Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-12 / 132. (2057.) szám

1929 jnafaa 12, werto. Franciaország továbbra is föutartja igóuyét a különleges kártalanításra. Sauerwein sze­rint mindazonáltal meg kell találni a fran­cia—német kibékülés kulcsát, mert csak a két hatalom jó viszonyára lehet ma kon­struktív páneurópai politikát építeni. üetWm madridi fanácsSccszásai Madrid, junius 11.- Bethlen miniszterei-í nők hétfő este Madridból Barcelonába uta­zott. Előzőleg egy óra hosszat tárgyalt Grandi olasz államtitkárral és Scialoja olasz delegátussal. Ezenkívül Brianddal, Prokope finn külügyminiszterrel és Dandu- randdal tárgyalt a kisebbségi kérdésről. Madrid, junius 11. Bethlen István gráf mi­niszterelnök ismételten nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda tud ásító ja elolt. Nyilatkozatá­ban többek között a következőket mondja: — Nem csalatkoztam madridi utam bán, minthogy fontos megbeszélést folytattam mindazon faktorokkal, akiiekéi szándékom­ban volt. Utam eredményeképpen Spanyolor­szággal megkötöttem a békéltető és döntőbí­rósági szerződést, ami emeli Magyarország nemzetközi pozícióját. A kisebbségi kérdés a tanácsban még nincs lezárva, minthogy a holnapi ülésen egyes tanácstagok fontos felszólalásokra készül­nek, aminek tartalma eddig ismeretlen. A kisebbségi eljárás csak lópésről-lépésre ja­vulhat és sok erőfeszítésre lesz még szükség, amig a probléma nagy elvi szempontjai teljes elismerésre találnak és a gyakorlati szabá­lyokat is alkalmazzák. IWplfl Bethlen Irtván gráf barátsági szerződést kötött Spanyolországgal ..Primo de Rivera feltűnő melegen érdeklődik a magyar helyzet iránt** — „Bríand jóindulata az utóbbi időben fokozódott irántunk** — Tanácskozás Dandurand-dal a kisebbségi kérdésről A léiért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensú­lyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az éietküzdeiem egész fegyver­tárát egyesíti magában a valódi DIANA sosborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyer­mekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkez­dése előtt tiszta vagy hígított DIANA sősborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseség­re és erélyes tetterőre teszünk szert, mely a munkához kitartást és buzgó életked­vet kölcsönöz. Kiséreljc meg mindenki, aki bá­gyadt, könnyen fárad, lehangolt, ke­délybeteg, mert csodát fog látni. / DIANA sosborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Kő. —Illl'llf 'I Ml'i'il 'ni I1' 'I 'PnllHI Budapest, junius 10. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök Madridból, négynapi itt tartózkodás után teg­nap este Barcelonán át- Párisba utazott. A mi­niszterelnök madridi tanácskozásainak eredmé­nyeiről a következő nyilatkozatot tette: — Bennünket főleg a kisebbségi kérdés érdekel, amelyben a Népszövetség felszólí­tására beadványt nyújtottunk be a Népszövet­séghez. Ebben a kérdésben csak egy egészen csekély kis lépés történt előre és ha ez a lépés nem is volt valami jelentékeny, mégis megtör­tént. Másfelől megragadtam az alkalmat, hogy érintkezést keressek a vezető államférfiakkal és politi­kusokkal, akik a Népszövetség ülésezésén meg szoktak jelenni, és végül nem utolsó sorban a spanyol kormánnyal is érintkezést kerestem, amellyel döntőbírósági szerződést akarunk kötni. — Alkalmam volt ezenkívül — folytatta a miniszterelnök — érintkezést találni a francia, a német és az olasz delegációk vezetőivel. Hosszasan tárgyaltam Primo de Rivera mi­niszterelnökkel, a spanyol király kihallgatá­son fogadott és természetesen más