Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-27 / 97. (2022.) szám
1929 április 27, szombat. 'PP.ycarM ACfcAR-ffl RLAP 3 A huszadik század egyik legsikerQltebb politikai beugratása Hogyan sietett a francia parlament a kitalált „poldéve** nemzet támogatására? Az Action Francaise egv nem létezd elnyomott szláv kisebbség érdekében mozgósítani tudta a francia kamara radikális képviselőit — „Levelek a népszövetséghez" — Meggondolatlan állásfoglalás, melynek ellenkezője is megtörténhetett volna Tudatlanság, tájékozatlanság és hiszékenység az európai nagypolitikában Prága, április 20. A rovalizmus ma a leghevesebb és a legintelligensebb ellenzék Franciaországban. Az Action Francaise napilapja köré csoportosuló Írók, tudósok és újságírók még Henri Barbusse és a Monde véleménye szerint is a nemzet szeJIemi elitjét jelentik 8 kár — írja éppen Barbu&se — hogy oly „veszett14 és „donkihóti44 ügyet támogatnak, mint a francia royalizmus. Julién Benda, akit ma sokan a francia baloldal legjelentősebb filozófusának tartanak és Una- muno után a nyugateurópai renaissance fejének, az Action Francaise ellen irta a Trahison des clercs-et, az írástudók árulásáról szóló Immár világhírű müvét, melynek sikere oly elementáris volt 1927 végén és 1928 elején, hogy a Dóméban és a Boul4 Mich‘-en hetekig nem be széliünk másról, csak róla és Thibaudeí polémiájáról a NRF-ben. Benda könyvének vezérmotivuma az, hogy a nem zet nagy írástudói árulást követtek el. amennyiben tudatosan elveszett ügyek szolgálatába állottak. Hogy az írástudók — az A. F. írástudói —nagyok, sőt a legnagyobbak. Benda könyvén, k egyetlen oldalán sem vonja kétségbe, sőt ellenkezőleg. Mauras, Baínville, Daudet, Pujo. Gazotte, a vezér-royalisták a nemzet szellemi nagyjainak első sorában foglalnak helyet. Mauras, aki Soréi „Réfléxlons sur la Vlolence44- án nevelkedett, épugy, mint Mussolini vagy Lenin a század elején megteremtette a galllclz- must, ami a régi klasszikus társadalmi formákhoz való visszatérést hirdeti. A „süket Mauras44 a legélesebb és a legügyesebb hangú francia polemisták közé tartozik, de mint iró és költő is korszakalkotó volt Franciaországban. Hamarosan óriási tábor nőtt körülötte s a francia egyetemi hallgatók többsége és elitje — csak „jó tanulót44 s valamiképen máéként ie kitűnő fiukat vesznek maguk közé — Mauras hatása alatt megalakította a „camelots du roiu csoportot, amely haláltmegvető bátorsággal és rengeteg szellemmel szolgálja a royalizmus ügyét. Baínville ma Franciaország egyik legelismertebb történetírója, akinek „Franciaország története44 című müve magyarul is tizezerszámra fogyott el Gazotte legújabban megírta a Francia forradalom royalista szempontból vett nagyszerű történetét, amellyel legalább oly feltűnést keltett tavaly Parisban, mint Benda az írástudók árulásával. Lóon Daudet-t pedig nem kell bemutatni. A legszellemesebb, a legötletesebb, a legműveltebb és a legmaróbb szatiráju ember, akit valaha olvastam. Vezércikkei, melyeket hires azöíkése óta Belgiumból ir az A. F.-neik, esemén>- ezámba mennek Parisban. Nem csoda ha az Action Francaise ezzel a gárdával, mely tei-tet-thi lelkestől érte él és nap-nap után teleirja hasábjait, számtalan elsőrendű iró, szakember és politikus kíséretében, ma Franciaország legintellektuálisabb lapja, amelynek véleménye — főleg az idegenek szempontjából — mindig a legéideke- sebb és a legmélyebb. A royalisták esInyjeJ és tréfái Franciaország tradicionálisan köztársasági állam, ahol a hatalmon lévő respublika épp úgy korrumpálódott, mint a hatalmon lévő dolgok egyáltalán mindenütt korrumpálódni szoktak a világon. A köztársaság és pár excellence pártja, a radikális párt, hosszú élete alatt beesett a spengleri „zweite Rciigiositatbe44, ahol minden csak sallang, forma, megmerevült szólam és szokás. Nem mindig a legkiválóbb emberek kerülnek az élre, a mutyizásnak, kényelme* osztozkodásnak, atyafiskodásnak óriási szerepe van. A régi demokratikus