Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-30 / 122. (2047.) szám
1929 május 80, csütörtök. 5 A szepsi cigány-bünper tárgyalásának szenzációjaként felmerüliaz a hegy az eperjesi diákot egy Lengyei Józsei nevű elmebeteg gyilkolta meg A tárgyalás nyolcadik napfán a bíróság elnöke a hat szerencsétlen áldozat lelkisértő árnyát idézte a tagadó cigányok elé — Érdekes tanúvallomások a bűnügyi nyomozásról és Rybár Páí öngyilkossági kísérletéről Kassa, mágus' 29. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése). A szepsi-i cigányok mai tárgyalását délelőtt féltiz órakor nyitotta meg Móricz József dr. tanácselnök. A mai tárgyaláson folytatták az Eperjes mellett meggyilkolt Onderosó Lajos kisdiák ügyének tárgyalását. Az elnök a tárgyalás megnyitása után bejelenti, hogy Sztúpák esküdtet, aki indokolatlanul elmaradt a tárgyalásról, kétezer korona rendbüntetéssel sújtja.. A nyomozó csendórtiszí vallomása A bíróság elsőnek Drozda Béla csendőrtörzska- pitányt hallgaíja ki tanúképpen, aki annakidején a diák meggyilkolása ügyében Eperjesen a nyomozást lefolytatta. Feltűnő, hogy Rybár Pál, aki eddig egykedvűen figyelte a tárgyalás menetét, most különösen figyel Drozda minden egyes szavára és le nem veszi a szemét róla. Mintha érezné, hogy sorsa a csendőrtörzskapi- tány kezében van. Drozda elmondja, hogy amikor a cigányok ügyében megkezdődött a nyomozás, ő a kassai csendőrség parancsnoka volt. Nagyon érdekelte az ügy. mert mint csendőr állandóan foglalkozott a cigánykérdéssel és tudta, hogy ebből a bünperből monstre-bünper lesz. Személyes meggyőződése és tapasztalata, hogy a csendőrök nem verték a cigányokat. Mikor már folyt a nyomozás a cigányok gyilkosságaiban, Hildák József egyizben jelentette neki, hogy van még egy gyilkosság, amiről a csendőrség még nem tud. Cigánytársaival ugyanis 1926. év tavaszán az Eperjes melletti erdőségben megöltek egy kis gyereket. Nagy meglepetéssel vette tudomásul a bejelentést és azonnal nyomozni kezdett. Hudák akkor részletesen bevallóit mindent eleitől végiig elmondotta, hogy mint indultaik el Szepsiből Kassára, innen Eperjesre és hogyan gyilkolták meg a kis diákot. A nyomozás befejezése után az ügyészség helyszíni szemlét rendelt el és bizottság szállt ki Hildákkal az Eperjes melletti erdőségbe. A bizottságban résztvett Martinék dr. kassai- főügyész, elől ment Hudák egyedül, utána egy- csendőr és igy vezette Hudák a gyilkosság színhelyére a bizottságot. Mikor a kereszthez értek, Hudák megállt és azt mondotta, hogy .,most már helyben vagyunk'4. Meg kell még jegyeznem, — mondja a tanú, — hogy Hudák nagyon derűs hangulatban jött a helyszíni szemlére és mikor beült Kassán az autóba, Hudák elkérte Krejcsik csendőraltiszt irattáskáját, mert, — amint mondotta, — szerette volna., ha az idegenek ügyvédnek néznék. Mikor Hudák a keresztnél megáll ott, néhány pillanatig körülnézett és azután a legnagyobb biztonsággal és határozottsággal elvezette a bizottságot arra a helyre, ahol a gyilkosság történt. Kiderült, hogy ez öt ven méterre volt a gyilkosság tényleges helyétől, ami azonban könnyen megtörténhetett, mert Hudák most volt másodszor ezen a helyen. Akii eléjük vei a sors: haiálfia! Hudák előadása szerint Szepsiből indult el a cigánybanda. Tervük az volt, hogy munkát keresnek, de ha ez nem sikerül, lopni, rabolni, sőt gyilkolni is fognak. Útközben Eperjes mellett egy sátor alatt lakó cigánynál háltak, akinek a nevét azonban Hudák nem tudta. Miután munkát nem sikerült kapniok, elhatározták, hogy az első utjukba kerülő embert meggyilkolják és kirabolják. A kisfiú volt az első, aki utjukba került. Rybár Pál megállásra szólította fel a diákot és hirtelen előrántotta baltáját, fejbevágta vele a gyereket. Fiike Sándor, Hudák .József, Rybár Rudolf és Rybár Pál az eszméletlenül fekvő gyereket ezután bedobták az árokba. A helyszíni szemle után a