Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-11 / 131. (2056.) szám

/ 2 | KonrácBy laios ] Prága, jundus 10. Kilométerek százaira a magyarság tenge­rétől, a magyar tömegektől fizikailag végze­tesen elválasztva, csupán a 'lélek rádióján közlekednek a Prágai Magyar Hírlap mun­katársai olvasóik széles rétegeivel. Kis szer­kesztőségi szobákban, amelyekből a kilátás rideg tűzfalakra esik, száll, száll a gondola­tuk. szállnak az érzéseik a magyar telkek­hez. Szlovén szkó 'és Ruszinszkó magyarságá­nak minden öröme és bánata ezen a 1 étek- vezetéken jut el 'hozzánk és most, amikor a telefoncsengő szélit, hétszáz kilométeren át Kassával kötnek össze bennünket, megren­dült lélekkel, a veszteség súlya felett ejtett könnyel a szemünkben írjuk a papírra.: Konrády Lajos kanonok, Kassának és széles környékének szeretett Lajos bácsija nincs már közöttünk. Kidőlt egy erős magyar tölgy, amelyre mindig úgy tekintettünk, mint ahogy a viharba kerültek nézik a tá­voli partokról feléjük csillanó világitó tor­nyot. Meghalt a Krisztus szellemében lelke­ket gondozó, mindenkit önzetlenül szerető áldozópap, elköltözött körünkből az egyházi művészetnek, az egyházi dalnak, a magyar nótának lánglelkü apostola, kihűlt az a ne­mes szív, amely magába ölelte a természet gyönyörű csodáit, az ifjúság szereíetét g a szenvedő magyar nemzet minden ügyét, ba­ját. Nem halljuk már ércesen csengő, férfias hangját a kassai dóm kórusából; nem élvez­zük ragyogó ékesszólással, páratlan szelle­mességgel ellőadott ismertetéseit a Magas Tátra szépségeiről, amelynek egyik leg- rajongóbb propagálóra volt; nem rendez már kitűnő érzékével művészi eseményt je­lentő misztérium-játékokat, amelyekben az őskereszténység szellemét keltette életre a modern időkben; nem hallgatja már köny- nyes szemekkel a Simkó Guszti dalárdájá­nak lelket magáival ragadó művészi énekeit; nem lehet már övéinek, a magyar fiuknak és magyar leányoknak szerető körében, akik kigyult szemmel gondoltaik mindig La­jos bácsijukra. Konrády Lajos szive örökre elcsendesedett, munkabírását legyőzte a kór, alkotóerejét megbénította a kérlelhetetlen More Iimperator. Sudarae erdőben ritka pél­dány döltt k-i, a lezuhanó törzs tompa hangot ad és ez a tompa ko-ngás a and szivünkre mért súlyos csapást Hát lehetséges ez? <3 ie meghallhatott, az erőnek, a jó kedvnek, az antik értelemben vett kalokagathiának ez az egyedül álló em- berpéilKiánya ? Itt hagynak minket mindazok, akik vezetőink voltak a múltban és példa­mutatóink a sivár jelenben? Nagy a gyásza az egyetemes magyarság­nak, de szinte pótolhatatlan a vesztesége Kassa magyarságának. Konrády Lajos Kas­sa szerelmese volt. Gyermekkorától kezdve bensőleg egybeforrott ezzel a várossal, amelynek látta kezdeti városi életét; meg­figyelte, mint tűnik el a város főuocáján vé- gigfolyó Csermely a maga rozoga hidjaival; mint modernizálódik, indusztrializálódik a „civitas superioris Hungáriáé priimaria“ s ő maga is minden erejével ré'sztvett abban a munkában, amely a vidéki városkából ra­gyogó kulturális és gazdasági em.póriumot teremtett. Konrády Lajos szerette ennek a városnak a múltját, de volt érzéke jövője iránt is. Ismerte minden emlékét, minden régi kövét, éveken át tanulmányozta a város történetét, természetesen a legnagyobb sze­retettel a kassai Dóm történetét, amelynek jókarbantartásában, restaurálásában her­vadhatatlan érdemei vannak. Az ő lelke a harmóniát áhítozta, dalban, művészetben a harmonikusait kereste és amihez csak hoz­zányúlt, ennek a harmóniának jegyében ala­kult, csiinosodott, öltött tökéletes formát. A kassai Dóm belsejében sok-sok emlék hir­deti hosszú ideig Konrády Lajos mély mfl- vészérzését, amely a természet és művészet harmóniájának találkozásából táplálkozott. Még nagyon hirtelen a csapás, még na­gyon friss a gyász, amelyet távozása ütött lelkiünkön, s toliunk nem elég biztos ahhoz, hogy érdeme szerint