Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-19 / 114. (2039.) szám
8 1929 májne 19, Taaáfp&p. WCM’AWitoHlKIíi® A reklám elutasítása a reklám szolgálatában TÖRTÉNELMI HAZUGSÁG! Ha a XIX. század nagy európai könyvtáraiapitásaitól eltekintünk, akkor a világhistóriának eddig legnagyobb könyvtára, az egykor nagyhirti alexandriai könyvtár volt, amelyet á fáraók késői utódja, II. Pt-olemaios alapított az atyja alatt ösz- szegyüjfcöt-t 50.000 kötetnyi kéziratból. Krisztus előtt félévszázaddal görög, római, hindu és egyiptomi kéziratokból itt már 700.000 kötetnyi anyag volt együtt s a könyvtár a királyi palota szerves alkotórésze volt. A római kultúra hírnöke, Juliue Caesar volt az, aki ekkoriban megtámadta az egyiptomi kikötővárost, azt felgyújtotta s a gyö- györü nagy könyvtár majdnem teljesen leégett. El sem is igen képzelhető, mennyivel tökéletesebb lenne a képünk az emberiség szellemi fejlődéséről, ha ez a szerencsétlenség el nem következik. A leégett könyvtár pótlására azután Marcus Antonius, aki tudvalevőleg szerelmes volt Kleopátra alexandriai királynőbe, a leghíresebb kisázsiai könyvtárat, a pergamonit hozatta el Alexandriába s ekkor újra a régi nagyságát érte el ez a könyvanyag. Csak a gyakorlati oktatás céljaira valami 49.000 kötet állott itt az Írástudók rendelkezésére. Négyszáz év múlva az alexandriai egyiptusiak Szera- pis-ünnopet ültek, mire az ottani keresztények, Theophilos érsek vezetése alatt megrohanták az ősi könyvtár épületét és tövig égették azt. Ez a nyers történelmi igazság, amely a maga korában persze dicsőségszámba ment, amelyről azonban későbbi, kulturáltabb korok ugv érezték, hogy itt valami súlyos kulturbüntény történt, amelyért a felelősséget illenék valaki másra áthárítani. Igv született meg a XIII, században egy legenda az alexandriai könyvtár pusztulásáról, amely ha nem is felel meg a históriai valóságnak, viszont megvan az az előnye, hogy rendkívül csattanóé formában örökíti meg a kuiturbarbárságnak ezt az örökké szégyenletes tényét. Ez a legenda, amelynek egy Bar-Hebraeus nevű örmény iró a szerzője, azt mondja, hogy Omár kalifa főhadve- zére, Arnru, 640 december 21-én vette be Alexán- driát. Amrunak volt egy Johannes Philoponos nevű görög bölcselő barátja s ennek akarta volna a könyvtárat odaajándékozni. Előbb azonban kö- teles-ségszerüen jelentést tett a dologról Omár kalifának, aki ezt a nevezetes választ adta légyen: — Vagy azt tartalmazzák azok a könyvek, ami amúgy is benne van az Alkoránban s akkor úgyis haszontalanok, vagy pedig más van bennök, akkor pedig károsak! S erre azután kiadta volna a rendeletet, hogy a könyvtárat el kell égetni. Bar-Hebraeus részleteken is elmesél, hogy Alexandria 4000 fürdőjét hat hónapon keresztül hogy fütötték a nagynevű könyvtár köteteivel. Ezzel szemben bebizonyított tény bz, hogy Amru elfoglalta ugyan a várost, adót is rótt ki rá, de semmihez hozzá sem nyúlt; az is tény, hogy Philoponos már jóval Alexandria bevétele előtt elhunyt. Arra azonban jó volt ez a legenda, hogy az embereket megtanította arra eszmélniük, mi lenne akkor, ha netán egy újabb ilyen legendabeli kalifa törne rá a világra és az egy Alkoránon kívül minden más könyvet elégettetne. Számtalanszor próbálkoztak