Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-02 / 124. (2049.) szám

6 1929 junius 2, vasárnap. A rozsüyái cenzúra esetet Peder képviselő ÉRSerpeilásiöja az ggazságOgyminiszSerftez Prága, juniius 1. Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési kép­viselője interpellációt nyújtott be az igaz­ságügyminiszterhez a rozsnyói cenzúra túl­kapásai tárgyában. Az interpelláció elmond­ja többek között, hogy A Sajóvidék ezévi 16. számát statisztikai természetű adat miatt kobozták el. Az interpelláló kifogást emel az ellen, hogy a nyolcvan százalékban magyar Rozsnyó rendőrfőnöke egy szót sem beszél magyarul s a cenzúrát egy alantas tisztvise­lő fordításai alapján végzi. Megtörtént az, hogy a köztársasági elnök nikolsburgi s felds- bergi nyilatkozatait a rozsnyói cenzúra tel­jes egészében törölte. 1928 október 4-én a Sajóvidék a Komáromi Lapokból az angol Evén ing Standard közleményét idézte az eu­rópai államok rangsoráról a kultúra terén. Az angol lap statisztikája ellen a komáromi államügyészség nem emelt kifogást, a Sajó- vidéket azonban elkobozták. Amikor Stefá- nek miniszter hivatalába lépett, a Sajóvidék néhány sorban megemlékezett arról, hogy a rozsnyóiak nem sokat remélhetnek tőle, mert ő volt az, aki a rozsnyói rém. kát. gim­náziumot beszüntette. Ezért a kitételért a la­pot szintén elkobozták. Az interpelláló kép­viselő kérdi az igazságügyminisztertől, meg­engedhető-e, hogy oly közleményekért, ame­lyek másutt mindenütt szabadon megjelen­hetnek. Rozsnyón elkobozzák a lapot? Az ügy kivizsgálását s a túlkapások megszüntetését kéri. 5 Nyilatkozat Az alábbi nyilatkozat közlésére kérték föl lapunkat: A pozsonyi az „A Nap" cimii napilapban f. évi május 30-án valótlan tényeket állító és alólirottakat támadó cikk jelent meg „Meg akarják bontani a MAKK egységét“ cimen egy magát megnevezni nem akaró szerző tollából. Az említett lapnak, hivatkozással a sajtótör­vényre, a következő helyreigazító nyilatkozatot küldöttük be: Nem felel meg a valóságnak, bogy alólirott Décsy Aladár orvostanhallgató, a MAKK tit­kára, körlevéllel járja be az akadémikusokat és aláírásokat igyekszik kicsikarni. Nem felel meg a valóságnak, hogy alólirott Cottely István dr. müve egy állítólagos bizal­matlansági javaslatot célzó akció. Nem felel meg a valóságnak, hogy alólirott Cottely István dr. kifogásolta a „Vetés“-ben a szláv és magyar kulturérinikezésl tárgyaló cikket. Nem felel meg a valóságnak, hogy bárhol is alóiirolt Cottely István dr. és Décsy Aladár — mi több, hozzájárulásával — egy olyan körle­vél volna forgalomban, amelyben valami „be- c*eheltek“-ről volna szó és ilyen kifejezés, vagy utalás előfordulna. Való az, hogy alólirott Cottely István dr. és Décsy Aladár, valamint a pozsonyi akadémi­kusok legnagyobb része nem azonosíthatja magát a ,7Vetés“ röpiratban megjelent Kess- ler Edgár „Az uj nemzedék programja" és Limbacher Rezső „Magyar Mesterek" cimü cikkének tartalmával és szellemével. Nyilatkozatunkban csak a tények száraz megállapilására szorítkoztunk, mert e kérdés­ben semmiféle sajtópolémiábn bocsátkozni hajlandók nem vagyunk, mert ez i/dó-."pikkel ellenkezik. Pozsony, 1929 május 31. Cottely István dr. Décsy Aladár. A létért va-ő küzdelem suloys napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensú­lyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az élelküzdeiem egész fegyver­tárát egyesíti magában a valódi DIANA sósborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyer­mekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkez­dése előtt tiszta vagy higitott DIANA sósborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseség­re és éré'- ;s k-tferőre teszünk zert, mely a munkához kitartást és buzgó életked­vet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bá­gyadt, könnyen