Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-02 / 124. (2049.) szám
KS9 }unlua 2, vasárnap. 5 Lelkiismeretien politikai fegyverek > 'Prága, május 31. A magyar parlamentben a mmisztenolnökségi IcőUségvelés tárgyalása során kisebbsági vita is volt, amelyet Ma- iasits Ghé&a szocáldemokrata képviselőnek felszólalása indított meg. A szociáldemokrata képviselő éles támadást intézett a magyar közigazgatás ellen. Azt állította, hogy bizonyos községekben, az óvodákban és az első- folou népiskolákban megtiltják az idegenajka gyermekeknek, hogy anyanyelvükön beszéljenek. így van ez Sárisáp, Dorog, Avnavölgy községiekben. Malasits Gézának ezekre a szavaira nagy felzúdulás támadt a képviselők között. Több képviselő a padokat csapkodva kiáltozott a szónoik felé: Nem igaz! El kell csapatni az ilyen tanítót, ha ilyen egyáltalán van. Az elnöklő Puky Endre felszólította Ma- lasiisol, hogy állUám-ü konkrét oda tokiad bizony its>a,, miért olyasmit állított, ami teljesen ellenkezik a magyar icözigazgalás elveivel és ami súlyosan sérti a magyar halóságok tekintélyét. Malasits Géza azonban állításait nem tudlia konkrét adatokkal alátámasztani és ezért elnöki rendreutasításban részesült. A képviselőhöz szerdai ülésén Bethlen István gróf miniszterelnök is reflektált Malmits felszólalására, visszautasította az alapnélküli vádaskodást és megállapította annak ártalmas voltát, mert a magyar képviselő szavait bizonyára fel fogják használni azok, akik azzal takaródznak kisebbségi politikájuk igazolására, hogy ugyanazt a kisebbségi politi- kát folytatják a magyar kisebbséggel szemben, amit Magyarországon folytatnak. A miniszterelnök emelkedett hangon jelentette ki a következőket: Én éppen olyan becsülettel és tisztességgel kívánok a jövőben a kisebbségi törvényeknek és rendel e- le’cnek végrehajtására ügyelni, mint eddig lettem. Az ország boldogulásának első. alapfeltétele, hogy ebben az országban a kisebbségek megelégedettek legyenek. Ez nemcsak belügye az országnak, hanem nagy külpolitikai kérdés is, amelyen nagyon sok dől el nemcsak Genfben, hanem Magyarország jövőjének szempontjából is. Ki jelend ette a miniszterelnök, hogy joggal és becsülettel akarja követni ezt a politiJcát. Az az elemi felháborodás, amely a szociar lista képviselő azon áUiiására, hogy Magyar- országon eltiltják a gyermekeket anyanyel- , vüktől, kitört, nem az árulkodónak szólt, akinek ilyet nem szabad a nagyvilág tudomására hozma-, hanem a hamisan informáltunk, aki a külföldön is hamisan informál. Nem arról van szó, hogy Magyarországon elnyomják az idegen nemzetiségűek anyanyelvűi, ellenben a külvilág elölt tagadják és titkolják ezt, hanem nem szabad ilyen híreket terjeszteni, amikor nem igaz a tartalmuk. Magyarország észszerűen nem is követhet ilyen politikát, amikor más országokban több milliónyi magyar él. Magyarország nem adhat maroknyi idegen nyelvű polgáráéval szemben való elbánásban jogcímei arra, hogy a magyar kisebbségekkel is a viszonosság alapelvén bánjanak. Malasits Géza képviselőnek meg kellett volna fontolnia azt, hogy azokban az országokban, amelyekben magyar kisebbségek élnek, nagyágyúnak fogják az ö felszólalását felhasználni és Magyarországot azzal rágalmazni meg, hogy a kisebbségek elnyomására ő nyújtja a legklasszikusabb példát. Amit Bethlen miniszterelnök a parlament szerdai ülésén megmondott, az be is következett. Benes németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse máris kirakja Malasits beszédjét a külföldnek szánd kirakató,ba. A magyar kisebbségi védelemről glosszát Írva megállapítja, hogy „azokat a törekvéseket, amelyek a világgal el akarják hitetni, hogy a hírhedi magyar kisebbségi politikában legalább is * háború utóm változás következeit be, Ma- la-sUs képviselőnek leleplezései kellő világításba helyezik“. Rögtön utána idézi Malasiis- ot, hogy Sárisápon, ebben a német és szlovák lakosságú faluban, az óvodás gyerekeket, akik