Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-28 / 98. (2023.) szám
MAGYAR TAVASZ Irta: DZURÁNY1 LÁSZLÓ Láttam a magyar szántóvetőt a szlovenszkói rögön. Elborult léleíkkel, esett fejj el néztem a vonataiblatoból, hogy4 küziködik a kikeletbe visszaíró blbanó téllel, a hóviharral. Hát mindig ez a sorsa a mi szántá suniko ak-vetősünknek, az áldott zsenditö napfénye helyett mindig csak zimankó és reménytelenség, — jajdúlt fel bennem a kérdés. De válaszul a távolodó horizonton, obi magasodott a magyar szántó- vető szimbolikussá nőtt alakja, amint hóvi- harral-sorsbaraggal dacolva, zavartalan és cél- játtudó nyugalommal akasztotta bele a fehérré vált barázdáiba a bc-ronát * Tíz reménytelenségbe veszett tavasz után végre elkövetk* tt egy, amely kalászokat ígért A genfi világi árumon Stresemann ököl- csapása nyomán megmozdult Európa lelkiis- roerete és az aeropág uj munkaeeztendeje a kisebbségi kérdés jegyében indult. Hittük, mert marad ékbitünkkel hinni kellett, hogy ebből a genfi vetésből nekünk is lesz aratásunk. Hogy az a sok kim éra, ami t „kisebbségi jogok” elmén iktattak be az európai politika Uj terminológiájába, komoly és becsületes fémjelzésre talál És az uj jogforrások felé tük- haritan törekvő milliók Dijából' edkerül az eaerayi aaponyoUovas ős sürü drótakadály. Hogy nj koraié kezdődik, amely felemeli a kfeebteégi nemzetek mélyrezuhant politikai, kulturális és gazdasági ételét. Hogy elkövet- kearfk végre a nagy kiegyenlítés és az igazi jóvátétel ♦ fik — ime — a fölkelő igazság napját máris ÓQG8 fellegek takarják. Pozsony és Prága nacionalista sajtójában napról-napra fölkavarog az Ígéretes tavaszi szántás fölött a gyilkos hóvihar. Az inredenta-vessedelem szirénája sikolt — iegészen Géniig hangzón. A genfi szesszió nyitányét mesteri. kéz hangszereli, Kéz, amelynek nyomán ujira, meg újra odalesz az emberek vetése * esztendős szenvedésében bölcsnek, méltó- ságosmak és az uj államira is értékesnek bizonyult. Nemzeti gerincében bátor, harcos, meg nem alkuvó és meg nem vehető, de viszont még a legzavarosabb és a legbizonytalanabb időkben sem bocsátkozott kalandba, nem hajszolt fantőm okát, de mindig első volt az állampolgári kötelességek teljesítésében és: ©1 nem tagadható része van abban, ami itt tiz esztendő alatt épült. Dénes Eduárdnak azt is el kellene ösmer- nie, hogy ez a kisebbségi nemzet a maga nagy erényeivel, műveltségével, minden munkára tennettségével és építő erejével olyan érték, aminőt más nemzetben aligha kaphatott volna. És elvégre ő akart bennünket. * Nyomoveszett egy embernek: innen indult a lavina. Mi közelről ösmeríük ezt az embert, a munikábam tönfcmhajszodt életéve], már a legcsekélyebb teherbírásra is képtelen, elomló idegeivel. Ha mindezt nem tudnék, számunkra is érthetetlen volna a „menekülése14. Ha menekült, — hitünk szerint — a beteg idegrendszere rémképei elől menekült el, tragédiája egyéni tragédia és a problémája nem a poli- ] tika, vagy az igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen az orvostudomány megfejtésére vár. * És imák a köovádló szerepében tetszelgő nacionalista lapok különböző lefoglalt g legalább is súlyúikban terhes levelezésekről. A vizsgálóbíró mégcsak éppen hogy számbavet- te, de ők már „kompromittáló44 anyagról tudnak. Rövidesen el fog válni, mi az igaz. Egy dolog mindenesetre lri fog derülni. Ki fog derülni, hogy minő nehéz és küzdelmes a mi kisebbségi életünk. És hogy nem hibák nélkül való. Hogy belül is akadnak bajaink és politikai életünkben még nem érkeztünk el a kívánatos tisztulási folyamat végére. És ki fog derülni főképpen a nagy szegénységünk. Egyiket sem tagadtuk sohasem. * Ebben a különös saj tókoncertben magyar hangjegyekre, magyar betűre is találunk. Ugyanúgy sorakoznak föl ezek esi Ólomkatonák, mint a mi hasábjainkon, csak a lelkűk más. A legérdekesebb, a legtöbbet mondó és sajátos logikai összefüggésre mutató felvonulás ezen a f ronton a