Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-25 / 118. (2043.) szám
4 1929 május 25, szambát. ROSEBERY LORD (V.)Rosebery lord kedden hajnalban három órakor epsomi birtokán 82 éves korában meghalt. Nyolcvankét évet ért meg s Nagybritannia egyik legbecsültébb, nagyszer eplésü állam- férfia volt. Rangjának előkelő volta mellett megértette és szerette demokratikus korát, melyben a világra jött. Mély érdeklődéssel viseltetett a középosztály s a munkások sorsa iránt és ez tette oly népszerűvé. Gladstone 1894 tavaszán oly férfiúként mutatta be Viktória királynőnek, kinek lelke bölcsességgel van tele — a liberálisok nagy vezére kezdettől fogva reátette kezét e nagy- rahivatott fiatalemberre és őt ajánlotta később utódául a brit nemzetnek. A Primrose-család A Primrose-ok családjában a tehetség örökletes. Stuart Mária napjaiban élt Fiiéban egy Duncan Primrose nevű ember. A skótok szívósságuk és okosságuk, takarékosságuk és energiájuk miatt az egész földkerekségen ismeretesek. Fife# férfiai az összes skótok között a legelszántabbak és ezeknek az elszántaknak egyike volt Duncan Primrose. Garast garasra rakott, telket és földet vásárolt és utódai szivósau tartották markukban, amit örököltek s vagyonukat ügyesen tudták fölhasználni a társadalmi emelkedés utján. Hamarosan díszes címek ékesítették a család tagjait. A birtokos ivadékai katonák, jogászok, lelkészek, politikusok, tudósok lettek. Küzdöttek országukért és részt vettek a törvények megalkotásában. Tetteikkel, komoly munkájukkal, gazdagságukkal és az ország kultúrájának előmozdításával csakhamar magukra irányították királyaiknak figyelmét. Nemcsak ritka könyveket, híres festményeket gyűjtöttek, hanem gyönyörű virágokat ápoltak a Tyne túlsó partján lévő parkjaikban és kel-tjeikben, angol nemesek leányait vitték otthonukba és igy kövecses földjükbe gyöngédebb, gració- zusabb virágokat ültettek. Ebből a szerencsés keveredésből vonzó férfiak és asszonyok sarjadlak, erősek és mégis hajlékonyak, okosak, sőt szellemesek és emellett szeretetremóltóak — de minden kiválóságuk mellett még csak helyi jelentőségük volt. Végül két évszázados megerőltető családi törtetés után a Primrose-törzsből kisarjadt egy ág, amely fajának minden életnedvét é.-í színét, minden illatát és édességét egyesítette, aki családjának hirét-nevét messzire kiterjesztette szükebb hazájának határain kivi!!, ismertté tette az egész világon: ez volt Archibald Philip Primrose, az ötödik Earl of Rosebery. Rosebery lord 1847-ben született. Édesanyja az Earl of Stanbope leánya volt, akinek fivére a történelmi jelentőségű Stanhope. Anyai ágon egyenes rokonságban állott William Pitt-tel. Édesatyja lord balmeny és a grófi cim örököse. Korai halála a gyermekre kettős szerencsétlenséget jelentett. Mert a fiatal Dalmeny lord nemcsak hároméves kora óta maradt apa nélkül, hanem rögtön a grófi örökség is vállaira nehezedett. És mert a negyedik Rosebery lord akkor már 68 éves volt, minden emberi számi- tás szerint Dalmenynek peerré kellett lennie, mielőtt nagykorúságát eléri. Ezzel azután automatikusan elzáródott előle az a pályafutás, amely képességeinek legjobban megfelelt volna. Mert mint peer nem végezhette el az angol államférfiság nagy iskoláját, nem lehetett az alsóház tagja és Rosebery lord szerencséje meg szerencsétlensége volt, hogy huszonegyéves korában az ötödik Earl of Roseberyvé vált. Az etoni iskolában Tizenötéves korában került Dalmeny Etonba, abba a híres publik schoolba, mely jellemképző működésével a viktoriánus korszak legjelentősebb intézménye volt. Eton jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. Eton bizonyos értelemben fontosabb, mint