Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-30 / 122. (2047.) szám
4 T^GAI-A^GfaVR^HlRItAP 1 m mÁfoa 80, catttiSrglk. EMLÉKEZZÜNK írta: Ethey Gyula „A Corvinok lándzsáját megragadva robbanj ki ősi fészkedből magyar, pattanj fel azután fekete lovadra és szállj viadalra a szabad napért!“ így kiált fel Carducci olasz költő és szava nyomán keresztülgázol gondolatunk az évszázadok sivár ködén. Ha megcsendül a déli harangszó megállunk Eelgrád alatt, hol a szőke Duna partján nagy Hunyady Jánossal az élén patakként ömlő magyar vér mentette meg Európa kultúráját 1456 iuüus 21-én. Kapisztrán János a lánglelkii szerzetes és Don Juan de Carvaja! bíboros pápai követ sok ezer alföldi magyart toborzott a döntő küzdelemre. A hagyomány ma is őrzi annak az emlékét, hogy a délután első órájában megcsendülő hsrangszóval buzdította III. Caliztus pápa a világon levő összes híveit imára, mellyel az ég urát kérték, vezesse győzelemre Hunyadynak és keresztes vitézeinek oltalmazó kardját. Az imákat maga a pápa készítette, a hozzá való énekeket Aeneas Sylvius szerzetté. A görög császárságot megsemmisítő II. Mohammed szultán győzhetetlen seregét csakugyan leverte akkor a magyar haderő. Hány embernek jut ma eszébe ezen a nevezetes évfordulón, hogy magyar fegyver iránt való hálára intett annyiszor a tornyoknak ércnyelvü lakója? A hálából nem sok jutott a magyarnak, azaz, hogy éppen semmi. Jó tettért jót ne várj! Pedig a magyar kard ereje nélkül végig száguld a muzulmán lovasság Európán, a bámulatot keltő régi műemlékek helyén ma sivár pusztaság lenne, a paloták urai ki tudja milyen sorsban osztoznának. Találóan jegyzi meg Szekfü Gyula, hogy a török, a mostani jó barát, a rokon tettj tönkre három- százéves háborúival a magyar nemzet fejlődési vonalát. Segíteni próbált ugyan a Habsburg dinasztia, a német birodalom és a pápák, de megsegíteni nem tudtak. Elvéreztünk s mögöttünk a nyugati népekre sütött a nap, míg reánk a jégeső zuhogott. Mikor azután mégis porba hullottak Buda tornyai alatt a lófarkas zászlók és kitakarodott a pogány, parlagon állott a magyar rónaság lakosság és kultúra nélkül, összedőlt templomok esőmosta kőfaragványain keserűen károgott a varjuknak sötétbe öltözött serege. Megkezdődött a betelepítés nagy munkája, kenyeret adva más nyelvű testvéreinknek a vérrel termékenyített pusztaságokon. A földreform szelére a mi eleink is megmozdulni próbáltak, de Bécsből hamarosan kiosztották a nekik járó igazságot. 1786-ban jelenti a kancellária a császárnak, hogy a heves-megyei magyaroknak számára sehol sincsenek telephelyek Dél- magyarországon, mert különben a következő évben odatelepitendő német kolonisták házak és földek nélkül maradnának. így történt, hogy a XVIII. század végén dnnántnlró! Erdélybe utazó Kisfaludy Sándor több szlovákot, svábot, oláhot, németet talált, mint tiszta magyart és méltán jaj- dult fel: „Vége — gondolám —■ a magyar nemlétnek, mely már csak ngy áll fenn, mint egy hajdan erős, felséges várnak düledező hnlló s régre egészen eltűnő omladéka. Eltökéltem magam, hogy én szegény magyar nemes ifjú, de azon régi igaz magyarok ivadéka, kik a magyarnak itt hazát szereztek és egy nagy dicső nemzetet alapítottak, egy fonalat fonok, melynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és Írással tovább életben tartom. Magyarul fogok írni és csak a szívhez szólani, mit? miként? magam sem tudom móg.