Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-24 / 117. (2042.) szám
2 929 máfris 24, péntekadóreform segítségével a fizetendő "annuitásokat könnyű volna a német költségvetésbe beilleszteni és mivel mindenki tudná, mi a kötelessége és mennyit kell fizetni, a birodalom csakhamar rendezett gazdasági viszonyok közé kerülne. A Vossische Zeitung szerint a jobboldal nem szívesen látná ezt a megnyugvást és a nagy koalíció uralmát és ezért mindent elkövet, hogy a megegyezést elgáncsolja. A hivatalos lapok általában rendkívül pesz- szi misztikusan Ítélik meg a helyzetet. A centrumpárti Germania például lehetetlennek tartja a megegyezést és a szociáldemokrata Vorwarts is neheztelően ir a szövetségesek telhetetlen ségéről. Föl a végső harcra! Paris, május 23. Valamennyi lap kijelenti, hagy holnap-holnapután rendkívül éPes lesz a harc a szaJcértőkonferencián a német delegátusok és a szövetségesek delegátusai között. A Petit Párisién szerint korai lenne sikert jósolni. A végső diis- kusszió a lelgfékeveszteétebb szenvedélyességgel fo|p lefolyni és senki sem tudhatja, miként végződik. A Matin szerint a legnehezebb és a legdelikátabb problémák kerülnek döntésre. Schacht és a német delegáció, úgy látszik, nem hajlandó tovább vitatkozni, holott a szövetségesek memorandumát diskussziós bázisnak kellene tekinteni. A lapok általában meg sem említik, hogy a szövetségesek memoranduma a Young-tervezet tetemes megváltoztatását jelenti. Egyedül Pentinaoc ismeri el, hogy a szövetségesek titokban változtatásokat csempésztek be az amerikai ajánlatba. A konferencia legközelebbi teljes ülését pénteken tartják meg, amikor a lapok szerint minden el fog dőlni. Voegler lemondását a francia sajtó szánt-szándékkal nem tartja jelentősnek és alig emlékezik meg róla. Véleménye szerint a lemondás teljesen mellékes esemény. A német táborban uralkodó nézeteltéréseket a lapok egyáltalában nem veszik figyelembe, ami hozzátartozik a francia taktikához, amely — mint említettük — igyekszik a Young-tervezet- be belecsempészett változtatást ártatlannak és jelentéktelennek föltüntetni. ' Mussolini Olaszország külpolitikájáról és a külföldi olaszok kötelességéről Támadások Jugoszlávia és Franciaország ellen — Esti munka a római kamarában Róma, május 23. Az olasz kamara tegnap óta üléseit este kilenc óra és éjfél között tartja, hogy a miniszterek és a képviselők napközben eleget tehessenek egyéb elfoglaltságuknak. Tegnap este a külügyi költségvetés vitájának alkalmával Fera képviselő kétségbevonta Franciaországnak azt a jogát, hogy Tuniszban különleges törvényeket alkalmazzon az idegenekre. A nemzetközi jog nem ismerhet külömbséget ember és ember között. Coselchi képviselő a háborús önkéntesek nevében hevesen megtámadta Jugoszláviát, amelynek kormánya állítólag agresszív politikát folytat és ott árt Olaszországnak, ahol csak árthat. Jugoszlávia titokban támadást készít elő Albánia és Olaszország ellen. Jugoszlávia 1927 tavasza óta egyedül Franciaországban háromszáz millió dinár értékű hadianyagot vásárolt. Fiume kikötőjét a jugoszlávok egyenesen bojkottálják és a határon állandó a torzsalkodás a jugoszláv katonák és a békés i olasz állampolgárok között. Az ülés végén Mussolini nagy beszédet mondott külpolitikájáról. Fölemlítette, hogy Olaszország nem gátolja meg a kivándorlást, de ellenőrzi azt és mindenütt biztosítani igyekszik munkásainak anyagi és erkölcsi érdekeit. A külföldi olaszok a jövőben mindenütt kénytelenek lesznek alávetni magukat Olaszország diplomáciai képviselői parancsainak, mert soha ; nem térhetnek többé vissza hazájukba. Mussolini uj törvényt dolgozott ki, amely a külföldi fasizmus helyzetét szabályozza. A külföldön sem lehet más tekintély, mint a belföldön, azaz csak az állam. A fasiszta politika egyik legnagyobb eredménye Rhodos szigetének és a környező szigeteknek állandó birtokbavétele, miután a francia kormány lemondott jogairól. A fasizmus előtti olasz