igazságok rég szólamokká váltak s a nagyhangú frázisok mögött nem gáncsnélküli lovagok és értelemducok állanak. Ezzel szemben a szelektált ellenzék szerepét (amit gyakran a baloldal lát el) a nagyszerű vezetőkkel rendelkező royalisták töltik be. Nehéz helyzetben vannak, vigyázniok kell. Az ész és az értelem az ő pártjukon van, a hatalom másutt. Soha lendületesebb és okosabb ellenzék nem létezett Európában, mint a francia royalistáké. Ahol lehet, borsot törnek a korrupt, sallangos képviselők orra alá és mindenki ellenségük Poinca rófcől Léon Blumig, a bibornokoktól Ivry kommunista polgármesteréig. Egyetlen fegyverük a zse nialitás, egyetlen eszközük a forradalmi, okos és «rőa egyetemi ifjúság. Valahányszor megnyilatkoznak, mindig stílus van bennük és a leleplezett korrupció botrányos eseményekbe fül. Emlékezetes még Léon Daudet szökése, vagy az Action Francaise épületének ostroma, melyben Daudet még Chiappe-ot. a napóleoni energiájú rendőrfőnököt is, megleckéztette. A szökés élénken rávilágított arra, hogy mily henye és gon datlan a francia közigazgatás, mily könnyű valakit becsapni ott. Azután jött Daladíernek, a radikális párt híres elnökének strassburgl megszöktetése, amely után egész Páris kacagva vette tudomásul, mily hiú és^hiszékeny a nagy pártvezér. Komoly hullámokat vetett az Action Francaise nagyszerű _ leleplezése a gyarmatokon uralkodó embertelen viszonyokról és a benszülöttek meg kinoztatásáról. Nem egy Herrlot-párti gyarmati kormányzó volt kénytelen lemondani a nagyszerűen vezetett kampány után. , Tragikus erejű volt Combes szobrának leleplezésé is, ahol a „camelot“-k valóban haláltmegvető bátorságról tettek tanúságot A legújabb zseniális beugratás Mindennél zseniálisabb, ötletesebb és a francia kamara szellemi nívóját végzetesen kompromittá ló társadalmi csíny volt azonban az Action Frnn caíse legutóbbi „esete44, amely bennünket, mint kisebbséget, egészen közelről érint. Szomorú elégtételt találunk benne annak Igazolására, mily könnyelmű, tudatlan és indolens kezek intézkedtek és Intézkednek a mi sorsunk felől Is a nyugati államokban. Viszont bizonyára hasznunk is lesz az Action Francaise tréfájából és trükjéből, mert az a nagy brouhaha és botrány, amit a tréfa Franciad szagban keltett, az ilyen fölsülések iránt különösön érzékeny népet arra fogja ösztönözni, hogy most már komolyabban és intenzivebben nézzen utána azoknak a problémáknak, amelyekkel kapcsolatban vezetőinek nagy része oly rutul fölsült. Az eset igy történt: Az Action Francaise emberei (az ötlet bizonyára Léon Daudet fejéből pattant kí)> a genfi kisebbségi vita lezajlása után egy ál-emlgráns, ál-elnyomott, Párisban székelő kisebbségi bizottságot alakítottak s bizottságukat elnvezeték „Poldéve védelmi komiténak44 for.mulárékát nyomattak, pecsétet rendeltek és szép, monogrammos papiroson a következő feibi vásí intézték a kamara radikális képviselőihez a kitalált poldéve nemzetség védelmére alakult emigráns bizottság nevében: Poldeve Védelmi Bizottság 1929, március 18. Mélyen tisztelt Képviselő Uram! Könyörületességéhcz és Igazságérzetéhez appcl- lálunk, amikor arra kérjük, hogy fordítsa egész figyelmét a következő dologra. A fény és a jog huszadik századában százezer poldeve nemzetiségű ember néhány dúsgazdag ná- bob igája alatt nyög. 1 Az asszonyok, az aggok és a gyermekek állati sorban élnek, s a férfiak idegen országok bányájában és mezőgazdasági üzemeiben dolgoznak. Semmi sem segithet rajtuk, ha a világ lelkiismerete fel nem ébred és meg nem hallgatja szerencsétlen szavunkat Nem vagyunk a szovjetköztársi. „g barátja, különösen nem Ukrániáó, amelynek rezsimje alatt az utóbbi években rendkívül sokat szenvedtünk, de nem hisszük, hogy ott olyan .JOsz dolgunk volna, mint mostani elnyomóink igája alatt Képviselő Uram, arra kérjük, segítsen rajtunk. Nem kérünk pénzt nem kérünk munkát, csalt kiváló morális támogatását, amelyet egy levél formájában juttathat hozzánk. Ezt a levelet