Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-24 / 117. (2042.) szám

1029 május 24, péntafe. Uj törvénnyel rendezik a régi megyei nyugdíjasok és a községi és körjegyzők nyugdíjügyét — A kormány válasza Jabloníczky képviselő interpellációjára Ivánka lapja Masaink elnök nyilatkozatáról Pró®a, május 28. A Pozsonyiban megjelenő Národmy Donnáik reflektál Masaryk elnök miultlhefci megny il atkozására, molyét a Noue Firoio Pressében Woliff berlini egye tömi ta­nár tolmácsolt s amelyben a köztársasági el­nök a Magyarországgal való határ revízió kér­dését érintette. — Elsősorban bennünket, szlovákokat ér­dekel az — írja többek között a lap —, amit a múlt héten a köztársasági elnök a ha­tároknak Magyarország javára történhető megváltoztatásáról mondott, nem vehető te­hát rossznéven tőlünk, ha reflektálunk a nyilatkozatra. Kénytelenek vagyunk erre, épp amiatt, mert nem akárki, hanetm maga az államfő tartja lehetőnek a Magyarország­gal való egyezkedést, illetve megegyezés ré­vén lehetségesnek tartja a köztársaság, he­lyesebben mondva Szlovenszkó területe egy részének átengedését. Konstatálnunk kell, hogy ez a hir meglehetős nyugtalanságot kel­tett a szlovákok között, ami magától érthető. — Véleményünk szerint — irja Ivánka lapja — fölösleges a magyarokkal határ- kiigazítás kérdésében szóba állni. Ismerjük a magyarok kívánságait és céljait. S még nem is régen jelentették ki Magyarországon, hogy még az úgynevezett Rothenmere-féle határok sem elégítik ki őket, mert ők a régi Magyarország teljes rés ti tuálására fognak törekedni és pedig elsősorban Csehszlovákia felé. S éppen azért csökkent a magyarok lelkesedése Rothermere iránt, mert a lord a trianoni határoknak csupán részleges revi- sáóját akarta elérni. Károlyi József volt az aki egy nagy előadás keretében bizonyítgat­ta. hogy a Rothenmere-féle revízió nem ki­elégítő, A Csallóköz, Délszlovensakó egész széléé sávnyi területe Pozsonnyal és Kassá­val nem elég Magyarországnak, nem akar­nak csupán részeiket, hanem az egész Szk>- venszíkót — Ha ma 'lemondanánk Komáromról — Prága, májius 23. Jabloniczky János dr., az orsz. keresztén yszoeial'is ba pánt nemzetgyű­lési képviselője, néhány hónappal ezelőtt in­terpellációt nyújtott be a kormányhoz a régi nyugdíjasok 20 százalékkal felemelt nyugdi­jának késedelmes folyósítása tárgyéiban. Udrzal miniszterelnök erre az interpelláció­ra az alábbi választ adta: Az 1928 május 24-én kelt 80. sz. törvényt 1928 juntius 23-án hirdették ki s a pénzügy­minisztérium közvetlenül a kihirdetés után 1928 julius 9-én kelt 75197 ez. rendeletével kiadta az utasítást annak végrehajtására. Azon alkalmazotti kategóriák számára, ame­lyeknek az említett törvény 6. szakasza alap­ján a többletfizetési és a pótlékot rendezni kell, egyrészt kormányrendeleti utón, más­részt az illetékes központi hatóságok belső intézkedései utján történt meg a rendezés, így megtörtént ez a következő kormányren­deletekkel: 1. az 1928 augusztus 30-án kelt 151. sz. rendelettel az irodatisztek kategóriájánál; 2. az 1928 augusztus 30-án kelt 152. sz. rendelettel a megesketett adóvégrehajtók és kisegítő