kormányok egyszer s mindenkorra lemondtak a Dodekanézoszi szigetek birtokáról és hibájukat a fasizmusnak kellett jóvátenni. Jugoszláviát állandóan fWelni kell, de meg kell őrizni a nyugalmat és a hidegvért. Amikor az 1924-es baráti paktumot nem újították meg, sokan krízistől féltek. A valóságban a paktum még lejárta előtt holt betiitömeg volt és nem javított a helyzeten. Nevetséges volna olyan barátsági szerződést megújítani, amely érdemlegesen soha sem létezett. Időközben semmi nem változott. — Nyugodtan várjuk az eseményeket Nem ringatózunk illúziókban, de reméljük, hogy Jugoszlávia vezető köreiben végre megérik az őszinte olaszbarát politika megkezdésének vágya cs akkor minden rendbe jön. Olaszország mindenütt ébren vigyáz érdekeire. Az előbbi olasz kormányok nem követhettek megfelelő külpolitikát mert szervezetlenek voltak, Előbb az olasz népet kellett egységessé forrasztani, csak azután kezdhettek sikerés külügyi munkába. Ma Olaszországot tisztelik és az olasz kormány szavára mindenütt hallgatnak. A fasizmus fokozatos megerősödésével Olaszországtól a jövőben szükség esetén félni is fognak. A kamara nagy lelkesedéssel fogadta Mussolini beszédét és 279 szavazattal 3 ellenében elfogadta a külügyminisztérium költségvetését. A szocialista blokk és a katolikus pártok karöltve támadnak az agrár-iparos-demokrata blokk ellen! Az elcsüggedt City London, május 23. A párisi jóvátétel! konferencián történt legújabb kellemetlen változás Londonban komoly aggodalomra ad okot. A City köreiben csalódottan emlékeznek meg az immár hírhedtté vált francia optimizmusról, amelyet az események ismét meghazudtoltak. Voegler lemondása Londonban nem keltett föltünést, mivel az angol lapok régóta tudták, hogy a német delegáció kebelében a Young-kompromisszum elfogadásának, vagy el nem fogadásának kérdésében komoly nézeteltérés uralkodik. A Daily Telegraph vezércikkében kijelenti, hegy Voegler lemondása komoly ve- szedeJmet jelent ée miaga után vonhatja az egész német delegáció összeomlását. Németország azonban nem szabotálhatja a konferenciát, mert az eredménytelenség százszorta többet ártana a birodalomnak, mint a szövetségeseknek. Prága, május 23. A csehszlovák sajtó a legutóbbi napokban élénken foglalkozik a pártok nagy blokkjainak kialakulásával. Egyes lapok szerint a parlament képe a jövőben három nagy blokk jegyében fog kialakulni az agrár-iparos-demokrata, a katolikus és a szocialista pártcsoportoknak blokkokba való szövetkezésével. Ezek a kombinációk azonban egyelőre nem jutottak túl a hírlapi találgatások határain. Jellemző azonban, hogy egyes lapok már a három reménybeli blokk egymáshoz való viszonyáról Írnak, ügy tüntetik fel az agrár-iparos-demokrata blokkot, mint a leendő centrumot, mely a maga számbeli ereje s programjának és taktikájának mérsékeltebb alakja révén a mindenkori kormány- többségek magva lesz. E szerint a felfogás szerint a három blokk közül ax agrár-iparos blokk a helyzet adottságaihoz mérten hol a katolikus, hol a szocialista blokkhoz fog közeledni ée a kettő köziül az egyikkel váltogatva fog majd alkotni kormánytöbbséget és alakit kormányt. A már létező agrár-iparos-demokrata blokk sajtója arról vél tudni, hogy a félig kész szocialista és a most propagált katolikus blokk már előre kölcsönösen kíméli egymást agitációiban és mindkettőjük gzervezkedése elsősorban az agrár-iparosdemokrata blokk ellen irányul. A Pozsonyban megjelenő nemzeti demokrata Národni Dennik többek között a következőket Írja: — A szocialistáknak a katolikus pártokhoz való közeledése mind élesebb körvonalakban látható. A néppártiak határozottan örülnek annak, hogy a nemzeti szocialisták az agrárpárt rovására élénkebb szervezkedési tevékenységet fejtenek ki Szlovenszkón. A szlovák néppártiak még sohasem beszéltek oly kíméletesen a vörös szocialistákról, mint ez alkalommal. A másik oldalon a szocialisták abbahagyták a ludákok támadását s támadásukat az agrárpárt ellen