Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-28 / 98. (2023.) szám
\ A LATHATATLAN KÉZ Irta: GYÖRY DEZSŐ Róma, április vége. Sok itt a pap. Sokszor találkozom velük. Sokszor elnézem őket Különös emberek. Nem csak mindenféle ruhájuk az, ami elkülőnbözteti őket a többi emberektől, nem a külsőségek, a belső viselkedésükben, a mozdulatukban, a gondolkozásukban van valami, amiről biztosan rájuk lehet ismerni. Van valami közös vonás bennük, amit nem tudnék definiálni. Ami (mégis megüt, akár komor, szikár aszkétákat látok, akár mosolygó és kihizott főurakat, valami, ami átemeli őket erről a földről egy Olás birodalomba, aminek ők csak láncszemei, a közönséges élet színére leeresztett s itt imbolygó csápjai, valami nagy, láthatatlan építmény kis gyakorlati részecskéi, de akikben valahogy mégis, mint a vizcsöppben a tenger, egy nagy hatalomnak sajátságai tükröződnek. Biztosak, elfogultak, határozott és készen kapott véleményeket tartanak raktáron magukban, nem lehet megfogni őket, ha megszorítod, kisiklanak, mint a kígyók és rejtélyes mosolyukkal, egykedvű, kimért fejmozdulataikban egy-két évezredes diplomácia erejének fénye csillan meg. Néha egészen félelmesen hűvösek és érthetetlenek. A Vatikán körül már serényen folynak a ■munkák. Építik az uj pápai vasútvonalat, ami egy nagy viadukton megy be majd a Vatikáni Város területére, megrendelték az uj pápai vonatot, mérnökök keresnek helyet a vatikáni állam repülőgépállomásának, a milánói gyárosok ajándékrepülőt adtak a Pápának, hozzákezdenek a hatalmas vatikáni rádióállomás fölépítéséhez, — csak ennyi az, ami most a változásra emlékeztet, a ratifikálás még nem történt meg, a Pápa még nem hagyja el a palotáit, nem siet, nem sürgős neki, ha ötvennyolc évig vártak, önkéntes fogolyként, mit neki ez a pár hét. Művészek a várakozásban: hat évtizedet vártak önkéntes rabságban és jobban megerősödött láthatatlan hatalmuk, mintha látható világi imperiumuk lett volna.' Erről a különös világról és diplomáciai sakkhuzásainak finom és precízen beidózitett hatásáról mi sem beszél érdekesebben, mint az uj olasz éra és a Vatikán közti viszony. Vissza kell menni abba az időbe, mikor 1922 őszén Mussolini feketeinges seregei élén bevonult Rómába s a mindig kitűnő diplomáciai érzékkel bíró királyi ház azzal vágta el a gordiusi csomót, hogy megbízta Őt a kormányalakítással, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a győztes forradalom vezére esküt tesz a király kezébe. Mussolini kezébe vette a hatalmat. Hogy alkotmányos többséget szerezzen, arra csak egy mód kínálkozott. Amig lehet, a „collaborazionismo“, a pártokkal való együttdolgozás ideiglenes fegyverszünetét kihúzni addig, mig alkalmas időben el nem fogadtatja a parlamenttel az^uj fasiszta választási törvényt, mely abból áll, hogy a maga többségét bebiztosítja. A terv készen volt: a legnagyobb szavazatszámmal biró párt 356 képviselőt kap, a többi pártok pedig a maradék 179 szavazaton osztoznak. Ennek a törvénynek elfogadtatása volt Mussolini politikai életének legnagyobb és legveszélyesebb bravúrja. Ez az a pont, ahol a krízis legerősebb volt. Idáig azt csinálta, hogy „Belzebubbal üldözte ki a Sátánt1', most, ha élni akart, politikai szépséghiba nélkül, simán kellett megcsinálnia az alkotmányos színezetű pozició- biztositást: örökös parlamenti többséget. És a krízis legnehezebb óráiban katolikus párt volt a legnagyobb ellenfele és a katolicizmus oldaláról jött a megoldás is. , A legnagyobb ellenfelet Don Sturzo-nak hívták. Szicíliai pap volt, aki a háború után észrevette, hogy a szocializmus és a liberális- demokrata polgárság között pompás rés tátong. Megalkotta a „Partito popláre italia- ZK>“-t, az olasz néppártot, megszállta a ré«st, katolikus és egyben