Oxford és Cambridge, mert az egyetem az ifjakban csak azt fejezi be és tökéletesíti, amit a gyermek érzékeny és fogékony le 1- kületében Eton hallatlanul átgondolt tervszerűsége megkezdett. Olyan rendszer volt ez, amely organikusan nőtt ki és az emberanyagot kívül és belül, a frizurának, ingviselésnek, sapkának külsőségétől a morális és etikai képzés legmélyebb lényegéig megköti és formába szorítja. Itt a gentleman ok fiait genllemanokká nevelték, ahol természetesnek találták, hogy mikrokosmusukban a világ rendelkezésükre áll. Dalmenynek zseniális tanítója volt, William Cory. Ez a férfi csupán magánforgalomra lapot adott ki, William Cory leveleit és uj.-ágjait és ezekből a lapokból látható, hogy a tanító minden növendékét belsőleg és szellemileg kincsként kezelte. Minden gyerek gondjaira bízott érték volt és missziójának Iíírtolta. hogy a rábízott nemes fémet kicsiszolja. Egy ilyen szabású tanitómester figyelmét nem kerülhette el, milyen rejlőki- vüli tehetséget hozott az iskola falai közé Dalmeny és naplójegyzeteinek talán legér- dékesebb ró-zletei azok, amelyek a tizenhaf- óvgyerek szellemi erejének minuciózus analízisével foglalkoznak. Cory a legokosabb gyereknek nevezte, aki valaha élt a föld hálón. Emellett Dalmeny nem volt valami különösen kiváló tanuló, az órarend mindennapi munkája nem nagyon volt ínyére. Csak az irodalom és történelem iránt nyilvánult meg veleszületett érdeklődése, a többi szakot nem szívesen tanulmányozta és könyvei elől szívesen menekült a sporttérre, a lovakhoz, a kricketmezőre, vagy a közeli folyóhoz, amelyen vígan evezett. Az oxfordi College Etonból, ahol lord Randolph Churchill és Mr. Balfour volt osztálytársa, lord Dalmeny az oxfordi Christ Church Collegébe került. Itt kötött azután benső barátságot Randolph Churchill-lel. Randolph Churchill édesatyjának fészkében, a Blenheim Palace csodás ró- zsakertjeiben gyakran sétált a két fiatal lord, akik később nemzetük társadalmi és politikai életében olyan kiemelkedő szerepet játszottak. Már ilyenkor a jövőt tervezgették. Itt gyakran csatlakozott hozzájuk Marlbo- rough herceg nagy vendége, Disraeli. Különös kép. A históriai várnak parkjában, melynek kapuján ez a különös jelszó ékeskedett: „Hűséges, de szerencsétlen*4, sokat beszélt a „keleti szfinx** a két fiatal lorddal, akikben értelme fölismerte a jövő reményeit. Bizonyára minden humorát, minden ravaszságát és dialektikájának egész fegyvertárát belevitte ezekbe a beszélgetésekbe, hogy lekösse a fiatalokat eszméinek. Blenheim Castle ligetében, amelyben kilencévszázados tölgyfák állanak, ha a föltételek különösen kedvezőek, a visszhang tizenhétszer verődik vissza. Tizenhétszer és még többször hallotta a két ifjú Disraeli élcónek Lorelei-hangjait. Azonban már kialakult az egyéniségük és később mind a kettő a maga útját járta. Rosebery lord Disraeli legelkeseredettebb ellenfeléhez, Gladstooehoz indult, akit ő nevezett el „the grand old man‘*-nek. Dalmeny lord fiatalabb éveiben egyebekben is megmutatta törhetetlen önállóságát. Christ Church királyi kollégium volt, a walesi herceg, Dánia trónörököse, Lipót herceg végezték itt tanulmányaikat és csupán a legmagasabb arisztokrácia gyermekeinek volt az intézet nyitva. A c-ollege atmoszférája tehát középkori, feudális volt. Az asztalnál a diák urak a főhelyeket foglalták el, tanítóik egyszerűen tisztviselőik voltak. Dalmeny lord versenyistállót tartott. Oxford dékánja a. lovakkal való élénk foglalkozást az egyetem méltóságával és egy „undergradua'te** stúdiumaival összeegyeztethetetlennek tartotta. A fiatal lord azonban egyáltalán nem adott semmiféle hatóság előírására, konfliktusokra került a