delegá­ciók vezetőivel is tárgyaltam, igy a lengyel külügyminiszterrel Is, egyszóval mindazokkal, akik a kisebbségi kér dés&el foglalkoznak. — Az a benyomásom, hogy a Népszövetség részéről nagy az érdeklődés a kisebbségi kérdés iránt, de igen nagy nehéz­ségekkel kell még megküzdenünk, ha ezt a kérdést némileg is előbbre akarjuk vinni. Az egyik baj az, hogy az instrumentum, amely­re minden akció alapítva van, maguk a kisebb­ségi szerződések, nem sok kilátást nyújtanak, mert olyan szűk térre szorítják az akciókat és annak lehetőségét, hogy a kisebbségek sorsán javítás történjen, hogy nehezen lehet e szerző­déseknek alapján eredményre jutni, ha nem is éppenséggel lehetetlen. — Mindenesetre - - \ még több erőfeszítésre lesz szükség a jövő­ben, hogy sikert mutathassunk fel. — A lépés, amelyet a Népszövetség e téren most tehet, csak csekély és — ismétlőn —­nem fogja kielégíteni a várakozásokat, ame­lyeket a magyar közvélemény részéről hozzá fűztek. — Ami az egyes delegációk vezetőivel való tárgyalásaimat illeti, — folytatta Bethlen Ist­ván gróf — azok megértő és barátságos szel­lemben folytak. Igyekezetem Magyarország helyzetét és nehézségeit, amelyekkel az or­szágnak küzdenie kell, mint más alkalommal, úgy most is hangsúlyozni és ezáltal a magyar ügy iránt nagyobb megértést kel­teni a külföldi közvéleményben. — Briand külügyminiszterrel hosszasan ta­nácskoztam — mondotta ezután a magyar minis z terel nők — és részéről rendkívüli érdeklődést tapasztaltam a ma­gyar ügyek iránt. — Örömmel állapi tóm meg, hogy a francia külügyminiszter jóindulata Magyar- ország irányában az utolsó időben fokozó­dott — Stresemann német birodalmi külügyminisz­terrel is találkoztam és a kisebbségi ügyről be­hatóan tanácskoztam vele. — Hazautaztomban egy-két napot Párisban fogok tölteni és nincs kizárva, hogy néhány politikussal ott is érint­kezést fogok találni, ami annál kívánatosabb, mert éppen a francia közvélemény egy és más tekintetben egyclda- lulag vagy helytelenül van informálva Magyar- ország helyzetéről. — Rendkívül kellemesen lepett meg az a barátságos meleg fogadtatás, amelyben a spa­nyol hatóságok részesítettek és elsősorban Primo de Rivera miniszterelnök, aki feltű­nően meleg érdeklődést tanúsított Magyaror­szág helyzete iránt és akivel az említett döntőbirósági szerződés­ről tárgyaltam. Remélem, hogy ezek a tárgya­lások sikerrel fognak járni és megköthetjük a szerződést, amely ki fogja bővíteni azoknak a szerződéseknek a körét, amelyeket a veltthí barátságot tartó államokkal kötöttünk. — Alkalmam volt Spanyolország szépségei* ben és csodás műkincseiben gyönyörködni, a történelmi emlékek egész sorozatában, ame­lyek valóban nagyszerűek és az egész világon páratlanok. Különösen megemlítem Toledót ée bámulatos műkincseit, továbbá nagyszerű tör­ténelmi emlékeit, amelyek képet nyújtana^ arról a történelmi Spanyolországról, amely ain nakidején oly nagy szerepet játszott az emberi­ség általános történelmében. De élénk benyo­mást szereztem Spanyolország nagy gazdasági fejlődéséről, * föllendülésről, amelyet Spanyolország az utolsó érvekben mu­tat és amelynek méltó kifejezése a barcelonai kiállítás, melyet holnap fogok megnézni * Bethlen István gróf délben a madridi német nagykövet vendége volt, aki tiszteletére dez^öi nét rendezett. Kívüle hivatalos volt még He* vesy Pál, a Népszövetségnél akkreditált ma* gyár követ, Gajzágó László, Matuska Péter madridi magyar követ ée felesége, továbbá Rotkugel párisi követség! titkár. Bethlen István gróf miniszterelnök azután hosszabb ideig tanácskozott