Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-12 / 108. (2033.) szám

NEMZETKÖZE Mai MÁRA! SÁNDOR 192$ május 12, raa/íraap. Budapest, május 11. Ez a. Vátár künn a ligetben a modellje an­nak, hogy egy kis, szegény, legyőzött, minden tekintetben leszerelt ország mit tud csinálni, Egr kérdésre három felelet! Miért a legjobbak a Rákosy likőr specialitások, melyek a leghíresebb, de méreg drága külföldi márkával szemben is fölveszik a versenyt? L Mert kizárólag friss, nemes gyümölcsből ká- oBlnskf 2. Mert Öltés előtt évekig érnek ős finomodnak! 3- Mert Csehszlovákiában az egyedüli lífcőr- gyár, mely Hkőrkülőnlegességeit ultraviolett sugarakkal kezeli 1 ha & legnagyobb válság és bizalmatlanság órá­jában összeszedi magát, kihúzza magát, nem ül fel a pasgyionátos jósoknak, akik elhullásra sxóHtjlk lei az élettel nehezen verekedő em- bertöíösí egeket, hanem kiáR a standra, kicipeli, amije van, « azt mondja a világnak: nézzétek meg, nem sok ez, de mégis, est csinálom, eny- nyit tadok, s nem is sokkal rosszabb, mint más­felé. Megható és lelkesítő ez a Vásár. Az idő is jó, a rádió édes zenét ordít, az ember szinte áb­rándozva jár a tömegben, egy pillanatra valami halvány békesza<ra van az egésznek. Egy pilla­natra ábrándokat sző az ember. A legfeketébb lelkű pesszimista is kény télén olyasmit gondolni, hogy nincs vége mindennek, vesz nyárra két pirosra- festett kertiszéket, ezt a nyarat még feltétlenül átéljük. Nem kell messzire menni, hogy nagyobb, gaz­dagabb, fontosabb Vásárokat lásson az ember. Ki jön ma ide? Eljön ide tiz-tizenikétezer ember. Ebben az esztendőben már, eddig is többen, mint az elmúlt esztendőben. Arai helyes és ki­tűnő ebben a Vá-sában, hogy kellemesek a mére­tei. Ezek nem vizfejméretek, a lipcsei, a párisi vásár persze, hogy zeebrevágja az egészet, — de nincs is túlméretezve az egész, nem blöfföl, ilyenek vagyunk, ennyink van, — s ez a kevés, ami van, nem is olyan kevés, s csakugyan van, s elsőrangú. Valami megnyugvás fogja el az embert. • írok róla, mert órákon át besétáltam, sokkal érdekesebb, mint egy rossz színházi előadás s végre valami, ami egy kissé Európa, s nem kell csendesen beszélni róla. Az ember nyugod­tan fogja karon az idegent, tessék, ezt megnéz­heted, nem lesz semmi baj. Nem nagy az egész. Át lehet tekinteni, értel­mesen csoportosították, vannak ötletei. Ami speciálisan magyar, az ott áll sorban, rögtön meglátod, de nem tolakodik. A külső pavilo­nok mulatságosak, uj reklám ökonom stílusá­tól sokat tanulták. Az Iparcsamok sugárutjain fáradság nélkül jut át az ember, bútor- ét élel­miszer-osztály csoportodtáea kitűnő. Ami kétharmad benne, az nem a vásár hibá­ja, hanem az embereké. Például nem szeretem, ha a kereskedő megszólal a standján, s felszó­lít, hogy lépjek közelébb és vizsgáljam meg apróra a bemutatott árut. Á kereskedő csak kettőt tehet: ábbeon ki és hallgasson. Majd én szólok, ha akarrár valamit, ha közelebb óhaj­tok lépni, * meg akarom vizsgálni a bemuta­tott árut. Nem nagy baj, az ilyesmi csak neve lés kérdése. A pesti Vásár ezt szók ja le, ahogv í-'zokták külföldön. A kereskedő soha nem liivhatja a vevőt, mindig csak az áru. Majd a vevő az, aki szól, ha akar vájárait. Az ember-hangszórók, — nem uj ötlet, de jó. A rádió szerepe általában feltűnő. Ezen a vásáron látja közvetlenül az ember, mennyit fejlődött a rádió, » mennyire nélkülözhetetlen­né tette magát. Mindenütt, ahol tömeg van, a rádió a nagy karmester, a szórakoztató, ani­máló, irányi bó. Reklámját meg keH hallani, — a jövő reklámja, sajnos, sokkai Inkább a hang reklám, mert közvetlenebb s nehezebben fásul belé az ember, mint a fény-reklám. Sokat fize­tünk majd érette