Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-26 / 96. (2021.) szám

6 1929 április 26, pfertefc A kedélyes Mexikó Milyen az élei a forradalmak hazájában — Derűs és borús életképek minden magyarázat nélkül re a hegyek közé és az illetékes konzulátus­nak pontos tarifa szerint számlát küldött. íme a tarifa: 1 amerikai polgárért 5000 dollár, 1 angol alattvalóért 4000 dollár, 1 német alattvalóért 2000 dollár. Hogy lehet olcsón vásárolni? őkegyelmes­sége A. tábornok Jampicoba megy a kormány megbízásából olajat vásárolni. Mintegy hat­vanezer peso értékben. Az Oil Company ud­variasan és előzékenyen kiszolgálja a magas vevőt, a számlát aláírja a tábornok és ellen­jegy zi a kormány egyik megbízottja. Minden rendben van tehát. A tábornok elutazik, a rend kedvéért az olajat mindjárt vagonokba rakatja és az egész szállítmányt magával viszi. Nyolc nap múlva az Oil Company tisztviselője megjelenik a fő­városban, az állampénztárnak benyújtja az A. tábornok által aláirt és ellenjegyzett számlát. — Nem jó, kérem, a számla. A. tábornokot éppen tegnapelőtt végezték ki. Nem áll többé a kormány szolgálatában, nagyon sajnáljuk, de nem fizethetünk ki egy ilyen számlát, amelynek aláírója meghajt... —. De a kormánybiztos ur, aki ellenjegyez­te, még életben van! — védekezik az Oil Com­pany tisztviselője. — Igen, tudjuk, pillanatnyilag még életben van ... A kormánybiztos szegény, nem hallotta a túlságosan labilis véleményt, lehet, hogy még ma is él... & A* autó és a választás. O. generálist nem végezték ki. Ellenkezőleg: a kormánypárt je­löltje volt a választáson. 0. generális bejelen­tette. hogy 50.000 pesora van szüksége a vá­lasztáshoz. A kormány erre megbízta a közle­kedési rendőrséget, hogy három nap alatt te­remtse elő a pénzt A következő nap a főváros autótulajdonosai a következő nyomtatott vég­zést kapták: „A múlt év november hó 26-án ön közleke­dési kihágást követett el. Az Avenida Juarez és Balderas keresztezésénél a közlekedési rendőr önt megállította, ön azonban a felszó­lítás ellenére tovább hajtott, a rendőr azonban feljegyezte kocsijának számát. Ügykezelés té­vedése miatt a jelen büntetőparancsot eddig nem kézbesítettük. Mivel a jelen büntetés ré­gen esedékes volt, felszólítom, hogy a közle­kedési osztály pénztáránál 24 órán belül 30; pesot fizessen le. Amennyiben a határidő alatt I a fizetést elmulasztaná, a birság kétszerese j fizetendő." * „Temettesse el magát!" „Temetíesse el ma-; gát kocsin vagy villamoson! Önnek csak meg | kell halnia! Telefoni hívásra rögtön jövünk j és mindent elintézünk. Éjjel-nappal nyitva! j Temetések már hat pesotcí kezdve!" Ez is reklám. Eredeti mexikói reklám. A j villamoson való temetés nem ritkaság és ha-! tározott előnyei vannak Mexikóban. Az autó j ugyanis nem túlságosan alkalmas a mexikói; autózás formája miatt a halottszállitásra. A j mexikóiak el sem tudják másképp képzelni! az autózást, mint hajmeresztő akrobatikát. j Az uccakeresztezésnél minden auíó úgy I fordul, hogy egy pár pillanatig a két egyoldali • kerekén fut. Természetesen ilyenformán nem igen felel meg az autó a gyászroenet komoly­ságának- Inkább villamoson temetnek. Elöl a nyitott halottaskocsi halad, ezt tolja a vnoto- rosvillamos, melyen a hozzátartozók is ülnek. A halottasvillamos aztán lassan, méltóságtel­jesen