méltathassuk ezt az érdemeidben gazdag életet, amelyre igazán vonatkoztatni lehet Pál apostol szavait a jól végzett életharcról. Konrády Lajost jelleme és tettei meg értékes alkotásai aere peren- nius örökítik meg a magyar lelkekben. Nem tudjuk még, hol ássák meg sírját, de mi csak egy méltó helyét tudjuk ennek a sír­emléknek. Odavaló az ő koporsója a kassai hősök temetőjébe,, amelynek gondolata az ő agyában fog árazott meg, amelyet a legnehe­zebb időkben ő valósított meg, ő ültetett be virágokkal. Aludja itt örök álmát, s legyen ez az álma boldogabb, mint sir felé hajló életének utolsó esztendei voltak. Ott fenn pedig imádkozzék értünk, akik zokogva si­ratjuk és örökre szivünkbe zárjuk az ő fe­ledhetetlen emlékét.­Konrády Lajos 1859 január 5-én született a zempléninegyei Villásujfalu községben, tehát ez év januárjában hetvenedik életévét töl­tötte be. Iskoláit Kassán végezte, a premon­treiek jóhirü gimnáziumában volt középisko­lai tanuló és azóta őrizte meg baráti szerete- tét a fehérpapok iránt, akiknek asztalánál ál- . landó vendég volt. Benső barátság fűzte is­1929 junius 11, kded. Szájápolá s gyér me kéknél legegyszerűbben és legkellemesebben Odóllal való rendszeres szájtisztitással érhető el. Az öblítés reggel és este, sőt lehetőleg minden étkezés után történjék. Gyermekek gyorsan szoknak az Odollal való s z á j ö b 1 i t é s h e z, mert az Odóinak jó az ize és üditőleg hat kolatársához, Takács Menyhért dr. jászóvári prépost-prelátushoz, akiben nemes terveinek megvalósítására mindig készséges segítőtár­sat talált. Teológiai tanulmányainak befezése után 1882 január 29-én szentelték áldozópap­pá és Boldogkőváraljára, majd Zboróra ke­rült mint hitoktató-káplán. 1887-ben megyés­püspöke Kassára helyezte hitoktató-kápláni minőségben és azóta negyvenkét esztendőn keresztül állandóan Kassán működött, telje­sen egybeforrva szeretett városával. Kezdet­től fogva élénk részt vett Kassa egyházi és társadalmi életében és nem volt olyan köz­érdekű mozgalom, amelyben buzgón ki nem vette volna a részét. 1888-ban ő szervezte meg a Katolikus Legényegyletet, amely Szlo- venszkónak legmintaszerübb ilyen-nemű szer­vezete. 1889-től 1896-ig a kassai állami taní­tói és tanítóképzői intézet hitoktatója, 1896- ban az állami főreálnak hitoktatója. 1897-ben a Katolikus Legényegyletnek és a katolikus kőművesek temetkezési egyesületének elnö­ke. Társadalmi működését polgártársai azzal honorálják, hogy törvényhatósági bizottsági taggá választják és 1893-tól 1901-ig résztvesz Kassa városi parlamentjének életében. 1898- ban az országos katolikus legényegyesületi szövetség jegyzőjévé választották meg és ugyanezen idő óta a kassaegyházmegyei épí­tészeti és egyházmüvészeti irodájának veze­tője. Több mint két évtizeden keresztül az ő intenciói, gyakran saját tervei szerint s az ő szakavatott ellenőrzése mellett folytak az egy­házmegye összes templomépitései és temp­lomberendezései. Két-háramszáz templom s azokban az oltárok, képek és szobrok százai dicsérik Konrády Lajos istenáldotta mtiizlé- sét. Hosszú időn keresztül a kassai zenekedve­lőik dalegyletének s a papnövendékek énekka­rának karmestere, majd a Szent Antal ke­nyere tanácsának igazgatója. Sok éven ke­resztül igazgatója volt Kassa város zeneisko­lájának. Megalapítója és közel egy évtizeden keresztül vezetője volt a kassai Leány-klub­nak, továbbá a leánycserkészetnek. 1900-ban II. osztályú, 1901-ben pedig elsőosztályu tá­bori lelkész. Ugyancsak 1901-ben szentszéki ülnök. 