összpontosítják. Csűrik cseh néppárti képviselő a morvaországi Sedinben tartott népgyülésen nyíltan hangoztatta, hogy elérkesett aa ideje annak, amikor a katolikusoknak együtt kell dolgosniok a szocialistákkal. Hogy a Národni Dennik állításában van némi igazság, látható abból, hogyan Ítéli meg a szlovák néppárt Benes pártjának szlovenszkói terjeszkedését, A néppártiak ugyanis a nemzeti szocialisták szlovenszkói „betörését" magukra nézve nem tartják katasztrofális jelenség- j lista szervezkedés elsősorban az agráriusok ellen irányul. Az agrárpárt szlovák frakciójában ugyanis Hodzsa távozása óta meglehetős tájékozatlanság és stagnálás uralkodik. A legutóbbi napokban egyenesen szakadás tünetei vehetők észre az agrárpárthoz tartozó evangélikus körökben. Mint már jelentettük, az északszlovenszkói evangélikus papság jelentékeny része az egyházi bíróság elé kívánja állítani Csobrda liptói esperest, az agrárpárt egyik főkorifeusát, mivel az esperes hivatali hatalmát állítólag politikai agitációkra használta föl. A néppártiak becslése szerint az agrárpárt tért vészit az evangélikus falvakban, melyek lelkészei egyrészt a szlovák nemzeti párthoz, másrészt a cseh nemzeti szocialistákhoz (?) hajlanak. Szerintük az agrárpárt főleg a városokban fog nagy veszteségeket szenvedni, ahol ugyanis a városi elemeket Benes pártja fogja elhódítani tőlük. Ezt az utóbbi feltevést az agrárpárt! Slovensky Dennik is megengedi, amikor konstatálja, hogy a nemzeti szocialisták főleg a szlovenszkói városokra vetik ki hálójukat, de az agrárlap szerint itt a nemzeti szocialisták, a szociáldemokrata párt és a kommunisták nek s megállapítják, hogy a nemzeti szocia-1 rovására fognak terjeszkednL A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS 30 Meg akarta jegyezni, hogy a mérnök tulajdonképpen hazudott, amikor azt mondta, hogy az ajtó be van zárva, de ezt a megjegyzést inkább elhallgatta, hogy csak mielőbb az utcára kerülhessen. — Pardon, a csokrot it felejetette — jegyezte meg a féri. — Köszönöm, — szólt Lucy zavartan, s megint magába fojtotta a megjegyzést, hogy a virágcsokrot banalitásnak tartja, pláne egy ilyen „modern embertől". Zavarában kezet nyújtott neki. A férfi lassan meghajolt s ajkához akarta emelni a kezét. Lucy azonban erőteljesen biztos kézszoritással eftihári tóttá a mozdulatot. Egymás szemébe néztek. Két nyílt, bátor tekintet. A kézfogásnál a két arc mintha egy milliméternyire egymásfelé hajolt volna. Mikor Lucy kifordult az ajtón, a férfinek az volt az érzése, mintha Lucy fölfelé vetett pillantása hasonló lett volna ahhoz a fejtar- táshoz, mikor a nő az ajkát csókra nyújtja. Az autó a kapu előtt állt. A ködben alig két lépésre lehetett látni. Lucy beült a gépkocsiba. A soffőr sokáig bajlódott, a motorral, amig begyújtott és berregésbe hozta. Lucy meglepetve vette észre, hogy az ülésről felkelt és eltávozott. Ugyanakkor azonban a gépkocsi megindult magától és nyugodt menettel jobbra-bálra kanyarodott, a köd bebu rkolt utcákon. Lucy a fülében hallotta dobogni a szivét. Fűvel len hangot nem mert kiejteni. Eszébe jutott minapi alma, hogy egy rabló a soffőr- je helyébe ijlt, elkezdett vágtatni vele s ő nem tudott sem kiáltani, sem kiugratni, fcs ugyanaz az arc. Ez az ébrenlét is most olyan álomszerű. Mennyi sok rejtély bogozódik körülötte három nap óta. Minden elfogódottsága dacára a nagy ködben igyekezett pontosan az emlékezetébe vésni, amit az útból meg lehetett Jegyezni. Egy-egy sarkot, egy-egy cégtáblát. És főleg az irányt. Közben ezer gondolat cikázott át agyán. Utólag vette csak észre, hányszor egész mást lehetett volna mondania, mint amit mondott. De a férfi határozottsága, az szerelte le. Bosszantotta, hogy esetleg az az ember gyámoltalannak gondolja. Erőteljesebben kellett volna visszaverni. Fölháboritó, hogy az az ember bélopózott a legintimebb dolgaiba. Mint egy tolvaj. Mint egy bandita. Arcul- csapást érdemelt volna. Pofont. Szemtelen. A belső