meg azóta régibb és újabb időkben, hogy összeállítsák annak a néhány könyvnek a listáját, amelyet ilyen elemi katasztrófából meg kellene feltétlenül menteni, az emberiség újabb Al- koránjává tenni. A Dante-'kiadó vállalkozott erre a nagy megEgy hir\detésset vezércikkben foglalkozik a N ewyork-Times. Nem mindennapi jelenség. A N ewyork-Timomek ebben az esetben igaza van. Az a hirdetés, amelyet a cezércikk- iró méMat és széUében-hosszában pertraktál, a találékonyság netovábbja: nem is hirdetés, nem is reklám már, hanem szinte etilmi kérdés, lelkiismereti értékmérő és hattármegál- lapitó ténykedés. » A Hai'rods cég, London egyik legnagyobb áruháza, B>ernard Shawhoz, II. G. Wellshez és ArnoM Benetthez, tehát a hárem leghíresebb angol íróhoz fordult azzal az érdekes, de a mai hereskedelmi-iróvilágban nem meglepő ajánlattal, hogy a három ur írjon egy-egy kis méltatást az áruház számára. Nem éppen az áruházról, nem is a Harrods cégről, Isten ments'', ilyet írótól és még hozzá Shawtól, Wells töl, Bemeitől igazára nem merne senki követelni. írjanak valamiről, ami bár nem kimondottam, de mégis összefügg az áruház fogalmával és bár Isten ments', mégis a Harrods cég szolgálatába állítható irás. A három nagyfejü elutasHoMa ezt az inszi- nuációt. Benett azt irta, hogy alaposan meg- h ámyla-vetette a cég javaslatát, mnelyből mégis az tűnik ki, hogy reklámod kér tőle. Bár maga választhatja a témát, dicsérhet és leránthat, mégsem irhát például Laokoon problémájáról a képzőművészetben, hanem arról, hogy a Han'ods-cég szervezői, technikusai, festői és szobrászai olyat produkálnak, ami a Laokoon-problémát teljesen feleslegessé teszi, sőt tulajdonképpen minden problémát és minden agyviviszekciát, mert a Horrods-áruház minden elképzelést felülmúló szervezettsége az összes problémát zseniálisan megoldotta: Hamlettól az óceánrepülésig. Bár ö, Benett, végtelenül szereti és csodálja az áruházakat és gigantikus fejlődésüknek szívből örül, sőt regényt is irt az áruházról, a kért reklámcikket nem írja meg. Nem azért utasítja vissza az ajánlatot, mintha erkölcstelennek tartaná. Erre semmi oka sincs. Egyetlen ok tai'tja vissza öt a cikk megírásától és pedig az, hogy az angol nép még nem érett meg arra, hogy egy nagynevű iró gondolást, óriási világirodalmi ismereteket és kifinomult ízlést követelő feladatra: negyven kötetben összegyűjtötte a világirodalomnak azokat a remekműveit, amelyek a modern ember szellemi poggyászához tartoznak s amelyek nélkül a mai emberiség szellemiségét lehetetlen lenne az utókornak körülírnia. „Halhatatlan Könyvekének nevezte el ezt a sorozatot, amelyben valóban ott találjuk a mai világirodalom minden múlhatatlan remekét. Az illető írók névsora bizonyítja leginkább ennek az állításnak igaz voltát. Ott találjuk Barbusse, Bul- wer, Daunet, Dickens, Dorgeles, Gebineau. Gogoly, Hermant, Victor Hugó, Pierre Loti, Emil Ludwig, meglepő ténykedését helyesen, méltányolja. Az irodalomban határozottam uj műfaj lenne a reklámcikk. S a közönséget minden uj megbotránkoztatja. Benett nem akar az uj műfaj megteremtője lenni, nem akarja vállalni az ódiumot. Ezért utasítja vissza a cég különben tiszteletreméltó ajánlatát. H. G. Wells, az utópista, realisztikusan válaszol a