sor, mig végre Dalmeny gyorsan határozott, szívesebben lemondott a doktori fokozatról, mint lovairól és könnyű szívvel lépett ki Oxford kapuin. (Igaz ugyan, hogy később Edinburgh és Glasgow egyeteme tiszteletbeli doktorrá nevezte ki.) A lordok háza 1868-ban meghalt Earl of Rosebery és Dalmeny örökölte a cimet, meg mindazt, ami a címhez tartozott. A fiatal lord útra indult, megismerte a brit impériumot, idegen királyokkal és államférfiakkal ismerkedett meg, éLvezte a világot, amely charme-jának, tehetségének, rangjának és vagyonának készségesen nyitotta meg minden értékét. Azután visszatért és teljes komolysággal élvezte a lordok aranyházában a 24 évesnek is kijáró tiszteletet. De az egyetlenre vágyakozott, amit tehetségével, rangjával és gazdagságával nem tudott megszerezni: egy ülőhelyre az alsóházban. Amint a tojásból kibújó kacsa nyomban otthonosan mozog a vizen, a fiatal angol főnemes is azonnal megtalálta a politikai utjain való otthonos mozgást. A politika az angol arisztokraták számára nemcsak a modern tornatermet jelenti, nemcsak a szellemivé transzponált sportot, hanem örökölt hivatást. így Rosebery lord nemcsak jogának, hanem természetes kötelességének is tartotta, hogy országa sorsának kialakulásában tevékeny szerepet játszón. Élénk szelleme súlyosan érezte a feisŐbáz bénító ki imáját. Ezért már korán a felsőház reformját indítványozta és igy csatlakozott a feltörő demokrácia táborához. A demokrácia táborában A fölébredt szociális lelkiismeret előtörő eszméi erőszakosan keresték a szellőztető szelepeket. Rosebery lord tevékeny részt vett ezekben a törekvésekben. Társadalmi, politikai gyűléseken, banketteken szónokolt, mindenütt fölszólalt, ahol alkalma nyílt a beszédre és az egyik Ie-günhepeltebb aszlal melletti szónokká vált. Kecsesen táncolt a szalonokban, határtalan bájjal folytatta kissé elnagyolt életét, kecses dolgokat mondott humoros kiszinezéssol, behízelgő és jól hangzó hangján, azoi^jan nagyon okos és nagyon komoly beszédeket is tartott, amelyekre föl kellett figyelni és amelyeknek hallatára skót birtokainak minden szót óvatosan megrágó farmerjei, meg Gladstone büszke megfontoltsága érezték, hogy ezek egy zseninek belső tözéből pattantak ki. így érezte ezt akkor az egész angol nemzet. Mert bár nem volt hivatalos állása, szavát olyannak tekintették, mint amikor egy felelős államférfi, egy társadalmi reformátor beszél. A legmagasabb méltóságban Rosebery lord tulajdonképpenpolitikai tevékenysége 1876-ban, a balkáni zavarok fürdő KÉNES HŐFORRÁSAI közvetlenül a fürdőmedencékben fakadnak, abban a legmagasabb természetes köfekban melyet az emberi szervezet még veszély nélkül elbír. A höfokrások vizét sem hűteni, sem ímelegíteni nem kell, miáltal semmit nem veszítenek ősi gyógyereiükhöb RHEUMA, CSÚZ, 1SCHIAS ellen spezializálva. RADIOÁKTlV KENES ISZAP. r,oSpektu,t * 1.W- ^8rÖS°'rGAAKZ G^rtá°: BRATCL$X lagositasokat ad: VÁRY GYULA cég, KOSICE, Fő u. 76. idején kezdődött, amikor G1 ad s ionét emlékezetes választási kampányával Skótországban győzelemhez segítette. Azonban még mindig outsider maradt. Mert túlhajtott lelkiismeretessége s az a szégyen érzet, hogy választási munkáját megvesztegetésnek minősíthetik, nem engedte, hogy tárcát vállaljon Gladstone kormányában. Néhány év múlva a belügyminisztériumba hívták meg államtitkárnak, ami után az ő részére teremtettek poziciót, Skótország minisztere lett. Mivel azonban politikai ellenfeleinek egy csoportja azzal gyanúsította, hogy befolyásál személyi dicsvágyának előmozdítására használja fel, önként lemondott állásáról. Ez a gyengéd érzése egész politikai karri érj ében gátló akadályul szolgált. Az évek során