taúu elrendelte, hogy Rybár Pált Fiike Sándorral és Hudák Józseffel szembesítsék, amelynek során kínos incidens történt. Fiike Sándor szemébe mondta Rybár Pálnak a történteket, aki azonban semmiről sem akart tudni és sírni kezdett. Fiike ekkor anélkül, hogy meg tudta volna akadályozni, hirtelen kétszer pofonütötte Rybár Pált. Rybár a pofonokra magához tért és dühében a szoba másik végébe rohant, ahol a bűnjelként lefoglalt több balta feküdt, felkapta az egyik baltát és Fiikének akart rohanni, de ebben a csendőrök megakadályozták. Mikor Rybár lecsendesedett. nj- ból sírni kezdett és mikor isméi elébetáríák a bizonyítékokat, töredelmesen beismert mindent és részletesen elmondta a történteket. Majd újból sírva fakadt és ezt mondotta: „Gazemberek voltunk, raboltunk, öltünk, gyilkoltunk. De most már nem bírom tovább. Minden éjfel megjelennek álmomban a meggyilkoltak árnyai és fojtogatnak. Kérem lőjenek főbe, vagy akasszanak fel, de végezzenek velem mielőbb, mert nem bírom tovább." kém, hogy ,,ugyis mindent tudunk, vallj be mindent44, én azonban nem emlékeztem semmire. Gondolkozz csak jobban, — mondták a csendőrök, — azonban nem tudtam emlékezni, mire azt mondták, hogy Hudák bevallotta, hogy én öltem meg a diákot. Én azonban továbbra is tagadtam és utána, mikor visszavittek a cellába, fel akartam magamat akasztani, ebben azonban megakadályoztak. Kérem nagyságos elnök ur, — mondja Rybár Pál, — mivel hogy én világéletemben nem öltem, most is csak azt mondhatom, hogy teljesen ártatlan vagyok. Elnök: Hát az a hat ember, akinek holttestei, mint árnyékok kisértenek ebben a teremben, önmaguk ölték meg magukat? Rybár Pál azonban továbbra is kitart amellett, hogy Rybár Pál ártatlan. A csendőrtörzskapitány kijelenti, hogy nem igaz az, hogy verték Rybár Pált és a Pányi erdőben történt állítólagos verésről sem tud. Elmondja ezután, hogy mikor Tornáról jövet egyizben az Áji völgyben egy gyilkosság ügyében nyomoztak, Fiike Sándor elmesélte nekik a zsarnói rablást. Részletesen elmondott mindent, sőt odavezette Róth házához a csendőröket. Bent a szobában Fiike Sándor mosolyogva állapította meg egy szekrényről, hogy az a rablás éjszakáján nem állott azon a helyen. Ezt a jelenlévő Róth Dávid is megerősítette. Elnök (Fiike Sándorhoz): Mit szólsz ehhez? Fiike: Mikor kint voltam az Áji völgyben, a csendőrök megvertek és azért is vertek, mert nem tudtam megmutatni Róth Dávid házát. A csendőrök mutatták meg nekem és ők is vezettek Róth házához. Miért nem vallja be a parancsnok ur, hogy vertek? A csendőrtörzskapitány ezt tagadásba veszi. Vallomása befejezéseképpen még megemlíti, hogy Fiike Sándor a zsarnói helyszíni szemle után azt a helyet is megmutatta, ahol kártyáztak s ahol ő nagyobb összeget nyert. Drozda Béla csendőrtörzskapitányt vallomására megesketik. Mindenkit meghazudtolnak A bíróság ezután Cservenyák András erdőkerülőt hallgatja ki, aki ugyanúgy mondja el az eperjesi helyszíni szemle lefolyását, mint Drozda. Hudák ment elől, ő vezette a bizottságot, utána ment egy csendőr. Azulán a töbSzepiőt-májfolfot és egyéb arctisztátalansdgot biztosan csakis „Miss-Monde“ eremmel tüntethet el Kapható minőén drogériában és parfümériában. Főraktára C. S. R. részére Galbavy Drogéria, Koáice Rumanaua Z Tegyen kísérletet még ma! Tégelyenként Kő 15 esti és nappali használatra biek. Mikor a kereszthez értek, Hudák megállt és azt mondotta: Most már itt vagyunk, innen egészen pontosan tudom, hogy merre kell menni. Hudák akkor azt is elmondotta, hogy Rybárék tették el láb alól a fiút, akit Rybár Pál szólított meg. Elnök (Hudákhoz): így volt? Hudák: Nem. Elnök: Szóval itt mindenki hazudik. Hudák: Kérem, Cservenyák ment elől és ő is mutatta az utat. Cservenyák ezt tagadja, majd elmondja, hogy a helyszíni szemléről visszafelé jövet Hudák közölte vele az egész gyilkosság lefolyását. Hudák maga mutatta meg a