Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-16 / 136. (2061.) szám

2 'T^CTT-MAGfeffi.-fím'LAP Soukup szociáldemokrata pártvezér maradék-nagybirtokával a prágai bíróság elit Azzal vádollak a szocialista nagybirtokost, hogy egyik ügyfelének az orra elől halászta el a maradékbirtokot Prága, juníus 15. Egy maradékbírtokmeg- szenzésének pikáns titkait teregeti most a nyilvánosság elé a prágai országos bíróság. ’A ibirtokpör (főhőse a szociáldemokrata ptárt egyik vezéroedopa, Soukjup szenátor, -volt igazságügyi miniszter, a párt alelnöke, aki e földreform jóvoltából szakított a szocia­lista tradíciókkal, belépett a nagybirtokosok osztályába és egy hatalmas marad ékbirtok tulajdonosa lett Podébrad mellett Knov községiben fek­szik Hyross nagybirtokos nagy területet fel­ölelő birtoka. Ezt a nagybirtokot vette meg j SoukufD a múlt év folyamán maradékbirtok ! címén a földhivatal hozzájárulásával. Érdé-; kés, hogy a szocialista vezér nem a régi rézsűn ! alatt, hanem már a polgári koalíció ke­gyéből Juthatott a maradékbirtokhoz. A maradékbirtokos örömét azonban kiesé megrontóttá az a körülmény, hogy egy más reflektáns is igényt tart ugyanerre a birtok­ra s az illető a dolgot pörös útra terelte. Bi­zonyos Vavrin és félesége ugyanis még Strokup előtt alkudott Hyross nagybirtokos­sal a birtokra. Hyross meg is állapodott ve­lük, de azzal a kikötéssel, hogy az adásvétel csak akkor lesz érvényes, ha a földhivatal5 jóváhagyja. Se most következik az ügyben a fordulat. Éppen abban az időben, amikor a földhivatal a hozzájárulás kér­désével foglalkozott, Hyross újabb ajánla­tot kapott Soukup szenátor részéről, aki kilátásába helyezte neki, hogy az adás­vételhez meg fogja szerezni a földhivatal hozzájárulását. így is történt. Hyross meg­kötötte a második szerződést, mely aztán si­mán át is ment a földhivatali fórumokon. Ennek ez ügyletnek volt azonban egy szépséghibája. Vavrin jogi képviselője ugyanis ebben ai egész ügyben nem volt más, mint wSouknp szenátor ügyvédi irodájának vezetője, Vorel dr. ügyvédjelölt s ezért Vavrin a prágai országos bíróság előtt panaszt emelt Soukup és Vorel dr. eüeo. A bíróság tegnap tárgyalta e&sfózben a .............................inni.... különös maradékbirtokpört. Kihallgatták az állami földhivatal titkárát, Mrkvan joghall­gatót, Hájek mérnököt, Koudelka szociál­demokrata képviselőt, Hyross nagyíbirto­Budapeet, junius 16. Strasaer Jóssef dr., ás ismert publicista, nagyobb tanul­mányt ir most * háború és a háború után k5retkeseit idők pszichológiai kér­déseiről. Tanulmányai során Andrássy Gyula grófhoz is fordult, aki saját poli­tikai magatartása dokumentumaként a készülő könyv számára fölötte érdekes politikai roHomást tett. Andrássy Gyu­lának ezek a feljegyzései, illetőleg ki­jelentései arrta ronatkoznak, hogy a nagy politikus miért vállalta 1918 őszén, október 24-én a közös külügymimázter- séget, amikor a monarchia már aa ösz- sneomlás előtt állott. Andrássy erről ezeket mondotta: — Életem legnagyobb elhatározása talán az vett, hogy a háború végén, amikor már min­dem összeomlott, hadseregünk bomladózott, a forradalom mindenfelé felütötte a fejét, vagy előkészületben volt s mikor már Németország is letört és a belső összeomlás jeleit mutatta, — hogy akkor én elfogadtam Károly császár és király ajánlatát és vállaltam a külügymi- nisztőrséget Miért tettem? Vállaltam ezt a megbízatást azzal a céllal, hogy megmentem azt, ami még menthető, noha tudtam, hogy a legkisebb reményem sem lehet a