Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-27 / 97. (2022.) szám

4 1929 április 27, agamba*. ♦PKCGMMAGitflRMlRLAIÍ uCTwaaaauBwi>WBB^»^MM tagjait, igv például 'Rous és Forcinall képviselők, akik kijelentik, hogy már előbb Is tudtak a poldeve népről és elnyo­móikról. Alig volt a választók között egy-két óvatos, aki pontosabb információkat kért a bizottságtól. Fór­éinál! képviselő annyira ment, hogy ajánlólevelet irt a „Poldeve Védelmi Bizottság*1 számára Paul Boncom--hoz, 6s lángoló szavakkal kérte a nagy szocialista vezért.,, hogy siessen a szegény elnyo­mottak segítségére. C. Planche képviselő, az emberi jogok ligájá­nak egyik elnöke, a bizottsághoz intézett levelé­ben szintén a poldeve nemzetiség mellett tört lándzsát. Lecsap a bomba Amikor már betelt a pohár, az Action Tran- caise lerántotta a leplet. Egyik legutóbbi szá­mában szencációs külsőségek között bejelenti, hogy a „poldeve" nemzetség nem létezik s az egész „mozgalmat" az Action Francaise szer­kesztői csak azért találták ki, hogy bemutas­sák, mily tudatlanok, mily meggondolatlanok, s ha a jobboldal kegyetlenkedéseiről van szó, mily hiszékenyek a francia radikális képvise­lők. Egyik sem győződött meg arról, vájjon a poldeve nemzetség tényleg létezik-e vagy sem, azonnal segítségükre siettek, mert ezzel válasz­tóik előtt nemes emberiességük kihangsulyozá- sával érdemeket akartak szerezni. Fogalmuk sincs Európa igazi bajairól, igazi elnyomottjai­ról és minden attól függ, miként csiklandozzák meg hiúságukat. Természetesen az ellenkező ér­telmű csínyt is meg lehetett volna tenni és be­bizonyítani, hogy a radikálisok a valódi elnyo­mók segítségére sietnek, ha kellőképen és de­mokratikus Szószokba mártva adják be nekik a tényállást. Az igazságról nem győződnek meg, tudatlanságukban képtelenek elbírálni a hely­zetet és mindent, amit kezdeményeznek, csak frázis, nagyképűsködés és saját egyéni ambí­cióknak kielégítése. Az Action Francaise leleplezésének óriási hatása volt Párisban. A város megint kacagott, hisz a ősinytevés hasonló volt León Daüdet szökéséhez, vagy Daladier megszöktevéséhez. A lapok jófor­mán kivétel nélkül megszólaltak és a Petit Bku hevesen megtámadta az Action Francáiset köny- nyéhnüsködéseé r t. A legtöbb ember a royalistáknak adott igazat, mert nyilvánvaló volt, hogy bármily durva is a beugratás, bebizonyította a képviselők nagyré­szének tudatlanságát és könnyeim őségét. Napokig tartott, amig a lárma lecsillapodott. Az Action Francaise füzeteit, amelyek a fakszimilé­ket tartalmazták, a nép szótkapkodta. A szegény képviselők szégyeltek magukat s ezentúl bizonyá­ré jobban vigyáznak majd, ha valakinek a védel­mére, vagy megtámadásra szólítják fel őket. Az egyetlen pozitívuma a tréfának tehát csak az le­het, hogy a francia képviselők ezentúl minden európai vonatkozású kérdésben, főleg ha elnyo­másról és felszabadításról van szó, jobban fog­nak tájékozódni. Ami nyilvánvalóan csak az pra zi elnyomottak élőn vére szol sál hat A beugratás politikai tanulságai íme aj eset, úgy. ahogy történt. A dolognak mulatságos oldalán kívül ráüli, kisebbségekre néz­ve komoly és megszívlelendő jelentősége is van. A francia parlament, Európa mai rendjének leg­döntőbb faktora nagyrészt ily tudatlan és tájé­kozatlan képviselőkből áll. Ezeknek vám kiszolgáltatva jórészt a mi sorsunk