“ A lábbadozó beteg, a magyar eszme Kisfaludy Sándorok támogatásával talpraállt és elindult saját hazájában. A levágott magyar vitézek földjeinek kiosztását mindenki helyén valónak találta, csak mikor a magyar eszmének apró magvait kezdték elhinteni ott, ahol lépten nyomon magyar fegyver töredékeibe akadt bele a fényes ekevas, akkor kezdte a nemzetiségi viszályoknak gyorsan nővő palántája fejét felemelni. Bizonyos, hogy másoknak kellemesebb lett volna, ha a magyar nemzet összetett kézzel nézi, hogy miként alszik el a török harcokban elnyűtt életének sovány gyertyája, bár igy is alig akadt volna emberfia, aki a sírboltra gördülő fedőlapra legalább ennyit vé- sessen ... Requiescat in Pace! A belgrádi harangszó emléke eszünkbe juttatja, hogyha őseinknek kötelessége volt e föld védelmében a nyugat megmentéséért meghalni, nekünk jogunk van rajta élni, magyarul érezni és írni. „Madari nechceli uznat, 2e sn len v zemi sv. Ste- fana jednou tretinou ...“ olvasom egy könyvben. Az tehát, hogy a törökkel a nyugat védelmében levágattuk magunkat egy harmadra, egészen rendben lenne. A hibát ott keresik, hogy ezen szerencsétlenség után nem voltunk hajlandók a kor- mánykereket a másik kétharmadnak a markába nyomni. A bölcs Deák Ferenc apánk megpróbálta ugyan a nagy dolgot és adott vitéz horvát testvéreinknek — nem papiroson hanem valóságban — olyan autonómiát, amilyen után a mai agyonvédett kisebbségek csak lázas álmaikban mernek epe- kedni. Hova vezetett ez, azt látjuk mi és hogy micsoda lett az autonómiából, azt meg horvát testvéreink érzik. Ezen történeti tényékért az elismerést manapság olyanformán kapjuk meg. mint egy tanár ur munkájában olvasom: „madari maju sklon k zlo- cinnosti.' Ez annyit jeleni, hogy a magyaroknak hajlama van a gonoszságra. Ezt hallja tehát a mi fiunk a tanító mester ajkáról. Bennünket máskép neveltek a professzorok; tudjuk kötelességünket harcok idején, de embertársunkkal békében való bánásmód mikéntjét igy irta katonáink emlékkönyvébe a költő: De harc után. vagy fegyvertelenül Árván ha egy is kezedre kerül, Hajolj le hozzá érező sziveddel. Sebet kötözd be gyöngéd szeretettel Testvér gyanánt, — hogy a magyar nevet l nokája is emlegesse meg! A CÉZÁROK HAZÁJA Irta: GYŐRY DEZSŐ Róma., május 29. III. Az uj állam megvalósítása A mozgalomból párt lett s a pártvezér megkapta a miniszterelnöki széket. A hatalom megszilárdítása és alkotmányos formák közti kiépítése jelzi a következő évek útját, melyek végül is a mai fasiszta állam megteremtéséhez vezettek. Olaszország tipikusan „a pártok állama" volt. A fasiszta éra pár esztendő alatt megteremtette „az egy párt államát". Visszatérés az alkotmányba A fasiszta csapatok 300.000 fegyverrel rendelkeztek. Könnyen félni lehetett attól, hogy — mint az a történelemben gyakran megismétlődik — a forradalom fölfalja a saját vezéreit s a vezérnek kellemetlen lehet a kiszabadított forradalmi szellem. Mussolinit azonban nem ette meg a forradalma: egyik első intézkedése volt, hogy elrendelte a de- mobilizáiót s a squadri-kat haza küldte. Ezzel a helyzet szabadakaratu ura maradt s vigyázott arra, hogy az alkotmány formáinak megsértése nélkül szilárdítsa meg további hatalmát Koalíciós kormányt alakított s a parlamenti. „collaborazionismo": együttműködés megteremtésével kormányzott. A kormányban minden nagyobb párt képviselethez jutott. A politikai levegő mindenesetre puskaporos volt, azonban mikor egy évre szóló teljhatalomra vonatkozó törvényjavaslatát beterjesztette — mely szerint joga legyen törvényerejű rendeleteket kiadni —, a feszültség megenyhült, mert ez a javaslat bizonyíték volt az alkotmányos szándéka mellett. Az indokolás az adórendszer leegyszerűsítését, a terhek jobb elosztását, az állami hivatalok megszorítását, a