a jövő hónapban bemutatnánk a nép zövetség kisebbségi bizottságának, ahol az kétségtelenül nagy hatást fog elérni. A huszadik század első felében, amely az örök békét és az örök testvériséget látja keletkezni, ki kell irtani az embertelenség utolsó maradványait. Í793 Franciaországa, amely lángoló kardjával leverte a tirannusokat, megmenthet bennünket az elnyomók karmai közül és életet juttathat a kiéhezett poldeveknek. Előre köszönjük Képviselő Uram válaszát, amely parlamenti kollégáinak többi levelével együtt azonnal Genlbe megy. A Poldeve Védelmi Bizottság nevében Lynoczi Stantoff, Lamidaeff. Mondanunk sem kell, hogy a levél aláirói kitalált nevek voltak, akik a valóságban nem léteztek. Az Action Francaise egyik márciusi számában leközölte a levelet, sőt egy nagy cikket is irt hozzá a poldcvek elnyomatásáról, természetesen olyan hangnemben, mintha tényleg tudomást szerzett volna a kis sz’áv faj elnyomatásáról és fel lenne háborodva ekkora embertelenség láttára. Ugyanebben .a cikkben „részleteket44 is közöl a poldevekről. E’mondja. hogy feltétlenül Genf elé kell terjeszteni ezt. az ügyet és megnevezni Hegesippe Simont, aki állítólag annakidején élete munkáját a poldevek felszabadítására áldozta. Elmondja, hogy a poldevek eredete ismeretlen. A faj valószínűleg a moldáviait, a lengyelek és a szlovének e*v keverékéből áll, azaz tiszta szláv kisebbség, ami magában véve is rokon- szenvet keltett a francia ’*épvise.ők előtt Mielőtt a furcsa levélre kapott válaszokat bemutatnánk. ismertetjük az Action Francaise második poldeve-leve’ét is. amelyet az e'ső válaszok beérkezése után ugyancsak a képviselőkhöz intéze t. E levélben részletesen beszámol a poldevek sorsáról és életéről: Poldeve Védelmi Bizottság. 1929. április 4. Mélyen tisztelt Képviselő Uram! Két hét előtt kopogtattunk először lelkiismore- tének ajtaján, hogy felhivjuk figyelmét a poldeve nemzet elnyomatására. Időközben szörnyű események játszódtak le szerencsétlen hazánkban. Két kerület fellázadt, aminek megtorlására az elnyomók tönkretették a csercsellai munkástőzsdét és oly brutálisan bántak népünkkel, mint az olasz fasiszták. Több száz testvérünk áldozata lett a tirannizmusiiak. Testvéreinket agyonütötték, leányainkat megrontották és mindezt megtorlás nélkül! Ki tud Franciaorszáíban ezekről az eseményekről? IIol vannak az újságírók, amikor ily embertelenségek történnek? A nemes és köztársasági Franciaország a reakció pártjainak igája alatt nyög cs nem akar tudomást nyerni az ilyen embertelenségekről! Holott népünk nem volt ismeretlen a hajdani nagy Franciaország előtt! Emlékezzenek vissza arra a levélre, amit Voltaire irt nagy költőnknek, Oonsíance-Napuskának. Voltairenak, az elnyomottak örök barátjának védelme elé helyezzük egész mozgalmunkat! Bennünket elhagytak és kizsákmányoltak. A poldeve p spökök semmit sem tettek ériünk, mintha nem is léteztek volna. Első levelünkre Planche, Boutet. Choufieí és Cázaíls képviselők válaszoltak, ezek a finomlelkü és becsületes férfiak, akik valamennyien segítségünkre siettek. Ismételten arra kérjük, Képviselő Ur, írja meg pártoló levelét, amelyet bemutathatunk a genfi kisebbségi bizottság magas színe előtt. A Poldeve Védelmi Bizottság nevében Lyneczi Stantoff, Lamidaeff. A francia Képviselők „nemes mozgalma** Egy harmadik felhívás elmondja a poldeve történelmét. Vakmerő Károly hadjárata után, aki Poldeve-ország koronájára vágyott, V. Károly védelmezte meg a nemzetet. A szerencsétlen nép két évszázadig a Hochcn- -taufenek igája a’att nyögött, mig Gellé-Foá, egy zsidó származású nemzeti bős, fel nem lázitotta a népet és ki nem ragadta a despoták karjaiból A nagylelkű Franciaország segítségével, amely Mellet tábornokot küldte Poldévebe és C. D. Bynn angol tengernagy közreműködésével a poldevek győztek a tamphepai véres csatában. Sajnos Gellé-Foá elesett és utódjai nem voltak méltóak hozzá. A katolikus arisztokrácia magához ragadta az uralmat, miután a moracik