is. Ilyenek hallgatják meg az uralkodó népek pa­naszait és adatait s nekünk nincs módunk, hogy hozzájuk férkőzzünk. És ilyen tudásu politikusok­nak volt döntő szavuk a békekötéseknél is. Eze­ké az a mentalitás, mely Budapestet Romániába, Prágái Magyarországba és Bclgrádot a Keleti tenger partjára helyezi. Ez az a mentalitás, amely a magyarokban sá­torlakó cigányokat és bárbár emberevőket lát. Ilyenek után nem csoda, ha Párisban a legilleté­kesebbeknek fogalmuk sincs, mi az a kisebbség és azt hiszik például (amit gyakran tapasztaltam';, hogy a szloveaszkói magyarság pár ezer elszór- tan élő emberből áll, akit kényelmesen asszimi­lálni lehet. Európa mai politikájának dogmája a „poldeve nemzetiég barátainak" vállán nyugszik. Mit várhatunk olyanoktól, akik összetévesztik az igazi kisebbségeket a „poldeve“-ekkeI? Aki­nek fogalmuk sincs a való tényállásról? Aküs ítélkeznek a kisebbségek ellen, anélkül, hogy tud­nák. kik azok, hol élnek, mennyien vannak? Akik szavakkal és pátosszal még a fikfciv „elnyomót taknak" is segítségére sietnek, de a valóban sé­relmeket szenvedő kisebbségekről ignoranciájuk- han nem vesznek tudomást és egyszerűen azt mondják informátoraik nyomán: „a kisebbségek ről, amik nincsenek, szó se essék"? Az Action Francaise nagy port fölvert fölültí*- tése talán némileg észretéritj a député urakat és most, amikor a kisebbségi kérdés európai problémává vált, mellyel mindenütt és mindig foglalkozni kell, komolyan utána néznek a dol­gok érdemleges részének. Ebből a kisebbségek csak nyerhetnek, mert lég nagyobb ellenségük étidig az illetékes nyugati tö inegek tudatlansága és hiszékenységé volt. Amint egyszei elhatározzák, hogy személyesen meggyőződnek a nagy problémáról és eljönnek a kisebbségek millióihoz, meghallgatják őket. nincs az a politika, amely leplezni tudná a ba­jokat és az igazságtalanságokat A kis bb.-'-gek legnagyobb fegyvere az értetem, az intelligencia ér az igazság. Szvafkó Pál. Newyork, április 26. Véres kimenetelű ve­rekedésnek volt színhelye a newyorki ma­gyar negyed. A newyorki magyar kommu­nisták két frakciója késekkel, gumibolokkal és fütykösökkel támadt egymásra. A verekedésnek harminc könnyű és négy súlyos sebefültje van, a vezetőket a rendőrség letartóztatta és a kinos botránynak az amerikai bíróságok előtt lesz folytatása. A szerencsétlen emlékű magyar kommu­nizmus egy kis csoportja jelenleg Newyork környékét) húzza meg magát. Ez a csoport tartja fönn az „Uj Előre" cimü lapot, amely­nek éveken keresztül egy Baski Lajos nevű munkás volt a szerkesztője. Baski szerkesztői tevékenysége idején a lap a gyűlölet és a terrorizmus dühös exponense volt és például minden magyar mozgalmat erő­!j¥«SfiEurd$ I I igénylők kérjék a Csizí lód Bróm 1 | Fürőö Prospektusát szakkal igyekezett megakadályozni. Az orosz- országi események, Stalin és Trockij pártszakadása a newyorki magyar táborban is pártszakadást idézett elő. Baski Trockij hivének vallotta magát és ezért a többségben lévő ellenpárt el távolította a laptól, kizárta a pártból és helyére egyik volt munkatársát, Lusztig Imrét ültette. Baski azonban alaposan megtanította hí­veit és így természetesen Lusztigot is saját módszereire: a terrorra és erőszakra. Éppen ezért nem lehetett csodálni, hogy amikor Baski ..A Proletár" rímen ellenla­pot indított, az „Uj Előre" saját