idegekkel. Ami a legfeltűnőbb: ez az optimista hangulat, amiben úszik és nyújtózik az ember. Esztende­je nem láttam egy tömegben ennyi jókedvű ne­vetgélő, érdeklődő embert. Mintha élne a város. Lehet, hogy az idő is teszi. De magamon is ész- reveszem, hogy ez a primitív jókedv valami más. Terveket szőnek a* emberek, bámészkod­nak. Családapák, akik általában inkább azon tö­rik a fejüket, hogyan lehetne eladni a zongorát, szakértő arckifejezéssel magyaráz tatnak ma­guknak elektromos padlókéi élőket. Csupa opti- mictnu8 ez & vásár, mintha egy gazdag, jóked­vű, jólkereső város állana mind e sok áru Mö­gött, mindjárt jönnek a vevők és vesznek egy weekend-házat, mert már nem tudnak mit csi­nálni a pénzükkel. Rendben van, a vevők ta­lán nem jönnek olyan nagyon. A sok áru mö­gött egy csöndesen ée izzadó város fogja a homlokát. Annál nagyobb szükség van minden­re, annál inkább kell segítem és dicsérni ezt a vásárt, mert azzal, amit kínál, egyenértékű a* optimizmus-injekció, amit ad ennek a vá­róénak. Az ember úgy ment el, hogy kihúzza magát és azt mondja: nincs még olyan nagy baj. Ez nagyon sokat ér ma Budapesten. Megpróbálom egy idegen szemével nézni és igényeivel vizsgálni a vásárt. Nincsen semmi feltűnő baj, megáll a maga lábán az egész. Ar­chitektúra egy fél. Áruk bősége és választéka csillagos 1. Tónus a legtöbb helyen kétharmad. Megmondom, hogy miért írok minderről. Éppen igv látva: az idegen szemével. Magyar betegség ez: az ember részben az eget döngeti, részben szegényebbnek, tehetetle­nebbnek hiszi magát, mint amilyen. Ez a vásár nagyon kézzelfoghatóan tanít valamire. Az egyik, hogy nincs okunk a mellünket verni ne­mes haragunkban, nem vagyunk olyan bors concours, elég kezdetleges még ez a magyar ipar, ha bírókra akar kelni a külföldi Góliát­tal De: semmi okunk szégyenkezni és szerény­kedni, ebben a tönkrement és tönkretett or­szágban erők dolgoznak még, koncepciók és képességek élik ki magukat, e amit produkál­nak, azt nem kell rokoni jóindulattal elbírálni, hívhatunk hozzá vendégeket. A gyerek tehet­séges, kezdi levetni úgynevezett gyerekcipőit és meg fog élni. FUTURIZMUS és FASIZMUS Mas GYŐRT DEZSŐ Róma, mája« eleje. Könnyén meglehet, hogy eokan uaegfejcső- v/Llják ezt a címet. Akik valamikor dicsérték a futurizmust, azok ma biztosam szidják a fa­sizmust. Akik e>lőtt meg a fasizmus kedves, azok a modern irodalmi izmosok megindító­ját, a futurizmust kívánják a pokol fészkes fenekébe. Már persze Itáliáa kivitt a épp ex a vicc az egészben. Pedig a futurizmuB semmi más, mint a fa­sizmus elődje s aki szereti a szójátékot, azt is mondhatja, hogy a fu turizmus irodalmi fasizmus, a fasizmus meg politikai futuriz­mus. Ezt különben máT régen kitalálták. Az irodalom mindig megelőzi korát s a kővet­kező korok forradalmi és újszerű gondolatai először az irodalomban sülnek el. Ez elég ócska igazság már, nem az én hibám, hogy az olasz élet utolsó húsz esztendeje épp ezt az őcsika igazságot szankcionálta és nem az ellenkezőjét. A felelősséget ezért igazán csak a legújabb olasz történelemre lehet hárítani annak, aki kifogásolja, hogy az irodalom előtte jár a politikának s a politika csak le- számitoltatja a történelem bankjában azt ja váltót, amit az irodalom állított ki és irt alá. Marinetti, a futurizmus atyja, csinált egy irodalmi forradalmat, jó húsz érvvel ezelőtt. Kiadott egy váltót a ráírta: aktivitás. Mussolini, a fasizmus atyja, csinált egy po­litikai forradalmat, jó tiz évvel ezelőtt Fogta a váltót s beváltotta az aktivitást: lássuk, mit ér. Mind a két izmus és minid a két forradalom tipikusan olasz: annyira olasz, sőt majdnem azt mondhatni: latin, hogy csakis házi hasz­nálatra