Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-30 / 122. (2047.) szám
1929 május 30, csütörtök. 3 Raciici nyugodtan és megfontoltan gyilkolt A parlamenti gyorsíró történeti hűséggel mondotta el a véres események lefolyását — „Radics Pál, téged kerestelek!“ — A tanuk folytatólagos kihaUgatásán Ciznic és Koosics borbélyok egybehangzóan azt vallották, hogy junius 20-án, a kritikus napon üzletükben ogy kisasszony mikádót készittetett magának. Ez a hölgy kijelentette, hogy Racsics az előző napon azzal fenyegetőzött előtte, hogy ma, junius 20-án Szerbiának nagy napja lesz, mert meg fogja gyilkolni Radics Istvánt. Belgrád, május 29. A Radics gyilkosai ellen folytatott bünpör ma délelőtti tárgyalásán Pericset, a szkupstina volt elnökét, Masics és Gojkovios parlamenti gyorsírókat, Nedelko- vics teremért és Peosics Dregutin volt igaz- ságügyminisztert hallgatták ki tanúként. Porics, a szkupstina volt elnöke vallomásában előadja, hogy a kritikus napon, amikor újabb izgalmas vitára került a sor a képviselők között, amint az történni szokott, az ülést felfüggesztette. Ez a végzetes ülésnek folyamán már másodízben következett be. Egyáltalán nem gondolt arra a lehetőségre, hogy véres események fognak lezajlani és ezért azt sem tartotta szükségesnek, hogy bármiféle biztonsági intézkedést megtegyen. Különben is az elnök egész hatalma csupán csak az ügyrend alkalmazásában áll. Az ügyrend rendelkezése értelmében rendelte el az ülés félbeszakítását. A parlament elnökének további missziója a szembenálló pártok közötti közvetítés, a kompromisszumra való törekvés, amit ő mindig meg is tett. Ámbár a demokrata parasztkoalició a szkupstinában nagyon éles állást foglalt el, nem tartotta lehetségesnek, hogy a politikai ellentétek magában a parlamentben véres konfliktusra vezethetnek. Minden parlamenti elnöknek végzete, hogy közvetítő akciójának gyakorlása közben sem a többséget, sem az ellenzéket nem tudja teljesen kielégíteni. A véres események lefolyásáról nem tud tanúvallomást tenni, mert még az első lövés eldördülése előtt félbeszakította az ülést és elhagyta a termet. A sajnálatos esemény után parancsot adott a szolgálatot tevő rendőrbiztosnak, hogy Racsics képviselőt fogja el, közben azonban a képviselő eltávozott a parlamentből. Masics gyorsíró, aki közvetlenül Racsics előtt ült a gyorsírók padján, elmondja, hogy Racsics Pernarnak arra a közbekiáltására, hogy a begseket kifosztotta, a szónoki emelvényről felszólította Pernart a sértés visszavonására. Amikor Pernar a felszólításra nem reflektált és nyugodtan ülve maradt a helyén, Racsics előrántotta revolverét és két lövést irányzott Pernar ellen. Racsics külsőleg teljesen nyugodt volt és célzott az egyes képviselőkre. Amikor a horvát képviselők a tribün felé rohantak és Rádiós Pál közeiért Racsicshox, akkor Racsics így kiáltott fel: „Hah, Pál, téged kerestelek!** Erre nyomban el is dördült a lövés. A golyó a gyorsíró feje fölött röpült el s úgy találta Radics Pált. A másik gyorsíró, Gojkovics, aki csak az első két lövés alatt volt a teremben, a vádlottak jellemzésére elmondja, hogy Punisa Racsics a parlamenti ülések egyik legkomolyabb és legszorgalmasabb látogatója volt és sohasem tett képviselőtársai ellen sértő megjegyzéseket, sohasem kiáltott közbe és az őt érő ironikus megjegyzéseken jóindulatúan túltette magát, azonban azokkal a közbekiáltásokkal szemben, amelyek becsületét sértették, mindig a legnagyobb érzékenységet mutatta. A másik vádlott, Jovanovics, mindig valósággal dühöngött, amikor az ellenzék részéről sértő kifejezések érték és rendkívül izgatott ember benyomását keltette. Popovics Torna a harcos hajlamú forradalmár típusa, aki minden igazságtalanság ellen nyomban energikus módon feltámadt. Gojkovics a továbbiakban kifejtette, hogy a szkupstina ülésein a helyzet mindinkább izgalmassá vált és 5 meg volt