módszere szerint akarta elnémítani. Baski és társai, körülbelül negyvenen, az Első Magyar önképző Egylet egyik emeleti Budapest, április 26. Szerdán volt a ma­gyarországi Református Országos Zsinat ta­nácskozási szakának harmadik ülése, ame­lyen folytatták a liturgiaügyi szabályzat rész­letes tárgyalását. Az úrvacsoráról szóló fejezethez Anitái Géza dr. püspök. Porzsolt István, Juhász László, Kovács Lajos, Farkas István, Halka Sándor, Vincze Elek, Török Imre espere­sek, Janka Károly egyházkerületi lelkészi főjegyző és Sz. Kun Béla egyetemi tanár szóltak még. Ravasz László dr. püspök mint előadó reflektál a felszó 1 a 1 ásokra. A presbi­tériumnak joga van többször is kiosztani az úrvacsorát. A templomban való ilyen funk­ciót éppen ezért Ível) hangsúlyozni, mert a szekták ellen ezen a téren is küzdeni kell. Templomon kívül, a többi között cserké­szeknek például ki lehet osztani. Alapelv az legyen, hogy lehetőleg emeljék az úr­vacsorák számát.. Végül kimondották, hogy az évenként legalább hatszor való TTr­vacsoraosztást teszik kötelezővé és emellett ajánlják, hogy az ujbori úrva­csora osztás lehetőleg a reformáció emlék­napján történjék meg. Ravasz László d,r. püspök, előadó kérte a zsinatot, vegye fel az úrvacsorai formulába az Apostoli Hitvallás teljes szövegét. Kálvin János a Hiszekegyet aktkor mondotta el a prédikácíós istentisztelet végén, amikor utá­na urvaosor aosztás következett, „credo", „Instrukciók" és a Heidelbergi Káté is enre van alapítva, a Hitvallás a magyar kálvinis­ta hittud'adnak kardinális része, benne cso­dálatos mélységgel van meg az, ami a ke­resztén ységben egyetemes, amit a keresz­ténység minden egyes ágazata vall. — óva Intem a zsinatot, hogy hitvallási tételeinkhez ne nyúljanak hozzá, ne tegyük meg a kételkedőknek azt a szívességet, hogy százados igazságokat engedünk kéteépfbe- vonroi. Misszióval kövessünk el mindent, hogy a kételkedő emberek gondolkodása változzék át az Apostoli Hitvallás szellemé­hez, tehát ne az igét formáljuk át az emberi szívhez, mert ez az örök pogányság, hanem a szivet alakítsuk az Tgéfaez. amely az őrölt kálvi.n izmus. Amikor Ravasz László dr. püspök előadói •kijelentéseil befejezte, zajos taps hangzott fel és bérelt termében jöttek össze „monstre"-gyü lésre. A gyűlés egy óráig elég zavartalanul folyt, amikor Lusztig vezetésével az „Uj Előre" vagy hatvan híve nyomult a terembe. Éppen Baski beszéde közben érkeztek. Baski Stalin és híveinek árulásáról szónokolt, amit az „Uj Előre" hívei nem tudtak szótlanul tűrni. Lusztig előlépett és „Te áruló kutya! Te mersz árulásról beszélni!" kiáltással arcul- üíötto Baskit. Úgy Játszik, ez volt a jeladás az általános ve­rekedésre, mert előkerültek a kések és füty­kösök és a két tábor egymásnak rohant. Ütötték, verték, tépték és késelték egy­mást a terroristák és kiindulva a teremből, a lépcsőkön és az uccán folytatták a vere­kedést. Közben az épület földszintjén levő magyar vendéglőből értesítették a legközelebbi rend­őrállomást, ahonnan rövidesen nagyszámú kirendeltség érkezett meg. A mentők is meg­jelentek és amikor a rendőröknek sikerült, a verekedőket szétverni. harmincnégy embert láttak el első se­géllyel. Ezek közül négy súlyosan sebesültet kórház­ba szállitottak. A kolomposok közül a legtöbbet még a helyszínén letartóztatták, közöttük Baksi