sikerre. — Már korábban is foglalkoztam ennek a vállalkozásnak lehetőségével és inkább bosz- szabb meggondolás vezetett ahhoz, hogy azt a programot magamban kidolgozzam, amely az adott viszonyok között még a legtöbb kilátást nyújtotta a sikerhez. Megelőzte ezt a Svájc­ba történt utazásom, amelyet szintén Károly király megbízásából tettem a béke érdekében és amely arról győzött meg, hogy ügyünk tel­kest, mig Bradács képviselő elfoglaltságára való kifogással mentette ki távolmaradását. Hyross úgy adta elő a dolgot, hogy nem ern lékszik pontosan, hogy a két pörös fél közül melyikkel tárgyalt előbb a birtok eladása tárgyában. Annyit beismert, hogy a Soukup- pal való beszélgetése nagyon rövid ideig, legfeljebb negyed vagy fél óráig tartott. Ar­ra már nem emlékszik, hogy Vorel dr. vagy pedig Soutoup szenátor tette-e az ajánlatot, hogy ne Vavrilnak, hanem Soukupnak adja el a birtokot. A bíróság további tanuk ki­hallgatása végett a tárgyalást későbbre ha­lasztotta. jesen elveszett, hogy minden további erőfe­szítés és küzdelem, a Németországgal való to­vábbi összetartás éppúgy Németországnak, mint nekünk kárunkra lesz és hogy ezért ki- s éri etet kell tenni a különíbékére, amelynek gyors megkötése adott volna arra is módot, hogy benn az országban — ha kell, erővel és erőszakkal — a forradalmakat elnyomjuk vagy legalább is korlátozzuk. De maga az az elhatározás, hogy a felkínált külügyminiszter- séget elfogadom, gyorsan alakult ki, mert ab­ban az időben valóban már nem gondoltam arra, hogy a király rám gondol és engem biz meg ezzel a megoldhatatlan feladattal. Éjfél­kor kaptam telefonon az értesítést a királyi vonatról, amelyen az uralkodó Debrecenből tért haza, hogy hozzám küldi még az éjszaka folyamán Windischgraetz herceg miniszetrt, aki azzal a kéréssel jön őfelségétől: vállaljam még az éjszaka a megbízatást, úgyhogy reg­gel már kijöhesisek Gödöllőre a részletek megbeszélése céljából. Valóban nem volt időm sokat habozni és gondolkozni és miután tisztában voltam magammal arra vonatkozó­lag, hogy mit kell és lehet megkísérelni, nem is került eok időbe, hogy az elhatározás ben­nem megérlelődjék. — A lehető legkisebb kilátásom volt a si­kerre, meri már nagyon elkésett az egész vál­lalkozás és igy kizárólag az az érzés vezetett, hogy egész életemen át szégyeltem volna ma­gamat, ha ezt az utolsó lehetőséget egyéni ér­dekeim miatt és egyéni veszélyek elhárítása cél jából visszautasítom. Az voit az érzésem, hogy nem érdemes élni sem, ha az országot Miéri vállalta AndrÍ9t8-ban a külügy miniszterséget ? — A nagy halolt érdekes politikai vallomása — J92Ü junius 16. vasárnap. 3451|2$ osulich Lme NEW-YORK-ba Trieszt, Nápoly és Marseillesbol a Saturnia és Vulcania óriáamotorhajókkal. Luxns-Komfort-Gyorsaság Rendszeres gőzhajó járatok Délameri- kába. Nagy keleti utazás a „Presiden- te Wilson“-on 1929. jul. 14-től aug. 5-ig COSULICH LiNE, Prahall, Váelavské n, 67 nem sikerül azon a lejtőn megállítani, ame­lyen lefelé rohan, ha nem sikerül tűrhető bé­két kötnünk a teljes összeomlás előtt és liogy nevetséges lenne politikai opportunitásra hallgatva, a politikai jövő szempontjából a valószínű kudarcot nem vállalni. Ha vállalko­zásom nem is sikerült, most utólag is megelé­gedéssel gondolok arra, hogy őfelsége aján­latát elfogadom és percnyi nyugalmam sem volna, ha nem mertem volna nehéz percekben kötelességemet teljesíteni, mert az lenne az érzésem, hogy lehetett még segíteni a bajo­kon és gyávaságból vagy egoizmusból ezt