győződve arról, hogy előbb vagy utóbb véres összetűzésre kerül a sor. Radics István és Racsics között csaknem baráti volt a viszony, amit annak lehet tulajdonítani, hogy Racsics képviselő mandátumát csupán Radics István pártfogó felszólalása után verifikáltak. Egy privát beszélgetés alkalmával azonban Radics István szokása szerint rendkívül felizgatódott és ezt vágta Racsics fejéhez: „Veled szemben ez a kifejezés, hogy semmiházi, még bókszámba megy!" Medelkovics teremőr, aki a véres események idején Racsics mögött állt, kijelenti, hogy Racsics először pernar képviselő ellen adott le két lövést, a harmadik lövést Ba- szariesek ellen tette, a negyedik Granja Naelír Khán afgán etnirré kiáltatta ki magát London, május 29. Pesavarból érkező jelentés szerint Nadir Khan Afganisztán emir- jévé proklamálta magát. A kabuli emir, Ha- bib UH ah megkísérelte, hogy Nadir Kívánnál a trónviszály vitáját megszüntesse. Máris megbízottat küldött Nadir Khanhoz. képviselőnek szólt, az ötödiket Radics István ellon irányította és az utolsót Radics Pálra tüzelte. Radics Pál a terem végéről ezzel a felkiáltással rohant a szónoki emelvény felé: — Miért gyilkolsz te itt embereket? Miféle eljárás ez? Pecsics Dragutin volt igazságügyminiszter csak a véres esemény után jött a szkupstina termébe és ott találta Baszaricsek képviselőnek a padlón elnyúlt hulláját. Az egyik védő kérdésére elmondja, hogy a szkupstinában az utóbbi időkben a hangulat olyan viharos volt, hogy a helyzet szinte elviselhetetlenné vált. Amig a kisasszony ezeket elmondotta, az uc- cán már szaladtak a rikkancsok a szkupstina véres eseményéről kibocsátott különkiadásokkal. A borbélyok még elmondták, hogy a titokzatos hölgy az eset előtt többször megfordult üzletükben, azóta azonban nem látták és nevét sem ismerik. Bethlen: Remélem, hogy viszonyunk a szomszédos államokkal fokozatosan megjavul A magyar miniszterelnök niabb nyilatkozata a magyar külpolitika aktuális kérdéseiről — A királykérdés megoldásának föltételei Bologna, május 29. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök nyilatkozatot adott a bolognai „Resto ded Carlino" számára. — A magyar külpolitika — mondotta a miniszterelnök a többi között — mindenek- felett odairányul, hogy kiküszöbölje azokat az ellentéteket, amelyek megvannak és nem múlnak el; hacsak nincs meg a kiküszöbölésükre irányuló kölcsönös jóakarat. A magyar külpolitika már évek óta ezen az alapon dolgozik és reméljük, hogy sikerrel: a sok igazságtalan és jogosulatlan vád, amely bennünket ért, egymásután dől meg és mind nyilvánvalóbbá viliik, hogy politikánk békés és lojális célok felé törekszik. Természetesen neon feledkezhetünk meg aTról sem, mik a legreálisabb és leglényegesebb érdeked országunknak. Valahányszor támadtak és vádoltak bennünket, mi védtiük magunkat és teljes joggaL Nem teljesen fedi azonban a helyzetet az amit a „Dépeche de Toulonse** ír, publikálva egyik interjúmat, mely szerint azt mondtám Tolna, hogy viszonyunk a szomszédos államokkal jelentékenyen megjavult Én ugyanis azt mondottam, remélem, hogy fokozatosan megjavul. Haladunk ebben az irányiban, de az ut, mély a célhoz vezet, neim mondható rövidnek. Részünkről megvan a legjobb akarat szükséges azonban, hogy a szomszéd államok ne keresztezzék ezt az utat, mert különben nem tudjuk majd egymást megérteni. — És Franciaországhoz való viszonyuk? — kérdezte az olasz lap munkatársa. — Viszonyunk Franciaországgal megjavult. Ezzel a nemzettel nincsenek közvetlen ütközőpontjaink és miután megszűnt az a rágalomhadjárat, amelyet a francia sajtó bizonyos orgánumai folytattak ellenünk, amikor a frankhamisitási botrányt akarták felfújni, most már valóban nincsenek surlódó- felületek. — Zaleski budapesti látogatása és azok a beszélgetések, amelyeket Nagyméltóságod vele folytatott, bizonyára nagy érdeklődést váltanak ki Európában