Lelley Jenőé. A keresztény szociálist a párt exdnötke a magyar politikai élet puriffikátorának szerepében valóban fascináló jelenség. Nincs benne kétség, verbuválás készül: lojálisak jobbra, illojálisok balra. Mindenesetre ragyogó tanulékonyságra vall egy volt magyar pártvezér részéről, hogy ilyen tökéletesen tudja magáévá tenni a csehszlovák nacionalizmus szempontjait és már megtévesztésre sem aikaLmas szelektáló törekvéseit De aligha tévedünk, amikor annak a hitünknek adunk kifejezést, hogy a szloveo- szkói magyarság nem fogja honorálni ezt a metamorfózist és nem kíván I^elley Jenővel együtt vetni és együtt aratni. * Május a küszöbön és odokűnn alig-alig pattant még föl rügy. Hosszan vajúdik a tavasz. Vájjon mit fog hozni a magyarnak? Beteljesülést, vagy még mindig újabb stációt a magyar kálvárián? A nemzet életére közömbös, mert a nemzet ólebe örök és nem fordul meg egy generáció sorsán. Nehéz, bizonytalan és ezer veszélyt rejtő sors a kisebbségi sors. De nekünk nyugodtan beli állnunk minden vihart, mint a magyar számtsóvetőnek s még a sorsharaggal is dacolva, zavartalanul és oéljáttudó nyugalommal kell beleakasztanunk az ©két a magyar jövő barázdájába. A többit ám lássák a konzulok! Jóvátétel! kudarc után lefegyverzési kudarc? Az amerikai Unió flottakedvezményekért elfogadja Franciaország lefegyverzési álláspontját Giösoo amerikai delegátus meglepő bejelentése a genfi lefegyverzési bizottság tegnapi ülésén — Koncessziókat tesz, de követeli, hogy az európai hatalmak is koncessziókat tegyenek — A tengeri lefegyverzés eddigi története Bernstorff gróf ma válaszolt Gibsonnak Hányadszor ér bennünket gyanúja és vádja ártalomnak és rontásnak, amely lelkűnktől idegen? És ilyenkor, amikor a nacionalista sajtó boszorkánykonyháján merő politikai célszerűségből az „államelilenesség44 stigmáját akarják ránksütni, eltakarják a szemüket, hogy ne lássák a mellünkön a „legjobb katona44 és a „legjobb adófizető ezignumját, amit felelős államférfiak tűztek oda. És lehunyja szemét a lelkiismeretűk is. Némán hallgat a tízesztendős megösmerés, amelynek meg kellene szólalnia, hogy megvédje az önmaga védekezésére nem szóiul ó magyart. A magyar nem komitácsi. A fegyvere békés fegyver: a jog. Ha ezerszer kihűli a kezéből, ezerszer fölveszi, mert nem ö&mer más harcot, mint a tiszta erkölcs ■&$ a tiszta elvek harcát. És nem ösmer csak egyenes utat. A magyarságnak nincsenek földalatti utjai és szervei: amit tesz, Isten szabad ege alatt, mindenki szemeláttára teszi. A melle mindig nyitott, a szava mindig bátran szárnyaló és a tekintete mindig egyenesen a célra tűz, nem bujkál. Ezek talán gátlások egy kisebbséggé esett nemzet életében, de a magyar nem tud más lenni. Tiszta, egyenes, aminő az igazsága. És ha tanuságtételre hivnók magát Ranes Eduárdot, aki más módszerrel küzdött végig egy nemzet; küzdelmei, szávretett kézzel kellene ©Itemernie r apk, hogy ez a nemzet tiz(sp) Prága, április 27. A párisi jóvátételi konferencia izgalmas ülései némileg eltérítették a figyelmet a genfi lefegyverzési bizottság tárgyalásairól, holott a genfi tanácskozások világpolitikai jelentősége csaknem olyan nagy, mint a jóvátételi konferenciáé. Tuzás nélkül mondhatjuk, hogy az európai politikai atmoszféra aligha viselné el a, kettős csődöt: a jóvátételi konferenciáét és a lefegyverzési értekezletét. Míg az egyik a kontinens közgazdasági életére és a Stresemann—Briand-féle közeledési politikára mérne halálos csapást, a másik szétfoszlatná az emberiség leghőbb reményét és mintegy örök tényként leszögezné, hogy a hosszantartó békébe, a fegyverek használaton ki vülhelyezésébe vetett hit nevetséges és m egvalósithatat 1 an. Á párisi konferencia és a genfi tanácskozások között természetesen messzemenő ösz- szeíüggés van. Mindkettő mögött az Amerikai Egyesült Államok kormánya áll őrangyalként, vagy deus ex machina-ként, ahogy vesszük. A washingtoni kormány állásfoglalása világos, amennyiben