el­mulasztottam. További politikai küzdelmekre is csak az adott nekem erőt, hogy akkor, azokban a nagyon válságos percekben a leg­nehezebb kilátások mellett is mertem a ma­gam utján haladni s volt erőm kötelessége­met teljesíteni. A politikában az embernek az adja a legnagyobb erőt, ha lelkiismeretével tisztában van, ha önmagával meg van eléged­ve, ha az az érzése, hogy mindazt, amire ké­pesítve van és amit kötelességének tart, meg­tette. Ezt az erőt megadta nekem akkori ma­gaviseletéin és ezért csak megelégedéssel gondolok arra az éjszakára, amikor a csak­nem biztos kudarcnak nekimentem, n'inu i h i iimn '■■in uni u <iimm i■mi n n ■innimminins Százötvenmillió dollár fölösleg az Unió államháztartásában Newyork, június 15. Hoover köztársasági elnök közű, hogy azünio költs égvetési fölös­lege a júniussal végétévé üzleti évben 110 millió dollár volt, holott a kamara és a sze-' nátus tizenhét milliós deficitet várt. A« amerikai kincstári hivatal még Hoovernéi is optimistább a reméli, hogy a fölösleg 150 millió dollárra fog rágni 1 litliiiaf lesi eilemég A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Ma: DARVAS JÁNOS (39) — Hát igen. Ebi nem jött volna oda azzal az autóval, talán ”nem is történt volna meg ve­lem az a szerenosételnség. — Nem magával történt szerencsétlenség, hanem azzal a szegény Hymans nagykereske­dővel, akit miaga tett el láb alól. — Én is igy gondoltam, kérem, csak nem tudom ilyen urimód kifejezni — No, szamár maga Thomson, elmehet. A matróz két rendőr között elcammogott. — Uram, láthatja, hogy ez az ember saját maga cáfolta meg ellentmondó hazudozásával az ön sértő föltevését — szólalt meg a sof- főr. — Remélem ezek után, én is mehetek, de kiséret nélkül. — Még nem. Előbb a jegyzőkönyvet kell aláírnia. És még az autót is meg kell vizsgál­nunk. Addig szíveskedjék várni. A reudőrtiszíviselő irataiba merült el és rendületlenül irta a esetről fölvett jegyző­könyvet Gyuri ismerős hangot hallott az elő­szobából. Annak a katonatisztnek a hangját, aki az uccán együtt állt Byrd leányával és pénzt adott neki, amikor panaszkodott, hogy a rendőrségre menetellel elesik a keresetétől. — Most végre a kezünk között lesz — szólt a hang. — A soffőrből is ki fogunk venni va­lamit. A gyilkosság gyanúja mmdenkép rajta van. Most már szökhet külföldre. Lord Hampton lépett be a hivatalszobába. Mögötte Hobarth felügyelő. A rendőrtisztviselő fölugrott az asztaltól és bemutatta Hobarthnak a jegyzőkönyvet. Ho­barth egy pillanat alatt átfutotta. Kovács ezalatt százszor végiggondolta, mire vonatkozhattak Lord Hampton rejtélyes sza­vai. őellene terveznek egy uj tőrvetést? Vagy Selley ellen? Hobarth Kovács elé lépett. — Mister Smith, nagyon jó, hogy ön itt van. ön rendkívül fontos ÍÖlvilágoaitást adhat nekünk. Mondja csak, kicsoda-micsoda az az ur„ aki az ön autóján tegnap utazott. Közép­magas, barna, szénhaju, kis angol bajusz, hasonlít Fairbanks filmszínészre. És ameri­kai recézetü talpa mn a cipőjének. Az ön au­tójának padlóján is ott találtuk a lábnyomát Kovács elsáppadt. Selleyre céloznak. — Én, kérem, nagyon halványan emlék­szem csak egy ilyen filmszínészre. Nekem es­te van a legtöbb utasom, nincs időm moziba járni. Utasaimat én csak a taxa fizetésénél látom. Lehet, hogy a napokban volt ilyen utasom, de határozottan nem merném állíta­ni. — Ilyen, utasának tegnap kellett lennie. — Tegnap? Nem emlékszem. Lehet, hogy másvalakivel együtt utazott és a társa fize­tett. Tegnap dél óta még nem volt időm be­jegyezni az