Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-16 / 136. (2061.) szám
2 'T^CTT-MAGfeffi.-fím'LAP Soukup szociáldemokrata pártvezér maradék-nagybirtokával a prágai bíróság elit Azzal vádollak a szocialista nagybirtokost, hogy egyik ügyfelének az orra elől halászta el a maradékbirtokot Prága, juníus 15. Egy maradékbírtokmeg- szenzésének pikáns titkait teregeti most a nyilvánosság elé a prágai országos bíróság. ’A ibirtokpör (főhőse a szociáldemokrata ptárt egyik vezéroedopa, Soukjup szenátor, -volt igazságügyi miniszter, a párt alelnöke, aki e földreform jóvoltából szakított a szocialista tradíciókkal, belépett a nagybirtokosok osztályába és egy hatalmas marad ékbirtok tulajdonosa lett Podébrad mellett Knov községiben fekszik Hyross nagybirtokos nagy területet felölelő birtoka. Ezt a nagybirtokot vette meg j SoukufD a múlt év folyamán maradékbirtok ! címén a földhivatal hozzájárulásával. Érdé-; kés, hogy a szocialista vezér nem a régi rézsűn ! alatt, hanem már a polgári koalíció kegyéből Juthatott a maradékbirtokhoz. A maradékbirtokos örömét azonban kiesé megrontóttá az a körülmény, hogy egy más reflektáns is igényt tart ugyanerre a birtokra s az illető a dolgot pörös útra terelte. Bizonyos Vavrin és félesége ugyanis még Strokup előtt alkudott Hyross nagybirtokossal a birtokra. Hyross meg is állapodott velük, de azzal a kikötéssel, hogy az adásvétel csak akkor lesz érvényes, ha a földhivatal5 jóváhagyja. Se most következik az ügyben a fordulat. Éppen abban az időben, amikor a földhivatal a hozzájárulás kérdésével foglalkozott, Hyross újabb ajánlatot kapott Soukup szenátor részéről, aki kilátásába helyezte neki, hogy az adásvételhez meg fogja szerezni a földhivatal hozzájárulását. így is történt. Hyross megkötötte a második szerződést, mely aztán simán át is ment a földhivatali fórumokon. Ennek ez ügyletnek volt azonban egy szépséghibája. Vavrin jogi képviselője ugyanis ebben ai egész ügyben nem volt más, mint wSouknp szenátor ügyvédi irodájának vezetője, Vorel dr. ügyvédjelölt s ezért Vavrin a prágai országos bíróság előtt panaszt emelt Soukup és Vorel dr. eüeo. A bíróság tegnap tárgyalta e&sfózben a .............................inni.... különös maradékbirtokpört. Kihallgatták az állami földhivatal titkárát, Mrkvan joghallgatót, Hájek mérnököt, Koudelka szociáldemokrata képviselőt, Hyross nagyíbirtoBudapeet, junius 16. Strasaer Jóssef dr., ás ismert publicista, nagyobb tanulmányt ir most * háború és a háború után k5retkeseit idők pszichológiai kérdéseiről. Tanulmányai során Andrássy Gyula grófhoz is fordult, aki saját politikai magatartása dokumentumaként a készülő könyv számára fölötte érdekes politikai roHomást tett. Andrássy Gyulának ezek a feljegyzései, illetőleg kijelentései arrta ronatkoznak, hogy a nagy politikus miért vállalta 1918 őszén, október 24-én a közös külügymimázter- séget, amikor a monarchia már aa ösz- sneomlás előtt állott. Andrássy erről ezeket mondotta: — Életem legnagyobb elhatározása talán az vett, hogy a háború végén, amikor már mindem összeomlott, hadseregünk bomladózott, a forradalom mindenfelé felütötte a fejét, vagy előkészületben volt s mikor már Németország is letört és a belső összeomlás jeleit mutatta, — hogy akkor én elfogadtam Károly császár és király ajánlatát és vállaltam a külügymi- nisztőrséget Miért tettem? Vállaltam ezt a megbízatást azzal a céllal, hogy megmentem azt, ami még menthető, noha tudtam, hogy a legkisebb reményem sem