ismételten nagyon felelősségteljes tisztségeket vállalt. Kétszer volt külügyminiszter, egyszer miniszterelnök, de egyetlen alkalommal sem maradt hosszú ideig tisztségében. Amint töreklódkuráf igénylők kérjék a Csizi lód Brám Fürdő Prospektusát «K«MBaBB2BaHiaaBra«3nnnDBBDMaa«naHHMHEivHnDnffnB«aBHBi vésett elgáncsolták, amint intrikák és féltékenységek vették körül, feladta a küzdelmei és leköszönt. A politika mégsem egész lényegét tette, nem volt az egész élete, mint annak a sok professzióul istának, akik minden élettartamukat elveszítik, ha a politikából kikapcsolják őket. Megmaradt neki a.z irodalom, a ritka könyvek, a sport, az utazás, a társaság, birtokainak gondozása, a kifinomult ízlésű grand seigneur mindenfajta szórakozása. Mindig vonakodott, mikor valami tisztséget akartak rábízni és a nyilvánosság sohasem értette ez a vonakodását, hasonlóképpen titokzatos okokból mondott le tisztségeiről. Rosebery lord elhatározásai és cselekedetei nem voltak mindég világosak a közvélemény előtt és gyakran az volt a látszat, hogy egyéniségét a külvilág előtt titokzatos köpenyegbe burkolja. A londoni községi tanácsban Amikor Rosebery már külügyminiszter volt, egy nap az egész országot bámulatba ejtette, amikor az újonnan megalkotott londoni községi tanácsba jelöltette magát. Talán itt akarta végigélvezni a választás izgalmait, talán ez a törekvés vezette, hogy a közjót szolgálja s ezért akarta megragadni az alkalmat, hogy a stigmát, amelyet rangja és neve jelentett, eltüntesse. Mert tudta, hogy olyan idő kezdődik, amikor a radikális elemek a lord cimet az idiotizmussá], a haszontalan élettel és a degenerációval azonosítják. Rosebery uj feladatát annyira komolyan fogta fel, hogy egy év alatt háromszáz kerületi gyűlésen és negyven nyilvános községi tanácsülésen vett részt. Barátságban és a legnagyobb egyetér- ben dolgozott együtt Jolim Bruns-szal, a munkásvezérrel, ebben a környezetben sem áldozta fel egyetlen elvét sem és a községi életben végzett munkájának egyetlen bántó akkordja volt, amikor az egyik extrém tanácstag éreztette az arisztokrata elnökkel, hogy a szociális ügyekben való közreműködését csak megtűrik. Ez a községi tanácsos szándékosan Mister Roseberynek címezte és annikor többen tiltakoztak ez ellen, Dalmeny és Mentmore ura kijelentette, hogy ő a elmekre semmit se ad, hogy demokrata és szocialista kollégáinak érzelmét semmi se sértse, ő maga ajánlotta, hogy a jövőben csak elnök urnák címezzék. Amikor azután felesége meghalt és egészségi állapota meggyengült, álmatlanságban szenvedett, a városi ügyektől visszavonult. A premier Néhány év múlva teljesen akarata ellenére és csupán a királynőnek meg barátainak sürgető kérésére újból vállalta a külügyi tárcát, sőt amikor Gladstone 1894-ben visszavonult, megszerezte a legmagasabb hatalmi állást, miniszterelnök lett. Amikor Gladstone második homerule bilijét a lordok háza visszavetette, az öreg oroszlán belátta, hogy agg kora megakadályozza a munkában, elhagyta a politikai küzdőteret és a marsallbot régi barátjára és lelkes hívőjére, Roseberyre ment át. És most a nemes peer újból azt találta, hogy arisztokrata származása minden demokratikus törekvését gyanússá teszi. A nonkor- fonnistáik, akik Rosebery lord liberalizmusában nem bíztak, mert most is, mint azelőtt, versenyistállót tartott, az alsóház radikális elemei, akik nem szívlelték imiperialiszitiku-1 A nemzetvédelmi tárca újabb nyolcvan milliója Prága, május 2 Jelentettük, hogy a jövő évi költségvetés összeállításánál a nemzet- védelmi tárca részére nyolcvan'milliós költségvetési többletet iktatnak be. A minisztérium azzal indokolja a költségvetés emelésének