Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-24 / 117. (2042.) szám

1929 májjus 24, péntek. 'PRXGAlMA'G'fe^R.-HífmiAP 5 A szepsi tömeggyilkos cigányok pőrének mai tárgyalásán felmerüli az emberevés szörnyű legendába A dgányok azzal magyarázzák a borzalmas bűnök vállalását, hogy Séiiek a csendőröktől — A cigányok és csendőrök izgalmas szembesítése — Izsói vizsgálóbíró dönlőiontosságu tanúvallomása — Kassa, május 23. (Kassai szerkesztőségünk telefojijelentése.) Móricz József dr. tanácsel­nök ma reggel 9 órakor nyitotta meg a szepsii cigányok bünperének tárgyalását. Az első vádlott, akit kihallgattak, Hudák József volt, akit' az elnöik főképp a Kassa melletti Furcsa erdőben fneggyilkolt asszony kirablásáról, a borkúti gyilkosságról és Róth zsarnói keres­kedő meggyilkolása felől vallatott. A vádlott kijelenti, hogy mind a három ügyben ártatlan és a csendőrök előtt csak azért ismerte be a gyilkosságban való részvételt, mert ütötték- verték. Elnök: Nem egészen hihető ez. És a vizs­gálók Írónál is vertek? Vádlott: Ott nem vertek, de mielőtt kihall­gatásra mentem, Fiike Sándor megfenyege­tett, hogy ha nem vallók úgy, ahogy kell, ak­kor rossz vége lesz. Az elnök ezután az Imling-féle gyilkosság felől vallatja Hudák Józsefet, aki azonban ki­jelenti, hogy erről nem tud semmit és csak annyit hallott, hogy cigánytársai Mecenzéfen jártak. Ezután Csemer Andrást hallgatták ki, aki 1 ellen az a vád, hogy Kassa környékén részt­vett egy ismeretlen asszony meggyilkolásá­ban, továbbá résztvett a Borkút mellett tör­tént gyilkosságban. Csemer András állhata­tosan tagad és épp úgy nem akar Imling stó- szi üzletvezető meggyilkolásáról sem tudni. Kónya Aladárt hallgatják ki ezután, aki sú­lyos tüdevészes beteg. Szinte vánszorogva megy az elnöki emelvény elé és alig hallható hangon teszi meg vallomását, ő is ártatlan­nak mondja magát az összes terhére rótt bün- c selek menyekben. Ezután Csemer Johannát hallgatja ki a bí­róság, aki ellen az a vád, hogy kapott a Hu­dák József által rabolt pénzekből és ebből különböző dolgokat vásárolt. Csemer Esztert szintén orgazdasággal vá­dolják és pedig azért, mert a Rusznyák-féle gyilkosság után nagyobb pénzösszeget kapott Fiike Sándortól. Azzal védekezik, bogy nem ismerte a pénz eredetét. Az elnök ezután bejelenti, hogy a biróság befejezte a vádlottak kihallgatását és most már a bizonyítási eljárás Littmann védő: Ez ellen semmiisiégi pa­naszt jelentek be. A csendorörmester és a cigányok izgalmas szembesítése ^ Ezután Horácsek Jarosilaiv esendőrőrmes- tert hallgatták ki, aki a cigányok ügyében a nyomozást lefolytatta. Közel félórás vallo­másában előadta, hogy a nyomozás során nem kínozták és nem verték a vádlottakat, sőt éppen arra való tekintettel, hogy cigá­nyokról volt szó, ..mindig gondoskodtak ar­ról, hogy megbízható tanú legyen jelen a vallomásoknál. A vádlottakat tolmács utján hallgatták ki és nem adtak nekik semmiféle kedvezményt, hogy ezzel vallomásra bírják őket. Egyizben, mikor a vádlottak más bűn- cselekmény miatt vizsgálati fogságban ül­tek. eljött hpzzá Hudák József és elmondot­ta, hogy Horák József közölte vele, hogy Bodok melleit megöltek egy embert. A gyilkos banda vezére Fiike .Sándor volt, aki ,.jó- naipot kívánok" megszólítással állított'* meg az országúton haladó embert, akii azután fejszével fejbevágott. Igv indult meg ez ügyben a nyomozás. A vádlottak egyike-másika tagadott, de a szembesítés során valamennyi beismerte azt, hogy milyen szerepük volt a gyilkosságok elkövetésében. A tanút vallomására megeskették és Fiilöp dr. védő tiltakozása ellenére a biróság el­rendelte a vádlottakkal való szembesítést. Először Fiike Sándorral szembesítik a csend­őrőrmestert, aki ezeket mondja: — Igenis bántottak, még pedig gumibot­tal ütöttek, mert ka nem