és különösen Olaszr országban... — Lengyelország nem tagja a kisanlantnak. Budapest és Varsó között a barátság és rokonszenv évszázados kapcsolatai állnak fenn. Zaleski miniszter azt a látogatást viszonozta, amelyet külügyminiszterünk, Wal- ko, tett Varsában, amikor Lengyelországgal békéltetési és döntőbírósági szerződést kötött. Ma azonban nincs arról szó, hogy valami újabb megállapodást létesítsünk és Írjunk alá. — De Zaleski látogatásának mégis csak van politikai jelentősége? — Természetesen. Lengyelország szövetségese Romániának. Remélem, hogy a lengyel barátság hasznos lesz abban az irányban is, hogy segít megjavítani Romániával való viszonyunkat. — Az erdélyi optánskérdéssel kapcsolatban? — Nem, hanem egy tágabb és messzebb menő értelemben. A hosszadalmas, nehéz és komplikált optán.skérdést közvetlen tárgyalások utján óhajtjuk megoldani. A tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak és reméljük, hogy sikerülni fog teljesen összhangba hozni felfogásainkat. Ila ez végül mégsem volna megvalósítható, úgy a kér dóst ismét a Nemzetek Szövetsége elé visz- szük, de nem vesszük igénybe valamely állam közvetítését. De, ismétlem, remélem. hogy nem kel majd visszatérni Genfbe és a magyar-román viszonyt sem fogja hátrányosan befolyásolni egy ilyen hosszú idő óta megoldatlan és nyitvatartott kérdés. — És a viszony Csehszlovákiával? — Még mindig ugyanolyan, mint volt az elmúlt években. Többizben merült fel sci a lehetőség, hogy befejezéshez juttassunk alig megkezdett tárgyalásokat, de azután nem lett belőle semmi sem, mert a szükséges és konkrét ajánlatokat nélkülöztük. — A magyar királykérdés többé-kevés- bé még mindig napirenden van, az európai sajtó gyakran foglalkozik ezzel... — Igaz, hogy foglalkozik, de a tényeknek nem megfelelően és gyakran nagyon kevés megértéssel. Többizben alkalmam volt e kérdésben egész világosan kifejezni felfogásomat, de ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány nem tartja a kérdést aktuálisnak és olyannak, amelynek megoldását ma siettetni kellene. Népünk nagy többsége mélységesen, szinte azt mondhatnám, vallásosan monarchikus érzelmeket táplál. Esek az érzelmek — biztosak vagyunk abban — nem fognak megszűnni. így tehát egy általán nem sürgős ezt a kérdést most dűlőre vinni, amint azt egyesek akarnák. Annál ke- vésibbé, mert az államfő kérdését egyelőre megoldottuk, a legteljesebb törvényesség alapján a kormányzó megválasztásával. Erre ezeréves történelmünk folyamán többször is volt példa. A néhány évvel ezelőtt lejátszódott események a magyar királykérdést nemzetközi térre vitték. Oktalanság volna erről megfeledkezni és ismét alkalmat szolgáltatni ellenfeleinknek a bevatakozás- ra. Majd ha eljön az alkalmas idő, a kérdés megoldásának első feltétele lesz, hogy a leendő király azonosítsa magát az ország akaratával és érdekeivel. Legyen nemzeti király. — Melyek a magyar belpolitika legnagyobb problémái ? — A gazdasági problémák. Á trianoni szerződés rettenetes nyomorba döntött bennünket és a legnehezebb eé 1 etkörülmények közé kényszeritett. Sokat kell dolgoznunk és fáradoznunk, hogy helyreállítsuk pénzügyeinket és legyőzzük azt a sok nehézséget, amelyek súlyosan nehezednek úgy a kereskedelemre, mint az iparra. Már eddig is sokat végeztünk, de a magunk elé tűzött feladatot még nem végeztük be. — És a politikai pártok viszonyai? — A kormány abszolút többséggel rendelkezik, amely már megnyilatkozott az elmúlt választások alkalmával és ma még erősebbnek mondható. Érdekes rámutatni, hogy a szélsőbaloldali pártokban a szétforgácsoló- dás jelei mutatkoznak. Erre csak egy példát hozok fel. A szocialista párt, amelyhez az ipari munkásság egy része tartozik, nem alkart csatlakozni a Revíziós Liga mozgalmához. Azok a munkások, akik szembehelyezkedtek a „vörösök" álláspontjával, igen nagy számban voltak és például a