eretnekséggel egy véres szicíliai vecscrnvén végzett. Mindez körülbelül Voltaire idejében történt. Pillanatnyilag Odde-H.llcon márki uralkodik, aki körülbelül a poldeve föld felét birtokolja. A kegyetlen főur gyilkol és pusziit mindenfelé. A poldeve nép ugyanakkor kiváló tudósokat és művészeket is adott vi'ágnafe. Liton- guems szobrász, a rennesi Marceau megalkotója poldeve eredetű volt, úgyszintén a Musset anyósa is. Szó ios ilyen és ehhez hasonló részlet feltárása után a harmadik levél is elment a képviselőkhöz. Természetesen a jobboldali és rujalisla Action F ..caise elsősorban a baloldali képvise’őket akarta kompromittálni ós ezért, olyanoknak küldözgette csupán leveleit. BALL PALAIS THEATRE ALISADÉRA Praha., Václavaká oám. Telefon: 29641. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. akik a legutóbbi parlamenti vitán a kongregációk ellen szavaztak. Az ő kedvükért a poldeve nemzet elnyomóit katolikusoknak és arisztekratáknak állította be. mert tudta, hogy ez a „népség44 vörös posztó a „demo- kraták“ szemében. Egészen bizonyos azonban, ha a leveleket a jobboldali párt képviselői t meekapták volna, természetesen más beállitássaf. a mozgalomnak ugyanolyan eredménye lett volna, mint igy. Á kívánt és várt hatás nem maradt el. Az Ae- tion Francaise lármáját egy-két más kisebb lap folytatta és csakhamar garmadával érkeztek a baloldali képviselők lángoló és sallangokkal telt levelei, á „Poldéve Védelmi Bizottság44 székhelyére. • Egyike az elsőknek, aki az elnyomottak segítségére sietett, Cazals volt, a baloldal egyik legkiválóbb képviselője, a radikálisok büszkeségé. A következő levelet intézte a Poldéve Bizottsághoz. Francia kamara. a kvesztorok kabinetije. Mélyen tisztelt Lyneczi Stantoff! Minden elnyomott őszinte barátot talál bennem és elnyomói ádáz ellenséget. A poldéve nép is tudomásul veheti feltétlen rokonszenvemet. Cazals, Arlege képviselője. Cazals levele nagy örömet okozott a „polde- veknél44. Hiszen egy nagy politikus, aki többször Csaknem miniszter volt már, biztositotta Őket jóakaratáról. Másnap uj levelet hozott a posta, Planche képviselő ugyanolyan hangnemben válaszolt, mint Cazals. Később az egyik szocialista vezér levele érkezett meg, amely tele van magasztos frázisokkal és felháborodással a katolikusok és az arísztokraiák ellen, akik elnyomják a poldevekét. Legérdekesebb része így hangzik: ' — Minden erőmmel és tehetségemmel az elnyomott poldeve nép rendelkezésére állok. Meg fogom önöket segíteni nemes harcukban. Sémrni sem szebb, mint azoknak a férfiaknak odaadása, akik ellenséges törvények között harcot hirdetnek testvéreik elnyomói ellen. Sajnálatráinéitó dolog, hogy a huszadik században még rabszolgaságról kell beszélni, mint például a poldevek esetében. Aláírva: Armand Ghouffet, a szocialista párt tagja. Nemsokára Boutet képviselő is jelentkezett, akinek vérzett a szive, amikor tudomást szerzett a szerencsétlen poldevek elnyomatásáról és keze ökölbe szorult a papok és za arisztokraták ekkora hegyetlenkedéselnek hallatára. Boutet is a szocialista párt tagja. Nem akarjuk hosszasan részletezni a beérkezett válaszokat, hisz az Action Francaise szempontjából is a legfontosabb levél „Cazals atya'4 leveie volt, mint Léon Daudet nevezte a radikális párt egyik oszlopát. Elég, ha megemlítjük, hogy körülbelül még 40— 50 képviselő, köztük a radikális párt egy-két legkiválóbbja, nyomban az „elnyomott44 poldevek segítségére sietett, anélkül, hogy informálódott volna róluk és „elnyomóikról44 Az Action Francaise triumfálva közölte a leveleket és intézkedett, hogy az Írások fakszimiléi egy díszes kiállítású, merített papiron nyomott füzetben megjelenjenek. Egyes levelek egyenesen lángoló szeretetükrő! és ragaszkodásukról biztosítják a poldeve nemzetség I—M— In-t barátja ? Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi II séÉrsnt mert ebben nem csaiódhatik Üdítő és fájdalomcsillapító hatása a DilÉiomt nélkülözhetetlen háziszerré avatja.