szükségét, hogy 1926 óla, amikor ugyanis a nemzetvédelmi minisztérium költségvetésének kereteit 1400 millióban állapilották meg, újabb katonai törvények rendkívüli kiadásokkal terhelték meg a nemzetvédelmi tárcát. Ilyen volt például a póttartalékos rendszer bevezetése és az alhadnagy! állások rendszeresítése, úgy hogy tulajdonképpen a 80 millió költségvetési többlet csupán a már eszközölt kiadások utólagos fedezetét fogja nyújtani, mig a legénység ellátásának feljavítását és a továbbszolgáló altisztek fizetésrendezését célzó újabb törvényjavaslatok költségvetési fedezete már nincs belekalkulálva a nyolcvan millióba. san megaranyozott liberalizmusát, fellázadtak egy lord vezérsége ellen és nagy harci kedvvel követelték visszalépését, hogy helyébe Sir William Haroourt kerüljön. Kormányában sem találta meg a szükséges támogatást, sőt rejtett lázadás volt ellene, a liberális párlhan Gladstone bukása után káosz uralkodott, mindenki a saját feje után indult és Rosebery nem volt elég erőszakos ahhoz, hogy autoritását. kikényszeritse. Sikerült ugyan Epsomban Ladas nevű paripájával a derbyt megnyernie, azonban a Westminster Hendikepben már a jövő évben elvesztette a kék szalagot. Mégis beteljesedett életének főkivánsága, mert amikor 21 éves korában peerré lett, arra a kérdésre, hogy mit szeretne elérni az életben, igy felelt: Megnyerni a derbyt és miniszterelnöke lenni Angliának. Életéiben háromszor nyerte meg a derbyt verseny paripáival és egyszer volt miniszterelnök. A politikai karrier alkonya 1895-ben szavazták le kormányát, a választásokon legyőzték és azóta Rosebery lord az angol politika pártéletében hivatalosan nem vett részt. Politikai tábora nem volt és igy politikai vezérlő szerepet nem játszott. Bukása után a későbbi fejlemények előbb a homerule kérdésben, végül pedig a szociális politikában s nem utolsó sorban a felsőház kérdésében, melyet reformálni akart, lassan-lassan a konzervatív táborba vezették át, bár név szerint már egyik párthoz sem tartozott. Nem hirtelen szakított a liberális párttal s még 1905-ben is meg volt a lehetőség, hogy uj liberális párti kormányt alakíthasson, mert a párt oly kimagasló tehetségű emberei, mint Asquith, Haldane és Grey őt tekintették vezérüknek. De 1909-ben a szociális politikában Lloyd George-zsal nagy harcba keveredett, elhidegülését a liberális pártlói már nem lehetett jóvátenni. Az antant ellen Életének még a háboruelőtti időhöz tartozó szakában ő volt egyetlen jelentékeny államférfin Angliának, aki élesen birálta az antantot és ő volt az egyedül alkalmas férfiú Angliában, akit 1910-ben a békités megbízásával Becsbe küldhették. 1911 novemberében ismét Becsben járt, ez alkalommal a Szent lstván- rend nagy keresztjével tüntették ki. Az antantról 1912-ben egy glasgowi beszédében igy nyilatkozott: — Olyan kötelezettségbe mentünk bele, amelynek természetét nem ismerem ugyan, de amely azért, hogy nem szigorúan körülirt, nem kevésbé megkötő és amely olyan természetű, hogy bármikor végzetes háborúra vezethet, aminőre 1. Napóleon bukása óta nem volt példa. Mi bizonyos megkötöttségben vagyunk, amely közvetlen megkötöttséget jelent egy olyan gigászi háborúra, amelynek bekövetkezése legkevésbé valószínűt len. Grand seigneur volt, de nagy előszeretett érzett különösen a falusi otthon kellemetességei iránt. Egyike volt Anglia legnagyobb földbirtokosainak. Földjei körülbelül 23.000 acre, ami 15.000 katasztrális holdnak felel , meg. Szerette az élelet és úgy halt meg, hogy még előtte való este kint ült karosszékében csodaszép kertjében. Nyár-nyár! - zümmögte feléje az enyhe lég és akkor hall meg, amikor a nyár minden szépsége közeledett feléje.