utjáimat. — Mr. Smifh, fölöslegesen ne tagadjon. Mert különben a bünpalástolás és cinkosság gyanújába sodorja magát. — Én nem tagadok, nem palástolok semmit. — Mért akarta letörölni akkor az autó pad­lóját ronggyal, ha nem palástolni akart? Sze­rencse, hogy a kisérő rendőr megakadályozta ebben. Tudja ön azt, kinek a nyomát akarta ezzel a rendőrség szeme elől elfödni. — Uram, ha én minden utasom erkölcs bí­rája is akarnék lenni . . . — Mit tud arról az emberről? Hol volt az az ember a gyilkosság pillanatában? — Uram, ha detektív volnék s ennek a ku­tatása volna az egyetlen gondom, talán meg­tudnám, de egy bérsoffőr nem ér rá ilyen passziókait vállalni. Nem tudok fölvilágositás- sal szolgálni. Különben ki az az ember, aki­ről tudnom kellene? Valami filmsztár, vagy rablógyilkos, vagy valami más előkelőség? — Mr. Smith, ön amerikai ember, az az is­meretlen ur szintén speciális amerikai sár- cipőt hord, kell hogy tudjanak egymásról. — De hát mondják meg, uraim, a nevét az illetőnek. — A nevét, azt egyelőre nem tudjuk. — Hát ez nevetséges. Honnan tudjam ak­kor én! — Mert ön az állandó soffőrje. Kovács György szeme megvillant, de egyet­len arcizma sem árult el semmit — Ezen csak nevetni tudok. — önt több ízben látták a Byrdnpalota kö­zelében álldogálni. — Igen ott a standom. De ha máshol száll le az utasom, akkor a benzint megtakarítom és ahhoz a helyhez legközelebb eső standon várok a következő utasig. — A repülő expedíció Tokióiba való starto­lása utáni napon, vagyis a múlt hétfőn és kedden szintén a Byrd-palota előtt volt? — Nem emlékszem, de lehet, hogy ott is voltam. Hobarth érezte, hogy kemény ellenféllel van dolga s ezért mellék utakra akarta csalni Kovácsot. — Hol a lakása? — Nincs külön lakásom. Az autóban alszom, Hobarth föl s alá sétált a szobában. Lord Hampton beleszólt a kihallgatásba. — Nézze, Mister Smith, ha ön a rendőrsé­get makacsul nem akarja tájékoztatni arról, amit tud, amiről határozottan tudnia kell, kénytelenek leszünk föltételezni, hogy cinkos­társi kötelék fűzi az általunk keresett bűn­tetteshez. Azt kell hinnünk, hogy érdekében áll mindent tagadni. Tudja-e, milyen kocká­zatot vállal ezzel a gyanúval? — Honnan tudnám, amikor az urak rébu- szokban beszélnek? — felelt kissé arrogán­sán Kovács. — A trónörökös őfensége elleni merény­letben, lopásban, kémkedésben és gyilkosság bűntettében való cinkosság gyanúját vállal­ja — mondta ünnepélyesen Hobarth. — Ha ön segítségére lesz a rendőrségnek és segít a gonosztevő kézrekeritésében, magas jutalmat is kap, ha nem segít, úgy nagyon szomorú jutalma lesz. — Én szívesen segítenék, ha tudnék mivel. De ha nem tudok . . . — Akkor a vizsgálat érdekében ezennel előzetes letartóztatásba helyezem. — Én pedig mint amerikai állampolgár* tiltakozom ez ellen. Hobarth intett s a rendőrök egyike kikisér- te a letartóztatottat. Végigvezette egy hosszú folyosón, ahol egy másik rendőr állt nagy kölcsköteggel a kezében. A folyosóti jobbra- balra zárkák végtelen sora. Az ajtókon em- bermagasságnyira rácsozat, ngy hogy a ki® rácsos nyíláson be lehet látni a cellákba. Gyu­rit betuszkolták az egyik dohos szagú lyukba s rázárták az ajtók (Folytatjuk-)' Kiismert t&my, hogy Schmidthauer Iginándi keierfivlie. Európa legtartalmasabb keserüviz-f orrása s mint Ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltasztitő hátasa páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-Ismertető ás gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve.

Next

/
Thumbnails
Contents