La­jost, aki a fején és a szeme körül szenvedett sérüléseket és 72 éves apját, Baksi Lukácsot, aki szintén a fején szenvedett súlyos sérülé­seket. A verekedés közben Lusztig Imre megugrott, de pár óra múlva detektívek szál- litották be a rendőrségre lakásáról. A letar- ióztatottakat másnap reggel egyenkint 1000 dollár óvadék mellett szahadonhocsá- tották. Az itteni magyarságra igen kinos incidens folytatása a bíróság, előtt lesz és valószínű, hogy egyik párt sem ússza meg szárazon, mert úgy Baski, mint Lusztig pártja azt ál­lítja, hogy őket provokálták. K. S. csaknem egyhangúan úgy határozott a zsinat, hogy az Apostoli Hitvallás elmon­dását az úrvacsoránál kötelező toszi, A konfirmáció liturgiájának megállapítása köinil hosszabb vita volt. Forgács Gyula, Gö- römibei Péter, Szalóczy Pál, id. Szabó Ala­dár dr., Gsomasz Dezső lelkészek, Sz. Kun Béla dr. egyetemi tanár, Farkas István és F. Varga Lajos esperesek, Kováié J. István dr. teológiai tanár is felszólaltak. Ravasz László dr. püspök, előadó javasolta, hogy a konfirmációi szertartás közben — Kováfbs J. István dr. indítványához képest — ne csu­pán az Urasztala előtt a lelkészhez legköze­lebb álló két növendéket, hanem minden egyes konfirmálandó növendéket kézrálétel- lel áldjanak meg. Az indítványt elfogadta a zsírnak Herczegh Béla dr. országgyűlési kép­viselő módosító javaslatát ugyancsak ma­gáévá te-tte a zsinat. Eszerint az úrvacsorát ki lehet szolgáltatni külön kel éhekben, ép­pen ugv, mint a közös kehellyel. Az egyes szakaszok vitájában Antal Géza dr. püspök, Balogh Jenő dr. titkos tanácsos, egyházkerületi főgondnok, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos, Szélil Gyula dr. felső­házi tag is felszólaltak. Kimondották azt. hogy a református egyházba áttérők konfir­málása kézfogással és nem kézrátétellel tör­ténik. A házasságkötés helye rendszerint a temp­lomi. azonban lehe* a templomon kívül is megáldani a házasságkötést, igy például a lelkész lakásán, magánházaknál. A temetési szertartásról szóló szakasznál egyhangúan fogadta el az országos zsinat a liturgiái bizottságnak azt az álláspontját, hogy „az olyan búcsúztatás, amelyben a halott atyafiaitól és ismerőseitől nóvszerint bú­csúzik, rossz és tilalmas szokás, sem a pap, som a tanító, sem más funcrátor ilyesmit nem tarthat". Viszont nem tiltotta meg a zsinat azt, hogy utólagos gyászistentiszteletet lehessen tar­tani. A zsinat a tudományügyi bizottság .jelen­tése kapcsán elrendelte, hogy minden mű­kincset, amely akár az egyházközségek, akár az iskolák birtokában van, továbbá a történ elöli becsű épületeket, úgyszintén bár­mely néven nevezhető egyéb történelmi emlékeket a jövő év végéig összeírják, hogy megőrzésükről gondoskodás történjék. A tudományügyi bizottság javaslatára továbbá határozatba ment, hogy a protestáns tudo­mányosság megszervezése dolgában rend­szeres munka kezdődik. Csütörtökön a leikészvál&csiási törvény- tervezet tárgyalása került sorra. Ellopták a világhírű „világító“ gyémántot Paris, április 25. Páriának legügyesebb detektivjei napok ó<ta keresik a nyomát an­nak az ékszerésznek, aki múlt héten meg­szökött egy óriási gyémántkővel, melynek értékét a mi pénzünk szerint hat millió ko­ronára becsülik. A híres gyémánt Gandini kisasszony tulajdona volt. Ezt az ifjú höl­gyet, aki évek óta az egyik orleansi herceg