készült, idegenben nem használható, más vidéken elveszti színét és jellegét, értel­metlen lesz, zavaros é« semmiesetre sem al­kalmazható. Józan, világosan köp túr ozott, az erőszakig erős é« átlátszóan egyszerű mind a két izmus, annyira, hogy első pillanatra látni, hogy olaszok csinálták és hogy olaszok­nak csinálták. * Akik nálunk egy évtizeddel ezelőtt szíve­sen nyergelték meg a futurizmus pegazusát, azok ma legnagyobbrészt gyűlölni fogják a fasizmust, amelyik pedig ennek a pegazus­nak lábnyomán indult el. Azok a futurizmus- sal meginduló irodalmi slurmunddrangban addig keresték és követték az egymást ker­gető izmusokat, hogy a nagy vihar után a hullámverés egész más partokra vetette őket, Aleplttatotl \T)(i éiittui ion nos m iiaiaiiep Bartská-Bystrica K6«(téai ';z41Ut i »lromlék«l«e», minden énemben. Bulor- nUurvAny lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészet! munkákat, stb. mint amelyiken a maga hazájában ax igazi futurizmus kikötött. Azok pedig, akik nálunk a fasizmusban a nemzeti gondolat legerősebb európai védíbástyáját és a forradalmi Időket törvényszerűen követő eröskezü reakciót lát­ják és pedig szívesen, azok egyöntetűen le­sajnálják az irodalom tényleges jelentőségét a korok alakításában s csökönyös andorrai tekintenek az ostoba izmosokra s így a fu tu­rizmusra is. Sem ezek, sem amazok hangu­lata nem változtat azonban azon a tényen, hogy az olasz futurizmus és az olasz fasizmus alapjai teljesen rokonok és csak egyugyan­azon aktivitás más sikban való kivetülései. Marinetti tipikusan uj olasz jelenség. Jó­fejű, melegvérű, minden homályostól Irtózó, minden erőt és erőteljességet szerető, kör- vonalazottan gondolkozó, cselekvés revágyó ember, akiben a belső forradalmak is egye­nes vonalak mentén haladnak, akitől távol - esik az északi népek ködös homálya, bonyo­lult, komplikált, kusza lelkiélete. Az olasz élet és irodalom évszázados pangásban rot­hadt, eredeti gondolat, egyéni eszme, nagy­vonalú koncepció, az európai, sőt maga az itáliai horizont is teljesen hiányzott, termé­ketlen és meddő multon-kérődzés volt. Mi sem egyszerűbb és világosabb, mint hogy a Marinettijben kirobbanó müvészetfor- radalmi energia józanon, Átlátszóan és egy­szerűen mindennek az ellenkezőjét irta zász­lajára és statika helyett dinamikát, a múlt helyett jövőt, a klasszikus kultúra ellen a gépeket, a nyugalom helyett a mozgást, a szemlélődés és ernyedtség helyett a cselek­vést és az aktivitást hirdette. A régi formák­nak és meglévő állapotoknak fölrugásával harcot hirdetett a múzeumok ellen, az erélyt fölébe helyezte az igazságnak, a holnapot a tegnapnak, s a „mandolinok 01aszorezágát“ legszívesebben fölégette volna és erőnek ere­jével valami originalitásra törekedett. Mivel olaszul józan volt, az egész futuriz- mus3al együtt, inkább vezércikkeket irt, mint költeményeket s inkább manife sztornó­ikat, semmint művészetet. Lázadása formai lázadás volt: reakció, még pedig speciális olasz viszonyok és olasz tradíciók ellen. Mussolini épp olyan tipikusan olasz jelen­ség, mint Marinetti. Észlény és energia-em- íber. Céltudatosan, egyenes vonaliban gondol­kozik, lépésről-lépésre halad, józan, megfon­tol, számit, kitervez. Irtózik a komplikációk­tól, a zavaros, knsza, bonyolult lelkiproblé­máktól, a cselekvés és az aktivitás embere, az erőt többre becsüli, mint az okoskodást, harcot hirdet az évtizedos tradíciók, a libe­rális kormányhatalom, a demokrácia, a par­lamentarizmus ellen, melyeket múzeumi lo uioknak bélyegez. Tüzzel-vassal küzd a „man­dolinok 01aszországa“ ellen, szívesen ad pro­„A Balkán Lipcséje", — idézi lelkesen & Vá­sár igazgatója. Ha az ember jól megnézett min­dent