megbízottai révén Párisban több ízben kijelentette, hogy az Unió a szövetségesek amerikai adósságainak elengedését, ami a jóvátételi kérdés kielégítő rendezésének punctum saliense volna, az európai népek lefegyverzésétől teszi függővé, mert nem engedheti, hogy a nagylelkűen elengedett mil- Iiárdokat az európai hatalmak fegyverkezésre fordítsák. Ilyen körülmények között a párisi, kopfereo- cia szempontjából is elementáris jelentősége van a genfi tanácskozásoknak, ügy, mint Párisban, Genfben is Amerika vette át a vezetőszerepet és Gibson brüsszeli követe utján kifejtette a leszerelés kérdésében elfoglalt legújabb álláspontját. Amerika szempontjából a lefegyverzés kérdése két, egymástól független részre tagozódik. Az Unió szárazföldi hadserege nem játszik szerepet, különösen amig defenziv háborúkról van szó és az Unió nem szándékozik Európába, vagy Ázsiába csapatokat küldeni, ami Wilson utolsó experimentuma után a jövőben aligha látszik valószínűtlennek. Annál fontosabb és az előbbitől teljesen független problémája a tengeri leszerelés, mert Amerika csak flottájával védekezhetik, ha akár Ázsia felől, akár Európa felől támadja meg valaki. Nem árt többször elmondani az amerikai és az angol flottapolitika között tátongó alapvető különbséget. Míg az Unió egységes államtest, egyetlen nagy szárazföldi massza, melyet keleten és nyugaton tenger, északon és délen jelentéktelen országokkal ölelkező szárazföldi határ határol, addig a brit világbirodalom számos apróbb egységre tagozódott szövetséges állam, ahol a részek közötti összeköttetést csupán tengeri utón, hatalmas és jól kiépített kereskedelmi flottával lehet biztosítani. Az Unió zártságában iparilag és mezőgazdaságilag önmagát látja ©1, Angliában minden egyes rész egymásra van utalva és a gazdasági élet ■kiegyensúlyozása csupán az áruk és nyersanyagok kicserélésével történhetik meg. Amerika biztonságának kulcsa a két tengeri határvonal kellő megvédése. Hatalmas, erős, nem nagy akciórádiusza, lassúbb és bázisokra szoruló hadihajókra van szüksége, amelyek kellő helyeken csoportosítva, egységes páncéltömegeikkcl bárhol és bármikor fölvehetik a harcot a messziről jött támadókkal. Ezzel szemben Anglia szerteágazó kereskedelmi tengerészeiének védelmére sok gyors és könnyebb cirkálót kénytelen tartani, hogy a széttagolt birodalom minden részén fürge őrei legyenek és velük megvédhesse a legmesszebb járó kereskedelmi hajókat, vagy a legmesszebb fekvő apró gyarmatrészeket is. A washingtoni konferencia megoldási média Angliának kedvez. A konferencia ugyanis kimondja, hogy a dreadnoughtok számát korlátozni (kell és Amerika, meg Anglia csak egyenlő mennyiségű és egyforma nagyságú csatalhajókat építhet. Viszxmt a kisebb egységek, főleg a maximális normái típusoknak elfogadott tizezertonnás gyorscirkálók építését nem korlátozta. Anglia tehát tetszés szerint építhette a kereskedelmi flotta védelmére alkalmas gyors hadihajókat, mig Amerika nem léphette túl a dreadnoughtok előirt számát. Amerika nem szívesen látta, hogy Anglia tulajdonképpen kijátsza a washingtoni egyezményt, amennyiben szabadon rengeteg gyorscirkálót épit. Washington hiába törekedett arra, hogy a kisebb haiónemek számának korlátozását elérje, Anglia ebbe a ránézve kedvezőtlen megoldási módba semmi körülmények között sem akart beleegyezni. Anglia vonakodása okozta az 1927-iki hármas tengeri lefegyverzési konferencia csődjét. éimem ar: hate ^■f6lévJ? j50’ A sziovenszkói és TTlSzinSzkŐi ellenzéki pártok Sxerketttörfg: Prfg.IL, Panská nllce negyedévre 7o, havonta2o Kő; külföldre: .... * 12, 1L emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fősxerfesxtőj pOUtlKCU napilapja felelős szerfie&tői hivatal: Prága IL, Panská ul 12AEL — Tehavonta 38 Kő. Egyes szám ára 1-20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ F0R6ÁCH QÉZA lefon: 34134.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha ■a! sitimh 20»ldai