helyet, ahol megölték a kis diákot és erre senki sem figyelmeztette őt. Cservenyákot vallomására megesketik. A mai tárgyalásra tanuknak beidézték a meggyilkolt kis diák szüleit, Ondercsó Gyulát és Ondercsó Máriát, akik azonban nem jelentek meg. Hasonlóképpen nem jelent meg a tárgyaláson a tanúnak beidézett Turóczy Sándor eperjesi diák sem. Szakértői vallomás a halálos fejszecsapásokról Ezután a bíróság orvosszakértőket hallgatott ki. Elsőnek Krausz Béla dr. eperjesi kórházigazgat ó vallomása következett. Ő nyújtott elsősegélyt a súlyosan megsebesült kisfiúnak. A gyilkosság napján délelőtt 11 órakor hozták be autón a fiúcskát a kórházba, a fején nagy ütések nyoma volt. Az ütések tompa eszköztől származhattak, a koponya cssze-vissza volt törve. Rögtön látta, hogy segíteni nem tud a fiún s ezt meg is mondta a szülőknek. A gyermeket nyomban megoperálta. Két órán át tartott a műtét és ennek során megállapította, hogy a csontszilánkok behatoltak az agyba. Az ütés feltétlenül halálos volt. Ezután Duschnitz Sámuel eperjesi orvos, aki a boncolást végezte, felolvasta a boncolási jegyzőkönyvet, amely szerint agyroncsolás volt a halál közvetlen oka. A homlokcsont, a halántékcsont és nyakszirtcsont összj-vissza volt törve, úgyhogy az operáció sem segíthetett rajta. Az ütések kemény és tompa eszközzel történtek. Két ütés közvetlen közelből érte a gyermeket. Két évvei ezelőtt Lengyel Józsei nevű elmebeteg is beismerte a gyilkosságot Ezután Plsek dr. törvényszéki orvos tett vallomást arról, hogy a vádlottak többször is panaszkodtak előtte gyomorbajról, fejfájásról, hasfájásról, de egyik sem említette azt, hogy verték volna őket. Ezután Kovács Józsefet, az eperjesi rendőrség bűnügyi osztályának vezetőjét hallgatta ki a biazonban nem talált vevőre. Az óra és a fiú egyéb értéktárgyai később eltűntek és nem leheti kinyomozni, hogy hol vauinak. Lengyel elmondotta, hogy a kisfiút egy hat centiméter vastagsága gyökérfával ütötte fejbe és ez okozta a halálos sérüléseket. Kezíyüs kézzel.». Ügyész: Bántalmazták a csendőrök a vádlottakat? Tanú: Nem. A cigányoknak ez a vallomása nem felel meg a valóságnak. Mikor a napokban olvastam a mostani főtárgyalásról szóló tudósításokat és a vádlottak vallomásait, hogy a csendőrök verték őket, megdöbbentem, mert tudtam, hogy a csendőrök Kassán is keztyüs kézzel bántak a cigányokkal. Hogy verték volna, erről szó sem lehet. Az azonban, sajnos, minden elővágyázati intézkedés ellenére is megtörtént, hogy a vádlottak a szembesítések alkalmával többször is egymásnak rohantak, úgy hogy szét kellett őket választani. A kihallgatások a fogházirodában történtek, amelynek ablakai a Salétrom-uccába néznek, igy verésről már azért sem lehetne szó, mert ezt az uocai járókelők is hallották volna. Egy öngyilkossági kisérlet Drozda Béla elmondja még, hogy Fiike Sándor állandóan cinikusan viselkedett, Rybár Pál azonban többször volt felindult és meghatott lelkiállapotban, ilyenkor rendesen sírva fakadt és ezt szokta mondani: Gazemberek, bitangok voltunk, loptunk, raboltunk, gyilkoltunk. Egy alkatommal Rybár Pál a fogházban öngyilkossági kísérletet követett el, de még idejekorán észrevették és megakadályozták ebben. Ekkor gyanút fogtam — úgymond — és akaratlanul is arra gondoltam, hogy talán bántalmazták Rybár Pált Felhivattam a fogházból és erre nézve kérdést intéztem hozzá. Rybár Pál azonban kereken tagadta, hogy verték volna és mikor tovább faggattam, szivére tette kezét és úgy erősködött, hogy nem verte őt senki. A tanú a védő felszólítására elmondja, hogy mikor autón a helyszínre mentek, Hudák derűs hangulatban volt, de visszafelé jövet azonban Hudák rossz hangulatban volt és megbánást . mutatott. A helyszíni szemlén Hudák ment elől és ő ■ mutatta az utat s a helyet, ahol a gyilkosság történt. Az elnök Hudákot szólítja elő. — Mit szólsz ehhez? — kérdi tőle. Hudák: Nem