Dandurand ka­nadai delegátussal, a kisebbségi ügyek elő­adójával és Prokope finn külügyminiszterrel, aki a leg­nagyobb tekintély a kisebbségi kérdésekben. Francia körökben feltűnést keltett, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap több mint egy órát töltött Briand külügyminiszternél és hogy a két ország közötti megegyezés a tegnapi ta­nácskozás során lényeges lépéssel haladt előre. Ezt különben Bethlen iBtván gróf derűs hangu­latából is következtetni lehetett Bethlen és de Rivera aláírta a szerződést Madrid, junius 11. Egy óra húsz perckor tá­vozott a spanyol külügyminisztérium kapuján Bethlen István gróf miniszterelnök Matuska Péter madridi magyar ügyvivő kíséretében. — Fekete Ferenc József-kabátofc és cilindert vi­selt a magyar miniszterelnök. Egyenesen Primo de Rivera miniszterelnök­től jött, akivel együtt délután egy órakor aláírta a magyar—spa­nyol barátsági szerződést, amelynek megkötésében már a múlt napokban megálapodott a spanyol kormány fejével. A szerződés megkötéséhez, miután állam­szerződésről van szó, Horthy kormányzó hoz­zájárulása is szükséges volt, amely kivételesen táviratilag érkezett meg Madridba. snnxMnnBBBBnBvxjBBBBnHnnMHiHi Benes külügyminiszter Masaryk elnöknél Prága, junius 11. Benes külügyminiszter tegnap felkereste Masaryk elnököt és rész­letesen referált az elnöknek a belgrádi kis- antantkonierenciáról, valamint az általános nemzetközi helyzetről. dilit!!!! tl@I!SÍi A Prágai Magyar Kirte? eredeti regénye Irta: DARVAS iáiSS „ (35) — Mindenesetre alaposan megszorította a hurkot a Pszeudo-Fairbanks nyaka körül — Milapitotta meg Pearcy. Lucy hallgatott. — Ejnye, ezt .a kitűnő nyomozó tehetséget kamatoztatni kell — folytatta Lord Hamp- ton. — Holnap reggel autóba ülünk Eddy, iLucy meg én és a várost összeszáguldozzuk, mindaddig keresünk, míg csak a hölgyek sasszeme rá nem talál a kalóz Fairbanks alteregójára. Pearcy helyeselte az ötletet. — Véleményem szerint ezt az embert va­lamelyik mulatóhelyen hamarább lehet megtalálni, mint a nyílt uccán s éjjel sokkal biztosabban, mint nappal. — Akkor még most elindulunk és hajnalig sorra járjuk az összes mulatóhelyeket. — Ez aztán nagyszerű inunkaföladat! — lelkendezett Eddy s máris sürgette az indu­lást. Csak azt kötötte ki, hogy átöltözköd- hessék. Lucyt is hivta. •— Én nem megyek éjszakázni — jelentette ki egyszerű hangon Lucy. — Fáradt vagyok s aludni akarok. Pearcy és Byrd természetesnek találta Lucy elhatározását és igy Lord Hamptonék sem erőltették a dolgot. Hobarth telefonálta, hogy megbízatását si­kerrel elvégezte, a hirdetés az első kiadástól kezdve meg fog jelenni s azonnal jön Pear- cyért az autóval. Lord Hampton és felsége búcsúzott. .. Hanem Houslon tábornoknak sem felej­tem el a mai napot — jegyezte meg Harry Byrd előtt. — Egyelőre az ál-Fairbanksszal kell leszá­molnunk — ütötte el a dolgot kétértelműen Byrd. Lucy a hallba kitoisérte a fiatal házaspárt. Amikor az ajtón kiléptek, Eddy olyan boldo­gan simult a férjéhez, mintha nászúira in­dulnának. A hold kísérteties szépen sütött be a hall üvegfalán. Lucy lecsavarta a villanyt- Az ablakon át úgy látta, mintha a holdfény­ben két ezüst szobor sétálna. Az a különös nyári hokifény volt, mely hangulatával] vég- hetetlen üdvösséggé tizszerezi a boldogságot és véghetetilen árvasággá százszoroza a ma­gányt. Lucy mozdulatlanul hallgatta a csendet. Sohasem volt talán még ilyen árva. GYILKOSSÁG A LILLINGTON-STREEíTEN Alig hangzott föl Hamptonék autójának berregése, mikor az uecáről különös lárma szűrődött be