szociális programjával óriási tömegeket szerzett s legális földbirtok- reformok hirdetésével a parasztságot nyerte meg magának. Mussolini parlamentjében a legerősebb s legfélelmesebb párt volt, melynek ereje a proporcionális választójogban gyökerezett n igy az uj választási törvény ellen a „popolári“-k közt halmozódott föl a legtöbb ckrazit. A „C/Ollaborazionismo" Ötödik hónapjában, 1923 tavaszán a pártnak hat embere ült miniszteri, vagy államtitkári székben. Mussolini az állam mindenekfölőttvalóságát hirdette az egyéni szabadságok meg- szükitésével is, a popoiarik turini kongresz- szusukon a szabadságok mellett foglaltak állást, érezve, hogy mi következhet Mussolini a Romagna fia, Don Sturzo a délé. Egyben mind a ketten megegyeztek: egyéniségek voltak s ők jelentették a pártot. Személyes erejük és varázsuk. A két ellenfél szembe került és a döntés közelgett. Mussolini megérezte a turini határozatban a hadüzenetet. Rögtön határozott s a minisztériumokból elbocsátotta a popolari-k embereit Érdekes helyzet volt. Mussolini igen előzékenyen viselkedett a Vatikánnal szemben, melynek falai alatt az olasz kormányok ötvennyolc éven át a Legnyíltabb ellenséges viszony tüzét szították és kimondottan egyházellenes politikát csináltak. Don Sturzo pro- prampontba foglalta az egyházi iskolák egyenjogúsítását Mussolini azonban még tovább ment. Még a római mars után, 1922 november 16-án, mikor bemutatkozott a kamarának minisztériumával, megtörtént a csoda, amire a Montecitorio sok vihart látott termei sem emlékeztek: Mussolini igy zárta beszédét: „Úgy segítsen Isten, hogy nehéz munkám győzelmesen fejezhessem be." A Vatikán finom füle meghallotta a miniszterelnök zárószavait s megjegyezte azt is, hogy a győzelmi ünnepen a Santa Maria deg.li Angeliben megjelent a minisztérium s letérdelt az oltárnál. Az iskolákba egyszerre bevezették a vallás- oktatást. De a Kapitoliumon is változások történtek. A római városi hivatal vezetője vizitet csinál az egyházi méltóságoknál, s a kardinálvikárius, igaz, hogy olyan időben, mikor tudja, hogy a meglátogatott nincs a városházán, a Kapitoliumra megy e leadja névjegyét Ezek a dolgok több voltak a puszta udvariasságnál, ezt a Vatikán is tudta, de rezervált méltóságából neon lépett elő és nem sietett. A fasiszta lapok már olyasfélét Írtak, hogy a barátságos viszonnyal a római kérdés már is meg van oldva s Róma elég nagy arra, hogy két nagy csillag elférjen benne. Az „Osser- vatora" színtelenül kijelentette, hogy az egyház a kérdés megoldásáról mitsem tud. Sokat koiportálták ezidőben a Pápa mondását Mussoliniról: Isten elküldte Itáliának az ő emberét. Viszont, mikor a Mussolini—Don Sturzo- párviadal idején Monsignore Pucci lapjában a popoiarik ellen foglalt állást, hivatalosan megcáfolták, hogy a Kúria Pucci mögött állna. Ilyen előzmények után állt föl a két tábor a választási törvény körüli döntő és kétséges küzdelemre. Az erek megpattanásig feszültek, a levegő tele volt puskaporral, a Vatikán hűvösen és nyugodtan nézett le az eseményekre. ERKÖLCS ÉS PROH1BICIÓ Irta: Marat Sándor Nean fcevessébb, mint kilencvenezer meggyilkolt ember hullája mellé hívta tetemre Presddent Hoover az amerikai közvéleményt: Amerikáról van szó, » az ember nem tudja hirtelen, nagy ez' a szám, vagy kiesd? Úgy szemre nagy. Valóeszinüileg Amerikában is tekintélyes tétel, különben neon értekezne róla Mr. Hoover. Kilencvenezer embert tettek el láb alól az elmúlt esztendőben az Egyesült Államok területén gyilkos merényletekkel. Minden ezerháromszázad ik amer lkad polgár körmönfont rablógyilkosságok és agy adu rt szenvedélyes drámák áldozata volt. Az ember csettint a nyelvével és pattint az ujjúval, ha ezt az amerikai méretű ■heka tömbéit elképzeli: hiába, Amerika ... Amig a tengerentúli statisztika számokból megépíti a bűnesetek áldozatainak ezt az imponáló felhőkarcolóját, az iszákos európai ember a fejét csóválja és valamit nem ért. Az iszákos európai ember elcsodálkozva kérdi, hogyan lehetséges, hogy a gazdag, polgárainak magas élet standardot juttató, puritáníhirü s nem utolsó sorban szárazba tett Amerikának ilyen megdöbbentő a bünö- 7jósí statisztikája? Eddig csak azt hallottuk, hogy az alkohol roncsol és bünbevisz. Tegyük fel, hogy ez igaz: de Amerika, amióta nem iszik alkoholt, pontosan mégegyszer olyan szorgalmasan bűnözik, mint mikor még nap-nap mellett leszopta magát. Tessék utánanézni a .statisztikának (s afc amerikaiak kezdik megbámulni ezit a statisztikát, olyannyira, hogy President Hoover egyik első nyilvános szava e statisztika részére kért figyelmet) e kiderül a megfoghatatlan: hogy a száraz Amerika hajlamosabb a bűnözésre, mint volt a nedvéé. Az amerikai társadalomtudós er.re felemeli puritán mutatóujját és azt mondja: nem azért bűnözünk most többet, mert nem iszunk, hanem, mert titokban még mindig iszunk, a különben is, ez a bűnözési hullám. Amerikaiak írják és mesélik, hogy ami a titokbanivást illeti, az csak részben igaz, — a prohibició igenis, minden furfamg, szenvedély, csempészigyesség ellenére elért már annyit, hogy az átlag-amerikai nem iszik többé alkoholt, legalább is ángyon ritkán és semmiesetre sem juthat hozzá rendszeresen alkoholos italhoz. Hogy a jómódú osztályok virtust és legénykedést csinálnak a gugyi- ból, valami olyasféle virtust, ahogy nálunk dicsőség flzüzdohányt szívni a finánc szemelő! tára, annak f*fmmiféle .népjóléti és egészségügyi jelentősége nincsen. Az az elvadult irtőh ad járat, amilM> a száraz Amerika nyakig (belelovalta magát, « már nemzetközi bonyodalmakat sem bán, csak ba beletorpedézr hat néhány láda suapssba, annyit mindenesetre eredményezett, hogy Amerika ma igen iá „szá raz", a nagy tömeg kerülő utóm som tud alkoholhoz jutni, • ha tartják ezt a tempót, egy-két évtized múlva tatián csakugyan kíte® jösztenek egy yankee-gemerá- ciót, amely hirból sem ismeri az alkoholt. Ez nagy eredmény lesz. csak kár, hogy nyitva marad a kérdés, máskülönben hs olyan vágyt alantul elégedett társadalom lesz-e ez a száraz generáció, hogy le tud mondani a narkotikum minden fajtájáról, g egyáltalán miféle narkotikumokkal gyógyítja majd a maga sebesüléseit? Indokolt félelem az, amely fél az aszkéták narkotikumaitól. ..Bűnözési hullám", ez két ezó, puritánok részé- ■ re kiválóan alkalmas, de nehéz velők valamit elkezdeni, e nem ér sokkal többet, mintha valakire, aki agyonüti az őregapját, azt mondjuk, hogy született bűnöző. Maradjunk osak szépen a tapasztalat mellett, hogy a bűn nem hullám és nem hajlam, hanem aktus, melynek eredője a bűn elkövetőjének szociális helyzetében, továbbá fizikái és psydhikai defektusaiban kinyomozható. Az amerikai ember szociális helyzetei, már ami az élet anyagi lehetőségeit illeti, az utolsó esztendőkben inkább javult, mint romlott; a feltűnő „bűnözési hullám" arányait tehát bajos lenne az „általános nyomorral" indokolni, ami nálunk ideát csakugyan van, ellentétben az általános jóléttel, ami náluk tagadhatatlan. Mépie, sehol a világon annyi s oly feltűnő erőszakos cselekedet, rablás, gyilkosság!, a violenciák minden neme, mint Amerikában, a gazdag és józan Amerikában, ahol a trust-tőke fegyelmezett és hatalmas apparátusa vigyáz a fogyasztók fogyaszt tóképessége érdekében az erkölcsre, a szabadság hazájában, ahol „minden polgárnak joga van, ott nyomni el a szabadságot, ahol éppen éri", ebben a civilizált Kánaánban, ahol a Természet semmit nem tagadott meg az embertől, 6 ahol néhány esztendeje, pontosan, mióta a proíhibiciót gyakorlatban