apróra, eltelik bizalommal Talán egyszer több is lesz ebből: a Balkán Budapestje. Valami, amit helyzeti ereje predesztinál arra, hogy a körötte fekvő ipari és kereskedelmi te­rületek összefutó pontja legyen. Már most is inkább csak politika az, ami gátolja ebben, — külföldi érdekeltek rokonszenve és érdeklődése érezhetően fordul feléje. Komikus, nem az a pár cipő. meg kerek sajt, meg mezőgazdasági gép teszi: de egy üyen ér­telmes, rendes vásár-modell alkalmából érzi legerősebben az ember, hogy amit a politika Európában tönkretett, azt csak egy mentheti még meg: a nemzetek gazdasági collaborátiója. Minden más ábránd és sakkjáték. Nem szabad túlbecsülni est a vásárt: még keresi magát. De nagyképűség és rosszindulat tudja csak lebecsülni. Igen nagy, igfji szép, vigasztaló dolog ez itt ma, 1929-ben, Budapes­ten. gramot, manifesztál, vezércikk-, sőt parokla- máció-etiiuabaa beszél; —■ ahogy Marinetti reakció veit az olasz irodalom lagymatagsága etikai, úgy Mussolini reakció az olasz po­litika lagymatagsága ellen. * A totnrmnsos megrázta az olasz lelket ée erőt, jövőt, eredetiséget, újszerűséget, forra­dalmi szellemet, cselekvést, mozgást, aktivi­tást kiáltott belé. Alig tá év múlva Marinetti proklamáctója után az irodalmi forradalom eszméit politi­kai térre alkalmazták a fasiszták, akik szin­téin ugyanezekkel a jelszavakkal fegyverkez­tek föl s a futurizmus igéit politikai mezőkön akarták érvényesíteni és érvényesít ették is. A fasizmus törvényes utóda a futuriamusnak és ha belsó lelkűket nézzük, egyformán lát­juk azt, hogy abban is egyformán olaszok, hogy lázadásaik és cselekedeteik elsősorban a forma és nem a tartalom lázadásai. A mai fasiszta igehirdetést megvizsgálva, egyetlen- egy uj gondolatot nem találunk benne, ellen­ben megtaláljuk benne összegyűjtve a volt korok örök nagy és a volt társadalmak örök­érvényű gondolatait és igéit, amilyenek a munka, a tett, a rend és a fegyelem követe­lése. Európai, nemzetek fölött álló, északon, délen, keleten és nyugaton egyiránt érvé­nyes és megvalósítható uj gondolatot azon­ban nem adott se a futurizmus, se a fasiz­mus, sőt utóbbi még kevésbé, hisz mint reá­lis megvalósulásnak a saját eszméi kezdő­sebességét is veszti természetszerűleg s ahogy célba talált, megállóit s hatalomra jutva, eszméi dinamikai erejét statikaivá, forradalmiságát konzerváló erővé alakí­totta át. Az olaszoknak mindenesetre jó és vég­eredményben ez a fontos, mert nem nekünk, de nekik csinálták. Ezek a komplikációnél- küli, józan lelitek szeretik az erőt, szeretik, hogy okosan parancsoljanak fölöttük, szeretik a programokat és vezércikkeket, szeretik a formákat s igy a nagyon testre szabott élel- íforinát is, ami minél jobban szőrit, annál jobban forma, nekik igy jobb. hogy inkább szorítson a zubbony, semhogy fityegjen raj­tuk, hát mért ne ismernék el, hogy ezt mind megkapták a fasiszta érával. És ha nekik ez kellett? Ahhoz igazán szent joguk van, hogy a maguk hite szerint legyenek boldogok. Hogy aztán ebben a zubbonyban, amit az ■olasz most olyan büszkén visel, hogy érezné magát a francia, angol, német, magyar, vagy az orosz, az egész más lapra tartozik. Most nem is bántom ezt a kérdést. Mari- netti is, Mussolini is az olaszoknak akartak fedni. Suum cuique. Európai tanulság azon­ban, hogy ez esetben is az irodalom járt elől és készítette el az utat. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja n $€épe$ Két Gazdag tartalommal jelenik meg minden caütörtökfi# Alapítva IMS. Telefoa 33. Ö s > dBsxntA A fiveg, parcellán IJr ^ ■&%>># lagykereskedéie. * KOSICE, F 5-atca 19. ! K»£jr választók. Jutányos tirak. K _______________________

Next

/
Thumbnails
Contents