Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-23 / 116. (2041.) szám
TJ^CAI-MacAaR- HtRIíAP 1929 niijus 58, e*üt8rtt)lt, „ Újdonsült villa-tu örömeik és — Komoly válasz a Tichy Kálmán tréfás cikkére — Uagrár, május 22. A Prágai Magyar Hírlap május 17-ről keltezett számában Tichy Kálmán, a minden művészeti tudományok doktora, a Kebelbei Kálmány, aki — mert nem tud könyökölni — ma is Rozsnyón várja az érvényesülés olajággal közeledő galambját e nagy vízözön, után, cikket irt, tréfás cikket irt a Kazinczy- Társaság magyar íróinak ajándékozott kassai bankói villáról, meg azon néhányakról, akik évek óta csöndben, de dolgoznak. Engedtessék meg nekem, hogy e cikkel, ezzel a tréfás, de annál komolyabb magot rejlő közleménnyel kapcsolatban komoly választ adjak Tichy Kálmánnak. És pedig itt, a Prágai Magyar Hírlap hasábjain, amely egyedül hivatott arra, hogy közös fóruma legyen minden csehszlovákiai magyaroknak. Újságíró is vagyok, tehát csak röviden: A ma Szlovensítkőnak és Ruszinszkóuak nevezett területen akadt pár év előtt egy fehér holló: Körmendy-Ékes Lajos volt képviselő, aki arra gondolt, hogy a magyar irók és költők is csak emberek, sokszor igen kifáradt és nagyon is pihenésre szoruló emberek. Többször méltatott nemes, emberbaráli gesztussal ajándékozta oda a magyar íróknak és költőknek a kassai Bankón lévő villáját üdülőhely céljaira. Ezért, a nemes, emberbaráti gesztusáért kalapot kell emelni előtte, már azért is, meri e hosszú fiz esztendő alatt egyetlen egy ember volt ő, aki a politikán kívül arra is gondolt. hogy vannak a magyar nemzeti erőknek más hasznos tényezői is a politikusokon kivül: az irók és költők, akiknek munkája rendkívül fontos és értékes. Nem akar ez sem szemrehányás, sem dicsekvés lenni, hanem rideg megállapítás. Nem is a jelen, de a jövő számára. Nem is azért, mintha Körmendy-Ékes Lajos érdemeit akarnók ezzel gyarapítani, hanem azért, meri konzerválni szeretnék. Mert van ebben a Körmendy-féle gesztusban valami a kezdeményező figyelmeztetésből: ime, igy is kell cselekedni; nem csak úgy... Nem is tudom, hány éve annak, hogy ez az ajándékozás megtörtént. Annakidején ez a gondolat igen tetszett. A politikusok közül például elsőnek Árky Ákos, a ruszinszkói. őslakos párt volt elnöke, fogta föl a gesztus (jelentőségét és úgy pénzáldozattal, mint utánjárással, minden erejéből azon volt, hogy ezt. a villát valóban a szlovenszkói és ruszin- ezkói magyar irók és költők igazi üdülőhelyévé tegye. Nem szorul rá Árky Ákos, bogy e helyen az ő érdemeit méltassam. Csupán azért említettem meg nevét, mivel ő az utolsó, akiről tudom, hogy ebben a humánus ügyben valamit is tett volna. Hogy azonban félreértés ne essék, nem is azt kívánom én, hogy a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar Íróknak ezt az üdülőtelepéi Csizi jód Sbrőm fürdő | kérjen prospektust Fürőöigazgatósdg, Csizfürőö, 5!ou. J * kat, (amely egyébként nálunk minden betegse- gélyzőpénztári tagnak kijár) éppen csak a /politikusok segítsenek hivatásának átadni. Oh, nem! Az én akkori elgondolásom egy kicsit „szakmabeli11 volt. Egy kicsit regényes. Én úgy gondoltam el, hogy ha mi, irók és költők, egy szép napon megírjuk az újságban, hogy: Halló, ti, magyar társadalom, hölgyek , és urak, van itt Szlovenszkón és Ruszinszkón egy tucat ágrólszakadt Író és költő, aki egy novelláért maximálisan 50 koronát, egy versért meg 30 koronát kap, tehát az ébenhalás- ihoz sokat, de az életbemnaradáshoz keveset; hogy hát ennek a tucat írónak és költőnek ' kassai üdülőtelepét rendezzétek be! Jöjjetek ti butorgyárosok és adjatok egy pár ágyat és szekrényt és széket; jerlek, ti sodronygyárosok és tegyetek ezekbe az ágyakba sodronyokat! Lányok és asszonyok, varrjatok párnahuzatokat és hímezzetek függönyt az ablakra! Cserép- és téglagyárosok, adjatok pár száz cserepet, hogy