lehet a sikerre. — Már korábban is foglalkoztam ennek a vállalkozásnak lehetőségével és inkább bosz- szabb meggondolás vezetett ahhoz, hogy azt a programot magamban kidolgozzam, amely az adott viszonyok között még a legtöbb kilátást nyújtotta a sikerhez. Megelőzte ezt a Svájcba történt utazásom, amelyet szintén Károly király megbízásából tettem a béke érdekében és amely arról győzött meg, hogy ügyünk telkest, mig Bradács képviselő elfoglaltságára való kifogással mentette ki távolmaradását. Hyross úgy adta elő a dolgot, hogy nem ern lékszik pontosan, hogy a két pörös fél közül melyikkel tárgyalt előbb a birtok eladása tárgyában. Annyit beismert, hogy a Soukup- pal való beszélgetése nagyon rövid ideig, legfeljebb negyed vagy fél óráig tartott. Arra már nem emlékszik, hogy Vorel dr. vagy pedig Soutoup szenátor tette-e az ajánlatot, hogy ne Vavrilnak, hanem Soukupnak adja el a birtokot. A bíróság további tanuk kihallgatása végett a tárgyalást későbbre halasztotta. jesen elveszett, hogy minden további erőfeszítés és küzdelem, a Németországgal való további összetartás éppúgy Németországnak, mint nekünk kárunkra lesz és hogy ezért ki- s éri etet kell tenni a különíbékére, amelynek gyors megkötése adott volna arra is módot, hogy benn az országban — ha kell, erővel és erőszakkal — a forradalmakat elnyomjuk vagy legalább is korlátozzuk. De maga az az elhatározás, hogy a felkínált külügyminiszter- séget elfogadom, gyorsan alakult ki, mert abban az időben valóban már nem gondoltam arra, hogy a király rám gondol és engem biz meg ezzel a megoldhatatlan feladattal. Éjfélkor kaptam telefonon az értesítést a királyi vonatról, amelyen az uralkodó Debrecenből tért haza, hogy hozzám küldi még az éjszaka folyamán Windischgraetz herceg miniszetrt, aki azzal a kéréssel jön őfelségétől: vállaljam még az éjszaka a megbízatást, úgyhogy reggel már kijöhesisek Gödöllőre a részletek megbeszélése céljából. Valóban nem volt időm sokat habozni és gondolkozni és miután tisztában voltam magammal arra vonatkozólag, hogy mit kell és lehet megkísérelni, nem is került eok időbe, hogy az elhatározás bennem megérlelődjék. — A lehető legkisebb kilátásom volt a sikerre, meri már nagyon elkésett az egész vállalkozás és igy kizárólag az az érzés vezetett, hogy egész életemen át szégyeltem volna magamat, ha ezt az utolsó lehetőséget egyéni érdekeim miatt és egyéni veszélyek elhárítása cél jából visszautasítom. Az voit az érzésem, hogy nem érdemes élni sem, ha az országot Miéri vállalta AndrÍ9t8-ban a külügy miniszterséget ? — A nagy halolt érdekes politikai vallomása — J92Ü junius 16. vasárnap. 3451|2$ osulich Lme NEW-YORK-ba Trieszt, Nápoly és Marseillesbol a Saturnia és Vulcania óriáamotorhajókkal. Luxns-Komfort-Gyorsaság Rendszeres gőzhajó járatok Délameri- kába. Nagy keleti utazás a „Presiden- te Wilson“-on 1929. jul. 14-től aug. 5-ig COSULICH LiNE, Prahall, Váelavské n, 67 nem sikerül azon a lejtőn megállítani, amelyen lefelé rohan, ha nem sikerül tűrhető békét kötnünk a teljes összeomlás előtt és liogy nevetséges lenne politikai opportunitásra hallgatva, a politikai jövő szempontjából a valószínű kudarcot nem vállalni. Ha vállalkozásom nem is sikerült, most utólag is megelégedéssel gondolok arra, hogy őfelsége ajánlatát elfogadom és percnyi nyugalmam sem volna, ha nem mertem volna nehéz percekben kötelességemet teljesíteni, mert az lenne az érzésem, hogy lehetett még segíteni a bajokon és gyávaságból vagy egoizmusból