tolatja a ravatalkocsit egészen a Dolo- res-i temetőig. & Vöröskereszt — Fehérkereszt. Ez olyasfor­mát jelent Mexikóban, mint a csatakiáltás. A kórházak ugyanis ő pesot fizetnek minden beszállított, sebesült után. Ezzel azt akarják elérni, hogy minél serényebben végezzék az alkalmazottak a mentési munkálatokat, j Ugyanakkor azonban természetesen megln-; ditja a konkurrálást is ez a különös pré-; mium. Isten mentsen meg, gyanútlan idegen, hogy baleset érjen a főváros uccáin. Azon nyomban száguldva jön éried a Vöröskereszt autója. Mire azonban a hordágyra tennének, valaki már elárulta az „üzletet" a Fehérke­resztnek is és már ott is prüszköl a Fehérke­reszt autója a hordagyad mellett. A két kon- kurrens szamaritánus vállalkozás emberei va­lósággal dulakodnak az áldozatért, azaz az öt pesoért. Gyakran megtörténik, hogy mire az értesí­tett, Vöröskereszt kocsija odaér a helyszínére, addigra már a Fehérkereszt, egy üldözőgép­pel a nyomában vau, megrohanja a Vöröske­reszt embereit, és elragadja a baleset áldoza­tát. Ezért vau aztán, hogy Mexikó Cityben a szerencsétlenül jártak végső erőfeszítéssel is iparkodnak elmenekülni és nem várják a mentőket... Gyorsaság nem boszorkányság. A vasúti al­kalmazottakat. óra szerint fizetik Mexikóban. Emiatt természetesen igen kényelmesek a vo­natok s az utas belátja, hogy a szegény vasuta­sok is élni akarnak. Néha megváltozik azon­ban a menetrend. Egvik európai utas me­séli: ■ — Montcreyhfíl utaztam Matamoresba. Az egyik közbenső állomáson megkérdem, mikor er k e zunk M a. tani o resti a. ... Este hat felé, sennor, — válaszolja a va sutas. Áldani asban azonban röpcédulákat oszto­gatnak a vonaton: „Ma délután 2 órakor szen­zációs bikaviadalok Matamoresban." Pontban egy órakor megérkeztünk Mata- moresba. .gr Szabott árak, pontos kiszolgálás! Nayarit államban, Acaponeta mellett volt a „Fekete Rém" vadászterülete. Különösen az átrobogó vonatokat részesítette előnyben a Fekete Rém, elsősorban a Pullmann-kocsik külföldi utasait. Az elfogott utasokat nem bántotta, szép gyen­géden megfogta őket, elszállította biztos bely­Száz közül kilencven esetben megfizették a kért és számlázott összeget, a foglyok pedig pontosan kiszabadultak. Ha azonban a pénz nem érkezett meg a jelzett határidőre, akkor egy szép napon ajánlott küldeményben meg­érkezett a követségre az illető fogoly balkezé­nek a kisujja. További késedelem esetén jött a jobbkéz kisujja, majd a balfüle, a jobbfüle az áldozatnak. Mikor aztán hosszas hajsza után a Fekete Rém is hurokra került, az elkeseredett lakos­ság u^anigy bánt el vele, mint ahogy ő szo­kott elbánni az áldozataival. indiai nóták, amelyeknek dallama egyezik a palóc dalokéval — Zajti Ferenc beszámolója indiai tapasztalatairól — Budapest, április. Zajti Ferenc, a kiváló tu­dós nemrég érkezett vissza Iindáéiból, ahol bejárta a magyarokkal rokon népfajtáik által lakott területeket. Utazásának a célja volt tudományos tételét igazolni, hogy Indiában ma is jelentős számban élnek skytha-hunfajta népek, amelyekkel mi — véleménye szerint — rokonságban állunk, már a régi magyar kró­nikák feljegyzései alapján is, amelyek megál­lapítják a skyfha-bim-magyar fajták azonos­ságát. Zajti Ferenc előadást is fog tartam az Iparművészeti Múzeum dísztermében indiai tapasztalatairól