bántotaík volna, nem tettem volna beismerő vallomást. Hasonló vallomást tett Zsiga József és Zsiga Imre is. Zsiga József szerint nem a fogház­ban történt a verés, hanem amikor helyszíni szemlére vitték ki őket, akkor a csendőrök puskatussaH ütötték-verték. Majd bátramat; U h, nézőközönség felé s azt mondja, hogy ott van egy magas csendőr, az is ütötte őket. Ribár alibije körűi Szarvasy László dr. a következő tanú, aki 1923-ban a kassai kórházban a szemosztály vezetője volt és kezelte Rybár Pált. Az elnök megállapítja, hogy beszerezték Rybár szüle­tési bizonyítványát, amelynek személyi ada­tai megegyeznek a kassai kórház fölvételi adataival. Az elnök kéri a tanút, vizsgálja meg és állapítsa meg, hogy megvannak-e a nyomai annak a szembetegségnek, amely miatt Rybárt a kórházban ápolták. Szarvasy megvizsgálja Rybárt és megállapítja, hogy a szemnek bizonyos defektusa van ugyan, fölülotes vizsgálat állapján azonban nem állapítható meg, hogy milyen bajjal kezel-' ték a kórházban. Kéri, hogy a biróság szerezze be a kórháztól Rybár Pál kortörténetét, amit a biróság el is rendel. Ezután Prokop József csendőrzászlós tesz vallomást, aki részt vett a nyomozásban. Az ő vallomása mindenben megegyezik Hord­ós ek csendőrőrmester vallomásával. következik. Elsőnek Weisz László dr.-t, szepsii orvost hallgatta ki a biróság. ő volt az, aki Imlinget első segélyben részesítette. Weisz László dr. részletesen elmondja, bogy 1923 október 6-án délután három óra tájban egy községbeli föld­műves jelentette neki, hogy Imling, a szepsii szövetkezet vezetője, véres fejjel az országút mellett elhúzódó patak partján fekszik. Nyom­ban kocsit fogadott, magához vette á szüksé­ges orvosi műszereket és kötszereket és ki­sietett a megjelölt helyre, ahol Imlinget esz­méletlenül, összegörnyedt állapotban találta. Imlinget három fejszecsapat érte a fején, amelyek közül kettő halálos volt, Bekötözte Imling fejét, de látta, hogy itt már nincs se­gítség. Hazavitte a szerencsétlen embert lakására. Imling nem tért eszméletre és másnap meg­halt. Megállapította, hogy a gyilkosságot bal­tával követték el. A balta Imling mellett fe­küdt. Emlékszik arra, hogy Imling kalapja két helyen át volt hasítva. Az elnök kérdésé­re kijelenti, hogy ebben az időben cigányokat nem látott a környéken. Farkas dr. és Ádler dr. védők megkérde­zik az orvostól, hogy nem emlékszik-e arra, hogy az első ütés milyen helyzetben érhette Imlinget? Tanú: ügy emlékszem, hátulról. A boftcoíó orvos szakvéleménye Ezután László Ernő dr. szepsii járásorvos, aki az áldozat boncolásában résztvett, olvas­ta föl szakértői véleményét. Eszerint az első ütés föltétlenül hátulról érte az áb dozatot. Ez nem volt halálos, inig a másik két fejszecsapás, amely elölről érte Im­iinket, halálos volt. A két utóbbi ütés oly erős volt, hogy a koponyacsontok szilánk­jai minden irányban szétrepültek. Ugyanezt állapította meg a Kassa melletti ismeretlen asszony, valamint Rusznyák ke­reskedő és a makranci asszony esetében is. Farkas védő: Az első ferjszecsapás után volt-e Imlingnek annyi ereje, hogy a saját lábán futni tudott a patak felé? 9 Mindkét orvos egyöntetűen azt vallja, hogy volt még annyi ereje ehhez s a másik két Tejszecsapás már akkor érte, mikor a földön feküdt. Az ügyész kérésére László orvosszakértő megmutatja a fejsebek helyét és pedig Ry­bár Pál fején. A sebek 6—7 centiméter hosz- szuságuak voltak. Teljes erővel kellett a gyilkosnak áldozatára sújtania, hogy ilyen nagy sebeket ejtsen. Farkas dr.: Arra volt még ereje az első ütés után az áldozatnak, hogy a kezében lévő bottal hadonászni tudjon? László dr.: Minden valőszinüség szerint arra volt még ereje. Farkas dr. védő kérésére behozzák Imling kalapját és azt a baltát, amellyel a gyilkos­ságot végrehajtották. Weisz dr. kijelenti, hogy