Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-29 / 121. (2046.) szám
Mai ©Bdaí 'WBBMBBMBMawBBBMSBBaaaaCTMKaaaiBiHBa^^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 25 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ájra 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FestetteszK: politikai napilapja DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORQÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulir . 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiad % hivatal: Prága II., Panská ul \2J\\\. —' lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Prz l madridi ííüiiísiii Prága, május 29. Ez az év a kisebbségek éve. így állaipi'tot- ák meg a nemzetközi politikában is döntő iz-erepet játszó tényezők, mert a népszövetség tanácsának őszi tanácskozása után, ami- tor Zaleskinek és Stresemannak éles össze- isapása az egész világ közvéleménye előtt ■ámutatoftt arra a nagy feszültségre, amely a dsebbségi kérdés megoldatlansága miatt nég mindig megüli egész Középeurépának égkörét, előre lelhetett látni, hogy ezt a bérlést az eddig bevált eszközökkel, a tárgyalá- ok elnapolásával, bizottságoknak, albizott- ágoknak, szakértőknek kiküldésével, örökös anácskozással nem lehet a végletekig elhuz- íi. Itt nem a Fidzsi-sziget eknek néhány, a pulturából kiszorult embertörzséről van szó, üknek a népek hatalmas gyülekezetében minisen elég tekintélyes szószólójuk, hanem negyven milliónyi civilizált, európai ember- öl és a Világ fejlődése, meg az európai vi- zonyok konszolidálódása szempontjából nem ehet közömbös, miként alakul ennek a tegyven millió embernek a sorsa. A háború >lőtt is volt elnyomatás, egy-egy nép fájdal- na végigzokogott az egész világon, a sajtó tikikor is felkarolta a szenvedőket és kisem- oizetteket és ha az igazságtalanságnak, el- tyomásnak a föld valamelyik részében kiál- ó formája jelentkezett, mint például akkor, imidőn Kisázsiában a törökök ártatlan örmények ezreit mészárolták le, több parlament is foglalkozott az elborzasztő esemé- tyekkel és hallatta a tiltakozás szavát A háború alatt a népszövetség gondolatá- a érett meg az emberiség, egy olyan szerve- ;etet akart megteremteni, amely a nemzetek elett állva valamiképpen az egész világnak teropagosa legyen, amely megtárgyalja mindazokat a problémákat, amelyeknek ki-. í légi tő elintézése az emberiség békéjének és xíldogulásának szempontjából elkerülhetet- enül fontos, amely a maga Ítéleteivel és ízeiknek az Ítéleteiknek végrehajtásával megakadályozzon minden igazságtalanságot és giy közelebb hozza a földön azt a bibliai álla- >otot, amelyben a nemzeteknek egymáshoz raló viszonyát nem az erő, hanem a jog szabja meg, amikor az emberiesség eszménye ül diadalt az önzés, kapzsiság és uralmi rágy fölött A kisebbségek teljes lélekkel hittek a íépszövetség eszményének hatékonyságában, dilitek a békeszerződés eknek, a kisebbségi szerződésnek azokban a pontjaiban, amelyek i népszövetség garanciája alá kerültek és innál nagyobb volt a bizalmuk, mert hiszen izok az államok, amelyek jelenlegi formájukat, több esetben önálló állami életüket a békeszerződés következtében nyerték el, ninden előnyt ezeknek a békeszerződéseknek köszönhetnek és nem mulasztanak el egy alkalmat sem, hogy a szerződések kötelező erejét, szentségét és érintetlenségét ki ne hangsúlyozzák. A kisebbségeknek tehát minden morális jogalapjuk meg van hozzá, hogy a szerződéseknek az ő sorsukra vonatkozó részét szintén szentségnek tekintsék és követeljék az azokban biztosított jogok realizálását. Tíz év óta működik a népek szövetsége és ez idő alatt tömérdek tökéletlenséget árult el, amelyek nem igen voltak alkalmasak arra, hogy a kisebbségeknek bizalmát megszilárdítsák. Nem a népszövetségi eszme az, amely Iránt pesszimizmussal viseltetnének a kisebbségek, hanem az a szellem, amely még a háború pszichózisából maradt meg és idáig sem takarodott ki a genfi palotából, az a pszichózis, amely a győztes államokat a leKomitá^ r* „Ha urai itt volnának, akikot mesáKem, e» talpalatnyi hely sem maradj,»IItiuk üresen"1, — mondotta Hacsics — 1 mai tárgyaláson a két fávidiott védekeietí0"81® Belgrád, május 