1913-ban a király ifjabb mesterkano­nokká nevezi ki és igy lesz a kassai székes­káptalan tagja, ahol rangban fokonként elő­lépett, míg végül a nagyprépost mögött a rangban második stallumot kapta és olvasó­kanonok lett. 1913-ban kassai plébánossá vá­lasztják, 1914-ben pedig a Szentszék a damói címzetes préposti címmel tünteti ki. A kas­sai plébániáról azonban hamarosan lemon­dott. A háború idején minden energiájával a sebesültek testi és lelki gondozásával foglal­kozik. Páratlan organizátori tehetségével a közigazgatási tanfolyam épületében berende­zett kórházát mintaszerű intézménnyé fej­leszti. ő rendezi be a köztemetőben a hősök temetőjét. Az összeomlás után gyengülő ere­jével még résztvesz a közügyekben és külö­nösen nagy szeretettel foglalkozik a kassai zenekedvelők dalegyesületének ügyeivel, amelynek diszelnöke, úgyszintén a Kárpát­egyesület fejlesztése terén is elévülhetetlen érdemei vannak. Egyházi munkájának elis­meréséül XI. Pius pápa 1928-ban a pápai prelátusi méltósággal ruházza fel. Hosszabb ideje kínzó betegség gyötörte. A múlt hét csütörtökén orvosainak tanácsára és két orvosának kíséretében Tátraszéplakra utazott a Guhr-szanatóriumba. Meghalni ment el arra a helyre, amelyet annyira szeretett, a felhőkbe nyúló sziklák, zizegő fenyvesek és morajló hegyi patakok tövébe. Szombaton este fél kilenc órakor csendesen örök álomra szenderült. Holttestét Kassára szállítják és szeretett városában szerdán helyezik örök nyugovóra. A román kormány csak most tiltakozik Bethlen két hét előtt elmondott beszéde miatt Budapest, junius 10. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az Est arról ér­tesül, hogy Mironescu román külügyminiszter utasította a budapesti román követet, hogy keresse fel a magyar külügyminisztert és jegyzékben tiltakozzék Bethlen István gróf magyar miniszterelnök legutóbbi „irredenta" beszéde miatt.- Az Est ezzel kapcsolatban annak a véle* ményének ad kifejezést, hogy miután a be­széd két héttel ezelőtt hangzott el s ez alatt az idő alatt a román kormány semmiféle lé­pést sem tartott szükségesnek, felmerül az a feltevés, hogy a mostani lépések célja nem egyéb, mint az optánspör tárgyalási mene­tének a megzavarása. fi láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS — A legszélesebbkörü intézkedésekre van szükség. Ennek az embernek semmi körül­mények között nem szabad elhagynia élve Anglia partjait. Nem pedig azért, nehogy ta­lálmányát Amerikának adhassa el, és még inkább azért nem, nehogy az ellopott okmá­nyok fényképmásolatát értékesíthesse. Ez végzetesen fontos államérdek. El kell némitanunk ezt az embert. Detektivjeink meg fogják száll ani az ösz- szes kikötőket és repülőtereket. — Ez még kevés — folytatta Byrd. — Be kell biztosítanunk magunkat arra az esetre is, ha netán kisiklana kezeink közül és kül­földre menekülne. — Ez csak úgy lehetne, — fejtegette Pear- oy, — ha közönséges bűntény gyanúja alatt állana. Akkor lehetne kérni a kiadatását. Az okmányok ellopása politikai bűntény. — Hát akkor... — szólt tétovázón Byrd — gondoskodni kell arról, hogy közönséges bűntény gyanúja alá is kerüljön. — Igen. Gondoskodni fogunk róla — felelt Pearcy. De viszont a katonai hivataloknak ígérgetésekkel mindaddig áltatniuk kell őt, amíg csak mi ki nem nyomozzuk. — Helyes — járult hozzá az ötlethez Byrd — már az okiratok eltulajdonításáért is meg­kapja a tizesztendőt. És akkor aztán másképp beszélünk a találmányáról. Olcsóbban fogja adni. Lucy feszülten hallgatott. Arcába futott a vér. Főiháborodott a csú­fos tőrvetésen. , Igaz Setley sem volt korrekt,' amikor ily kíméletlen eszközökkel akarta „térdre kény­szeríteni" a vezérkart, de a vezérkar meg akarja fojtani Selleyt. El akarják rabolni a találmányát. A legjobban az fájt neki, hogy mindezt épp a tulajdon atyjától kell hallania. Bement hálószobájába, lezárkózott s belé- süppedt nagy puhaszékébe. Rettenetesen ár­vának érezte magát. A szobalánya lépett be s nagylelkendezve újságolta: — Most indultak el Japánból Carvon al­ezredes űrért. Jaj vájjon életben találják-e? Mikor a lány kiment, Lucy hosszan bá­mult maga elé. Rettenetes kiábrándultság fe­küdt a szivére. Messzenéző szeme nehéz könnytől csillogott. EDDY ÚTBAIGAZÍTJA A RENDŐRSÉGET. Lord Hampton egyenesen Byirdékhez sie­tett autóján. A meghurcoltatás bosszuérzete