fárad, lehangolt, ke­délybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Kí. A két E&tvös Berzeviczy Albert beszéde a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közgyűlésén A sorshatalmak tartós frigyet látszottak kötni Akadémiánk ée az Eötvös bárók nemzetsége kö­zött. Munkásságunknak most már száz évre tehető idéjéböl nyolcvankét éven át előbb az egyik, majd a másik Eötvös működése és neve szolgált javára és diszére tudós Társaságunkmmk. Eötvös József bárót az Akadémia már 1835-ben, teihát huszonkét éves korában, drámai és mű­fordítói zsengéi alapján választotta meg levelező­tagjává. Az előlegezett bizalom dúsan gyümölcsö­zött: pár évvel később a Karthausi megalapította az Eötvös regényírói hírnevét, melyet azután mű­ködése a publiciszta, a jog- és államtudományok terén uj fénnyel övezett, amelynek sugarai a kül­földre is kihatottak. Irodalmi munkássága arányá­ban emelkedett állása az Akadémiában is: már 1839-ben tiszteleti tag lett, mikor — az elnyomás idejében — Széchenyi, betegsége miatt vissza­vonult, 1855-ben másodelnökké s a Dessewffy Emil gróf halála után 1866-ban elnökké választa­tott; az is maradt 1871 februárijában bekövet­kezett haláláig. Eötvös Józsefet Akadémiánk különös joggal vallhatta a magáénak mindig, már ama buzgalom­nál is, mellyel ő Társaságunk iránti kötelességeit mindvégig szinte példaszerűen teljesítette. Ez a példás buzgalom annál inkább érdemli meg megemlékezésünket, minél ritkább jelenség újabb korszakunkban a közügyek tág terén elfoglalt férfiaknál. Eötvös, elkezdve levelező-tagságán, minden minőségében fáradhatatlan volt az Aka­démia dolgai körül, az ülési teendőkön kívül bíráló jelentéseivel, irodalmunk gyöngyei közé sorolható emlékbeszédeivel és elnöki szónokla­taival sokszorosan örökítette meg magát évlap­jainkon. Halála után csak két éven át hiányzott név­lajstromunkban az Eötvös-név. 1873-ban már is­mét megjelenik: viselője a nagy Eötvös József fia, Lóránt, már akkor — huszonöt éves korában — az elméleti fizika rendes tanára a budapesti egyetemen. Atyjától örökölte az Akadémia iránti szeretetet is. mely nemcsak a s 't szorgalmában nyilvánult meg, amellyel tudományos munkássá­gáról intézetünknek is mindig beszámolt, hanem megnyilvánult — mint viszonzott szeretet és bizalom — 1883-ban rendes taggá s 1889-ben az Akadémia elnökévé lett megválasztatásában. Csak rajta múlt, hogy a legnagyobb diszt, melyet neki nyújthattunk, nem tartotta meg — úgy mint atyja — haláláig; a minden erejét igénybe vevő nagy tudományos probhémák, melyek élete végéveit el­foglalták, 1905-ben lemondásra indították; de helyet foglalt .igazgató-tanácsunkban és élénken érdeklődött mindvégig az Akadémia belső élete iránt. A két Eötvös alakja, amint egymást Akadé­miánk elnöki székében, fölváltják, egész közéleti és irodalmi munkásságuk alapjára helyezve a egymáshoz való viszonyukban is megvilágítva, nemzeti kultúránk történetének egyik legvonzóbb legérdekesebb képét nyújtja. Eötvös József báró kétségkívül egyike volt a legátfogóbb, legegyetemesebb magyar szel'emek- nek. Mint lírikus is megnyerő, a bölcselkedő. tör­ténelmi és irányregényben korszakot a'kot. Kivált Szalayvai való benső barátsága a jogtudományok felé is vonzza s főképp börlönügyi problémákkal foglalkozik. Nagyhatású publicisztikai működése, hírneve korán helyet ad neki az első felelős ma­gyar minisztériumban s a kezdődő forradalom fülledt 'evedében, mikor minden kookán áll, higgadt megfontolást igénylő tanügyi reformok alkotását kell megkísérelnie. Érzékeny, gyöngéd lelke irtóz tt a forradalom zajától, erőszakosságailól és vérengzéseitől; kül­földre költözik csa'ádfával s ott. a haza sorsán bánkódva, az önkéntes számkiv és magányában és tétlenségében mélyreható tanulmány tárgyává teszi a kort felforgató nolitikai eszméket. így születik meg magyar ée német nyelven k'^nagyobb iroda'mi müve. a XIX század uralkodó eszméiről szóló mely majdnem nagyobb ’ -!