28. A Rádiós gyilkosai ellen folyó bünper hétfő délutáni tárgyalásán a Rádiós István ellen elkövetett merényletre került a sor. Felolvasták mindazokat az aktákat, ügyiratokat, amelyek Rádiós István megsebesülésére, betegségére és halálára vonatkoznak. Az iratok között volt Radics Istvánnak a betegágyon tett tanúvallomása, feleségének vallomása, az orvosi szakértői vélemények Radics megsebesüléséről és betegségének lefolyásáréi, valamint halálairól és a boncolás megállapításairól. Az orvosi szakréemény szerint az a haslövés, amely Radicsot a szkupstinában ért®, normális módon meggyógyult, azonban szivgyöngeség következtében előállott halála, tekintettel a cukorbetegségre, amelyben szenvedett, összefüggésben áll a szkupstinában történt megsebesülésével. Ezután Racsics vádlottat hallgatják ki a Radics elleni merénylet ügyében. Újból Mjelenti, hogy egyáltalán nem volt célja Radics lelövése, ő csupán Grandja képviselő ellen tüzelt, aki revolveréhez kapott. Tényleg Radicsot az a lövés érte, amelyet Grandjának szánt, mert ez a lövés Grandját súrolta is. Ha az a szándéka lett volna, hogy Radicsot megölje, ezt minden további nélkül megtehette volna, mert naigyon kis távolság választotta el Radics képviselőtől, ő azonban Radicsot szellemileg abnormális embernek tartotta és ezért a véres ülés előtti napon a szkupstinában indítványt tett, hogy Radics István szellemi állapotát orvosilag meg kell vizsgáltatni. Radicsot a horvát nép rossz szellemének tekintette, de távol állott tőle az a szándék, hogy gyilkosság utján tegye el láb alól. Rádiósunk a betegágyban tett vallomására vonatkozólag, hogy élete etilen valósággal összeesküvést szőttek, a vádlott megjegyzi, hogy ez az egész fantazmagória csupán Radics fejében született meg. Az elnök ezután Radics Pál képviselő meggyilkolásának ügyére tért át. Beterjeszti az özvegy magánvádját, amelyben gyermekei számára 1,233.000 dinár kártérítést igényel. A vádlott Racsics védekezésében arra helyezi a fősülyt, hogy Rádiós Pált sr ^ akarta megölni, csupán csak önvédelemből tüzelt rá. A keddi tárgyalás A bűn por kedd délelőtti tárgyalását Racsics Punica és Popovics Torna vádlottak védőbeszédei töltötték ki. Racsics megismételte azt az állítását, hogy 5 csupán becsületének védelmében tüzelt Per- nar képviselőre és a további vérontást az okozita, hogy a többi horvát képviselő meg akarta őt támadni. Hogy megindokolja a szkupstina végzetes ülésén támadt izgalmát, hosszabb és nagy részben rendkívül ingerült beszédben azt a vádat emelte Rádiós István és a horvát parasztpárt ellen, hogy az állam külföldi ellenségeinek szolgálatában és befolyására rendszeresen arra dolgoztak, hogy a jugoszláv államot szétrobbantsák. Ennek az állításának bizonyítására azt hozta fel, hogy Radics István okozta Pasics Nikola bukását és azután Pasics minden utóda ellen kampányt indított. Radics többször Mjelentette, hogy az államban olyan atmoszférát akar teremteni, hogy maguk a szerbek támadjanak fel az elviselhetetlen helyzet ellen. Az egyes kormányok abban a törekvésükben, hogy Radicsot megnyerjék, teljesen szabad kezet biztosítottak neki és igy a dezorganizáció és rombolás müvét akadálytalanul folytathatta. Hyen módon Rádiósnak sikerült a horvát intelligenciát a vezető politikai szerepekből kiszorítania és a horvát parasztnépet egészen hatalmába hajtotta. Amikor a szkupstinában megtörtént a véres esemény, az a kormány volt uralmon, amely mindent megtett, hogy Radicsot és a horvátokat megbékítse. Ezért fogták el őt is alkotmányellenes módon, mert tettéért nem a bíróság, hanem a parlament előtt kellett volna védekeznie. A kormány győzőitektől meg akarja különböztetni és a győzelemből még hosszú időre akar sápokat huzni. Az uralkodás szelleme ez, amely pedig összeegyeztethetetlen a népszövetség alapgondolatával. És ez a szellem nemcsaa az államok és nemzetek egymás közti viszonyában, hanem a vegyes nemzetiségi államok belpolitikai kormányzatában is érvényesül, ahol a többség nem csupán a természetes hegemóniáinak, hanem a teljes uralomnak biztosítására törekszik és ezért sokszor a kisebbségvédelmi szerződéseknek és saját alkotmánytörvényének megsértésével