alkalmazottak kategóriája szá­mára; 3. az 1928 szeptember 26-án kelt 171. sz. rendelettel a posta- és távirdahivatalok volt tisztviselői számára; 4. az 19Ö8 október 19-én kelt 175. sz. kormányrendelettel a pénzügyőrség volt alkalmazottai számára. A többi tekintetbe jövő alkalmazottak számára megtörtént a rendezés az illetékes központi hatóságok belső intézkedései utján. A 80-28. sz. törvény és a fent emlitett ren­delkezések és intézkedések következtében több mint 100.000 ügyiratot kellett indivi­duálisan letárgyalni, ami csak a hivatalnoki karnak még a hivatalos órákon kívül teljesí­tett megerőltető munkájával volt 1928 vé­géig elintézhető. A pénzügyminisztérium és az illetékes központi hatóságok utasították a rendezést végrehajtó hatóságokat, hogy a hátralékos ügyeket a lehető leggyorsabban intézzék el. Ami a* emlitett törvény 5. szakasza alapján való pótfizetés és kiegészítés elis­merését illeti, úgy ezt egy külön törvény .fogja rendezni, amelynek tervezete már elkészült és ugyancsak külön törvény fog­ja a szlovenszkói és ruszinszkói volt me­gyei alkalmazottak és községi, valamint körjegyzők egyenjogú nyugdijrendezését végrehajtani. Ez utóbbira vondtk őzéiag ugyancsak elké­szült már a törvénytervezet s a kormány mindkét törvényjavaélatot alkotmányos le- tárgyaliás végett azonnal benyújtja, mihelyt a fedezet kérdése megoldást nyer. wmn REMINISZCENCIÁK faja alább a lap —, hogyha lemondanánk akár az egész Csallóközről Pozsonnyal, hol­nap már annál nagyobb reménykedéssel hangoztatnák a hírhedt „nem, nem, sohát“. Sőt étkezés közben még jobban megjönne az. étvágyuk. Komárom után oda kellene ad­nunk Lévát, azután Zólyomét, azután Turóc- ezentmáriont s végül még Kralovánt és Csa- eát, szóval egész Szlovenszkói. S meg va­gyunk győződve arról, hogy azokat a további részeket már sokkal nehezebb volna véde­nünk. mint mai integritáisunkat. A lap végül a leghatározottabban elutasít­ja a határkiigazitás gondolatát. Macseket nem tartóztatták le Becs, május 23. Zágrábból érkezett jelen­tések szerint Maosek horvát parasztveaért nem tartóztatták le. Az erről szóló hir nem felelt meg a valóságnak és közönséges miszr •tifikáción alapul. Valószínűleg Pribicseváce internálását hozták összefüggésbe azzal, hogy a parasztpárti vezéreket is üldözni fog­ják és azt kombinálták, hogy Macseket már­is elfogták. Jól informált körök szerint Ma- ceek letartóztatásáról sző sem volt. A parlament ülése Prága, május 23. A parlament ma délután négy órakor húsznapos szünet után ismét ülést tartott A napirenden a kényszer- amin kát elepek létesítéséről szóló törvény­javaslat szerepéit. A vita első szónoka Kou- delka cseh szociáldemokrata volt. Lapunk zártakor az ülés tart. labay miniszter közjegyző lesz Rózsahegyen? Rózsahegy, május 23. Sonderlich József dr. állami közjegyző halálával a rózsahegyi tör­vényszék Sonderlich Kálmán dr. testvéröccsét bízta meg a közjegyzői teendőik ideiglenes ve­zetésével. A közjegyzői állásra eddig több pá­lyázó adta be kérvényét, többek közt Stefko- vios Kálmán dr. liptószentmiMósi közjegyző, Stefcsek Sándor dr. homonnai közjegyző, Skobla József dr. ügyvéd és Labay Lajos dr. uni-fikációs miniszter. A legnagyobb esélye Lábay miniszternek van, kinek jelöltségét HUnkával élén elsősorban a szlovák néppárt támogatja. — Briinnben megmór gezle inasát egy poesonyi gyógysserés* felesége. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Füredy Károly pozsonyi gyógyszerész és drogériatutajdonos fiatal felesége egy brünni szállodában veronállal megmórgezte magát, és meghall. A fiatal asszony szombaton azzal búcsú­zott el férjétől, hogy bécsi rokonait látogatja meg, ehelyett azonban Brünnbe ment, ahol elkövette az öngyilkos-ágot. Búcsúlevelében ezt irja, hogy bol­dogtalan családi élete miatt vette kezébe a mé- negpobnrat Irta: Hungaricas Vidor Eperjes, 1920 pünkösd. Helyes, — halasszuk hát el a barcelonai utat. Sebesi Ernő májusi estje, « a „Tószögi-társulat" pünkösdi kirándulása vannak olyan élmények, hogy érettük érdemes eszembe juttatnom: — Nem éppen okvetlen szükséges, hogy mór most ott légy, majd csak nálad n lkül is meg­nyílik a spanyolok immáron agyonreklámozott világkiállítása. Illett, de érdemes is volt Hungarioue Viatomak Sebesi Ernő április 15-iki vizitjét visszaadni. Be’ kár, hogy nem tudtuk valamikép Budapest illetékes köreit május 11-én Eperjesre csalni, nem értjük, de nem is akarjuk megérteni, hogy a Nem­zeti Színház állal harmadéve elfogadott Sebesi- darab egy vidéki város két lépés hosszú pódiu­mán tudott csak eddig részleges premierhez jutni. Jönnek és mennek, jönnek és buknak sorra dara­bok, e a Halál játék-kai még mindig folyik odaát az érthetetlen, veszedelmes játék. Lelki kincsek mily mélységes tárházában kopog­hatna müértő bányászkalapács, s fejthetné évek óta fekete gyémántok tömegét, ha az első súlyos sziklatömb nem állná a további szállításra kész anyagnak útját ott a kijárat előtt. És mégis mozog a föld ... Annyi rés mégis marad a sziklatőmb mellett, hogy Sebesi Ernő legalább talicskán elénk hord­hatja a szikrázó gyémántok százait. Vakít, ragyog, tündököl. -. S csak a bánya mélyéből tör elő a fojtott sóhaj­tás: Kisenev, Kisenev. Más: 1929 májas 19. Barcelonában ma nyitják meg a vflógkiállítást. Eperjesen ma este játszik a híres műkedvelő gárda. Junius 17-én kezdődik a csehszloi/ák osztdlysorsjátéfc 3-5ö osztályú huzdsa kiessen sorsjegyét megren- Jelni a szerencséjéről köz­ismert : llngár Bankháznál,-íosice, Malom-u. 20. 'elefon 691. Telefon 691. ■amanMnanmnaiin»!snanBMBaa Bánó Dezső és társai. Császár Imrére, a Nemzeti Színház sajnos ma már testben letört egykori nagy művészére emlé­keztet Bánó Dezső. Azaz dehogy, amint ragyogó tehetségű, fejedel­mi megjelenésű szép feleségével ott mozognak előttünk a színpadon, — ki más? — a Góth- ház&spár jut eszünkbe, s a finom háromszög kiegészítő vonala: ott Hegedűs, — itt a pompás szinészítehetség Máriássy Béla. Altruista vagyok minden lelki gyönyörben. Akár a madridi Prádo Velasquez-kincseit bámu­lom, akár a színművészet e vidékre hullott három gyöngyszemét figyelem, önkéntelenül is felszakad lelkemben a vágy: be’ kár, hogy annyian enyéim közül nem látják mindezt, nem hallják ezeket. S egyelőre nekem is várnom ell. Barcelonában