ásf aratott a külföldön mint hazájában s ritka példája annak, hogy a politika is megtermékenyítheti a tudo­mányt. Az elméjének elemző élével megállapított igazságok legnagyobb része mi is megtartotta ér­vényét s érmen nemmínk hozták eg legcsattanő- sahb bizonyítékát annak, hogy a nemzeti eszme euvoldalu érvényesítése halomra dönti úgy az egyenlősérr. mint a szabadság elvét; de másrészt az a bizakodása Eötvösnek, hogv a nemzetiségi elv már túllépte líRtása csúcspontját e a Jövőben csökkenő erővel fog érvényesülni, csalódásnak bizonyult. Habár kora fiatalságától fogva mindig a sza­badelvű eszmék hevitették s az elnyomásnak^/ és önkényuralomnak nyilt ellensége volt, az ab­szolutizmus hosszú uralmának lehetősége Magyar- országon elcsüggesztette s az ötvenes évek folya­mában oly német röpiratokat közölt, melyek bi­zonyos közeledést mutattak az öeszbirodalmi esz­méhez és a magyar konzervativek törekvéseihez s csökkentették népszerűségét az országban. Azonban Ausztriának olaszországi elvesztett háborúja meghozván a Bach bukását s az abszolút rendszer csődjét, a nagy nemzeti ébredés magával ragadja Eötvöst is és most már föltétlenül csatla­kozva Deákhoz, megalkuvás nélkül a 48-iki tör­vények alapjára helyezkedik. Fiatalkori mereven centralista elveiből is engedvén, most már jobban megérti s lelkesen ünnepli őt a magyar közönség. Az 1861-iki rövidéletü országgyűlés Eötvöst is rövid, de fényes parlamenti szerepléshez juttat­ja; a provizórium beálltával azonban megint csak a publicisztika tere áll rendelkezésére. Most leg­inkább a nemzetiségi kérdés foglalkoztatja, mely­nek azt a megoldását igyekszik előkészíteni, ame­lyet azután 1868-ban főkép tőle sugalmazva tör­vénybe is iktat az országgyűlés. Eötvös liberaliz­musát a nemzetiségi kérdésben — mely azonban határozottan visszautasított minden föderalisztikus alakulást — kétségkívül nemes eszményi, némileg optimisztíkus felfogás sugalmazta; a csalódás ki­sebb súllyal nehezedett reá, nagyobbal a későbbi nemzedékekre. Fontos szerepet játszott Eötvös a kiegyezést előkészítő u. n. hatvanhetes bizottságban s mikor a létrejött kiegyezés alapján 1867 februáriusában kineveztetett a második magyar felelős és parla­mentáris minisztérium, mint a megosztatlan köz­vélemény jelöltje foglalta el újra a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széket. Négy évre ter­jedő minisztersége alatt óriási munkát végzett; alapvető törvényeink egész sora hirdeti az ő ve­zető vagy legalább irányító közreműködését s e mellett behatóan foglalkozott oly vallásügyi és iskolai reformokkal is, melyekre vonatkozó tervei, kezdései és javaslatai rövidre szabott életidejé­ben már tényékké és törvényekké nem válhattak. Megfeszített tevékenysége, alkotó ereje talált elismerést, de találkozott félreértéssel és gánccsal is és ő — kivált második minisztersége elején — gyakran nyilatkozott keser" éggel a nehézségek felől, melyeket nem is mindig az ellenzék gördí­tett úrijába. Eötvös József báró, aki a képzelhető leggyöngé- debb családapa volt, megérhette azt az örömet, hogy több leányán kívül 1848-ban egy Ma született s azt gondosan fölnevelhette egészen huszon­három éves koráig, amikor annak fényes tehet­ségei atyja kívánságával megegyező pályáján már érvényesültek e az atyai szív büszke és boldog reményeket vihetett le magáva1 a sirba. Levelezése fiával, melynek eredetije ma nagy részben elveszettnek tekinthető, de Morvay | Győző másodlataiban meg van őrizve, mindkét Eötvös jellemére s főképp egymáshoz való viszo­nyukra nézve megbecsülhetetlen anyagot tartal­maz. épp úgy, mint az ifjabb Eötvösnek atyjához intézett levelei, melyeket