kezeli a kisebbségek ügyét. Ez a szellem sugárzik pi például Kramár legutóbbi beszédéből is, amelyet a cseh nemzeti demokrata párt ifjú nemzedékének Rakovnlicében vasárnap tartott kongresszusán elmondott s amelyben a kisebbségeiknek megüzeni: nem szabad elfelejteniük, hogy világháború volt. Nem szabad elfelejteuiök, hogy győztesek és legyőzőitek tvannak. Ennek a beállításnak történelmi igazságát is kétségbevonhatjuk, emberi igazságát azonban teljes joggal tagadjuk meg. Nemzetek és népek sorsa nem függhet az 'erőszak eszközeitől, a hadi szerencse forgóm dósága tói, mert ha a hadi siker jogot adhat az elnyomásra, úgy ábránd minden tanítás, ami az emberek egymás közti egyenlőségére vonatkozik. Tudjuk, sok ellensége van a kisebbségi kérdés olyanirányu fejlődésének, amely a ■népszövetségi eszmének egyedül felel meg. Tudjuk azt is, hogy az igazság keresése nehéz ut és az eredmény nem születik meg ■hirtelen és váratlanul. Szakadatlan munka, a közvéleménynek állandó és objektív felvilágosítása szükséges ahhoz, hogy az egész világ arra a belátásra jusson, miszerint Európa negyven milliónyi kisebbsége, a kontinens lakosságának éppen tizedrésze teljes joggal kivánhatjia meg, hogy ne legyen másodrendű, vagy hartnadrendü lény a kontinens derekán, amikor a begyökerezettség és kul túrni unka ezer jogcime a teljesjogu- ságra nyújt igényt számára. A kisebbségi követelésekben olyan morális erő van, hogy az igazságnak feltartóztathatatlanul kell haladnia a maga utján és éppen ezért életbevágón fontos reánk nézve minden egyes alkalom, amikor nemzetközi fórumon mirólunk tárgyalnak. A kisebbségi kérdés súlypontja ezen a tavaszon Londonba helyeződött át, ahol a népszövetségi tanács által kiküldött hármas bizottság tanácskozott az érdekelt felek véleményének kikérése után. A ködös londoni tavaszból a napsugaras spanyolországi ég alá húzódott a kisebbségi probléma, ahol most a népszövetségi ligák uniójának kongresszusa foglalkozott vele. Ismerjük a ligák madridi tanácskozásának menetét és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a világ közéletének vezető szellemeiben mindinkább meggyőződéssé válik a mi igazságunk. Az egyes javaslatok feletti szavazás aránya azt mutatja, hogy a nagy (többség teljesen a kisebbségek álláspontjára helyezkedik. Olyan morális sikert jelent ez, amely ha egyelőre gyakorlati eredményre nem is váltódik fel, annyit mindenesetre magával hoz, hogy az egyes államok belpolitikai téren kénytelenek lesznek revideálni a kisebbségekkel szemben eddig gyakorolt eljárásukat, mert észre kell venniök, hogy a világ közvéleményének ellenőrzése alatt állanak. És mert — maguk is egykor kisebbségi sorsban élvén — tudják, hogy milyen hatalmas tényező a világ közvéleményének részvéte, vagy ellenszenve., nemsokára elmúlik majd az az idő, amikorra minden panaszt, minden jogos követelést el lehet takarni a szuverenitás tabu-köpönyegével. Különösen örvendetes, hogy a ligák kongresszusa a leható legnagyobb részletességgel foglalkozott a kisebbégi élet legszerencsétlenebb hajótöröttjeinek, a hontalanoknak kérdésével. Sir Napier indítványa alkalmat szolgáltatott Szüllő Géza dr.-nak arra, hogy mint ennek a kérdésnek gyakorlatilag is elsőrendű szakértője, síkra szálljon a hontalanság kérdésének végleges kiküszöbölése érdekében. Negyven millió ember él kisebbségi sorsban és tiz millió ember hontalan ma Európában. Ez a tiz millió nem Afrikából vándorolt ide, hanem évszázados családfával gyökerezett be az európai talajba. Az egész civilizáció megdöbbentő szégyene ez, aminőre csak az ókori despotizmusok mutattak példát, amikor a kard uralma dominált és Asszíria királyai úgy csereberélték népeiket, mint ahogy az állatokat szokás. Ha a kisebbségi kérdés rendezéséhez hozzányúlnak, valóban a hontalanság elintézése az elsőrendű feladat. Nem megoldás a genfi útlevél, ez az újabb sárgabélyeg, amely megtűrt ■tartózkodást biztosit az állampolgárság nélkülieknek, hanem olyan generális intézkedés szükséges, hogy mindenki valamelyik állam polgárának tudhassa magát és annak összes jogaiban részesüljön. ■■ írt*th m— L fi U FERfeTAlEUi, toisLflufl jsrÚR-L'TCA? TELEF. 22-67