reorganizáció szükségességét s az üzemek munkaképességének növelését emelte ki. A törvényt megszavazták s az 1923 végéig szólott. Orlando, Giolitti, Salandra Az uj parlamentben három európai nevű ex-miniszterelnök foglalt helyet s ezeknek súlya szükségessé teszi, hogy röviden ismertessük állásfoglalásukat az uj viszonyokkal szemben. Orlando, a győzelem miniszterelnöke, tartózkodóan, de nem ellenségesen viselkedett. Kivételes helyzetről van azé, — mondotta s átmenetinek tekintette a pillanatnyi állapotot. Giolitti ' elégedetlensége a háború utáni olasz parlamenttel, hozzájárult ahhoz, hogy hasonlóképp gondolkozzék s bár rezerváltan, de mégis megadja plaeet-ját az uj állapotokhoz. Salandra, a liberálisok vezére, a fasiszták mellé lépett s később tiszteletbeli fasiszta lett. Közös célnak ismerte el a nagy Itália gondolatát s közös ellenségnek a fasiszták és liberálisok ellenfeleit. Természetesen az uj kormányzat mögött nem állt egy szilárd parlamenti többség, bár Mussolini mindkét házban megkapta a bizalmi szavazatokat. Uralma ezidőtájt nem parlamenti pártjának erejére, de parlamenten kívüli faktorra: a miliziára támaszkodott. A fasizmus ezidőben még állam volt az államban. Mussolini azonban tervszerűen és lépésről- lépésre folytatta régi sztratégiáját a teljes hatalom kiépítése felé, amelyet legjobban az a mondása jellemez: ,,1‘atto precedette' sempre la norma", a tények megelőzik a szabályt. Előbb minden megváltoztatásnál megszerezte a tényleges felsőbbséget s aztán szerezte meg hozzá űtőlag a jogi elismerést is. A cél már az volt, hogy a teljes államhatalom fasiszta kézben legyen. Forza e consenzo Forza e consenzo: erőszak és helyeslés a történelem folyamán mindig eszközei voltak a kormányzásnak", — mondotta. Hol erőszakot kell alkalmazni, hol helyeslésre és beleegyezésre kell törekedni. Ez a taktika érezhető meg a híres fasiszta választási törvényen is, melynek keresztülvitele nemcsak ennek a korszaknak, de a mindenkori parlamentarizmusnak is egyik legérdekesebb eseménye s döntő politikai győzelmet jelentett a fasiszta forradalom számára. A törvényjavaslat úgy szólt, hogy a királyság egész területe egyetlen választókerületet képez s az a lista, amelyik az összes szavazatoknak legalább a negyedét eléri, a parlamentben kétharmad többséget, azaz 356 mandátumot kap, az egyharmadon pedig arányosan osztozik £ többi párt Ezzel egy- időben — mint Oroszországban i§ — itt is a fiatalabb korosztályok bevonásával számítottak több hívet szerezni s ezért a választók korhatárát 30-ról 25-re redukálták. Ez a törvény a szocialisták s a szintén baloldali árnyalatú popollari-k hatalmának végét jelentette. A törvény azonban Don Sturzo eltűnésével a politikából, keresztülment. 1923 alatt a felhatalmazási törvény adta jogával Mussolini pompásan tudott bánni s a törvényerejű dekrétumok özöne szívósan gyöngítette a parlamenti ellenpártokat, ellenséges szakszervezeti és szövetkezeti organizációkat és az ellenzéki sajtót. A Vatikán felé közeledése, a liberálisokkal való szövetsége, néhány külföldi siker és a rendezett budget az uj választási törvény alapján 1924 áprilisában megtartott választás nem 25, de 64 %- os többséget hozott a „nagy listának". Most már biztosítva volt a tartós parlamenti többség is. Salandráék nem bánták, azt mondván, hogy igy legalább a diktátor alkotmányosan uralkodhat s nem fogja szétrobbantani a parlamentet. . A második krízis A pártnak gazdasági és pénzügyi politikája — amiről itt hosszabban nem beszélhetünk — a bevezetett takarékoskodás (31.000 hivatalnokot és 51.000 vasutast menesztettek