a nagy tudós leányai kegyeletesen őriznek. Mint országosan ünnepelt s a külföldön is is­mert, kiváló férfiú fiának, aki azonfelül érezte, hogy tehetsége őt magát is nagy feladatokra ké­pesíti. az ifjabb Eötvös korán jött tudatára hiva­tásának. Egy. valószínűleg 17 éves korában, távol­levő atyjához intézett levél fogalmazványa már világosan elárulja ezt a hivatásérzést. „Az ambíció s a kötelességérzet, mely nemcsak egy egy privilegizált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született, e két indulatot kielégíteni, és pedig kielégíteni úgy, hogy a mellett egyéni függetlenségemet meg­tartsam, életcélom; s legalább eddig úgy találtam, hogy annak leginkább csak akkor felelhetek meg, ha a tudományos pályára lépek." Aziránt is tisziá bán van már hogy a természettudományokat kell választania s hogy ezek tanulmányozása végett külföldi egyetemekre kel! mennie. Szinte megdöbbent ebben a zsenge korban a, talán inkább csak ösztönszer* korai felismerése a kitűzendő életprogramnak, melyhez némi fiatal­kori ingadozások után mindvégig hti marad. Hogy az atya e korai érettséggel számolt s arra épített, mutatja, hogy már 16 éves fiának arról ír, hogy ő — az atya — nagy föltevésekkel lépett az életbe, melyek, ha még nagy részükben most sem teljesültek, föltevései maradnak s vég­ső lehelletóig törekvésének céljai. Már akkor Első szlovák ékszer-, arani-ésezflsteár YulaJdtonesoiaKi FROSTIG ?RS¥W£RRÍÍc- Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 5. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-ulca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megdakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék (azon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk kérdezősködés nélkül meg van győződve róla, hogy fia a vizsgálat alkalmával, melyet le kellett tennie, „magához méltóan állotta ki a próbát". Két évvel később arra figyelmezteti fiát, hogy a név, mely rá száll, „tiszta marad s ha Isten segít, talán fényes lesz, de annak, ki azt örökli, sem kényelmet, sem fényes állást nem biztosit"* Boldognak csak önválaeztotta pályán érzehetjük magunkat s ezért, ha fia tisztán a tudománynak akar élni s a természet Jobban vonzza, mint ai emberek, nem ellenzi választását; saját pályája rögösebb volt, semhogy sajnálnia lehetne, ha fia máéi választ. De kétli mégis, hogy fia 17 éves ko­rában képes legyen jövője felett véglegesen ha­tározni s mert maga is, ki kizárólag az irodalom­nak és tudománynak kívánt élni, szinte akarata ellenére belésodródott a politikába, elragadtatta magád a gondolattól, hogy nemzetének s az embe- riságnek nagy szolgálatokat tehet e téren, nem tudja, vájjon a dicsőség gondolata mint minden nemesebb kedélyre, fiára is nem fogja-e gyakorol­ni batnlmát? ezért óhajtja, hogy meg ne fossza magát a közszereplés lehetőségétől s végezze el jogi tanulmányait, mielőtt a külföldön a természet- tudományoknak szentelné magát. „Nem úgy szólok veled, — írja az atya — mint más apák gyermekeikkel. Érettebb vagy, mint korod, a Mindenható nagy tehetségekkel áldott meg s ami ennél fontosabb, nemes kedéllyel; mint barát a baráthoz szólok veled, s nem paran­csolni, de meggyőzni akarlak." •• A meggyőzés nem egészen sikerült, Lóránt már 1867 őszén búcsút mondott egészen a jogi tanul­mányoknak s atyja beleegyezésével Heidelbergbe ment a hir.es Bunsen vezetése alatt főképp vegy­tant tanulni. Bár tehát korán függetlenítette ma­gát bizonyos tekintetben az atyai tanácstól, azért tovább is rajongó tisztelettel és csodálattal nézi atyjának most már egész nagyságában kibonta­kozó tevékenységét. Hetenkint ir neki s igyekszik követni tanácsát; mohón olvassa beszédeit a la­pokban. irodalmi müveit német fordításban meg­ismerteti Heidelberg kiválóságaival; boldog, hogy atyja elérte célját, melyért