ne folyjék be a villába az esővíz; gazdasszonyok, küldjétek fazekakat, hogy főzhessenek nekünk, tányérokat, hogy legyen miből ennünk, kanalat, kést, villát, virágot az ablakokba, kézimunkát a kanapéra, befőttet a kamarába, szeretetet és (jóérzést a falak közé, szóval mindent, mindent azért a sok szépért, gyönyörködtetőért, amit a fi íróitok és költőitek nyújtanak nektek, a saját vérük árán ... Mondom, igv gondoltam. Egy kicsit, regényesen gondoltam. Elfeledtem, hogy nekünk nincs Baumgarlenünk, nincs Vigyazónk, nincsenek mecénásaink, meri mi a nagy magyar kulturegységnek egy rubrikézatlan függvénye vagyunk itt, magunkrahagyottan, egy- rriástmarón, elkeseredetten, nagyotakarón, d< erőtlenül, de fogcsikörgatón, mintha egy <•11 ki szigetén laknánk itt és arról lenne szó, k: eszi el másiktól az utolsó falat kenyeret. Szóval regénybe illő dolgokat gondoltam el / <; gondolataimmal, mint afféle újságíró is, eldicflekedtem. Ámde hamarosan megjártam. A Magyar Újságírók Szindikátusának pozsonyi választmányi ülésén véletlenül szóba hoztam ezt a mi szívügyünket. Két perc alatt leli ütöttek. Azt mondták, hogy az szégyen és lealázó az írókra és költőkre nézve, ha egy ilyen üdülőtelep berendezését „közadakozásból", úgyszólván „koldulás" utján akarják összehozni. A reális újságírói ész és elmélet alaposan rácáfolt az én regényekben élő fantáziámra. Ugyan, hogy is gondolhattam egy pillanatig is azt, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón csak öt. fillért is ád valaki erre a célra? Ugyan, hogy is gondolhattam arra, hogy itt női és leányszakosztályok, egyesületek, kultúrkörök, avagy más, a kultúrával kapcsolatot föntarfó egyletek csak egy fillért is adnak a magyar irók és költők üdülőtelepének berendezéséhez? ... Ismétlem, a pozsonyi realitás annyira lelo- hasztotta az én bolond idealizmusomat, hogy elvesztettem hitemet abban, miszerint a Körmendy-Ékes Lajos nagylelkű adományának valaha is hasznát vehessük és ott fáradt, zaklatott idegeinket kipihentethessük... Ezért irom e sorokat tehát, hogy igazoljam magam Tichy Kálmán és a P. M. H. olvasó- közönsége előtt: a hitemet elvesztettem s azt csak a szlovenszkói és ruszinszkói magyar társadalom mindezekre rácáfoló adakozó kedve adhatja vissza! Kívánom, hogy ugv legyen! Rácz Pál. London, május közepe. Közel ötévi együtt]ét után épp oly csendesen és minden különösebb izgalom nélkül, mint amilyen egész élele volt, feloszlott az angol parlament g ezzel hivatalosan is kezdetét vette a legerősebb választási küzdelmek egyike, amil az angol parlamentarizmus hosszú t ö rtéi telin éhei i laki Ihatnak. A feloszlott parlamentet máris „a hosszú pár la ment" történelmi niegjelen Résével ruházta fel az angol történet Írás, mert Anglia j n oder n 1 ö rt éneimében ez volt az egyetlen országgyiilcs, amely a rendelkezésre álló törvényes időtartamnak leijes kihasználásával és ,,természetes halállal" múlt ki, hogy átadja helyét utódjának, — amelynek összetételét ugyan még teljes homály fedi, abban azonban előre is megegyeznek az ösz- szes pártok politikusai, hogy bármily miniszterelnök vezetése alatt üljön is az össze, élete sokkal izgalmasabb és eseményekben gazdagabb lesz, mint elődjéé volt. Hogy a kimúlt konzervatív parlament valóban nem tudta megnyerni még Anglia kon- zervativ közvéleményének rokonszénről és elismerését sem, azt mutatja az a. hideg és az. elégületlenségel nem is rejtő hang, amellyel a konzervatív sajtó legtekintélyesebb orgánumai is az elismerés minden szava nélkül búcsúztatják az ötéves konzervatív rezsimet. Érdekes a Timesnek az a megállapítása, hogy „a konzervatív kormány uralmának lehcleí- leusége és hibái főleg a túlságosan nagy kormánypárti többségnek tulajdonithatók, mert. ez tette unalmassá a parlamentet és minden elhatározást, és akciói nélkülözővé a kormányzat munkáját". Évszázados