izgalomtól reszketett. De most már késő erről ábrándozni — gondolta. — Mért nem akkor mondta a talpraesett választ, amikor lehetett és kellett volna? Érezte, hogy ma először hagyta esetbe a talpraesettsége. Szégyelte magát. Az autó a Hillington-Streteen a Byrd-pa- lota előtt állt meg. Lucy sietve ugrott ki belőle. uan vesz ez a fráter annyi szemtelen hátorszontlátásra I — suttogta egy titokzatos hang. Mintha kísértetek csápjai üldöznék, úgy szaladt föl ívucy a szobájába. LUCY SEMLEGESSÉGET VÁLLAL —• Mit. csinálna most más a helyemen? — tette föl magának hidegen a kérdést, amikor kissé magához tért. Más leány biztosan sírva fakadna tanácstalanságában. Ezt Lucy Byrd nem fogja tenni. Egy tény: ez a barbár vérig sértette. Hon- ! rablólovag. Carvon csrpa gyöngédség. Ez can-1 ságot: úgy kezelni őt, mini. holmi reklám-1 babái KezköaBH hodini üzletkötéshez, ős niégi \ ''hozzá olyan magától értetődő fölényeskedéssel. Ilyet vele szemben még senki nem merészelt megengedni magának. Ennek az embernek meg kéne mutatni. Meg is fogja mutatni. Tán azt hiszi ez a barbár, hogy egy angol lánnyal úgy lehet bánni, ahogy ott keleten szokás? No ezt meg fogja keserűim. Carvon Az egészen más. Lovagias ur. Ez: rablólovag Carvon csuka gyöngédség. Ez csupa briganti durvaság. Carvon úgy viselkedik, mint a testvér. Ez, mint egy aszfaltbetyár. Fölfuvalkodott férfivad. Az ilyen szép pimasz fenevadat meg kell szelídíteni, nevetségessé tenni, kigunyodni, megalázni. De mivel is állhatna bosszút rajta: Följelenteni? Becsuknák lopásért. Az nemtelen basszál volna. Nem, ilyet még egy utolsó férfi sem követne el. Biztosan azért merte elárulni a nevét. Mert tudta, mert számított arra, hogy egy nő szánalomból sem árulná el. Ez is csak puszta saámitás nála. Selleynek hívják. Angol névnek is egészen szép. Aztán kár is volna egy csínyért nagyon véres bosszút ál- lani rajta. Elvégre gyönyörű az , amit alkotott. Ha igaz. A Nibelung-f él isteneik mesevilágát varázsolta a földre. A láthatatlan köpeny mondája. Az óterit-anyagból való ruha. Ez még Carvon találmányánál is különb. Nagyabb alkotás, mint a rádió. Ilyen zseninek aljasság volna gáncsot vetni. Mit tegyen? Legjobb lesz azonnal fölkeresni Eddyt s tőle kérni tanácsot. El kell mondania mindent. Hiszen már az is cinkosság, hogy megőrzi közös titkát ezzel a szép arcátlan férfival. Még falán dicsekedni fog imgánaik ez a török azzal a tudattal, hogy közős titkuk van. Ezt az előnyt nem fogja megkapni. Eddy már asszony, tehát tanácsot fog tudni adni egy ilyen férfivad ellen. De Eddy? Eddy mégis veszedelmes fecsegő. Eddy mindenl elmond az urának. Hogy még Hűit,' i • :n ‘jheljn li ill mi lörlént. — nem, azt nem lehet. Amit Eddy tud, az Harry révén a vezérkar is nyomban megtudja Nem. Ezt másnak nem szabad elmondania. Becsengette a szobaleányt. — Atyám már elment? — Már közel egy órája. — Nem kérdett semmit? — Nem, csak aztán, a minisztériumból telefonon. — Mit akart? — Csak Miss Lucyt kereste. — Köszönöm. Fölhívta atyját. — Most értesültem, hogy a nyakékje elveszett — szólt Byrd. — Úgy hallom Pearcy embere már jó nyomon van. — Nem Papa, a Pearcy embere rossz nyomon lehet, mert a nyakék már a kezemben van. — Hogyan került meg? — Nagyon egyszerűen. Most délután sétáltam s mire visszajöttem, már a szobámban találtam. — Akkor ne nyúljon hozzá, hagyja érintetlen, amíg Pearcy embere meg nem vizsgálja. Biztosan találni fog rajta ujjlenyomatokat, az nagyon fontos. Egyébként mi újság? — Semmi, Papa— Köszönöm, Lucy. — Jó napot Papa! Letette a telefonkagylót. Besietett kis toaIel (szobájába. — Ez az ember azt kívánta, hogy holmi üzeneteket adjak ál — gondolta magában. — Üzenetvivőnek és tanúnak akart fölhasználni. Ezért kellett; engem kíméletlenül háromszor halálra rémíteni. És a fürdősze Iámba betolakodnia. Ha jő gyerek lennék, most megk'iiném neki. Segítenék neki, hogy sikerüljön amit akar. De én nem akarok jó lenni és nem akarok neki segíteni. mm***