nem beszélnek magyarul, megverik. Azután hozzáteszi: „Megverni a gyermekeket ahelyett, hogy anyany elvükön oktassák őket, azt jelenti, hogy Magyarország Icülönleges példát szolgáltai a kisebbségi védelemre A Prager Presse természetesein nem említi meg, hogy Malasits egyetlen konkrét adattal nem tudta beigazolni vakmerő állításait, elhallgatja Bethlen miniszterelnöknek is a rágalmazó vádaskodásra adott válaszát, mert ez nem, felelt meg céljainak. Mi azonban, akik itt kisebbségi sorban élünk, elkeseredetten tiltakozunk minden vakmerő és lelküsme- rellen kisérlel ellen, amely önző pártpolitikai célok szolgálatában a mi helyzetiünket súlyosbítja és a velünk szemben elkövetett jogtalanságokra keres erkölcsi jogcímet. Két nemzeti park tesz a Tátrában Prága, junius 1. A Prager Presse értesülése szerint a tátrai Nemzeti Park terveiben némi változások történtek, amennyiben úgy Oséhszlovákia, mint Lengyelország külön létesit védiparkot, nem pedig közösen, ahogyan eredetileg tervezték. A csehszlovák park határát északon az országhatár, délen pedig a Jávor inától kezdődően Csorbáién keresztüli egészen az Osobita csövesig a Szabad- ság-ut képezi. Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I lii Használjon tehát 1 Pocsatko Terpentin szappant ifi Mindenütt kaphatói! A CÉZÁROK HAZÁJA Irta: GYÖRYDEZSŐ Róma, május 30. IV. A fasiszta állam Nagy vonásokban végigkísértük az uj olasz történelem tiz esztendejét a háború befejezésétől a mai fasiszta állam megalakításáig, mely 1 ép és r ől-lépés re, emeletről- emeletre haladt, mig aztán a rendtörvény, a szakszervezeti törvény, a munkaalkotmány és a fasiszta parlament megalkotásával kerek egésszé vált. A diktatórikus nemzeti állam, a modern civilizáció minden eszközével fölkészülve s ellátva, már lerakta annak az uj állapotnak alapjait, melynek politikai és gazdasági sajátságaihoz a világ egyik országában sem találunk hasonlót s aminek jövőjét úgy a barátságos, mint az ellenséges érdeklődés kíváncsian figyeli. Ezt a nagy világtörténelmi kísérletet reprezentáló uralkodási rendszert egyik ismerője úgy jellemezte, hogy olyan hierarchikusan kiépített jóléti diktatúra, amely szerveivel lehatol a horizontálisan elhelyezett osztályokba s ezeket az állam hatalmi apparátusával egy egységbe zárja össze. A tökéletesen keresztülvitt centralizáció segítségével a három nagy hierarchia — történelmi sorrendben: a párt, az állam és a korporációk — éle egyetlen kézben fut össze. Ez a három hierarchia jellemző az egész állapotra s hogy a részletek túl ne ragadjanak az ismertető újságcikk szokott keretein, ennek a háromnak ismertetése lesz a tulajdonképpeni célunk. A harmadiknál térünk ki a szindikátusok, föderációk és korporációk cserepére. A párt A párt mai fölépítése a következő: A párt főhatalma és vezetése a Duce kezében van. Teljhatalma ma már akkora, hogy további fokozása aMg gondolható el. A Duce akaratát a fasiszta nagytanácsban: a Gran Consiglio-ban mindenkor keresztüiviheti, ha kelt, uj tagok kinevezésével, ő nevezi ki ténylegesen a párt főtitkárát, aki a párt exe- kutiv szervét, a nemzeti direktóriumot: Di- rettorio Nazionale, irányítja s ezenkívül az összes provincia titkárait kinevezi, akik viszont a provincia községi lascio-inak titkárait nevezik ki. Az állam-, provincia- és községfölosztás tökéletesen érvényesül. A párt a Duce részére átlátszó kristály s a tagok a következő esküvel fogadnak neki föltétien engedelmességet: Esküszöm, hogy a Duce parancsait ellentmondás nélkül követem és minden erőmmel, s ha kell véremmel, a fasiszta forradalom ügyét szolgálom. A Duce által kinevezett főtitkár szerepe óriási: I. Irányítja a nemzeti direktóriumot, a párt végrehajtó szervét, az irányítás napiparancsszerüen történik. II. Kinevezi az összes provinciatitkárokat. III. Vezeti a különböző párthivatalokat (Uífici), úgymint: 1. a politikai titkárságot (Segreta- ria Politica), melynek legfőbb kötelessége: a) a fasiszta tanítók, b) vasutasok, c) postások kontrollirozása, d) a párt összes institúcióival való állandó érintkezés, e) a milizia parancsnokságával való kapcsolat, f) a külföldi fascik-kal való összeköttetés. A politikai titkárságon kívül alá van még rendelve a többi párthivatal is, u. m. 2. A pártsajtó. (Stampa.) 