ez a rövidnyelü balta volt az, amely Imling mellett a patak partján feküdt. Ki ütötte Se Imlinget? Elnök (Filke Sándorhoz): Ott voltál-e en­nél a gyilkosságnál? Filke Sándor: Nem voltam ott. Elnök (Fiike Janó Gyulához): Hát te ott ZOltái? Vádlott: Igen. Elnök: Ki ütötte le Imlinget? Vádlott: Rybár Pál és pedig hátulról. Elnök: Ez nem igaz. Rybár Pál alibije már be viam bizonyítva. Hogyan mondhatsz ilyent, mikor tudod, hogy a gyilkosra akasztófa vár? Fiike Janó Gyula azonban továbbra is megmarad amellett, hogy Rybár Pál követte el a gyilkosságot. Rybár Pál föl akar emel­kedni' helyéről, hogy szóljon, de az elnök leinti. Ezután sorra szólítja föl az elnök a vádlot­takat, akik változatlanul azt hangoztatják, hogy nem voltak ott Imling megölésénél és ártatlanok. Egyedül Gruló Barnabás vallja be, hogy ott volt ugyan a gyilkosságnál, de nem csinált semmit és arra sem emlékszik, hogy ki mérte a halálos fejszecsapásokat Imlingre. Ezután a meggyilkolt Imling hozzátartozóit és azokat a tanukat hallgatták ki, akik a gyil­kosságot tervbe vették. Először Imling Tek­lát az áldozat özvegyét, majd Imling sógornő­jét, utána Sporka Mihály stószi földművest és Wolner Gizella stószi lakost hallgatta ki a bí­róság. Valamennyien felismerték Imling ka­lapját, amelyen két hatalmas fejszecsapás nyoma látszik. A fejszecsapások nyomaiból az orvosszakértők megállapították, hogy az üté­sek hátulról érték Imlinget. A cigányok emberlesen Ezután Komporday Hugó stószi gyáros ki­hallgatása került sorra. A tanú elmondotta, hogy 1923. október 23.-án délután fél kettő órakor kocsin Meoenzéfre ment. Amint a ko­csi az országúton haladt, észrevette, hogy közel kétszáz lépésnyire az országút men­tén elhúzódó bokrokban emberek mozog­nak. Három-négy, vagy öt alakot látott mo­zogni. Azt is látta, hogy az országúton egy fekete ruhás, piros fejkendős, fekete arcú nő állott, aki erősen figyelt a bokor felé. Útja sietős volt, ezért nem törődött a dolgok­kal. Egy félóra múlva, amikor visszafelé jött, az országúton többektől hallotta, hogy Im- linget megölték. A megjelölt helyre tartott és "ekkor látta, hogy ez a hely volt az, ahol a kocsin jövet mozgó emberi alakokat látott. Az elnök elébe teszi a fényképet, amely a gyilkosság színhelyét ábrázolja és Komporday a fényképem felismeri a helyet. r 'Az elnök Fiike Janó Gyulából és GmlÓ Bar­nabás lói megkérdezi, hogy ki volt aiz az asz- szony, aki az országúton állott, de egyikük sem akart tudni az asszonyról. Tíz percnyi szünet után Littmann Sándor dr. védő indítványozz^ Gseaner Eszter sza­badláb rahelyezéeét, az elnök azonban hirte­len közbevág és kijelenti, hogy nem engedi meg az indítvány előterjesztését és meg­okold sát. Littmanu védő: Kérem, ragaszkodom hoz­zá, mert a per rend tartás értelmében a fő- tárgyalás bármely szakaszában előterjeszt­hető ilyen kérelem. Elnök; Mégsem engedem. Izsói vizsgálóbíró: Az emberevés vádjába betegedtem bele Ezután Izsóf Péter vizsgálóbíró vallomástétele következett. A vizsgálóbíró elmondja, hogy a Rusznyák és a Kocsera-ügyben vezette a vizsgála­tot a cigányok elein. A vádlottak mindenkor ma­guktól vallottak és beismerő vallomásukat is spon­tán tették meg. Általános tapasztalat szerint a ci­gányok nyolcvan-kilencven százaléka mindig ta­gad, épp ezért különös volt előtte, hogy az elébe került cigá­nyok úgyszólván valamennyien nyomban beis­merő vallomást te ttek. Arra g r adóit, hogy a ci­gányok egymás között önmaguk felparcellázták a büntetést és úgy osztották ki egymás között a szerepet, hogy ha többen lesznek, úgy kevesebb fog jutni egyre a kiszabandó büntetésből. Egyesek viszont azért is tettek beismerő vallo­mást, mert tudták, bogy rájuk mint fiatalkorunk­ra, kisebb büntetés vár. Verésről egyik vádlott sem beszélt előtte. A hosszai vizsgálat tartama