végrehajtották, válogatott módon annyi embernek ütik be a fejét. ahánynak a részeges és sok tekintetben, főként amerikai szemmel nézve, szabadosán erkölcstelen Európa egyetlen államában sem teszik. Az ember beleszomjazik, ha elgondolja és utánérzn azt a szomjúságot, amely tagadhatatlanul íkinozta á prohibició első idejében az aaperikai polgárt, — én akkoriban Berlinben báimulgattam eztt a szomjúságot, a prohibició első hónapjait követő időkben, — bármulIáim és csodálkoztam, ahogy a yanDe egy láthatatlan kéz még a viadal kimenetele előtt Mussolini javára döntötte el a küzdelmet. A krízis legizgalmasabb napjaiban Don Sturzo lemondott a párt elnökségéről s hazament Szicíliába papnak. A vezér nélkül maradt párt szabad préda maradt. Bizonyos, hogy Don Sturzo nem a harc elöl hátrált meg. Visszavonulásának oka ott keresendő, hogy nem csak pártvezér, de pap is voLt, az egyház engedelmes szolgája, sőt elsősorban is ennek kellett lennie. Inkább az egyházé volt, mint a popolariké. A Vatikán és a visszalépés közti összefüggést napvilágra hozni nem lehet. Nincs bízó- ■nyitók rá. Csak az biztos, hogy a fasizmus legveszedelmesebb krízisébe® Mussolini legerősebb ellenfelét egy láthatatlan kéz félretolta az útból. A bizalmi kérdés fölvetésekor a popoiarik tartózkodtak a szavazástól. A politikai krízis Mussolini győzelmével végződött S alig pár esztendő múlva a „Venti Set- tembre" mellé odakerült a világtörténelem iker-dátuma: az „Undiei Febbraio". A Szentszék és Itália békéje. ke«ek Hamburgból már részegein érkeztek meg, s részegek maradtak Hamburgig, mikor megint hajóra szálltak, Ez volt az első idő, kínlódtak szegények. Be fceü vallaaKjan, azóta találkoztam már gyógyult amerrkarval is, olyannal, aki valamikor kedvelte az alkoholt, aztán a prohibiciós terror alatt le- szokta, s mikor később Európába jött, nem volt hajlandó újra alkoholt kóstolni, mert félt rákapni magát, mikor hazatérve úgy te hódolhat tovább neki. A legtöbb amerikai, aki e prohibiciós években Európába vetődött, persze inkább arról volt híres, hogy ittarbózkodáfiuk üzleti vagy tanulmányi jellege elhalván yodott itta rtózk adásuknak állt oh öllel vételi jellege mellett — valóságos lát vány osság volt egyidőben Pániéban egy- egy ilyen megiszom ja zott amerikai, ahogy nemcsak évek mulasztásait igyekezett hetek alatt pótolni, de mintha évekre készletet szívna föl magába, két hajó között, — válogatás nélkül, szomorú és makacs keserűséggel dütötték magukba az alkoholt, s emlékszem egy Georg nevű emberre a Mont- pár nass on, aki mese i ró volt Észak-Amerikában, s bárom évig nem tudott Pariidról hazautazni, mert nem akadt közben egyetlen józan napja, már a reggelinél berúgott s csendesen ivott tovább, mig ágyba nem feküdt. Ebben a versenyben a nők sem maradtak alul, s a részeg amerikai nő s a részeg yan- kee egymást támogatva turistáskodták be ezekben az években Európát, — az európai nagyvárosok láfké[>éhez tartozott az elmúlt években a dülöngélő amerikai, s a benszü- lött és iszákos európai a csendes undorral kevert szánalom egy nemével figyelte enKínos ideges fejfá jósát vagy egyéb hülésböl származó izom és idegfájdalmait, szaggatásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, uagy egyéb fáió testrészeit néhányszor bedörzsöli valódi D IR N R sősborszessze! Ez a legerősebb háziszer. Az egész országban mindenütt kapható fiiért jó, sokan utánozzák! Követelje a valódi készítményt mindig Diana néven. Alapítva 1831 T«l«foa 3ZL V3 S > ; &zal A fing, porceftáa nagykirMlMdésa • KOSIG E, Fő-utca 1929 április 28, r&sAnaep. J ____ Al apiitatott 1796 évben Rom Lajos utóda ioaifflep Banská-Bystrica KindtiSt stiQit i síremlékeket, minden kénemben. Bntor- airrin; lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, «tb.
