Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-10 / 82. (2007.) szám

§*erfo, április ltJ. m Szlovenszkó képviselői a tanügyi ankéton egyhangúan a magyar polgári iskola típusának bevezetését követelték A jelenlegi osztrák típus a polgári iskola dekiasszáiását jelenti — Német hangok a kulturális autonómia mellett — Prága, április 9. Hétfőn délelőtt tiz órakor nyitotta meg a szenátus üléstermében Stefá- rtek dr. iskolaügyi miniszter az iskolai reform ügyében egybehívott ankétot, amelyen mint­egy 150 kiküldött jelent meg, részben a par­lament, részben a főiskolák, tudományos és gazdasági testületek, tanügyi szervezetek ki­küldöttei. Meg kell állapítanunk, hogy mig a tanügyi ankétra a csehek, németek és szlovákok politikusai kozni többeket meghívtak és azok részt is vesznek a ta­nácskozáson, egyetlen magyar politikus sem kapott meghívást A magyar iskola­ügyet mindössze két delegátus képviseli az iskolai reform tanácskozásaiban, még pe­dig Janesovics dr., a pozsonyi reálgimná­zium magyar tagozatának igazgatója és Vásárhelyi Károly komáromi polgári isko­lai tanár, az Általános Magyar Tanítóegye­sület kiküldötte. Stefánek dr. beszéde Az ankétot Stefánek dr. miniszter nyitotta meg. Beszédében, kifejtette, hogy az iskola- iigy terén végzett tizesztendei megfeszített munka után még nem hajtottak végre min­den szükséges intézkedést, sok dolgot meg kell javitani, sőt egyes ügyeket alapjukban meg kell változtatni. A miniszter ismeri azo­kat a nehézségeket, amelyek tárcájára hárul­nak a polgári és középiskolák megreformá­lásában és bizonyos elévült, ma már valóság­gal kártékony, főiskolai rendszabályok meg­változtatásában. A differenciált egységes iskola hive, amelyet a gazdasági és állami élet követel meg. Figyelmeztet azonban arra, hogy még nincs meg a remény az egységes is­kola kérdésének maximális megoldására, rnég pedig nemcsak azért, mert a köztársa­ság perifériái: Szlovenszkó és Ruszinszkó még nem éret­tek meg az iskolaügy terén végrehajtandó radikális változtatásokra, hanem főleg azért, mert a tanítóság egy ré­szében a pszihikai megmerevedés, gyakran az érthetetlen konzervativizmus egy faja van meg. A csehek nagy többségére és a németekre való vonatkozásban is az iskolák és tanitó- erők állandó szaporításának pénzügyi pro­blémája és az úgynevezett intelligens prole- táriátus kérdése sokkal komolyabb, mint az adminisztratív iskolai reform. Tulajdonképpeni tárgyára áttérve, kifej­tette, hogy a középiskolák megszervezésének kérdését a minisztérium a mai álláspontból formulázta meg, miközben föltételezte, hogy lehetséges ugyan a mai iskolatípusok további közeledését elérni, azonban a minisztérium annak a további szétbontását és komplikálá- sát, amit nagy nehézségek legyőzésével idáig egységesítettek, nem vállalhatja. A miniszté­rium a klasszikus és reálgimnázium egységes iiégyosztályu alapjából indul ki, úgyszintén a reáliskola és a reformreálgimnázium egysé­ges négyosztályu alapjából. A miniszter ezután kifejtette, hogy tiz év alatt az iskolaügy egyes ágaiban mi történt, mint alkalmazták a tantervet a modern igé­nyekhez és főként miként egyesítették a kö­zépiskolák egyes típusait. A módszer átalakí­tásának magában az iskolában kell megtör­ténnie, még pedig az iskola szellemének fo­kozatos megváltoztatásában. Az iskolai kor­mányzásnak ebben csak az a föladata lehet, hogy a fejlődést megkönnyíti és annak irányt szab. A legjobb tanterv eredménytelen, ha nem teljesen képzett és lelkes tanítóság kezében van. Ezért az iskolákat olyan tanitószemély- zettel kell ellátni, amely nemcsak tudomá­nyosan, hanem elsősorban módszertanilag alaposan képzett. Beszédének befejező részében elismeréssel szólott az eddig végzett munkáról és különö­sen elismerésreméltónak tartja azt, amit a tanügyi kormányzat iSzIovenszkó és Ruszim- szkó területén végzett. Nagyon súlyos dolog ttzlovenjszkón és Ruszinszkóbap a cseh hege­móniáról