Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-24 / 117. (2042.) szám
3 1329 májú* 24, péntek. „Magyarország büszke nemzeti érzésére, de nem vad soviniszta s nem akar botszuáU és hódité háborút** i Bethlen István gráf vezércikke egy német napilapban A Rostodkor Anzeigerben Bethlen István gráf vezércikket irt Nacionalizmus és kozmo- politiamaxs címmel. A magyar miniszterelnök cikkéiben a következőket írja: A nemzet és a nemzeti érzés —«Egy pásztor, egy nyáj a földön, — mondja a biblia. Olyan állapot ez, amelytől, sajnos, még nagyon messze vagyunk. Az emberiség még nemzetekre van felosztva és ezért egész természetes, hogy az egyes nemzetek tagjaiban megvan az együvé tartozás érzése és hogy a közös érdekek bizonyos elkülönüléshez vezetnek. A nyelvi és történelmi fejlődés évezredek folyamán a történ elem előtti időkben fellépő el válás ztódást rendkívül kiélesitette. Még az Amerikai Egyesült Államokban is ismerik a nemzeti érzést azok a polgárok, akiket nem évszázados tradíció forrasztott egyibe. Az amerikai egész biztosan sokkal nagyobb bizalommal tekint honfitársaira, mint az európaiakra. Amig a világ államokra van osztva, addig nem fog az emberekben kialudni a velükszül etett nemzeti érzés. Addig, amíg nem akad nemzet, amely céljainak mindenáron való keresztülvitelével más nemzetek belső békéjét zavarja, addig én ezt a helyzetet nem tartom egészségtelennek. Abban a pillanatban azonban, amikor nemzeti kívánságok és törekvések gyakorlatilag más nemzeteket hátrányos helyzetbe juttatnak, s a nyugalomnak és békének vége van: a szóbanforgó nemzetet káros nyugtalanságokozónak kell tekinteni. Pompás például szolgálhat az a bánásmód, amelyet Németországgal és Magyarországgal szemben más országok tanúsítottak. Magyarország átformálása a békeszerződések által fényes bizonyíték arra, hogy az általános igazságérzet milyen keveset számit a pillanatnyi politikai érdekekkel szemben. A feldarabolás előtti Magyarország földrajzi és gazdasági egységet képezett. Az ország minden lakosa öntudatos polgára volt az országnak. Az együvétartozás érzését évszázados tradíciók erősítették. Természetesen a lakosság egy része fajilag más országok polgárságával volt összekötve, mint például Romániáéval, de ezeknek a száma még az elszakított részekben sem túlságosan nagy. Ha népszavazás volna... A békeszerződések 3,500.000 magyart idegen uralom alá helyeztek. Tipikus példája ez annak, hogyan lehet semmibe venni az igazság és az önkormányzati jog alapelveit. Csak a nemzet maga dönthet a sorsa felett. Egész bizonyos vagyok abban, hogy a béke- szeződések által újonnan csoportosított népek legnagyobb része népszavazás alkalmával egész másképpen határozna hovatartozó- sága felől,' mint ahogy Versaillesben, Trianonban és St. Germainban történt. Magyarországnak megvan a nemzeti érzése és a nemzeti büszkesége. De nem vad soviniszta és nem hordozza magában uj, bosszú^ ló és hóditő háborúk csiráit. A magyarok biz- nak abban, hogy idők folyamán az igazság még győzni fog. Nem beszélünk háborúról, hanem megelégszünk azzal a tudattal, hogy az igazság szelleme előbb vagy később a világ közvéleményét és a napi politikát is a mi részünkre hódítja. Természetesen nem lehetne azt mondani, hogy a nacionalizmus az, amely a népek egyesülésének egyedüli eszköze. Mindenesetre' a nacionalizmus addig, amig nem túlságosan erős, semmiesetre sem akadályozza meg a népek egyesülését. Kozmopolitizmus és nacionalizmus ma már nem állnak ellenségesen egymással szemben, mert a nagy nemzeti államok a történelmi fejlődés folyamán természetszerűleg átalakulnak nagyobb egységekké. Az első történelmi fejlődési fokozat a városközösség volt, amelyet a kis állam és később a nemzeti állam váltott fel. Nem látjuk be, hogy ez a fejlődés miért állna meg ezen a ponton? Magyarország a KSzépeuröpai Egyesült Államokban ' A brit, birodalom például már régen