Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-19 / 114. (2039.) szám
1989 májfns 19, ra^ámap. Kisemberek összekuporgatott ezresei úsztak et az Ungár-banhház négymilliós csalárd bukásában Nem lehet szanálni az összeomlott bankházat? — Ungár lakásáról mindent elvittek a végrehajtók — Hová tűnt a négymillió korona ? Pozsony, május 18. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A pozsonyi Ungár- bankház csalárd bukásával kapcsolatban a büntető följelentések még mindig nem értek véget. Tegnap este újabb tiz följelentés érkezett a rendőrségre, ma délelőtt pedig hét, úgyhogy eddig összesen 34 bűnvádi följelentést tettek Ungár Salamon ellen sikkasztás, sorsjegycsalás, váltóhamisítás és egyéb, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmények miatt. A rendőrségen Korányi Tibor rendőrfogalmazó, a rendőrbiztosságon pedig Maszarovics rendőrfogalmzó csak az Ungár-üggyel foglalkoznak. A rendőrigazgatóság eddig mindössze három följelentést továbbított az ügyészségnek. Az Ungár-ügy referense az ügyészségen Scholtz dr. államügyész. Ungár Salamon sorozatos csalásának, sikkasztásának és okirat- hamisitásának nagyobbrészt kis egzisztenciák estek áldozatul s ma még egyáltalában nem lehet megállapítani a kár végleges összegét, annyi azonban máris bizonyos, hogy az Ungár-bankkáz passzívuma meghaladja a négymillió koronát. A károsulták viharos értekezletet tartottak A károsultak tegnap este héttől kilencig értekezletet tartottak, amelyet Schwarz Gyula dr., az egyik károsult ügyvédje vezetett. Az értekezlet mindvégig igen viharos volt. Ungár Salamon védője, Tomaschoff Bertalan dr. pozsonyi ügyvéd azt indítványozta a károsultaknak, hogy vonják vissza bűnvádi feljelentéseiket s azután szanálni fogják az Ungár-bankházat. Schwarz Gyula dr. a károsultak nevében azonban kijelentette, hogy a bűnvádi följelentések visszavonása lehetetlen, mert Ungár olyan perfid csalásokat követett el, hogy a bank szanálásáról beszélni sem lehet. Ungár az utóbbi időben, amikor már tudta, hogy a hullámok összecsapnak a feje fölött, rendszeresen folytatta csalásait, igy forgalombahozott olyan váltókat, amelyek már lejártak. A károsultak mindamellett nem hoztak tegnap végleges döntést, hanem elhatározták, hogy fölkeresik a Leszámítoló és Kereskedelmi Bank vezérigazgatóját, Gestettner országos képviselőtestületi tagot és kérdést intéznek hozzá, hogy miképpen lehetne az Ungár-bankházat szanálni. Egy küldöttség meg is jelent ma Gestettner vezérigazgatónál, de Gestettner munkatársunk értesülése szerint elzárkózott a szanálási akciótól. Bedő aligazgató kijelentette, hogy a Leszámítoló Bank nem hajlandó szanálni Ungár pénzügyleteit, mert ahol nincsen pénz, ott nincs is mit szanálni. Két ágy és egy gyermekszoba- berendezés maradt csak Ungár lakásán Ungár Salamon Hosszu-uccai lakásán csak két kis leánya és a szakácsnő tartózkodik, mert Ungár feleségét, született Rubinstein Ellát anélkül, hogy férje letartóztatásáról értesítették volna, elszállították sógornőjének a lakására. A lakásban a gyerekszobán kívül csak két ágy maradt, mert a többit a végrehajtó lefoglalta és még a tegnapi nap folyamán el is szállította. Ungár Salamon a legtöbb csalást a sorsjegyekkel követte el. Ha valaki egy nála vásárolt sorsjegyen nagyobb összeget nyert, úgy a nyereménynek csak igen kis részét fizette ki készpénzben, a nyeremény többi részére pedig Ungár-féle betétkönyvet adott. Ha az utolsó sorshúzás előtt valaki 100 korona névértékű sorsjegyet vett, Ungár a sorsjegyért 200 koronát