egész életében fára­dozott, alkotmányt szerzett a nemzetnek! Csodál­ja megfeszített, de eredményes tevékenységét, ez buzdítja, bátorítja őt, a fiút is, ki magának szem­rehányást vél tehetni „ifjúkori hanyagságáért", de most már „derekasan dolgozni akar". Az atya leveleit mindenekfölött az egyetlen fia iránti határtalan szeretet melegíti át; nem vak, de látó, bölcs szeretet az. mely látja a hibát, a ve­szélyt is, az ellen küzd nem parancsoló vagy tiltó, inkább tanácsadó és meggyőző modorban. Fiát szinte költői hajlamra valló természeíimádása korán viszi Svájcba, a Rajnához, a tengerre, az olasz tavakhoz. Eötvös no$n titkolja nyugtalansá­gát. mikor utólag megtudja, hogy a 18 éves ifjú megmászna a Mente-Rosát. később is visszatartani igyekszik őt a veszedelmes havasi turisztikától. Mikor később Lóránt egy északsarki expedícióban akar résztvenni s ez ellen az atya tiltakozik, nyíl­tan bevallja, hogy ezt szerétéiből, féltéstől is teszi, de vannak rá más, komoly okai is. Lóránt már í868-ban elhatározván, hogy a vegy­tan helyett a fizikát választja szaktárgyául, atyja aggályai ellenére elhagyja Hei I Iberget s Königs- bergbe megy át. Itt csalódás éri. elkedvetlenedik, évközben el akarja hagyni Königsberget s ekkor merül fel a sarki utazás gondolata. József, aki ellenezte Künigsberget. most marasztalja fiát; fél, hogy hírnevének fog ártani ha a félév végét sem várja be, inti. hogy sarki expedíciók helyett tegye le a doktorátust, melyre a tanárság szempontjá­ból szüksége lesz. Most győz az atya a fiú leli i válsága hamar el­múlik s kettejük nézetei találkoznak a természet­tudományok dicsőítésében, azok nagy jövőjének, még a politikára való hatásuknak is elismerésé­ben. A fiú nézetei kissé radikálisabbak; 'ő a ter­mészettudományok feladatát 31eg a dogmák meg­döntésében látja s vitatkozik atyjával, ki egyetemi törvényjavaslatában helyet adott a hittudományi karoknak. Azért az atya mégis világosan látja fiá bán az Eötvösök családi hibáját, -- mondja — a költői hajlamot, mely az élet elhatározásaiban túl­ságos hatalmat enged a képzeletnek. A haladó korral és a közeledő — válással mind bensőbb lesz a viszony atya és fiú között, mind teljesebb az egyetértés; az atya epedve várja vissza, elébe megy s envik utolsó levelébe ezt a vallomást fog- lalja: .Szeresd ezentúl is min1 őriig. azt. k: nagy világon bizonyosan legjobb barátod volt és fog maradni, mig csak él." Eötvös Lóránt még magával vihette életutjára atyjának azt a tanítását hogy ha kitűnő, ha nagy ember akar leuDi. akarnia kell tudni és nemcsak akarni, hanem magának parancsolni és engedel­meskedni is. Megtanulta tőle azt is, hogy „ha vau gyönyör a világon, azt csak a tudomány és a sze­retet adja" s hogy ..minden munka erősít és ne­veli is képességünket s ez a fődolog". Eötvös Lórand atyjának lelki rokona maradt nemcsak a tudomány és a munka .szeretettében, hanem idealizmusában is ée költői hajlama mel­lett, melyet tudomáfnyc* munkásságában is meg­nyilatkozni látunk, elméjének csodás, elemző ere*- jében. \A tudós, kit különösen élete utolsó szaká­ban a hir világszerte szárnyak emelt, mindvégig magyar hazafi maradt. Ö hazája dicsőségét kereste csak a maga fáradozásai sikerében. Azt tartotta, hogy — „ha Igazi tudósok és ami kell. jó ma­gyarok akarunk lenni, akkor a tudomány zász­laját oly magasra kell emelnünk, hogy azt ha­zánk határán túl is megláthassák és megad­hassák neki az illő tiszteletet. Igazán diadal- ünnep akkor lesz. amikor a magyar tudomány haladását meg fogja látni és gazdagodásnak fogja tekinteni nz egész világ." Ez a kellős csillagzat, mely Magyarország egét bevilágította, nem csökkenő fénnyel ragyog, a a mai Magyart: ;»ág felett is mint hirdetője a nagy múltnak ée vezetője egy újabb nngyság zarándo­kainak.

Next

/
Thumbnails
Contents