Lucyhez. Szitkozódds, jajszó, se­gélykiáltás. Lucy kiszaladt. Egy lövés dürdült el. Nem messzire ember­csoport kiáltozik összevissza zavarosan. Szavukat nem érteni. Szerencsétlenség történt, vagy merénylet? Lucy remegett az izgalomtól és kíváncsi­ságtól. Ilyet még sohasem látott, sohasem hallott. A lárma kissé csendesedett. Az autóber­regés újból elnyomta a beszéd zaját. A Vic- toria-Street sarkáról a gépkocsi visszafelé fordult. Nem is egy. hanem kettő. A kaputól nem messze állt meg az első- Egy sötétruhás férfi ugrott ki belőle, kezé­ben revolver. Lucy ösztönszerü ijedelemmel behúzódod a kapualjba. A holdsütésben a revolvere? férfibén ráismert Hobartlh detoktivre. — Álljon ide — rivai’lt valakire Hobarth — és az ucca kövezetére mutatott Az autóból egy matrózkinézésü nagy pofa- csontu, buldogszemöldökü topoongyos ember kászálódott elő. Egyike azon típusoknak, amilyeneket százával látni a Themze-parti tenge részi ebuj okban. A másik autó Hobartlh kocsija mögé zár­kózott föl. Lucy nagy csodálatára Lord Hampton vezette. Mellette Eddy. — Eddyl — szólt oda Lucy félig kérdő, félig hivő haugon. Lady Hampton megismerte Lucy hangját és odaszaladt a kapuba. — Gyilkosság történt, vagy valami ilyesmi — suttogta szaggatott, lihegő hangon. — Itt. Előttetek. Lucy hátán végig zsibbadozott a borza- dály. — Véres a keze — folytatta Eddy. — Az egész keze véres. A szeme is. Eddy zihálva szorította magához barátnő­jét. Ebben a mozdulatban védelemkeresés vonaglott. Elhallgatott. — Harry! Harry! Jöjjön ide! — kiáltott oda fojtott sikollyal Lord Hamptonnak. Fél­tette. A véres kezű embertől. Sohasem látott igy vért. Piszkot. A piszkos, véres, valóságos durva életet. De Harry Hobarth segítségére sietett és szintén előhúzta revolverét. — Mutassa meg, hogy történt az egész — rivalt rá a véreskezü matrózra Hobarth. — Én semmit sem mutathatok meg — mondta a matróz lustán, nehézkesen. — Én semmiről nem tudok. A gyéren föltűnöd ez ed ő éjjeli járókelők összecsődültek a gyologjűrón. Szerencsére j egy rendőri őrjárat érkezett. Hobarth intéz­kedett, hogy a csődületet oszlassák szót. Az uccán a közelben magánosau állt egy kék bérautó, melynek soffőrje most begyuj- j | tolt niegber reg tette a motort és indulni ké- | szült. — Föltartóztatni! — rendelkezett Hobarth — alighanem szemtanú. Egy reudőr idejében az autó elé állt és megmagyarázta a soffőrnek, hogy be kell várnia a vizsgálat végét. Hobarth elemében érezte magát. Magnézium-rakétát gyújtott és fényképe­zett. Lucy és Eddy borzadva vették észre, hogy az úttesten egy sötét alak hever. Alszik? Részeg? Nem mozdul. Meggyilkolták? Halott? Lucy nem látott még halottat, csak az édes anyját. Régen volt. Gyermekkorában. Szere­tett volna elszaladni. A lábai ólomnehezek voltak és meggyökereztek. Eddy attól irtózkodott, hogy most biztosan a halottról fog álmodni. Meg a véreskezü matrózról. Milyen borzalmas és milyen érde­kes. — No, hogy történt? Beszéljen! — pa­rancsolt rá Hobarth az apatikusan álló tet­tesre. Az hallgatott. Hobarth a halottat vizsgálgatta, Villany- zseblámpával megvilágította arcát Kibontot­ta mellén a ruháját. — Szúrt seb — mondta inkább magának. Meghallgatta a megszűrt ember szivét — Maga szerencsétlen, tudja-e, hogy embert gyilkolt ? — Én nem gyilkoltam. — Hát mit csinált? — Engem szúrtak meg. — Szóval beismeri, hogy viaskodott vei©. — Hogyne, mikor megszűrt. —■ Ki volt ez az ember? — firtatta tovább Hobarth a matrózt és közben a halott zse­bében talált írásokat nézegette. Egy levél­borítékot lelt nála Hymans névre íFolvtathik.'' 2

Next

/
Thumbnails
Contents