igaz az egész. Én nem ludtam megmutatni az utat és erre a parancsnok ur a faluból egy asszonyt hivatott és az vezette el őket arra a helyre, ahol a gyilkosság állítólag történt. Elnök (Rybár Pálhoz): Állj fel és mond meg, mit szólsz ehhez. Rybár Pál azzal kezdi: Mivel hogy... Ez a rendes szavajárása Rybár Pálnak, amikor megszólal, mindig azzal kezdi: „mivel hogy" — és a hallgatóság, amely már tudja ezt, hangosan nevet. Az elnök az áldozatok szellemét idézi Mivel hogy nem tagadom, — mondja’ a cigány, — hogy akkoriban beismertem a gyilkosságot, de ez azért volt, mert előzőleg összevertek engem a Pányi erdőben, ahol nyomoztak velem és ekkor megfenyegettek. Majd be vittek az irodába, ott azt mondották neróság. Vallomása nagyon érdekes és még bonyolultabbá teszi a bűnügyet. Vallomásában elmondja, hogy 1926 május 20-án jelentkezett nála egy környékbeli parasztember, aki látta az Eperjes melletti erdőben Ondercsó Lajost véres fejjel feküdni. Nyomban kiszállt a helyszínre, megtalálták a kisfiút, behozták az eperjesi kórházba, ahol rögtön meg is operálták, de eredménytelenül, mert a kis diák este hat órakor meghalt. A csendőri nyomozás később megállapította, hogy a gyilkosság napján azon az utón láttak egy embert, amint baltával ment, de visszafelé már nem volt nála a balta. Ennek az embernek cigányos külseje volt. A nyomozás során letartóztattak egy Dimitri- jev Neumanovics nevű csavargót, akiről később megállapították, hogy a gyilkosság idején nem volt Eperjesen és igy szabadláhrahelyezték. Néhány héttel ezután az eperjesi rendőrség megtudta, hogy Kassán letartóztattak egy Lengyel József nevű eperjesi elmebajost, többszörösen büntetett embert. Az eperjesi rendőrség, miután Lengyel ellen különböző ottani bűncselekményei miatt vizsgálat volt. kérte Lengyelnek Eperjesre való átszállítását. Ez meg is történt. A kihallgatás során Lengyel elmondotta, hogy egy más gyilkosság is szárad a lelkén és pedig 1926 május 20-án az eperjesi erdőben meggyilkolt egy eperjesi kisdiákot. Megmondotta nevét, megmondotta milyen ruha volt rajta, pontosan leírta a nála lévő tárgyakat, sőt a bizottságot kivitte az általa megjelölt helyre. A rendőrség megállapította, hogy tényleg ezen a helyen találták meg annakidején súlyosan sebesült állapotban az eperjesi kisdiákot. A rendőri nyomozás még azt is megállapította hogy Lengyel József a diák óráját magához vette, amit egy környékbeli faluban akart értékesíteni, Az inatokból kitűnik, hogy ezt a bűnjelet az eperjesi ügyészség rendeletére megsemmisítették. Lengyelt hathóoapi vizsgálati fogság után elmebajosnak nyilvánították, az eperjesi törvényszék szabadlábra helyezte és átutalta a kassai kórház elmegyógyászati osztályára, ahol jelenleg is megfigyelés alatt van. Kovács Sándor vallomásában előadja még, hogy Hudák előző vallomása és Lengyel vallomása között az a feltűnő, hogy amíg Hudák nem jelölte meg pontosan a gyilkosság helyét, addig Lengyel József pontosan arra a helyre vezette el a bizottságot, ahol a gyilkosság történt. Ügyész: Egy fadoronggal ütötte fejbe Lengyel a kisfiút? Hogyan tudott ez a fadorong halálos sérüléseiket ejteni? A tanú kijelenti, hogy ezt ő nem tudta megállapítani. Dischnitz eperjesi orvos, aki jelen van Kovács kihallgatásánál, kijelenti, hogy véleménye szerint egy ilyen fadarabbal nem lehetett volna a kisfiút megölni, mig Krausz Béla dr. szerint ez könnyen lehetséges, mert a gyerek koponyája nem volt még teljesen fejlett. Vukovics dr. védő: Mikor a cigányok ügyében megindult a nyomozás, belekapcsolódott-e az eperjesi rendőrség is, amely Ondercsó meg- gyilkolási ügyében mar nyomozott? A tanú kijelenti, hogy ez nem történt meg. Vukovics védő kéri ennek megállapítását és jegyzőkönyv b e f ogla Iá só t. Ezután Horácsek Jaroszlav csendőrőrmestert hallgatják ki, aki Hildák ügyében a nyomozást vezette és aki előtt Hudák kijelentette,