barátinőjeként ismeretes, a párisi előkelő társaságban, különösen pedig a Fauburg St. Gemmáin arisztokrata köreiben nagyon szí­velték. Mademoiselle Gandininek Párig egyik külvárosában fényes nyaralója van, ott szokta tölteni az év egyik hónapját, állan­dó lakóhelye mégis Nizza. A kisasszony kö­rülbelül tíz évvel ezelőtt sok pompás ék­szert örökölt egyik távoli rokonától, Para- bere grófnőtől s a legértékesebb e drágaságok közt egy remek gyémántkő volt, mely már rendkívüli súlyánál fogva is nagy értéket képviselt, 44 barátot nyomott ez a kő, melyet az egész világ csodált páratlan tisztaságáért. A súlya ugyan jóval csekélyebb az oly világ­hírű kövekénél, mint például a Kohinoor, vagy az Orlov, de a különbséget nagymér­tékben ellensúlyozta . a pompás ékszernek nem egy7 titok szerű sajátossága. Tudniillik Gandini kisasszony gyémántjának meg­volt az a tulajdonsága, hogy sötét helyen agy világított, mint egy darab rádium. Foszfo reszkálásával élénken foglalkoztatta mindig azokat a szakembereket. akiknek módjukban volt saját szemükkel' meggyő­ződni a gyémánt világító erejérőL Határozott magyarázatát ennek a különös­ségnek megadni senki sem tudta. Volt, aki azt mondotta, hogy e gyémántba ismeretlen módon valami radioaktív anyag került s ez adta meg példátlan világitó erejét. A sugár­zásnak ezen a titokszerü tulajdonságán kivül más, nem kevésbé titokszerü erők is rej­lenek mademoiselle Gandini gyémánt­jában. Mint minden híres drágakövet, ezt a 'világító gyémántot is egész legendakör veszi körűi, így pl. mindenkori tulajdonosára nézve vég­zetessé váló hatalmat tulajdon itpttak a kő­nek. Úgy mondják, végzetes és baljóslatú hatással volt mindig tulajdonosaira nézve, épp úgy, mint a ki rés Hoope-féle drágakő, mely legismertebb ay baljóslatú gyémántok között i Par&bece grófnő, a csodakének előbbi tu­lajdonosa, autószerencsétlenség következ­tében halt meg. Nagybdtyjt, a gyémántnak előbbi tulajdonosa, erőszakos halállal pusztult el: egy féltékeny vetélytársa lőtte agyon. Három nappal halt meg azután, hogy drága pénzen magához váltotta a világitó gyé­mántot Azt a Johnson uovii brazíliai embert, aki­től megvette, mindenféle családi szeren­csétlenség és üzleti balsikerek üldözték, mig rá nem szánta magát, hogy túlad a gyémántján. Ugyancsak rosszul járt az értékes kőnek első tulajdonosa, az a kalandor is, aki a transJvaali gyémántm e zőkön kereste szeren­cséjét, ott találta meg a gyémántot s nem is­merve fel valódi értékét, uéhány száz font­ért adott túl rajta. Gandini kisasszony eddig nem tapasztalta magán a gyémántnak állítólag szerencsét- lenségokozó tulajdonságát, de most úgy lát­szik mégis csak nagy kellemetlenséget okoz neki a baljóslatú bő. Nizzában való tartózko­dása idejére pgy előkelő párisi ékszerésv őrizetére bíz­ta egyéb drágaságaival együtt. S most, hogy néhány nappal ezelőtt Parisba érkezett, nagy ijedelmére tudta meg, hogy az ékszerész időközben eladta üzletét és a remek gyémánttal együtt nyomtalanul el­tűnt. ^wbw—wT'T— rini'iimi imwiwiiiiii i—rinimiiiaiiiiiii»iiiniiiiw' i aiiaiwiimKinnrrnrnmrinimnnriTiiiiwiiiii'i ttttt——nm t~ Az úrvacsora, konfirmáció, házasságkötés, temetés liturgiáját tárgyalta a magyarországi református zsinat ülésezésének harmadik napján Véresre vertéit egymást a newyorki magyar kommunisták

Next

/
Thumbnails
Contents