és vetített képekkel mutatja be az ott látott érdekességeket. Zajti renge­teg fényképet és értékes művészeti emlékeket hozott magával. Megkérdeztük Zajti Ferencet indiai tanul­mányú íjának nevetesebb állomásairól, mire a következőket mondotta: — Az angol szakirodalom, valamint etuo- grÁfiai, nyelvtani s egyéb tudományos igazsá­gok bizonyítják, hogy a gudzsár hunok és a mervári magara uép hun származású s igy velünk rokon, vagy például az indiai jat nép skyflha származású. Én fölkerestem ezt a te­rületet s rengeteg gazdag anyagot hoztam ma­gammal, amelyekkel bizonyítani lehet rokon­ságunkat. Novemberben indultam el és. Bom­bay volt az első állomás, ahol kikötöttem. Itt négy előadást tartottam, igy a túrán és Irán történelmi kapcsolatokról, továbbá a magyar és avesztai szókincsnek egyes megegyezései­ről. Az angol lapok feltűnő helyen közölték előadásaimat és egyben ismertették utazásom célját: azt, hogy bejárom a magyar fajtával rokonitott kun és kyitlia népek fő települési helyeit. Nagy szeretettel fogadtak nemcsak a parsai-ok, hanem az egyes maharadzsák is. Módi dr. kiváló szaktudós, a parzsik vezető- embeíre fogadott Rombayben. A parszik tart­ják kézben Indiában a kereskedelmet, a saj­tót, a bankokat Végtelen szeretet ragyogott állandóan a szemükben. Budapest város mú­zeumának hatvannégy darab díszes tárgyat is küldtek ajándékba. Megmutattam nekik Med- gyaszay István magyar panteon-tervét, ami annyira megtetszett nekik, hogy kijelentettek, ezt az épületet ők is föl szeretnék építeni In­diában, olyan gyönyörűnek tartják a tervet. Jártam az uóajpari fejedelemnél is, akit meg­kértem, engedje meg, hogy egy régi templom­csoportot meglátogassak, ahol ezer év előtt egy udnjpari fejedelemnek a fia feleségül vett egy hun leányt. Magas hegyektől elválasztott, nehezen megkö­zelíthető hely ez, úgyhogy három országon át keiülő utakon lehetett csak a régi templodig eljutni. A fejedelem a legnagyobb készség­gel tevéket, kísérő embereket bocsátott a ren­delkezésemre, sőt velem jött a vezető régé­szük is. A régi templomon egy márványtáb­la áll, amelyen ez olvasható: Isteni szép hun leány . . . — Bobayben megalapoztuk a keleti kuta­tóintézetet. mégpedig parsziok megajánlásá­nak segítségével. A parsziok ugyanis felaján­lottak ihgyeallakást és ellátást az Indiába uta­zó magyár tudósok részére. Ezt a megállapo­dást jegyzőkönyvbe is vettem Ludvigh Ernő kozullal, aki elküldőt te Budapest polgármes­terének. Csütörtökön tartandó előadásának meg lesz az különös érdekessége is, hogy gramofonon i bemutatja azokat az indiai nótákat, amelyek­nek dallama pontosan megegyezik a mi pa­lóc juhászdalainkkal. Nem bírta elviselni a lekötelezettség} viszony tudatai s megölte jotevojet Egy lett zsidó diák különös gyilkossági bünpere a párisi bíróság előtt — Hét évre ítélték el Paris, április 25. Abban az uocában, amelyet Mercier bíbo­rosról nevezték el, tavaly májusban egy na­pos délelőtt néhány percre megállt a forga­lom. Az uccai járókelők egy menekülő fiafal- embert üldöztek, aki feldult. arccal, kalap nélkül s kezében revolvert szorongatva sza­ladt. Felugrott egy zsúfolt villamosra, de a kalauz csengetett. A villamos megállt és a tömeg körülfogta a revolverés fiatalembert. Izgalomtól fojtott, hangon csak ennyit mon­dott: — Megöltem