alatt úgy látta, hogy a banda vezére Filke Sándor lehetett, aki hol védett, hol vádolt, hol tagadott és az volt az impressziója, hogy ő osztotta ki a szerepeket. Kriskó bíró: Hogyan viselkedett Filke Sándor a kihallgatások során? Tanú: Filke viselkedése egész idő alatt cinilkius volt. Állandóan mosolygott és én töhb izlben is figyelmeztettem, hogy viselked­jék rendesen. Filke azonban állandóan ne­vetgélt és több Ízben is azt mondotta a ki­hallgatás során, hogy „tessék mindent bele­írni a jegyzőkönyvbe, én úgy sem törődöm semmivel." Friedldnder dr. védő: Amikor Ön a vizsgá­latot folytatta, felmerült-e a vallomások so­rán az emberevés büntette is? Tanú: Kérem, ebbe betegedtem bele. A tárgyalóteremben halk izgalom fut végig és mindenki feszült figyelemmel kiséri a vizsgálóbíró további vallomását. Tanú: A vádlottakat egy Kassa-környók- beli asszony meggyilkolása felől kérdeztem és így került először szóba a vádlottak részé­ről, hogy az áldozatokat megették. Mikor ezt a vallomást hallottam, megkérdeztem a vádlottaktól, hogy mi van a csontokkal. Azt felették, hogy a csontokat elásták. Több helyet is említettek, hogy hol ásták el azokat, ki is mentek a csendőrök ezekre a helyekre, de a csontok nem voltak sehol megtalálhatók. Később jelentkezett egy tanú, aki megjelölt egy helyet, ahol a csontok el vannak ásva. Mi ide ki is mentünk és itt meg is találtuk a csontokat. Áz ügyész kéri az elnököt, hogy ne enged­je meg a védelemnek, hogy ezt a kérdést fe­szegesse. Friedlander védő: Nekünk mindannyiunk­nak az a kötelességünk, hogy a tiszta igazsá­got keressük és én volnék a legboldogabb, ha megállapítást nyerne, hogy itt nem élnek em- berevök és mi kulturált helyen vágyunk. Az ügy közügy, s ezért, kell a kérdést firtatni. A. kérdés felett nem lehet egyszerűen napirend­re térni, mert hiszen az egész világ erről be­szél. Majd a védő ezt kérdezi Izsói vizsgálói (Író­tól; — Nem vette-e észre a tanú, hogy a vádlot­tak talán feltűnési viszketegségből, kalandos vágyból kezdtek emberevésről beszélni, mert arra gondoltak, hogy ezzel az egész világ fi­gyelmét magukra terelik. Nem tudta-e meg­állapítani, hogy milyen motívumok vezették a vádlottakat a vallomások megtételére? Tanú: Nem tudom és általában teljesen komolytalannak tartottam a vallo­más eme részét, különösen a fiatalabbak vallomását. Farkas dr. védő: Hát arról tud-e, hogy a fogházban csendőrök vallatták a vádlottakat és Krejcsik csendőraltiszt benlakott a fogház­ban? Tanú: Erről nem tudok. Mint ahogy arról sem tudok, hogy -a csendőrök bnitaíizálták volna a vádlottakat. Filke Sándor e vallomásával szemben kije­lenti, bogy azért tett beismerő vallomást a vizsgálóbíró előtt, mert félt, bogy visszavis/.ik a csendőrökhöz és újból megverik. Ugyanezt mondja Ribár Pál is, aki szintén mindent ma­gára vállalt, csak azért, hogy ne kerüljön is­mét a csendőrök elé. Az elnök ezután felolvassa a kassai kórház szemészeti osztályának Ribár Pálra vonatko­zó kortörténetét, amelyet időközben beszerez­tek. Szarvassv László dr. kijelenti, hogy ezt akórtörténetei ő diktálta és az ő diktálása alapján Altmann dr., akkori segédórvos irta. E kortörténet alapján sem emlékszik Ribár Pálra és csak alapos vizsgálat után lehetne megállapítani, hogy Ribár Pál volt-e ápolás alatt a kassai kórházban. Az államügyész kér­te, hogy Szarvassv dr. elutazása miatt Dérer József szemorvossal vizsgáltassák meg Ribár Pál szemét, amit a biróság el is rendelt. Ez­után a tárgyalás folytatását holnap reggelre halasztották. I Tan-e luriliaf Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi ■ ÍÉiflfí mert ebben nem csaiódhatik Uditö és fájdalomcsillapító hatása a ! Jj 111| H > ^ h ^ ^ ; Mik JhtíúiÁí i nélkülözhetetlen háziszerré avatja. I MIIIIIFNy UHUIWBflLUKjSSR \

Next

/
Thumbnails
Contents