cégnek. Egyébb munkákon dolgozik és igen kevés ideje van. Bér a cégnek igazat ad abban, hogy az iró mint iró az irodalmi megírás és stílus szakembere és igy joggal követelhető tőle, hogy mutassa meg végre, hogyan Kell a legjobb reklámokat megfogalmazni, Wells mégis azt válaszolja, hogy eddig minden iró nagy tamtönak, prófétának gondolta magát és ez a meggyőződése szent. Lehet, hogy ez holnap már nem lesz divat, ma még az és mindaddig, amig ez igy van, az iró nem irhát reklámcikkei. Fiattal korában hosszú évekig ianonc volt és sokat állt a bolti asztal mögött. Kedvenc alakja a tanonc. Fog is még róla és az áruházról írni, el is fog menni a Harrods céghez, hogy tanulmányozza a szervezést, de nem fog ezért pénzt elfogadni. Ezért neon Írhatja meg a kért cikket. Georges Bemard Shaw újabban felvett szokása szerint fecseg. Nincs semmi elvi kifogása az ilyen cikkek megírása ellen. Minden reklám. Ha 6, Shaw, egy darabjának a plakátjára kétezer aranyat áldozna és a képzőművészeti akadémia legnevesebb festőjével készíttetné el, ez a darab bemutatójának valóban használna és az Akadémiának nem lehetne kifogása a dolog ellen. Ha azonban Erskine urnák, London legelső kritikusának azt üzenné, hogy abban az esetben, ha a legújabb Shaw-darabról irt kedvező bírálatát, reklámcélból sokszorosittatni óhajtja és ezért neki ötszáz fontot fizet, nagyon feltehető, hogy Erskine ur vagy egyáltalában neon fogja onegirni a kritikát, vagy le fogja a darabot rántani. Az íróval ugyanígy áll a dolog: az iró nem állhat a reklám szolgálatába. Ha ezt neki, vagy H. G. Wellsnek ajánlják, ugyanúgy azt ajánlhatják a canterbury érseknek, hogy egy magas összegre kiálUtott csekk Thomas Mann, Meredith Prus, Remarque, Renan, Reymont, Romain Rollánd, Strindberg. Turge- nyev, Wassermann nevét s mindezeken kívül közöttük szerepel a világháború utáni magyarságnak tragikus nagy regényírója, Szántó György is. aki méltó utódja a nagy magyar regényiró-triáEz- nak és legteljesedettebben fejezi ki a mai magyarság világhistóriai elhivatottságát. Bízvást elmondhatjuk, hogy ezeknek a neveknek mindegyike méltó arra, hogy valami nagy ka taklizmosz esetén is a megmentendő könyvek sorába tartozzék. Mai nemzedékünk „halhatatlan11 lelkiségét és értékét joggal képviselik. uasLt'smm ellenében legközelebbi prédikációjában ajánlja a hívőknek eme botgyár, vagy ama cipőgyár elsőrangú készítményeit megvásárlásra. | * A három nagy iró ezt a választ adta • Harrods cég ajánlatára. MiUads, a francia impresszionizmus egyik legnagyobb festője másként cselekedett. Egy szappangyár az akkor hírneve tetőfokán álló MiUaisíöl nagy pénzen megvásárolt egy képet, amely egy kisfiút ábrázol, amint szappanbuborékokat fuj. Ez volt Millais egyik leghíresebb képe. A cég a festményt sokszorosította és reklámcélokra használta fel. Az akadémiai körök meg voltak botránkozva. Millais azonban mit sem törődött az egész dologgal. A re^ám- nik ugyanis óriási hatása volt, nemcsak a szappancégnek hozott nagy hasznot, hanem —- Millaisnek is. * Ez a történeti anekdóta árulja el, hogy a Harrods-cég sikertelen reklámpályázatának csattanó befejezése mögött micsoda kulisszatitkok állnak. A cég ugyanis kibérelte a N ewyork-Times vasárnapi három oldalát, egy-egy oldalra egy-egy angol iró karakterisztikus fejét klisiroztatta és a fejek alá har talmas betűkkel a három elutasító szöveget, így történt, hogy bár Shaw, Benett és Wells elutasították a cég ajánlatát, mégis a reklám szolgálatába álltak, sőt ilyen formában hatható mbbrn, mintha az ajánlatot elfogadták volna. A Harrods-áruház a három legnagyobb angol iró irodalom- és reklámvitájának a központjában!