ma délben megnyitották a világkiállítást, este az operában díszelőadás, XIII. Alfonz is jelen van. a páholyokban meztelen vállu, gyémánttal meg­rakott gyönyörű nők. frakkos urak, díszes kato­nák, a földszint tizenhatodik sorában enyém lett volna a tizenhetes szám, — de én Tószögi Ivánnak megígértem, hogy pünkösd vasárnapján Eperjesen leszek, s megnézem a három darabot. Először láttam, amit rendezett. Mérnök ember, körzővel, vonalzóval, logaritmussal dolgozik. Pa­píron, életben, színpadon pontos egyaránt. Utálok halmozni dicsérő szót. Ha házat építenék Eperjesen (— amint nem fogok ) hozzá siet­nék, — ma este mint rendező előtt emelek kalapot. Nem sok, — ám néha a kevesebb is — több. Bocsánat, hogy csak négyüket említem meg. Hivatottabb toll érdemük szerint majd bővebben dicsérje őket, emlékeim a múltba csalnak, nem időzhetem sokáig ma itt. Barcelonában a tizenhatodik sorban ülnék, itt a földszint első sorában váltottam jegyet. Még nem lebbent fel a függöny, még magát a függönyt bámulom. Kiesé kopott, tón szakadozott is, közepén egy számjegy: 1881, s alatta egy piciny gömbölyű kis lyuk, ezen keresztül néztük a publikumot har­mincnégy évvel ezelőtt, — ezen keresztül nézek a távol múltba ma. S elsétál előttem félszázad em­léke, múltja, — álma?, — mindene. Berzevicuy Albert a Kuzmik Zsófia. Egymást megértő finom lelkek, első találkozójuk: Eperjes, s e színpad, — hatalmas ivelésü', igazi Góthikus házaspár, — rég elkerültek innen, — great old mán — nekünk Bérezi bácsi, Albert, — a nagy­világban csak családnévén lett ismertté, — akár­csak Bismarck, Apponyi, Tisza, mondjuk Benes vagy Bethlen, — röviden csak Berzeviczy ő, — Rómában épp úgy mint Berlinben, Párisban, Lon­donban jól ismerik, — Istenem, erről a szűk kis sárosi színpadról került, lett naggyá, a nagyvilág színpadán ismertté e név ... Kissé hosszúak a felvonásközök, elmélkedésre mégis rövid, futnak a percek, alig jut idő... Ujabo korszak: Horváth Ödön és Krayxell Aranka. Fiatal jogakadémiai tanár Horváth, fiatal lány. főorvosunk szép szőke lánya volt Krayzell Aranka. „S én csak nézek szemeidbe, melyek olyan csodaszépek ...“ szavallla a daliás jogtanai' s ők is férj és feleség lettek. A második Gótih házaspár. S azután mi jöttünk, az újabb generáció, mert hihetetlen, de *gy van, m * voltnak itj«k *9 bohók, csak épp hogy belőlünk nem lett Góth házaspár. Hallgatók — nőmén non est ómen — voltunk a jogakadémián. S a városba színtársulat érkezett. Csige Böske a naiva, Hahnel Aranka drámai hősnő, a vidék Márkus Emíliája, száz diák számá­ra titkos ideál, bálványunk, szőke csoda, együtt szerepeltünk, nekem partnerem volt, emlékeim­ben szertefoszló álom, — a Belvárosi Színházban láttam viszont néhány év előtt, — komika szerepet játszott. — Emlékszik? — hogyne, próba közben azok a kedves pauzák, a szomszédos Schröpferbe tízóraira hivott meg: még meleg krémes, friss hassé, néha egy pohárka anisette, — ugye szerények voltunk?, nem voltunk drágák, hiszen, — emlékszem — egy krémes — pedig mily nagy darab volt, — öt kraj­cár volt csupán, 8 én legfeljebb kettőt ettem meg... Kósch Elemér Csige