szét- repesztette a nemzeti állam keretét. Éppen úgy az összes többi államok ki fognak terebélyesedni a nacionalizmus szűk fogalmából. Nekünk még hozzá kell idomulnunk ehhez a fejlődéshez, éppen úgy, ahogy ezeréves történelmünk minden más átalakulásához hozzáidomultunk. Hiszen Magyarország egykor olyan nagy államalakulatnak volt a tagja, mint az osztrák-magyar monarchia, amelyben több nemzeti állam élt békességben egymással. Ahogy 1 hozzáidomultunk az osztrák-magyar monarchiához, úgy jó éreznénk magunkat a Középeurópai Egyesült Államok tagjaiként addig, amig nem fogja senkisem megBudapest, május 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Zaleski lengyel külügyminiszter tegnap délután a Ritz-szál- lóban fogadta a sajtó képviselőit. Csáky István gróf, a külügyminisztérium sajtó-osztályának helyettes vezetője mutatta be a megjelent hírlapírókat, akiknek soraiban ott voltak a budapesti napilapok munkatársain kívül a nagy külföldi lapok budapesti szerkesztői is. Zaleski külügyminiszter a tea-asztalok mellé invitálta vendégeit s teázás közben elbeszélgetett a sajtó képvislőivel. Beszélgetés közben szóbakerült a magyar-francia és a magyar-román viszony is. Zaleski a hozzáintézett kérdésekre a következőkben válaszolt: — Magyarország és Franciaország nem szorulnak harmadik hatalom közvetítésére, hogy egymáshoz közeledjenek. Ennek a két országnak a közeledését a magam részéről nagy örömmel látnám, ugyanígy legnagyobb örömömre szolgálna, ha Magyarország és Románia között is minél jobb viszony fejlődne ki. A beszélgetés során felvetődött az a kérdés, hogy milyen viszonyban áll Lengyelország a kisantánttal. Zaleski külügyminiszter igen határozottan, minden egyes szavát külön hangsúlyozva, igy válaszolt: — A kisantánt országaival külömbözö viszonyban vadunk. Romániával szerződésünk van, Csehszlovákiával jó szomszédi viszonyban vagyunk, amit igyekszünk ápolni, Jugoszláviához pedig a baráti viszony szálai fűznek, amelyeket a közös szláv származás érzése csak erősít. Arra a kérdésre, hogy elégségesnek tartja-e azt a kereskedelmi szerződést, amelyet Lengyelország tavaly novemberben Magyarországgal együtt aláirt, a lengyel külügyminiszter ezeket válaszolta: — A magyar-lengyel kereskedelmi szerződés olyan keretek között mozog, hogy nagy kilátásokkal kecsegtethet. A lengyel-német viszonnyal kapcsolatban a kisebbségi kérdésről is beszélt Zaleski és ezeket mondotta: — Lengyelország nemzetiségi kisebbségei között első helyen az ukránok állanak, azután következnek számszerint a németek. — Lengyelország mindent elkövet, hogy a kisebbségek nyelvi és kulturális integritásukat megőrizzék és csak azt kívánja részükről, hogy a lengyel állammal szemben lojálisak legyenek. A parlamentáris rendszerről és a fasizmussal kapcsolatban Zaleski ezeket mondotta: — Nem lehet egy ország metódusait a másikba átplántálni. Minden országnak más a fejlődése és éppen Magyarország a parlamentarizmus klasszikus hazája. Magyarországon a parlamentarizmus szálai a messzi múltba nyúlnak vissza. Zaleski délután hat órakor megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. A külügyminiszter és kísérete a szobor talpazatára lengyel nemzeti színekkel díszített hatalmas babér koszorút helyezett el. Budapest, május 23. (Budapesti szerkesztőségünk íelefonjelentése.) Zaleski külügyminiszter ma reggel Varsóba utazott. Az állomáson búcsúztatására megjelent Walko Lajos külügyminiszter, bárcziházi Bárczy István államtitkár, Belitska Sándor varsói magyar követ, a budapesti lengyel követség tisztviselői, valamint több előkelő személyiség. Zaleski elutazása előtt hálásan megköszönte azt a páratlanul meleg fogadtatást, amelyben Budapesten részesítették. Diplomáciai körökben az a hir terjedt el, 'és függetlenségünket elhagyjuk. Ez mind azonban még a távoli idők kérdése. Csak azít érdekes megállapítani, hogy éppen azok, akik most nacionalista túlkapásokkal vádolnak, régebben ?.z osztrák-magyar monarchiával szemben maguk is soviniszta-nacionalista érzéseket tápláltak. A békeszerződések által megalkotott helyzet a háború előttihez viszonyítva határozott visszaesést jelent. A régebbi birtokelosztás sokkal inkább Európa normális fejlődését szolgálta. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Ausztria-Magyarországon minden belhogy Zaleski elhalasztja a legközelebbi jövőre tervezett bukaresti útját és Bukarestbe csak az ősz folyamán fog elmenni. Zaleski e hó végén Bukarestbe utazik Varsó, május 23. Zaleski külügyminiszter ma visszautazik Varsóba. Május utolsó napjaiban a lengyel külügyminiszter valószínűleg Romániába utazik, ahol politikai természetű megbeszéléseken kívül Románia és Lengyelország közös gazdasági problémáit is meg fogja beszélni. Dewey, Lengyelország amerikai pénzügyi tanácsadója már e napokban Bukarestbe utazott, hogy előkészítse Zaloski megérkezését. A két állam közötti pénzügyi tárgyalások irányáról és terveiről a közvélemény egyelőre semmit sem tud. Lengyel sajtókommentérok Varsó, május 23. Mint ismeretes, Bethlen magyar miniszterelnök nyilvánosan fölszólította a Budapesten időző Zaleskit, hogy Lengyelország váH'alja a közvetítő szerepet Budapest és Páris között. A lengyel sajtó ezt a tervet ugyan nagy érdeklődéssel figyeli és önérzetesen tudomásul veszi, de a legtöbb lap kommentárja mégis tartózkodó és fölsorolja a terv útjában álló jelentős nehézségeket. A konzervatív Dwien Polskié véleménye szerint Magyarország és Franciaország közelediétssének egyetlen föltétele az 1919-es és 1920-as békeszerződések föntartás nélküli elismerése. fls olasz-lengyel-magyar blokk Bécs, május 23. A Neue Freie Presse budapesti tudósítója Zaleski tegnapi sajtónyilatkozataival kapcsolatosan újból bejelenti, hogy Középeurópában alakulóban van az olasz-magyar-lengyel blokk, amely minden tekintetben ellensúlyozni fogja a kisantant tevékenységét. Zaleski nyilatkozott a tudósítónak és kijelentette, hogy Lengyelország közvetítő szerepéről Franciaország és Magyarország között nem lehet szó, mert Magyarország Franciaországgal közvetlenül is érintkezésbe léphet. Lesújtó cseh vélemény Benes külpolitikájáról Prága, május 23. A csehszlovák sajté tartózkodóan regisztrálja Zaleski lengyel külügyminiszternek budapesti látogatásával kapcsolatos külföldi sajtóvélemónyeket. Egyedül a Vecerni List foglalkozik a témával behatóan s a Neue Freue Presse tegnapi közléséhez a következő kommentárt fűzi: — Mint általánosan ismeretes, Benes Lengyelországnak a kisantanthoz való viszonyát minidig úgy jellemezte, hogy Lengyelország és a kisantant kooperálnak egymással. Lengyelország és Magyarország tüntető budapesti tanácskozása kétségtelen sikere Mussolini diplomáciájának. A kisantant és vele együtt Csehszlovákia is egyre nagyobb és nagyobb elszigeteltségbe jut. Nem csodálható, hogy az ntfóbbi időben már a külügyminiszterünknek és a köztársaság elnökének szájából is elhangzanak nyilatkozatok a Magyarország felé eső határaink kiigazításáról. Külpolitikai súlyúnk az utóbbi években állandóan esik. Ehhez hozzájárul még a rossz kereskedelmi politikánk s kivitelünk csökkeső kérdést mindig igazságosan és megnyugtatóan mtéziek el. Az ideális állam Az én szememben Svájc az ideális állam, amelyben senki sem törődik honfitársa nyelvéve. A németül, olaszul és franciául beszélő svájciak egyenjogúságban élnek egymással, mindegyikük számára vannak iskolák, a hatóságok mindig a közi ót tartják szem előtt, anélkül, hogy az egyik ' agy a másik népességi részt előyinben részesítenék. Az erélyi példa bebizonyítja, hogy a svájci szisztéma más államokban is nagyon jól felhasználható. Erdélyben három nemzetiség évszázadok óta tökéletes egyetértésben él együtt: a német, a magyar, a román és a szász máig is meg tudta őrizni nemzeti tulajdonságait és fejleszteni tudta saját