számított. Ilyen kis csalásokkal akarta bukását megakadályozni, vagy legalább is elodázni. Kisemberek elveszett vagyonkájukat siratják A károsultak, mint már említettük, nagyobbrészt kisemberek. Ungár Salamon még házi alkalmazottait sem kímélte, igy Pénzes Gizella szakácsnőtől 6000 koronát csalt ki. A károsultak között szerepel Rieder János háztulajdonos, aki 270.000 korona elsikkasz- tásért tett följelentést, Kostka József nyugalmazott állami vasúti felügyelő pedig 88.000 korona elsikkasztásért, Vass Ferenc pozsonyi kereskedő 110.000 koronás kölcsönt kért Ungár Salamontól, aki azt meg is szerezte oly módon, hogy a kölcsönt Vass Ferenc házára bekcbelez- tette, de készpénzben csak 33.000 koronát adott át Vassnak. Simkovics Sándor városi alkalmazott 7000 koronával károsodott, Szatrapa József irodatiszt sorsjegycsalásokért tett följelentést, Szutorisz Júlia 1000 és Tót Katalin 10.500 korona sikkasztásért jelentette föl Ungárt. Kerényi Józsefnek, a bankház pénzbeszedőjének 1800 koronás kaucióját sikkasztotta el. Hollósi Jusztina 30.000 korona, Liskai Anna 700 korona, Weiss Sári 3300 koronás károsodást jelentett be a rendőrségen. A följelentéseknek se vége, se hossza s a szerencsétlen emberek, akiket Ungár lelkiismeretlen csalásaival, sikkasztásaival tönkretett, most sírva kérik az ügyvédeket, hogy segítsenek rajtuk. Tekintettel arra, hogy az Ungár-bankházban semmiféle vagyont nem találtak, most az irányban folyik a vizsgálat, vájjon Ungár Salamon nem külföldre szállitotta-e az elsikkasztott pénzeket? A Sírnék aktuálisnak tartja a szlovák-magyar kiegyezést A Hlinka-párt hivatalos lapjának érdekes állásfoglalása Az orosz kérdésről is fognak tárgyalni a kisantant belgrádi konferenciáján Páris, május 18. A Petit Párisién utazó riportere, aki jelenleg Belgrádiban tartózkodik, egyik cikkében foglalkozik az e napokban kezdődő kisantantkonferenciával és azt Írja többek között, hogy ezen a konferencián a kisantantot gazdasági vonatkozásban is meg akarják erősíteni. Azonkivül az orosz 'kérdéssel is foglalkozni fognak. A kisantant- államok álláspontja ebben a kérdésben nem egységes. Tekintettel azonban arra, hogy úgy Németországnak, mint Franciaországnak és Lengyelországnak is Moszkvában képviselete van és bizonyos közeledés vehető észre Oroszország felé Anglia részéről is, a kisantant ebből a szempontból akarja most belgrádi (konferenciáján az orosz kérdést megvizsgálni Prága, május 18. A szlovák néppárt hivatalos lapja], a Slovák, igen érdekes vezércikkben ir a szilovák-®iagyar viszony rendezésének kérdéséről A vezércikk többek között ezeket mondja: „Tudatában kell lennünk annak, hogy abban a pillanatban, a/mikor állást foglaltunk bármely Ihatárrevizió ellen és megesküszünk arra1, hogy egy talpalatnyi földet, egyetlen magyar eleven lelket sem engedünk át a mostani Magyarországinak, — tulajdonképpen abba a helyzetbe jutunk, amely egyenesen kényszerít bennünket arra, hogy magyarajka polgártársainkkal mo- dus vivendit találjunk azon célból, hogy . államunkhoz fűzzük és lojális, megelégedett polgárokká tegyük őket. Kötelességünk, ha valóban konszolidálni akarjuk ezt az államot, a külföldi magyar propaganda kezéből kiütni a hatékony fegyvert és lehetetlenné tenni azlt, hogy szlovenszkói magyarok a népszó vétség különböző bizottságainak ajtaja előtt kilincseljenek. A szlovenszkói magyarok mai mentalitása, amennyiben a magyar képviselők beszédeiből és lapjaiból (főleg a Prágai Magyar Hírlapból és a Hir adóból) ítéljük meg, ellenséges (?) ezzel az állammal szemben. Az