a főnökömet... A. rendőrségen kissé visszanyerte nyugal­mát, Megmondta, hogy Burger Mózesnek hív­ják. Rigában született. Apja fogorvos. Paris­ba jött az egyetemre, hogy filozófiát tanuljon. De nagy nyomorba jutott. Otthonról sem ka­pott már pénzt és ezért állást vállalt egy hi­vatalban. Az éhezést szívesen vállalta. Szülei hívták haza Rigába, de ő csak ennyit vála­szolt az apjának: — Nem megyek! Ken vér nélkül meg tu­dok élni, de Kant nélkül nem. És Parisban maradt. Az „állás" egyelőre az volt, hogy egy bádogos mesternél dolgozott l)e nem tudta elviselni a mester nyers mo­dorát és nehezére esett a durva munka. In­kább nem dolgozott. Éhezett és Kantot, ol­vasta. kassánkén! mindenét eladta, ruháit és ap­róságait.. Csak a könyvei maradlak meg, me­lyeket féltve őrzött padlásszobajábaai. Leso­ványodva és rongyosan végre beállított a Rue dn Cardina 1 -Mercier egyik házába, amelynek homlokzatán véletlenül felfedezte ezt a felírást: „Agence Telegraphique Israé- lite". Burger Mózes, a t.izénkilencéves filozopter, Kant imádója mint cionista jelentkezett a zsidó távirati ügynökség igazgatójánál, a mü­veit és nagytudásu Goldbergnél. Néhány szót váltottak csak és Goldberg mindjárt látta, hogy egy rendkívül intelligens fiatal diákkal áll szemben, aki azért vállalta a koplalást és a nyomort, hogy a Sorbonne-ra járhasson. Burger megmutatta rigai érettségi bizonyít­ványát az igazgatónak. A bizonyítvány tiszta jeles volt. — Alkalmazom a vállalatnál, — mondta a lett diáknak Goldberg. — Egyelőre havi hat­száz frank fizetést kap. Csak délután kell be­járnia, hogy nyugodlabban járhasson az egye­temre. Rögtön kifizette neki a hatszáz frankot és elküldte egy szabóhoz azzal, hogy rendeljen nála ruhát az ő számlájára. A diák másnap elfoglalta állását a távirati ügynökségnél és kész volt az uj ruhája is. De nyolc napnál to­vább nem birta ki a hivatalban. A kilencedik napon nem jelemt meg a távirati ügynökség­nél. Aztán két nap múlva délelőtt váratlanul betoppant az igazgató dolgozószobájába: — ön megsértett engem! — kiáltott kivö­rösödött arccal. Goldiberg ámulva nézett a dühöngő diákra, akinek a zsebéből kikandikált „A tiszta ész kritikájáénak a csücske. Burger tovább ordí­tott: — Különben is alantas munkakört adott Be­kérni Mit képzel, hogy ez nekem való? A következő pillanatban előkapta revolverét és négyszer egymásután a talmudista tudósra lőtt Goldberg igazgató véresen és holtan Íróasztalára bukott. A különös gyilkosság elkövetésének pillanatá­tól kezdve rejtély volt, miért ölte meg jóttevŐ- jét a lett diák. A vallatások során megtagadta a feleletet s ép ezért érdeklődve várta Párls, hogy mit mond majd a gyilkos diák a tárgya­láson? A tárgyalás Most érkezett el a tárgyalás napja. Külön szenzációja volt a tárgyalásnak, hogy Burger Mózes védelmét egy Párisban élő öreg orosz ügyvéd vállalta el: Goldstein dr., aki annak idején Tolsztoj jogtanácsosa volt. Amikor Tol­sztoj lakásán házkutatást tartottak és elkoboz­ták egyik röpiratát, a nagy orosz iró Goldsteint bízta meg védelmével és az ügyvéd elintézte, hogy az ügy nem is került tárgyalásra, — Miért gyilkolta meg jótevőjét? — kérdez­te az elnök. Burger úgy látszik, alaposan felkészült a vé­dekezésre. Nyugodtan és valami különös logi­kával fejtette ki, hogy mi késztette a