kultúráját Úgy a szász földművesek és gyárimul kasok, mint a müveit osztályok keveredés né'kül éltek évszadokon át. A nemzeti jelleg megőrzése nem hátráltatja a nemzetek kölcsönös egymáshoz való közeledését. A nemes nacionalizmus sokkal inkább ösztökélő erő minden nép legjobb erőinek kiképzésére és igy sokban az emberi kultúra előrehaladását szolgálja. nése. Nem kívánjuk különösebben kommentálni a külföldi lapok rólunk való véleményét, nehogy azt mondhassák rólunk, hogy ezt Benes elleni személyi elfogultságból tesszük, mindössze arra mutatunk rá, hogy Csehszlovákia tekintélye külföldön általában csökkent, amiért a kormánytöbbség valamennyi pártját felelőssé tesszük, mert ezek akár kényelemből, akár gyengeségből nem merik külpolitikánk kurzusát szabályszerű kritika alá fogni. Az angol cukor- és gomb-vámok bevezetéséhez hozzájárul az, hogy Németországgal való kereskedelmi szerződésünk sincs elintézve. Schachtnak a Csehszlovákia részéről fizetendő reparációkról szóló nyilatkozatai, meg a budapesti lengyel-magyar tüntető nyilatkozatok: külpolitikánk utolsó éveinek szomorú gyümölcsei. Borsky külpolitikai horoszkópja A Národni Politika vezetőcikkében Borsky a következőleg interpretálja Lengyelország és Magyarország közeledését: — A legutóbbi két nap alatt több nyilatkozat hangzott el a nemzetközi politikában. Nevezetesen Oroszország nevében Rykov úgy nyilatkozott Lengyelországról, hogy a moszkvai lengyel követ nyomban elhagyta a diplomáciai páholyt. Ugyanakkor a lengyel külügyminiszter visszaadta a magyar külügyminiszternek két évvel ezelőtt tett varsói látogatását. Egyidejűleg hire jött egy francia lap meglepő tartalmú interjújának Bethlen gróf magyar miniszterelnökkel. Ugyanebben az időpontban a kisantant konferenciája Bel- grádban a három év előtt kötött szövetségi szerződéseket további időre hosszabbította meg. Magától értetődik, hogy ezek a tények többé-kevésbbé merész megfontolások és kombinációk tárgyát képezik és pedig úgy az egyes tények magukban, mint pedig egymáshoz való viszonyukban. A lengyel külügyiminiszter magyarországi látogatását ugyanabban az időpontban, amikor Belgrádban a kisantant konferenciája ülésezik, a lengyel lapok különféleképp kommentálják, a bécsi lapok pedig úgy értelmezik, mint a kisantant- ra mért csapást, mint Lengyelország elhajlását Franciaországtól és az Olaszországtól képviselt orientáció felé való fordulását. Viszont a kombinációkkal szemben áil Bethlen interjúja, mely Franciaországgal kokettál és Lengyelország közvetítésére számit a kisantant, illetve Franciaország és Románia fölé. S ezek mellé a kombinációk mellé sorakozik Rykov nyilatkozata: „Ha Lengyelország viszályt akar Szovjetoroszországgal, mondja meg őszintén. Állunk elébe1-' — amit a szov- jetképviiseiet tapsa követett, mire a lengyel követ állítólag elhagyta a termet. És végül ott van Benes belgrádi nyilatkozata: ,Lengyelországhoz való viszonyunk épp olyan őszinte, mint a kisantant viszonya a többi szövetséges álLamhoz.“ Ha ezen i megnyilatkozásokat közös nevezőre akarjuk hozni, akkor ez, úgy látszik, Lengyelország, illetve Lengyelország keleti politikája. Lengyelország mindenütt szövetségest keres Szovjetoroszország ellen, ahol ilyet csak találhat. Miután nyugati politikájában az egyik hatalmi csoportra támaszkodik, keleti politikájához a másik hatalmi csoportot szeretné megnyerni. Nem szorítkozva csupán az egyik csoport szövetségére, a másik esetre a másik csoportot szeretné megnyerni szövetségeséül. Lengyelország, mint Franciaország és Románia szövetségese, a továbbiakban Olaszország és Magyar- ország támogatását igyekszik elérni. A jövő megmutatja, sikerül-e ez Varsónak, vagy pedig kénytelen lesz választani a két csoport 'között. 'kísérelni, hogy a nemzeti tulajdonságainkat Zaleski elhalasztja bukaresti átlát? A lengyel külügyminiszter elutazása előtt nyilatkozott a budapesti sajtónak