említett újságok olvasói — több tízezer olvasóról van szó — egyenesen kényszerülve vannak a külföldi eseményeket figyelni, amelyekről a'lapok frissen és terjedelmesen referálnak és egyáltalán nem kísérhetik figyelemmel államunk ügyeit és a belföldi eseményeket. Az intelligens magyar tekintete tehát kifelé, államunk határai mögé irányul és kalandosan akad meg olyan külföldi jelenségeken, amelyek fejlődésétől vár valamit. El lehet azért mondani, hogy ha a csehszlovákiai sajtó valamelyik része, úgy éppen .a magyar sajtó függ a legkevésbé össze olvasórétegeinek reális 'életével és a legkevésbé tükrözteti viissza magyar népünk tömegeinek gondolkozását. Ez a nép pedig, akár a szántóföldön, akár a gyárban, magánhivatalokban és áillamhiva- talokban is dolgozik, éppen úgy küzd ezerféle nehézségekkel, mint ahogyan a szlovák vagy cseh egyénnek is küzdenie kell. Ennek a népnek meg vannak a maga filozófiája, a maga érdekei és vágyai, amelyeket eddig egyetlen magyar párt sem tudott becsületesen kifejezni, vagy a kifejezetteket teljesíteni. A szlovenszkói országos közigazgatásnak bevezetésével e tekintetben is sok történt, amennyiben a magyaroknak lehetővé tétetett, hogy megszövegezzék pozitív programjukat és részt vegyenek a konszolidációs munkában. El kell ismernünk, hogy a magyar pártoknak a pozsonyi országos képviselőtestületben ülő képviselői ismételjen bizonyságot tettek a valamennyi kormánypárttal való békés együttműködés mellett, , hogy a szükebb hazájukat, Szlovenszkói illető ügyekhez kialakították viszonyukat és pedig annak ellenére, hogy Ivánkát dr. államférfiu- hoz nem méltón és semmiképpen sem ildomosán provokálta őket é skétségtelenül jó szándékaiban kételkedett. Miután Szlovenszkó legnagyobb pártja, a szlovák néppárt nyomOtfüioifii-iódkuráSc kérjen prospektust fc | | Fiirdőigazgatóság Csizfiirdö j bán ott helyben és újságjaiban is élesen elitélte Ivánka provokációját, hinni lehet, hogy a magyar lelkek konszolidációja hosszú időre biztosítva van. De Slovenská Krajina és Slovenská Kraji- na ügyei nem képezhetik a szlovák vagy ma- I gyár polgár érdeklődésének egyetlen és végső tárgyát. Érdeklődni kell az osszál!a mi ügyek iránt is, amelyek elvégre erősen kihatnak az emberekre és a rezsimre és Slovenská Krajina egész politikai, szociaális, gazdasági és kulturális összetételére. A hatmilliós cseh nép nem félt a németéivel való kiegyezéstől. Jellemző, hogy ez a megegyezés éppen akkor történt, amidőn egyáltalában nem volt biztosítva azon föltételek elfogadása, amelyeket a szlovák néppártnak a kormányba való belépésénél tettek. Ebből a sietségből valami keserű mellékiz maradt meg, hogy tudniillik a csehek a saját országrészeit és népeik érdekében a németek segítségével akarják hegemóniájukat biztosítani a köztársaságban és esetleg a szlovákok ellen is. A cseheknek a németekkel szemben folytatott eljárásukból parancsként következik, hogy mi, a két milliós nép, is (kiegyezzünk magyarjainkkal. Az országos politikában ez a viszony már jó utón halad, szükséges még rendezni az üsszállami politikában is, annál inkább, mert a magyar nép (hangsúlyozzuk: nép és nem néhány át nem orientálódott vezére) értékes államalkotó elem. A szlovenszkói magyar ember, aki ismeri a fegyelmet, tiszteli a hatóságot é< lelkiismeretesen dolgozik, teljes figyelmünket érdemli ki és teljes segítségünket ahhoz, hogy itt, ebben a mi államunkban, amely az ő állama is, ne érezze magát másodrendű vagy harmadrendű állampolgárként. Ellenkezőleg be kell látnia azt a folyton