ceremóniák a lordok házában A parlament, feloszlatása természetesen az angol parlament megszokott, festőién romantikus ünnepélyessége között ment végbe. Ennek évszázadok óta fennálló tradicionális külsőségei bizonyára épp igy fenn fognak maradni akkor is, ha az e külsőségek mögött meghúzódó lényeg már teljesen átalakul is- A feloszlatási aktus, mint minden olyan közjogi cselekmény, amely a korona hatalmával történik, a lordok házában játszódott le. Ez azonban korántsem a képviselőház alárendeltségét jelenti, sőt ellenkezőleg, éppen az angol népképviseletnek a királyi hatalomtól való teljes függetlenségét jelképezi. A király vagy az ő hatalmának képviselői ugyanis — a miniszterek a néptől nyerik hatalmukat — hivatalos minőségben nem tehetik be lábukat a parlament üléstermébe cs ha a király, amint ez az angol történelem folyamán egyetlen egyszer, IV. Henrik esetében megtörtént, mégis megkísérelné a belépést, úgy bármelyik képviselőnek jogában áll orra előtt becsapni a Ház hatalmas ajtaját, sőt ha keli, ellene a fegyveres őrség segítségét is igénybe venni. De ugyanez történik a királyi hatalom képviselőivel szemben is és amikor a Black Rod, a királyi küldönc a király üzenetével megjelent „a hü alsóbb rendek" gyűlés terme előtt, a népképviselet e szimbolikus hatalmának jelképezésére az ő orra előtt is becsapták a parlament üléstermének ajtaját és csak háromszori kopogtatása s az azt követő alázatos kérelem után nyert bebocsátást IV. Gyöirgy király fekete térdnadrágós hírnöke, hogy miután lépésről-lépésre való mély s bármely balét! áncosnak dicsőségére váló pukkedlizés után elérkezett a speaker széke elé, előadja megbízatását, amely szerint őfelsége ünnepélyes üzenetének meghallgatását kéri, hogy az ő „faithfuil comnionth‘!-jai fáradjanak át a lordok magas házába. Kis cukorgyári tisztviselőből a király személyének helyettesítője . • • A lordok házában felállított két trónszéik előtt ott ültek fekete és skarlát selyem díszükben, fehér parókájukban a királyt képviselő lord Hailsham, — egy évvel ezelőtt Sir Douglas Hogg néven még London egyik leghíresebb ügyvédje, aki a vidéki tani tó fiának a cukorgyári hivataloskodáson, tőzsdei ügynök ösködésen, majd ügyvédségen keresztül lord kancellárrá s a király szeméi yenek helyettesitőjévé való emelkedése beszédes szimbóluma a modern Anglia demokratikus szellemének — és négy társa, lord Hailshammel együtt véletlenül mindnyájan skótok, ezzel is igazolva a született angolok keserű panaszait, hogy ennek az élelmes népnek a fiai lassanként kisajátítják maguknak egész Angliát és Anglia mindkét házának törvényhozói előtt most megkezdődött először is f az elmúlt időszakban hozott törvények szén tesitése. A király külön köszönetét mond az akóháznak, hogy az állami kiadások megszavazásával — Uloyd George emlékezetes törvénye óta ebbe a lordoknak nincs beleszólása — biztosi tolták az állam ügyeinek zavartalan menetét, azután pedig a kópvisolöház egyik hivatalnoka felolvassa az elfogadott törvények címeit, amire a korona egyik hivatalnoka az ősi norman-f randa nyelvén válaszol: „A király akarja". „A szavazati jog kiterjesztése" — „Le roi le veult". „A willesdeni csatornázás" — „Le roi le veull". „A házassági korhatár felemelése" — Le roi le veult" — hangzik egymásután vagy százszor. Ennek befejeztével azután a lord kancellár olvassa fel a király elnapoló üze<- netét, ami után a. képviselők visszatérnek a parlament üléstermébe. ahol azonban az elnök jeléül annak, hogy a parlament már nem ülésezik, nem foglalhatja el az elnöki emelvényt, hanem csak az emelvény lépcsőjén állva búcsúzik el a parlament tagjaitól, akik között legelőször is „A képviselőhöz atyja", a 81 éves s ma is hivatásos újságíró, 0‘Comior, akit toiószékében hoztak he az ülésre és aki tanúja volt egy félévszázad ösz- szes parlamentjei