---------A szöveg fölé klisirozott f ej maga mintha beleegyezést bólintana. A trükk sikerült. „ Kinek a trükkje? A cégé, az íróké, vagy a kettő együtt működött? A cég trükkje egyszerű, értehtő: „az elutasított reklám, mint a legjobb reklám“ jelszóval felhasználta a három nagy nevet. De a három iró? Ahelyett, hogy egyszerűen azt írták volna, hogy nem irrnk reklámot, oldalakon keresztül kifejtik az elutasítás okait és bár nem Írnak az áruházról és a Harrods cégről, mégis imák az áruházról, sőt a Harrods cégről is, a kitűnő szervezettségről, az áruház hatalmas személyzetéről, mindrorról, amiről — nem akarnak imi, mert: ,/tz iró nem állhat a reklám szolgálatában.“ , A Harrods-cég mindenesetre megkapta ad, amire szüksége volt: zsenális reklámötlet. . A három nagy: Shaw, Wells, Benett szintén megkapta a magáét: zseniális reklámötlet. London legnagyobb áruháza mini keret, egy etikai-irodalmi probléma mini csalétek, a három legnagyobb név egymás mellett, elutasítás mint leghalhaítósabb reklám mindkét fél számára .... A Newyork-Timesnek muszáj volt erről a hirdetésről vezércikket Írni. Persze: Millais, az ötletes francia, félszázad előtt már ezen is túl volt. . Neubmier Pál. Bátorság Irta: N. 3RCZKŐ ÖIGR A délutáni görnyedés után a bank márványom portáljában élvezték a tisztviselők az első ciga rettát. Sokszor a férfiak viselkedése is meglehetősen bijján van a logikának. Egy vágyva-vá- gyott cigaretta olyan beláthatatlan élvezetnek tűnik föl előttük, hogy végeérhetetlen témát választanak ez élvezet kísérőjéül. Most, az ember etiká ról, mentalitásáról kezdtek tárgyalni, mintha bizony meg tudnák vitatni az Ádámmal kezdődő 8 az utolsó emberig kérdéses tárgyat egy cigaretta elpörkölődéeéig. — Tulajdonképen változatlan, általános és egyenlő valami, az ősembertől napjainkig, — véi- te Kelemen. — ősi és örök egy, mint az ösztön, lényegén nem változtattak sokat a korok szokásai vallásai, életikörülinényei. Higyjétek el, hogy semmi külömbség a barlanglakó, a középkori várur s a mai ember etikája között! Védekezünk, ha megtámadnak, támadunk, ha túlteng bennünk az életkedv, vagy szőrit a szükség. Elvetjük, ami nincs kedvünkre, megszerezzük azt, ami tetszik. Hiába prédikálnak papok, iskolák, társadalmak! — A szerelemre vonatkozólag föltétlenül aláírom a véleményedet, — mondta Kopáesy, érzéki, telt ajkain friss csókok emlékétől fütött mosoly- lyal, — más ösztönök s a belőlük kialakult erkölcsi tulajdonságokat illetőleg azonban gyönyörűen csődöt mond az elméleted! — Persze, te igy vélekedel, mert a te hőstetted az volt, hogy egy megkötött, vallásilag és társadalmilag jóváhagyott házasság kereteiből raboltad el az asszonyt, akit szeretsz. Látod, én el hiszem, hogy ugyanaz a mozgató erő ugyancsak megadta volna neked a kellő bátorságot, hogyha nem egy társadalom megkövesedett