nyugdíjba) és főleg az a körülmény, hogy a kispolgárság minden érát szívesen eltűr, csak azt nem, amelyik az adópolitikával a zsebébe nyúl — már pedig ez megtörtént —, végül az a fordulat, hogy a középosztály által hatalomra került fasizmus gazdaságpolitikai téren a nagytőke és nagyipar két pillérére kezdett támaszkodni, széles rétegekben nagy csalódást okozott. A fasizmus szociális struktúráján változás ment végbe. A választás eredménye mellett is érezhető volt a visszahatás, amit a plutokráciának tett engedmények okoztak a tömegekben. Ilyen körülmények közt következett be a Matteotti-krizis. Matteotti meggyilkolásának hullámai magasra csaptak, a szélsőségbe könnyen hajló kedélyek lázba jöttek s a parlamentben is érezhető nyomot hagyott a valóság: a kommunisták, maximalisták, szocialisták, republikánusok, popolárik, demokraták, agrárok kivonultak a parlamentből Reinhardt-előadás az ungvári újságírók előtt A soknevü házasságszédelgő előadta, hogy tévedt a bűn útjára //Tragédiám oka, hogy mindig nagyon válogatós voltam a nőkben« Ungvár. május 29. (Ruszinszkói 6ze-rkosztő&égiünktöl.) A Prágai Magyar Hirlatp -egyik ehavi számában cikk jelen t meg R évész-Reinha rd t-Retnholc József nevű ügynökről, akit a cikk alapján házasságezédelgés címén tartóztatott le az ungvári rendőrség. A három névre hallgató, igen elegáns megjelenésű, egyébként munkácsi lakos és porcéilánügynök beteken át ült előzetes letartóztatásban, míg végre az ungvári lengyel konzulátus igazolása után szabadon engedték, bár a feljelentések alapján megindult eljárás tovább is folyik ellene. A lengyel konzulátus ugyanis az eddig három néven szereplő ügynököt igazi, negyedik nevén igazolta, mint lengyel állampolgárt. Eszerint a Révész ReinbanR- Reinholc József néven szereplő ur nem más, mint Luksz József lengyel állampolgár. A négyn-evü ügynök szabadulása után újságírókkal keresett érintkezést és elmondotta, hogy egész tragédiájának oka az, hogy nagyon válogatós a nőkben s igy akikkel szoba- állott, már azt hitték, hogy elveszi őket, pedig ö mindegyikkel tisztességesen bánt. Tessék ezt megírni, szerkesztő ur — mondotta lírai elkeseredéssel —, mert meghurcoltatásom miatt nem merek az uocára kimenni. Arra a kérdésre, hogy miként bántak vele a rendőrségen, fölényesen felelte: — Jól bántak, hiszen látták, hogy úriemberrel van dolguk ... Végül kijelentette, hogy mind a négy nevét jogosan használja, amit igazolványokkal és egyéb aktákkal bizonyítót!. A négy nevű ur ezekül án ismét bevonult a pOrceíláiiszakmába, ahol változatlanul jó neve van. Ez az ötödik neve. s a római pleps példájára az Aventinusra mentek. A három ex-miniszterelnök maradt s a pártban a fiancheggatori: az oldalvédek szerepét töltötték be. A normalizálás programja, hogy ismét a régi helyzet álljon elő, nem sikerült, az Aventinus-csoport nem volt hajlandó visszajönni. A fasizmus bekerítése tökéletesnek látszott. Később már a liberálisok is ellene fordultak. Mussolini azonban egy hirtelen mozdulattal, mellyel az intranzigens fasiszták álláspontjára helyezkedett, fölébe került a helyzetnek. Macchiavelli mondta, hogy egy államnak, ha soká akar élni, sokszor vissza kell térni ősforrásaihoz. Mussolini is megcsinálta ezt: szakítva a három nagy oldalvéd- del, 1925 január 3-án a legélesebben megtámadta az ellenzéket, magára vett minden felelősséget s bejelentette, hogy mivel két kibékíthetetlen ellenfél áll szemben egymással, az erőszaknak kell dönteni. Az összes miniszteri székeket fasisztákkal töltötte meg s a legintranzigensebb szárny vezérét, Farinaccit párttitkárrá