3. A propaganda, 4. Az ifjúsági szervezetek (Organizzazioni giovinali). 5. A fasiszta nők szervezetei (Fasci Femminili). G Az egyetemi ifjúsági egyesületek (Associa- zione Studeníi Universitari). A provinciatitkárok felelősek a provinciáért és a helyi szervezetekért. Ők nevezik ki a 7 tagból álló provinciadirektóriumot s a községi szervezetek titkárait. A községi szervezeteik titkánál felelősek a helyi fegyelemért, maguk mellé 5 munkatársat választanák, ezek alkotják a helyi direktóriumot. A tagok sN száma ma valamivel az egymillión fölül van. A tagfölvétel már rég megszűnt, csak a leg- kivételesebb esetben s nehéz próbával vesznek föl újakat. Most már a pórt az ideális utánpótlásra törekszik: az Ifjúsági szervezetekből nőjjön ki a szukkreszcencla. Ilyen ifjúsági szervezetek: a BaliUa, a 12—14 éven alóli gyerekek szervezete s az Avanguardia, a 14 éven fölüli ifjak szervezete. Ha egy avanguardista eléri a 18-ik évét, Róma alapításának a fasizmus által nemzeti ünneppé tett napján — amik a fasiszta időszámi tás évfordulói is, most a VII. esztendőt Írják s a dátum és a helységnév mögött római számmal jelzik — ünnepélyes külsőségekkel veszik föl a beirt fasiszták (Tesserati) sorába. Az önkéntes fasiszta milicia (Milizia Nazionale), amely a hatalomra jutás után Mussolini squadre-iből alakult, mindaddig a párt legfontosabb része volt, mig a fasizmus az államhatalom tökéletes birtokába nem jutott. Ma a közread föntartására szolgál a többi biztonsági szervezetekkel együtt, határszolgálatot teljesít, postai, vasúti stb. fölügyeleti munkákat végez, főképp pedig katonaság előtti és utáni kiképzést nyújt. Beosztása és elnevezései a régi római hadseregre emlékeztetnek (legioni, coorti, centurie stb., oonsul, senio-re, centurione 6tb.). A párt nagytanácsa: a Gran Comsiglio az első tiszta fasiszta kormány megalakulása óta nemcsak a párt, de a párton keresztül az állam egyik legfontosabb irányitó fényezője. Tagjai a Duce elnöklete alatt a miniszterek, az államtitkárok, a nemzeti direktórium tagjai, a fasiszta kulturhivatal elnöke, a külföldi szervezetek titkára, a milicia vezetője és a Duce által kinevezett tagok. Ezekkel akkor is többséget biztosíthat magának a nagytanácsban, ha netán erre szükség mutatkoznék. Ha a nagytanács ma elfogad egy javaslatot, akkor minden további lépés ezután már tiszta formalitás. A 8 tagu és a főtitkár által vezetett Dinettorio Nazionale, melyről már szóltunk, a végrehajtó szerv. Ezenkívül, mint informatív szerv, összehívható a nemzeti tanács, a Consilio Nazionale, mely az összes provinciák titkáraiból áll. Ezekután foglaljuk össze a vertikális és horizontális irányban egyformán tökéletesen kiépített párt-hierarchia képét: Légiéiül áll a Duce, mellette s egyben alatta a Gran Consiglio. Egy fokkal lejebb: az általa kinevezett főtitkár, mellette s egyben alatta a Direttorio Nazionale. Még egy fokkal lejebb, a provinciákban: a főtitkár által kinevezett titkárok s ezek mellett és alatt a provinciális direktóriumok. Legalul, a községekben: a provinciatitkárok által kinevezett helyi titkárok s ezek melletL-és alatt a helyi direktóriumok. A fölépítés és a Dúcéra tett eskü hibátlanná teszik a diktatórikus hatalmat. Annál inkább, mert az eskü megszegése s a pártból való kizárás súlyos következményekkel s a politikai életből való eltüntetéssel jár. Az állam Ennek a négyes beosztásnak megfelelően — községek, provinciák, az egész ország és a legfőbb vezetés — az állam kormányzása is ilyen négyes alárendeltségre beosztott hierarchikus apparátussal történik, melynek legcsucsán