bebizonyuló tényt, hogy ennek az államnak az erősítésével saját faját is erősíti, amelynek minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy itt éljen és lelkileg-testileg felvirágozzék.” A cikk azután rámutat arra, hogy Hodzsa agrárpártja ügyetlenül fogott hozzá a magyar kérdés rendezéséhez, majd rátér arra, hogy „a politikai levegő tisztul, és nem vagyunk mesz- szire az igazságtól, amidőn azt állítjuk, hogy elkövetkezett a pszichológiai pillanat, amit ki kellett várni, hogy a szlovák-magyar problémát és rajta keresztül a csehszlovák-magyar problémát sikeresen meg lehessen oldani. A kezdeményezés a Hlinka-párt kezében van, amely azáltal, hogy politikájával és szervezeteivel nem hatolt bele a magyar vidékekre, ebben az esetben is világosan tanujelét adta azon álláspontjának, hogy a szlovákot csak szlovák és a magyart csak magyar páTt képviselje. A néppártnak a két fennálló magyar párttal való politikai megbeszéléseinek a megindításához az összállami katolikus blokk realizálása fog alkalmid szolgálni. Lehet, hogy ezek a megbeszélések nem fognak teljes sikerre vezetni, ha megfontoljuk, hogy Szent-Ivány 5 képviselőjéből 3 protestáns. De nem szabad elfelejteni, hogy a magyarok túlnyomó többsége római katolikus és hogy ezt a többséget kell megnyerni a pozitív és államalkotó politika számára nem csupán saját érdekében, hanem államérdekből is.“ A cikk oda konkludál, hogy nemcsak a bel-, hanem a külpolitikában is a megelégedett csehszlovákiai magyar polgár csak emelné a köztársaság tekintélyét, amely igy klasszikus példáját adná annak, hogy hogyan kell a nemzeti kérdéseket megoldani. A figyelemre méltó cikkre érdemleges válaszunkat rövidesen megadjuk. Elitélték a kassai vasút- igazgatóság panamázó tisztviselőit Kassa, május 18. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai kerületi bíróság ma tárgyalta a kassai vasutigazgatóság néhány tisztviselőjének ismert panama ügyét. A kassai vasutigazgatóság adóügyi alosztályán történtek a panamák, ahol az alkalmazottak fizetéséből a jövedelmi adóra szóló levonásokat eszközölték. Egyes alkalmazottaknak adótúlfizetés címén kisebb-nagyobb összegeket téritett vissza az államvasut és a kerületi bíróság előtt vádlottként szereplő kassai vasúti tisztviselők visszaéléseiket oly módon követték el, hogy nagyobb összegeket utaltattak adóvisszatérités címén az egyes vasúti alkalmazottaknak, mint amennyi őket jogosan megillette volna, a fölösleget pedig maguk között osztották széjjel. A vasúti kincstár kára az ügyből kifolyólag több százezer koronát tett ki. A kassai kerületi bíróság mai Ítéletével Obraz László vasúti biztost 27 rendbeli csalás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért őt kétévi börtönre Ítélte, Hackel Emil irodatisztet kilenc rendbeli csalás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért 18 havi börtönnel sújtotta. Klouda János főellenőrt és Bcnes Frigyes szu- csányi állomásfőnököt bizonyítékok hiányában felmentette. Turek Henrik iglói vonaívezető és Pálmai Jenő vonatvezető ellen az eljárás megszűntetését rendelte el. A bíróság envbitő körülménynek vette a vádlottak beismerését és különösen a vasutigazgatóság- nak azt az érthetetlen eljárását, hogy Patlejch személyében, aki az ügy kipattanásakor önmaga vetett véget életének, olyan egyént állított az egyik legfontosabb ügyosztály élére, akinek büntetett, előéletéről tudomással bírt. Az Ítélet kihirdetése után az államügyész háromnapi gondolkodási időt kórt, mig a két elitéit vádlott az ítélet ellen felebbezctt. 7