ezt elmulasztottam. További politikai küzdelmekre is csak az adott nekem erőt, hogy akkor, azokban a nagyon válságos percekben a legnehezebb kilátások mellett is mertem a magam utján haladni s volt erőm kötelességemet teljesíteni. A politikában az embernek az adja a legnagyobb erőt, ha lelkiismeretével tisztában van, ha önmagával meg van elégedve, ha az az érzése, hogy mindazt, amire képesítve van és amit kötelességének tart, megtette. Ezt az erőt megadta nekem akkori magaviseletéin és ezért csak megelégedéssel gondolok arra az éjszakára, amikor a csaknem biztos kudarcnak nekimentem, n'inu i h i iimn '■■in uni u <iimm i■mi n n ■innimminins Százötvenmillió dollár fölösleg az Unió államháztartásában Newyork, június 15. Hoover köztársasági elnök közű, hogy azünio költs égvetési fölöslege a júniussal végétévé üzleti évben 110 millió dollár volt, holott a kamara és a sze-' nátus tizenhét milliós deficitet várt. A« amerikai kincstári hivatal még Hoovernéi is optimistább a reméli, hogy a fölösleg 150 millió dollárra fog rágni 1 litliiiaf lesi eilemég A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Ma: DARVAS JÁNOS (39) — Hát igen. Ebi nem jött volna oda azzal az autóval, talán ”nem is történt volna meg velem az a szerenosételnség. — Nem magával történt szerencsétlenség, hanem azzal a szegény Hymans nagykereskedővel, akit miaga tett el láb alól. — Én is igy gondoltam, kérem, csak nem tudom ilyen urimód kifejezni — No, szamár maga Thomson, elmehet. A matróz két rendőr között elcammogott. — Uram, láthatja, hogy ez az ember saját maga cáfolta meg ellentmondó hazudozásával az ön sértő föltevését — szólalt meg a sof- főr. — Remélem ezek után, én is mehetek, de kiséret nélkül. — Még nem. Előbb a jegyzőkönyvet kell aláírnia. És még az autót is meg kell vizsgálnunk. Addig szíveskedjék várni. A reudőrtiszíviselő irataiba merült el és rendületlenül irta a esetről fölvett jegyzőkönyvet Gyuri ismerős hangot hallott az előszobából. Annak a katonatisztnek a hangját, aki az uccán együtt állt Byrd leányával és pénzt adott neki, amikor panaszkodott, hogy a rendőrségre menetellel elesik a keresetétől. — Most végre a kezünk között lesz — szólt a hang. — A soffőrből is ki fogunk venni valamit. A gyilkosság gyanúja mmdenkép rajta van. Most már szökhet külföldre. Lord Hampton lépett be a hivatalszobába. Mögötte Hobarth felügyelő. A rendőrtisztviselő fölugrott az asztaltól és bemutatta Hobarthnak a jegyzőkönyvet. Hobarth egy pillanat alatt átfutotta. Kovács ezalatt százszor végiggondolta, mire vonatkozhattak Lord Hampton rejtélyes szavai. őellene terveznek egy uj tőrvetést? Vagy Selley ellen? Hobarth Kovács elé lépett. — Mister Smith, nagyon jó, hogy ön itt van. ön rendkívül fontos ÍÖlvilágoaitást adhat nekünk. Mondja csak, kicsoda-micsoda az az ur„ aki az ön autóján tegnap utazott. Középmagas, barna, szénhaju, kis angol bajusz, hasonlít Fairbanks filmszínészre. És amerikai recézetü talpa mn a cipőjének. Az ön autójának padlóján is ott találtuk a lábnyomát Kovács elsáppadt. Selleyre céloznak. — Én, kérem, nagyon halványan emlékszem csak egy ilyen filmszínészre. Nekem este van a legtöbb utasom, nincs időm moziba járni. Utasaimat én csak a taxa fizetésénél látom. Lehet, hogy a napokban volt ilyen utasom, de határozottan nem merném állítani. — Ilyen, utasának tegnap kellett lennie. — Tegnap? Nem emlékszem. Lehet, hogy másvalakivel együtt utazott és a társa fizetett. Tegnap dél óta még nem volt időm