paragrafusaiból, bánom egy szomszédos cölöpépitményből kell elrabolnod a, nőt, a, fejed körül kóváJygó kőfokosok közül! Te viszont hidd el, hogy például Szabó Berci barátunk akkor is olyan nyugodtan nyúl na a. rallingjához, ha egy őskori mammuth jönne rá róka helyett, mikor kint áll lesben az ördög malomnál! Szabó Berci, a nimród mosolya mintha némi kétkedést fejezett volna ki, de szóval nem tiltakozott a bátorság rákoszoruzott nimbusza ellen. — Nem fogadom el az állításodat sem Szabó Bercit és most már magamat illetőleg sem; — ellenkezett tovább Kopáesy, — más az anyakönyvi rubrika és más a fejem körül kóválygó kőfokos! De még a revolver is, bár ugyanannak a kornak szüleménye, amelyhez én is tartozom. Kérlek, rólad például föltétlenül elhiszem, hogy bátran tudnád védeni a kapitalizmus érdekeit egy rendőrséggel jól fölszerelt kongresszusi terem szónoki emelvényéről. A kommunista résztvevők „le ve- léit“ kibirnád; de máskép alakulna a helyzet, ha tegyük fel, a bank páncélszobáját őriznéd egy éjjel. Egyszer csak: „Katt!“ — mondaná az orrod előtt a revolver kakasa, „fel a kezekkel!“ — sziszegné egy szabályszerű betörő. Barátom, úgy hallgatnál, mint egy nyúl a bokorban, egy mukkot sem szólnál kenyéradó „igazságodnak", a páncélszekrénynek védelmére! Oda már rendőrle- gény kell és nem bankpénztáros, meg szociológus! Ej, ej, bocsáss meg, egészen badar és képtelen az okoskodásod, hogy is lehet tagadni a korok változó kuljmrájának, a vallásoknak, nemzeti, faji sajátságoknak, életkörülményeknek befolyását az emberre nézve, mikor még az emberhez köze! élő állatok is alá vannak vetve ezeknek a hatásoknak! — A háború statuálta a legfényesebb példát a megcáfolásodra, — tüzelt KeJemon. — Kérlek, hol voltak ott zsidók, katolikusok parasztok, tudó sok, bankpénztárnokok, kereskedők, költők? Ka tona gyűjtőnév alatt emberek, akik gyilkoltak, támadtak és védekeztek! — Ez kényszer hatása alatt történt, — mosolygott Rasztinay; — azt kellett volna megfigyelni, milyen pszichológiai hatást váltott ki a kónyszer- cselekedet! az egyeseknél!... A cigaretták végigham vadtak, elbúcsúztak hát és tovább mentek. Többnyire a kávéházba, uj ci gn'rofln melló uj témát péeézni ki a Triss lap tartalmából .Ki politikát, ki sportot, a tojfclesszájuak \ szépségverseny mellékletet. Kopáesy az újdonsült szerelmes férj engedelmességével mont haza tejeskávézni, Kelemen pedig kisétált, hogy zavartalanul megkórődzze a problémáját. A szőilők felé ment, ott is túl a villákon, a Mélyut ösvényére. Késő március volt; az eleven 6övény mögött metszettek, kattogtaík az ollók. Ott pedig, ahol Kelemen éppen megállt, hogy jót szivjon a friss levegőből, karókat egyengettek. — Fel a kéz; rajta! Fel a kéz; rajta! — hang zott a vincellér vezényszava. Tizenöt—húsz sze kerce foka hullott a karók fejére. Gyönyörű ritmus volt és gyönyörű hang. A kemény tölgykarók szinte megpendültek a szekercecsapások alatt, mint az érc. Hogyha egyik-másilk szekerce késett, késői beleszólásával dallammá variálta az egyhangú szólamot. Az őserő ritmusa dalolt a su hancok karjában és a fában. Mikor egy tőkesor aljára értek a felfele fordított élek villanását is látta Kelemen; a nap késői, sápadt sugarai ernyedten vágódtak szét a fényes