tette. Neki kellett a Metteotti-pörben a vádlottakat védeni. Egy év után aztán visszavezényelték a közkatonák közé. Ezzel a fasizmus visszajutott kiindulási pontjára s mint legnagyobb és állandó többségű párt, egymaga maradt az uralmon. A’ fasiszta nagytanács ezzel az ország legfontosabb testületé lett: innen indult ki minden. A régi parlamenti oligarchia elpusztult s a radikálizálódott párt kézbe vette az ország kormányzását s hozzáláthatott állami és társadalmi programjának megvalósításához. Az uj alkotmány előkészítése A hatalom további kiépítése rendszeresen folyt. Nulla dies sine linea. Az uj kormány is azt vallotta, hogy inkább többet kormányozni, mint kevesebbet s az aktivitás e téren is erős volt. Lassan magáb^ szívta az intelligenciát is és velük a nacionalista eszmék jutottak túlsúlyba. Eljött az ideje, hogy a korporativ állam előkészítéséhez fogjanak. Lenin hatalomra jutásakor kész doktrínákkal jött. Itt más volt a helyzet. Mussolini egy 18 tagú bizottságot bízott meg a fundamentális kérdések megoldásával, illetve javaslattételiéi Egyik fontos kérdés volt: a törvényhozó ée a végrehajtó hatalom viszonyának kérdése, másik a hivatásszerinti tagolódás s ezek viszonya az államhoz. A” „18"-ak emlékiratában van lefektetve a fasizmus mai formájának összes alapja. Kiemeli a fasizmus „excluzivitását, nemzeti misszióját, szocialista-, liberális-, demokrata- ellenes ideológiáját, az államhatalom szupre- máciáját, az exekutiv hatalom elsőbbségét a legislativ fölött, a társadalom és a gazdaság organizációját s mindazt, aminek alapján azóta a fasiszta hatalom a maga képére megreformálta az uj olasz államot. A mai olasz állam struktúrájára még visszatérünk. A lényeg, az uj alkotmány és uj ideológia kiépítése kezdetét vette. Az államhatalom birtokában Az uralom most következő fázisában a fasizmusnak már módjában áll uralkodása megszilárdítására és védelmére az államhatalom teljes apparátusát fölhasználni. Ezzel egyidőben végleg megszűnik minden spontán erőszakoskodás. Erre nincs többé szükség. Törvényekkel és az egyre jobban előtérbe nyomuló végrehajtó hatalommal a fasizmus sorba veszi ellenfeleit s teríti porondra. Mintha Sokratest hallaná az ember: „Tégy a barátnak sok jót, az ellenségnek sok rosszat." „A népszuverénitás elve megdől és elbukik." „A nép utakat, vízvezetéket és munkát akar tőlem", — mondja a Duce. A régi demokratikus—liberális—szocialista Olaszország helyét a fasiszta elvek által kormányzott Itália foglalja el, amelyik ma már teljesen kiépítve, a történelem egyik legérdekesebb kísérlete. A politikai egyéni élet lassan kihal, a politikai és szakszervezeti organizáció a régi érielemben megszűnik, sőt büntetés alá esik, á propaganda lehetetlenné válik s a sajtót törvények kötik meg az állam érdekéiben. A sajtótörvény, a nem fasiszta szervezetek feloszlatása, a titkos társaságok megszüntetése, a hivatalnokosztályok megfegyelmezé- se, b a Mussolini ellen elkövetett merényletek után, 1926 novemberében meghozott rendtörvény a maga szigorú és energikus intézkedéseivel kiépíti az exekutiv hatalom és az államfenség uralmát, a minden vonalon bevezetett centralizáció, disciplina, hierarchia a híres mondást, hogy „az összes hatalom az összfasizmust illeti meg", mely eleinte program volt, már régen megszüntette: ez már nem program, de tény és valóság. A szakszervezeti törvény, a munka- alkotmány s a korporativ parlament megalkotása teljessé teszik a három hierarchián fölépülö királyság, illetve a korporativ állam képét. A fasiszta állam mai struktúrájának fölvázolásához h ozzákezdhetönk.