bejegyezni az utjáimat. — Mr. Smifh, fölöslegesen ne tagadjon. Mert különben a bünpalástolás és cinkosság gyanújába sodorja magát. — Én nem tagadok, nem palástolok semmit. — Mért akarta letörölni akkor az autó padlóját ronggyal, ha nem palástolni akart? Szerencse, hogy a kisérő rendőr megakadályozta ebben. Tudja ön azt, kinek a nyomát akarta ezzel a rendőrség szeme elől elfödni. — Uram, ha én minden utasom erkölcs bírája is akarnék lenni . . . — Mit tud arról az emberről? Hol volt az az ember a gyilkosság pillanatában? — Uram, ha detektív volnék s ennek a kutatása volna az egyetlen gondom, talán megtudnám, de egy bérsoffőr nem ér rá ilyen passziókait vállalni. Nem tudok fölvilágositás- sal szolgálni. Különben ki az az ember, akiről tudnom kellene? Valami filmsztár, vagy rablógyilkos, vagy valami más előkelőség? — Mr. Smith, ön amerikai ember, az az ismeretlen ur szintén speciális amerikai sár- cipőt hord, kell hogy tudjanak egymásról. — De hát mondják meg, uraim, a nevét az illetőnek. — A nevét, azt egyelőre nem tudjuk. — Hát ez nevetséges. Honnan tudjam akkor én! — Mert ön az állandó soffőrje. Kovács György szeme megvillant, de egyetlen arcizma sem árult el semmit — Ezen csak nevetni tudok. — önt több ízben látták a Byrdnpalota közelében álldogálni. — Igen ott a standom. De ha máshol száll le az utasom, akkor a benzint megtakarítom és ahhoz a helyhez legközelebb eső standon várok a következő utasig. — A repülő expedíció Tokióiba való startolása utáni napon, vagyis a múlt hétfőn és kedden szintén a Byrd-palota előtt volt? — Nem emlékszem, de lehet, hogy ott is voltam. Hobarth érezte, hogy kemény ellenféllel van dolga s ezért mellék utakra akarta csalni Kovácsot. — Hol a lakása? — Nincs külön lakásom. Az autóban alszom, Hobarth föl s alá sétált a szobában. Lord Hampton beleszólt a kihallgatásba. — Nézze, Mister Smith, ha ön a rendőrséget makacsul nem akarja tájékoztatni arról, amit tud, amiről határozottan tudnia kell, kénytelenek leszünk föltételezni, hogy cinkostársi kötelék fűzi az általunk keresett bűntetteshez. Azt kell hinnünk, hogy érdekében áll mindent tagadni. Tudja-e, milyen kockázatot vállal ezzel a gyanúval? — Honnan tudnám, amikor az urak rébu- szokban beszélnek? — felelt kissé arrogánsán Kovács. — A trónörökös őfensége elleni merényletben, lopásban, kémkedésben és gyilkosság bűntettében való cinkosság gyanúját vállalja — mondta ünnepélyesen Hobarth. — Ha ön segítségére lesz a rendőrségnek és segít a gonosztevő kézrekeritésében, magas jutalmat is kap, ha nem segít, úgy nagyon szomorú jutalma lesz. — Én szívesen segítenék, ha tudnék mivel. De ha nem tudok . . . — Akkor a vizsgálat érdekében ezennel előzetes letartóztatásba helyezem. — Én pedig mint amerikai állampolgár* tiltakozom ez ellen. Hobarth intett s a rendőrök egyike kikisér- te a letartóztatottat. Végigvezette egy hosszú folyosón, ahol egy másik rendőr állt nagy kölcsköteggel a kezében. A folyosóti jobbra- balra zárkák végtelen sora. Az ajtókon em- bermagasságnyira rácsozat, ngy hogy a ki® rácsos nyíláson be lehet látni a cellákba. Gyurit betuszkolták az egyik dohos szagú lyukba s rázárták az ajtók (Folytatjuk-)' Kiismert t&my, hogy Schmidthauer Iginándi keierfivlie. Európa legtartalmasabb keserüviz-f orrása s mint Ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltasztitő hátasa páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-Ismertető ás gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve.