a Capo dél Govarno, a kormányfő áll: aki egyben a párt Duce-ja is: Mussolini. A fasiszta fejlődés egyik legérdekesebb sajátsága az, hogy mikor az államhatalom birtokába jutottak, nem az uralomra jutott párt vette át az állami berendezkedés formáit, hanem a párt szervezetét alkalmazták rá az államra és a közigazgatásra is. A kormányfő, a Capo dél Governo, akinek különleges helyzetét külön törvény állapítja meg, hatalmát a királlyal szemben is a legmagasabb mértékben megőrzi. (A „l8“-ak annak idején még nem akarták a kormányfőt kancellári, vagy nagyveziri hatalommal fölruházni.) A kormányfőt a király nevezi ki, aki „az exekutiv hatalmat kormánya segítségével gyakorolja“. A kormányfő a királynak tartozik felelősséggel. — A kormányfő helyzete különleges, eltér a többi miniszter helyzetétől. Nyilvános alkalmakkor az Annunziata-rend lovagjai, a király unokaöccsei előtt megyen. Életét külön törvény védi. A parlamentben megakadályozhat minden iniciativ javaslatot és kellemetlen kritikát, ha ezt jónak látja. Egyben jogában áll a maga kezében több minisztériumot egyesíteni. (A kormányfő jelenleg 8 minisztériumot tart a kezében, köztük a legfontosabbakat: külügy, belügy, hadügy, tengeré saet, gyarmat, korporációk stb.) A miniszíterkollégálc csak árnyékai a kormányfőnek. Ezek kinevezése, menesztése és munkájuk gyakorlatilag teljesen tőle függ. A provinciák élén a kinevezett prefektusok (Prefetti) állnak. A provinciák önkormányzatának legkisebb nyoma is konfiskálódott s a kinevezett prefektus mellett legföljebb tanácsadó szervek működhetnek. — A prefektusok kötelessége az egységes politikai vezetés állami és helyi ügyekben, az ő kezében fut össze a közigazgatás, a posta, az iskolaügy, bányák, kikötők stb. — Igen fontos joga, hogy a provincia Összes községeinek polgármesterét, illetve biráját (podesta) ő nevezi ki . A közégek élén a prefektusok által kinevezett podesta álL Ezzel a helyi önkormányzat e vonalon is teljesen megszűnt. A podesta mellett álló tanácsnak (Consulta) csak tanácsadói joga van. Összetétele azonban már a hivatási és foglalkozási ágakat alapul vevő korporativ szellemben történik. Maga Róma is kormányzóságot kapott (Governatorato di Roma) s a fontosabb korporációk és intézmények jelöltjeiből kinevezett városi testület gyakorlati hatalma a kinevezett kormányzóval szemben nulla. A ■törvényhozás átszervezése a fasiszta korporativ államnak megfelelően, mely a népszuverénitás tekintélyét elveti s a korporativ állam szellemében a korporációk és szindikátusok bekapcsolásával történt és a fasizmus által annyira gyűlölt és megvetett elezionizmo: választga- tás régi értelmű maradványait is megszüntette, — kiegészíti a fönti képet. Jellemző, hogy a régi pártban működő nemzeti kongresszust ötödik gyűlése után Mussolini azzal fejezte be, hogy „bezárhattam volna akkor, mikor még el se kezdődött**. A második hierarchia párhuzama a pártéhoz a következő: Capo dél Guverno — Duce, minisztérium — főtitkár, prefektusok — pro- vkiciatitkárok, podeslák — helyi titkárok. Fontos megjegyezni, hogy mig eleinte a pártszervezetekre és párttitkárokra nehezedett a fősuly, a fejlődés az ellenkező irányba halad. A fasizmus a maga kipróbált embereit rakta a minisztériumokba, a prefektusok és a podesták lassan mind régi fasiszták lesznek s igy érthető, hogy Mussolini lassan a második hierarchiát fogja előtérbe helyezni: ma még illuzórikus, de jellemző az a rendelet, mely a provinciatitkárságokat a prefektusok alá rendeli. A fasiszta párt helyett a fasiszta állam lép lassan előtérbe s a párt főleg hivatalnokok és katonák részére szolgáló nevelőintézetté válik s tagjaiból válik ki az uj classe diri- gén te. Hátra van még az uj állam gazdasági és szociális politikájának fölvázolása, a szindikátusok és korporációk ismertetése s a termelés és munka organizációjának föl vázolása. Ezzel a legnehezebb résszel aztán a cikksorozatot be is fejezzük.