orkánként viharzott bensejében. őt, Lord Harry Hamptont meggyanúsítani lopással és kémkedéssel! Ezért drágán fog fizetni az il­lető. De Hauston tábornok ur is. Még az örökké mosolygó félarcán is meg fog kissé fagyni a mosoly. Edidy magán kivitt volt örömében. Sirt és nevetett. Harry lecsacsizta, hogy olyan kis gyerek volt és kishitűségében kétségbe esett és bőgött. Lucyt nagyon komolynak, megvá Hozottnak találta. — Bátyám elégtételt akarok, teljes elég­tételt — ez volt Harry első szava, amikor Byrdhez belépett. — Meglesz, Harry — felelt Byrd — ha előbb itt az urak kézrekeritik láthatatlan el­lenségünket. Harry kezet nyújtott Pearcynek és Hó­ba rtíhnak, akikkel már találkozott „hivata­los" ügyben. Byrd a szószaporitást kerülve kezébe nyom ta Lord Hamptonnak Selley levelét. Harry majd leesett a csodálkozástól. — De ebben a nyomozásban aztán én is részt akarok venni! — kiáltott föl. — Nem bánom, Harry, de az első dolog az: föl kell adni azonnal egy hirdetést a Daily Mailbe. Byrd megszövegezte a hirdetésit. „Dr. Láthatatlan. Ajánlatát elfogadjuk. — Ejtse módját, hogy levélben kimerítően értesíthessük a módozatokról. B.“ A szöveget megmutatta Pearcynek és Ho- bartbnak. — Elég lesz ennyi? — Többet nem is szabad, nehogy gyannt fogjon. Hobarth vállalkozott, hogy a hirdetést el­viszi és a nyomozás érdekeire való hivatko­zással kikényszeríti a Daily Matt szerkesz­tőségében, hogy még az első reggeli kiadás­ba fölvegyék. Hobarth távozása után Pearcy kikérdezte Lord Hamptont, milyennek látta a croydoni repülőtéren a carvonit-flotta startja napján az okmányrabló idegent. Lord Hampton sok­kal pontosabban emlékezett vissza az ide­gen külsejére, mint Lord Byrd. A maga ré­széről azt gyanúsítja, hogy nem lehet angol, mert egy kissé franciás akcentussal beszél. Arca, alakja után ítélve leginkább valami cserkesz-hercegnek tartaná. — Igaz, hiszen a hölgyek is látták — ju­tott eszébe Lord Hamptonnak, és nyomban behívta Eddyt és Lucyt. — Oh, az az idegen? — csevegett Eddy — nagyon érdekes férfi volt. Nem lehet an­gol, mert a ruhája nem a szabóját, hanem őt magát dicsérte. Túl van a harmincötön, de alatta van még a negyvennek. Körmei ápol­tak. de csak a balkezén. — Ez mind nagyon fontos és lényeges adat! — örvendezett Pearcy. — Ejnye, de jód megfigyelte az alatt az egy. tized másodperc alatt — évődött Lord Hamp­ton. — Pardon* — védekezett Eddy — az na­gyon könnyű föladat volt, mert ez az ember föltűnően hasonlít Dauglas Fairbanks-hez, csak éppen, száz százalékkal különb férfi náia. Fairbanks kalózfilmjére gondoltam s az jutott eszembe, hogy ilyen lehet egy igazi kalóz. Ugye Lucy. — Én már nem emlékszem — szólott Lu­cy csöndesen. — A Fairbankshoz való hasonlóság rend­kívül döntő jelentőségű adat, — jegyezte meg Pearcy. — Csak az a baj, hogy Fair- bankénak ezerféle fényképe van, bajusszal* bajusz nélkül, szakállal, angol szakállal* hosszú hajjal, kopaszon, parókával, ahogy tetszik. — Középhosszu, hátrafésült, hullámos haja volt, bajusza nincs. Pearcy nyomban telefonált a rendőrség nyomozóközpontjába. — A legsürgősebben meg kell szerezni Fairbanks arcképét, melyen a filmszínész fe­kete szalon ruhában van hátrafésült közép­hosszu hajjal, igen rövid angol pofaszakál­lal, bajusz nélkül. A sok filmfölvételben len­nie kell egy ilyen képnek. De ne csak szem- től-szembe, hanem oldalt néző kép is legyen. A két képet azonnal tízezer példányban sok- szorosittatni és az éjfél utáni szolgál áttétel re kivonuló rendőrök mindegyikének odaad az­zal az utasítással, hogy minden személyt, aki ehhez hasonló arcú, igazoltassanak és a rendőrségre kisérjen ek. — Bravó Eddy — mondta mosolyogva Byrd — ezt már nevezem éleslátásu asz- szonyi szemnek. — Nem is tudtam, hogy igy megszokta nézni a férfiakat — évődött Harry. — Az érdem csak félig az enyém, mert a Fairbanksszel való összehasonlítás ötlete Lucyé volt

Next

/
Thumbnails
Contents