gyilkos­ságra. — Már maga az a tudat lealázó volt, hogy zsidóságomat kellett igénybe vennem ah az, hogy éhen ne haljak. Ezt a kínzó tudatot nem tudtam elsikkasztani magamban. Rendkívül feszélyezett ez a látszólagos lekö- telezettségi viszony, amely főnököm és köz­tem az első perctől kezdve fönnállóit. Éhez járult még az a körülmény, hogy a leg- alantosabb munkabeosztást kaptam Goldberg- töl. Látnia kellett volna, hogy engem egyéb: e is használhatna mint levelek megírására és má­solására, Bevallom, boldog voltam, amikor megkaptam az állást, de boldogságomat megmérgezte az alacsony ren­dű munka é? az a körülmény, hogy folytonosan éreznem kellett alárendeltségemet, amihez én, bármeny­nyit koplaltam is, mégsem tudtam hozzászokni. Ellenállhatatlan lelki okok kényszeritettek ar­ra, hogy ne menjek be egy napon az irodába. Iroda helyett a Sorbonne könyvtárában olvas­tam Spinéért és Pascalt. Másnap pedig nem jutott eszembe elfogadható ürügy, amivel ki­menthettem volna. a. főnök előtt mulasztásomat, így aztán harmadnap szántam rá magamat ar­ra, hogy bemegyek a-z irodába. Itt azzal fogadtak, bogy a helyemet már be­töltötte Goldberg egy fiatal és csinos keresz­tény leánnyal. Valaki megjegyezte, hogy a leány Goldberg szeretője. Elöntött a düh és az elkeseredés. Néhány nappal korábban különben is valami bántó megjegyzést tett a munkámra a tisztvi­selők előtt, akik arra se méltóak, hogy egy le­vegőt szívjanak velem. Tudatlanok és közön­ségesek. Nem érdekli őket az, hogy miért élünk s miért halunk meg ... Kihallgatták Goldberg állítólagos barátnő­jét, a barna, csinos hivatalnoknőt, akivel Bur­ger Mózes állását töltötte be. A leány köny- nyes szemmel ennyit mondott: — Csakugyan nagyon, nagyon szerettem Goldiberg urat, aki a legjobb és a legokosabb ember volt, akit valaha ismertem. Az öreg orosz védőügyvéd másfél óra hos­szat beszélt, Hivatkozott arra, hogy a nyomor és a szenvedélyes tudásvágy per­verz keveréke pillanatnyi elmezavart okozott a lett diáknál, hiszen józan emberről elképzelni sem lehet, hogy legfőbb jőltevőjét, aki az éhhalál elől mentette meg, agyonlője. Az orvosszakértők viszont, teljesen beszámithatónak mondották Buger Mózest és tettét túltengő önbecsülésével magyarázták. Az egyik orvosszakértő csak ennyit mondott: — Kényelmetlen voR neki a kötelező hála­érzés és ezt a legnagyobb hálátlansággá] akar­ta önmagában megsemmisíteni azzal, hogy meggyilkolta azt, akinek élete végéig hálával kellett volua adóznia. S filozófiai olvasmá­nyait tekintve, azt kell föltételeznem, hogy a gyilkos elhatározása tudatos volt nála, A törvényszék az esküdtek verdiktje alan’án két évi kényszermunkára ítélte a gyilkos, fi’-.o- zoptert, aki csak azt kérte,, hogy engedjék meg az olvasást a fegyházban ... Az ok — Uj gépkocsit kell vásárolnom. — Miért, hiszen ez még egészen uj? — Igen, de nem tudom fizetni a részleteket. (Passing Show.) Ismeri már Feleség: Csak körülnézni menjünk be az áruházba, drágám. A kereskedő nem kénysze­rít, Hogy vásárolj. Férj: .4 kereskedő nem, de te igen. (Passing Show.) Jó tanács — Kocsmáros ur, hány hordó sört ad el egy héten? — Húsz hordót mérek ki átlagban. — Lássa, ha megfogadná a tanácsomat, ki­mérhetne huszonötöt, is. — Hogyan? — Töltse tele becsületesen a poharakat. (UUe.}

Next

/
Thumbnails
Contents