születésének és halálának, szorít kezet, a speaker re 1, — alki falén az egyetlen nyugodt tagja az egész társaságnak, mert hála a parlamentáris tradícióknak, amelyek szerint az elnökkel szemben nem szokás ellenjelöltet állítani a választásoknál, ö lesz az egyetlen képviselő, aki harc nélkül jut ismét nz óhajtott mandátum birtokába. — elvonulásánál felhangzó s természetesen magát Raldwint és a kormány többi tagjait sem kim ólő, „Reméljük, nem jön többé visz- sza" kiáltás. Az utolsó képviselők elvonulása után azután utoljára s bizonyára épp ezért még hangosabban hangzott szerle a folyósokon az őrök minden ülést befejező kiáltása: „Ki akar hazamenni?" Mint. a parlament egyéb évszázados tradíciói, ez a ma már teljesen indokolatlan kiáltás is fen marad i még abból az időből, amikor London uecáin a sötétség és az utonállók miatt oly veszedelmes volt a járás, hogy a rendszerint késő este végződő ülések után külön fegyveres őrségek kísérték haza a parlament tagjait. A mostani parlamentből előreláthatóan kimaradó képviselők nagy számára való tekintette] egyébként érdekes mozgalom indult meg a képviselők között, amely a volt képviselők eddig élvezett jogainak kiterjesztésére irányul. Az eddigi szokás az volt, hogy a volt képviselők szabadon bejárhattak ugyan a folyosóikra, azonban a parlament éttermébe, vagy társalgóiba már csak aktív képviselők kíséretében léphettek be. Noha ezt a kíséretet természetszerűleg nem volt nehéz megszerezni, most mégis erős mozgalom indult meg ezeknek a korlátozásoknak beszüntetésére. A miniszterelnök felesége készen a húrc De nemcsak a parlamentben, hanem a miniszterelnök és a pénzügyminsizter egymással szomszédos híres Downing Street-i házaiban is megindult a nagytakarítás és készülődés — az esetleges hurcolkodásra. Ezt a két házat az állam bocsátja az illető miniszterek rendelkezésére, akik ugyan bért nem fizetnek, azonban amellett, hogy a fűtés, világítás, állami és községi adó magukat a minisztereket terheli, a takarékos állam- kincstár poutosan bekasszálja a rajtuk „bu- törkoptatás" címén a bútorok becsértélvének hét százalékát is, a kiköltözéskor pedig emellett még a nagyobb rongálások, vagy edény- törések lelkiismeretesen felbecsült értékét. És míg Bakiwin és Churchill az országot járják, hogy felvilágosítsák a népet arról, hogy mily káros lenne az országra, ha nekik ki kellene költözködniük öt év óta elfoglalt lakásaikból s egyben bizalommal hirdetik is, hogy ennek szükségessége nem fog bekövetkezni, addig Mrs. Baldwin cs Mrs. Churchill szor- gal in a san n a gy tak a vitán a K, mert hát mégsem lehet tudni, hogy ... már pedig, ha azt még el is lehet viselni, hogy a miniszterelnököt és pénzügyminisztert megvádolják azzal, hogy- elhanyagolták az ország dolgát s azt rendetlenségben hagyták vissza maguk után, azt már igazán nem lehet megengedni, hogy esolleg Miss. MacDonuld 'vagy Mrs. Snowden a miniszteri paloták állapotáról mondjanak ilyen lesújtó bírálatot. Kiss Ferenc. „Reméljük, nem jön többé vissza" A többiek arcán viszont, ott ül az aggodalom érzése, hogy vájjon a mostani búcsúzós után lesz-e még visszatérés... A nagyon kevés kivétellel igen erős harcok elölt álló konzervatív képviselők idegességét pedig csak még jobban növeli a minden kétes pozíciójú „jelölt" — mert a feloszlatás pillanatában megszűnik a képviselők képviselői jellege is Megbízásból eladok cs parcellázok birtokol több helyen Érdeklődők forduljanak Vaskó Nitra Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Késes Hét Gazdajy tartalommal jelenik mcjf minden csütörtökön Romantikus külsőségek és patinás szokások között oszlatták fel az angol parlamentet Rideg búcsúztatás a sajtéban — A királyi küldönc orra előtt becsapják a parlament kapuit — Szimbolikus őrségek a képviselők hazakisérésére — Mrs. Baldwin és Mrs. Churchill nagytaharitanak — 4