bányászok egy vasárnapi munkát is vállaltak, hogy annak bérét a Revíziós Ligának juttassák. Ez azt is mutatja, hogy a munkásság kezdi megérteni, hogy életét nem különítheti el a nemzet életétől. Éppen ezért remélem, hogy nemzeti szindiká- lizmusunk mindig nagyobb tért fog hódítani és a munkásságot mindinkább a nemzeti érdekek igazi és helyesebb iránya felé fogja terelni. Nevetséges akarnokoskodás az, hogy mindenáron antinacionálisak legyenek, amikor a tömegek, a nép jóléte azonos a haza jólétével. Az olasz munkásság mindezt már helyesen átértette. — Miként vélekedik Nagyméltóságod a mi korporativ parlamentünkről? — kérdezte Bethlentől az olasz újságíró. — Ez a kísérlet igen érdekes és nagy eredményeket hozhat létre. Mi is bevezettünk már néhány hasonló ujitást. A vármegyei törvény- hatóságokat már ilyen érdekképviseleti rendszer alapján választják, sőt a felsőház összetételében is főleg ez az irányelv érvényesült. — Mi volna egy másik érintkezőpont Dáliával, Kegyelmes Uram? — Dáliával sok azonos érdekünk van és nincs egyetlen olyan kérdés sem, amely bennünket elválaszthatna. Azt a mélységes szimpátiát, amelyet a Duce és Dália irányában táplálok, osztja velem az egész magyar nép. Mi csodáljuk önöket és megértjük. Mussolini kitartóan és hathatósan dolgozik abban az irányban, hogy népének a régi és el nem felejtett nagyságát visszaadja. Mussolini lelkesít, ő az az ember, aki tudja, miként kell a népben az életakarást erősíteni, törekvése mélységesen őszinte és ez hatja át minden tevékenységét. Olaszországi látogatásom alatt egy éjjel együtt szemléltük a kivilágításban tündöklő Örök Várost, sohasem fogom elfelejteni azt a hangsúlyt; ahoev ő felkiáltott: „Ez Róma!** A latin faj régi nagysága vibrált ebben a felkiáltásban, de benne volt az ígéret és akarás is, hogy visszaszerezze Itáliának, a világ egykori hatalmassága örökösének, a dicsőséget. Remélem, hogy a jövőben is mindig együtt fogunk dolgozni. Napról-napra jobban megizmosodnak a közöttünk és Itália között fennálló kapcsolatok. Az olasz-magyar barátság nem puszta frázis. Mélységes érzés és reális erő szolgáltatja ennek alapját. Azt is hiszem, hogy ez nemcsak attól a tevékenységtől fő— amelyet mi kifejtünk, mint inkább magától a néptől, népünktől, amely az Önök népében testvérét látja. És éppen ezért, akkor is, ha történetesen a jelenlegi magyar kormány, akkor is, ha én magam ei kellene, hogy hagyjam az uralmat, ez a barátság szilárdan fog tovább fennmaradni. Vihar a csehországi képviselőtestület ülésén Prága, május 29. A csehországi országos képviselőtestület mai ülése erős nyelvi harcok jegyében zajlott le. A múlt szombaton ugyanis a nyelvkérdést pártközi tanácskozáson próbálták szabályozni. A cseh többségi pártok hajlandók lettek volna egy modus vi- vendiben megállapodni a németekkel, mely szerint a német előadók cseh nyelven lennének kötelesek megtenni véleményes jelentésüket, amit azonban utána német nyelven is előadhatnak, a vitában csehnyelvü felszólalásukat szabad német fordításban is közölhet, a zárszót pedig csehül mondják el. Ehhez a formulához a cseh szociáldemokrata és a kommunista párt is hozzájárult. Tegnap a hlubelmökök konferenciája ezen a megállapodáson változtatást eszközölt, amennyiben kimondotta, hogy a megállapodás csak addig érvényes, amig a német többségű járási képviselőtestületekben nem merülnek fel a cseh kisebbség részéről panaszok. A németek erre visszautasították a cseh pártok ajánlatát. Ily előzmények után ma mindjárt az ülés elején nagy lárma tört ki. Kaiser előadó ugyanis csak német nyelven adhatta elő jelentését, mire az országos képviselőtestület német tagjai magukból kikelve az elnöki emelvény elé rohantak s állandó kiáltozással akasztották meg az ülés menetét. A vitában Gebauer német nemzeti szocialista párti képviselőtestületi tag hosszú obstrukciós beszédet mondott.