panaszkodni, amikor az iskolák, a hatóságok és a közélet napról-napra meggyő­ződik róla, hogy a nemzeti egyenjogúsítás és a demokrácia nem üres szóbeszéd (?). A népiskola viszonya a polgári iskolához és a közép­iskola alsóbb fokozatához Az ankét első napján a népiskolának a polgári iskolához és a kö­zépiskola alsó fokozatához való viszonyát tárgyalták meg. Cserny inspektor referátu­mában szükségesnek tartja, hogy a népisko­lának, mini alapiskolának, eddigi ötosztályos rendszerét fÖnlártsák. Az osztályok számának négyre való csökkentése különösen mezőgaz- daoágj vidékeken jelentékenyen leszorítaná az oktatás nívóját Az elemi ismereteknek közvetítése és b©gyakoroltatása nagyon fon­tos, mielőtt a gyermekeket a tárgyi ismeretek körébe vezetnék be. A jelszónak így kell hangoznia: Inkább keveset alaposan, mint sokat fölületesen. Kronda igazgató, a másik referens, a pol­gári iskola álláspontjából igyekezett az el­hangzott argumentumokat legyöngiteni. ügy véli, hogy a jobb módszer leküzdheti azokat a hátrányokat, amelyek abból állnának elő, hogy a gyermek már tízéves korában lépjen föl a polgári, vagy középiskolába. A magyar társadalom szempontjai A magyar tanügy képviseletében Vásár­helyi Károly szólalt föl, aki igen alapos ok­fejtéssel világította meg a kérdés minden részletét és a magyar kisebbségi társadalom szempontjait is kihangsúlyozta. Az elemi is­kolának 4+4 osztálya típusa mellett foglalt állást, mint amelyet a gyakorlat igazolt. Szükségesnek tartja azonban, hogy a polgári iskolának osztrák mintára álta­lánosan bevezetett típusa helyébe újból a magyar középiskolának jól bevált négyosz­tályos típusát léptessék életbe. Az osztrák típus ugyanis háromosztályos ta­gozódásu, a három osztálynak elvégzése pe­dig semmire sem képesít. Azoknak, akik szakiskolába, vagy középiskolába akarnak a polgári iskola elvégzése után menni, még egy éves befejező tanfolyamat kell elvégez­niük. Ilyen módon az a gyermek, aki a pol­gári elvégzése után kerül középiskolába, öt­évi elemi, háromosztályos polgári iskolaév és egy éves befejező tanfolyami tanulmány után léphet csak a középiskolák felsőbb tagozatá­ba, tehát kilenc évet tölt addig iskolában az­zal a gyerekkel szemben, aki az elemi után közvetlenül: középiskolába iratkozik és nyolc év után már felsőbb tagozatba léphet. A magyar szülőtársadalom jogosan tartja hátrányosabbnak a polgári iskola osztrák típusát a régi magyar típusnál, mert ez a polgári iskola deklasszálását jelenti. A régi rendszerű polgári iskolai típus visszaállí­tása megadná a polgári iskolának a szük­séges auktoritást. A polgári iskola a társa­dalom középső rétegének, az iparosoknak, a kereskedőtársadalomnak iskolája, amely a mai polgári iskolai képzést nem tartja kielégítőnek és igy az a veszély fenyeget az osztrák rendszer föntartása mellett, hogy a polgári iskolák elnéptelenednek. Akkor, amidőn kevésszámú magyar középiskola van, amelyek csak korlátolt számban ve­hetnek föl növendékeket, a polgári iskola deklasszálása kulturális veszedelmet je­lent A vitábap nem kevesebb, mint 34 fölszólaló vett részt, akiknek nagy többsége az ötosz- tályu népiskola és a háromosztályu kötelező polgári iskola mellett foglalt állást, amelyhez a tanterv és a tanítás céljának megfelelően megszervezett negyedik, befejező tanfolyam járulna. Szlovenszkó képviselői azonban teljes egé­szében magukévá tették azt a fölfogást, amely Vásárhelyi Károly fejtegetéseiben nyilvánult meg és úgy a cseh, mint a szlo­vák tanügyi szakértők hangsúlyozták a ré­gi magyar tipus visszaállításának szüksé­gességét Különösen Bydzsovszky egyetemi tanár sora­koztatott föl súlyos gazdasági érveket e föl­fogás mellett és hangsúlyozta, hogy nem sza­bad merev rendszert, szilárdan megállapított életkort érvényesíteni a népiskoládnak a pol­gári, illetve a középiskolába való föllépésé­ben. Érdekes volt Weigner dr. professzor föl- szőlalása, aki az orvos