Böskének volt ábrándos lovagja, a színpadon azonban remek komikus ... Kötegszámra eltett emlékeim közül előkotorok egy sárgult szinlapot: Műkedvelői előadás. * , Bérlet szünet. VÁROSI SZÍNHÁZ Eperjesen, csütörtökön, 1895 február 14-én: Kedvezményes jegyek érvénytelenek. A joghallgatók irodalmi alapja-javára. A KÖNYVTÁRNOK Vígjáték 4 felvonásban. Irta: Moser G. Fordította: Follinus Aurél. Személyek: Marsland, földbirtokos Groseh József ui Edith, leánya Szabó Irma Harry, unokaöccse Országh-Guthi Jenő ír Macdonald Raisz Antal ur Lothair, unokaöccse Dobay István ur Webster Éva, Edith barát­nője - Hahnel Aranka Sarah, társalkodónő Mars- landnál Kantai Teréz Armadale León ) , Fischgrund Samu ur Woodfrod Patrik / uracs0 Dobay József ur Gibbson, szabó Kósch Elemér ur Dickson, Lothair gazdasszonya Tihanyi Katicza Róbert, könyvtárnok Sitrilich Béla ur John, komornyik Mars­iaménál Legem János ur Trip, hordár Kunossy Rnox ) ,, ,, Békés Grift / rendőrök Batori Egy hordár Abay Történik: az I-ső felvonás Londonban, a többi Marslandnál. Idő: Jelenkor. Páholy 4 írt. Páholyülés a tulajdon pá­holyban 1 frt. Felső páholy 2 frt. Kör­szék 1 frt. Elsőrendű zártszék 80 kr. Helyárak: Másodrendű zártszék 60 kr. Erkélyszék az első emeleten 1 frt. Erkélyszék a második emeleten 40 1 . Állóhely a második erkélyen 30 kr. Deákjegy 25 kr. Karzat 20 kr. A színház fütve van. i S ez is elmúlt, mint elmúlik minden. — ismét egy ugrás, egy hijján harmancat Írunk, — mi minden történt azóta, hány millió halott, s a kul­túra mégsem pusztult el, lángja előttünk lobog, van hál’Isten kik élesztgetik még, — utolsó fel­vonásköz, — lebben a függöny, — meglepetés: Vigszinházi milieu, finom perzsák, úri otthon, meleg tónus, — zseniális volt a rendező, — Bánó Dezsőmé feláll a kandalló mellől, Bánó Dezső be­lép, s játszik, él, — beszélni kezd a harmadik, tökéletes Góth házaspár. Az úrnapi hörmeneten hagyja el először a pápa a Vatikánt • Ráma, május 23. A lapok jelentése szerint a Szent Atya elhatározta, hogy május 30-án résztvesz a vatikáni bazilikában az ünnepé­lyes urnapi körmeneten. Az ünnepi nagymi­sét Vamrtelli bíboros mondja és annak be­fejezése után a pápa, sok egyházi méltóság- tói körülvéve, baldachin alatt viszi a szentsé­get a körmenetben. A körmenet a bazilika főoltárától elindulva, a baloldali kijáraton elhagyja a templomot és Bernini két oszlop- csarnokán halad át. A menet a bazilika lép­csőjén megáll, ahol a pápa, aki ez alkalom­mal először hagyja el gyalog a Vatikánt, anél­kül, hogy az alkalomnak olyan jelleget adna, mint amilyen 1870 előtt szokásban volt, az összegyűlt embertömegre a szentséggel ál­dást oszt. Róma., május 23. Az egyházi állam elkészí­tette azoknak a személyeknek a névsorát, akik a lateráni szerződés értelmében a Cittá dél Vaticano polgárai lesznek, összesen négyszáz emberről van szó. Közöttük van hu­szonöt bíboros, számos prelátus, a vatikáni milícia több vezérkari és törzstisztje, a jó- szágkormányzőság titkárai, a hivatalos lap igazgatója, az Osservatore Roma no igazga­tója, a Vatikán építésze, a vatikáhi könyvtár vezetője sth. 6

Next

/
Thumbnails
Contents