acélon. Kelemenben duzzadt igazságának tudata. — Mit, egy revolver „katt“-ja? — gondolta. Ha oz a busz fejsze most mind támadólag suhogna felém, nem szökném-e a kör közepére, nem tépném-e ki valamelyiknek a kezéből, ép ügy, mint egy nagyhírű indián főnök? Nem védekezném-e utolsó csepp véremig, vagy nem támadnék, amig megfutnának valamennyien? A munkások most bevégoztek egy szakaszt. Ki jöttek a pázsitra és cigarettát meg zsebkendőt kerestek ledobott kabátjaikban. A tavaszi földön át- nyirkosodott a dohány és egyik-másik cigaretta nem szívódott ki az öt porc alatt, amit pihenésre engedélyezett a vincellér. Egyesek már beálltak, de látva, hogy társaik még nem készek, halogatóztak és játszva lóbálták a ezekorcéjüket. — Sort fogni emberek, sort fogni, — dohogott a vincellér, — ezt, a szakaszt ma be kell végezni és fázik az ember itt ácsorogni az alkonyaiban! Kezeit benyomta ködmönóbe, a hóna alá. — Pimaszság, — fortyogott Kelemenbon a méltatlankodás, — a saját, egyszemélyü, tétlen fájására mer hivatkozni, mikor a tömeg nem bir a verítékével! Becsületemre, oda-megyek é? megmondom neki, hogy milyen pimaszul viselkedik! Rést keresett - az élősövónybon. Rálépő Iába alatt pattogott a tavalyi venyige, szemközt vele villogtak a meglendült szekercék. Mintha valami harciinduló fascinálta volna-, úgy nyomult előre az akácsövényben. — Ha látnák!... Ha látná Kopáesy, Rasztinay. meg a többiek, hogy nemcsak a kenyeremet adó kapitalizmust merem védeni kellő védelem alatt; hanem az igazság, a gyöngébb védelmének ős: ösztönénél fogva szót merek emelni kitéve a nyers erőszaknak,.... húsz élest szekercének! A szekercék magnetizálták, magukba hódítót ták. El is felejtette, hogy nem ellenük, hanem mellettük akar állást foglalni. Féllábával már bent volt a szőliőskertbeu. A vincellér, ki eddig úgy állt ott a ködmönben. mint egy gubó, most szintén megmozdult. Kezet lábat eresztett és a sövényhez indult. Kelemenben egyszerre rossz érzés kezdett ka lapálni. Hm igen;... persze,... hiszen törvényszegést, kihágást követ el, amikor idegen területre lép és a szőllőcsőszuek jogában áll rendreutasi tani! — Nem bántalmazhat tettleg, — gondolta. —• hiszen uin-cs nála semmi eszköz. Meg aztán tud nia kell, milyen hatálskört biztosit neki a törvény. De ... durvá6kodni fogl S a kultúra agyonnyesegetett simára formált emberének érzékenysége remegett benne ennek az eshetőségnek gondolatára. — Még mielőtt a. csősz a soványhoz ért volna., megfordult, tettetve, mintha nem látna semmit, mintha semmi szándéka sem lőtt volna a szőllőskert iránt. Jó darabot ment, amikor lopva visszanézett. A csősz mozdulataiból megállapította, hogy azt csupán vaiami toalett-ügy vitte a sövényhez. S nem hallotta ugyan, de hallani vélte, hogy a húsz szekerce mellett busz suhanó röhögi: — Megijedt az urfil Hunyorgott, rángatta a száját, zsebretette meg újra kikapta a kezeit; csendesen ossant, mintha önmaga előtt is észrevétlen akarna maradni. Az ember öröktől és örökig egy etikájának általános és egyetemes hálózatából nem érzett most csak egyetlen egy rokonkapcsolatot. Mostani önmaga és az egykori kisgyermek között, aki nem mert átmenni cukorért túl a hidra, mert azt mondták, hogy a Ilid túlsó végén ott ŰJ a vasorru bába.