szemszögéből a görög életideált, állítja mintának és a testnek meg a léleknek harmónikus együttképezését hang­súlyozza. Szerinte az iskolai oktatásnak csak a befejezett hetedik életév után szabadna megkezdődnie. A kulturális autonómiáért A németek két parlamenti képviselője: Feierfeil képviselő és Pollacb szenátor kije­lentették, hogy a kielégítő iskolai reformnak előföltétele a kisebbségek kulturális autonómiájának megvalósítása. Az ankét másodnapjáu a vita arról a kér­désről folyt, hogy miképpen lehet a polgári iskolák és a középiskolák alsóbb fokozatát egymással kiegyenlíteni és egységesíteni, hogy az egyikből a másikba való átlépés a gyermekre nézve ne járjon súlyos időbeli, vagy egészségi változással. Véres iminkászavargásek Pef roisényben Összeütközés a bányamunkások és a rendőrök között, amelynek folyamán nyolc munkás és négy rendőr súlyosan megsebesült Bukarest:, április 9. Petrozsényben, amelynek lakossága jórészt hány aszóikból áll, ma vére® munkástüntetések voltak. A munkások a községháza elé vonultak és a polgár­mestertől egyik letartóztatott elvtársuk szabadlábrahelyezését követelték. A rendőrök szét akarták oszlatni a tömeget, de a munkások tőrökkel és késeikkel rontottak a rend­őrökre. Négy rendőr súlyosan megsebesült. A rendőrök erre kirántott karddal attakí- rózták meg a tömeget. Az uccai harcoknak nyolc munkássebesültje van. Számos tünte­tőt letartóztattak. Az őrizetbe vett munkásoknál feltűnően sok kést, tőrt és revolvert találtak. A városban igen nagy az izgalom. Az esti órákban katonai csapatok vonultak be a városba a rend fentartására. Kedvezőtlen fordulat a magyar-román optánstárgyalásekban A román delegáció vezetője kedvezőtlen instrukciókat kapott Bukarestből — A románok újabb állásfoglalása megnehezíti a megegyezés lehetőségét Í Bukarest, április 9. Porucltj szenátor, az op- nsperben tárgyaló bécsi román delegáció he- „ ettes vezetője ma reggel visszautazott Bécsbe. Poruciu magával viszi a román kormány vála­szát a legutóbbi magyar javaslatokra nézve. A román/választ több órás értekezleten szövegez- ték meg, amelyen Maniu miniszterelnökön kivü! Vajda-Vojvoda belügyminiszter, Popovics pénz­ügyminiszter, Gafencu külügyi államtitkár és Lugoseanu miniszterelnökségi államtitkár vettek részt. Az AdaverUl értesülése szerint beavatott politikai körökben a hangulat meglehetősen pesszimista. Ezekben a körökben nem tartják valószínűnek, hogy közeli megegyezéssel lehet­ne számolni. Budapest, április 9. (Budapesti sfce'dkesztíW*- günk telefonjelenfcése.) Itteni politikai körök­ben és a sajtóban megütközéssel fogadták azt a bukaresti hirt, hogy Poruciu Bukarestből kedvezőtlen instrukciók­kal utazott vissza Bécsbe, amelyek szerint a románok az összegre vonatkozólag nem en­gednek, ezenfelül elvi tekintetből még azt is követelik, hogy az optánsok kártalanítása és a jóvátétel között kapcsolat legyen. Magyar politikai körökben az összegre vonatko­zóan nem nyilatkoznak, mert az erre vonatko­zó döntést teljesen a mértékadó tényezőkre bíz­zák. Ami azonban az elvi kérdést illeti, vala­mennyi magyar politikai tényezőnél az a felfo­gás uralkodik, hogy e két kérdés összkapcsolá- sát Magyaország semimiesetre sem fogadhatja el. Ha Magyarország ezt a kapcsolatot elismerné, akkor súlyosan prejudikálna a legyőzött álla­moknak, minthogy az utóbbiaknak érdekük, hogy a jóvátétel! kérdést a jövőben bármikor minden prcjudicium nélkül intézzék. Szterényi nyilatkozata Bécs, április 9. Szterényi József báró a Neue Ereie Pcecae besátúawi nyilatkozik as optáns kérdésről, amelyben többek között a követke­zőket mondja: Garfencu, a román külügymi­nisztérium vezértiíkárának nyilatkozata szerint a román kormány ragaszkodik a Titulescu ré­széről a népszövetségi tanácsban először le­adott nyilatkozathoz. Ez nem egészen érthető nyilatkozat. Nem ér­tem meg, hogy rövid két nap alatt, hogyan szü­lethetett meg két olyan teljesen ellentétes