alig tud járni, ami az élet két ha tárám egy remegy. Mikor vissza tipeg, felmászik a székre, tapeikál kde kezeivel és egy Neues Wiener Journalt kér játszani a főártól- Mereven nézek reá és ezt gondolom: — Kisfiáim, te megcsináltad azt, tudatosan, vagy csak a halálfélelem szörnyű kényszerképzetének engedelmeskedve, amiért az emberiség mylhoezainak hősei küzdöttek, a legnagyobbak bukltak el, s ami sikoly, könny, idegbaj és 'kozmetikai szerek formájában évezredek óta kínozza az embereket: küzdött él a halál ellen. Egy régebbi időiben ezt úgy mondták volna, hogy igenled az életet. Ebben a szándékodban halhatatlan vagy, és legalább úgy szobrot érdemelsz, mint a nagy orvosok, akik embereik ezreit és tizr- ezreit kényszerültek megölni, unig empirikus utón egy-egy betegség gyógyüási módjait felismerhették. Si vis vitám, para moitem. Ezenfelül ne felejtsd el, hogy évezredek óta te vagy az elsők egyike, aki tudatosan kiugrott a természet rendjéből. Egy bizonyos időt előlegbe vettél fel az örökkévalóságból, mert túlbecsülöd és magasra tartod a múlandóságot. Ha csak két évet, csak két hónapot, csak két napot erőszakoltál igy ki, már megbontottad a természet csodálatos időbeosztását, hol mindeddig pontos órarend szerint születtünk és pusztultunk, kukacok és miniszterek, hegyek és ponteunök. Te vagy az első akinek valami extra kellett, e ezt ki is zsaroltad a világrendből. Ezen a ponton csodálatos vagy és emberfölötti, különb, mint Cézár, Homérosz, Plátó, Napóleon, Mohamed, Pasteur ég Einstein. Más kérdés, hogy ezzel a váratlan ajándékkal ugv ülsz itt, mint azok az emberek, akik a szegényházban életük alkonyán értesülnek arról, hogy egymillió dollárt örököltek, mire vásárolnak a pénzből egy hős szuszára tajtékpipát, bojttal. Nem tudsz mit kezdem vele, s elárulok neked egy nagy titkot: az ifjúsághoz fiatalnak ' ke®, lenni, barátom. Nyolcvan évvel suhancnak lenni éppen olyan keveset ér, mint egy gyoanorbajhoz jő fogsort csináltatni. Azt hiszem, mégis tévedtél. Nem az életet hosszabbítottad meg, csak kitoltad a halált, ami kettő. Hallgass reám, akinek tapasztalatai vannak, melyeket te a rongyos nyolcvan esztendőddel még nem értesz: az élet nem nyolcvan év, hanem egy szerencsés pillanat, amikor érzed, hogy itt éSjaz csillagok és világrendek között, az örökkévalóság és múlandóság süvöltő törvényei között, s mindez éretted, rajtad keresztül ős miattad van, miattad, akit esetleg úgy hágnak, hogy Krakauer. Ennyi az élet, ez a pillanat. A többi, az csak számfejtés, jobb mielőbb túlesni rajta. Ne erőlködj, gyermek. Este van, délután esett az eső, a föld szagé, san felázott, ideje lefeküdnöd. A felnőttek még fenmaradnák, .de te, fáradt és dacos gyerek, feküdj vissza a bölcsőbe, amely, óriási ringásokkal vár reád, és szuszogd álomba magad, abban a gőgös tudatban, hogy világok óriási karja ringatja bölcsődet és Isten személyesen suttogja neked azt, hogy tente. Menj vissza a sorba, ahonnan kiugrottál. Ne csinálj nekünk hosszú fogakat. Ezzel a kisebbik élettel is annyi bajunk vám már, mit kezdjünk még a ráadással? De ő most már fejecskét iszik, mert a tej a gyermekek bora. Istenem, talán nincs is. igazam, szópenfejlett, egészséges gyerek, s mire a fogai- újra kinőnek,' erőteljes, maga- biró hulla lesz belőle.----------- , ----- .. -------------Bá rtfaGyógyfürdö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rkeumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javalva. Uj, modern mhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb fürdőtelepi. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. 4 >. Alaf&ra 1833. ToUlo* M. ti S > fivog, porcelIAn KOSICE, * Fű-utca 19. * Nagy válaaBUIt, JntlÁszy&a Arak. 4 ...................................... 111 Anniin ||| IIII —Ml III Ilii 11II l|l|| |i|—