nyi­latkozat, mint a román külügyminiszter örvendetes párisi optimista nyilatkozata, amely szerint a mos­tani bécsi tárgyalásoktól az optánsper végle­ges elintézését várja, másrészt a vezértitkár ur nyilatkozata, amely elvi kérdések felveté­sét foglalja magában. Az utóbbi nyilatkozat tekintettel a népszövet­ségi tanács szeptemberi határozataira és tekin­tettel az eddig folytatott tárgyalásokra, egysze­rűen feleslege®. A népszövetségi határozat agy szól, hogy a két kormány között elvi álláspont­juk fenntartásával közvetlen tárgyalások indul­janak meg a vitás kérdések gyakorlati megol­dása végett. Ez tényleg igy is volt. Az immár négy hónap óta tartó tárgyalások során sem elvi, sem jogi kérdések nem kerül­tek köztünk szóba. Mi a közvetlen tárgyalá­sok során ezeket a kérdéseket teljesen kikap­csoltuk, mert ha megegyezésre akarunk jutni, ami mind két ország érdekében kívánatos, akkor ez úgy- is csak azon az alapon jöhet létre, amoiybői kiindultunk, hogy tudniillik mindkét fél eddigi elvi és jogi álláspontját továbbra is fenntartja anélkül azonban, hogy a gyakorlati megoldást akadályozni akarná. Ha nem igy gondolkoznék, akkor is a vezértitkár nyilatkozatával szemben ki kellene jelentenem, hogy a magyar kormány ragaszkodik » Appouyi Albert gróf részéről a népszövetségi tanács előtt tett nyilatkozatokhoz. Amilyen magától értetődőek tartalmilag az ilyen kölcsönös nyilatkozatok, annyira nem al­kalmasak a közvetlen tárgyalások előbbrevite- léré. Mi magyar részről elkerüljük az ilyen nyi­latkozatokat „és a tárgyalások érdekében saj­nálkozni kell, hogy Bukarestben majdnem na­ponta oly közléseket terjesztenek, amelyek — ha talán nem is szándékosan — a közvélemény irritálására alkalmasak. Mit mond Mircnescu külügyminiszter? ■-** íji Páris, április 9. Mironescu román külügymi­niszter a Matinban nyilatkozott az optánskér- désről. A népszövetség határozata értelmiben — mondotta a miniszter — közvetlen tárgyalás;- kezdtünk Magyarországgal. A mi nézetünk az, hogy Magyarországnak saját magának kell alattvalóit, akik ebben az ügyben panaszosként felléptek, kártalanítani. Mi hajlandók vagyunk a magyar kormányt ebben a megoldásban támo­gatni. Többszöri találkozás után delegátusaink Becsben most azzal vannak elfoglalva, hogy a kérdést újra megvitassák. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de remélem, hogy az eeesz ügy rövidesen kölcsönösen kedvező elintézést nyer. Folytatja a tanácskozásait az optánsbizottság Budapest, április 9. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelenté-se.) Tegnap délután be­ható tanácskozás folyt Walkó külügyminisz­ter, Wekerle pénzügyminiszter és az optáns- pör szakértői között, akik ma délután utaz­nak vissza Bécsbe az ismét megkezdődő tár­gyalásokra. Most minden attól függ, hogy a magyar kormány utolsó föltételeit hogyan fogadja a román kormány. Budapesten az a vélemény, hogy a megegyezés utjából most már elhárulnak az akadályok és végre dűlőre jut a magyar—román optánspör, amely any- nyi ideig foglalkoztatta az európai közvéle­ményt. A magyar—román optánsbizottság tárgyalásait egyébként ma este hat órakor folytatja a bécsi Sacher-szállóban. Megsemmisítették a Hodzsa által eszközölt Graben-körúti házeladást Prága, április 9. Az iskola ügyi in miszté­rium és a Stejak-al-osoport között a prágai Grabenén lövő házcsoport tárgyában kötött adásvételi szerződést, amely oly nagy port vert fel a cseh sajtóban, tegnap megsemmi­sítették. Miután a ház bérlői a felmondás ellen panasszal éltek, most a premontrei rend vagyonából 25 ügyvédnek a költségeit kell fedezni. A felmondók között három ál­lami iútézet is szerepel és pedig egy eseth gimnázium, egy cseh tani tóképző és a szaba­dalmi hivatal. Az ügyvédi költségek meg­fizetése természetesen nem fog simán meg­történni, mivel premontrei rend a szerző­dés megsemmisítése ellen panaszt emelt a kormánynak 5

Next

/
Thumbnails
Contents